Egy nem mindennapi nehézségű szezon után egy új kezdődik a hétvégén.Talán egy kicsivel derűlátóbb vagyok mint az elmúlt egy évben bármikor.Nézzük meg akkor csapatunk esélyeit,mi várhat ránk a 2021/22-es szezonban a harmadik vonal közép-csoportjában.
Soha nem látott mélységekbe süllyedtünk az elmúlt szezonban.Éppen,hogy csak sikerült kivívni a bennmaradást.Végül is a húsz tagú mezőny 13.helyén végeztünk.Az okokról,az eseményekről már született korábban bejegyzés.Most előre tekintünk.
Tegnap volt a csapatnak egy sajtótájékoztatója a stadionba ahova meghívtak ugyan,de mivel dolgozom kellett így sajnos nem tudtam elmenni.Ezen sorok írásaig információ pedig még nem jött ki mi hangzott ott el,bár nagyjából sejthető.
Nézzük át mi történt a holtidényben.
A "színpad" az előadás előtt
Az utolsó fordulókra váltottunk edzőt tavasszal amikor már a kiesés küszöbén voltunk.Varga Balázs személyében.Sikerült kivívni a bennmaradást így természetesen az edző továbbra is élvezi a vezetőség és a szurkolók bizalmát.Vele vágunk neki az új szezonnak.A szezon után ahogy mindig is,pár játékosunk bejelentette a távozását,illetve maga a klub tette közzé.Fájó volt,hogy ismétli magát a történelem,hogy szinte csak távozóink lesznek,érkezők nem vagy csak alig.Ám nem így történt.Most bőven akadt érkező is.Miután szinte a teljes védelem távozott elsősorban ott kellett erősíteni.Érzésem szerint ez most sikerült is.Jó pár játékost sikerült igazolni,ezek közül is kiemelkedik régi nagy kedvencünk,akit Gergő is nagyon kedvelt: Villám Balázs,aki öt és fél év után tért vissza a csapathoz.Joggal bízunk benne,hogy vele a védelem alaposan megerősödött.
A nagy visszatérő,régi kedvenc: Villám Balázs
Ugyan akadtak érzékeny veszteségek,pl.Kondor távozása,de érkezett többek között: Balogh Ádám a III.ker TVE-ből,ő is egy visszatérő hiszen játszott már nálunk.Aztán Tölgyesi Péter a Fönix csapatától,Hegedűs Edvin a másodosztályú Szegedtől,Molnár Sándor a Komáromtól.A csapat magja pedig megmaradt: Pokorni,Dorogi,Szepessy,Báló,Barna továbbra is a mi játékosaink!Tehát a helyzet nem is olyan rossz.A felkészülési mérkőzések igazolták,hogy a csapat és a felkészülés jó úton halad.Csupán egy vereségünk akadt a felkészülési szakaszban a végén pedig a másodosztályba feljutott Tiszakécskét vertük meg saját pályájukon.Némi bizalommal nézhetünk az új szezon elé tehát.
Edzés
Persze ellenfeleink sem tétlenkedtek.Jó pár új csapat került a csoportba,újoncok és másik csoportból átkerültek.Az esélyeket nézve kiemelkedhet a mezőnyből a címvédő Iváncsa,bár ők láthatóan gyengültek.Nagyon beerősített a Kozármisleny,ott lehet az elején a Cegléd és a Dabas.Sötét lónak számít a Balassagyarmat.Az újoncok valószinűleg a bennmaradásért lesznek majd harcban.A mi esélyeink?Érzésem szerint most kiesési gondjaink remélhetőleg nem lesznek.Persze az élbolyban sem fogunk odaérni,de e téren nyugodtan tévedjek csak.Én a mezőny közepére várom a csapatot,tehát a tízedik helyre.Ha ez meglesz akkor elégedetten dőlök hátra.
A szentély
A koronavírus valószínűleg ebbe az idénybe is beleszól majd.Szinte minimális az esély meccstúrákra,hiszen a hazai meccsekre sem mehetek ki.Az ajadék hatalom gondoskodott róla,hogy még a meccsektől is megfosszon az istenverte védettségi kártyájával.Így várjuk/várom a napot amikor újra kimehetek a meccsre.Borítékolható azonban,hogy ebben az idényben is lesznek zárt kapus mérkőzések.Ha valami rendkívüli történik akkor beszámolok majd róla,ha nem akkor az őszi szezon végén jövök egy értékeléssel.Ha napi szinten szeretnéd követni az eseményeket akkor csatlakozz hozzánk a facebookon,a NB3foci csoporthoz!
Kell némi gondolkodási idő ha felakarom idézni ki is volt a legnagyobb világsztár akivel találkoztam.Az biztos,hogy a sport világából való lehetett,mert én inkább sporteseményekre jártam világ életemben mint másra.Persze olykor előfordult koncert vagy színház,de a sport volt az első.Találkoztam és beszéltem már motorcsónak világbajnokokkal,sőt az egyiktől aláírásom is van.De ezt a sportot annyira nem jegyzik a világban,egy-egy bajnok az emberek többségének ismeretlen.De ugyanígy vagyok a Dunaújváros női kézilabdacsapatának Bajnokok ligája győztes játékosaival.Beszéletem már egy-kettővel és innen is vannak autogrammok.A maga nemében ők is világsztárok voltak.Láttam pár híres focistát,pl. a kilencvenes évek sztárjai közül Viallit vagy Scilaccit (nem tudom helyesen írom-e a nevét).Velük ugyan már nem beszéltem.A magyarok közül sokat láttam illetve találkoztam velük,de ők meg nem világsztárok.Aztán láttam a tenisz egy-két nagyágyúját,de nem a legnagyobbakat, pl.Sabine Lisickit vagy Dominika Cibulkovát - ő mondjuk világbajnok.Na és láttam jó néhány top százas játékost.Aztán 2019-ben Magyarország megkapta a tenisz Fed-kupa rendezési jogát 2020-22-re. Óriási esély nyílt,hogy valóban világsztárokat lássunk.Nem akartunk erről lemaradni.Már januárban megvettük a jegyeket az áprilisi eseményre,egész hétre szólót ráadásul!Nem kevés pénzért... aztán az egészből mégsem lett semmi...
Budapest Sportaréna, itt lett volna a Fed-kupa 2020 áprilisában
A világot félelemben tartó intelligens koronavírus ugyanis szépen betette a lábát az élet minden területére.A sportot sem kímélte.Így hiába dörzsölgettük a tenyerünket,hogy majd láthatjuk a tenisz olyan csillagait élőben mint pl.Serena Williams vagy Petra Kvitova és még rengeteget,egy nap bejelentették,hogy a Fed-Kupa a tenisz csapat világbajnoksága elmarad...Pedig mi már a szabadságot is kikértük januárban az áprilisi napokra.Hát nem mondom,hogy jólesett...Korábban ugye jártunk tenisztornákra,de oda nem jöttek el ilyen kaliberű világsztárok mint amilyenek ide eljöttek volna.Egy soha vissza nem térő alkalom ment el.Ráadásul beletelt némi időbe amíg a jegy árát visszautalták.De nem az árat fájlaltuk,hanem az elszalasztott lehetőséget...
A tenisz valaha élt egyik legnagyobb sztárja Serena Williams.Őt is láthattuk volna...
Tolták,halasztották az időpontot.Először még valamikor ősszel akarták megrendezni.Aztán már csak az volt,hogy jővőre.Sebaj eljövünk akkor.Ám egyszer csak a magyar szövetség lemondta a megrendezési jogot...Így ugrottak az olyan álmaink,hogy igazi világsztárokat láthassunk.A magyar szövetség ezzel meg óriási bakot lőtt,hiszen így már az életbe nem kapjuk meg mégegyszer a rendezési jogot.Minket és jó sokan másokat örökre megfosztottak egy ilyen kaliberű lehetőségtől.Hab volt a tornán,hogy a korábbi budapesti hungarian ladies open rendezési jogáról is lemondott a szövetség.Így az ugymondd második vonal sztárjait vagy volt világsztárjait sem láthattuk többé...
A belga csapat,balról a harmadik a szőke szépség Elise Mertens,szintén egy világsztár
Aztán idén júniusban az utolsó pillanatban derült ki,hogy mégis rendez egy tornát a magyar főváros.Nagyjából az esemény előtt egy-két héttel.Kapkodni sem volt időnk,hogy eljöjjünk.Mondjuk itt már a harmadik vonal játékosai szerepeltek,de ezt is jó lett volna látni.Igaz,hogy védettségi kártya kellett volna a torna megnézéséhez,de mivel mi nem dőltünk be a hazug kormány szarságainak,így kártya nélkül vagyunk egyenlőre,amely így mindenben lekorlátoz.Tehát egyenlőre esély sincs rá,hogy valaha is láthatunk testközelből világsztárokat.Itt tartunk tehát most: lemondott világbajnokság,védettségi kártyával látogatható sportrendezvények.. Vajon merre tovább?
Nem igazán tudom hova besorolni azt a tájegységet amin most túráztunk.Nevezetesen a Balatonboglártól keletre eső területre gondolok,ami már nem a Balaton,de még nem is a Somogyi-dombság.Főleg annak figyelmében,hogy szinte végig sík terepen mentünk.Talán a legjobb szó rá a Somogyország,de ilyen táj igazából nincs.Így mivel azért a dombság lábánál haladtunk el,besorolom mégis a Somogyi-dombság túrái közé.Bár Manó barátomnak útközben volt erre egy jó megfogalmazása:"Balaton Alvidék",természetesen ilyen tájegység sincs.Az elmúlt hetekben már háromszor jártunk a Balatonnál és most is ide igyekeztünk.Igaz most nem az északi partra jöttünk hanem a délire.A túra pedig Manó barátom ötlete volt és Zolikával kiegészülve hárman vágtunk neki az útnak.A Fehérvárról induló intercity némi kívánnivalót hagyott maga után,de fél kilenc magasságában megérkeztünk Balatonboglárra.
Megérkezés Balatonboglárra
Mielőtt bármibe is belefogtunk volna,beültünk az állomásépület végén található Mávéházba egy kávéra és egy fröccsre.Terveink szerint először elmegyünk a Gömbkilátóba,aztán visszajövünk a zöld jelzésre és azon megyünk a célállomásra Gyugyra.Ez volt a terv amit aztán lényegében sikerült is megvalósítani,de itt-ott akadtak kisebb buktatói a dolognak.Na,de menjünk sorjában.A kávézás után elindultunk a városka északi részén a Várdombon található Gömbkilátóhoz.Már az állomásról látni lehetett így aztán a magukat nehezen betájolók is könnyedén megtalálhatták.Kezdett meleg lenni ahogy fokozatosan közelítettünk a Várdombhoz.Az utcákon főleg rengeteg itt nyaraló ember mozgolódott.Útban felfelé két templomba is belebotlottunk,az első a katolikus a második az evangélikus volt.Mindkettő jól nézett ki.Az utóbbi mellett értünk be a várdombi parkerdőbe ahol egy hosszú lépcsősor vezetett fel.
Hosszú lépcsősor vezet fel
Felérve a helyi kalandparknál találtuk magunkat.A fő attrakció a nyári bobpálya volt.Mivel még nem volt nyitva,nem erőlködtem vele,hogy kipróbáljam.Két ilyenben voltam amúgy már Pécsen és Visegrádon.Arébb egy gyönyörű zöld rét volt,balra feljebb pedig feltűnt a kilátó.A tavalyi esztendő év kilátójával volt dolgunk és olyan erős ellenfeleket sikerült legyőznie mint pl.a Zengő-kilátó.Kiváncsi voltam valóban jobb-e.A rét megcsodálása után fel is kapaszkodtunk,először alulról csodáltuk meg,majd felmentünk.Persze a kilátó belépődíjas.Jelenleg 2021 nyarán 350 forintot kell leszurkolnunk ha felakarunk menni.Ez megtörtént és már birtokba is vehettük a kilátót.A korai időpont ellenére már szinte most is tömeg volt,de azért még az éppen nem zavaró kategóriából.
Kilátó első látásra
A feljárat
A kilátó egy emeletes volt csupán a szinteken lábrács volt a talapzat,olyasmi amit Dunaújvárosban is gyártanak.Jó állapotban volt az építmény és az emeletre két irányból lehetett felmenni.Odafenn elég tágas tér volt és persze körpanoráma.Sok-sok mindent látni lehetett.Természetesen a Balatont a Balaton-felvidéket,a fonyódi hegyeket a Somogyi-dombságot.Végül is azt kell,hogy mondjam nem volt rossz.Sem az élmény,sem a kilátó.Hogy megérdemelte-e az év kilátója címet...hát fogjuk rá.Meg.Annak ellenére,hogy számomra a Zengő azért jobb kilátóval bír,de ugye nem én döntök erről.Végül is jó élmény volt a kilátó és egyértelműen bekerül a kedvenc kilátóink közé.Azt gondolom Gergőnek is tetszett volna...
A kilátás egy szelete
Manóval a kilátóban
Lejövet a réten még a híres Balatonboglár ablak-táblánál fotózkodtunk és felmentünk a szemközti dombra ahol már nem volt semmi,csak egy földben egy betonalapzatra írt szöveg.Aztán ennyi volt,eljöttünk a Várdombról és elindultunk a túrára.Maga ez a hely igazán kellemes és megér egy kirándulást,viszont nyári főszezonban számolni kell a nagy tömeggel.Mentünk vissza a vasútállomás irányába,ahol meg is találtuk az innen kiinduló zöld jelzést.Útközben elkezdtünk dolgozni,a melóról beszélgetni ami nem volt jó ötlet.Ha nem is vesztünk össze,de némi vita kialakult köztünk,mire mondtam akkor a túrán nem dolgozunk többet.A település déli része nem volt különösebben érdekes.Főleg olyan részeken mentünk ahol nem szegények éltek... A zöld aztán keleti irányt vett és elhagytuk Balatonboglárt.
Út keletnek
Minimális kanyarokkal bíró hosszú egyenes út vezetett kelet felé.Itt-ott meglehetősen ingerszegény volt,máshol meg hol feltűnt maga a Somogyi-dombság vagy ellenkező irányban a Balaton-felvidék.Egy darabon árnyékban is mehettünk.A jelzések felfestése éppen csak elérte az elégséges szintet.Felülről kereszteztük az M7-es sztrádát.Egyre-inkább éreztem,hogy lassan utunk első állomásának/településnek kell jönnie:Szőlőskislaknak.Ám csak nem jött.Kereszteztünk egy betonutat és már elég furinak tűnt a dolog.A jelzések teljesen eltűntek,odalenn a völgyben meg úgy tűnt van egy település.Bekapcsoltam a HuMap-ot és kiderült,hogy túltotúk Béláim...Ugyanis a betonúton amit kereszteztünk,azon kellett volna elfordulnunk balra.Az a település a völgyben pedig valóban Szőlőskislak.Mivel olyan sokkal azért nem toltúk túúl,így visszafordultunk a helyes irányba és hamarosan elértük a települést.
Szőlőskislak temploma
Harangláb
A település Balatonboglár része volt.Rögtön belebotlottunk egy vendéglátóhelybe,így beültünk egy sörre és egy kicsit megpihenni.Kiváló volt a sör és jól jött a pihi.Mivel a vártnál több időt eltöltöttünk a kilátóba így itt úgy döntöttünk,hogy mivel itt keresztezi egymást a sárga és a zöld jelzés,hogy a zöld helyett a sárgán folytatjuk tovább a túrát.Ez nagyjából másfél kilométerrel rövidebb utat jelentett.Így több időnk lesz Gyugyon a nevezetességeket megnézni.Ebben a tudatban mentünk tovább,elhaladtunk Szőlőskislak egy-két nevezetesége mellett majd rátértünk a sárga jelzésre.Már ezen hagytuk el a települést.
Elhagyjuk Szőlőskislakot
Sajnos a sárga jó sok részen betonút volt,szinte majdnem a hátralévő teljes egészén,de 90%-án biztosan.A jelzések felfestése közben elégséges szintről elégtelenre változott.Egy tó mellett haladtunk el,pontosabban több tó is volt,valóságos tórendszer.Ám elvolt kerítve,kint egy tábla,hogy magánterület...Már kezdtem elküldeni őket a búsba,amikor eltűnt a kerítés.Egy ponton már nem volt magánterület és ennek örültem.Oda is fértünk a tóhoz.Szép táj volt a tó pedig hosszú,pár száz méternyi biztosan.Nem is vettük észre az egyetlen sárga jelzést.Ami azt jelezte,hogy balra lekéne fordulnunk.. mi mentünk tovább egyenesen.Rövidesen egy településre értünk.Biztos voltam benne,hogy ez már Gyugy.De nem az volt...
A tavaknál
Manó jött rá először,hogy ez nem Gyugy (helységnév tábla amerről mi jöttünk nem volt),hanem Szőlősgyörök.Hát ez meg,hogy lehet?Hol meg mit basztunk el?Ez kocsmát kívánt,szerencsére akadt is egy itató,így betértünk összegezni és megbeszélni a dolgokat.Manónál térkép is volt,így elővettük és alaposan átnéztük.Végül is kiderült,hogy nem basztunk el semmit.Először is ami megtévesztett,az volt,hogy az előző faluban letértünk a zöld jelzésről és a sárgán mentünk tovább.Az én agyamba meg úgy tűnt ez nem tudatosult kellően és az volt bennem,hogy a zöld elkerüli Szőlősgyörököt.Ám a sárga nem... vagyis hát ott volt az az előbb említett balra letérés a tavaknál,de az meg vissza is tért a faluba.Az egyenes út amin meg jöttünk megy tovább egyenesen Gyugyra és innen újra ez a sárga jelzés.Tehát az égvilágon semmit nem rontottunk el!A kocsmázás után mentünk is tovább.
Szőlősgyörök
Szerencsére nagyon közel volt Gyugy Szőlősgyörökhöz,talán ha volt 1km...így hamarosan Gyugyon voltunk végre.Meleg volt és annyira nem jó ilyenkor túrázni,hiába ha könnyű is volt a terep.Szerencsére münködő csapot is találtunk a faluban így a vízre nem lesz gondunk.Egy szép park mellett mentünk el amelyen volt pár kis jópofa hídacska.Ám az igazi attrakció csak ezután jött.Képeken már láttam,hogy van itt egy nem mindennapi hely,de ami ott fogadott arra legmerészebb álmainkban sem gondoltunk.Valószínűleg belepottyantunk az év helyébe!Úgy tűnt a képekből ítélve,hogy van itt egy különleges kálvária.Valóban volt,de az,hogy kálvária-e?Nos ezt döntse el az olvasó.Ott voltak a stációk igen.Félkörívesen kapaszkodott fel a dombra,ám a stációkon nem krisztus meghurcolása volt a téma,hanem tele voltak magyar történelmi nevekkel,a stációk oldalán pedig alapos leírásokkal!
Kálvária?
Az egyiken királyok,a másikon feltalálok,aztán színészek,sportolók,politikusok...Mi ez itt?Aztán a kálvária közepén ott állt egy kicsi fehér épület.Zenélt! Nem fogjátok kitalálni mit?A Nélküled szürődött ki belőle!Egészen szürreális hatása volt,de egyben fenséges!A hely is gyönyörű volt ez itt meg mindent vitt!De még messze nem volt vége.Amúgy ekkor még nem tudtuk,csak a végén sikerült megtudni mi ez itt.Nos ez itt a nemzet csalogányainak emlékösvénye volt!Hát nem semmi...Természetesen végigjártuk a dombon fenn pedig egy templom fogadott meg egy II.János Pál pápának állított emlékfa és egy fantasztikus Izsép vezér szobor.Az egész egy ligetes részen volt és ami még meglepő volt,hogy voltak wc-k.Na de nem ám az egyszerű mezei pottyantós fajtából hanem angol wc-k szinte luxus körülmények között!
Ahonnan mindig szól a Nélküled...
Az ösvény és a templom
A csodáknak még nem volt vége!Egy tábla jelezte folyamatosan az örökkévalóság parkját,az irányát és,hogy milyen távolságra van.Mivel már itt volt 100 méterre és a neve is sokat sejtető volt,egyértelmű volt,hogy nem hagyjuk ki.Kicsike kis kaptató volt felfelé,de megérte.A temetőbe kellett mennünk amelynek északi részén emlékfalak álltak vöröses kőből készültek.Szépek voltak és meghitt hatást kelltettek.Rajtuk képek,virágok,ablakok,gyertyák...kisebb falak rá merőlegesen,köztük padok.Csodás hely volt.Alattunk pedig a helyi temető húzodott.Ilyen helyen még nyugodni is jó lehet.A fal mögött meg ott vigyorgott ránk a gyúgyi kilátó.Nem volt hiány tehát látnivalókból és szép és érdekes helyekből.Gyugy alapos meglepetés volt!Az egyik falra rávolt írva,hogy az emlékezés fala,így magamban itt is megemlékeztem Gergőről.Reménykedtem,hogy örök túratársam lelke most is itt van velem...
Az örökkévalóság parkjában
Az emlékezés fala
A fal mögött állt tehát a kilátó.Különleges volt,no nem a kinézete miatt,az sem volt mondjuk éppen csúnya,de...egyszerűen zenélt!Zenélő kilátó volt!Na ez már nem a Nélküledet játszotta,hanem a Tavaszi szél és a Ha én rózsa volnék c.dalokat véltük volna fefedezni.Méltó megkoronázása volt ez ennek a nagyszerű helynek!Mit volt mit tenni,felmentünk a kilátóba.Kétszintes faszerkezetű kilátó volt nagyon jó állapotban.Nem volt túl magas,talán tíz méter.A második szint már közvetlen a tetőszerkezet alatt volt,olyan volt mint egy padlásszoba.Ott viszont csak két ablak volt.Délre és nyugatra láttunk ki,de összeségében is csak erre volt kilátás.Láttuk alattunk az örökkévalóság parkját,lejebb a falut Gyugyot a környező lankákat,arébb pedig magát a Badacsonyt.Mindezt kellemes zene közepette...
A zenélő kilátó is bevonul a kedvencek közé
Kilátás,távolban a Badacsony
Csodás,fantasztikus szavakkal nehezen leírható hely volt ez itt.A csalogányok ösvénye és az örökkévalóság parkja a kilátóval...joggal pályázhat ez a hely nálunk az év helyére.Nem is siettünk ezt a sok csodát körbejárni.úgy döntöttünk a későbbi busszal megyünk vissza Balatonboglárra.Ott kevés időnk lesz,de ez már nem érdekelt annak fényében,hogy itt mennyi csoda van...Nehezen vettünk búcsút ettől a nem mindennapi helytől.Még kicsit csavarogtunk a szép kis faluban.Majd megvárva a buszt visszamentünk Balatonboglárra.Ott lementünk a Platán sorra és a Platán strandra.Egy babgulyás még belefért,hát nem ez volt a legjobb amit életemben ettem...a Baranya megyeikhez képest a kanyarban nem volt... Sétáltunk a parton kicsit és még lenyomtunk egy italt.Este hét óra volt,de itt pezsgett az élet még.
A Badacsony a boglári mólóról
Visszamentünk a vasútállomásra,A vonatunk negyedórát késett.Ez rizikós átszállást sejtetett Székesfehérváron ahol még elkellett mennünk a buszig.Sokan is voltak,hiába a helyjegy senki nem ott ült ahova a jegye szólt...Öszintén szólva ezek a balatoni intercityk nem nyerték el a tetszésemet..Végül is ha üggyel-bajjal,de elértük Fehérváron a buszt és este fél 11-re értünk haza.Jó kis nap volt ez is.Maga a túra talán nem a legeslegjobbak közül való volt,de a Gömbkilátó és a gyugyi csodák mindent vittek!Na és az sem volt mellékes,hogy útközben több hely is akadt ahol szomjunkat tudtuk oltani.A Balaton környéke szép számos csodával és felfedezni valóval.A következő években ezekre fókuszálunk főleg.
Soha ne hidd, hogy nem hiányoznál senkinek sem. Sosem tudhatod, hogy ki az, akinek hiányzol, de bármi körülmény vagy bármilyen belső sugallta meggátolja őt abban, hogy keressen, hogy bármilyen módon is kimutassa azt, hogy hiányzol neki. Ne feledjük, olykor mi magunk is vagyunk úgy, hogy bár hiányzik nekünk valaki, de mégsem keressük... nem kereshetjük, nem merjük keresni, talán azt hisszük, nem is szeretné, hogy keressük... Tehát más is lehet éppen így velünk.
Soha ne hidd...
S akkor még ne felejtsük azokat sem, akiknek hiányzunk, de már nem itt a Földön, nem itt a testi világban élnek. Közülük is sokan lehetnek, akiknek hiányzunk. S bár nekik már számtalan módjuk lehet arra, hogy ezt éreztessék velünk, de mégis, a legtöbb esetben közvetlenül ők sem tudnak keresni, felkeresni bennünket.
Sokan vannak tehát mindannyiunknak, kiknek hiányzunk. Számodra is vannak ilyen személyek. Ebben biztos lehetsz. Még akkor is, ha ezt most nem érzed.
Tudd, hogy nem azért nem érzed, mert nem is hiányoznál nekik, hanem azért, mert most nem kereshetnek vagy nem tudnak keresni téged. De hiányzol nekik, és nagyon sokszor gondolnak rád.
Talán mégis hiányzunk valakinek?
Bár ez az írás kicsit távol áll a túrázás világától,de valamennyire beleillik Gergő emlékblogjába mégis és gondolom nagyon sokunk életébe is.A magával ragadó írást a Tudatos Tudat közösségi oldaláról loptam,csak mert megtetszett.
Bár ugye a spiritualitás úgy tartja,hogy nincsenek véletlenek,mégis elgondolkodtató,hogy néha mennyire kis dolgokon múlhatnak nagy dolgok.Olyan kicsin,hogy már-már azt gondoljuk,hogy ez véletlen.De nem az,vannak dolgok amelyeknek úgy kell történnie ahogy az történik.Öt éve amikor Esztergomban és környékén túráztunk valami ilyesmi történt.A Vaskapu hegyre tartottunk felfelé Gergővel,ahova aztán soha nem értünk fel.Ha jól emlékszem a piros jelzésen szándékoztunk felmenni.Egy darabig ment is a dolog simán.Aztán nem várt akadály állta utunkat.A város utcáiról kiérve hegymenetben nem is méteres hanem két méteres csalán nőtte be a piros jelzésű turistautat.Szó szerint két méteres!Képtelenség volt áthatolni rajta...,Átkozottam,átkozottunk mert ugyan volt egy másik alternatíva,nevezetesen elmenni a zöld jelzésig és azon felmenni,de ez nem kicsi időveszteséggel járt...Nem volt mit tenni elmentünk a zöld jelzésig.
Gergővel azon az öt évvel ezelőtti napon Esztergomban....
Ez volt az a pont - a két méter magas csalános út - amire akkor úgy gondoltam azon felül,hogy kicsesztek velünk az égiek (?),hogy ez egy szerencsétlen véletlen.De ennek így kellett történnie.Ezzel tettük ugyanis le a burdai túrák alapkövét.Persze ezt akkor még nem tudtuk.Csak agyalgattam,hogyan legyen akkor a túra további része,hiszen még a Bazilika tetejére és Párkányba is átakartunk menni,így viszont nagyon esélyes volt,hogy nem fér bele.No sebaj gondoltam,megyünk lesz ami lesz,aztán meglátjuk mi lesz.Megkerestük a zöld jelzést és azon kezdtük meg a kapaszkodást.Itt nem voltak akadályok.Mentünk fel a Vaskapura.
Kilátás Esztergomra
Ahogy kapaszkodtunk felfelé,egyre szebb és szebb kilátásaink voltak Esztergomra.Elsősorban nyugat felé.Erdőkön,réteken át mentünk,de egy ponton láttuk,hogy a Vaskapu teteje még messze ott tornyosul előttünk...Azon tanakodtunk Gergővel,hogy most akkor mit áldozzunk be?A Vaskaput,vagy a Bazilikát és Párkányt.Hiszen így közösen már nem fért bele az időnkbe,nem fért bele a napba.Végül is a Vaskaput hagytuk veszni...így esett meg,hogy végül is nem jutottunk fel oda (lényegébe ez az egész sztori látható a bejegyzés végén a filmben).Visszafordultunk Esztergom felé,de nem a jelzett utat választottuk,hanem egy forgalom nélküli aszfaltozott utat.Ez egy újabb kulcsfontosságú pont volt későbbi burdai túráinkhoz.Ugyanis visszafordulva láttuk az odalenn folyó Dunát,azon túl viszont egy csodaszép hegység köszönt szembe...
Első találkozás a Burdával
Az odaáti hegyvonulatnak több neve is volt.Az a rész már Szlovákia volt,az elcsatolt részek egyike.A magyarok a hegységet csak Kovácspataki-hegyeknek hívták,míg a térképeken legtöbbször a Helembai-hegység név olvasható.A szlovákok pedig Burda-hegységnek hívták.Ki tudja miért,nekünk ez utóbbi név volt a legszimpatikusabb.Így aztán azon nyomban így is vonult be túrázásaink történetébe: Burda-hegység.Mert ugyan ekkor még nem jártunk ott,csak álltunk a Vaskapu alsóbb részén földbe gyökerezett lábbal és bámultuk ezt a csodát.Tudtuk ide el kell jönni.Méghozzá rövidesen el kell jönni!A lefelé út vissza Esztergomba már a burdai túrák tervezésével telt...
Jómagam még a Vaskapun,háttérben a Burda
Esztergomban és aztán Párkányban mindenre jutott idő.A Vaskapu ugyan kimaradt az életünkből,alighanem azért mert számunkra a Burda kínálta a nagyobb élményt.Így rendeltetett,talán így terveztük el odaát leszületésünk előtt,így vagy úgy tehát nem véletlen volt...A Mária Valéria hídon átkelve is lehetett látni a csodás hegységet,onnan is jól mutatott.Ekkora már biztosan tudtunk,hogy hamarosan majd eljövünk.Miután Párkányban kellemesen csalódtunk,úgy gondoltam azzal a területtel sem lesz semmi gond,ahol a Burda-hegység terül el.Hiába Szlovákia,rengeteg magyar él ezen a részen.
Párkányból Esztergom és balra a háttérben a Burda.Köztük folyik a Duna.
Mindez 2016 júliusának második felében volt,szinte napa pontosan öt éve.Szeptemberben már jöttünk is a Burdába.Valóban a táj a hegység kivételes élmény volt,az emberekkel akikkel találkoztunk kedvesek voltak.Ám rossz időt fogtunk ki.Itt csapott le ránk egy jó nagy vihar a Burda mélyén amelyről többször is szó van a blogban.Végül is megúsztuk,de a párás időben nem tudtunk annyira megcsodálni a hegységet mint szerettük volna,így aztán következő év júliusában visszatértünk.Ekkor már kifogástalan volt minden az élmény is óriási.Hát ezért maradt ki anno a Vaskapu és ezért lett helyette a Burda.Így rendeltetett.
Egyszer még visszajönnék...
Természetesen terveztünk Gergővel további visszatéréseket és új utak felfedezését a csodás hegységben.Sajnos,hogy Gergő aztán elment...a Burdába pedig a mai napig nem tértem aztán vissza.Szeretnék még egyszer eljönni ide is,itt is Gergő nyomában járni.Ám e sorok írásakor a koronavírus miatt Szlovákia jelenleg zárva.Mindez csak akkor válhat valóra ha elmegy egy jó időre ez a politikusok és gyógyszergyárak által kreált vírus...Ha eljön ez a nap még az életünkbe akkor mindenképpen lesz ide tervezve még egy túra!
Javában zajlik a felkészülés a két hét múlva kezdődő idényre,természetesen lesz majd egy beharangozó írásom is,mint a blog létezése óta mindig.Ez most sem marad el.Ez a bejegyzés most nem a csapatról és nem is a felkészülésről,de nem is a soron következő idényről szól.Másról.Alighanem ez lesz az első olyan év 1977 október 1.óta amióta meccsre járok,hogy nem tehetem be a lábam saját csapatom stadionjába.Az ok egyszerű.Kivagyok tiltva.A kérdés az,hogy meddig.Nem,nem a saját csapatom tiltott ki,ilyent nem tenne egy törzsszurkolóval.Nem is a rendvédelmi szervek tiltottak ki,hiszen soha semmi balhém nem volt a stadionba,soha nem szegtem meg semmiféle szabályt.Hát akkor mégis ki tiltott ki?Kérem szépen Magyarország jelenlegi kormánya az ami nem enged be abba a stadionba ahova évtizedek óta járok,amelybe minden egyes alkalommal megvásároltam a belépőt.Na,de mégis miért?Miért,hát mert egészséges vagyok és ebben az országban mint ilyen csúnyán megvagyok bélyegezve.
Vajon mikor jutok be újra?
A mesterségesen előállított embereket félelemben tartó koronavírusból természetesen a magyar kormány is igényelt egy jókora adagot.Persze nem kapott akkorát mint szeretett volna,így egy napon már mindent erre a fránya vírusra fogtak.Jól jött nekik,hiszen a sok ostoba hitt nekik és egyre jobban félelem lepte el őket.A vezető erőnek ez meg jól jött,hiszen időtlen idők óta tudjuk a félelemben tartott ember a legjobban irányítható.Tudni kell,hogy ez a fránya vírus rendkívül intelligens is.Hiszen nyárra rendre eltűnik és a világért sem zavarna meg olyan eseményt mint a részben hazai rendezésű foci eb...Így vagy úgy az emberiség rendesen megvan vezetve és nem csak idehaza...
A stadion elhelyezkedése a városban
Közben kifejlesztettek egy alighanem semmire sem jó a vírustól védő vakcinát.Ebből dicső kormányunk dicső vezére jókora adagot bevásárolt.Mondta ennek beadatása nem lesz kötelező.Ám úgy forgatta a kártyákat,hogy a sok szerencsétlen ember kénytelen legyen magának beadatni.Elképesztő diszkriminációt hozott létre aminek az egészséges oltatlan emberek látják elsősorban kárát.Az oltottak is egyre inkább fújnak az oltatlanokra.Elképesztő soha nem látott gyűlölet uralja a társadalmat...kimondhatatlan mélységre süllyedt a magyar nép.A média pedig folyamatosan hazudik és elhallgatja a valós híreket.Vajon meddig süllyedünk még?
Hiányzik a meccsek hangulata...
A vírusmaffia egyik húzása volt az oltatlanok ellen,hogy kitiltotta őket a sportrendezvényekről.Azért is érdekes,mert koncertek látogatását nem korlátozzák... Magyarul stadionba csak oltást igazoló védettségi kártyával lehet menni.Na ezért vagyok kitiltva mert nekem ilyen bizony nincs.Hogy meddig tartják fenn ezt az állapotot azt nem tudni,de borítékolható,hogy idén nem fogok tudni bejutni kedvenc csapatom mérkőzéseire.Persze nem kell nagy jóstehetség hozzá,hogy a meccsek rövidesen újra zárt kapusak lesznek,hiszen az intelligens vírus hamarosan visszatér nyári szabadságáról és immár negyedik alkalommal fog támadni!Nem tudom,de ha valaki ezt a jövőben olvassa majd és lesz némi intelligenciája biztosan nézni fog,hogy mi folyt 2021-ben a világban...feltéve ha ott a jövőben nem lesz még ennél is rosszabb.Mert ez is benne van a pakliban.
Itt tartunk 2021-ben...
Szóval hiába forrongok itt,az emberek nagy része továbbra is hisz egy velejéig hazug és aljas politikai vezetésben,persze mi mást tehetne ha a másik oldal még ennél is rosszabb?Félő,hogy a mi életünkben jobb már nem lesz.De sosem gondoltam volna,hogy azért leszek megbélyegezve mert egészséges vagyok és nem akarok beadatni magamnak egy kisérleti stádiumban lévő vakcinát...sosem gondoltam,hogy olyan alapvető dolgoktól megfosztanak mint a focimeccsek látogatása... Ünnep lesz az a nap amikor újra kijuthatok,ha egyáltalán lesz még ilyen valaha...
Talán egyszer majd újra jöhetek...
Remélhetőleg a csapat ahogy tavasszal úgy ősszel is közvetíti a hazai meccseket és egy-két idegenbeli meccset pedig kifogok.Kérdés ha élne még Gergő,hogyan cselekednék?Beadatnám magamnak a vakcinát csak azért,hogy a gyerekem ne maradjon le a meccsekről?Vagy ő egyáltalán beadatná magának?Érdekes kérdések igen...Viszont egyvalamit elárulok.Az igazi vírus azok a politikusok és a bankárok.Ha őket kiirtanánk alighanem a világ minden baja megszűnne....
ui.kommentelni pocskodiázni felesleges,ide csak olyasmi tud bekerülni amit én jóvá hagyok,bocsi...
Alighanem először 2016 november elsején találkozhattunk.Azért nem emlékszem kristálytisztán az első alkalomra,mert 1989-ben vezetett erre a vidékre egy túránk,de arra már viszont nem emlékszem,hogy akkor láttam-e a Tassi-zsilipet.Így végül is 16 novemberére teszem az első alkalmat.Gergővel jöttünk Adony és Lórév felől,túránk végcélja épp a Tassi-zsilip volt.Remek túra volt és sikerült is a célt elérni.Ez volt tehát az első alkalom,hogy rácsodálkoztunk a nem mindennapi építményre.Majd öt év telt el.Gergő sajnos elment...de valami újra erre vezetett,sőt egymás után kétszer is.Hiszen idén már két túránk is érintette a zsilipet.Itt az ideje kicsit megismerkedni vele.
A Tassi-zsilip
A Tassi-zsilip vízi műtárgy a Ráckevei-Dunán, a Csepel-sziget déli csúcsánál. A Tass település határában épült zsilip feladata a Duna-ág vízszintszabályozása, illetve lehetővé teszi a hajózást a Duna folyam irányába. A műtárgy a Duna 1586,0 folyamkilométer szelvényének vonalában fekszik Bács-Kiskun megye területén.
Az 1838-as pesti árvízet követő folyamszabályozási munkák során a Duna ráckevei ágát Pestszenterzsébet magasságában lezárták, azonban a későbbi árvizek a Duna-ágat alulról továbbra is elöntötték. A teljes Duna-ág rendezéséről 1904-ben törvényt hoztak, 1910-ben kezdték meg a felső torkolatnál a vízi műtárgyak, mai nevén Kvassay-zsilip építését. Az alsó torkolati műtárgyak, így a hajózsilip, a vízerőmű és vízleeresztő zsilip építése Tassnál 1926-28 között folytak.
A bakdaru és a kishíd a zsilip déli kapuja felett
Az 1956 március 10-énpusztító dunai jeges árvíz mélyen alámosta a vízerőmű és leeresztő zsilip alapjait, emiatt a műtárgy jelentősen megdőlt.A megrongálódott műtárgy helyreállítására műszaki és gazdaságossági számításokat végeztek, melyek után az elbontásuk mellett döntöttek. A Duna-ág vízleeresztésére a hajózsilipet alakították át, úgy, hogy a felső kapuk helyén először fix küszöböt építettek, amelyet később, 1962-ben a hajózhatóság érdekében billenőtáblássá módosították.
A hajózsilip felújításának tervét és kivitelezésének ütemezését 1998-1999 között készítették el. A támkapuk javítása 1999-ben történt,2000-2001 között a bakdaru, illetve az ideiglenes elzáró berendezések felújítását végezték, majd 2002-2003 között az üzemi híd és az alvízi árvízvédelmi fal készült el. Az al- és felvízi mozgatóberendezések, az irányítóberendezés és a vezénylő épület felújítása 2004-2005 között történt.
A 2013.júniusi árvíz során félő volt, hogy a Tassi-zsilip megsérül, esetleg elmozdul, ugyanis akkora vízhullám terhelést még sohasem szenvedett.
A zsilip kamrája
A hajózsilip teljes hossza 114 m, a kamrája 85 m hosszú és 12 m széles, a legnagyobb átzsilipelhető hajó 1300 tonnás uszály. A műtárgy 2,0 m vastag beton alaplemezre épült, az elő- és utócsatorna felől a szádfalak fából készültek. A zsilipfők víz felőli falait faragott mészkővel,a kapuk forgóoszlopát támasztó falrészeket, illetve falsarkokat gránittal burkolták.
Az 1956-os árvíz során tönkrement, majd elbontott vízi műtárgyak újjáépítését 2010-től kezdve készítik elő. A Duna-ág vízleeresztése a jövőben az új műtárgyon valósul meg, így tehermentesül és visszanyeri eredeti feladatát a meglehetősen elavult hajózsilip. Az új, többfeladatú műtárgy alkalmas lesz arra, hogy szivattyús üzemmódban vizet emeljen be a Ráckevei-Dunába extrém alacsony dunai vízállások mellett, illetve a Duna nagyvizes időszakában is üríthetővé válik a Duna-ág. A műtárgy mindemellett képes lesz áramtermelésre, amely a gépcsoportok elektromos energiaigénye mellett kielégítheti a felső műtárgycsoporton, a Kvassay-zsilipnél egy második szivattyú üzemelését.
Ez a vízleeresztő legutóbbi ott jártunkkor már készen volt és üzemelt.
Ezen a kis hídon lehet átmenni a zsilip felett
A Tassi V.-VI. vízterületa Ráckevei-SoroksáriDunaágTassi-zsilipétől a dunai torkolatáig tart. AMagyar Országos Horgász Szövetséghasználja a területet.Tassközségből a Dunánál aKiskunsági-főcsatornánáltalálható a Tassi-zsilip, az 51-es főútról juthatunk a zsiliphez. A Tassi V-ös vízterület az Osztó-szigetigtart. Azoxigéngazdagvíz a zsilipnél a halakat odacsalja. Szereti a zsilip vizét a kősüllő, a süllő, a kárász, a menyhal több keszegféleség. ATassi VI-os vízterületaz Osztó-szigetés a 0-s folyamkilométer-kőig lévő dunai terület, ennek része a"Turbina öböl". Főleg pontyot,csukát,süllőt,keszegeket lehet fogni a vízben.A MOHOSZidőről időrepontyokkalés ragadozó halakkal növeli a halak számát.
Túrázásilag a zsilihez több irányból is tehetünk remek túrákat.A Csepel-szigeten Makádról a zöld,Ráckevéről a zöld+ és a magyar zarándokút vezet ide.De jöhetünk jelzetlen utakon Lórévról a rendkívül kellemes töltésen is.Az Alföld felől is legkönnyebben a magyar zarándokúton jöhetünk ide,de Tassnál érdemes kimennünk a Kiskunsági főcsatornához,a jelzetlen,de látványos út is ide vezet.A legszebb az egészben,hogy végig sík a terep,tehát aki nem szeret dombot vagy hegyet mászni annak ajánlatos ezen a vidéken túráznia!Ezek kerékpárral is jól járható utak!
Érdemes üzemeltetési időben jönni,hiszen akkor megnézhetjük üzem közben a zsilipet,ez sem egy utolsó látvány!
Zsilipelési idők: Nyári üzemeléskor (Május, Június, Július, Augusztus): 7:00, 11:00, 15:00, 19:00 Téli üzemelés szerint (Január, Február, Március, Április, Szeptember, Október, November, December): 8:00, 12:00, 16:00
Érdemes felkeresni
Mint írtam tehát háromszor jártam már itt.Ha a 1989--es bulit is ide veszem akkor négyszer,de erre ugye nem emlékszem kristálytisztán.Gergővel egyszer,Zolikával kétszer.Manó szintén egyszer volt itt velem/velünk.
Ha az egészségünk engedi akkor boritékolható,hogy jövünk még ide,hiszen a zsilip látványos a környéken pedig pazar túrák tehetők.Ajánlom mindenkinek,hogy keresse fel ezt a helyet!Még annyit,hogy ha már eljössz ide,érdemes még kilátogatni a közeli szigetcsúcsra a Csepel-sziget déli végére.!Az is pazar!
