Salabasina: Az út vége

 Ha november 3. akkor évforduló.Mint minden évben most is.Az utolsó túra évfordulója.Az utolsó túránk Gergővel... Nem is tudom mit írjak,hiszen erről a túráról,erről a fantasztikus napról már tényleg mindent,de mindent megírtam.Persze nem érdekel,az sem érdekel ha minden évben ugyanazt írom,de amíg "szalonképes" vagyok addig ezután is minden november harmadikán megemlékezem az utolsó túránkról,az utolsó nagy-nagy kalandunkról.Felejthetetlenül belevésődött a szívembe ez az egész nap és ez alighanem akkor is így lenne,ha Gergő nem megy el azon az átkozott decemberi napon...Így lenne mert akárhogy is nézem,ez volt minden idők legjobb túrája.Olyan élmény volt amivel hat év távlatából sem tudok betelni.

Közelítés a hírhedt szurdokhoz

Hat év telt el.Ha nehezen is,de a túráim folytatódtak tovább Gergő nélkül is,hála azon barátaimnak akik velem tartottak illetve akikkel velük tarthattam.De ilyen fokú élmény nem volt több.Ilyen az ember életében csak egyszer van.Egy olyan túra ami felülír minden korábbit és ezt követőt!A Salabasina-árok maga volt a csoda.Százszor leírtam már,de most leírom,egy csoda volt!A rémséges híre a kiismerhetetlensége,a kaland az,hogy bár rémséges volt,de mégsem annyira mint ahogy az az internet világában elhíresült róla.Kellett egy fajta minek is mondjam,készség,merészség,bátorság,hogy belevágjunk,de belevágtunk és nem bántuk meg.A baj az,hogy Gergő ebből öt hetet tudott még élvezni,hiszen e túra után 38 nappal hunyt el...de ugye én rendületlenül hiszem és vallom,hogy a lét folytatódik a halál után is,csak egy másik dimenzióban és érzem és tudom,hogy Gergő magával vitte ennek a túrának az emlékét.A Salabasina emlékét.

Már a szurdokban,a legklasszabb kalandon

Fantasztikus volt!

Úgy érzem teli találat volt az időpont kiválasztása.Akkor úgy hittem véletlen torlódik a túra,mert ugye korábbra terveztük.Ma már tudom,hogy véletlenek nincsenek.Úgy alakult,hogy az év lehető legjobb napján legyünk itt.Persze túrázásilag a legjobb napján.A létező legjobb,legideálisabb túraidőnk volt,aranyló barna-sárga színben úszott minden.A szurdok nagyszerűségét pedig a terepen és a tájon és a csodás őszi időn kivül még az adta,hogy nem volt itt senki.Senki rajtunk kivül.A mienk volt az egész Rém-szakadék!Senki nem zavart és olyan nyugis nagyszerű túrát tudtunk így tenni,hogy arra szavak nincsenek.Ahogy meg csináltuk arra sincsenek szavak.Gergővel tényleg a szó szoros értelmében odafigyelve a másikra ha kellett a másikat segítve,ösztönözve mentünk végig ezen a csodán.

Életem nagy kalandján

A csodás szurdok egy szakasza

A szurdok néhány helyen járható volt,máshol járhatatlan.Ágak,fák alatt kövek sziklák között kellett lavírozni.De élveztük!Ma már Zolikával alighanem átkozódnánk itt-ott egy ilyen terepen haladva,mi akkor Gergővel nagyon élveztük.Maga a szurdok,hát mit is mondjak...ahonnan leereszkedtünk bele onnan a felső végéig,hát...talán másfél kilométer hosszú volt enyhén emelkedett az út végig,néha sziklákat mászva kellett szintet emelkedni.A felső kivezető szakaszon találkoztunk egy szembejövő párral,de ez volt mindenki aki ekkor a szurdokban járt.Sosem felejtem el,hogy a végén mindketten azt kívántuk Gergővel,hogy ne legyen vége.Ez egy olyan fantasztikus kaland volt amiben az volt a legfájóbb,hogy vége lett....

Gergő az utolsó kalandon

Mindig azt írtam,hogy túrázásaink abban a pilisszentkereszti buszmegállóban értek véget,lényegében így is van.Na és persze a túra még folytatódott a Salabasina-árokból kiérve is,mégis ma már úgy érzem,hogy ott fenn a Salabasina felső végén,kiérve a szurdokból,ott értek véget a mi útjaink...Ez volt az út vége.És ha volna rá lehetőségem egészen biztosan ide varázsolnék egy emlékművet,egy olyan emlékművet amely a mi közös túrázásainknak állít emléket.Gergővel való közös túrázásaink itt értek véget (persze mondom a túra itt még folytatódott és jó is volt tovább is),ez a szimbólikus vége.Kevés időt kaptunk mégis ezernyi kalandunk maradt,de ez volt a csúcs és ez volt az utolsó...Ma hat éve.

Az út vége.A Salabasina-árok őrzi lépteink.

Csak összehoztam egy emlékművet a Salabasina-árok végére...