Betett a koronavírus - Tavaszi összefoglaló

Egy várakozáson felüli tél után joggal reménykedtem egy hasonló tavaszban.Télen ugye szinte minden tervem megvalósult,így gondoltam tavaszra egy kicsit merészebb terveket szövök.Ám nem számoltam a már télen is a kertek alatt közelgő koronavírussal...Ez alapjaiban szelte szét a terveimet és mindannyiunk életét is.Most arra ne térjünk ki,mennyire volt ez a vírus veszélyes vagy sem,mindenesetre a média generálta pánik és a helyzet kijárási korlátozást szült.Bezártak a kirándulóhelyek,a bajnokságok félbeszakadtak vagy le is záródtak.Áprilisra már ott voltam meccsek és túrák nélkül... ez egyenlő volt a halálommal,természetesen a legnagyobb veszélyhelyzetben sem maradtam a valagamon.Noha óvatosabban és szerényebben,de új túrákba fogtam.Na de menjünk sorjában a tavasz eseményeivel.

Új barátom:Rexi

A tavasz rögtön egy új kis baráttal köszönt be.Tavaly vesztettem el régi hű társamat és miután kellően meggyászoltam,úgy gondoltam eljött az ideje egy újat beszerezni.Rexi március elején érkezett hozzám,pontosabban én mentem el érte Nagylókra,ahol rögtön szemügyre vettem  a környező tájat is,ami majd jól jöhet egy jövőbeli túrához.Rexi kis apróka volt és félénk,de hamar nővésnek indult és a félénksége is megszünt.Ma már magabiztos nagy kopé.Ha isten és az egészségem engedi,tervezek vele majd a környéken kisebb túrákat.Ő volt tehát a tavasz első eseménye.

Klassz volt Ferihegy!

A tavasz második hétvégéjén kellemes túraidőben még a terv szerint haladva jöttünk a Ferihegyei repülőteret körbejárni,érintve a Merzse mocsarat is,ami így 16km-es túrának ígérkezett!Ugye ezt a túrát még Gergő agyalta ki,de megvalósítanunk már nem sikerült.Tartoztam neki és az emlékének,hogy megcsinálom,bíztam benne,hogy a lelke most is velem volt...Maga a túra jó volt,sok-sok repülőt láttuk fel és leszállni.Különös,izgalmas hangulata volt a repülőtérnek és szép volt a Merzse mocsár is.Mondhatni klassz túrával nyitott a tavasz,reménykedtem a hasonló folytatásban...

Rácalmás,Rác templom

Ám ezután ütött be a karch...a koronavírus mint valami invázió ellepte az országot a kormány egyre másra hozta az intézkedéseket aminek csúcsa a kijárási korlátozás volt.Nagyon úgy tűnt a tavaszi túráknak befellegzett.Én még kimentem Rácalmásra egyedül,mondhatni kitúráztam.Ekkor azt gondoltam sok lehetőségem már nem lesz erre tavasszal.Zolika dolgozott éppen.Amúgy a tavaszon ő volt az egyetlen túratársam,más most nem tartott velem.Szóval egy erős hiánypotló túra volt ez az ősklasszikus Rácalmásra,értelme se sok volt,csupán annyi,hogy ne törjem meg teljesen a folyamatot,a túrázást.

Csiprik-rét,,Pálhalma

Áprilisra kikellett találni valamit,mert a karantén kezdett kicsinálni.Abból főztünk amink volt.A kijárási korlátozást végül is nem túlságosan megszegve a környéken kezdtünk el túrázgatni,lehetőség szerint a lakott területeket amennyire lehet kerülve.Így elöször Pálhalma környékén mentünk egy kört,egy igazán kellemes időben,különösebb látnivaló nélkül,de legalább a túrázás továbbra sem szakadt meg.

Ezután meg egy gigantikusan nagy város körbe fogtunk ami majd 30km-es túrát eredményezett.Szintén kiváló időben mentünk ki a városból,majd le Baracsra,onnan pedig a replőtérre (ahogy Gergő első emléktúráján).Ám most a repülőtérről is tovább mentünk.Kisapostag majd a Pentele-híd érintésével a Duna parti ártéri erdőben jöttünk vissza Dunaújvárosba.Itt örömmel tapasztaltam,hogy az erdőben megújultak az utak és a jelzések.Ez remek túra volt amúgy!

Remek turistaút az erdőben

Májusra némileg engedtek a szorításból,enyhültek a kormány álltal elrendelt intézkedések,bár a vírus még nem szünt meg.Mondjuk én egy pillanatig sem paráztam tőle.A május már hozta az elfogadható szintet a túrázásainkban,noha messze nagyon most sem mentünk.Elöször egy repcetúrával inditottuk a hónapot szintén a város környékén.Kellemes túra volt ez is,noha a legkevesebb amit ezen a túrán láttunk az éppen a repce volt.A következő hétvégén már Székesfehérvárt vettük célba.

Repce

A sóstói tanösvényen

A Sóstói tanösvényen mentünk körbe,amely kellemes meglepetés volt.Csodás természeti környezet köszöntött szembe,sok-sok látnivalóval.Itt is jó idő volt.Nagyon élveztük ezt a túrát.De mivel nem volt egy egetverően nagy terület,hamar végeztünk.Így még elmentünk a Bory várba,amely szintén nagyon klassznak bizonyúlt.Mondhatni ez volt  a tavasz legjobb túrája,eseménye.Sajnáltam nagyon,hogy Gergő nem lehetett ott velem.

A következő túra már nagyobb kaliber volt.A Tolnai.hegyhátba tértem vissza három év után...Ekkor Manó barátom is eljött,de csak erre az egy túrára a tavasz folyamán.A Dúzsról induló túra amely eleinte esőben haladt,rendkivüli szépségű volt.Csodás tájak köszöntek szembe.Ám a túrát elméreteztük,valamivel több volt mint terveztük,ráadásul Manó nagyon erős iramot diktált,így mondhatni alaposan elfáradtunk.Persze azért jó buli volt!

Zoli és Manó a Tolnai-hegyhátban

Hónap végére maradt,hogy végre eljussunk Németkérre,hiszen ez a túra végre újra a tavaszi terv egyike volt.Kétszer is nekivágtunk a hónap utolsó napjain a túrának,ám Németkért most sem értük el.Úgy tűnt valami égi erő nem akarja,hogy elérjük azt a települést,azért rak annyi aladályt elénk...Így ezt a túrát levettük egyenlöre a programról,a jövőben nem próbálkozunk már vele.

Kilenc túra így vagy úgy tehát a tavasz folyamán is összejött a legnagyobb járvány idején...Ám a tervek elszálltak mint a füst,hiszen a koronavírusnak hála,ezeket nem nagyon lehetett megvalósítani.A körülményekhez képest a tavasz nem volt rossz,de sokkal-sokkal jobb lehetett volna ha nincs a vírus...

Földvár felé félúton....

Bízunk benne,hogy ez a vírus hamarosan végeg elmúlik.Mindenesetre a nyárra,újra kevésbé merészebb terveket tervezek majd.Próbálok majd szerényebbeket összegyüjteni és azokat megvalósítani.De erről majd a nyári tervek című bejegyzésemben.

A tavasz filmjei:

Harmadszorra sem értük el Németkért...

Gyakorlatilag egy év alatt harmadszor vágtunk neki a Németkéri túrának.Kétszer már alászaladtunk a dolgoknak,hiszen mindkétszer eltévedtünk és Németkért bizony egyszer sem értük el.
Az első ilyen túra tavaly áprilisban volt,erről ide kattíntva olvashatsz.A második pedig nincs két hete,amikor is szintén alaposan benéztük a túrát.Erről pedig itt lehet olvasni.Megmondom az őszintét,kurvára idegesített a dolog,hiszen mi nem szoktuk benézni így a dolgokat,nem volt szokásom korábban eltévedni.Úgy döntőttem adok még egy utolsó esélyt ennek a túrának.Úgy voltam vele,ha törik ha szakad,most elfogunk jutni Németkérre.Addig nem jövünk haza amíg ez nem sikerül.Nos itthon vagyok már,de Németkért ezúttal sem értük el.Igaz most nem tévedtünk el...

A korábban nem talált zöld jelzésű út

Alaposan odafigyelve vágtunk neki Zoli barátommal a túrának Dunaföldvárról.Most nem is tévesztettük el a zöld jelzést.Ráleltünk és mentünk rendben rajta.Az út helyenként nehezen járható volt a benőtt növényzet miatt.Ettől függetlenül rendben haladtunk végre a jó úton.A táj szép volt a levegő pedig rendkivül kellemesen friss.Május vége volt,de nyoma sem volt kánikulának,aminek azért nagyon örültünk.Hamarosan,Dunaföldvár után vagy 3,5km-re elértük az M6-os autópályát,amit most alulról kereszteztünk.Innen kezdett combosodni a táj.Tudtam nem soká jön az Oláh-völgyi tó ahol majd úgy gondoltam pihenünk és kajálunk.

Elérjük az M6-ost

A tóhoz érve egy sorompó fogadott (...) rajta egy tábla,kamrával és riasztóval őrzött terület.Ja és egy másik táblán,hogy "magánterület"...Hát ezen alaposan kiakadtam,a büdös buglis magyarja miatt már megint nem lehet megnézni egy szép dolgot...Érdekes mert tavaly még nem volt itt....Valamelyik jóképességű megvette a területet és kisajátitotta magának,megfosztva a vándort attól,hogy megnézzen egy szép természeti szépséget.Ebből kezd nagyon elegem lenni!Lassan már semmit nem lehet megnézni ebben az országban ezektől a nagytudásúaktól!Hiszen ha meglát ott akkor kizavar (lásd:Lívia-tavak) Így persze nem pihentünk meg itt.Legyen boldog a szarházija a tavával együtt!

Ennyit láttunk az Oláh-völgyi tóból

Az út innen már jól járható volt a táj pedig egyre szebb.Ám nem volt hol megpihenni és kajálni.Mentünk hát.Valóban gyönyörű volt a táj,erre mondjuk emlékeztem a tavalyi túráról.A Kerti kanális nevezetű csatorna kisért egy darabig az út bal oldalán,majd kereszteztük azt.Ezen a kis híd félén ami keresztezte a csatornát gondoltam azt,hogy akkor itt pihi és kaja.Ez is szép hely volt.Itt vált le a zöld jelzésből a zöld+ jelzésű út.Kicsit távolabb újabb tábla víritott.Na mondom egy újabb tiltás.Agyfaszt kapok ezektől gondoltam.Mivel nem láttam jól elővettem a távcsővet,így kitudtam olvasni a felíratot:"Természetvédelmi terület".Na legalább megnyugodtam,nem tiltás....

A táj szép mint az éden

Kaja és pihi után mentünk tovább a zöld jelzésen,minden rendben volt.Újabb szebbnél szebb tájak köszöntek szembe még itt a Mezőföldön is.A nyugat felé tartó út egyszercsak északnak forult és emelkedni kezdett.Felfelé mentünk,jól bírtuk.Mondjuk nagy dombokra erre azért nem kellett számítani.A domboldalak főleg kukoricával és búzával meg talán árpával voltak bevetve,amelyekben őzek ugráltak itt-ott.Továbbra is rendkivül kellemes volt a levegő,úgy tűnt minden rendben,ám egyszer...lővések dörrentek!

Nyugalom...

Tavaly ugyanitt amikor szemből jöttünk,szintén lövöldöztek.A tavalyi volt a durvább.Most kettőt lőttek,azt csend lett.Zolika fosott kissé,de mondtam megyünk tovább a jelzett úton,ott csak nem ér baj.Az út újra nyugatnak fordult be egy erdős részbe és a magaslatról megkezdte az ereszkedést lefelé a Gyűrűs-árokba.Újabb lövések dörrentek,újra kettő...Mi van,rítmusra lövőldöznek kettőt?Haladtunk az erdőben lefelé és olyan tíz percenként újra dörrent két lövés.Ezek aztán így tíz percenként ismétlődtek.Ki az aki minden tíz perceben lő kettőt és vajon mire?A magaslatról hallatszódtak a lövések,miközben mi leértünk a Gyűrűs-árokba.Valahogy azt éreztem ez itt már biztonságos.

Lefelé az erdőben a lövések árnyékában

A Gyűrűs-árok egy hosszú észak-dél irányű völgy volt.Az út észak-nyugat felöl hatolt be ide.Távolabb a magaslat egyes részeiről valóban úgy látszódott,hogy ez itt egy árok,de ugye völgy volt.Lényegében ugyanaz.Nem jártam még soha végig,de amennyire feltudtam becsülni,tán 1,5-2 km észak-dél irányban,a szélessége pedig 200 méter körüli lehetett.Ebbe a völgybe jött be több más út is a völgy külömböző pontjain.Ezek némelyike jelzett volt.Mi is búcsút vettünk a zöldtől és a piros+ -on mentünk tovább.

A Gyűrűs-árok

A piros+ nem ment végig a völgyön,egy ponton délebbre kiment belőle.Itt keletnek fordulva ismét emelkedés következett.Az út pedig szurdik szerűen vitt ki minket az amúgy nagyon szép völgyből.Itt már fáradtabbak voltunk,kicsit nehézkes volt felfelé haladni.Szerencsére most sem volt vészes az emelkedő.A lövéseket még mindig lehetett hallani,szerencsére már egyre távolabbról,de továbbra is tíz perces rendszerességgel.Már nem törödtünk vele különösebben.Mentünk a piros+ jelzésen most keletnek,azaz vissza Dunaföldvár irányába.Ám az út hamarosan délnek vette az irányt.Itt szúrtuk el az első németkéri túrán másodszor tavaly....

Szurdik vezet ki a Gyűrűs-árokból

Ott lenn a Gyűrűs-árok

Mentünk délnek tovább.Nem kellett sokat menni a piros+ -ról nyugat felé egy leágazás köszönt ránk,ez volt a piros jelzés.Erre kellett mennünk tovább.Egy sorompó alatt kellett átbújni,a piros meg bevezetett egy hangulatosnak tűnő erdőbe.Erre már nem jártunk ugye.Gondoltam ez a hangulatos út majd elvezet jó sokáig.Nyugodtan beszélgettünk útközben,az út jó volt a levegő továbbra is kellemes.Ám ez az idilli állapot nem tartott sokáig..egy kerités állta az utunkat a jelzett úton!Hát ez meg mi a fene?A drót keritést megemeltük és alatta üggyel-bajjal átbújtunk.Nem mentünk sokat újabb kerités állta utunkat.Ám azon túl járhatatlannak tűnt már a terep....Ezen is átbújtunk,de az út és a jelzés is elveszett,úgy tűnt mindörökre...

Kerítések,akadályok...

Megpróbáltunk araszolni előre a járhatatlan teljesen a növényekkel benőtt úton(?) ha ugyan az út volt az...Ám esélytelennek tűnt a dolog.Mentünk vagy száz métert,de sem út,sem jelzés nem volt.Nem lehetett tovább menni.Hiába próbálkoztam,képtelenség volt.Némi tanakodás után még jobbra benéztem az erdőbe,de ott sem volt jobb a helyzet.Nem volt más választásunk,visszafordultunk...Újabb kerités átbújások...irány vissza a piroson a hangulatos erdőben.Ismét alászaladtunk tehát.Úgy éreztem valami láthatatlan erő nem akarja,hogy elérjük Németkért...ki tudja miért...Tán Gergő óvott e módon valamitől,mert határozottan ezt éreztem,hogy az égből nem akarját,hogy sikerüljön ez a túra...Mi lehet Németkéren amitől óvnak?Csak ők tudják....

Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...

Elfogadva az égiek akaratát tehát visszafelé vettük az irányt Dunaföldvárra,amely innen vagy 7-8km-re lehetett.
A vízkészletünk meg vészesen fogyott...Kicsit gyorsabb tempóba fogtunk.A piros+ -on vissza az elágazásig,de ott nem nyugatra a Gyűrűs-árok felé,hanem keletnek Dunaföldvár irányába fordultunk.Ez már jelzetlen út volt,ezen jöttünk tavaly.Az M6-ost most felülről kereszteztük.Itt fogyott el végleg a vízünk...Dunaföldvár a legközelebbi csap még 3,5-4 km-re volt...Mentünk,mi mást tehettünk.Egy idő után már nagyon szomjasak voltunk...

Messze még Dunaföldvár

Nagy nehezen értük el Dunaföldvárt,szinte teljesen kiszáradva...az első csapnál oltottuk szomjunkat,de az út túloldalán ott volt a lassan törzshelyünké váló Aranyfácán vendéglő.Irány be természetesen.Itt aztán ledöntöttünk egy jó hideg sört és megettünk egy fenséges babgulyást.Már semmi bajunk nem volt.Innen jó 1,5km volt a buszállomás,oda elsétáltunk és az egyik hazafelé induló busszal eljöttünk.Itthon még lenyomtunk egy újabb sört.Úgy döntöttünk a Németkéri túrát végleg ejtjük.Többé nem próbálkozunk vele.

Vajon miért nem akarták az égiek,hogy elérjük a falut,mitől óvtak...?

Béke-forrás

Mivel a mecseki források is szerves részei túrázásaim történetének,anno úgy döntöttem,hogy inditok egy sorozatot ezek bemutatásából.A Mecsekben nagyságrendileg kétszáz forrás található,természetesen ezeknek csak a töredékénél jártam,de mégis úgy teljes egy sorozat ha annak minden darabját bemutatjuk.Nagy segítségemre van ebben Baumann József gyűjteménye.A sorozatot még Gergő halála előtt pár nappal inditottam,tartozom annyival az emlékének,hogy próbálom végigvinni...

A mai májusi részben a kisújbányai Béke-forrással ismerkedünk meg.

A forrás Kisújbányán

Elhelyezkedése:A Kisújbányát átszelő völgy bal oldalában, a völgytalpon, a földtani környezetet meghatározó szinklinálisnak megfelelően kibillentett helyzetű fehér mészkő rétegfejek közül (alsó kréta korú) jelentkező forrás, a kék sáv jelzésű út mellett.

A fakadási hely környezetében barlangra emlékeztető üreget képeztek ki, amely elé vasrácsos, zárható ajtót helyeztek.
A forrás vizét a foglalás alapján a szomszédos házaknál is hasznosítják, külön védelemmel ellátott gravitációs vezetékkel vagy szivattyús vízkiemeléssel.
A foglalásból természetes módon eltávozó víz közvetlenül a patakba folyik. A forrás vízhozama a karsztos jellegnek megfelelően szélsőséges és gyakran változó, tartósan 30–70 liter/perc, míg az árvízi kifolyások során akár 3–400 liter/perc is lehet. Utóbbi esetekben nemcsak a vasrács aljában, hanem annak környezetében, a mészkő repedéseiből is folyamatosan lép ki víz. Ilyenkor további két, jól elkülöníthető fakadási hely mutatkozik meg, amelyeknek egyenkénti hozama akár az 50–60 liter/perc értéket is meghaladhatja.

Az Óbányai-völgy felöl jövet vagy oda tartva olthatjuk itt szomjunkat

A foglalás pontos időpontját nem ismerjük, viszont egy 1979-es mecseki leírásban név szerint szerepel.Feltételezésünk szerint a Kisújbányai lakók foglalhatták.

A forrásnál számtalan alkalommal jártam-jártunk már.Elöször természetesen Sándorral 1986 környékén,majd a haverokkal is voltunk itt,valószinűleg ittunk is a vízéből.Később Gergővel is érintettük a forrást.Többek között a 2009-es Nyárádi kunyhónál való nyaraláskor,amikor elöször hoztam el Gergőt az Óbányai-völgybe,aztán a keletről-nyugat felé Kelet-Mecseket átszelő túrán is megálltuk itt.Reményeim szerint jövünk is még majd ide.

Kicsit ugyan elvan bújva (és a kép is gyengébb kicsit),de az útról azért észrevenni!

Rétimajor és a Rétszilasi-tavak

Igazából nem is értem miért nem fedeztük ezt fel eddig?Miért kerülte el ennyire figyelmünket amikor számtalanszor elmentünk már mellette plussz ráadásul itt van tőlünk nagyjából 25km-re!Vonatban elmenve is láttam én már többször,hogy van ott valami tó,vagy tavak,na de álmomban sem gondoltam,hogy van ott vagy húsz tó is!Igen ezek a rétszilasi-tavak amelyet eddig szinte figyelemre sem méltattam.Mondhattam talán egyszer-egyszer ahogy mentünk ott el vonattal,hogy egyszer majd eljöhetünk ide is,de aztán ez mindig elfelejtödőtt.Pedig a dunaújvárosi vonat is megáll itt,át sem kell szállni.
A Rétszilasi vasútállomás mellett gyakorlatilag centiméterekkel ott van Magyarország egyik legnagyobb tórendszere!
A minap ahogy a Tolnai-hegyhátba tartottunk,Manó barátom hívta rá fel a figyelmemet,gondoltam utána nézek.
Amit találtam attól ledöbbentem.... 

A Rétszilasi-tavak.Középen alul Rétimajor,jobbra a Bp-Pécs vasútvonal,tán a Rétszilasi állomás is kivehető

Hivatalos források így írnak a helyről:

A Rétszilasi-tavak Természetvédelmi Terület Magyarország védett természeti területeinek egyike a  Közép-Dunántúlon. A Sárvíz völgyének középső részén.Sáregres mellett már tavak találhatóak, megközelíthető észak felé haladva Szabadbattyán felé indulva.

Rétimajortól 6 kilométer Rétszilas északi tavait lehet felkeresni, mesterséges tavak Rétimajornál is folytatódnak még Sáregres irányából. A Budapest-Pécs vasútvonalon,illetve a Dunaújváros - Rétszilas -Szekszárd vasútvonalon  is megközelíthető,Rétszilas vasútállomáshoz esik a legközelebb.

A Magyar Televízió által forgatott  Tüskevár című 17 részes sorozatot ezen a területen, Rétimajor nádasaiban forgatták.(ez nekem azért furcsa mert úgy tudtam Tassnál és a Kisbalatonnál készült a sorozat).

Rétimajor a tórendszer közepén

A  Mezőföld északi részén, a csatornák Szabadbattyán felőli oldalán kiterjedt vízfelület volt.Soponya,Káloz településeknél megerősödött a nádas, erdős terület, az építőipar örömére. A Sió és a Sárvíz visszahúzódott. Helytartótanács  1771-ben megvizsgáltatta a vízi területeket, majd a Siót - ami Siófok, Simontornya és Szekszárd települések mentén folyik - megtoldotta Sióagárdig, hogy összeérjen a Sárvízzel. Az Árpád-kori települések mind megmaradtak. A dunántúli sárrét 1601 október 15-én csata helyszíne volt. Nagy létszámú török csapatok ellen a néhány ezres magyar sereg, a német és a francia lovasok mellett háborúzott.

A szövetséges keresztény csapatok helyt álltak. Nádasdy Ferenc, Thurzó György, ifjú Batthyány Kristóf híres magyarok, akik részt vettek a csatában.

A rétszilasi halastavakat 1996-ban sorolták be a tájvédelmi körzetek közé. A Malom-csatorna és a Nádor-csatorna mellett található. Az itt megfigyelhető védett állatok között megtalálható a gulipán.fekete gólya, a halászsas és a vidra. Rovarokban is gazdag az itteni élővilág, mert futrinkaféléket,imádkozó sáskákat,szitakötőket, bábrabló rovarokat egyaránt lehet találni.

Gazdag élővilág a tavakon

A kb.húsz kisebb-.nagyobb tó központi része maga Rétimajor,ami gyakorlatilag egy szigetet képez a tórendszer közepén (ha nem is mértani pontosággal a közepén).A helynek van külön közösségi és weboldala is,ám azokon magát Rétimajort ismertető leírást én nem találtam.Amit viszont megtudtam,itt Rétimajorban szálloda,halászcsárda és múzeum is münködik!
A majorba kitünő utak vezetnek be.Az egész tórendszer elsődleges funkciója természetesen a horgászat,de kirándulni is lehet,sőt vitorlázni és motorcsónakázni is!Ám a szolgáltatások természetesen nem ingyenesek.Az,hogy ha én csupán természetet járni akarok itt kell-e fizetni még nem tudom.Rétimajor a Rétszilasi vasútállomástól csupán pár perc gyalog is!Több híresség is lejár ide a fényképeket böngészve pl.Erdei Madár Zsolt,vagy Cseh László...

Rétimajor

Nos hát adva van tehát egy új hely ami egy kitünő kiránduló célnak tűnik és ha minden jól alakul akkor még az idén fel is keresek.A többi aztán majd akkor kiderül.Ezen leírtak amit nagy hirtelenjében találtam a helyről.A terület nagyságáról egyenlőre nem találtam infót,amit letudok olvasni a térképről,hogy nagyjából 8-10km észak-dél irányban és kb.1km széles.Nagyságrendileg húsz tó (plusz-minusz 1-2% lehet) alkotja,a tavak között is ellehet járni,jól járható utak vannak.Valamint itt megy el Sárvíz nevezető csatorna is.

Hát minden másról majd ha eljöttem ide.

Hamarosan!

Eddig fel nem fedezett csoda városunk közelében

Ismét befürödtünk a németkéri túrán

Jó egy éve,hogy belevágtunk a Dunaföldvárról Németkérre tartó túrába,amely akkor nem várt fordulatokat hozott.Az egész lényege az volt,hogy kissé eltévedtünk.Bár Németkért nem értük el,de hála a környék útvonalainak pazar körtúra sült ki a dologból,így visszatértünk akkor Dunaföldvárra.Erről a tavalyi túráról ide kattíntva olvashatsz.Az a túra így is remek volt,de zavart,hogy Németkért nem értük el.Eltelt bő egy év,úgy gondoltam itt az idő újra megpróbálni a dolgot.Így aztán a Tolnai-hegyhátas túra után két nappal elindultunk Zoli barátommal Dunaföldvárra.Már a nap sem kezdödőtt jól...Esett az eső.Érdekes volt,mert a időjósok most sem mondták ezt.Így aztán félútról fordultam vissza az esőköpenyért,ám azt eredményezte,hogy azt a buszt amelyet elkartunk érni lekéstük.Sebaj 40 perc múlva indult a következő.Dunaföldvárra érve már nyoma sem volt az esőnek.Helyét felváltotta a fülledtség.

Itt minden rendben

Sebaj elindultunk a földvári buszpályaudvartól,megfogadva,hogy most aztán jobban odafigyelünk mint tavaly.Jelzett út vezetett Németkérig,ám tavaly is ott csesztük el,hogy pont ott nem voltak jelzések ahol igazán kellettek volna.Nevezetesen az út amelyen mentünk több helyen leágazott és ezek egyike volt a zöld jelzés.Tavaly ezt nem vettük észre.Most próbáltunk figyelni.Rendben is haladtunk,noha kézzel tapintható volt a fülledtség.Így aztán már a tökünkön is folyt a víz.Kiérve a mezőre annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy ismét kihagytuk a jó leágazást amelyre lekellett volna térnünk...

Most akkor ez a zöld jelzés?

Szerencsére most hamar észrevettük a bénázásunk.Ám visszafordulva több leágazás is volt,jelzés viszont egy sem.Elővettem a telefonos segítséget,a alkalmazás pedig mutatta,hogy a hozzánk legközelebbi leágazás maga a zöld jelzés.Befordultunk hát rajta.Valahogy gyanús volt,mert amikor tavaly jöttünk erre vissza mintha nem lett volna ilyen jó az út,emlékezetem szerint.Úgy emlékeztem fűvel,növényzettel bevolt nőve.Ez most pedig egy teljesen jól járható út volt.Valami nem volt kerek,de mentünk előre a fülledtségben. 

A táj szép...

Jó nagy volt a forgalom ezen az úton,több traktor is elhúzott mellettünk,majd egy motoros állt meg melletünk.Talán a mezőőr lehetett,na mondom kikapunk...Ám teljesen normális volt,kérdezte túrázunk?Mondom igen.Mondta akkor majd a fás részen vigyázzunk,mert kiszabadultak a méhek a kaptárakból és hát akad egy pár arrafelé...Megköszöntük és mentünk tovább.A fás részhez érve már határozottan éreztem,hogy ez nem a jó út,ez nem a zöld jelzés.Nem is volt jel sehol.Mivel egy út ágazott le erről,gondoltam újra előveszem a telefonos segítséget.Az pedig azt mutatta,hogy bizony nem ez a jó út....az velünk párhúzamosan halad tölünk kb.400 méternyire északra...Puff neki!Viszont ez a leágazás pont rávezet.Így akkor talán nincs oly nagy baj,letérünk erre és ráállunk a megfelelő útra.

A magasles

Akkor hát el is indultunk rajta.Kisebb erdő mellett haladt az út északnak,majd nyugatnak.Bíztunk benen hamarosan odaérünk a zöld jelzésre.Látnivalót egy magasles jelentett.Haladva tovább a távolban mintha kaptárak tűntek volna fel...Basszus...itt lennének a méhek?Ahogy közeledtünk egyértelművé vált,hogy azok ott kaptárak,majd egy felírat is figyelmeztetett,hogy kiszabadultak a méhek...Hát itt nem lehetett tovább menni...Cseszhettük a zöld jelzést!Megoldáson gondolkodtunk,természetesen nem kockáztattunk,így visszafordultunk.Na majd a szántóföldön átkelünk és úgy megyünk rá a zöld jelzésű útra.Ám újabb akadály következett.

A túra legszebb része

Egy patak állta utunkat mégpedig a Kerti kanális nevezetű vízfolyás,amelyen átkellni lehetetlenség volt...Na itt lett tele a búrám az egésszel...Izzadtunk mint a ló,olyan fülledtség volt.Fájt a lábunk,hiszen két nappal ezelőtt zavartunk le 25km-t,az útat megint eltévesztettük és hiába találtuk meg a jót oda átkellni a szúnyogokkal,kullancsokkal teli,nádasokkal benőtt patakon nem lehet.Miféle átok ül ezen a túrán,hogy immár másodszor sem sikerül megcsinálni?Nem lehetett mást csinálni,visszafordultunk Dunaföldvár felé.Átkozottam egy sort,hogy lehetünk ennyire bénák...eszembe jurtott Gergő...ő biztos megtalálta volna elsőre a jó utat...Visszefelé bandukolva elhatároztuk megnézzük,hol basztuk el az egészet.

Ha virágos az út ne kérdezd hová visz...kivéve ha eltévedtél...

Közben az egyik tanyánál emberek kérdezték,hogy munkát keresünk?Mondtuk nem,csak túrázunk,de eltévedtünk.Erre útba igazítottak,de már oly feleslegesen... Aztán odaértünk a leágazásokhoz.Mint megtapasztaltuk 20-25 méterrel arébb (korábban) volt egy másik leágazás,az volt a zöld jelzés...így tehát lényegében ugyanott ahol tavaly ismét benéztük alaposan a dolgokat...Na gondoltam,akkor majd odahaza leülök a tükör elé és szembeköpöm magam...ennyire lúzer nem lehetek...Persze a jelzések hiánya is közrejátszott a bénaságunkban,de ez nem ment fel....nem profi túrázóra vall ekkora szarvashiba....

Erőnk már nem volt belefogni innen újra a túrába és elment annyi idő,hogy a visszafelé induló buszt Németkéren elérjük...Németkért tehát ma sem értük el.Visszamentünk Dunaföldvárra,ahol megittunk egy sört.Majd hazatérve Dunaújvárosba egy újabbat.Hát ezentúl ez az elátkozott túra,de visszatérek majd és addig nem nyugszom míg meg nem csinálom,hiszen szép tájak várnak arra is.Elég csak az Oláh-völgyi tóra vagy a Gyűrűs-árokra gondolni.Szóval visszajövök!

Kemény túrával tért vissza a Tolnai-hegyhát

Gergővel 2017-ben fedeztük fel magunknak a Tolnai-hegyhátot.A dombságnak ugyan voltak hibái (gyenge turistajel felfestések,térképhiány),de a lényeg maga a táj az bliriáns szépségű volt bármerre is mentünk.Úgy terveztük majd fokról fokra,északtól dél felé haladva fedezzük fel a mintegy 40km hosszúságú dombságot.Ez szépen alakult is,de aztán kicsit elfelejtődött a dolog,aztán amikor újra belekezdtünk volna,Gergő sajnos elment... Őszintén szólva akkor örökre elment a kedvem a Tolnai-hegyhát további felfedezésétől,Gergő nélkül nem láttam értelmét,noha tudtam,hogy hazánk egyik elképesztő szépségű tájegysége ez.A minap agyalgattuk rajta,hogy mi legyen a következő túra és valahonnan előjött újra a Hegyhát...hogy honnan nem tudom,talán Gergő küldött odaátról valami gondolatot,hogy menjek el ide újra,nem fogok csalódni.Így hát összehoztam a következő túrát ide,igaz nem onnan ahol Gergővel abbahagytuk,attól egy kicsit délebbre.Május közepének egyik reggelén szakadó esőben vágtunk neki a kalandnak:én,Zoli és Manó barátom.

A békés kis falucska Dúzs

Noha csendes eső volt,szél nélkül mégis idegesitő.Főleg annak fényében,hogy az időjósok megint össze-vissza beszéltek egész héten.Sok-sok mindent mondtak,csak esőt nem....mondjuk szombat este már jelezték.Rétszilasi átszállással vonattal érkeztünk a Tolna megyei Dúzsra.Az eddigieknél is jobban szakadt az eső amikor leszálltunk a vonatról.Ez persze nem tántorított el minket.Átvágtunk a parányi Dúzs településen amely nem volt csúnya.Békés kis falucska képét mutatta a vasárnap reggeli esőben.Mintegy negyedóra alatt mentünk át a falun és értünk ki a "normális" turistaútakra.A z eső végett itt-ott sáros és csúszos volt a terep,de azért viszonylag jól járható.

Kiérve Dúzsról,Manó már elöl

Ez volt maga a zöld jelzés,ez vitt minket utunk első állomásáig Mucsiba.Ahogy haladtunk előre úgy lett a táj egyre szebb és szebb.Mígnem rákellett jönnöm,hogy az egyik legszebb tájon vagyok amelyen valaha is jártam!Bliriáns szépségű útvonal volt!Tetézte örömünk,hogy az eső szépen lassan elállt.Noha az ég borús volt,ez a kedvünk nem szegte.Közben Manó haladt elöl és szokatlanul erős tempót diktált.Nem értettem mire föl ez a nagy rohanás egy ilyen szépségű tájon.Na,de azért haladtunk,számos csoda köszönt szembe,..

Eső után száll fel a pára a Hegyhát domjain

A tervünk amúgy az volt,hogy Dúzsról indulva Mucsin áthaladva az Annafürdöi csodákat nézzük meg,majd innen megyünk vissza Kurdra és onnan jövünk haza.Ez majdnem egy teljes kört jelentett,de ugye kicsivel délebbre volt a végállomás mint a kezdőpont.Nagyjából 20km-es túrának ígérkezett.Közben gyönyörű zöld erdőn haladtunk át,aztán előtte és utána is szép kilátásaink voltak a Hegyhát vonulataira.Na és amit tudtam eddig is,hogy a Tolnai.hegyhátban lehet a legtöbb vadat látni,ez most is így volt.Hisz őzek,szarvasok szaladgáltak vagy épp legelésztek a közelünkben.Csodálatosan fantasztikus út volt!

Manó elöl,nagyon erős iramot diktálva

Egy ponton bejött útunkba a piros jelzés is.Mivel a zöld csak Mucsiig vezetett, és a piros vezet majd onnan tovább,így örvendtünk neki vala...Egy ponton aztán megkezdte emelkedését az út.Emelkedtünk és az erdő,a táj itt teljesen olyan volt mintha a Mecsekben járnánk!Nem is volt innen messze nagyon a Mecsek.Teljesen mecseki hangulat uralkodott egy-két kilométeren,a srácok is mondták,ez olyan mint a Mecsek.Egy ponton aztán már vagy háromszáz méter magasan egy tisztásra értünk ahol újabb őzek legelésztek.Észrevéve minket gyorsan elillantak.A tisztás felső részére érve pedig újabb csodás kilátás nyílt a Tolnai-hegyhátra.

A tisztás 300 méter körüli magasságban

Ahogy az várható volt itt-ott gyengék voltak a jelzések.Pont egy keresztezödésnél nem jelezte semmi sem az irányt.Szerencsére egy alkalmazáso segített.Egyenesen kellett menni tovább.Itt megint valami elképesztően gyönyörű táj köszönt szembe.A falu Mucsi lentvolt a völgyben.Gyönyörű út vezetett odáig is.Itt Manó is visszavett kicsit a tempóból.
A szép kilátás után egy fantasztikusan szép zöld völgyben találtuk magunkat.Felülmúlhatatlan szépségű tájakon jöttünk idáig!Teli találat volt az útvonal kiválasztása!

Egyenesen át,előre

Elértük Mucsit.Hosszú tornácos parasztházak sora jellemezte a települést ahogy beérve haladtunk egyik utcáján.Nem voltak viszont jó állapotban,szinte mindegyik felújításra szorult.Nagyon úgy tűnt ez itt egy meglehetősen szegény környék.Beljebb érve a településre sem javult sokat a helyzet.Nem ez volt tehát a leggazdagabb falu amelyben jártam túrázásaim lassan 40 éve alatt,sőt talán ez volt az eddigi legszegényebb...A központban legalább már rendezettek voltak a porták.A házak 90%-a a településen ahogy mondtam hosszú tornácos parasztház volt.A központban úgy döntöttünk megállunk és megkajálunk.

Kajaszünet Mucsiban

Ennek végeztével elköszöntünk a nem mindennapi szépségeket kínáló zöld jelzéstől,innen a piros vitt tovább.Nem volt egy hosszú település így hamar kiértünk belőle.Úgy tűnt a déli része kicsit előkelöbb mint az északi.Itt talán nem voltak annyira szegények az emberek...A falu déli végén szobrok voltak és egy kegyhely féle valami.Ezeket persze megnéztük,aztán végérvényesen bekebelezett minket a piros jelzés.A falut elhagyva újabb emelkedő következett.Még bírtuk szuflával.Felérve a dombra szurdikokon vezetett az út (a dombságra jellemző löszmélyutak).Majd újabb fantasztikus tájak következtek.Ritka szép túrán voltunk!

Kegyhely a falu végén

A faluból kivezető piros jelzésű út

Újabb szép tájak

Miután felértünk a csúcsra újra lefelé vezetett az út.A piros jelzés is leért egy újabb völgybe amely nem volt más mint a Papdi-árok.Átszelve a völgyet három felé ment az út.Manó ment ugye elöl és bártan ment is volna tovább egyenesen.Mivel a jelzések nem voltak jól felfestve,mondtam neki,hogy ácsi,győzödjünk meg róla,hogy valóban az-e a jó utunk.Újra az alkalamást hívtam segítségül és bizony mutatta,hogy nem az a jó út amerre Manó ment volna.Így felfedezvén a jót,jobbra tértünk le.Majd megkezdödött az újabb emelkedés.Mondhatni újra újabb gyilkos tempót diktált az élen Manó barátom.Rövidesen lekelett térnünk a piros+-ra.Ez sikerült majd már újra fenn a dombtetőn haladva tudtuk lekell majd térnünk a piros körtúra jelzésre,ez visz majd be Annafürdőre.Ám 1-1,5 km-et haladva sem láttuk a letérést sem a jelzést,pedig annak itt kellett lennie valahol!

Manó cipője nem bírta a gyilkos tempót,kis igazgatás ráfért...

Nem találtuk sehol.Újra telefonos segítség - amely azt mutatta,hogy már túl jöttünk a leágazáson vagy száz méterrel...Hát ez meg,hogy lehet,hogy a pinyóba nem vettük észre?Visszamentünk hát és az alkalmazás mutatta hol a leágazás.Természetesen ott is volt,csak azért nem vettük észre mert az út elejét benőtte a növényzet,a piros körtúra jelzés meg nem volt sehol...Na mindegy fő,hogy végül is megtaláltuk,elindultunk rajta és újabb minden eddiginél szebb táj köszönt szembe!

Megérkezés Annafürdőre

Gyönyörű erdők ölelésében egy rendkivüli szépségű tavacska volt lenn a völgyben.Ami nem volt más mint az Annafürdői horgásztó.Elértük hát Annafürdőt.Szerencsére az égvilágon kivül senki sem volt a környéken.Miénk volt ez a mesebeli táj!Hát akkor lementünk a tavacskához.Manó jó szokása lévén megint különcködött kicsit,míg mi lepihentünk a tó egyik parányi szigetén,addig ő körbajárta azt.Mi már fáradtunk kissé,ő még tele volt energiával.Vajon,hogy csinálta az ötödik ikszen túl?Szóval pihentünk itt vagy félórát,természetesen mi is megnéztük aztán Zolival a hely szépségeit közelebbről is.

Kis szíget és a rávezető híd a tavacskán

Nem igazán szeretek egy ilyen szépségű helyről elmenni,de a túrának folytatódnia kellett.Pedig itt aztán akár egy napot,mit egy napot,egy egész életet eltudtam volna tölteni...Az egyik legszebb hely volt amelyen valaha is jártam!Innen egy tanösvény vitt tovább,amelyről egy újabbra kellett letérni.Itt Ananfürdön utak,tanösvények sokasága van amúgy.Ez vitt fel a kilátóhoz.Persze,hogy ezt nem akartuk kihagyni.A félórás pihenő után nehéz volt felfelé menni,az eddigi legmeredekebb szakaszon.Szerencsére nem volt messze a kilátó!

A Rétisas-kilátó Annafürdön

A kilátóra amely a Rétisas.kilátó nevet kapta egy lombkorona tanösvény vezetett fel.De jó,ilyenen még ugysem voltam!
A kilátó kőalapzatra épült négyszintes volt és fából készült.Úgy tűnt teljesen jó állapotban van.Persze nem csak a lombkorona ösvényen lehetett felmenni rá,hanem rendesen az aljából is,lépcsőkön.Minket a lombkorona ösvény vonzott persze,azon mentün fel.Maga az ösvény nem volt rossz,de igen rövid és nem ment egészen a fák lombkoronájának a magasságában.Végül is nem értettem mi értelme is van neki,de örültem,hogy ilyen is létezik kis hazánkban.A kilátó aztán csalódást okozott...

A lombkorona tanösvény

A kilátónál állok

 Bár valóban jó állapotban volt,szép volt és rendezett ám fő funkciójából vajmi keveset mutatott.Ugyanis odafenn hiába lehetett körbejárni,kilátás csak egy felé észak-keletnek volt,arra sem sokminden...Minden más iárnyba bezavart az erdő.
A fák még vagy 3-4 méterrel magasabbak voltak a kilátó legfeső szintjénél...Na ennek így vajon mi értelme volt?Gondolom valami uniós pályázaton nyertek valami pénzt ennek megvalósítására,de akkor már nem kellett volna megnézni hova is épitjük?Legalábbis olyan helyre ahonnan kilátás is akad...Szóval így csalódás volt!Nem kicsi!

Minössze ennyi kilátásunk volt...

Indultunk tovább.Leereszkedtünk és könnyen megtaláltuk a piros négyzet jelzést.Ez már elfog vinni minket Kurdra.Saccoltuk nagyjából 7 esetleg 8 km-re lehet.Ám volt az tíz is!Egy darabig minden rendben volt,szép erdők,jó utak csodás tájak.Mentünk szépszerével.Manó újra gyilkos tempóba fogott.Mint megtudtam azért volt az egész,hogy elérje a korábbi vonatot Kurdon,mivel ő nem Dunaújvárosban lakott,hanem egy közeli településen,neki még buszra is kellett szállni a végén és úgy hazamenni,Ha csak a késői vonattal megyünk nem tud mivel hazamenni,mivel nem érjük ez az utolsó buszt Dunaújvárosban...hát ezért volt a gyilkos tempó...

Itt még minden rendben...

Újra kereszteztük a Papdi-árkot csak vagy hat kilométerrel arébb mint előzöleg.Innentől viszont egy erdőgazdasági út vitt tovább,ez volt maga a piros4 jelzés és hát betonút volt....Szokatlanul hosszú volt és kikészítette a lábunkat,főleg abban a gyilkos tempóban amit Manó diktált.Athiszem többé nem fogom neki engedni ezt,így nem sok értelme van egy túrának ha rohanunk.Nagyon elfáradtunk ezen a szakaszon,volt már,hogy csak vonszoltuk magunkat.Már Manó is fáradt volt,alig vártuk,hogy legalább a betonutas rész véget érjen,ami csak jó 5km után ért véget...Teljesen készek voltunk,de legalább újra erdőre váltottunk,normális turistautakra...

Hosszú betonutas rész...

Az erdőben eleinte szurdik szerűen ment újra az út,de ez jóval kellemesebb volt mint a beton.Majd látnivaló is akadt.

A Wasinszky emlékmű és egy vaddisznó,aki észrevéve bennünket gyors vágtába fogott és eliszkolt a közelünkből.Ez az erdei szakasz nem volt rossz,de már pokolian fáradtak voltunk.Nagy nehezen értünk csak le a Kurdra bevezető úthoz amely mit ad isten....újra betonút volt...A helyi brikett telepen át vezetett be a településre az út,de egy cigány sem bántott minket,egy sem kötekedett,sőt illedelmesen köszöntek .A vízkészletem elfogyott.Manónak még volt,Zolinak alig.Bíztam benne a faluban lesz csap...a betonút kurvahosszú volt....vagy 2km...nehezen értük el a helyi vasútállomást,csap pedig nem volt sehol...na majd az állomáson töltök magamnak gondoltam!

Az emlékmű

Kurd határában

 Az állomás színvonala rosszabb volt mint egy 19.század belié...wc zárva csap sehol...na mondom én Újvárosig egész biztosan szomjan halok...Ja a vonatot amihez Manó annyira sietett elértük,még vártunk is rá 20 percet,Az jött is rendesen.Az egyik állomáson megállt több percre,kérdeztem a kalauznőt van-e annyi idő,hogy töltsek magamnak vízet,mert láttam az állomás falán ott van egy csap.Mondta ha sietek akkor annyi van.Siettem,de a csap nem folyt...na mondom végem.A kalauzcsaj látta mit akciózom.Visszamentem a vonatra az meg ment tovább.Egyszercsak megjelent a kalauznő,hozott egy flakon ásványvízet,mondta talált egy feleslegeset a táskájában...Hát nem győztem hálálkodni és hálás voltam újra sorsnak,ez az apró kicsi emberiesség újra visszaadta az emberiségben való hitem....hogy bizony akadnak még jó emberek...örök hálám a hölgynek!

Végállomás Kurd

Rendben hazaértünk,Manó is elérte az utolsó buszt.A kezdeti nehézségek után (eső) egy rendkivüli szépségű túrát teljesitettünk,ám alaposan elfáradtunk.Egy rész a 20km az 25 lett a végére,másrészt a Manó álltal diktált gyilkos tempó és hosszú betonutas részek kikészitettek minket.Ám mégis egy klassz buli volt ez is.Bármikor újra belefognék!