Magyarország egyik leghíresebb túraútvonala, a Visegrádi-hegység legendás Spartacus-ösvénye,de hívják vadászösvénynek és tanösvénynek is. Pilisszentlászlótól egészen Visegrádig kanyarog helyenként káprázatos dunai panorámát nyújtva. A látványos vonalvezetésű, egykori vadászösvény 2015-ös hivatalos megnyitása óta hazánk egyik legnépszerűbb kirándulásának számít, bejárása felejthetetlen élmény. Pilisszentlászlóról indulva megyünk végig a jól járható, keskeny csapáson, majd Visegrád felett, kis kitérőt teszünk a kevesek által ismert Bánya-tetői-kilátóhoz, aztán még egy rejtett kilátóhelyet érintve ereszkedünk le a nagymúltú településre.
A rövid idő alatt híressé és népszerűvé vált ösvény eddig valahogy kimaradt a túrázásainkból,pedig már szemeztünk vele még Gergővel is.Aztán az évek alatt elő-elő jött az ötlete,de nem szántuk rá magunkat,hogy eljöjjünk ide.Hiba volt.Idén bevettem a bakancslistába és szerettem volna ha ősszel kerül rá sor.Noha nem nagyon bíztam benne,hogy összejön,de végül is az eredetileg tervezett időpontban mégis megvalósult a túra ide!
Pilisszentlászló kis temploma
Mivel tudtuk,hogy a hely népszerű,így eleve úgy terveztük,hogy nem hétvégén fogunk ide eljönni.Így is lett.November második péntekjén Zolikával vágtunk neki az útnak.A fél hatos vonattal mentünk fel a Délibe,onnan metróval meg a Battyányi térre.Hévvel húztuk ki Szentendrére.45 perc volt míg kizötykölödött a hév.Innen meg busszal mentünk ki túránk kiindulópontjára Pilisszentlászlóra.
Pilisszentlászló...édes emlékeket hozott a lágy őszi szél...Itt végződött az a bizonyos királynői túra évmilliókkal ezelőtt...Az egyetlen olyan túra amit az egyik legnagyobb szerelmemmell csináltam meg nagyon-nagyon rég....Fura de nem sokmindenre emlékeztem Pilisszentlászlóból.A főtérre vitt a busz,itt rögtön megleltük a nekünk kellő zöld turistajelzést.Ez vitt rá a Spartacus ösvényre,le sem kell térni róla!A terv az volt,hogy ellentétben az ösvényt hagyományosan bejáró túrázókkal,nem körtúrára készültünk,hanem az,hogy elmegyünk egészen Visegrádig.Ha pedig szerencsénk lesz,komppal még átmegyünk Nagymarosra is.Elindultunk pontban délelőtt kilenc órakor.
A kálvária
Az Öreg Pap-hegy
Az út pár száz méteren még a településen vezetett.Majd kiérve a helyi kálvária köszönt szembe,pontosabban oldalba,hiszen tőlünk jobbra volt.Ezután feltűnt a Pilisszentlászlót körülölelő hegykoszorú.Valami medencében voltunk,a neve nincs meg,de lehet nincs is neki.Elég az hozzá,hogy bliriáns szépségű hely volt!Nem nagyon ismertem a környék hegyeit,de Zolika esküdözött,hogy szemben velünk az öreg Pap-hegy van.Jobbra nézve meg úgy éreztem,hogy ott fenn a gerincen jöttünk végig a királynői túrán akkor rég...Tudtuk az út nem megy fel a hegyre,a leírások és beszámolok alapján megkerüli azt.Ám haladva egy tábla köszönt szembe,amelyen közölték,hogy az ösvényt új útvonalra terelték a következő két kilométeren.Nem értettük miért,de követtük a jelzést.Ez pedig nem várt emelkedésbe kezdett.Szerencsére nem volt vészes,az erdőbe érve az ősz pedig elkezdte legszebbik arcát mutatni.Na ezért akartam novemberbe ezt a túrát!
Elterelés
Alakul ez!
Nem ment fel teljesen a hegyre az út,sőt némi kanyargás után elkezdett lefelé ereszkedni,majd valószinűleg visszatért az eredeti nyomvonalra.Nem értettük az elterelés okát,Zolika aztán idehaza utána nézett és valamit felástak vagy kiástak az eredeti útvonalon.Mindegy szép helyeken jött az út idáig.De ha ez szép volt akkor a következő méterekre már szavakat sem lehetett találni...A színes tarkabarka fák a földre hullt levelek és a beszürödő napfény az ősz a legeslegszebb arcát mutatta.Tudtam és emlékeztem,hogy itt a Visegrádi-hegységben elképesztően szép az ősz,ezért akartam én ezt a túrát ősszel megtenni és lám nem csalódtam.Gyönyörű volt!Leírhatatlan!Az út itt még mondhatni széles volt,de tudtuk hamarosan majd összeszükül és egy nyomsávos lesz.Egy nő futott el közben mellettünk egyedül...Mi meg mentünk tovább a fantasztikus őszi erdőben.
Gyönyörű őszi erdő...
Nagyon kellemes szakasz
Ez még az egésznek csak az eleje
Megtaláltuk azt a táblát amely figyelmeztette a vándort,hogy csak kellő felkészültséggel és felszereltséggel vágjon neki az ösvénynek,mert helyenként nehéz...Nos ebből semmi sem volt igaz.Jó persze nem árt kellően felkészülni,de az ösvény végigjárása semmiféle nehézséget nem okozott.Szinte szinten mentünk és innen már valóban csak egy szűk nyombonal vezetett tovább az aranyló erdőben.Színes bokrok között haladtunk,majd egy ponton kilátásunk nyílt nyugat felé.Szemközt három hegy bontakozott ki.Balra a Bánya-hegy,jobbra az Ágas-hegy tornyosult.Középen kissé bentebb pedig a hegység egyik királya maga a Prédikálószék tornyosult.Itt már ismertem a hegyeket és a térkép is a segítségünkre volt.Közben hangokat hallottunk magunk mögött.Három lány jött négy kutyával,megvártuk míg elkerülnek,a szűk úton ez nem volt olyan egyszerű.Mentünk tovább az aranyló erdőben,az út beljebb hatolt a hegybe,de továbbra is szinten ment.U alakú völgyek felett cikázott át,andezit tömbök árnyékában,oldalsó mellékvölgyekkel és patakokkal a mélységben.Valóban az ország egyik legszebb turistaútja volt ez,pedig a java még ezután jött!
Szemben a Prédikálószék tömbje
Kanyarog az út..
Itt-ott az útra dőlt fák akadályozták a haladást,de ezeket könnyű szerrel kikerültük.Közben elértük az útvonal kicsi de ikonikus lépcsőjét,majd ezután egy enyhe jobb kanyart követően következett az egész túra legszebb szakasza.A hegy oldalában futó útról gyönyörű kilátás nyílt a Duna,a Dunakanyar felé központban a Szent Mihály heggyel amely már a Börzsöny déli tagja volt.Amúgy mind a Szent Mihály-hegyhez mind a Prédikálószékhez fűzött egy-egy szép emlék.Mindkettőn még Gergővel jártam.Alattunk egy völgy volt,szemben az Ágas-hegy amely már nagyrészt takarta a Prédikálószéket.Leírhatatlanul gyönyörű hely volt!Nem is kapkodtunk a továbbhaladással.De aztán persze továbbmentünk.Újabb minden eddiginél aranylóbb erdő következett.Szűk út ment tovább is.Majd egyszer csak kilyukadtunk a Jenő kunyhónál egy újabb bliriáns szépségű helyen!
Az ikonikus lépcső
A jobb kanyar
A kilátás
És mi is itt vagyunk!
Központban persze a kis kunyhó volt.Előtte,oldalt szép padok asztalok,hátrébb egy pottyantós.De az erdő itt olyan tarkabarka volt,hogy erre a szépségre nincsenek szavak...Összefutottak az utak is itt,de ezek közül nem mind volt jelzett.Itt megkajáltunk.Közben újabb túrázók érkeztek,ezek is nők! Útközben a lépcsőnél is elkerült egy túrázó az is nő volt!Mi van,kihaltak a férfiak?Jó félórát töltöttünk itt,eszméletlenül kellemes hely volt!A Jenő kunyhó amúgy egy kulcsosház volt,ki tudja majd egy szép napon írok róla részletesen.Az út lassú ereszkedésbe kezdett,majd átértünk a hegy keleti oldalára.Idáig a nyugatin jöttünk.Kilátás nyílt kelet felé ahol egy hegy állta a kilátás további útját,ennek a hegynek a nevét nem ismertem.Még dél felé láttunk kicsit ki az Apátkúti-völgy vonalára.Ezt követően egy ingerszegény erdőben vitt az út a következő kilométeren.Majd búcsút vettünk a zöld jelzéstől és a zöld+-en mentünk le az Apátkúti-völgybe!
A Jenő kunyhónál
Kellemes környezet
Az a vájat az Apátkúti-völgy
Leérve az Apátkúti-völgybe rögtön szembe köszönt a fűvészkert és az Ördögmalom étterem.Kicsivel odébb a rét aminek tudom a nevét,de nem tudom,hogy kell leírni,így most nem írom le.Valamint maga az Apátkúti patak.Bementünk az étterembe,mivel haverjaink a Manó és a Tizedes ódákat zengtek róla.Egy kávét ittunk és egy vaddisznó gulyást nyomtunk le.Ittunk már finomabbat és ettünk is már finomabbat,az árak nem voltak a legrosszabbak,de nem is a legjobbak.Szóval erősen közepes volt,nem tudtuk mi tetszett annyira Manóéknak rajta,bár kétségtelenül jól nézett ki.Az ebéd után mentünk Visegrád felé a völgyben,immár a piros jelzésen.Megtaláltuk az Ördögmalom-vízesést és a pisztrángos tavat.Szép volt mindkettő,bár a vízesést én komolyabb eresztésnek gondoltam.
A fűvészkert,benn van az étterem is!
Medve vigyáz az Ördögmalom étteremre
Az Ördögmalom vízesés
Mindezt letudván lassan beértünk Visegrádra,a kisváros eddig számomra ismeretlen részein haladtunk át.Ez az út pedig egyenesen levitt a nekünk kellő kompállomásra.Útközben túl sok látnivaló nem akadt,Visegrád ezen része egy kicsit tán csalódás is volt.Negyedóránk volt még a komp indulásig.Igazából Visegrádon most nem terveztünk semmit,így megvettük a jegyeket majd beszálltunk a kompba.Már innen jó rálátásunk volt a várra és a szemközti Nagymarosra.Elindultunk,a Duna közepéről csak fokozodott a rálátás a fellegvárra és a Salamanon toronyra.Tíz perc alatt átértünk.Nosztalgiáztam,hiszen a várhoz nem kevés szép emlék fűz,többet között az a bizonyos királynői túra is érintette...Nagymarosról is szép emlékek elevenedtek fel,nyolc éve volt,hogy Gergővel itt jártunk...
Visegrádi templom
A kompunk Visegrádon
A vár a Dunáról
50 percünk volt a vonatig és mivel az állomás közel volt sétáltunk kicsit.Egy darabig a nagymarosi partokon,majd a település belterületén.Elmentünk ahhoz a templomhoz is ahol Gergővel is jártunk.Aztán már nem maradt más el,pontosabban fel mentünk az állomásra.A mi vonatunk jött rendesen késés nélkül,ráadásul emeletes vonat volt,így kellemes volt az út a Nyugati pályaudvarig.Innen villamossal nyargaltunk át a Széll Kálmán térig,majd gyalog a Délibe.A Délibe szinte az összes vonat késett...Mi 20 perc késéssel indultunk haza,de rendben hazaértünk este fél nyolc után.Klassz nap volt!
A nagymarosi parton
Végállomás:Nagymaros
Alighanem az év túráját hozta a Spartacus ösvény.Felülmúlhatatlanul szép útvonal volt a lehető legkellemesebb túraidőben.Nehézséget nem okozott és a rendkivül kellemes környezetben sok-sok látnivaló is akadt.
Ez volt az év 21.túrája.Most csak 14 kilométert mentünk,így ha összesítünk akkor idén 323 kilométernél tartunk.Ez annyit jelent,hogy 15,38 kilométer az átlagunk túránként.
Nem igazán tudom hova besorolni azt a tájegységet amin most túráztunk.Nevezetesen a Balatonboglártól keletre eső területre gondolok,ami már nem a Balaton,de még nem is a Somogyi-dombság.Főleg annak figyelmében,hogy szinte végig sík terepen mentünk.Talán a legjobb szó rá a Somogyország,de ilyen táj igazából nincs.Így mivel azért a dombság lábánál haladtunk el,besorolom mégis a Somogyi-dombság túrái közé.Bár Manó barátomnak útközben volt erre egy jó megfogalmazása:"Balaton Alvidék",természetesen ilyen tájegység sincs.Az elmúlt hetekben már háromszor jártunk a Balatonnál és most is ide igyekeztünk.Igaz most nem az északi partra jöttünk hanem a délire.A túra pedig Manó barátom ötlete volt és Zolikával kiegészülve hárman vágtunk neki az útnak.A Fehérvárról induló intercity némi kívánnivalót hagyott maga után,de fél kilenc magasságában megérkeztünk Balatonboglárra.
Megérkezés Balatonboglárra
Mielőtt bármibe is belefogtunk volna,beültünk az állomásépület végén található Mávéházba egy kávéra és egy fröccsre.Terveink szerint először elmegyünk a Gömbkilátóba,aztán visszajövünk a zöld jelzésre és azon megyünk a célállomásra Gyugyra.Ez volt a terv amit aztán lényegében sikerült is megvalósítani,de itt-ott akadtak kisebb buktatói a dolognak.Na,de menjünk sorjában.A kávézás után elindultunk a városka északi részén a Várdombon található Gömbkilátóhoz.Már az állomásról látni lehetett így aztán a magukat nehezen betájolók is könnyedén megtalálhatták.Kezdett meleg lenni ahogy fokozatosan közelítettünk a Várdombhoz.Az utcákon főleg rengeteg itt nyaraló ember mozgolódott.Útban felfelé két templomba is belebotlottunk,az első a katolikus a második az evangélikus volt.Mindkettő jól nézett ki.Az utóbbi mellett értünk be a várdombi parkerdőbe ahol egy hosszú lépcsősor vezetett fel.
Hosszú lépcsősor vezet fel
Felérve a helyi kalandparknál találtuk magunkat.A fő attrakció a nyári bobpálya volt.Mivel még nem volt nyitva,nem erőlködtem vele,hogy kipróbáljam.Két ilyenben voltam amúgy már Pécsen és Visegrádon.Arébb egy gyönyörű zöld rét volt,balra feljebb pedig feltűnt a kilátó.A tavalyi esztendő év kilátójával volt dolgunk és olyan erős ellenfeleket sikerült legyőznie mint pl.a Zengő-kilátó.Kiváncsi voltam valóban jobb-e.A rét megcsodálása után fel is kapaszkodtunk,először alulról csodáltuk meg,majd felmentünk.Persze a kilátó belépődíjas.Jelenleg 2021 nyarán 350 forintot kell leszurkolnunk ha felakarunk menni.Ez megtörtént és már birtokba is vehettük a kilátót.A korai időpont ellenére már szinte most is tömeg volt,de azért még az éppen nem zavaró kategóriából.
Kilátó első látásra
A feljárat
A kilátó egy emeletes volt csupán a szinteken lábrács volt a talapzat,olyasmi amit Dunaújvárosban is gyártanak.Jó állapotban volt az építmény és az emeletre két irányból lehetett felmenni.Odafenn elég tágas tér volt és persze körpanoráma.Sok-sok mindent látni lehetett.Természetesen a Balatont a Balaton-felvidéket,a fonyódi hegyeket a Somogyi-dombságot.Végül is azt kell,hogy mondjam nem volt rossz.Sem az élmény,sem a kilátó.Hogy megérdemelte-e az év kilátója címet...hát fogjuk rá.Meg.Annak ellenére,hogy számomra a Zengő azért jobb kilátóval bír,de ugye nem én döntök erről.Végül is jó élmény volt a kilátó és egyértelműen bekerül a kedvenc kilátóink közé.Azt gondolom Gergőnek is tetszett volna...
A kilátás egy szelete
Manóval a kilátóban
Lejövet a réten még a híres Balatonboglár ablak-táblánál fotózkodtunk és felmentünk a szemközti dombra ahol már nem volt semmi,csak egy földben egy betonalapzatra írt szöveg.Aztán ennyi volt,eljöttünk a Várdombról és elindultunk a túrára.Maga ez a hely igazán kellemes és megér egy kirándulást,viszont nyári főszezonban számolni kell a nagy tömeggel.Mentünk vissza a vasútállomás irányába,ahol meg is találtuk az innen kiinduló zöld jelzést.Útközben elkezdtünk dolgozni,a melóról beszélgetni ami nem volt jó ötlet.Ha nem is vesztünk össze,de némi vita kialakult köztünk,mire mondtam akkor a túrán nem dolgozunk többet.A település déli része nem volt különösebben érdekes.Főleg olyan részeken mentünk ahol nem szegények éltek... A zöld aztán keleti irányt vett és elhagytuk Balatonboglárt.
Út keletnek
Minimális kanyarokkal bíró hosszú egyenes út vezetett kelet felé.Itt-ott meglehetősen ingerszegény volt,máshol meg hol feltűnt maga a Somogyi-dombság vagy ellenkező irányban a Balaton-felvidék.Egy darabon árnyékban is mehettünk.A jelzések felfestése éppen csak elérte az elégséges szintet.Felülről kereszteztük az M7-es sztrádát.Egyre-inkább éreztem,hogy lassan utunk első állomásának/településnek kell jönnie:Szőlőskislaknak.Ám csak nem jött.Kereszteztünk egy betonutat és már elég furinak tűnt a dolog.A jelzések teljesen eltűntek,odalenn a völgyben meg úgy tűnt van egy település.Bekapcsoltam a HuMap-ot és kiderült,hogy túltotúk Béláim...Ugyanis a betonúton amit kereszteztünk,azon kellett volna elfordulnunk balra.Az a település a völgyben pedig valóban Szőlőskislak.Mivel olyan sokkal azért nem toltúk túúl,így visszafordultunk a helyes irányba és hamarosan elértük a települést.
Szőlőskislak temploma
Harangláb
A település Balatonboglár része volt.Rögtön belebotlottunk egy vendéglátóhelybe,így beültünk egy sörre és egy kicsit megpihenni.Kiváló volt a sör és jól jött a pihi.Mivel a vártnál több időt eltöltöttünk a kilátóba így itt úgy döntöttünk,hogy mivel itt keresztezi egymást a sárga és a zöld jelzés,hogy a zöld helyett a sárgán folytatjuk tovább a túrát.Ez nagyjából másfél kilométerrel rövidebb utat jelentett.Így több időnk lesz Gyugyon a nevezetességeket megnézni.Ebben a tudatban mentünk tovább,elhaladtunk Szőlőskislak egy-két nevezetesége mellett majd rátértünk a sárga jelzésre.Már ezen hagytuk el a települést.
Elhagyjuk Szőlőskislakot
Sajnos a sárga jó sok részen betonút volt,szinte majdnem a hátralévő teljes egészén,de 90%-án biztosan.A jelzések felfestése közben elégséges szintről elégtelenre változott.Egy tó mellett haladtunk el,pontosabban több tó is volt,valóságos tórendszer.Ám elvolt kerítve,kint egy tábla,hogy magánterület...Már kezdtem elküldeni őket a búsba,amikor eltűnt a kerítés.Egy ponton már nem volt magánterület és ennek örültem.Oda is fértünk a tóhoz.Szép táj volt a tó pedig hosszú,pár száz méternyi biztosan.Nem is vettük észre az egyetlen sárga jelzést.Ami azt jelezte,hogy balra lekéne fordulnunk.. mi mentünk tovább egyenesen.Rövidesen egy településre értünk.Biztos voltam benne,hogy ez már Gyugy.De nem az volt...
A tavaknál
Manó jött rá először,hogy ez nem Gyugy (helységnév tábla amerről mi jöttünk nem volt),hanem Szőlősgyörök.Hát ez meg,hogy lehet?Hol meg mit basztunk el?Ez kocsmát kívánt,szerencsére akadt is egy itató,így betértünk összegezni és megbeszélni a dolgokat.Manónál térkép is volt,így elővettük és alaposan átnéztük.Végül is kiderült,hogy nem basztunk el semmit.Először is ami megtévesztett,az volt,hogy az előző faluban letértünk a zöld jelzésről és a sárgán mentünk tovább.Az én agyamba meg úgy tűnt ez nem tudatosult kellően és az volt bennem,hogy a zöld elkerüli Szőlősgyörököt.Ám a sárga nem... vagyis hát ott volt az az előbb említett balra letérés a tavaknál,de az meg vissza is tért a faluba.Az egyenes út amin meg jöttünk megy tovább egyenesen Gyugyra és innen újra ez a sárga jelzés.Tehát az égvilágon semmit nem rontottunk el!A kocsmázás után mentünk is tovább.
Szőlősgyörök
Szerencsére nagyon közel volt Gyugy Szőlősgyörökhöz,talán ha volt 1km...így hamarosan Gyugyon voltunk végre.Meleg volt és annyira nem jó ilyenkor túrázni,hiába ha könnyű is volt a terep.Szerencsére münködő csapot is találtunk a faluban így a vízre nem lesz gondunk.Egy szép park mellett mentünk el amelyen volt pár kis jópofa hídacska.Ám az igazi attrakció csak ezután jött.Képeken már láttam,hogy van itt egy nem mindennapi hely,de ami ott fogadott arra legmerészebb álmainkban sem gondoltunk.Valószínűleg belepottyantunk az év helyébe!Úgy tűnt a képekből ítélve,hogy van itt egy különleges kálvária.Valóban volt,de az,hogy kálvária-e?Nos ezt döntse el az olvasó.Ott voltak a stációk igen.Félkörívesen kapaszkodott fel a dombra,ám a stációkon nem krisztus meghurcolása volt a téma,hanem tele voltak magyar történelmi nevekkel,a stációk oldalán pedig alapos leírásokkal!
Kálvária?
Az egyiken királyok,a másikon feltalálok,aztán színészek,sportolók,politikusok...Mi ez itt?Aztán a kálvária közepén ott állt egy kicsi fehér épület.Zenélt! Nem fogjátok kitalálni mit?A Nélküled szürődött ki belőle!Egészen szürreális hatása volt,de egyben fenséges!A hely is gyönyörű volt ez itt meg mindent vitt!De még messze nem volt vége.Amúgy ekkor még nem tudtuk,csak a végén sikerült megtudni mi ez itt.Nos ez itt a nemzet csalogányainak emlékösvénye volt!Hát nem semmi...Természetesen végigjártuk a dombon fenn pedig egy templom fogadott meg egy II.János Pál pápának állított emlékfa és egy fantasztikus Izsép vezér szobor.Az egész egy ligetes részen volt és ami még meglepő volt,hogy voltak wc-k.Na de nem ám az egyszerű mezei pottyantós fajtából hanem angol wc-k szinte luxus körülmények között!
Ahonnan mindig szól a Nélküled...
Az ösvény és a templom
A csodáknak még nem volt vége!Egy tábla jelezte folyamatosan az örökkévalóság parkját,az irányát és,hogy milyen távolságra van.Mivel már itt volt 100 méterre és a neve is sokat sejtető volt,egyértelmű volt,hogy nem hagyjuk ki.Kicsike kis kaptató volt felfelé,de megérte.A temetőbe kellett mennünk amelynek északi részén emlékfalak álltak vöröses kőből készültek.Szépek voltak és meghitt hatást kelltettek.Rajtuk képek,virágok,ablakok,gyertyák...kisebb falak rá merőlegesen,köztük padok.Csodás hely volt.Alattunk pedig a helyi temető húzodott.Ilyen helyen még nyugodni is jó lehet.A fal mögött meg ott vigyorgott ránk a gyúgyi kilátó.Nem volt hiány tehát látnivalókból és szép és érdekes helyekből.Gyugy alapos meglepetés volt!Az egyik falra rávolt írva,hogy az emlékezés fala,így magamban itt is megemlékeztem Gergőről.Reménykedtem,hogy örök túratársam lelke most is itt van velem...
Az örökkévalóság parkjában
Az emlékezés fala
A fal mögött állt tehát a kilátó.Különleges volt,no nem a kinézete miatt,az sem volt mondjuk éppen csúnya,de...egyszerűen zenélt!Zenélő kilátó volt!Na ez már nem a Nélküledet játszotta,hanem a Tavaszi szél és a Ha én rózsa volnék c.dalokat véltük volna fefedezni.Méltó megkoronázása volt ez ennek a nagyszerű helynek!Mit volt mit tenni,felmentünk a kilátóba.Kétszintes faszerkezetű kilátó volt nagyon jó állapotban.Nem volt túl magas,talán tíz méter.A második szint már közvetlen a tetőszerkezet alatt volt,olyan volt mint egy padlásszoba.Ott viszont csak két ablak volt.Délre és nyugatra láttunk ki,de összeségében is csak erre volt kilátás.Láttuk alattunk az örökkévalóság parkját,lejebb a falut Gyugyot a környező lankákat,arébb pedig magát a Badacsonyt.Mindezt kellemes zene közepette...
A zenélő kilátó is bevonul a kedvencek közé
Kilátás,távolban a Badacsony
Csodás,fantasztikus szavakkal nehezen leírható hely volt ez itt.A csalogányok ösvénye és az örökkévalóság parkja a kilátóval...joggal pályázhat ez a hely nálunk az év helyére.Nem is siettünk ezt a sok csodát körbejárni.úgy döntöttünk a későbbi busszal megyünk vissza Balatonboglárra.Ott kevés időnk lesz,de ez már nem érdekelt annak fényében,hogy itt mennyi csoda van...Nehezen vettünk búcsút ettől a nem mindennapi helytől.Még kicsit csavarogtunk a szép kis faluban.Majd megvárva a buszt visszamentünk Balatonboglárra.Ott lementünk a Platán sorra és a Platán strandra.Egy babgulyás még belefért,hát nem ez volt a legjobb amit életemben ettem...a Baranya megyeikhez képest a kanyarban nem volt... Sétáltunk a parton kicsit és még lenyomtunk egy italt.Este hét óra volt,de itt pezsgett az élet még.
A Badacsony a boglári mólóról
Visszamentünk a vasútállomásra,A vonatunk negyedórát késett.Ez rizikós átszállást sejtetett Székesfehérváron ahol még elkellett mennünk a buszig.Sokan is voltak,hiába a helyjegy senki nem ott ült ahova a jegye szólt...Öszintén szólva ezek a balatoni intercityk nem nyerték el a tetszésemet..Végül is ha üggyel-bajjal,de elértük Fehérváron a buszt és este fél 11-re értünk haza.Jó kis nap volt ez is.Maga a túra talán nem a legeslegjobbak közül való volt,de a Gömbkilátó és a gyugyi csodák mindent vittek!Na és az sem volt mellékes,hogy útközben több hely is akadt ahol szomjunkat tudtuk oltani.A Balaton környéke szép számos csodával és felfedezni valóval.A következő években ezekre fókuszálunk főleg.
Az őszi szünet hete volt.Csodásan elterveztük,mindketten szabadok voltunk.Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is úgy spekliztünk,hogy akkor túrázgatunk kicsit,hisz ez az a hét amelyiken szinten minden évben jó az idő...és ez az az idő amely a legalkalmasabb túrázni.A kellemes őszi idő.Aztán...a szünet elején Gergő kezdett el gyengélkedni,majd mire ő teljesen elkezdett felépülni,én döltem ki...Puff neki.Annyi a túráknak!Bántott is a dolog minket rendesen.Aztán ma már szombaton nem is bírtuk tovább.Itt a szünet vége és csak itthon szenvedtünk.Mivel jobb nem akadt elindultunk a helyi szigetvilág melletti erdőt felfedezni.Ezt a részt még nem ismertük.
Fantasztikus volt ma is az ősz
Mivel ez szinte egy helyi túra nem kapkodtuk el.Délben vágtunk neki a kalandoknak.Úgy tűnt minden sima lesz,pompás ragyogó idő,szelíd terep,kellemes őszi színek még...A helyi Duna parton mentünk végig a Szabadstrand-öbölig.Természetesen ez is most volt a legszebb.A kéklő víz szemben a Szalki-sziget tarkabarka fáival csodálatos látvány volt.Annyira szép volt minden,hogy ezt pár soros irka-firka és néhány kép nem adja vissza.Megkerültük a Szabadstrand-öblöt úgy,hogy a Szalki-szigetre nem léptünk rá.Célunk amúgy is a Szalki-szigettől északra addig a bizonyos Macskalyukig huzodó terület felfedezése volt.
A kéklő öböl,szemben a Szalki-sziget színkavalkádja
Rengeteg horgász volt a partokon akik persze elfoglalták a legjobb helyeket.Hónapok óta nem férünk oda azokhoz a helyekhez ahonnan a legjobb képeket lehet lőni....Amúgy is kezdenek nagyon a bögyömbe lenni,hisz elég sok szemetet hagynak maguk után álltalában...Szerencsére most akárhonnan is lőttem a fotókat mindenhonnan csodákat lehetett látni.Haladtunk az öböl partján,mivel elözőleg nem döntöttük el az útvonalat,abban reménykedtünk,hogy majd átlehet menni a szigetekre az alacsony vízállásnak köszönhetően és majd ott túrázunk.Ám látva az öböl vízszintjét erről hamar lekellett mondanunk.
Őszi árnyak
Ekkor döntöttük el,hogy akkor marad a B terv, felfedezzük a sziget és a Macskalyuk közötti rész mit is rejt magába...A Szabadstrandöblöt a Dunával összekötő csatorna túlpartján voltunk tehát.Rögtön beértünk egy erdőségbe.A közelben ugyan mostmár futnak el jelzett utak,több is: a piros,a piros+ és a Mária zarándokút,erre már nyomuk sem volt,nemhogy jelzéseknek,de utaknak se...azért valami ösvényre hasonlító dolog akadt.Persze ennek is megvolt a maga előnye,így ugyanis úgy tűnt az erdő mentes a szemetektől.Nem jár erre senki így nem is szemetel senki...
Szemben az Első és Második-sziget találkozása
Az ösvény több helyen is kivezetett a Dunához,pontosabban ahhoz a holtághoz amelynek medrében(!) túráztunk 2015 decemberében erről itt olvashatsz nézd meg érdemes,látni fogod akkoriban mennyi víz volt itt....Most viszont lehetetlenség lett volna a mederben menni,max csak csónakkal.Az erdő meg már járhatatlan volt.Persze valahogy mindig túszkoltuk magunkat előre.Meglepetésre egy ponton jöttek velünk szembe...egy magányos srác...köszönt azt ment tovább.Mi meg küszködtünk tovább az őserdőben amely szép volt ugyan,de járhatatlan...
A holtág és a Második-sziget
Ki-ki mentünk a holtághoz,majd be az erdőbe,így ment egy darabig.Aztán kisebb holtágak jöttek be az erdőbe,amonnan meg csatornák,patakok...néhol nem volt egyszerű ezeken átjárni.A Macskalyukig azaz a Második-sziget északi végéig szerettünk volna eljutni.Úgy emlékeztem egy ponton van arra egy sziklás töltés amelyen átlehet menni a Második-szigetre.Ám az elöttünk hatalmasodó őserdő úgy tűnt mostmár százszázalékosan járhatatlan.Úgy tűnt kezdünk belefolyni igencsak a délutánba és úgy tűnt az erdőből kijutni sem lesz egyszerű....Ha ránksötétedik még annyira sem lesz egyszerű....Más talán megijedt volna ebben a helyzetben hisz azt sem lehetett már kivenni merről jöttünk,nemhogy kitalálni...járhatatlan őserdő...amely egyre inkább kezdett mocsarassá válni....Durvult a helyzet...
Őserdő járhatatlan mindenfelé...
Mi meg úgy voltunk vele,végre egy igazi kaland!Persze odafigyelve óvatosan elindultunk valamerre amerre az ösztööneink vezettek....Sehol egy út,sehol egy ösvény,viszont egyre több víz a talpunk alatt...a mocsár...más csak Shrek hiányzott az igazi boldogsághoz...A víz,a mocsár kezdett egyre durvább formát ölteni...na persze aligha jelentett ez itt igazi mocsárt...legalábbis nem süllyedt szerencsére.Sokkal inkább az esőzések után itt ragadt és a kisebb holtágakból,csatornákból kiáradt vízek egyvelege lehetett ez itt.Mindenesetre a járást a járhatatlan erdőben még jobban nehezítette....
A mocsár
A kivezető út lehetőségét nem leltük..Na tessék,itt hazai pályán fogunk csődöt mondani?Ugyan már,az nem lehet!Mentünk valahogy átbüvészkedve a mocsáron a galyakon,az ágakon mindenen.Kezdett túlélő túrához hasonlítani a dolog,mentünk arra amerre a kijárat lehetőségét sejtettük.Ügyesek voltunk mert a járhatatlan terep ellenére sehol sem botlottunk meg,sehol nem estünk el.Máskor a sima utakon is előfordul ez.Mélyek voltak ezek a vízek.Átvitt értelemben persze,volt ahol tán térdig is érhetett,de itt is ügyesen lavirozgattunk a kidölt fatörzsökön,ágakon,gallyakon...itt sem ért baj,Gergő egy helyen ugyan az egyik lábát már kénytelen volt a vízbe tenni,ott bokáig ért,de ennél nagyobb bajuk nem akadt...
Hol a kijárat?Itt ragadunk?
Ha ránksötétedik akkor aligha leljük meg a kiutat...hihetetlennek tűnt hazai pályán ez a szenvedés!Még akkor is hazai pálya,ha ezen a részen még sose jártunk és akkor is ha erre nem vezetnek utak...Persze sejtettük azért merre kell menni és ha nagy nehezen is de erőfeszitéseinket siker jutalmazta.Megtaláltuk a kivezető nem létező utat!Kit érdekelt már a Macskalyuk és a Második-sziget,örültünk mint maci a málnának,hogy megleltük a kiutat....Az utolsó méterek is járhatatlan növényzettel,főleg csalánnal benőtt részen vezettek.Aztán egy zöld rétre értünk egy kisebb eddig soha nem látott forrást fedeztünk fel!Majd feljebb érve ott voltunk a piros jelzésű turistaútnál...megpróbáltatásaink véget értek!
Végre biztonságban,zöld rét
Itt pihentünk egyet,mert a könnyű kis túrának indult dolog alaposan elfárasztott....Aztán elindultunk vissza a Szalki-szigetre.Meglepő volt,mert nem volt messze...egyáltalán nem volt messze.Ez fokozta döbbenetünket,hogy ezen a kis részen így elkallódtunk,így megszenvedtünk....Na de azért nem fordult rémálommá a dolog szerencsére.Helyén volt az eszünk és a szívünk,de álmunkban sem gondoltuk,hogy ez az erdő itt ennyire durva...Legalább a kaland megvolt és ugye az a szlogenem,hogy minden élménnyel több leszel....Ezzel is.
A Szabadstrad-öböl északi partján,látszik fent a város is
Visszabattyogtunk a Szalki-szigetre,amelyre a kis sziliphídon keltünk át.Ezen persze megálltunk,mert ez a kedvenc részem.Hiszen innen nézve a legszebb a dolog,innen nézve a legszebb az egész...Hogy miért is?
Hát ezért:
A kedvenc helyem
Lényegébe itt fejeztük be ezt a kalandos túrát amelyen nem számítottunk ilyen kalandokra.Nem mehettünk sokat.Otthonról jövet ugyan meglehetett a 10km,de itt lenn a túra érdemi része talán ha 4-5km lehetett.Innen még felbagyogtunk a városba a víztoronyig ami még plussz 2,5km lehetett.Ott szálltunk fel a helyi járatra amelyen éppen a városunkba játszó Újpest FC szurkolóiba botlottunk (nem velünk,hanem a Vasassal játszottak,de itt nálunk) őket is mi igazitottuk útba:hol kell leszállni a standionhoz.Majd később ugyanezen a járaton az x faktorból múlt héten kiesett Erdős Violába botlottunk,ő is újvárosi...Tehát még a hazaút is méltó volt a mai naphoz! :)
Videó most nem készült,de ha tudom előre mi vár ránk...
