Már a nyolcvanas évek végén felfigyeltem a Visegrádi-hegység ölelésében fekvő kis falura Pilisszentlászlóra.A hegység legmagasabb települése csodálatos természeti környezetben fekszik.Itt végződött akkori túratársammal Lajossal a Visegrádról a gerincen végig vezető túránk.Olyan fokon megtetszett az a túra,hogy három év múlva életem szerelmével is ide jöttem túrázni,ugyanúgy Pilisszentlászlón végződött az a túra,az a bizonyos királynői túra,amiről már volt szó pár éve ebben a blogban.Tehát viszonylag gyors egymásutánban is jártam a településen és sokszor és sokáig szemeztem is vele,hiszen az ország egyik,ha nem a legjobb túrakiindulópontja ez a falucska,de a következő találkozásra 33 évet kellett várni...
A települést számtalan turistaút érinti és a Visegrádi-hegység szinte minden látnivalója,remek túrákkal elérhető innen,de akár itt is végződhetnek a hegységben zajló túrák,vagy akár érinthetik is azok a települést.Tehát túrázásilag az ország talán legjobb települése,ha ezt az oldalát nézzük a dolognak.Nem is értem a 33 év alatt miért nem jöttünk ide,hiszen szóba került párszor,a térképet böngészve jobbnál jobb túrákat néztem,terveztem innen vagy ide.Valahogy azonban állandó jelleggel kiesett a prixisből a település.Talán a kilencvenes években még reménykedtem benne,hogy valaha megvalósulhat ide újabb királynői túra.Aztán a Gergő érában nem tudok rá magyarázatot adni,hogy miért nem jöttünk ide...Valószínű ha nem történik a tragédia előbb-utóbb eljöttünk volna ide is..
A település temploma
Sőt egy olyan szív mélyi tervem is volt,ha úgy alakulna valaha is,hogy újra találkozhatok a "királynővel" ide jövünk majd el,de aztán ettől nem kellett tartani.Nem találkoztam újra és valószínűleg már nem is fogok.Gergő is elment és Pilisszentlászló úgy tűnt örökre kitörlödik a terveimből,az álmaimból,mindenből.Aztán 33 év múltán valami visszavitt ide és 11 hónapon belül három alkalommal is jártam itt.Három remek túra indult innen a közelmúltban és ha Isten is megsegít,napokon belül összejön egy újabb alkalom! Így aztán a hely kinővi magát azzá,ami mindig is dukált neki: ösklasszikussá.Ikonikus hellyé túrázásaim történetében.Meg is érdemli és öszintén szólva ez hiányzott is a palettáról.
Sok turistaút érinti a települést,még ezeken kivül is!
Ez így már hat alkalom és tervezek még ide ezenkivül is.Azt azonban nem tudhatom meddig bírom még,mennyi időre szól még a leszületésem előtti szerződésem,hiszen egyre többet rakoncátlankodik az egészségem.Szóval ha tervezek még ide mondatokhoz mostmár oda kell tennem,ha egészségem engedi részt is.Ami biztos Pilisszentlászló és környezete,gyönyörű és lebilincselő.Mint írtam remek túrakiinduló/záró vagy érintő pont.Sajnálom az elveszett éveket,hogy nem terveztem ide többet,hogy nem jöttem gyakrabban.Talán még megadja az ég,hogy évente legalább elnézzek ide!
A piros ezen az utcán visz ki az Apátkúti-völgybe
Amúgy a települést Pest megyében találjuk meg a szentendrei járásban.Szentendrétől nyolc kilométerre fekszik és az 1116-os mentén fekszik a Szentlászlói-medencében.Olyan hegyek ölelik körül mint a Szent László-hegy (590m),a Rózsa-hegy (549m),az Öreg-Pap-hegy (567m),vagy a Tüskés-hegy (510m).Közel vannak olyan nevezetességek mint a Rám-szakadék,a Prédikálószék,a Vadállókövek,az Apátkúti-völgy,de nincs messze a Dobogókő,vagy a Holdvilág-árok sem,ahogy a Dömörkapu vagy a Vasas-szakadék sem.A csendes falun átmenő gépjármű forgalom nincs,csupán a túrázók haladnak itt át a közel 1300 lakosú faluban.
A zöld itt visz ki a faluból a Spartacus ösvény felé!
Kirándulásunk a Cserhát legmagasabb csúcsa a Naszály lábánál található Vácra vezetett.Még nem jártunk ebben a kisvárosban,így mivel itt játszott kedvenc focicsapatunk,összekötöttük a kellemest a hasznossal.Már a délelötti órákban a városba érkeztünk.Mivel a meccs csak délután öt órakor kezdödött,volt időnk megismerni a Dunakanyar legnagyobb települését.Vonattal érkeztünk és már az első benyomások is kellemesek voltak.Egy szép,részben még felújitás alatt lévő vasútállomásra érkeztünk.Innen indult tehát egy városnéző séta,nem tudtuk merre,mentünk amerre a lábunk vitt.
Sétáló utca Vácon
Aztán a séta első méterein nyilvánvalóvá vált,hogy egy gyönyörü szép városba csöppentünk.Kellemes meglepetésként hatott ránk a település.Nem sokkal az állomás után egy klassz kis sétáló utca félében találtuk magunkat.Elindultunk ezen.Szép fák,épületek,fagyizók,cukrázdák sora kisérte sétánkat.Szombati nap lévén mégsem voltak itt olyan sokan.Kényelmesen lehetett sétálni.Az utca egy gyönyörü térbe torkolott bele.
Szép házak sora
Ha jól tudom ez volt a város főtere a Március15. tér,amelyet 2006-ban újitottak fel és akkor nyerte el mai formáját.Szép volt a tér.Szintén sok szép épület volt itt,várfalakra emlékeztető romok,templom,szobrok és vendéglátó helyek sora.Azonban erre sem jártak sokan.
Egyetlen negatívumként kell megemlitenem,hogy a tér szélén egy sétáló részen bizony bejártak a helyi járatos autóbuszok,így nem ártott azon a részen kicsit figyelni.Itt körülnéztünk,fotózgattunk,sétálgattunk.Kellemes volt.
A gyönyörü tér
Zoli a téren
A téren sétálgatva megláttuk a nem túl messze lévő híres diadalívet.Természetesen elindultunk közelebbről is szemrevételezni.A pompás épitményhez közelitve megdöbbentő dologra lettünk figyelmesek.A diadalív egy börtön mellé épült... Szürreálisnak tűnt...
A váci diadalív vagy ahogy a helyiek emlegetík Kőkapu,Magyarország egyetlen diadalíve,mely Mária Terézia tiszteletére épült 1764-ben.Migazzi Antal váci püspök rendelte el az építést a fogadásra.Az anekdota szerint,mivel mindössze két hét alatt építették fel,a királynő nem mert kocsijával elhajtani alatta.Mikor néhány héttel késöbb távozott,látva,hogy még mindig áll,már nyugodtan haladt át alatta.A szabadon álló építményt ma felújitott állapotban,diszkivilágítással szemlélhetik meg a látogatók.
Csodás épitmény és ha valóban két hét alatt épitették fel,akkor valóságos remekmű.
Diadalív a börtön árnyékában
Csodás épitmény
Innen visszafelé a tér felé folytattuk sétánkat,mivel a stadion is erre azaz a város déli részén van,úgy döntöttünk fokozatosan haladunk arra.Ott a tér környékén megebédeltünk egy étteremben,majd csodás utcákon haladva jutottunk le a váci dunapartra,amely méltóan a városhoz szintén nagyon szép volt.Csodás zöld ligetek,parkok kisérték a partot,ahonnan észak felé elpillantva feltűnt a Naszály csúcsa is.Szemben pedig a Szentendrei-sziget,azon túl pedig a Visegrádi-hegység.
Hangulatos váci utcák
A kompállomás
Itt jó sokat sétáltunk,aztán visszamentünk még egy ponton a városba,szintén hangulatos utcákon keresztül és egyszer csak a váci székesegyháznál találtuk magunkat.
Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa 16 éven keresztül épült 1761 és 1777 között.
Az impozáns épületnél éppen esküvö zajlott,így nem mentünk közelebb,nem akartunk bezavarni.Az utca másik oldaláról csodáltuk a katedrálist.
A katedrális
Innen egy másik utcán aztán megint visszamentünk a Dunához ahol hamarosan feltünk a váci vár!Ismét egy szenzációs látnivaló.A várat elsősorban a dunapart felöl csodáltuk meg,volt rajta egy szobor amely kitárta a karját.Ez a vár védte a dunai átkelőhelyet,jó ideig a három részre szakadt ország határterületét és fokozta jelentöségét az is,hogy a királyi városokhoz közeli támaszpontot jelentett birtoklójának.1686-ban foglalták vissza végleg a töröktől,akkor már romként.Néhány évtizede kezdödött régészeti feltárása és rekonstrukciója.
A vár
A szobor
Ide már közel volt a stadion és az idő is kezdett a mérközés kezdetéhez érkezni.Így elsétáltunk oda.A stadion mellett volt a helyi kálvária egy erdős ligetes részen,ez is megkapóan szép volt!A mérközésen aztán 2-1-es győzelmet arattunk,de ez a kirándulás nem ettől maradt emlékezetes.
Vác városa óriási meglepetést okozott,hisz bátran leírhatom,az egyik legszebb város volt amelyben valaha is jártam.Az első pillanattól az utolsóig rabul ejtett és hamar megkedveltem.Ajánlom mindenkinek akik nyugalmas kisvárosban szeretnének sétálgatni,úgy,hogy ott rengeteg a látnivaló.
Voltunk már itt azóta és egész biztosan jövünk is még.
Kálvária
Még annyit,hogy autóval és tömegközlekedéssel is talán a legjobban,legkönyebben elérhető település az országban.
Királynők jöttek - mentek,ami örök az a túrázás (...) .Bár évmilliók teltek el azóta az emlékek édesek.Nem olyan régen írtam életem egyik legszebb túrájáról az Isten óvd a Királynőt bejegyzésemben ( itt olvasható ). Közben eszembe jutott egy másik túra amely szintén egy szépséges Királynővel tettem meg.Persze ezt túrának hívni túlzás,sétának meg kevés.Talán valahol a kettő között van a dolog.Persze sétának indult az egész,azt meg nem tudhattuk hol kötünk ki... A történetem Veszprém városában játszódik egy valaha volt édes szeptemberi napon.
Kilátás Gizella erkélyéről
A Királynőt ekkor már talán két éve ismerhettem,egy év meg egy pici óta,hogy a szívébe fogadott.Sétára indultunk a városban,kellemes jó idő volt még tartott a nyár.A Királynő ennek megfelelően nem öltözött túl,kis blúzocska és egy szoknya volt rajta.Édesen szép volt... Útunk Veszprém belvárosában vezetett fel a várnegyedbe.Persze nem minden emlék tiszta,de sokminden megmaradt.Azthiszem felmentünk a Tűztoronyba,megnéztük a híres Zsuzsi szobrot és kimetünk Gizella erkélyére,ahonnan pompás a kilátás a város egy részére és a közeli Bakonyra.Majd ezután az alattunk elterülö dombos fensikra mentük ki,egészen a keresztig.Innen is szép volt a táj,már láttuk a közeli híres viaduktot is.Úgy döntöttünk elmegyünk arra.
Szent István völgyhíd
A viadukt alulról
A dombról leereszkedtünk ha jól emlékszem a névre akkor a Séd-patak völgyébe.Azthiszem ez a patak a Balatonba ömlik.Csodás hely volt,közelitettünk a Vidaukthoz.Amely amúgy Szent István híd névre hallgat és ha jól tudom az 1930-as években épült.Alatta voltunk,elneveztük mi Sóhajók hídjának,így hát fel is mentünk rá.Gyönyörü kilátás volt fentről,elsősorban a várnegyedre.Ezt néztük egy darabig.
Ezt látni a Viaduktról
Mivel a Királynő ismerte a várost,megfüzött,hogy újra menjünk le és menjünk be a Betekints-völgybe.Hát persze,hogy nem volt ellenemre,szépen betekintünk majd a völgybe aztán majd máshova is... Emlékeim szerint vezetett le egy lépcső a viaduktról valahol,ezen jöttünk fel és mentünk le.Szinte azonnal a Betekints-völgyben találtuk magunkat ahol egy jól kiépitett sétány vezette az erre járókat.A völgy az én fogalmaim szerint nem teljesen volt völgy,hiszen csak az egyik oldalán volt domboldal,a másik ugyan enyhén emelkedett,de nagyon enyhén és ott házak voltak,persze kicsit távolabb.A dombos oldal gyönyörü volt,végig csodás sziklafalakkal.
Betekints-völgy sziklafalai
Itt a Betekints-völgyben volt hajdanán a veszprémi vidám-park,ebből persze semmi sem maradt.Gáz,hogy mindenhol az országban eltüntek a vidám-parkok...A sétányon padok is voltak,az egyiken megpihentünk mert elég sokat mentünk már amúgy.Persze egy Királynővel a pihenés is édes volt... de aztán mentünk tovább ám a völgy egy ponton véget ért.Lehetett választani mert a sétány ment tovább sima útként.Vagy tovább megyünk az ismeretlenbe,vagy visszafordulunk vagy...a sziklafalas rész is véget ért,vezetett egy út fel a dombra (vagy inkább hegyre) arra is lehetett menni.A Királynőre biztam a döntést.Meglepetésemre a felfelé írányt választotta!
Betekints-völgy a sétánnyal és a sziklafallal
Az út felfelé és tovább már olyan volt mintha egy igazi túrán lennénk és hát meglepett a döntése,hogy felfelé menjünk mert ugye szoknyában volt,nem éppen túrázáshoz öltözve.Persze nem ellenkeztem,szokták mondani összekötjük a kellemest a hasznossal.Felfelé ő ment elöl a szűk úton én utána.Csak néztem milyen szexi ahogy a szoknyában mássza a domboldalt.Hamarosan felértünk,de az út nem szélesedett viszont legalább már szinten haladt.Én meg hálás voltam a sorsnak,hogy nem izzadtszott meg a felfelé menet,égésnek véltem volna.
A Királynő egy másik helyen,de ezen
a túrán ugyanez a ruha volt rajta.
A kép minöségén szándékosan
rontottam.
Egy kellemes erdőben találtuk magunkat,persze jelzett turistajelzésű út nélkül.
Ketten az erdőben egy Királynővel...igy hát meg-meg álltunk itt-ott és nem éppen pihenni...Alighanem nézve a térképet a Gúlya dombon járhattunk,ezt ekkor még nem tudtam.Később a jövőben aztán már jelzett út is vezetett erre.Kiértünk egy lovarda féléhez.Az már nincs meg,hogy itt mit is csináltunk,de valószinüleg körbenéztünk.Az sincs már meg hogyan jutottunk vissza a városba,de valahogy sikerült mert egyszer csak ott voltunk,alighanem egy útat követhettünk ami oda vezethetett.Így aztán a túrázással egybekötött szexi séta véget ért.Nagy kár...
Az a bizonyos erdei szakasz
Az évek folyamán aztán ez a gyönyörü Királynőm is más útakra ment.Nem tudhatom,hogy él-e még emlékeiben ennek a sétának a történései,bevallom nekem sem mindig jutott eszembe,de most valahonnan előjött.Így tartoztam annyival az egésznek,hogy leírom,mint ahogy tettem azt a másik egykori Királynőm esetében is.
Hát Királynők jöttek-mentek,sajnos olyan sokáig nem maradtak.
Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban... Előzmények:
Valamikor évmilliókkal ezelőtt...talán egy más világban,egy más dimenzióban...
A sors megajándékozott azzal a lehetőséggel,hogy együtt túrázhattam a Királynővel.
A Királynőt ha jól emlékszem akkor 1990 május 26-án koronázták meg,de lehet,hogy 25-én.
Személyesen hívott el az ünnepségre.Ismertük egymást úgy,hogy még soha nem találkoztunk.
Korábban amikor a Pentagont őriztem zsebemben lapult mindig a fényképe amit ő küldött.
Ha rossz időszakokat kellett átélnem,csak elővettem a képet és néztem a csodaszép Királynőt.
A szívek királynőjét.
Reménykedtem,hogy egyszer majd láthatom... így aztán mikor személyesen hívott meg az ünnepségre nem hagytam kihasználhatatlanul ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.
A sors valamiért úgy akarta,hogy ezek a napok aztán csodásan alakultak és ránk köszöntött egy varázslatosan szép időszak.A rózsaszín ködben aztán elérkezett 1991 tavasza.
A Visegrádi hajóállomástól indult a legendás túra
A túra:
Valahogy sikerült megfüznőm a Királynőt,hogy jöjjön el velem egy túrára.Na olyan sokat nem kellett gyözködni,úgy tünt nincs ellenére a dolog.Így aztán ha emlékezetem nem csal,akkor 1991 március 16-án indultunk el a Pest megyei Visegrádra.Királynönk elhozta magával legkedvesebb kuzinját és annak kedvesét.Ismertem már őket még a koronázási ünnepségről.Jó fejek voltak,hamar megszerettem őket.Így tehát azon a csodás kora tavaszi reggelen négyen érkeztünk meg Visegrádra.
Tervünk is volt,pontosabban tervem.Nem bíztam semmit a véletlenre,eleve egy olyan túrát választottam amelyen már voltam.Nem akartam lebőgni a Királynő előtt.Szinte napra pontosan két évvel ezelött voltam ugyanezen a túrán.Szóval a terv az volt,hogy a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Fellegvárhoz,onnan pedig a hegyek ormán legyalogolunk Pilisszentlászlóig.Nem tünt vészes távnak,tán olyan 14km lehetett.
Salamon torony
Emlékeimben halványan él,hogy itt a Salamon toronynál fényképezkedtünk.Aztán az már nem annyira maradt meg,hogy a várig hogyan jutottunk fel.Alighanem a kék+ jelzésen.Az sincs már meg,hogy a várban mitcsináltunk...halványan dereng persze,hogy körbenéztünk.Az már világosabb emlék,hogy a Királynő valahol a vár alatt a parkolóban egy padon ült.Nagyon szép volt ott ültében is.A vár után nekem ismerösnek tünt a terep,nem volt más dolgunk mint ráállni az országos kékre.
Valóban a hegyek ormán haladtunk,hisz itt-ott kivillant a kilátás a csodás Dunakanyarra.
Féltve a Királynőt,mindig rajta tartottam a szemem,nehogy valami baj érje,de szemmel láthatóan állta a sarat és a túrát is teljesen jól birta.Biztam benne,hogy élvezi is.
Csodás rétek,utak a tavaszi erdőben
Bár már március közepét mutatott naptár a télből még itt 500 méter körüli magasságban maradt valami.Hófoltok voltak itt-ott és néhány helyen az út is sáros volt,de azért többnyire jól járható.Királynőm valahol apró erdei virágokat talált,azt hozta magával,néhány szállat.Egy ponton aztán hiába valónak bizonyult a gondos tervezés a túrát illetöen,ugyanis majdnem eltévedtünk.Majdnem sikerült leégnem,de a kuzin kedvesével karöltve visszataláltunk a helyes útra.A gond amúgy az volt,hogy egy útjelző tábla elvolt forgatva...de megoldottuk a problémát.Jó idő volt,már polóra vetköztünk.
Eredeti kép a túráról kissé elhomályosítva,védve ezzel is az esetleges személyességi jogokat.A képen a Királynő.
Hamarosan elértük a Moli pihenőt.Itt tartottuk meg az erdei lakománkat.Ha emlékezetem nem csalt,csodás kilátásunk volt észak-nyugat felé.Talán még innen is látszodott a Dunakanyar egy része?Hát ez már nem nagyon van meg elmémben...Talán félórát pihenhettünk majd folytattuk a kék jelzésen tovább.Magasan jártunk továbbra is,500 méter felett.Elhaladtunk az Őr-hegy és az Urak asztala mellett is.Majd lassan elkezdett ereszkedni az út lefelé.Hamarosan randevúztunk a piros jelzéssel amely mostmár kisért minket tovább a kékkel együtt.
A Moli pihenő
Lereszkedtünk a Pap-rétre amelyre már totál nem emlékszem milyen volt,de biztosan klassz.Ha jól emlékszem valami kulcsosház féle azért volt itt.A rét után megkellett mászni egy 590 méteres hegyet mégpedig a Szent László hegyet.Amennyire emlékszem nem jelentett gondot.Birtuk jól a terepet.Na persze fiatalok voltunk...Ezután már ereszkedés volt a csodás Pilisszentlászlóra amelyen azóta sem voltam,pedig sokszor elhatároztam,hogy visszatérek.Talán majd egyszer igen...
Valahol a központban fejeztük be a túrát,de azt,hogy mitcsináltunk még,vagy csináltunk-e egyáltalán valamit a településen az már nincs meg az emlékeimben,de nem is ez a lényeg.
Pilisszentlászló
Utózönge:
Hát az élet talán leggyönyörübb túráján nem nagyon kellett óvni a Királynőt sem Istennek,sem nekem,mert rendkivül ügyes volt.Túráztam aztán a jövőben egy-két királynő jelölttel még életem során,de egyikük sem volt ennyire ügyes mint a Királynő.Egyetlen egy nyavajgás,panasz vagy ilyesmi sem hagyta el csodás ajkát,sőt talán mint írtam élvezte is a kirándulást.A mai napig elöttem van az aranyos kép ahogy ballag a kis virágokkal a kezében...
Az évek aztán elvették tőlem a szívek királynőjét.Más utakra ment...
Ez volt az egyetlen közös túránk.Bizom benne,hogy tényleg jól érezte magát legalább annyira mint én.Nagyszerü társaság volt,csodás tájakon,így ez a túra ott van nálam a valaha volt legjobbak között.
Némi mesével fűszereztem ennek a túrának a történetét,de ez egy túranapló és itt a túra a lényeg.
Ami megmaradt belőle azt le is írtam.
Hálás vagyok a sorsnak,hogy ha csak egy rövid időre is,de együtt lehettem a Királynővel és,hogy átélhettem vele ezt a napot.Alighanem ő már rég el is felejtette ezt,én biztos,hogy soha nem fogom.
Talán volt legalább egyetlen egy nap amikor szeretett engem a Királynő.
Talán ez volt az a nap...
