Tavaly decemberben jártunk Zolikával az Apátkúti-völgybe.Nem gondoltuk,hogy egy éven belül visszatérünk ide.Újdonsült barátainknak Laci,Niki,Marcsi és a többieknek kínáltunk fel egy új túralehetőséget,azt követően,hogy idén a Cuha-szurdokban már tettünk egy pazar túrát velük.Ők benne voltak,annyit kértek ne legyen nehéz túra.Így két lehetőséget kínáltam fel nekik a Visegrádi-hegységben,vagy a Spartacus ösvényt,vagy az Apátkúti-völgyet.Ők az utóbbit választották.Így a négynapos ünnep szombatján 12-en vágtunk neki a bulinak amely most is nagyszerűen sikerült a majdnem tökéletes őszi időben.Engedelmetekkel ezt most nem ragozom túl,mert nem igazán van időm és kedvem most írogatni,helyettem beszéljenek a képek és a képes videó a végén.
Jó kis csapat gyűlt össze,szemben a fehér pólós Marcsi,jobbra a szöszi Niki
Ez a túra eredetileg nem szerepelt a téli terveinkbe,de a terveket van,hogy felülírja az élet.Most is ez történt.A novemberi Spartacus ösvényi túra után gyulladt be a lábam és hetekig komoly lábfájásaim voltak.Ehhez persze az is hozzájárult,hogy eljártam maszekba is és hát túlerőlthettem.Lényeg,hogy nem nagyon alkalmas voltam komolyabb túrákra az elmúlt hetekben.Aztán kezelés és lassú javulás kezdett beállni.Most egy javulási folyamat van,így kerestem egy nem túl megerőltető,nem nehéz és nem hosszú túrát.Így esett a választás az Apátkúti-völgyre.Amúgy a terveket nagyjából 65-70%-os hatékonysággal váltsuk valóra,de az nem baj ha az eredeti tervet egy másik túra írja felül.Baj akkor van,ha más miatt nem jön össze egy-egy terv.Szóval a tél első komolyabb túrája ugyanonnan indult ahonnan az ősz utolsó túrája és ugyanott is végződött.Az útvonal mégis teljesen más volt!
Pilisszentlászló ott van a szívemben!
Változott a közlekedési menetrend november eleje óta,így nem kilencre hanem majdnem tízre értük csak el Pilisszentlászlót.Novemberben a zöld jelzést követtük és azon jártuk végig a Spartacus ösvényt.Most az Apátkúti-völgybe igyekeztünk ezen pedig a piros vezet végig.Pilisszentlászló remek túrakiindulópont a Visegrádi-hegységben,szinte a hegység minden pontja jól elérhető innen és sok jelzett turistaút fut itt össze.Ezenkivül számomra édes emlékű hely.Itt végződött az egyetlen olyan túra 1990-ben amelyen a legnagyobb szerelmemmel voltam.Érdekes azóta nem jártam itt,most viszont hat hét alatt kétszer is.Hamar megleltük a piros jelzést,de rögtön az első métereken el is tévedtünk!Most is Zolikával trappoltuk végig a távot.
Találkozás egy röfivel,de nem ott amerre mennünk kellett volna....
A piros jelzés egy ponton nem úgy volt felfestve,hogy egyértelműen jelezze merre is megy.Vagyis igen,de egy oszlop négy oldala közül legalább három oldalra igen.Mi persze csak az egyik oldalt néztük és azon nyíllal jelezte merre kell menni.Láttuk ugyan,hogy megy tovább az utca a faluba mi meg jobbra fordultunk felfelé a hegyre!Felfelé a hegyre egy völgyes túrán?Gondoltam egy ponton visszafordul lefelé irányba az út,de nem így történt.Gyönyörű erdőbe jutottunk ugyan az országos kékkel karöltve (itt jöhettünk le 90-ben...),de kezdett gyanús lenni a dolog.Ránéztem az alkalmazásra amely persze rögtön jelezte,hogy rossz irányba mocorgunk...Tovább kellett volna menni az utcán.Hát akkor irány vissza oda.Szerencsére nem voltunk messze.Ilyen hibák előfordulnak,lényeg hamar tudtunk korrigálni.
Az első méterek a völgyben
Az utcán ment a piros jelzés másik ága és ez volt a jó irány.Ez ki is vitt a faluból egyenesen bele az Apátkúti-völgybe.Ez egy észak-dél irányú volt Pilisszentlászló és Visegrád között.Ennek voltunk a déli pontján.Rögtön csodás erdőbe értünk amely igy a kopasz fákkal teli decemberben is lenyügőzően szép volt.Előző nap eső volt,de az új jól járhatónak bizonyult!Az idő szinte ideális volt.Kb.2-3 fok pluszban és napos idő.Mennyivel jobb ez istenem mint a nyári 40 fok!Kellemesen haladtunk.Talán egy egyszerű vándor vagy akárki,itt azt mondta volna,hogy ingerszegény az út.Szerintünk nem volt az.Így is szép volt a kopasz fák ölelésében.Odalenn a mélyben pedig a patak kanyargott.Itt még nem tudtuk,de a túra további részén meglehetősen sokat randevúztunk az Apátkúti patakkal.
Hangulatos út a völgyben
Az út lassan lefelé indult a patakhoz,mert az lenn haladt a mélyben az úttól kb.tíz méterre.Még szebb lett az erdő majd láttuk a patak túlsó partján van egy asztal és padok.Mellett van még valami,de innen nem lehetett kivenni mi az.Jó helynek tűnt reggelizni.Ehhez azonban átkellett kelni a patakon,maga a turistaút is arra vitt.Üggyel-bajjal,de átkeltünk és odaértünk a reggeliző helyhez.Az a valami egy elsősegélyt nyújtó hely volt egy kis dobozkában minden ehhez szükséges felszerelés megtalálható volt!Roppant ötletes és hasznos dolog volt!Ilyent még nem láttam sehol máshol,pedig követendő példa lehetne.Leülni nem tudtuk mert nedves és hideg volt a pad,így állva kajáltunk meg.Indultunk tovább immár a patak másik oldalán.Az út ismét a patak fölé emelkedett jó tíz méterrel.Nagyon szép volt a völgy!
Alakul...
A reggeliző hely
Mohás kövek a hegyoldalban tették látványosabbá az útvonalat.Ismét feltűnt egy látványosabb hely,megint a patak másik oldalán az eredetin amelyen kezdtük a túrát.Egy kereszt is volt ott.Úgy tűnt valami kegyhely.lehet.Természetesen lementünk oda is és valóban egy kegyhely volt.Itt is voltak padok,talán valami erdei miséket is szoktak itt rendezni.Tovább haladva kis táblák szolgáltak érdekességül,rajta felíratokkal.Például az elsőn az volt,hogy "fülelj"! És valóban alul kis mini vízesés hangját lehetett hallani.Arébb egy másikon az volt,hogy "érints"! Itt valami növényhez volt érdemes hozzáérni,persze nem december derekán.Közben a patakon jó párszor átkellett kelni ide-oda.
Oda lenn is van valami
Egy kegyhely féle
A völgy közepén már nem lehetett nem észrevenni,hogy leírhatatlanul gyönyörű a völgy.Egy-két helyen volt némi dagonya,de az út 90%-ban jól járható volt.A patakon nagyjából 14-szer kellett átkelni,ezzel pedig megtört a Réka-völgyi rekord,ott kellett eddig a legtöbbszöri patakátkelést végrehajtani (13).Voltak hosszabb egyenes szakaszok,miközben a patak alattunk ha már nem is tíz méteres mélységben,de 4-5 méterre folyt egyre bővízűbben és egyre sebesebben.A lenyügöző tájat a hegyoldalban kimagasló hatalmas szikla tette még látványosabbá,elgondolkodtató volt,hogya fenébe nem dől az le onnan?Kis hídak következtek pár centis árok felett.Kétségtelenül alighanem a Visegrádi-hegység legszebb völgyében jártunk.
Kellemes téli hangulat a völgyben még hó nélkül is
Szépséges kishídak is akadnak
Közben a képeket egy új telefonnal amit munkástelefonnak vettem,készítettem.Teszteltem és hát hatalmas csalódást okozott.Elég gyatrák lettek a képek,így nem ezt a készüléket fogom fotózásra használni az is biztos.A látványos völgyben aztán elértünk egy sorompóhoz és innen kezdett betonútra váltani a turistaút és ez már autóval is járható szakasz volt.Elértük a Kaán Károly-forrást,ide már persze autóval jött be több jóképességű...na és vitték a vízet flakonszámra a bővízű forrásból.Szerencsére oda engedtek.Nem szenvedtünk vízhiányba,de jobb forrásvízet inni,mint az otthonról hozott városi vízet.Így vittem haza egy kis kulaccsal én is.Kőbánya szerűségek tűntek fel a hegyoldalban,majd elértük az Apátkúti vadászházat a Stefánia kishídat ami a patak felett ívelt át és a pisztrángos tavakat.
A Kaán forrás
A Stefánia híd
Már teljesen aszfaltozott út vitt tovább.Elértük a Telegráf rétet ahol egy honfoglalási emlékmű szolgált látnivalóval.A rét szép fűves volt,padokk,asztalokkal.Mellett és az út között folyt az útunkat végigkisérő patak itt-ott látványos zubogókkal.Balról becsatlakozott az a zöld+ jelzésű út amelyen hat hete jöttünk amikor a Spartacus ösvény felöl érkeztünk.Itt volt az Ördögmalom étterem is,ahova múltkor bementünk egy vadgulyásra.Most is így tettünk.Kellemes meleg volt benn a gulyáson kivül még ittunk egy kávét is.Visegrád innen még jó negyven perc járásra volt.
A Honfoglalási emlékmű
Az Ördögmalom étterem
Finom vadgulyás!
Az ebéd után folytattuk a túrát ahogy eddig is a piros jelzésen.Elhaladtunk az Ördögmalom-vízesés mellett amely jó hat méterre volt alattunk.Most nem mentünk le,mert egyrészt voltak lenn,másrészt hat hete voltunk ott.Mentünk tovább még egy szépséges tavacska volt balodalt itt is jártunk a múltkor.Majd beértünk Visegrádra az ország legkisebb városába.Ugyanarra mint hat hete.Szép rálátásunk volt a szemközt a Duna túlpartján magasodó Börzsönyre.Itt ért véget a Dunántúli középhegység.Odaát az már az Északi középhegység volt.Hat hete átmentünk komppal Nagymarosra,most ezt nem terveztük.Buszra vártunk mert leszándékoztunk menni Szentendrére az Adventi vásárba (lesz róla bejegyzés).Volt még ötven percünk,így lementünk a Dunához gyönyörködni a Dunakanyarba.
Visegrád
Kicsit sétáltunk,de kezdett hűvösödni.Mondjuk eddig sem volt túl meleg.Aztán elsétáltunk a buszmegállóba és lementünk Szentendrére,de ez már egy másik történet.
Remek,nem megerőltető gyönyörű túra volt!Az Apátkúti-völgy gyönyörű és alighanem be is vonult a kedvenceim közé.majd egyik évben ősszel is eljövünk,talán akkor lehet ez is a legszebb.Nagyon nagyon jó volt!
Ez volt a szezon 22.túrája (ez elmarad a várakozástól),most mindössze 10 kilométert mentünk,de a lábam miatt nem is terveztem most többet.Tartunk így összeségében 333 kilométernél.Ez átlagosan 15,13 kilométert jelent túránként.Ebben a korban ez már bőven elég.Idén még egy túránk biztosan lesz.A kettő nem biztos.
Magyarország egyik leghíresebb túraútvonala, a Visegrádi-hegység legendás Spartacus-ösvénye,de hívják vadászösvénynek és tanösvénynek is. Pilisszentlászlótól egészen Visegrádig kanyarog helyenként káprázatos dunai panorámát nyújtva. A látványos vonalvezetésű, egykori vadászösvény 2015-ös hivatalos megnyitása óta hazánk egyik legnépszerűbb kirándulásának számít, bejárása felejthetetlen élmény. Pilisszentlászlóról indulva megyünk végig a jól járható, keskeny csapáson, majd Visegrád felett, kis kitérőt teszünk a kevesek által ismert Bánya-tetői-kilátóhoz, aztán még egy rejtett kilátóhelyet érintve ereszkedünk le a nagymúltú településre.
A rövid idő alatt híressé és népszerűvé vált ösvény eddig valahogy kimaradt a túrázásainkból,pedig már szemeztünk vele még Gergővel is.Aztán az évek alatt elő-elő jött az ötlete,de nem szántuk rá magunkat,hogy eljöjjünk ide.Hiba volt.Idén bevettem a bakancslistába és szerettem volna ha ősszel kerül rá sor.Noha nem nagyon bíztam benne,hogy összejön,de végül is az eredetileg tervezett időpontban mégis megvalósult a túra ide!
Pilisszentlászló kis temploma
Mivel tudtuk,hogy a hely népszerű,így eleve úgy terveztük,hogy nem hétvégén fogunk ide eljönni.Így is lett.November második péntekjén Zolikával vágtunk neki az útnak.A fél hatos vonattal mentünk fel a Délibe,onnan metróval meg a Battyányi térre.Hévvel húztuk ki Szentendrére.45 perc volt míg kizötykölödött a hév.Innen meg busszal mentünk ki túránk kiindulópontjára Pilisszentlászlóra.
Pilisszentlászló...édes emlékeket hozott a lágy őszi szél...Itt végződött az a bizonyos királynői túra évmilliókkal ezelőtt...Az egyetlen olyan túra amit az egyik legnagyobb szerelmemmell csináltam meg nagyon-nagyon rég....Fura de nem sokmindenre emlékeztem Pilisszentlászlóból.A főtérre vitt a busz,itt rögtön megleltük a nekünk kellő zöld turistajelzést.Ez vitt rá a Spartacus ösvényre,le sem kell térni róla!A terv az volt,hogy ellentétben az ösvényt hagyományosan bejáró túrázókkal,nem körtúrára készültünk,hanem az,hogy elmegyünk egészen Visegrádig.Ha pedig szerencsénk lesz,komppal még átmegyünk Nagymarosra is.Elindultunk pontban délelőtt kilenc órakor.
A kálvária
Az Öreg Pap-hegy
Az út pár száz méteren még a településen vezetett.Majd kiérve a helyi kálvária köszönt szembe,pontosabban oldalba,hiszen tőlünk jobbra volt.Ezután feltűnt a Pilisszentlászlót körülölelő hegykoszorú.Valami medencében voltunk,a neve nincs meg,de lehet nincs is neki.Elég az hozzá,hogy bliriáns szépségű hely volt!Nem nagyon ismertem a környék hegyeit,de Zolika esküdözött,hogy szemben velünk az öreg Pap-hegy van.Jobbra nézve meg úgy éreztem,hogy ott fenn a gerincen jöttünk végig a királynői túrán akkor rég...Tudtuk az út nem megy fel a hegyre,a leírások és beszámolok alapján megkerüli azt.Ám haladva egy tábla köszönt szembe,amelyen közölték,hogy az ösvényt új útvonalra terelték a következő két kilométeren.Nem értettük miért,de követtük a jelzést.Ez pedig nem várt emelkedésbe kezdett.Szerencsére nem volt vészes,az erdőbe érve az ősz pedig elkezdte legszebbik arcát mutatni.Na ezért akartam novemberbe ezt a túrát!
Elterelés
Alakul ez!
Nem ment fel teljesen a hegyre az út,sőt némi kanyargás után elkezdett lefelé ereszkedni,majd valószinűleg visszatért az eredeti nyomvonalra.Nem értettük az elterelés okát,Zolika aztán idehaza utána nézett és valamit felástak vagy kiástak az eredeti útvonalon.Mindegy szép helyeken jött az út idáig.De ha ez szép volt akkor a következő méterekre már szavakat sem lehetett találni...A színes tarkabarka fák a földre hullt levelek és a beszürödő napfény az ősz a legeslegszebb arcát mutatta.Tudtam és emlékeztem,hogy itt a Visegrádi-hegységben elképesztően szép az ősz,ezért akartam én ezt a túrát ősszel megtenni és lám nem csalódtam.Gyönyörű volt!Leírhatatlan!Az út itt még mondhatni széles volt,de tudtuk hamarosan majd összeszükül és egy nyomsávos lesz.Egy nő futott el közben mellettünk egyedül...Mi meg mentünk tovább a fantasztikus őszi erdőben.
Gyönyörű őszi erdő...
Nagyon kellemes szakasz
Ez még az egésznek csak az eleje
Megtaláltuk azt a táblát amely figyelmeztette a vándort,hogy csak kellő felkészültséggel és felszereltséggel vágjon neki az ösvénynek,mert helyenként nehéz...Nos ebből semmi sem volt igaz.Jó persze nem árt kellően felkészülni,de az ösvény végigjárása semmiféle nehézséget nem okozott.Szinte szinten mentünk és innen már valóban csak egy szűk nyombonal vezetett tovább az aranyló erdőben.Színes bokrok között haladtunk,majd egy ponton kilátásunk nyílt nyugat felé.Szemközt három hegy bontakozott ki.Balra a Bánya-hegy,jobbra az Ágas-hegy tornyosult.Középen kissé bentebb pedig a hegység egyik királya maga a Prédikálószék tornyosult.Itt már ismertem a hegyeket és a térkép is a segítségünkre volt.Közben hangokat hallottunk magunk mögött.Három lány jött négy kutyával,megvártuk míg elkerülnek,a szűk úton ez nem volt olyan egyszerű.Mentünk tovább az aranyló erdőben,az út beljebb hatolt a hegybe,de továbbra is szinten ment.U alakú völgyek felett cikázott át,andezit tömbök árnyékában,oldalsó mellékvölgyekkel és patakokkal a mélységben.Valóban az ország egyik legszebb turistaútja volt ez,pedig a java még ezután jött!
Szemben a Prédikálószék tömbje
Kanyarog az út..
Itt-ott az útra dőlt fák akadályozták a haladást,de ezeket könnyű szerrel kikerültük.Közben elértük az útvonal kicsi de ikonikus lépcsőjét,majd ezután egy enyhe jobb kanyart követően következett az egész túra legszebb szakasza.A hegy oldalában futó útról gyönyörű kilátás nyílt a Duna,a Dunakanyar felé központban a Szent Mihály heggyel amely már a Börzsöny déli tagja volt.Amúgy mind a Szent Mihály-hegyhez mind a Prédikálószékhez fűzött egy-egy szép emlék.Mindkettőn még Gergővel jártam.Alattunk egy völgy volt,szemben az Ágas-hegy amely már nagyrészt takarta a Prédikálószéket.Leírhatatlanul gyönyörű hely volt!Nem is kapkodtunk a továbbhaladással.De aztán persze továbbmentünk.Újabb minden eddiginél aranylóbb erdő következett.Szűk út ment tovább is.Majd egyszer csak kilyukadtunk a Jenő kunyhónál egy újabb bliriáns szépségű helyen!
Az ikonikus lépcső
A jobb kanyar
A kilátás
És mi is itt vagyunk!
Központban persze a kis kunyhó volt.Előtte,oldalt szép padok asztalok,hátrébb egy pottyantós.De az erdő itt olyan tarkabarka volt,hogy erre a szépségre nincsenek szavak...Összefutottak az utak is itt,de ezek közül nem mind volt jelzett.Itt megkajáltunk.Közben újabb túrázók érkeztek,ezek is nők! Útközben a lépcsőnél is elkerült egy túrázó az is nő volt!Mi van,kihaltak a férfiak?Jó félórát töltöttünk itt,eszméletlenül kellemes hely volt!A Jenő kunyhó amúgy egy kulcsosház volt,ki tudja majd egy szép napon írok róla részletesen.Az út lassú ereszkedésbe kezdett,majd átértünk a hegy keleti oldalára.Idáig a nyugatin jöttünk.Kilátás nyílt kelet felé ahol egy hegy állta a kilátás további útját,ennek a hegynek a nevét nem ismertem.Még dél felé láttunk kicsit ki az Apátkúti-völgy vonalára.Ezt követően egy ingerszegény erdőben vitt az út a következő kilométeren.Majd búcsút vettünk a zöld jelzéstől és a zöld+-en mentünk le az Apátkúti-völgybe!
A Jenő kunyhónál
Kellemes környezet
Az a vájat az Apátkúti-völgy
Leérve az Apátkúti-völgybe rögtön szembe köszönt a fűvészkert és az Ördögmalom étterem.Kicsivel odébb a rét aminek tudom a nevét,de nem tudom,hogy kell leírni,így most nem írom le.Valamint maga az Apátkúti patak.Bementünk az étterembe,mivel haverjaink a Manó és a Tizedes ódákat zengtek róla.Egy kávét ittunk és egy vaddisznó gulyást nyomtunk le.Ittunk már finomabbat és ettünk is már finomabbat,az árak nem voltak a legrosszabbak,de nem is a legjobbak.Szóval erősen közepes volt,nem tudtuk mi tetszett annyira Manóéknak rajta,bár kétségtelenül jól nézett ki.Az ebéd után mentünk Visegrád felé a völgyben,immár a piros jelzésen.Megtaláltuk az Ördögmalom-vízesést és a pisztrángos tavat.Szép volt mindkettő,bár a vízesést én komolyabb eresztésnek gondoltam.
A fűvészkert,benn van az étterem is!
Medve vigyáz az Ördögmalom étteremre
Az Ördögmalom vízesés
Mindezt letudván lassan beértünk Visegrádra,a kisváros eddig számomra ismeretlen részein haladtunk át.Ez az út pedig egyenesen levitt a nekünk kellő kompállomásra.Útközben túl sok látnivaló nem akadt,Visegrád ezen része egy kicsit tán csalódás is volt.Negyedóránk volt még a komp indulásig.Igazából Visegrádon most nem terveztünk semmit,így megvettük a jegyeket majd beszálltunk a kompba.Már innen jó rálátásunk volt a várra és a szemközti Nagymarosra.Elindultunk,a Duna közepéről csak fokozodott a rálátás a fellegvárra és a Salamanon toronyra.Tíz perc alatt átértünk.Nosztalgiáztam,hiszen a várhoz nem kevés szép emlék fűz,többet között az a bizonyos királynői túra is érintette...Nagymarosról is szép emlékek elevenedtek fel,nyolc éve volt,hogy Gergővel itt jártunk...
Visegrádi templom
A kompunk Visegrádon
A vár a Dunáról
50 percünk volt a vonatig és mivel az állomás közel volt sétáltunk kicsit.Egy darabig a nagymarosi partokon,majd a település belterületén.Elmentünk ahhoz a templomhoz is ahol Gergővel is jártunk.Aztán már nem maradt más el,pontosabban fel mentünk az állomásra.A mi vonatunk jött rendesen késés nélkül,ráadásul emeletes vonat volt,így kellemes volt az út a Nyugati pályaudvarig.Innen villamossal nyargaltunk át a Széll Kálmán térig,majd gyalog a Délibe.A Délibe szinte az összes vonat késett...Mi 20 perc késéssel indultunk haza,de rendben hazaértünk este fél nyolc után.Klassz nap volt!
A nagymarosi parton
Végállomás:Nagymaros
Alighanem az év túráját hozta a Spartacus ösvény.Felülmúlhatatlanul szép útvonal volt a lehető legkellemesebb túraidőben.Nehézséget nem okozott és a rendkivül kellemes környezetben sok-sok látnivaló is akadt.
Ez volt az év 21.túrája.Most csak 14 kilométert mentünk,így ha összesítünk akkor idén 323 kilométernél tartunk.Ez annyit jelent,hogy 15,38 kilométer az átlagunk túránként.
