Szurdik vs. szurdok

 Érdekes írást olvastam a Turista magazin oldalán,amely arról szól,hogy mi a különbség a szurdik és a szurdok között.Mivel számtalan alkalommal jártunk már szurdikban és szurdokban is,de a témát csak hozzávetőlegesen érintettük,ezért most változtatás nélkül közzéteszem ezt a írást,hogy mindenki megtudja érteni a kettő közötti különbséget,amely természetesen nem csak egy betű!

Magyarországon megannyi vadregényes és gyönyörű természeti látnivalót rejtő szurdokkal és szurdikkal találkozhatunk a kirándulásaink során. Gondoljunk csak a látványos bakonyi Gaja-szurdokra és az egészen elképesztő sziklaformációkkal teletűzdelt Kertes-kői-szurdoka, vagy az ámulatba ejtő nyúli szurdikra és a Szekszárd környéki sejtelmes szurdikokra. De mit tud egy szurdok, és mi az a szurdik?

A Római-fürdő hazánk egyik legismertebb szurdoka

Először érdemes tisztázni, mit is jelentenek külön-külön, és van-e közöttük különbség. S ha van, akkor mi lenne az? Kezdetnek a szurdok viszonylag közismert definíciójából indultunk ki.A magyar nyelv értelmező szótára szerint a szurdok: „Meredek falú keskeny, mély völgy, amelyet rendszerint víz vájt ki.” Az ELTE Földrajzi fogalomtárában hasonló definíciót találunk a szurdokra: „nagyon mély és igen keskeny, meredek (akár függőleges) falú, bevágódó szakaszjellegű völgy.” Veres Zsolt geográfus, A kövek mesélnek blog szerzője Geokéktúra című könyvében mindezt kicsit árnyalva, a következőképpen határozza meg a szurdokot: „keskeny, mély völgy, amelynek oldalfalai függőlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajlanak; kemény ellenálló kőzetekben (például mészkő) alakul ki.”

És akkor lássuk, mit tudhatunk a szurdikokról. Az Álltalános természetföldrajz című tankönyvet (szerk.: Borsy Zoltán) fellapozva azt találtuk, hogy a szurdik olyan löszhasadék, ami ember által a löszbe vájt mélyutakban keletkezik. Szóval az ember beleváj a löszbe, hogy utat alakítson ki, de a csapadékvíz azt idővel kimossa, továbbmélyíti, így jön létre az a löszszakadék, vagy „löszszurdok", amit Tolnában és környékén szurdiknak neveznek.(de találkoztunk már vele,legutóbb pl.a Sokorói-dombságban is Győr-Moson-Sopron megyében)

Ez éppen a Sokorói szurdik,de Magyarországon főleg Tolnában gyakori

Szintén megbízható forrásnak bizonyul a Dövényi Zoltán szerkesztette A Kárpát-medence földrajza című kiadvány, amelyben a szurdikok kialakulásáról a következőket olvashatjuk: „Függőleges falú, szűk, jellemzően 2-3 méter mélységű mélyutak szinte minden lösszel fedett területen megtalálhatók, de a szőlő- és borkultúrájukról híres vidékek nagyobb meredekségű, fokozottabb antropogén hatásoknak kitett lejtőin a 10-15 méter mély löszmélyutak sem ritkák. A löszmélyutak az idő során, a fokozottabb esőzések és a felszín alatti szuffózió hatására löszszakadékokká alakulnak. A korábbi függőleges falak V alakúvá válnak, a mélységük elérheti a 20-25 métert is, a felszín lepusztulási üteme felgyorsul. Magyarországon jellemzően a Szekszárdi-dombság területén találkozhatunk löszszakadékokkal, melyeket „szurdikoknak" neveznek.”

Mindezek alapján azt leszögezhetjük, hogy szurdikok kifejezetten a löszös talajban létrejött mélyutakat érti a szakirodalom.

Ugyanakkor azt még érdemes megemlíteni a fentebb idézett fogalommagyarázatok értelmében, hogy a löszmélyút nem emberi utat jelent, hanem azt, hogy egy löszfelszínen kialakított pl. dűlőút a rajta átfolyó csapadékvíz és az emberi használat (keréknyomok) hatására tovább mélyül, és egyre jobban bevágódik a löszbe. Tehát valójában nem az van, hogy eredetileg belevágtak egy több méter mély utat a löszbe, a falak közé, hanem az fokozatosan mélyült ilyenné. Majd aztán később felhagyják, mert mondjuk, már túl szűk, magára marad, és az erózió továbbmélyíti, így lesz belőle löszszakadék, avagy szurdik. Röviden: a szurdikok kialakulásában a természetes folyamatoknak és az emberi tevékenységnek éppúgy szerepe van.

Tolnai szurdik

Ugyanakkor azt is megemlítik a források, hogy a szurdik a szurdok szó egy sajátos tájnyelvi alakja, és helyenként ma is használják mindenféle olyan hosszanti mélyedésre, ami löszben alakult ki, vagy löszben alakították ki. Tehát pl. sima löszmélyutakra, lösszel körülvett dűlőutakra is. Így elmondható, hogy a tájnyelvi használat és a természetföldrajzi fogalom elkülönül.

Végül kíváncsiak voltunk, mit mond a ChatGPT arra a kérdésre, hogy mi a különbség a szurdok és a szurdik között. A válasza elég tanulságos volt, mert igaz, olyan nagyon nagyot nem tévedett, de a lényeget mégsem tudta megmondani (még!). Azt, hogy például a szurdik kifejezetten löszös talajban, míg a szurdok kemény, ellenállóbb kőzetekben jön létre, még csak meg sem említette.Mint írta, „A szurdok és a szurdik szavak jelentése hasonló, de van köztük néhány fontos különbség, főként a használatban, méretben és a tájnyelvi jellemzőkben.”

Majd a következő táblázatban foglalta össze az eltéréseket:

A Zsidó-pokol

 Mielőtt bárki megijedne,vagy bármit leszűrne a címből,az egész dolognak nincs semmi köze sem a politikához,sem semmiféle felekezethez vagy valláshoz.A Zsidó-pokol nem más mint a Mecsek legismeretlenebb szurdoka,a térképek is alig jelölik és az interneten is alig-alig találni róla infókat.Pedig igen közel van ahhoz a Nyárádi kunyhóhoz ahol engem rászoktattak a túrázásra,ahol belecsöppentem ebbe a csodálatos világba,a túrázás és a természetjárás világába.Zsidó-pokol,akkor miért is írok róla?Azért mert birizgálja a fantáziámat.Manó barátommal gyakran felemlegetjük egy ide vezető túra lehetőségét.Zolikának még nem nagyon merem mondani,mert tudom az efféle kalandokhoz ő nem mindig viszonyul pozítivan,nem szereti az ismeretlen esetlegesen veszélyes helyeket.Manóval tervezgetünk ide egy túrát,de ennek fázisa még ott tart,hogy beszélünk róla,igaz egyre többet.Sok infót mint mondtam nem találtam róla.Ami hasznosnak tűnhet azt Elbi blogjában találtam és elnézést tőle és mástól is,ha most az ő írását veszem segítségül,bízva abban,hogy még ebben az évtizedben eljutok ide és a személyes élményeim is megoszthatom.

Vékény

A bejáratnál

Zsidó-pokol az egyik legérdekesebb földrajzi név a Mecsekben. Ez egy szurdokvölgy neve Vékény határában. Ennek bejáratát látjuk a fenti képen. Kisebb, de lényegében eredménytelen nyomozást végeztem a név eredetét illetően. Az 1865-ös kataszteri térképen ezt a vidéket Csöpögőnek nevezik, de a név a Zsidó pokollal párhuzamos völgyre is vonatkozik, amit  a térképek Csepegő-ároknak neveznek ma is. Ennek a völgynek a nevéről  hallgatnak a térképek.Baranya megye földrajzi nevei (BMFN) 1982-es kötete sem ismeri, akárcsak a túlnyomó részt erre épülő Magyar Digitális Helynévtár.  Vékény határában két szurdokra vonatkoztatható nevet  említ csak a BMFN, a Csöpögő-árkot, és a Mocsila-gödröt. Az ismert térképek alapján azonban úgy tűnik, hogy a Mocsila-gödör a Csöpögő-árok felső vége, nem a vele párhuzamos völgy. 

Feltehetőleg a szurdok felső nyllása

A Zsidó pokol elnevezés azonban előfordul néhány természettudományos közleményben, például itt egy rovarásznál. (Valószínűleg innen átveszi át egy Szél Győző nevével is jegyzett másik tanulmány, ahol UTM kódját is közlik (BS92)). Az ilyen jellegű közlemények közül  legkorábbi amit találtam egy 1987-es botanikai közlemény.Az elnevezés megismertetése érdekében a legtöbbet maguk a vékényiek tettek. Szerepeltetik a falu honlapján, mint a lovastúra útvonal 31-es számú állomáshelyét, és főként a kitáblázással népszerűsítették.  Nyilvánvalóan az elnevezésnél számolnunk kell egyfajta antiszemitizmus-érzékenységgel is. Ezért például a Geocaching Egyesület letiltotta a név használatát ami azért földrajzi neveknél szokatlan.(Bár magam sem értem, miért kellett a rövidített nevet GOJ-nak választani. Update: Később az elnökség -nagyon helyesen- a GOJ nevet is letiltotta. 

A szurdokban

A pokol a földrajzi nevek elő- vagy utótagjában sem fordul elő gyakran.Természetesen kézenfekvő, hogy barlangok is ilyen nevet kapnak, mint pl. a Kapolcs közeli Pokol-lik bazaltbarlangja.  Itt is talán a mély szurdokvölgy adta névbe a poklot. De mitől lett Zsidó-pokol?  A Zsidó-pokol azonban nem áll egymagában a furcsa vékényi nevek sorában. A Németdöglés nevű völgyről már 1857-ből vannak adatok, ma is minden térkép feltünteti,többször is jártunk ott. Nevének eredetéről két elképzelést is olvastam. Egy régi Mecsek útikönyv szerint itt a kurucok tőrbe csaltak egy labanc csapatot. Egy másik forrás így ír: "Elnevezése onnan ered, hogy a német telepesek rossz fu­­va­­rosok voltak és meg­­­­rakott sze­­­kereikkel gyak­­ran fel­bo­rul­­tak itt." Ennek annyi alapja van, hogy Vékény valóban egy magyar sziget volt a környékbeli sváb és vegyes lakosságú falvak tengerében. Szerintem ez az utóbbi névadás a valószínűbb.

Kisebb vízesések lehetnek a szurdokban

Ezt követően a szerző (Elbi) tovább nem szűri a történetet,képekkel és kevés leírással mutatja be az ismeretlen szurdokot.Próbálom ídézni a lényeget a továbbiakban.Elbi azt írja,hogy a szurdokban kevés a víz,de itt-ott kialakultak kisebb vízesések,lásd fenti képen.Megemlíti azt is,hogy helyenként csak hegymászás szerűen lehet haladni a blogban.Amúgy ha jól veszem ki,ő lentről haladt felfelé,lehet nekünk is így kéne majd tenni.Vagy a másik lehetőség,hogy a Csepegő-árkon megyünk fel és a vele párhuzamos Zsidó-poklon jövünk le.Azt írja még,hogy több lépcsőben rövid távon kell ötven méter szintkülömbséget leküzdeni.Van egy vízfolyás a szurdokban,de amikor ő volt alig-alig volt benne víz.Kérdés,hogy bővebb vízmennyiségnél mennyire járható a szurdok?Igazi durranásnak tűnik a szurdok felső végénél található löszkút,amely komoly mélységgel bír és a leírtakból arra következtetek,hogy félelmetes!

A löszkút

Aztán több zubogó is van a völgyben,ez azért érdekes,mert korábban meg azt írta Elbi,hogy akad azért pár vízesés.Szóval itt nem tudom mi nála a sok vagy a kevés.Akárhogy is,mindenképp szépnek és érdekesnek tűnik ez az ismeretlen szurdok.Aztán van egy korábbi bejegyzése is a szurdokról,pár évvel korábban is járt itt.Akkor úgy tűnt fentről jött lefelé.Új infó mindenesetre nincs abban a bejegyzésében sem mint az eddig leírtak.A szurdok hosszúságáról nem ír,én a térképet böngészve úgy ítélem meg,hogy nem lehet több két kilométernél.Amúgy az én térképemen egy szaggatott vonal jelöli a szurdokot,nevet nem említve.Ez tehát az infó amit találtam a szurdokról.

Igen ez nem túl bizalomgerjesztő...

Ez jól néz ki!

Én mostantól elkezdem a kutatást a szurdokról,hátha találok még több infót,képet,esetleg videót róla.Ha így lesz akkor nem soká jelentkezem majd a Mégegyszer a Zsidó-pokolról bejegyzésemmel,de ez még a jövő zenéje.

Aztán valóban elkéne kezdeni egy ide tartó túrának is a tervét.Azt tudom,hogy Gergővel már belevágtunk volna ebbe.De sajnos Gergő nem jöhet már velem.Manó hajlik a dologra,ha ő akkor könnyen elképzelhető,hogy a Tizedes is.Zolikát kell meggyőzni,bár a leírtakból úgy tűnik,hogy annyira nem is veszélyes ez a völgy.Szóval remélem eljutunk majd ide nem is olyan soká!

Vagy lentről fel,vagy fentről le,de a Csepegő-árkot aligha kerülhetjük el,ez meg nem Zoli kedvence...

Felhasználtam tehát Elbi blogját forrásként mivel nem találtam más használható információt.Igaz nem is nagyon kerestem még.Így remélem mindenki megbocsájtja,hogy nem csak a saját szavaimat használtam most ide.A szöveg 80% Elbié és a képek az első és az utolsó kivételével is az övé.Mindenki nyugodjon le,lesz majd még innen saját élménybeszámoló is!

Salabasina: Az út vége

 Ha november 3. akkor évforduló.Mint minden évben most is.Az utolsó túra évfordulója.Az utolsó túránk Gergővel... Nem is tudom mit írjak,hiszen erről a túráról,erről a fantasztikus napról már tényleg mindent,de mindent megírtam.Persze nem érdekel,az sem érdekel ha minden évben ugyanazt írom,de amíg "szalonképes" vagyok addig ezután is minden november harmadikán megemlékezem az utolsó túránkról,az utolsó nagy-nagy kalandunkról.Felejthetetlenül belevésődött a szívembe ez az egész nap és ez alighanem akkor is így lenne,ha Gergő nem megy el azon az átkozott decemberi napon...Így lenne mert akárhogy is nézem,ez volt minden idők legjobb túrája.Olyan élmény volt amivel hat év távlatából sem tudok betelni.

Közelítés a hírhedt szurdokhoz

Hat év telt el.Ha nehezen is,de a túráim folytatódtak tovább Gergő nélkül is,hála azon barátaimnak akik velem tartottak illetve akikkel velük tarthattam.De ilyen fokú élmény nem volt több.Ilyen az ember életében csak egyszer van.Egy olyan túra ami felülír minden korábbit és ezt követőt!A Salabasina-árok maga volt a csoda.Százszor leírtam már,de most leírom,egy csoda volt!A rémséges híre a kiismerhetetlensége,a kaland az,hogy bár rémséges volt,de mégsem annyira mint ahogy az az internet világában elhíresült róla.Kellett egy fajta minek is mondjam,készség,merészség,bátorság,hogy belevágjunk,de belevágtunk és nem bántuk meg.A baj az,hogy Gergő ebből öt hetet tudott még élvezni,hiszen e túra után 38 nappal hunyt el...de ugye én rendületlenül hiszem és vallom,hogy a lét folytatódik a halál után is,csak egy másik dimenzióban és érzem és tudom,hogy Gergő magával vitte ennek a túrának az emlékét.A Salabasina emlékét.

Már a szurdokban,a legklasszabb kalandon

Fantasztikus volt!

Úgy érzem teli találat volt az időpont kiválasztása.Akkor úgy hittem véletlen torlódik a túra,mert ugye korábbra terveztük.Ma már tudom,hogy véletlenek nincsenek.Úgy alakult,hogy az év lehető legjobb napján legyünk itt.Persze túrázásilag a legjobb napján.A létező legjobb,legideálisabb túraidőnk volt,aranyló barna-sárga színben úszott minden.A szurdok nagyszerűségét pedig a terepen és a tájon és a csodás őszi időn kivül még az adta,hogy nem volt itt senki.Senki rajtunk kivül.A mienk volt az egész Rém-szakadék!Senki nem zavart és olyan nyugis nagyszerű túrát tudtunk így tenni,hogy arra szavak nincsenek.Ahogy meg csináltuk arra sincsenek szavak.Gergővel tényleg a szó szoros értelmében odafigyelve a másikra ha kellett a másikat segítve,ösztönözve mentünk végig ezen a csodán.

Életem nagy kalandján

A csodás szurdok egy szakasza

A szurdok néhány helyen járható volt,máshol járhatatlan.Ágak,fák alatt kövek sziklák között kellett lavírozni.De élveztük!Ma már Zolikával alighanem átkozódnánk itt-ott egy ilyen terepen haladva,mi akkor Gergővel nagyon élveztük.Maga a szurdok,hát mit is mondjak...ahonnan leereszkedtünk bele onnan a felső végéig,hát...talán másfél kilométer hosszú volt enyhén emelkedett az út végig,néha sziklákat mászva kellett szintet emelkedni.A felső kivezető szakaszon találkoztunk egy szembejövő párral,de ez volt mindenki aki ekkor a szurdokban járt.Sosem felejtem el,hogy a végén mindketten azt kívántuk Gergővel,hogy ne legyen vége.Ez egy olyan fantasztikus kaland volt amiben az volt a legfájóbb,hogy vége lett....

Gergő az utolsó kalandon

Mindig azt írtam,hogy túrázásaink abban a pilisszentkereszti buszmegállóban értek véget,lényegében így is van.Na és persze a túra még folytatódott a Salabasina-árokból kiérve is,mégis ma már úgy érzem,hogy ott fenn a Salabasina felső végén,kiérve a szurdokból,ott értek véget a mi útjaink...Ez volt az út vége.És ha volna rá lehetőségem egészen biztosan ide varázsolnék egy emlékművet,egy olyan emlékművet amely a mi közös túrázásainknak állít emléket.Gergővel való közös túrázásaink itt értek véget (persze mondom a túra itt még folytatódott és jó is volt tovább is),ez a szimbólikus vége.Kevés időt kaptunk mégis ezernyi kalandunk maradt,de ez volt a csúcs és ez volt az utolsó...Ma hat éve.

Az út vége.A Salabasina-árok őrzi lépteink.

Csak összehoztam egy emlékművet a Salabasina-árok végére...

Életre szóló élményt és az év túráját hozta a Salabasina-árok

Hát nem mondom,hogy nem paráztunk tőle,Gergő még akkor is amikor meglátta,de aztán szerencsére feleslegesnek bizonyult a félelmünk,mert hihetlen izgalmakat és kalandokat tartogatott számunkra ez a kevésbé ismert szurdok.Bátran mondhatom,hogy egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.A szurdok felső végén már sajnáltuk,hogy vége.A túra nem ért véget a Salabasina-árokkal,mert még elmentünk a Dera szurdokot és megnézni.Na,de menjünk sorjában az eseményekkel.

Útban a Salabasinához,visszanézve feltünnek a Kevélyek

Nem volt egyszerű az utazás,de tudtuk,hogy nem lesz az,ezért meglehetösen korán már fél ötkor elindultunk.A vasúti pályaszakasz felújitási munkáinak hála vonatunk több mint két óra alatt ért fel a Déli pályaudvarra,ahol a metróra is jócskán várni kellett így a 3/4 hétkor Battyhányi térröl induló hévet nem értük el.Negyed nyolckor volt legközelebb,amivel éppen elértük Pomázon a buszt,amin meg tömeg volt.Na,de letudtunk szállni Pankós tetőnél,innen inditottuk el a túrát.Olvastam leírásokat róla,hogyan lehet elérni a Salabasina-árkot.Meglehetösen bonyolúltak voltak a leírások,ehhez képest mi pofon egyszerüen odataláltunk.A  Pankós tetői buszmegállótól volt egy bekötő út,majd arról egy balos leágazás,rögtön az elején,ezen az erdőgazdasági úton kellett menni,úgy,hogy amikor volt leágazás róla mi mindig balra mentünk.A  szurdokhoz amúgy jelzett út nem vezet,talán ennek is köszönhető,hogy nem annyira felkapott,nem annyira népszerű.Pedig ha tudnátok,hogy szándékosan nem vezet ide jelzés...pont azért,mert a szurdok túlságosan veszélyes egy sima túrázó számára,így hála ennek,ide max.csak a profik jutnak el.

Ez az út vezet a Salabasina-árokhoz,hála a sorompónak autó nem jöhet be!

Szóval az erdőgazdasági úton haladva hamar elértünk egy szurdokhoz.Tudtuk a megállótól nagyjából egy kilométer a Salabasina,még nem jöttük annyit.Bár ez a szurdok szelidebbnek tűnt mint a Salabasina-árok a leírások mégis illettek rá.Ugyanúgy ment az út,jobb és bal szélén kögátszerű épitmények,mindkét oldalon a mélység...de mégsem...nem tűnt olyan brutálnak mint a Salabasina.Néztük a térképet,a mi szurdokunknak egy hajtű kanyarban kell lennie,tehát ez itt semmiképpen sem az.A mi térképünk sem jelölte,egy Farkas-gödör felíratot láttam rajta ezen a környéken,de,hogy az pontosan ezt takarja-e vagy valami mást...?Mentünk tehát tovább és hamarosan ott volt a hajtű kanyar és a mi szurdokunk.Tényleg brutális volt és egyben lenyügöző...

Ülve a gáton,alattunk a mélység.Gergő arcán az izgalom

Az út mindkét oldalán ott volt a szurdok,maga az út egy kögátra épülve hídat képezve ment át rajta kb.20 méter magasságban a szakadék felett.Ám az alsó rész felé nézve ugyanolyan szelíd szurdoknak tűnt mint az az elöbbi árok,a felső rész felé azonban...Valóban burtal volt.Gergő el is kezdett szorongani,izgulni.Mondtam neki nyugi,minden rendben lesz.Leültünk a kőgátra és megkajáltunk a szurdokot csodálva.Aztán kikellett találnunk hogyan megyünk le.Az alsó részbe könnyen lelehetett menni,a gát alatt lent pedig egy csőben átmenve lehet a felső részbe jutni.Ez tűnt egyszerübb megoldásnak,de semmi sem biztosította,hogy a csőbe beleférünk,ráadásul azt sem,hogy nincs benne víz,vagy esetleg patkány...így lemondtunk erről a lehetőségről,mindenképpen itt a felső részen kell tehát leereszkednünk a szakadékba.

Nem tűnt egyszerű megoldásnak.

Az út és a gát

A gát

Egy másik lehetőségnek az kinálkozott,hogy a gáton ami a képen is látszik lépcsöszerü,ereszkedünk lefelé fokról fokra.Nem volt veszélytelen,mert a fokok nem voltak valami szélesek,egy rossz lépés és zúgunk lefelé...Újabb lehetöség után néztem,kicsivel odébb a partoldalon kinálkozott egy újabb lehetöség.Lekellett csak ereszkednünk a meglehetösen meredek oldalon,de a fákba,ágakba,gallyakba úgy tünt meglehet kapaszkodni.Persze ez sem tünt veszélytelennek,de valahogy lekellett jutnunk.Erre mentünk hát.Csúszva,bukdácsolva,megkapaszkodva,négykézkáb,épkézláb de végül is sikerült lejutnunk sérülés nélkül.Már ez is óriási kaland volt.Ott voltunk a gát aljában,mögöttünk a cső amiröl írtam,elöttünk a lenyügöző szurdok.Nem volt már visszaút...

A gát alatti cső,ezen kellett volna átjönnünk

Gergő a sziklánál,készül azt megmászni

Huszonöt méter sem kellett mennünk,már ott volt az első akadály,egy hatalmas szikla.A továbbhaladáshoz ezt megkellett másznunk...A nagyjából valamivel több mint kétméteres szikla megmászása elsöre nem is tünt olyan egyszerü feladatnak,de valaki nagyon hasznosan hagyott itt egy kötelet,ami úgy tünt fent valahol megfelelöen kivan biztosítva.Gergő ment elöre,mögötte voltam ha visszacsúszik megtartsam.Üggyel bajjal de felment.Utána jöttem én és magamat is meglepve sokkal simábban feljutottam mint ő.Kimondhatatlanul klassz élmény volt ez is.Visszanézve pedig ezt láttuk:

Már a szikla tetején,visszanézve ilyen a szurdok

Folytattuk az utat a lenyügöző szurdokban,amit úgy is emlegetnek,hogy Rém-szakadék,nos azért semmi rémes nincs itt.Az út tovább is nehezen volt járható,de ezt tudtuk előre.Leszakad,kidölt,bedölt fák és kövek,sziklák nehezitették és tették egyben kalandossá és élménydússá a járást.Egyenlöre azonban olyan brutal szikla mint az az első volt nem került elénk.A szurdok falai két oldalt pedig fokozatosan emelkedtek,nagyjából 20 és 40 méter között mozoghattak...Rendkivül élvezetes volt az egész.Kezdtem azt érezni a híres Rám-szakadék ennek csak valami kistestvére lehet...

Viszonylag szelidebb részen...

Egy pont után mintha jobbra fodultunk volna enyhén,ezt az irányt vette fel az árok.Ezen a részen kevesebb volt az akadály,könnyebb a menés,felfelé nézve meg brutálisan szép az őszi szinekben pompázó erdő.Persze nem tartott sokáig az akadálymentes szakasz,jöttek az újabb sziklák és újabb kidölt fák,meg voltak részek ahol összeszükült a járat és éppen,hogy elfértem benne.Szavakat nem találni mennyire klassz volt az egész.Gergő arcáról is fokozatosan tünt el a para és már ő is élvezte és jókat nevetve haladt elöre.Pedig ha tudta volna,hogy az akadályoknak koránt sincs vége...újabb brutal szikla várta jöttünket...

Én roppantul élveztem...

Gergő a szurdok szelidebb részén

A szurdok ketté ágazott.Olvastam erről.Jobbra hamar kilehet érni különösebb nehézségek nélkül,balra nehéz várnak az újabb akadályok...sziklafalak,fák,szűk járatok...Ti melyiket választanátok?Na mi sem jobbra mentünk.Nem azért jöttünk,hogy hamar meg könnyen vége legyen a kalandoknak.Balra vettük tehát az irányt,rögtön beköszönt egy kb.két és fél méter magasságú sziklácska.Továbbmenni csak úgy lehetett ha megmásszuk.Itt nem volt már kötét,de volt a sziklának támasztott fa ágak.Ezeken és a szikla hasadékain mászva viszonylag könnyen fellehetett mászni.Most én mentem elöre és most is könnyen felkapaszkodtam.Kettönk közül én voltam az akinek jobban mentek ezek a mászások.Ez annak fényében furcsa,hogy anno abban a bizonyos jeges Rám-szakadékban,Gergő vette könnyebben az akadályokat és ő mászta meg könnyebben a jeges vízesést.

Gergő mászik felfelé szikla falon,láthatóak a sziklának támasztott fák

Mentünk tovább és hasonlóan nagy akadályok már nem voltak.Helyenként teljesen összeszükült a szurdok máshol kiszélesedtek.A legnagyobb szikla akadályok meg egy méter alá süllyedtek,amiket már könnyedén vettünk.Kezdett szelidülni a szurdok már oldalt egy-egy helyen a partfal szép és érdekes szikla alakzatokban mutatta magát.Egyre könnyebb volt a járás,az árok meg kacskaringós formát vett fel.Egyszer csak egy fiatal pár köszönt szembe.Ők voltak ez elsö emberek akikkel ezen a túrán találkoztunk.Kicsit elbeszélgettünk velük,ők fentröl haladtak lefelé.Nem sok jót ígértem nekik...ők meg útbaigazitottak,hogy a szurdokból kiérve merre kell mennünk tovább.

Szelidülő szurdok

Aztán egyszer csak kiértünk.Legnagyobb sajnálatomra persze...Álltunk a szurdok felett én még földbe gyökerezett lábbal.Kellett kis idő mig magamhoz tértem ebből a nem mindennapi élményből.Búcsút vettünk hát az itt fent már teljesen megszelidült Salabasina-ároktól.Túránknak azonban nem volt vége.Az útbaigazitás szerint haladtunk tovább.Kicsit ekkor kezdett szúrni az oldalam,megálltunk hát és pihentünk egy jó tiz percet.Azért kellett némi erő a szurdokhoz ami persze jócskán kivette belölünk a szuszt.A pihenő után hamar ráleltünk a piros jelzésre.Itt éppen valami teljesitmény túra zajlott,sorra jöttek és elöztek meg bennünket a túrázók.

A szurdok vége...

Rövidesen odaértünk a Tölgyikrek nevezetű helyhez,itt búcsút intettünk a túrázóknak és a piros jelzésnek.Úgy vettem ki ez itt egy turistaút csomópont.Mi a sárgán folytattuk a túrát a Dera szurdok felé.A sárga jelzés kilencven százalékban az aranyló,sárga erdőn vezetett át.Mondhatni ingerszegény volt,de nem.Roppantul gyönyörü volt az aranyerdő...én viszont kezdtem kidölni...Nem volt ez eddig jellemző rám,de úgy tünt alaposan kimeritette erőmet a szurdok,nagyon nehezen tudtam csak haladni az amúgy könnyű terepen.Többször is rákellett szólnom Gergőre,hogy lassítson.Egyszer meg is álltunk,megettem az almámat és ettől aztán újra erőre kaptam.Már jobb volt,tudtam haladni,azonban a sárga jelzés és az aranyló erdő úgy tünt nem akar véget érni.

Aranyló erdő

Kiértünk a zöld Torina rétre,majd továbbhaladva csodás kilátásunk nyílt a Dobogókőre.A legjobb résznél kellett letérnünk a sárga jelzésről mégpedig a sárga+ jelzésre.Itt aztán elkezdett lefelé vezeti az út a hegyről.Nagyjából 470 méter magasságból kezdtük meg az ereszkedést,aztán a sárga+ - ba,belejött a kék+ jelzés is.Ez kellett nekünk a továbbiakban.Közel volt egy Szentkút nevezetű hely,ahol tudtuk van forrás.Bár nem jártunk úgy mint a Bakonyban,a vízkészletünk kitartott mégis jól jött a frissités.Persze odáig meglehetősen kellett lefelé ereszkedni és újfent megálapítottam,hogy lehet lefelé rosszabb menni,mint felfelé...

Feltűnik a Dobogókő

A fákon túl felsejlik a Pilis-tető

Aztán nagy sokára végre szinten ment az út.A fák között pedig feltünt a Pilis-tető.Itt voltunk hát a Dunántúli-középhegység két legnagyobb királya között.Az út pedig szépen lassan odaért a Szentkúthoz,ahol hatalmas tömeg volt...Egy szabadtéri kegyhely köszönt be és persze a forrás két kifolyó csővel és szerencsére rengeteg pad is.Igy hiába volt tömeg,böven volt még hely.Pihentünk is félórát,mert eddigra már kissé kikészültünk.Megkajáltunk friss vízet vettünk és persze fotózkodtunk ezerrel.Kellemes hely volt és hát gondolom az autót a lenti út mellett hagyó túrázók találkozási helye is ez volt...

Tömeg a Szentkútnál

A kegyhely

Vagy negyven perces pihi után folytattuk a túrát.Rendkivül kellemes idő volt egész nap méltó az utóbbi évek november elejéhez.Még mindig viszonylag magasan járhattunk,tán  220 méter körül így tovább kellett ereszkedni.Már nem tűnt annyira kellemetlennek a dolog,a pihenő után jó volt haladni lefelé.A kék+ az országút mellé ért és vele párhúzamosan haladt vagy 1km-en át,míg végül keresztezte azt.Az út túloldalán lejebb egy parkolószerüségben autók százai álltak...

Sokára keresztezte a jelzés az országútat.Háttérben a Pilis-tető

Lényegében itt volt a Dera szurdok bejárata,a parkoló pedig a sok müanyag túrázó gyüjtőhelyének bizonyúlt...Behatoltunk a Dera szurdokba ami szintén lenyügözően szép volt,de akkora volt itt az embertömeg,hogy az kifejezetten zavaró volt.Visszasírtuk a nyugis Salabasina-árkot...A Dera szurdok jól járható nem kell hegyeket mászni,közel van az országúthoz így vonza a müanyag túrázókat azokat akik még wc-re is autóval járnak..Rendkivül zavaró volt,mert a turistaúton sem lehetett elférni a patakon átivelö hidakra perceket kellett várni,hogy áttudjon menni az ember mert jöttek szembe és elférni nem lehetett.A hatalmas tömegnek hála gyakorlatilag a szurdok élvezhetetlen volt,én meg hálát adtam a sorsnak,hogy ezek a müanyagok a Salabasina-árkot nem ismerik...

Tömeg a Dera szurdokban

Pusztán egyetlenegy érdekességet mondanék még ezzel kapcsolatban: a Salabasina-árokban nem volt szemét,a Dera szurdokban volt....ezzel azthiszem mindent el is mondtam.

Azért ha nehezen is megpróbáltunk haladni az amúgy rendkivüli szépségű Dera szurdokban.Gyönyörü volt a patak felett átivelő hidakkal és a hatalmas mészkő sziklás hegyoldallal.Az egész szurdok nem hosszú nagyjából 600 méter és normál körülmények között jól járható.Feltételezem egy téli hétköznapon azért nincs itt ekkora tömeg.Próbáltuk élvezni a völgy szépségét,nem volt persze könnyü.A kék az országos kék vezet amúgy rajta végig.

Gergő a szurdokban

A szurdok egyik hidján,másodperceink voltak csak fotózni mert mindig jöttek valakik...

A szurdok végén egy kisebb réten is hatalmas volt a tömeg,a Dera patak mellett huzodó kék jelzésen értünk aztán be a már jól ismert Pilisszentkeresztre.Délután háromra értük el túránk végét amit reggel fél kilenckor kezdtünk.A Salabasina-árokban nagyjából két-két és fél órát töltöttünk,ez volt a túra legjobb szakasza.A hegyen aztán a szurdok után meglehetösen fáradtak voltunk,de a Szentkútnál új erőre kaptunk.A Dera szurdok pedig a tömeg miatt szinte élvezhetetlen volt.Ezzel együtt nagyon úgy fest.hogy ez az év top túrája.Ez a 22.-ik túránk az idén és úgy fest ez adta eddig a legnagyobb élményt.

Az utolsó méterek

Pilisszentkereszten nem mentünk tovább az első utunkba kerülö buszmegállótól,jó 25 percet kellett várni a buszra.Elképesztő mennyiségű autó és motoros jött lefelé a Dobogókő irányából és az onnan érkezö busz is tömve volt.Vajon mi lehetett odafent?Ha a Dera szurdokban ekkora volt a tömeg mi lehetett a Dobogókőn?Szerencsére nyugodt vagyok,mert ezek a müanyagok a Salabasina-árkon sohasem tudnak majd végigmenni így aztán kárt sem fognak tenni benne.Az megmarad nekünk profiknak :) 

Valóban felülmúlhatatlan fantasztikus élmény volt!

Hát akkor Salabasina!

Hát akkor eljött az idő és megvalósitjuk évek óta dédelgetett tervünket és végig túrázunk a hírhedt Visegrádi-hegységi szurdokon a Rém-szakadék néven is ismert Salabasina-árkon.

Remélhetőleg nem hátráltat semmilyen betegség mint egy hete és neki tudunk vágni.

A Salabasina-árok egy körülbelül két kilométer hosszú, nagyon nehezen járható szurdokvölgy. Pest megye északnyugati részén, a tágabban értelmezett Pilis hegységben, valójában már a Visegrádi-hegység déli részén, közigazgatásilag Pomáz területén található

Ez már a szurdok szelidebb része.Ez még nem saját fotó,remélhetöleg hamarosan azzal is szolgálhatok

Az árok a Lom-hegy és a Tornyos-hegy tömbjei felől lefutó vizek egy részét gyűjti össze és vezeti le a Dera-patakba, amit a nagykovácsipusztai településrész határában ér el.

Az árkot a múltban kialakító vízfolyást a mindenkori csapadékvízen felül feltehetőleg több forrás is táplálhatta, ma a terület egyetlen jelentős forrása a Salabasina-forrás. A szurdokvölgyben jelenleg néha alig van víz, csapadékosabb időszakokban viszont egyes szakaszain vízeséseket is le kell küzdenie az erre járónak. A völgy a Holdvilág-árok közelében, attól alig két kilométerre, nyugatra található. A Holdvilág-árokhoz, illetve a dömösi Rám-szakadékhoz több szempontból is hasonló, de mivel a kiépítettsége minimális, ezért a bejárása lényegesen körülményesebb és kellő terepi gyakorlat hiányában veszélyesebb is azokénál.

A legtöbb leírás a Podmanecky majori Kecske farm felöli megközelitést javasolja,ám ez a farm magánterület felkell készülni a túrázónak,hogy nyugat felöl megkell kerülnie a majort.Ez az út aztán a Salabasina-árok alsó részéhez vezet amely semmi extrát nem tartogat.Az igazi szurdok a kögáttól a hídtól kezdödik,nagyjából a szurdok egyharmadától.Mi ide fogunk érkezni mégpedig a Pankos tető felöl jövő erdőgazdasági úton.Itt fogunk leereszkedni a szurdokba és megkezdeni a kalandot...

Ez a kaland minket vár!

Ha sikeresen végigtudunk menni a szurdokon akkor Pilisszentkereszt felé vesszük az irányt,ahol a jóval könnyebb és szelidebb Dera szurdokon is végigmegyünk.Ha bármi akadályokba ütközünk akkor B terv szerint a már ismert Holdvilág-árokon jövünk vissza.

Részletes beszámoló vasárnap!

Film pedig jövö hét közepére várható!

A Vaskapu szikla

Az elmúlt hétvégén jártunk a felülmúlhatatlanul csodálatos Pilisben.Számtalan látnivaló köszönt szembe túránk során,ám ezek közül is kiemelkedik a fantasztikus Vaskapu szikla,amely tán az egyik legszebb dolog volt amit láttam túrázásaim három és fél évtizede alatt.Ismerkedjünk meg vele kicsit közelebbről.Megpróbáltam összegyűjteni mindazt amit tudni lehet róla.

Szépsége felülmúlhatatlan...

Pilisszentkereszt közelében a Pilis lábainál egy igen érdekes helyet találunk.

A Vaskapu szurdokhoz és a Vaskapu sziklához jelzett turista út nem vezet, ám a látvány elragadó.

 Pilis-tetõ meredeken leszakadó keleti oldalának közepén két egymás felett emelkedõ, messzire ellátszó, diadalívszerû sziklakapu, a Vaskapu látható.
A legnagyobb nyílású sziklakapu szélessége 15 méter, magassága 8 méter. A két sziklakapu egy lepusztult, talán hévizes eredetû barlang maradványa lehet. Messziről is jól kivehető a Pilisszentkeresztről északra vezető turistaútról.

A kisebbik sziklakapu

A nagyobbik kapu feletti tábla Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. - Meije, Dauphiné-Alpok, 1885. augusztus 6.) emlékét őrzi, aki száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban és kötélszakadás miatti balesetben lelte halálát. Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók.

Elméletileg nem látogatható,gyakorlatilag...látogatják

A kisebbik sziklakapuról nem találtam adatokat így becslésem szerint szélesség négy-öt méter körüli lehet,a magassága pedig nyolc méter körüli,de mondom ez csak az én becslésem szerint.A sziklatömb aztán tovább is folytatódik a hegyen felfelé irányban...

Mint írtam többször is már,ide nem vezet jelzett turistaút.Az idevaló túrák kiindulási pontjának Pilisszentkeresztet javasolnám (esetleg Pilisszántót).Itt nincs már dolgunk mint a zöld jelzést megtalálni,azon kiindulni a Pilis irányába.Klastromkerti apátság romjai után kb.másfél kilométerrel kell letérnünk,vagy inkább fel a hegy irányába.Ez az út jelzés nélküli már,de gyakorlatilag odavezet a sziklához.Arra érdemes figyelni,hogy ez nehéz útszakasz,folyamatosan emelkedik,egyre jobban és jobban mígnem a szikla alatt már-már brutálisan.Ezzel együtt az az élmény ami odafenn fogad mindenképp megéri a fáradozásokat!Még egy fontos adat,ezen a jelzetlen úton mi azért láttunk jelzéseket.Néhány fa piros-feketére van festve,ez állítólag sziklamászó útvonal jelzés.Ez segíthet még idetalálni,de figyelni kell,mert nem úgy vannak felfestve mint a hagyományos jelzések!

Lentről nézve a csoda

Bár a szikla környékéröl is van némi kilátásunk a szemközti Dobogókőre,de ajánlom a hely felkeresését ködös időben is.Elképszetően misztikusan varázslatos lehet!Még egy dolog:a sziklát müanyag túrázók ne közelitsék meg!Veszélyes és nem hiányzik,hogy bármiféle kárt tegyenek benne,gondolok itt arra,hogy összegrafitizik,odahúgyoznak,szarnak ilyesmi...Tehát csak olyanoknak ajánlom akik benne vannak a túrázás világában,akik szeretik a természetet és betartják az erdei illem kódex szabályait!