Lassan négy éve,hogy erre jártunk Gergővel (lásd: itt ).Már akkor is nagyon tetszett nekünk a Vitányvár amely a Vértes egyik északi ormán áll.El is határoztuk akkor,hogy ide majd visszatérünk alkalom adtán.Négy év telt és eljöttem hát,sajnos Gergő nélkül,de ugye a neki tett ígéreteket igyekszem betartani.Tudom a lelke most is itt volt velem és ő irányitott úgy,hogy ismét a nyomában járjak.Öt fősre duzzadt turatársaim közül most Pisti nem tudott eljönni.Még mindig tart a koronavírus hiszti a világban és hát karanténba szorult.Így hát Zolikával,Manóval és a Tizedessel vágtam neki a túrának.Fél hétkor indult a vonat és kilenc után szálltunk le Szárligeten ahol Gergővel is egykor.Mivel az országos kéken szándékoztunk menni,Manóék a szárligeti vasútállomásnál pecsételtek egyet és ezután indulhatott a túra.Egy székelykapu volt az első látnivaló,majd azon a téren ahol Gergővel is annak idején most is megálltunk.Bevettük a bátorító pálinkát amit a Tizedes hozott,majd indultunk ki a rengetegbe.
Indulásra készen
Az országos kéket a faluból kiérve más nyomvonalra terelték,ez azonban majd másfél kilométernyi kerülőt jelentett volna,így mi maradtunk a régi nyomvonalon.Kiérve a településről nyugat - észak-nyugat felé gyönyörű táj köszönt szembe.A távolban a Gerecse vonulata vigyorgott ránk.Mintha kérdezte volna miért nem inkább ide jöttetek?Majd egyszer... Kereszteztük az 1-es főútvonalat,majd nem soká beértünk Csákányospusztára.Itt szalad elénk annak idején az a három édes kiskutya.Most nem voltak sehol ők sem... Látnivalót egy luxusbirtok jelentett hatalmas tóval és kecses híddal...majd egy több száz éves fa amely érdekesen nőtt.
A matuzsálem
Meglepődve láttam,hogy az egykori rothadozó mezőgazdasági épületeket felújították.Ez azzal járt,hogy a területet meg elkerítették...így némi kerülővel halad az út,amelyre itt tért vissza a kék jelzés.Majd a kék+ és a kék négyzet majd a Mária zarándokút jelzés is tiszteletét tette.A táj itt újra kellemesen kezdett combosodni,ha jól spekliztünk,a hegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány alatti medencében haladtunk.Feltűnt az egykori kápolna,vagy templom romja.Mielőtt felmentünk volna a dombra ahol volt egy oszlop tetején amin a jelek voltak,egy állat fejének a csontváza volt... Nem tudtam,hogy ez most ötletes-e vagy valami pihent agyú elme tette ide...Felmentünk a romhoz ahogy egykor Gergővel is.Nagyon szép volt innen a táj.Maga a rom túl izgalmas nem volt éppen.
Normáálisss?
A táj szép mint az éden...
Visszamentünk a kékre,amely egy használaton kivüli gyerektábor mellett haladt el,majd egy turistaház mellett is.Manóék éhesek voltak,de mikor javasoltam,hogy valahol kajáljunk rendre az a válasz jött,hogy majd..Nem soká elértük a Mária szakadék bejáratát.Itt ágaztak el az utak is,mi maradtunk az országos kéken.Természetesen eszembe jutottak a Gergővel való itt átélt élmények és fájt is kissé a szívem... de a táj szépsége gyógyírként hatott.Szépen,méterről méterre alakult és egyre szebb lett a mindössze 500 méter hosszú Mária szakadék.Talán Manónak tetszett a legjobban,de a többiek is élvezték.Odalenn ahogy négy éve is,most sem folyt a víz,pedig egy zúgó patakkkal lett volna ez igazán szép.De a kővek a sziklák,a hegyoldalban haladó út megkapóan szép volt.
Haladunk a Mária szakadékban
A szakadék végétől pár méterre volt a Körtvélyesi erdei temető.Mondhatnánk a romantikus,vagy inkább a misztikus temető.Persze most is érdekesnek hatott az erdő sűrűjében.Természetesen ezt sem hagyhattuk ki.Tizenöt sírt írt ki oda nekünk egy tábla,ehhez képest én 23-at számoltam,hogy annyi van a temetőben,plussz előtte egy katonasír ahol hét katona nyugodott...Közelebb mentünk,bementünk,löttünk egy seregnyi képet.Amúgy meglehetősen sokan voltak kinn a Vértesben.Nem volt zavaró,de emlékeztem amikor mi jártunk erre Gergővel,akkor csak mi voltunk ketten.Igaz az egy pénteki nap volt.Szóval a temető is tetszett a többieknek,akik még mindig nem akartak kajázni.Mentünk is tovább.
Az erdei temető
Továbbra is a kéken amely eleinte egy rövidebb szakaszra betonúttá avanzsált majd megkezdte a hullámzást le-fel,le-fel.Szerencsére többnyire le,de tudtuk majd erre jövünk vissza is,hiszen úgy terveztük,hogy a vár után majd erre jövünk vissza,a külömbség csak annyi lesz,hogy felmegyünk a kilátóba.Oda amit Gergővel négy éve elmúlasztottunk.Manó lépett közelebb hozzám,érdeklödőtt a Rockenbauer fa felöl,mert tudta,hogy erre van.Kérdezte milyen messze van a vártól.Mondtam pár száz méterre.Javasolta menjünk el addig mert kiváncsi rá.Többiek rábólíntottak,mondtam én is,jó menjünk.Még mindig nem ettünk,aztmondták majd a várban.Jó.Lassan el is értük a várat az erdei hullámzások után.
Akadályok útközben
A vár pontosabban a rom ami maradt belőle most is kecsesen köszöntött ránk.Még nem mondtam,de meglehetősen nagy szelünk volt,amit az erdőbe annyira nem éreztünk,de itt fenn a várnál már egyre inkább.Persze ez nem tartott vissza semmitől.A Vitányvár vonzereje éppen az,hogy rom.Ez így néz ki jól.Persze ez is tetszett a többieknek.Elindultunk felfedezni,vagyis csak a többiek.Én és Manó már jártunk itt.Feltárások folytak a vár körül és a belső udvaron is,így észak felöl nem tudtunk bemenni.Mondjuk kivülről is rendkivül látványos volt.A déli oldalról némi bravúroskodás árán,de belehetett menni.Be is mentünk természetesen.
Kecses várrom
Gyönyörű "jószág"
Bent sokan mozogtak,a hely pedig nem volt túl nagy,így nem tudtunk teljesen kiterjesedni.Manó és Tizedes akik nem bírják a tömeget,hamar le is mentek.Mi Zolikával még nézelődtünk kicsit.Innen láttuk,hogy a belső udvarba lemenni esélytelen most a feltárási munkálatok miatt.Ezért is volt viszonylag kicsi a hely.Annak idején Gergővel bementünk.Csináltunk pár képet,aztán nekünk sem maradt más választásunk mint lejönni a várból.Manóék nem voltak benn tíz percet sem,mi meg olyan húszat.Gergővel akkor rég vagy egy órát eltöltöttünk a várban...Na de sikerült visszatérnem,úgy éreztem ismét Gergő egy küldetését sikerült újfent megvalósítani.
Nagy élmény a Vitányvár
Még mindig nem ettünk,pedig már elmúlt dél is.Emlékeztem én is és Manó is,hogy a vár alatti völgyben van egy pihenő.Na majd ott... hiszen arra megyünk a Rockenbauer fa felé is.Leereszkedtünk a várból a völgybe,csakugyan ott volt nem messze egy pihenő.Így megpihentünk és meg is kajáltunk,na és újabb bátorító italt vettünk be,nehogy féljünk a túra hátralévő részében.Jól esett a kaja,de ugyanakkor a pihenőtől el is gémberettünk.A fa nem volt messze,de némi kaptató vezetett fel hozzá.Itt még virgoncok voltunk és hamar felértünk.Meglepődve láttam,hogy a fa lényegében üres...Régen tele volt jelvényekkel,zászlókkal,kis képekkel,csecsebecsékkel...Mi történhetett?Lelopták,levetteék?Ha levették miért?Ha lelopták arra nem is tudok megfelelő szavakat találni..Nem értettem és így nem volt az igazi.Elvesztette a varázsát.
A pihenő
A Rockenbauer fánál
Így néhány fotó után el is indultunk vissza.A gondok ott kezdődtek amikor a Vitányvár alatt a kék jelzés emelkedésbe kezdett.Kezdetem úgy érezni kiköpöm a tüdőmet és a szívem is vad dobogásba kezdett.A többiek is valami hasonlót produkáltak,na de persze felmentünk.Egy darabig lemenés jött majd a hullámzás újra,de most főként felfelé.Nem volt egyszerű így kajálás után.Nehéz volt és talán most én bírtam a legnehezebben,de a többiek sem életük csúcsformáját hozták.Mindegy felértünk és a sík terepen szinte új erőre kaptunk.Itt már meglehetősen erős tempót diktáltunk.Újra jöttek a már ismerös helyek csak most visszafelé.A betonutas szakasz,az erdei temető,majd a Mária szakadék előtt kicsit magára hagytuk a kék jelzést és rátértünk a kék+ jelzésre.Ez vitt fel a kiltóhoz.Pontosabban egy pontnál letértünk a kék háromszögre.Itt is emelkedő volt,egy fokkal már jobban bírtuk.
A Körtvélyesi kilátó
Ide már nem jutottunk el Gergővel,pedig amikor 2017-ben erre túráztunk a kilátó már állt.Szóval a kék3 hozott be ide.A fa szerkezetű kilátó teljesen jó állapotban volt.Meglehetősen nagy szél fújt itt is,de ha már eljutottunk ide a kilátót nem akartuk kihagyni.Felmentünk.Óriási szél és huzat volt odafenn,de mindenki hősiesen viselte.A szél majdnem kifújta a kezünkből a fényképezőket,telefonokat.Oda kellett figyelni.De megérte mert teljes körpanorámánk volt a szélnek hála teljesen tiszta időben.Fő látnivaló a szemközti hegyvonulat szolgáltatta.A Gerecse vonulatát láttuk észak felé és persze Tatabányát is,meg külömböző falvakat.Nyugatra és délre viszont a Vértes hegyei köszöntek szembe,keletre meg a Vértes-Gerecse vegyesen és jól látható volt maga Szárliget is.
Szemben a Gerecse
A nagy szélben nem volt tanácsos sokáig fent tartozkódni.Lejöttünk,majd a kék3-on visszamentünt a kék+-ra azon meg a kékre,amely már a Mária szakadék másik végénél jött ki.Elhaladtunk a tábor mellett a romok alatt,Csákányospusztán is át.Nagyon sokan mozogtak erre.Az órára nézve láttuk,hogy ötven percünk van a vonatig,így beálltunk egy nagyobb tempóra.Ezt a szakaszt viszont én bírtam a legjobban.Még kicsit messze volt az állomás,de negyedórával a vonat előtt odaértünk.Átlagos utazás volt haza,Kelenföldi átszállással.Ugye 8.órai kijárási tilalom van még mindig (...) így ezért is kellett sietni.Végül is fél hétkor landoltunk Dunaújvárosban.Remek túra,remek látnivalókkal,Erős szélben,de tisztuló időben.Mentünk 18.87 km-et.Újra sikeresen abszolváltam egy Gergő nyomábanos túrát.
Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Előzmények:
Valamikor évmilliókkal ezelőtt...talán egy más világban,egy más dimenzióban...
A sors megajándékozott azzal a lehetőséggel,hogy együtt túrázhattam a Királynővel.
A Királynőt ha jól emlékszem akkor 1990 május 26-án koronázták meg,de lehet,hogy 25-én.
Személyesen hívott el az ünnepségre.Ismertük egymást úgy,hogy még soha nem találkoztunk.
Korábban amikor a Pentagont őriztem zsebemben lapult mindig a fényképe amit ő küldött.
Ha rossz időszakokat kellett átélnem,csak elővettem a képet és néztem a csodaszép Királynőt.
A szívek királynőjét.
Reménykedtem,hogy egyszer majd láthatom... így aztán mikor személyesen hívott meg az ünnepségre nem hagytam kihasználhatatlanul ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.
A sors valamiért úgy akarta,hogy ezek a napok aztán csodásan alakultak és ránk köszöntött egy varázslatosan szép időszak.A rózsaszín ködben aztán elérkezett 1991 tavasza.
A Visegrádi hajóállomástól indult a legendás túra
A túra:
Valahogy sikerült megfüznőm a Királynőt,hogy jöjjön el velem egy túrára.Na olyan sokat nem kellett gyözködni,úgy tünt nincs ellenére a dolog.Így aztán ha emlékezetem nem csal,akkor 1991 március 16-án indultunk el a Pest megyei Visegrádra.Királynönk elhozta magával legkedvesebb kuzinját és annak kedvesét.Ismertem már őket még a koronázási ünnepségről.Jó fejek voltak,hamar megszerettem őket.Így tehát azon a csodás kora tavaszi reggelen négyen érkeztünk meg Visegrádra.
Tervünk is volt,pontosabban tervem.Nem bíztam semmit a véletlenre,eleve egy olyan túrát választottam amelyen már voltam.Nem akartam lebőgni a Királynő előtt.Szinte napra pontosan két évvel ezelött voltam ugyanezen a túrán.Szóval a terv az volt,hogy a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Fellegvárhoz,onnan pedig a hegyek ormán legyalogolunk Pilisszentlászlóig.Nem tünt vészes távnak,tán olyan 14km lehetett.
Salamon torony
Emlékeimben halványan él,hogy itt a Salamon toronynál fényképezkedtünk.Aztán az már nem annyira maradt meg,hogy a várig hogyan jutottunk fel.Alighanem a kék+ jelzésen.Az sincs már meg,hogy a várban mitcsináltunk...halványan dereng persze,hogy körbenéztünk.Az már világosabb emlék,hogy a Királynő valahol a vár alatt a parkolóban egy padon ült.Nagyon szép volt ott ültében is.A vár után nekem ismerösnek tünt a terep,nem volt más dolgunk mint ráállni az országos kékre.
Valóban a hegyek ormán haladtunk,hisz itt-ott kivillant a kilátás a csodás Dunakanyarra.
Féltve a Királynőt,mindig rajta tartottam a szemem,nehogy valami baj érje,de szemmel láthatóan állta a sarat és a túrát is teljesen jól birta.Biztam benne,hogy élvezi is.
Csodás rétek,utak a tavaszi erdőben
Bár már március közepét mutatott naptár a télből még itt 500 méter körüli magasságban maradt valami.Hófoltok voltak itt-ott és néhány helyen az út is sáros volt,de azért többnyire jól járható.Királynőm valahol apró erdei virágokat talált,azt hozta magával,néhány szállat.Egy ponton aztán hiába valónak bizonyult a gondos tervezés a túrát illetöen,ugyanis majdnem eltévedtünk.Majdnem sikerült leégnem,de a kuzin kedvesével karöltve visszataláltunk a helyes útra.A gond amúgy az volt,hogy egy útjelző tábla elvolt forgatva...de megoldottuk a problémát.Jó idő volt,már polóra vetköztünk.
Eredeti kép a túráról kissé elhomályosítva,védve ezzel is az esetleges személyességi jogokat.A képen a Királynő.
Hamarosan elértük a Moli pihenőt.Itt tartottuk meg az erdei lakománkat.Ha emlékezetem nem csalt,csodás kilátásunk volt észak-nyugat felé.Talán még innen is látszodott a Dunakanyar egy része?Hát ez már nem nagyon van meg elmémben...Talán félórát pihenhettünk majd folytattuk a kék jelzésen tovább.Magasan jártunk továbbra is,500 méter felett.Elhaladtunk az Őr-hegy és az Urak asztala mellett is.Majd lassan elkezdett ereszkedni az út lefelé.Hamarosan randevúztunk a piros jelzéssel amely mostmár kisért minket tovább a kékkel együtt.
A Moli pihenő
Lereszkedtünk a Pap-rétre amelyre már totál nem emlékszem milyen volt,de biztosan klassz.Ha jól emlékszem valami kulcsosház féle azért volt itt.A rét után megkellett mászni egy 590 méteres hegyet mégpedig a Szent László hegyet.Amennyire emlékszem nem jelentett gondot.Birtuk jól a terepet.Na persze fiatalok voltunk...Ezután már ereszkedés volt a csodás Pilisszentlászlóra amelyen azóta sem voltam,pedig sokszor elhatároztam,hogy visszatérek.Talán majd egyszer igen...
Valahol a központban fejeztük be a túrát,de azt,hogy mitcsináltunk még,vagy csináltunk-e egyáltalán valamit a településen az már nincs meg az emlékeimben,de nem is ez a lényeg.
Pilisszentlászló
Utózönge:
Hát az élet talán leggyönyörübb túráján nem nagyon kellett óvni a Királynőt sem Istennek,sem nekem,mert rendkivül ügyes volt.Túráztam aztán a jövőben egy-két királynő jelölttel még életem során,de egyikük sem volt ennyire ügyes mint a Királynő.Egyetlen egy nyavajgás,panasz vagy ilyesmi sem hagyta el csodás ajkát,sőt talán mint írtam élvezte is a kirándulást.A mai napig elöttem van az aranyos kép ahogy ballag a kis virágokkal a kezében...
Az évek aztán elvették tőlem a szívek királynőjét.Más utakra ment...
Ez volt az egyetlen közös túránk.Bizom benne,hogy tényleg jól érezte magát legalább annyira mint én.Nagyszerü társaság volt,csodás tájakon,így ez a túra ott van nálam a valaha volt legjobbak között.
Némi mesével fűszereztem ennek a túrának a történetét,de ez egy túranapló és itt a túra a lényeg.
Ami megmaradt belőle azt le is írtam.
Hálás vagyok a sorsnak,hogy ha csak egy rövid időre is,de együtt lehettem a Királynővel és,hogy átélhettem vele ezt a napot.Alighanem ő már rég el is felejtette ezt,én biztos,hogy soha nem fogom.
Talán volt legalább egyetlen egy nap amikor szeretett engem a Királynő.
Talán ez volt az a nap...
Már egy ideje szemeztünk a Remetebarlanggal amely a Börzsönyi Szent Mihály-hegyen található,úgy döntöttünk felkeressük végre párosítva egy túrával.Így megterveztük a túra útvonalát is amely Nagymarosról indul majd a sárga jelzésen haladunk amely majd elvisz minket Zebegénybe.A sárga jelzésről le sem kell térni,egyenesen a célhoz visz.Persze aztán letértünk róla.Egy betervezett letérő és egy be nem tervezett került utunkba.
Kora reggel értünk Nagymarosra borús idővel fogadott az ország egyik legszebb tája.Kellemetlenségünket tetészte még,hogy csak egy régebbi kiadású Börzsöny térképünk volt és hát azóta....bizony változtak a dolgok,nem egészen úgy volt minden ahogy a térkép jelezte.
A Visegrádi vár a nagymarosi partról
Nem úgy voltak már a jelzések ahogy a mi térképünk jelezte így kezdésként elmentünk Nagymaros nyugati végére ami nem kellett volna.A mi jelzésünk valahol elöbb leágazott a hegyek felé.Ha nehezen is,de ráleltünk.Kemény kaptató vezetett ki a városból a hegyre,ráadásul eleinte aszfaltozott úton mentünk,az idő borús volt.Nem indult jól a túra...aztán elértük az erdei utakat,innen már kellemesebb volt.A sárga jelzés ment tovább a hegyre és a kilátó felé azonban hamarosan elértük azt a pontot ahol a betervezett leágazásunk volt.Ez pedig a sárga barlang jelzés volt,ez vitt el a Remetebarlanghoz.Letértünk hát.
Az első kilátásunk
Esős napok után voltunk,így aztán a sárga barlang jelzésű út amely amúgy is féloldalasan haladt a hegy oldalába rendkivül csúszos volt.A leágazástól a barlang kb.3km távolságra volt,de ez a szakasz a csúszós félodalas út miatt kegyetlen nehéz volt.Nagyon-nagyon szenvedtünk ezen a szakaszon,ha megcsúszunk akár a szakadékba is leeshetünk.Nem kis ügyességet és erőfeszítést igényelt ez a rész na és persze odafigyelést.Így jelentős késéssel érkeztünk meg a barlanghoz.
Szent Mihály-hegy nyereg
A barlang előtt végre már jó az út
Nagyjából délre érkezhettünk meg a barlanghoz,ez elözetes terveim szerint kb. 1 óra késés volt.Na azért nem estünk kétségbe,elvégre minden nehézség ellenére a táj fantasztikus volt.
A barlang is lenyügözően klassz volt,hozta azt amit vártunk tőle.
A barlang a Dömösi-szoros fölött a Szent Mihály hegy oldalában található,becsléseim szerint olyan 220-230 méteres magasságban.A dömösi Duna partról jól látható a barlang nyílása.
A barlang nehezen közelíthető meg.A jelzett utakon is figyelmeztetés van érvényben több helyen:"meredek,csúszós szakasz"
Ezt a rész most úgy másoltam ki az internetről.Annyi hozzáfüzni valóm van csak,hogy az égvilágon sehol sem volt semmiféle figyelmeztetés....
Na szóval amúgy a barlang a Dunakanyar egyik legszebb kilátó helye is.Érdemes ide végigszenvedni az utat!Mi a tájat ámulva megebédeltünk,a kilátás a borús idő ellenére is gyönyörü volt!
A barlangfal
A barlang rendkivül látványos,a köfalban több helyen is vannak "odúk" és van egy fő barlang amely belül egy nagy helység bent több kisebb helység is nyilik abből a fő teremből.Talán szobák...Amennyit tudok,az az,hogy a barlangot a XI.században vájták és egy időben remeték otthona volt.Tényleg rendkivül látványos hely,megér egy kirándulást!Persze az ide vezető út nehéz.
Egy óra hosszat időztünk itt szerencsére senki nem járt ekkor erre,úgy tünt a borús idő a müanyag túrázókat távol tartotta...
Remetebarlang
Indultunk vissza a sárga jelzésre ugyanarra amerre jöttünk.Volt ugyan egy kék barlang jelzés is itt,de a mi régi térképünk nem jelezte.Aztán persze kiderült később hova vezetett.Jobb,hogy nem mentünk arra,mert pl,kihagyta volna a kilátót is.Szóval ugyanarra mentünk vissza a sárgára mint amerre jöttünk.Visszefelé sem volt könnyebb az út...így tovább késtünk az elözetes tervhez képest.Ráadásul itt még nem éreztem,de később igen.Öreg lábaimat is megviselte ez az út...
Na de sebaj,elértük a sárgát amely felvitt a Szent Mihály-hegy csúcsára.Egy újfent kemény útszakasz volt,rendkivül meredek felfelé menettel.
Felérve egy kis pihenő fogadott.Itt ki-ki sütött a nap is,ám a kilátást eltakarták a fák.
Amúgy felfelé útközben tölünk kb.40méterre egy nagy vaddisznó haladt el,szerencsére nem foglalkozott velünk.Kis pihi után folytattuk a túrát.
Julianus kilátó
Valamennyire könyebb szakasz következett a szomszédos Hegyes-tetőre ahol megtaláltuk a szépséges Julianus-kilátót.Egy rendkivül jó állapotban lévő kilátó volt szerencsére azthiszem nem oly rég újították fel és,hogy mennyire színvonalas arról csak egy árulkodó adat: 2016 végén ez a kilátó kapta az év kilátója címet.Azthiszem joggal.
Itt már voltak néhányan,de valószinú nem a müanyagokból,hisz beszélgettünk is egy-két túrázóval és úgy tünt mindenki tudta hogyan kell viselkedni egy ilyen helyen.
A kilátó két szintes,alsó szintjét körül ölelik a falak,három ablak bíztosítja a kilátást.Innen akkor jó a bámészkodás ha odafenn nagy szél van.Hát nagy szél volt,de felmentünk a felső szintre is.
Megérte,a kilátás leírhatatlan...
Kilátás a Julianus-kilátóból
A borús idő sem akadályozott meg benne,hogy élvezzük a kilátást az év kilátójából.Csodás volt.Az erős szél ugyan majdnem kifújta a kezemből a kamerát meg a fényképezőt.Kicsit fáztunk is tán,de nem akartunk rögtön lemenni.Ki tudja mikor vergödünk újra erre...
Aztán egy idő után természetesen tovább kellett menni.
Fájó szívvel vettünk búcsút ettől a remek kilátótól.Innen első alkalommal ezen a túrán lefelé vezetett az út.Itt kezdtem el érezni lefelé menet egy szörnyű lábfájást,itt jött ki a korábbi nehéz útszakasz eredménye...számomra nagy szenvedés volt a lefelé menet...
Búcsú a kilátótól,irány lefelé
Aztán leért szintre a sárga jelzés,itt volt egy rét pihenőkkel,bekaptuk még a maradék kajánkat.Egy kellemes szinten menő szakasz következett,itt nem fájt a lábam,majd ismét lefelé menet következett ahol fájt...Hamarosan elértük azt a pontot ahol a második letérésünk következett a sárga jelzésről.Ugyanis forrást jelzett a térkép és tán az úton is volt valami erre utaló tábla,ha jól emlékszem.Ránk nem jellemző módon szinte majdnem kiürült a víz készletünk,így úgy döntöttünk lemegyünk a forráshoz remélve,hogy az münködik.Cikk-cakkos út vezetett le a forrás völgyébe amely ha jól tudom akkor Bodzás-völgy nevet viselte.Hamarosan elértük az Ernő-forrást amely szerencsére adta a vízet.Így hát felfrissülve indultunk a már nem túl messze lévő Zebegény felé.
Viadukt
Zebegény nagyon szép település a Szent Mihály hegy nyugati lábánál.Sok érdekességgel,látnivalóval.Azt mondják sok turista is jön erre.Hála a borús időnek (hideg azért nem volt) alig-alig lézengtek a faluban.Valami kastély félét láttunk elöször a Duna partján majd egy látványos vasúti viadukt következett.Aztán a főtér egy szép templommal.Na és volt egy szép trianoni emlékhely is itt,ahová felfelé vezetett az út egy kisebb dombra.Nagyon fájt már ezen a ponton a lábam,de ezt nem akartam kihagyni,így felszenvedtem magam oda.Érdemes volt,az emlékhely nagyon szép,meghitt volt.Talán a legklasszabb trianoni emlékhely ahol eddig jártam.
Az emlékhely egy részlete
Az emlékhelyen túl még volt egy kilátó,de oda már nem volt erőnk elmenni.Gyönyörködtünk még itt egy félórát aztán lementünk a vonathoz és indultunk haza.
Hát talán nem ez volt az év legjobb túrája,sőt a top10-be sem került be,de azért jó volt.
Eltévedésekkel,kitérökkel mentünk vagy 25km-t.Tőlem szokatlan módom a lábam is megszenvedte ezt a túrát,a Remetebarlanghoz vezető nem kis nehézségű út miatt szokatlan és erős lábfájás kisérte aztán végig a túrámat.A kis eltévedés,a csúszós és meredek útak és a lábfájás miatt jelentős késéssel tettük meg a távot.Ha tél lett volna valószinű ránk sötétedik valahol az erdőben,de május révén ez belefért.Na meg persze a régebbi kiadású térkép sem volt éppen nagy segítségünkre..,de összeségében jó buli volt.Csodákat láttunk ismét!
Idén,kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően a közeli Adonyra fókuszáltunk helyi túráinkat illetően.Adony kiváló túra kiindulópont a Mezőföld illetve a Csepel-sziget felé induló túráinkhoz.Több fokozatban kezdtük megismerni a környéket.Ennek első fejezete a Kulcsról Adonyba induló túránk volt (Túra Adonyba bejegyzésem).Ezen ismerkedtünk meg az adonyi rév menetrendjével ami majd kelleni fog ha a Csepel-szigetet vesszük célba.Második fejezete Adony környékének megismerésével a Livía-tavak túránk volt (Túra a Lívia-tavakhoz bejegyzésem).Most érkezett el az idő a haramadik fejezetre.Az első adonyi túrán már látott Adonyi-szigetet terveztük felfedezni.Elképzelésünk az volt,hogy a lemegyünk a sziget legdélibb pontjához,majd az északi részen egyrészt felfedezzük a szigetet másrészt volt ott egy horgásztó,szerettük volna ezt is megismerni,megnézni.Nem minden jött össze,de így is egy remek túra volt ismét.Túránkat az adonyi rév állomástól kezdtük,végig mentünk az öböl partján a szigetre bevezető útig.
Az adonyi rév
A sziget után kutakodva szinte semmit sem találtam az interneten,ami információ van róla a világhálón az nem üti meg az elégséges szintet.Így végig "vakon" a saját fejem után kellett menni.Hivatalos adatokat sem leltem a szigetről így szerény becslésem szerint észak-dél irányban 4 - 4,5km hosszú lehetett,legnagyobb szélességénél pedig nyugat-keleti irányban 1,5km.A szigetre lényegében egy töltés vezetett ami alatt nem ment át víz,igy a sziget igazából félsziget.A csodás öböl után ezen a töltésen mentünk be a szigetre ami a sziget déli végétől 900-1000 méterre lehetett.Az út ment kelet felé,mi azonban letértünk déli irányba mivel célunk a legdélibb pont volt.
Az adonyi öböl
Út a szigetre
Dél felé fordulva a szigeten egy jól járható jelzés nélküli útra bukkantunk.Rögtön egy pofás kis pihenő padokkal-asztalokkal,tűzrakóhellyel,esőbeállóval fogadott minket.Itt pihenve elfogyasztottuk reggelinket majd indultunk tovább.Még két ugyanilyen pihenő volt a szigeten.Erről az oldalról is megcsodáltuk az öblöt ahol már bőven voltak horgászok.Május volt az idő fantasztikusan kellemesnek bizonyult,ennek ellenére üde frissitő érzés volt amikor az út befordult a szigeti erdőbe.Nagyon jó volt itt a levegő ám az út nem volt túl hosszú.Rövidesen elértük a déli csücsköt ahol a vízben álló fa lekonyuló ágai akadályoztak a kilátásban.Ettől függetlenül kellemes hely volt.
A sziget déli vége
Innen visszamentünk a szigetre bevezető útra ahol rövid ideig kelet felé haladtunk,ám hamar ott volt egy északi irányba futó elágazás.Erre mentünk tovább.Az út bár kissé ingerszegény volt,de ettől függetlenül élvezetes.A két oldalt erdők,fák árnyékai kellemes klimát teremtettek.Szinte egyenesen haladva észak felé nem nagyon leltük azt a bizonyos horgásztót.Bár voltak leágazások erről az útról,nem nagyon lehetett rajtuk menni mert szinte teljesen benőtte őket a nyövényzet.Valószinü az egyik ilyen vezethetett le a tóhoz.Sebaj,gondoltuk akkor ezt kompenzálva elmegyünk a sziget északi végére is.
Jó darabig jól járható út észak felé
Kezd elveszni az út...
Az út sokáig jól járható volt aztán...kezdett szükős lenni mígnem eltünt a semmibe...Pedig innen már nem lehetett messze az északi vég,de szembe találtuk magunkat újra azzal a problémával,hogy előttünk mindent benőtt a növényzet aminek java része csalán.Nem tehettünk mást visszafordultunk.Kissé csalódottan araszoltunk vissza dél felé.Egy vadászlest pillantottunk meg,látnivaló híján felmentünk rá.Kilátás nem iagzán volt és vadak sem jártak erre.
Hamarosan visszaértünk a szigetre bevezető úthoz,ezen mentünk ki és fejeztük be a túrát.
Itt a vadászles jelentette az egyetlen látnivalót
A túra így kissé félresikeredett de nem voltunk igazán csalódottak hisz így is élveztük.A májusi gyönyörü zöld övezet és az öböl szépsége megkapó volt.Nagyjából 8-9km-et gyalogolhattunk a szigeten.Maga a sziget bár szép volt mégsem hozta a közeli Rácalmási-sziget színvonalát.Bár voltak járható utak,kellemes pihenők,de tájékoztató táblák semmi.A mellékutakat pedig járhatatlan szintre benőtte a növényzet.Talán érdemes lenne itt is egy tanösvényt kialakitani,persze ehhez pénz kellene.Ami infót találtam a neten a szigetről az az,hogy február végén március elején elképesztő mennyiségú hóvirág tengerbe öltözik a sziget.Talán majd akkor visszatérünk...
Utvonalunk a szigeten,a nyilak jelzik milyen irányba mentünk
