Magyarország egyik leghíresebb túraútvonala, a Visegrádi-hegység legendás Spartacus-ösvénye,de hívják vadászösvénynek és tanösvénynek is. Pilisszentlászlótól egészen Visegrádig kanyarog helyenként káprázatos dunai panorámát nyújtva. A látványos vonalvezetésű, egykori vadászösvény 2015-ös hivatalos megnyitása óta hazánk egyik legnépszerűbb kirándulásának számít, bejárása felejthetetlen élmény. Pilisszentlászlóról indulva megyünk végig a jól járható, keskeny csapáson, majd Visegrád felett, kis kitérőt teszünk a kevesek által ismert Bánya-tetői-kilátóhoz, aztán még egy rejtett kilátóhelyet érintve ereszkedünk le a nagymúltú településre.
A rövid idő alatt híressé és népszerűvé vált ösvény eddig valahogy kimaradt a túrázásainkból,pedig már szemeztünk vele még Gergővel is.Aztán az évek alatt elő-elő jött az ötlete,de nem szántuk rá magunkat,hogy eljöjjünk ide.Hiba volt.Idén bevettem a bakancslistába és szerettem volna ha ősszel kerül rá sor.Noha nem nagyon bíztam benne,hogy összejön,de végül is az eredetileg tervezett időpontban mégis megvalósult a túra ide!
Pilisszentlászló kis temploma
Mivel tudtuk,hogy a hely népszerű,így eleve úgy terveztük,hogy nem hétvégén fogunk ide eljönni.Így is lett.November második péntekjén Zolikával vágtunk neki az útnak.A fél hatos vonattal mentünk fel a Délibe,onnan metróval meg a Battyányi térre.Hévvel húztuk ki Szentendrére.45 perc volt míg kizötykölödött a hév.Innen meg busszal mentünk ki túránk kiindulópontjára Pilisszentlászlóra.
Pilisszentlászló...édes emlékeket hozott a lágy őszi szél...Itt végződött az a bizonyos királynői túra évmilliókkal ezelőtt...Az egyetlen olyan túra amit az egyik legnagyobb szerelmemmell csináltam meg nagyon-nagyon rég....Fura de nem sokmindenre emlékeztem Pilisszentlászlóból.A főtérre vitt a busz,itt rögtön megleltük a nekünk kellő zöld turistajelzést.Ez vitt rá a Spartacus ösvényre,le sem kell térni róla!A terv az volt,hogy ellentétben az ösvényt hagyományosan bejáró túrázókkal,nem körtúrára készültünk,hanem az,hogy elmegyünk egészen Visegrádig.Ha pedig szerencsénk lesz,komppal még átmegyünk Nagymarosra is.Elindultunk pontban délelőtt kilenc órakor.
A kálvária
Az Öreg Pap-hegy
Az út pár száz méteren még a településen vezetett.Majd kiérve a helyi kálvária köszönt szembe,pontosabban oldalba,hiszen tőlünk jobbra volt.Ezután feltűnt a Pilisszentlászlót körülölelő hegykoszorú.Valami medencében voltunk,a neve nincs meg,de lehet nincs is neki.Elég az hozzá,hogy bliriáns szépségű hely volt!Nem nagyon ismertem a környék hegyeit,de Zolika esküdözött,hogy szemben velünk az öreg Pap-hegy van.Jobbra nézve meg úgy éreztem,hogy ott fenn a gerincen jöttünk végig a királynői túrán akkor rég...Tudtuk az út nem megy fel a hegyre,a leírások és beszámolok alapján megkerüli azt.Ám haladva egy tábla köszönt szembe,amelyen közölték,hogy az ösvényt új útvonalra terelték a következő két kilométeren.Nem értettük miért,de követtük a jelzést.Ez pedig nem várt emelkedésbe kezdett.Szerencsére nem volt vészes,az erdőbe érve az ősz pedig elkezdte legszebbik arcát mutatni.Na ezért akartam novemberbe ezt a túrát!
Elterelés
Alakul ez!
Nem ment fel teljesen a hegyre az út,sőt némi kanyargás után elkezdett lefelé ereszkedni,majd valószinűleg visszatért az eredeti nyomvonalra.Nem értettük az elterelés okát,Zolika aztán idehaza utána nézett és valamit felástak vagy kiástak az eredeti útvonalon.Mindegy szép helyeken jött az út idáig.De ha ez szép volt akkor a következő méterekre már szavakat sem lehetett találni...A színes tarkabarka fák a földre hullt levelek és a beszürödő napfény az ősz a legeslegszebb arcát mutatta.Tudtam és emlékeztem,hogy itt a Visegrádi-hegységben elképesztően szép az ősz,ezért akartam én ezt a túrát ősszel megtenni és lám nem csalódtam.Gyönyörű volt!Leírhatatlan!Az út itt még mondhatni széles volt,de tudtuk hamarosan majd összeszükül és egy nyomsávos lesz.Egy nő futott el közben mellettünk egyedül...Mi meg mentünk tovább a fantasztikus őszi erdőben.
Gyönyörű őszi erdő...
Nagyon kellemes szakasz
Ez még az egésznek csak az eleje
Megtaláltuk azt a táblát amely figyelmeztette a vándort,hogy csak kellő felkészültséggel és felszereltséggel vágjon neki az ösvénynek,mert helyenként nehéz...Nos ebből semmi sem volt igaz.Jó persze nem árt kellően felkészülni,de az ösvény végigjárása semmiféle nehézséget nem okozott.Szinte szinten mentünk és innen már valóban csak egy szűk nyombonal vezetett tovább az aranyló erdőben.Színes bokrok között haladtunk,majd egy ponton kilátásunk nyílt nyugat felé.Szemközt három hegy bontakozott ki.Balra a Bánya-hegy,jobbra az Ágas-hegy tornyosult.Középen kissé bentebb pedig a hegység egyik királya maga a Prédikálószék tornyosult.Itt már ismertem a hegyeket és a térkép is a segítségünkre volt.Közben hangokat hallottunk magunk mögött.Három lány jött négy kutyával,megvártuk míg elkerülnek,a szűk úton ez nem volt olyan egyszerű.Mentünk tovább az aranyló erdőben,az út beljebb hatolt a hegybe,de továbbra is szinten ment.U alakú völgyek felett cikázott át,andezit tömbök árnyékában,oldalsó mellékvölgyekkel és patakokkal a mélységben.Valóban az ország egyik legszebb turistaútja volt ez,pedig a java még ezután jött!
Szemben a Prédikálószék tömbje
Kanyarog az út..
Itt-ott az útra dőlt fák akadályozták a haladást,de ezeket könnyű szerrel kikerültük.Közben elértük az útvonal kicsi de ikonikus lépcsőjét,majd ezután egy enyhe jobb kanyart követően következett az egész túra legszebb szakasza.A hegy oldalában futó útról gyönyörű kilátás nyílt a Duna,a Dunakanyar felé központban a Szent Mihály heggyel amely már a Börzsöny déli tagja volt.Amúgy mind a Szent Mihály-hegyhez mind a Prédikálószékhez fűzött egy-egy szép emlék.Mindkettőn még Gergővel jártam.Alattunk egy völgy volt,szemben az Ágas-hegy amely már nagyrészt takarta a Prédikálószéket.Leírhatatlanul gyönyörű hely volt!Nem is kapkodtunk a továbbhaladással.De aztán persze továbbmentünk.Újabb minden eddiginél aranylóbb erdő következett.Szűk út ment tovább is.Majd egyszer csak kilyukadtunk a Jenő kunyhónál egy újabb bliriáns szépségű helyen!
Az ikonikus lépcső
A jobb kanyar
A kilátás
És mi is itt vagyunk!
Központban persze a kis kunyhó volt.Előtte,oldalt szép padok asztalok,hátrébb egy pottyantós.De az erdő itt olyan tarkabarka volt,hogy erre a szépségre nincsenek szavak...Összefutottak az utak is itt,de ezek közül nem mind volt jelzett.Itt megkajáltunk.Közben újabb túrázók érkeztek,ezek is nők! Útközben a lépcsőnél is elkerült egy túrázó az is nő volt!Mi van,kihaltak a férfiak?Jó félórát töltöttünk itt,eszméletlenül kellemes hely volt!A Jenő kunyhó amúgy egy kulcsosház volt,ki tudja majd egy szép napon írok róla részletesen.Az út lassú ereszkedésbe kezdett,majd átértünk a hegy keleti oldalára.Idáig a nyugatin jöttünk.Kilátás nyílt kelet felé ahol egy hegy állta a kilátás további útját,ennek a hegynek a nevét nem ismertem.Még dél felé láttunk kicsit ki az Apátkúti-völgy vonalára.Ezt követően egy ingerszegény erdőben vitt az út a következő kilométeren.Majd búcsút vettünk a zöld jelzéstől és a zöld+-en mentünk le az Apátkúti-völgybe!
A Jenő kunyhónál
Kellemes környezet
Az a vájat az Apátkúti-völgy
Leérve az Apátkúti-völgybe rögtön szembe köszönt a fűvészkert és az Ördögmalom étterem.Kicsivel odébb a rét aminek tudom a nevét,de nem tudom,hogy kell leírni,így most nem írom le.Valamint maga az Apátkúti patak.Bementünk az étterembe,mivel haverjaink a Manó és a Tizedes ódákat zengtek róla.Egy kávét ittunk és egy vaddisznó gulyást nyomtunk le.Ittunk már finomabbat és ettünk is már finomabbat,az árak nem voltak a legrosszabbak,de nem is a legjobbak.Szóval erősen közepes volt,nem tudtuk mi tetszett annyira Manóéknak rajta,bár kétségtelenül jól nézett ki.Az ebéd után mentünk Visegrád felé a völgyben,immár a piros jelzésen.Megtaláltuk az Ördögmalom-vízesést és a pisztrángos tavat.Szép volt mindkettő,bár a vízesést én komolyabb eresztésnek gondoltam.
A fűvészkert,benn van az étterem is!
Medve vigyáz az Ördögmalom étteremre
Az Ördögmalom vízesés
Mindezt letudván lassan beértünk Visegrádra,a kisváros eddig számomra ismeretlen részein haladtunk át.Ez az út pedig egyenesen levitt a nekünk kellő kompállomásra.Útközben túl sok látnivaló nem akadt,Visegrád ezen része egy kicsit tán csalódás is volt.Negyedóránk volt még a komp indulásig.Igazából Visegrádon most nem terveztünk semmit,így megvettük a jegyeket majd beszálltunk a kompba.Már innen jó rálátásunk volt a várra és a szemközti Nagymarosra.Elindultunk,a Duna közepéről csak fokozodott a rálátás a fellegvárra és a Salamanon toronyra.Tíz perc alatt átértünk.Nosztalgiáztam,hiszen a várhoz nem kevés szép emlék fűz,többet között az a bizonyos királynői túra is érintette...Nagymarosról is szép emlékek elevenedtek fel,nyolc éve volt,hogy Gergővel itt jártunk...
Visegrádi templom
A kompunk Visegrádon
A vár a Dunáról
50 percünk volt a vonatig és mivel az állomás közel volt sétáltunk kicsit.Egy darabig a nagymarosi partokon,majd a település belterületén.Elmentünk ahhoz a templomhoz is ahol Gergővel is jártunk.Aztán már nem maradt más el,pontosabban fel mentünk az állomásra.A mi vonatunk jött rendesen késés nélkül,ráadásul emeletes vonat volt,így kellemes volt az út a Nyugati pályaudvarig.Innen villamossal nyargaltunk át a Széll Kálmán térig,majd gyalog a Délibe.A Délibe szinte az összes vonat késett...Mi 20 perc késéssel indultunk haza,de rendben hazaértünk este fél nyolc után.Klassz nap volt!
A nagymarosi parton
Végállomás:Nagymaros
Alighanem az év túráját hozta a Spartacus ösvény.Felülmúlhatatlanul szép útvonal volt a lehető legkellemesebb túraidőben.Nehézséget nem okozott és a rendkivül kellemes környezetben sok-sok látnivaló is akadt.
Ez volt az év 21.túrája.Most csak 14 kilométert mentünk,így ha összesítünk akkor idén 323 kilométernél tartunk.Ez annyit jelent,hogy 15,38 kilométer az átlagunk túránként.
Hát megy az idő...mintha csak tegnap történt volna,pedig már több mint három éve...Gergővel a Börzsöny felé vettük az irányt 2016 májusában.A túráról természetesen van bejegyzésem is ide kattíntva elolvasható. A túránk a Börzsöny legdélibb hegyét a Szent Mihály hegyet érintette,e hegy érdekességeit jöttünk felfedezni.Ugye ez az a hegy amely benyúlik a Dunakanyarba,lényegébe ennek köszönhető maga a kanyar,a Dunakanyar második fő kanyarja.A hegy sok érdekességet rejt magában,ennek egyike a Remete-barlang,amit írnak külön kötőjellel és egye is.Ki-ki döntse el melyik a megfelelő.
Akkoriban nem sokmindent tudtam magáról a barlangról,most hála egy közösségi oldalnak jutottam infórmációkhoz,ezeket probálom összegezni és betenni a blogomba,hogy ne felejtödjön el.
A Szent Mihály-hegy a Prédikálószékről nézve
A dömösi tájképhez szorosan kapcsolódik a Duna túlsó oldalán emelkedő Szent Mihály hegy, melyen a Remete-barlangok találhatók. A kilenc, zömében beomlott barlangüreg emberi kezek munkái, lakóiról hiteles adatok nem maradtak fenn. Feltételezhető, hogy I. András király idejében betelepült bazilita szerzetesek lakhelyeként funkcionáltak, míg mások a zebegényi bencés apátság maradványait keresték ezen a helyen, de felmerült az építmény római őrhely rendeltetése is. Az Árpád-kori jelenlét teljességgel bizonyítható és valószínűleg valamelyik szerzetesrend építőtevékenységének emlékei. Az itt élők emlékezete szerint, már I. István király uralkodásának ideje alatt Dömösön görög-keleti vallású rend létezett.
Ez a kép tárul elénk a barlangokhoz érkezvén
A Remete-barlanghoz számos legenda kapcsolódik. Az első egy bűnös szerzetesről szól, aki a dömösi monostorból menekült fel a sziklafalba vájt barlangba. Ennek a szerzetesnek volt egy szamara, melynek a hátán kétfelől lefüggő edénykékben vizet szállított nap, mint nap a remetének. Rosszindulatú emberek egyszer a szamár edénykéit telerakták levegővel felfújt béllel, s mikor a szamár a Duna partjára ment vizet meríteni, a folyóba lépve nem érezte meghúzódni a vizes edényeket tartó szíjat és így tovább ment, mint ameddig lehetett volna. A szamarat elsodorta a víz. A remetének nem volt többé mit innia, hiszen fogadalma tiltotta helyének elhagyását, így szomjan halt. Egy másik verzió egy Dömösön élt szerzetesről szól, akinek egyszer látomása volt, amelyben a szél fúvásában hallani vélte az angyalok hárfázását. Látomása után visszavonult a Szent Mihály-hegyi barlangba és remeteként élte tovább életét.
Szépséges hely a Duna felett
A barlang(ok) folyamatosan látogatható, de kirándulás előtt célszerű figyelni az út-, és időjárási viszonyokat, csak száraz időben szabad elindulni.Mikor mi mentünk Gergővel eső után voltunk éppen és magához a barlanghoz egy félodalas szűk út vezet a hegy oldalában és hát...elég durva módon csúszkáltunk is,nem kis erőfeszítésünkbe került a talpon maradás ami kicsit ki is vette az erőnket a barlanghoz érvén.Tehát mindenképp a száraz időjárást javaslom egy ide vezető túrához!
Gergő a barlangnál 2016-ban,a kameránál vagyok én...
A barlanghoz Nagymarosról és Zebegényből vezetnek fel jelzett turistaútak.Mi Nagymaros felöl jöttünk,aztmondják ez a nehezebb.Zebegény felé mentünk le.Arról a feljövetel cseppet sem tünt könnyebnek mint Nagymaros felöl.Kinek a pap,kinek a papné..
A lényeg az,hogy egy pompás kirándulóhely,hiszen a kilátás innen se semmi.Rálátunk a kanyargó Dunára,a szemközti Dömösre és a Visegrádi-hegység vonulatára a Prédikálószékkel a középpontban.
Fantasztikus hely!
E bejegyzés elkészítéséhez,segítségül igénybe vettem I love Dunakanyar közösségi oldal saját posztját.
Már egy ideje szemeztünk a Remetebarlanggal amely a Börzsönyi Szent Mihály-hegyen található,úgy döntöttünk felkeressük végre párosítva egy túrával.Így megterveztük a túra útvonalát is amely Nagymarosról indul majd a sárga jelzésen haladunk amely majd elvisz minket Zebegénybe.A sárga jelzésről le sem kell térni,egyenesen a célhoz visz.Persze aztán letértünk róla.Egy betervezett letérő és egy be nem tervezett került utunkba.
Kora reggel értünk Nagymarosra borús idővel fogadott az ország egyik legszebb tája.Kellemetlenségünket tetészte még,hogy csak egy régebbi kiadású Börzsöny térképünk volt és hát azóta....bizony változtak a dolgok,nem egészen úgy volt minden ahogy a térkép jelezte.
A Visegrádi vár a nagymarosi partról
Nem úgy voltak már a jelzések ahogy a mi térképünk jelezte így kezdésként elmentünk Nagymaros nyugati végére ami nem kellett volna.A mi jelzésünk valahol elöbb leágazott a hegyek felé.Ha nehezen is,de ráleltünk.Kemény kaptató vezetett ki a városból a hegyre,ráadásul eleinte aszfaltozott úton mentünk,az idő borús volt.Nem indult jól a túra...aztán elértük az erdei utakat,innen már kellemesebb volt.A sárga jelzés ment tovább a hegyre és a kilátó felé azonban hamarosan elértük azt a pontot ahol a betervezett leágazásunk volt.Ez pedig a sárga barlang jelzés volt,ez vitt el a Remetebarlanghoz.Letértünk hát.
Az első kilátásunk
Esős napok után voltunk,így aztán a sárga barlang jelzésű út amely amúgy is féloldalasan haladt a hegy oldalába rendkivül csúszos volt.A leágazástól a barlang kb.3km távolságra volt,de ez a szakasz a csúszós félodalas út miatt kegyetlen nehéz volt.Nagyon-nagyon szenvedtünk ezen a szakaszon,ha megcsúszunk akár a szakadékba is leeshetünk.Nem kis ügyességet és erőfeszítést igényelt ez a rész na és persze odafigyelést.Így jelentős késéssel érkeztünk meg a barlanghoz.
Szent Mihály-hegy nyereg
A barlang előtt végre már jó az út
Nagyjából délre érkezhettünk meg a barlanghoz,ez elözetes terveim szerint kb. 1 óra késés volt.Na azért nem estünk kétségbe,elvégre minden nehézség ellenére a táj fantasztikus volt.
A barlang is lenyügözően klassz volt,hozta azt amit vártunk tőle.
A barlang a Dömösi-szoros fölött a Szent Mihály hegy oldalában található,becsléseim szerint olyan 220-230 méteres magasságban.A dömösi Duna partról jól látható a barlang nyílása.
A barlang nehezen közelíthető meg.A jelzett utakon is figyelmeztetés van érvényben több helyen:"meredek,csúszós szakasz"
Ezt a rész most úgy másoltam ki az internetről.Annyi hozzáfüzni valóm van csak,hogy az égvilágon sehol sem volt semmiféle figyelmeztetés....
Na szóval amúgy a barlang a Dunakanyar egyik legszebb kilátó helye is.Érdemes ide végigszenvedni az utat!Mi a tájat ámulva megebédeltünk,a kilátás a borús idő ellenére is gyönyörü volt!
A barlangfal
A barlang rendkivül látványos,a köfalban több helyen is vannak "odúk" és van egy fő barlang amely belül egy nagy helység bent több kisebb helység is nyilik abből a fő teremből.Talán szobák...Amennyit tudok,az az,hogy a barlangot a XI.században vájták és egy időben remeték otthona volt.Tényleg rendkivül látványos hely,megér egy kirándulást!Persze az ide vezető út nehéz.
Egy óra hosszat időztünk itt szerencsére senki nem járt ekkor erre,úgy tünt a borús idő a müanyag túrázókat távol tartotta...
Remetebarlang
Indultunk vissza a sárga jelzésre ugyanarra amerre jöttünk.Volt ugyan egy kék barlang jelzés is itt,de a mi régi térképünk nem jelezte.Aztán persze kiderült később hova vezetett.Jobb,hogy nem mentünk arra,mert pl,kihagyta volna a kilátót is.Szóval ugyanarra mentünk vissza a sárgára mint amerre jöttünk.Visszefelé sem volt könnyebb az út...így tovább késtünk az elözetes tervhez képest.Ráadásul itt még nem éreztem,de később igen.Öreg lábaimat is megviselte ez az út...
Na de sebaj,elértük a sárgát amely felvitt a Szent Mihály-hegy csúcsára.Egy újfent kemény útszakasz volt,rendkivül meredek felfelé menettel.
Felérve egy kis pihenő fogadott.Itt ki-ki sütött a nap is,ám a kilátást eltakarták a fák.
Amúgy felfelé útközben tölünk kb.40méterre egy nagy vaddisznó haladt el,szerencsére nem foglalkozott velünk.Kis pihi után folytattuk a túrát.
Julianus kilátó
Valamennyire könyebb szakasz következett a szomszédos Hegyes-tetőre ahol megtaláltuk a szépséges Julianus-kilátót.Egy rendkivül jó állapotban lévő kilátó volt szerencsére azthiszem nem oly rég újították fel és,hogy mennyire színvonalas arról csak egy árulkodó adat: 2016 végén ez a kilátó kapta az év kilátója címet.Azthiszem joggal.
Itt már voltak néhányan,de valószinú nem a müanyagokból,hisz beszélgettünk is egy-két túrázóval és úgy tünt mindenki tudta hogyan kell viselkedni egy ilyen helyen.
A kilátó két szintes,alsó szintjét körül ölelik a falak,három ablak bíztosítja a kilátást.Innen akkor jó a bámészkodás ha odafenn nagy szél van.Hát nagy szél volt,de felmentünk a felső szintre is.
Megérte,a kilátás leírhatatlan...
Kilátás a Julianus-kilátóból
A borús idő sem akadályozott meg benne,hogy élvezzük a kilátást az év kilátójából.Csodás volt.Az erős szél ugyan majdnem kifújta a kezemből a kamerát meg a fényképezőt.Kicsit fáztunk is tán,de nem akartunk rögtön lemenni.Ki tudja mikor vergödünk újra erre...
Aztán egy idő után természetesen tovább kellett menni.
Fájó szívvel vettünk búcsút ettől a remek kilátótól.Innen első alkalommal ezen a túrán lefelé vezetett az út.Itt kezdtem el érezni lefelé menet egy szörnyű lábfájást,itt jött ki a korábbi nehéz útszakasz eredménye...számomra nagy szenvedés volt a lefelé menet...
Búcsú a kilátótól,irány lefelé
Aztán leért szintre a sárga jelzés,itt volt egy rét pihenőkkel,bekaptuk még a maradék kajánkat.Egy kellemes szinten menő szakasz következett,itt nem fájt a lábam,majd ismét lefelé menet következett ahol fájt...Hamarosan elértük azt a pontot ahol a második letérésünk következett a sárga jelzésről.Ugyanis forrást jelzett a térkép és tán az úton is volt valami erre utaló tábla,ha jól emlékszem.Ránk nem jellemző módon szinte majdnem kiürült a víz készletünk,így úgy döntöttünk lemegyünk a forráshoz remélve,hogy az münködik.Cikk-cakkos út vezetett le a forrás völgyébe amely ha jól tudom akkor Bodzás-völgy nevet viselte.Hamarosan elértük az Ernő-forrást amely szerencsére adta a vízet.Így hát felfrissülve indultunk a már nem túl messze lévő Zebegény felé.
Viadukt
Zebegény nagyon szép település a Szent Mihály hegy nyugati lábánál.Sok érdekességgel,látnivalóval.Azt mondják sok turista is jön erre.Hála a borús időnek (hideg azért nem volt) alig-alig lézengtek a faluban.Valami kastély félét láttunk elöször a Duna partján majd egy látványos vasúti viadukt következett.Aztán a főtér egy szép templommal.Na és volt egy szép trianoni emlékhely is itt,ahová felfelé vezetett az út egy kisebb dombra.Nagyon fájt már ezen a ponton a lábam,de ezt nem akartam kihagyni,így felszenvedtem magam oda.Érdemes volt,az emlékhely nagyon szép,meghitt volt.Talán a legklasszabb trianoni emlékhely ahol eddig jártam.
Az emlékhely egy részlete
Az emlékhelyen túl még volt egy kilátó,de oda már nem volt erőnk elmenni.Gyönyörködtünk még itt egy félórát aztán lementünk a vonathoz és indultunk haza.
Hát talán nem ez volt az év legjobb túrája,sőt a top10-be sem került be,de azért jó volt.
Eltévedésekkel,kitérökkel mentünk vagy 25km-t.Tőlem szokatlan módom a lábam is megszenvedte ezt a túrát,a Remetebarlanghoz vezető nem kis nehézségű út miatt szokatlan és erős lábfájás kisérte aztán végig a túrámat.A kis eltévedés,a csúszós és meredek útak és a lábfájás miatt jelentős késéssel tettük meg a távot.Ha tél lett volna valószinű ránk sötétedik valahol az erdőben,de május révén ez belefért.Na meg persze a régebbi kiadású térkép sem volt éppen nagy segítségünkre..,de összeségében jó buli volt.Csodákat láttunk ismét!
