Mária-forrása

A Mecsek az a különös hegység ahol szinte mindennek van valami legendája,mondája vagy éppen valami története.Ezeket összesiti a Mecseki népmodák gyüjtemény.A mai novemberi részben egy különösen lebilincselő történetről szól a legenda...

Mecsekjánosi

Mecsekjánosiban a mindenható földesurak uralmáról tanúskodik a Fellegvár azon a Vajda-hegyen, amelynek árnyékában szelidülő erdőszegéllyel védett hímes rét zöldellt a Mária-forrása tükrével. Ide indult sétára szolgálóleányaival az egykori földesúr leánya, Mária. Azonban váratlanul meglepte őket a török, és lóhátra kapta a lányokat. Csak Máriát nem érhették el, mivel ő a gyalázat elől a forrás vizébe vetette magát. Erről a forrásról még a mai napig is azt mondják, mélyét senki el nem érheti, hiszen a tenger fenekéhez tartozik. A forráskút mellett ma is látható egy kőtömb, melybe az 1896-os évszámot és a "Mária Qelle" (helyesen Quelle) feliratot vésték. Amikor a földesúr hírét vette a leányrablásnak, huszárjai a török után vetették magukat, és a ma is létező Huszár-gödör (Huszár-vágás) árkánál elfogták és levágták a portyázókat, a leányokat pedig kiszabadították. Mária kisasszonyt azonban már nem tudták megmenteni. Ő azóta is ott sírdogál a forrás táján szép nyári estéken.

Mária-kút,ez nem történetünk főszereplője,csupán illusztráció!

Mecsekjánosi (Közép-Mecsek): Komlótól északra fekvő, a városhoz tartozó kis település. 1332-ben említik először Jánosit. Sokszor szerepel az okiratokban, mert birtokosai a Máré-vár urai és a pécsi káptalan gyakran pereskedtek egymással. A török időkben pusztává vált, majd németek telepedtek le ezen a helyen. Hosszú éveket töltött itt Dénes Gizella (1897–1975) írónő, aki regényeiben a baranyai embereket és tájakat szerepelteti. Látnivalói: 1810-ben épült, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt, klasszicizáló késő barokk stílusú római katolikus templom és az 1900-ban Engel Adolf (1820–1903) által építtetett kastély. A P jelzés halad át a településen.

A pipacsok is Máriát síratják

Fel a Fellegvárba!

Gergőék osztálykirándulásra mentek a festői Visegrádra.Nagyon várta ezt a kirándulást,hisz ezt megelözően még sosem járt Visegrádon.Persze elsősorban a várra készült.Sok dolognak utána olvasott,sok dolgot megnézett a várról.Készült a nagy napra,ami el is jött.Azonban este amikor elé mentem a buszhoz egy meglehetősen bosszús és csalódott gyerek szállt le róla...Érdeklödtem,hogy mi a baj,kiderült,hogy hiába jártak Visegrádon a Fellegvárba bizony nem mentek fel...Erre már engem is elkapott az agyvíz,milyen klassz tanáruk lehet,ha a környék fő nevezetességét kihagyják.

Ígéretet tettem a fiamnak,hogy amint lehet elmegyünk és megnézzük a várat.Így is lett,az osztálykirándulás után két hónappal elindultunk Visegrádra.

Salamon torony

Viszonylag hamar is odaértünk.Persze nem túrázók lennénk,ha az egész kirándulást egy túrával nem spékeljük meg.Terv szerint a Visegrádi hajóállomásról indulunk,majd a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Nagy-Villámra.Ott van a nyári bobpálya is,így úgy terveztük bobozunk egyet majd elmegyünk a várba,ott alaposan szétnézünk,majd a hegy túloldalán a Kálvária mentén visszaereszkedünk Visegrádra.

Pompás idő fogadott Visegrádon,a kék+ -ra hamar réleltünk,ez vezetett fel a Nagy Villámra.

A Salamon toronynál még kicsit csodáltuk a kilátást,majd búcsút intettünk neki és hamar benttaláltuk magunkat az erdőben a Nagy-Villám oldalában.

Magunk mögött hagyjuk a Salamon tornyot

Az erdőben jól járható út vezetett fel a hegyre kicsit kacskaringós iveket leírva.A jelzések megfelelöen voltak felfestve,sőt jó tájékoztatást adó táblák voltak.Ezek egyik érdekessége volt,hogy az egyik arról tájékoztatott bennünket,hogy a Nagy-Villám még 35 percnyi járásra van.Ez rendben volt.Aztán mentünk vagy 15-20 percet újabb tábla került elénk,arra is az volt írva,hogy a Nagy-Villám még 35 perc... Na de ennél nagyobb hibába sehol se akadjunk.Az út felfelé nem volt túl meredek szögű igy el sem fáradtunk felfelé menet.Valami sífelvonó (?) maradványaira bukkantunk az erdőben,de aztán hamarosan felértünk a 377 méter magas Nagy-Villámra.

Teljesen jó út az erdőben

A Nagy-Villámon elöször egy meglehetősen jó állapotú kilátóba botlottunk.Aztán lemerevedtem a döbbenettől: pénzbe került,hogy felmehessünk rá!Na nem az összeg volt meglepő,hanem az,hogy a jó 50km-es körzetben talán ez volt az egyetlen olyan kilátó amelybe pénzért mehettünk fel...(de lehet,hogy 150km-es körzetben) Hát úgy gondoltuk,hogy akkor ezt most nem...Mentünk tovább,vendéglők sora,majd csodás zöld rétek következtek a fensíkon.Hamar elértük a bobpályát.

Nagy-Villámi rétek

Természetesen kipróbáltuk a nyári bobozás örömeit.Én ezt megelözően egy olyan helyen voltam ahol van bobpálya,ez pedig a Mecsextrém park volt Pécsen.Ha össze kell hasonlítanom a kettőt,akkor azt mondom,hogy a Mecsekben található bobpálya fényévekkel jobb!A külömbségekre most nem térek ki,de higyjétek el nekem,hogy a pécsi pálya klasszabb.Na persze ez nem jelenti azt,hogy ez rossz volt.Elbobozgattunk,sürübbek voltak a kanyarok mint a Mecsekben így nem tudtunk annyira felgyorsulni sem,de azért élveztük.

A bobozás végeztével elindultunk a várba,ahová Gergő annyira vágyott már.

Bobozás

A várba meglehetősen borsos belépődíjat szedtek,de ezúttal ezt bevállaltuk.Szombat révén rengetegen voltak a várban.Nagyon sok esemény és látnivaló volt odabent.Mindenféle dolgokat kilehetett próbálni,voltak katonai bemutatók,kirakodó vásárok.Mindent megnéztünk,sokmindent kipróbáltunk,aztán bejártuk a vár minden zegét-zúgát,megnéztük a külömböző termek kiállításait,csodáltuk sok helyről a kilátást,amely innen fenomenálisan szép a Dunakanyarra!

Gergő a vár fokán

Sok látnivaló ide,sok látnivaló oda,a legszebb látvány egy álomszép orosz nő volt...Onnan tudom,hogy orosz mert hallottam beszélni.Gyönyörü volt egy földig érő almazöld színű szoknyában...de sajna nem volt egyedül.Szóval ez volt a várban a legszebb látnivaló.Mi meg jó két és félórát eltöltöttünk a várban amelyről megállapítottuk,hogy az ország egyik legklasszabb vára.Mondjuk én nem elöször jártam itt,Gergő viszont igen.Nagyon élvezte.

Egy kilátás a várból a sok közül

A várban elgondolkodtam azon,hogy mivel a kék jelzés itt megy el,az álltalam tisztelt és szeretett Rockenbauerék sorozatából vajon miért maradt ki?Mert bizony kimaradt...A várból kijövet nyugat felé fordultunk és az emlitett országos kéken kezdtük meg az ereszkedést.Köves és meredek szakasz volt,nehezen járható!Jó,hogy lefelé mentünk és nem erre jöttünk fel,mert itt kemény lett volna.Lefelé menet hamarosan elértük a visegrádi kálváriát amely picit más mint az ország többi kálváriái,itt nem cikk-cakkban megy le (vagy éppen fel) az út hanem egyenesen és ez mellett vannak a stációk és egy kis kápolna.Ennek is megvolt a maga szépsége és érdekessége persze.

Kálvária

Leérve Visegrádra némi italt vettünk magunkhoz és megettünk egy fagyit is.Majd a Duna partján sétálgattunk még.Meglepő volt,mert a lefele út sokkal fárasztóbb volt mint a felfelé.Ezzel együtt is kellemes nap volt persze,Gergő is eljutott végre a várba,én meg örültem,hogy újra ott járhattam ahol egykor életem Királynőjével is...Mindent egybetéve nagyjából ez egy csupán 10km-es túra volt.Még megvártuk a buszt azzal bedöcögtünk Újpest-Városkapuig,onnan pedig metróval a Délibe.Majd haza.

Az útvonalunk

Isten óvd a Királynőt!

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...

Előzmények:

Valamikor évmilliókkal ezelőtt...talán egy más világban,egy más dimenzióban...

A sors megajándékozott azzal a lehetőséggel,hogy együtt túrázhattam a Királynővel.

A Királynőt ha jól emlékszem akkor 1990 május 26-án koronázták meg,de lehet,hogy 25-én.

Személyesen hívott el az ünnepségre.Ismertük egymást úgy,hogy még soha nem találkoztunk.

Korábban amikor a Pentagont őriztem zsebemben lapult mindig a fényképe amit ő küldött.

Ha rossz időszakokat kellett átélnem,csak elővettem a képet és néztem a csodaszép Királynőt.

A szívek királynőjét.

Reménykedtem,hogy egyszer majd láthatom... így aztán mikor személyesen hívott meg az ünnepségre nem hagytam kihasználhatatlanul ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.

A sors valamiért úgy akarta,hogy ezek a napok aztán csodásan alakultak és ránk köszöntött egy varázslatosan szép időszak.A rózsaszín ködben aztán elérkezett 1991 tavasza.

A Visegrádi hajóállomástól indult a legendás túra

A túra:
Valahogy sikerült megfüznőm a Királynőt,hogy jöjjön el velem egy túrára.Na olyan sokat nem kellett gyözködni,úgy tünt nincs ellenére a dolog.Így aztán ha emlékezetem nem csal,akkor 1991 március 16-án indultunk el a Pest megyei Visegrádra.Királynönk elhozta magával legkedvesebb kuzinját és annak kedvesét.Ismertem már őket még a koronázási ünnepségről.Jó fejek voltak,hamar megszerettem őket.Így tehát azon a csodás kora tavaszi reggelen négyen érkeztünk meg Visegrádra.
Tervünk is volt,pontosabban tervem.Nem bíztam semmit a véletlenre,eleve egy olyan túrát választottam amelyen már voltam.Nem akartam lebőgni a Királynő előtt.Szinte napra pontosan két évvel ezelött voltam ugyanezen a túrán.Szóval a terv az volt,hogy a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Fellegvárhoz,onnan pedig a hegyek ormán legyalogolunk Pilisszentlászlóig.Nem tünt vészes távnak,tán olyan 14km lehetett.

Salamon torony

Emlékeimben halványan él,hogy itt a Salamon toronynál fényképezkedtünk.Aztán az már nem annyira maradt meg,hogy a várig hogyan jutottunk fel.Alighanem a kék+ jelzésen.Az sincs már meg,hogy a várban mitcsináltunk...halványan dereng persze,hogy körbenéztünk.Az már világosabb emlék,hogy a Királynő valahol a vár alatt a parkolóban egy padon ült.Nagyon szép volt ott ültében is.A vár után nekem ismerösnek tünt a terep,nem volt más dolgunk mint ráállni az országos kékre.
Valóban a hegyek ormán haladtunk,hisz itt-ott kivillant a kilátás a csodás Dunakanyarra.
Féltve a Királynőt,mindig rajta tartottam a szemem,nehogy valami baj érje,de szemmel láthatóan állta a sarat és a túrát is teljesen jól birta.Biztam benne,hogy élvezi is.

Csodás rétek,utak a tavaszi erdőben

Bár már március közepét mutatott  naptár a télből még itt 500 méter körüli magasságban maradt valami.Hófoltok voltak itt-ott és néhány helyen az út is sáros volt,de azért többnyire jól járható.Királynőm valahol apró erdei virágokat talált,azt hozta magával,néhány szállat.Egy ponton aztán hiába valónak bizonyult a gondos tervezés a túrát illetöen,ugyanis majdnem eltévedtünk.Majdnem sikerült leégnem,de a kuzin kedvesével karöltve visszataláltunk a helyes útra.A gond amúgy az volt,hogy egy útjelző tábla elvolt forgatva...de megoldottuk a problémát.Jó idő volt,már polóra vetköztünk.

Eredeti kép a túráról kissé elhomályosítva,védve ezzel is az esetleges személyességi jogokat.A képen a Királynő.

Hamarosan elértük a Moli pihenőt.Itt tartottuk meg az erdei lakománkat.Ha emlékezetem nem csalt,csodás kilátásunk volt észak-nyugat felé.Talán még innen is látszodott a Dunakanyar egy része?Hát ez már nem nagyon van meg elmémben...Talán félórát pihenhettünk majd folytattuk a kék jelzésen tovább.Magasan jártunk továbbra is,500 méter felett.Elhaladtunk az Őr-hegy és az Urak asztala mellett is.Majd lassan elkezdett ereszkedni az út lefelé.Hamarosan randevúztunk a piros jelzéssel amely mostmár kisért minket tovább a kékkel együtt.

A Moli pihenő

Lereszkedtünk a Pap-rétre amelyre már totál nem emlékszem milyen volt,de biztosan klassz.Ha jól emlékszem valami kulcsosház féle azért volt itt.A rét után megkellett mászni egy 590 méteres hegyet mégpedig a Szent László hegyet.Amennyire emlékszem nem jelentett gondot.Birtuk jól a terepet.Na persze fiatalok voltunk...Ezután már ereszkedés volt a csodás Pilisszentlászlóra amelyen azóta sem voltam,pedig sokszor elhatároztam,hogy visszatérek.Talán majd egyszer igen...
Valahol a központban fejeztük be a túrát,de azt,hogy mitcsináltunk még,vagy csináltunk-e egyáltalán valamit a településen az már nincs meg az emlékeimben,de nem is ez a lényeg.

Pilisszentlászló

Utózönge:
Hát az élet talán leggyönyörübb túráján nem nagyon kellett óvni a Királynőt sem Istennek,sem nekem,mert rendkivül ügyes volt.Túráztam aztán a jövőben egy-két királynő jelölttel még életem során,de egyikük sem volt ennyire ügyes mint a Királynő.Egyetlen egy nyavajgás,panasz vagy ilyesmi sem hagyta el csodás ajkát,sőt talán mint írtam élvezte is a kirándulást.A mai napig elöttem van az aranyos kép ahogy ballag a kis virágokkal a kezében...

Az évek aztán elvették tőlem a szívek királynőjét.Más utakra ment...
Ez volt az egyetlen közös túránk.Bizom benne,hogy tényleg jól érezte magát legalább annyira mint én.Nagyszerü társaság volt,csodás tájakon,így ez a túra ott van nálam a valaha volt legjobbak között.
Némi mesével fűszereztem ennek a túrának a történetét,de ez egy túranapló és itt a túra a lényeg.
Ami megmaradt belőle azt le is írtam.

Hálás vagyok a sorsnak,hogy ha csak egy rövid időre is,de együtt lehettem a Királynővel és,hogy átélhettem vele ezt a napot.Alighanem ő már rég el is felejtette ezt,én biztos,hogy soha nem fogom.
Talán volt legalább egyetlen egy nap amikor szeretett engem a Királynő.
Talán ez volt az a nap...

A legendás túra útvonala