Talán vannak akik emlékeznek rá,hogy a tavalyi évet a Balaton-felvidéken zártuk,pontosabban ott ahol a Balaton felvidék kezdődött.Ám akkor cefet időt fogtunk ki,ónos eső után voltunk,ködös párás,hideg szar idő volt.A túra akkor alig-alig volt élvezhető,csak csúszkáltunk és hiába voltunk akkor négyen a két kilátó közül egyikbe sem tudtunk felmenni.Pontosabban én az egyikbe felmentem,de túratársaim egyikbe sem.Már akkor megfogadtuk,hogy visszatérünk.Igaz most nem négyen hanem csak ketten Zolikával vágtunk neki az útnak,de mindenképp potólni akartuk a két elmaradt kilátót,így a túra ismétlésre várt.Annyi változást eszközöltünk,hogy most ellenkező irányból csináltuk meg a túrát.Tehát Balatonfűzfőről mentünk el Balatonkenesére.Az utazás sima volt,három óra alatt oda is értünk Balatonfűzfőre.Az idő még borult volt és szemerkélt az eső,de ahogy haladt előre a nap úgy lett egyre jobb és jobb az idő.
Megérkezés Balatonfűzfőre,de Zolika rossz vonat felé mutat,mi a kékkel jöttünk
Ugyanaz volt tehát az útvonal mint a téli túrán csak ellenkezőleg.Mondjuk most a fűzfői állomás melletti parkba is felmentünk,nagyon szép zöld volt már itt minden és akadt egy szobor amit nem sikerült megfejtenünk mit ábrázol.Ezután álltunk rá a zöld jelzésre ez vitt fel a Bob parkba,itt volt az első kilátó.Ebbe télen azért nem engedtek fel mert csúszos és síkos volt a lépcsője...A Bob parkig a helyi kertvárosi utcákon vitt fel az út,majd egy rövidke erdei szakasz következett,A sín melett egy padnál közben megreggeliztünk.A Bob parkhoz érve még nem volt annyira jó az idő,de tisztult.A kilátóba most sem engedtek fel...igaz csak 20 percig,azt nem tudom miért kellett várni,de utána felengedtek.Addig meg körbenéztünk a parkban ahol egy nyári bobpálya volt és üzemelt is.
A fűzfői kilátó és a bobpálya
A kilátó tökéletesen jó állapotban volt.Kifogástalan volt,teljesen fa szerkezetből készült,a lépcsőfokok és a szintek is tágasak voltak.A kilátószinten bőven ellehetett férni,de szerencsére csak ketten voltunk.A kilátás a lassan tisztuló időben jó volt.Alattunk láttuk magát a bob pakot,mellettünk a kalandparkot.Odalenn és szemközt a hegyeken elterülve magát Balatonfűzfőt.Láttuk azt ahol a Balaton-felvidék kezdödött.Kelet - dél-kelet felé a Balaton mutatta magát főleg a Fűzfői-öböl.Dél - délnyugatra pedig a Balaton-felvidék vonulata bontakozott ki.Nagyon szép volt minden.Jó 20 percet bohóckodtunk a kilátóba,jöttek is fel így nem volt értelme tovább maradni.Indultunk tovább.
Jómagam a kilátóba,apró bibi,hogy a kilátásról elfelejtettem képet csinálni...
Gyorsan visszaértünk Balatonfűzfő belterületére,elhaladva a helyi uszoda és stadion mellett.Innen aztán már a piros jelzést kellett követni.Visszaértünk a vasútállomáshoz,tehát itt egy közel 3,5km-es kört mentünk,lényegébe most következett a túra maga.Itt sütött ki a nap először és kezdett meleg lenni.Kicsit letértünk a pirosról és kimentünk a Balaton partjára egy kicsi de szép parkon keresztül.A Balaton az ébredező tavaszban nagyon szép arcát mutatta felénk.Meseszép volt a fűzfői öböl.Nem jártak sokan a környéken,de egy srác a barátnőjével ahogy sétáltak,gondolt egyet és megmártozott a szerintem még elég hideg vízben!Az egyik szabadstrandon megettük a kaja maradékát,azért siettünk vele,mert majd Balatonkenesén szándékoztunk egy jót kajálni majd egy étteremben.
Csendélet a Balatonon
Szép arcú Balaton
A part után kiértünk Balatonfűzfő végéhez és innen már valóban a piroson haladtunk tovább amely itt együtt ment a Balatont körül ölelő bringaúttal.Kicsit mérgelődtem,hogy miért nem lehetett feljebb valahol a hegy oldalában elvezetni egy jelzett utat,annál is inkább mert pár méterre volt csak a hegy.Aztán amire végképp nem számítottunk: egyre több medvehagyma köszönt szembe!Virágzó medvehagymák!Noha persze az a mennyiség ami a Mecsekben szok lenni nem volt,de egyre több és több medvehagymát láttunk!Ennek igazán örültem.
Medvehagymák itt?
Közben elértük az Árpád-kútat.Itt ittunk télen is,most is megnéztük.Édes,de jó víze volt.Frissitettem a készletet,bár ezen a túrán nem fenyegetett a veszély,hogy elfogy.Főleg,hogy ide már nem is volt messze Balatonkenese.Valahogy rövidebbnek tűnt a túra mint a télen.El is értük könnyen és hamar a parányi balatoni városkát.Itt volt a Soós-hegy is,amin a másik kilátó volt.Lentről már fel is lehetett fedezni.A jelzések erre elég gyengék voltak,csak nehezen találtuk meg a hegyre felvezető utat.Ezen csúszkáltunk lefelé télen.Most megmásznunk kellett és esős időszak után voltunk éppen...
Az Árpád-kút
A kilátó lentről
Az út felfelé
Eleinte minden rendben volt a felfelé vezető úttal.Aztán elértük a Tatárlikakat (majd egyszer ezekkel is részletesen foglalkozom).Kilenc ilyen lyuk van a hegy oldalában,ezek mesterséges barlanghoz hasonlító üregek.Egykor szegény családok is laktak bennünk.A kilencből három megközelíthetetlen,de itt az út mentén volt egy a hármas számú.Kicsit felkellett ugyan hozzá kapaszkodni.A télen nem sikerült mert annyira csúszott.Gondoltam majd most megnézem.Közben Zolika mögöttem elkezdett csúszkálni és a túrabotját meg nem tudta kinyítni,ez okozott nála némi feszültséget.Én meg ahogy kapaszkodtam fel a Tatárlikhoz így rá figyeltem és....megcsúsztam az itteni csúszos talajon és hárta estem egy hatalmasat,egy fa fogott meg,hogy ne zuhanjak lejebb a hegy oldalán.Nem ütöttem meg magam,de sáros lettem...
A Tatárlik,ezen a kis emelkedőn volt lehetetlenség felmenni,mert annyira csúszott
Zolika is abbahagyta a káromkodást mert megijedt,hogy valami bajom történt,de csak nevettem,erre aztán megnyugodott.Kicsit a telefonom is sáros lett azt pucolgattam még fekve a földön.Aztán valahogy egymást segítbe üggyel-bajjal de felmentünk a nem igazán magas hegyre,sajna az út helyenként sunyin sáros volt és ezt most főleg én szívtam meg.Felérve egyre szebb és szebb kilátás nyílt a Balaton irányba elsősorban,hát télen ebből se sok látszodott.Odafenn pedig kicsit letakarítottam magam a sártól.Zoli addig megpihent az egyik padon.
Pad és kilátás,na és ez még nem is a csúcson!
Odafenn az fogadott ami decemberben is: padok,kilátás a Soós obeliszk és a Soós-hegyi kilátó,csak most sokkal jobb volt az idő.Megnéztük a kilátást a Soós Lajos költő emlékére emelt obeliszket és természetesen a kilátót.Most minden különösebb probléma nélkül feltudtuk menni.Fentről teljes körpanoráma volt élvezhető,persze a látképet uralta a Balaton látványa,a másik irányba meg a Balaton-felvidék - Mezőföld találkozási táját csodálhattuk,kicsit arébb feltűnt a Bakony vonulata is.Szép volt ez is és végre élvezhető!
A Soós-hegyi kilátó
Kilátás keletnek
Kilátás nyugatnak
A küldetést tehát teljesítettük!Mindkét kilátóba sikerült feljutnunk.Más nagyon nem maradt,mint keresni egy éttermet.Úgy gondoltuk kicsit körülnézünk Balatonkenesén is.Így is lett,bár olyan nagyon különösebb látnivaló nem akadt,voltak szép részei a kis városkának,de annyira nem fogott meg.A városnézés után lementünk a part közelbe éttermet keresni,több is akadt,végül egy kisvendéglő mellett döntöttünk.Egy jó gulyást és egy brassóit nyomtunk le itt,üditővel és kávéval fűszerezve.Végül is jó volt.
A kis vendéglő
Ezután még sétáltunk egy kicsit majd beültünk még egy fröccsre egy helyre,aztán a vasútállomás felé vettük az irányt.A hazaúttal sem volt különösebb probléma,fél kilencre itthon voltunk.Sikerült hár a túra a két újabb balatoni kilátó kipipálva.Voltak szép helyek ezen a túrán,de talán nem ez volt a legszebb túránk.15km-et mentünk,ez volt ebben az évben a hetedik túránk.Összesen tartunk 126,3km-nél ami 18,04-es átlagot jelent. Ez a nap is egy jó buli volt.
Akkor hát ahogy ígértem,megkezdek egy ilyen sorozatot is amelyben a kedvenc várainkat próbálom bemutatni,hátha akad olyakor valaki aki ennek hasznát is veszi.Hasonlóan az eddigi sorozatomhoz,ez is havi szinten frissül és természetesen csak olyan várak kerülnek szóba amelykben,amelyeknél már legalább egyszer jártam.Így tehát személyes élmény vagy infó is van róla.A várak sorrendjének kiválasztásakor semmilyen szabály nincs.Próbálok úgy haladni,hogy időrendben visszafelé,tehát ahol,amely várban legutóbb jártunk az kerül be a sorba,ha két bejegyzés között egy várban sem jártam,akkor halaok vissza az időben az addig utolsóhoz.Remélem érthető.Ha nem akkor csak olvasd.Tehát akkor első versenyzőnk a Cseszneki vár,ahol éppen a minap jártunk.
Csodás rét a várral a piros+ jelzésen Cseszneken
A kiemelkedő sziklaszirten magasodó pazar szépségű cseszneki vár a Bakony leglátványosabb várromja, kedvelt turista látványosság, az ország legszebb kirándulóhelyei közé tartozik. A Győr és Veszprém közötti 82-es út melletti parkolóból nyílik a legszebb kilátás a várra.Ezt kiegészíteném azzal,hogy a sárga jelzésen jövet Porva-Csesznek illetve a Cuha-szurdok felöl,is nyíllik azért jó kilátás a romra.
Az 1241–42-es tatárjárás után a magyarok számos várat építettek, a cseszneki is e korszak szülötte, egy védelemre remekül alkalmas sziklacsúcson épült, az Alföldről Pannonhalmán át Győrbe vezető „sóút”védelmére. 1315-ben a Csák nemzetség foglalta el a várat, később Károly Róbert király csatolta birtokához a vadban is bővelkedő vidéket. Majd 1392-ben Zsigmond király a Garai főnemesi családnak adta, cserébe annak délvidéki birtokaiért. Kihalásukkal 1483-ban a Szapolyai család tulajdonába került.
A várhoz érve
A kezdetben belsőtornyos kis várat a Garaiak jelentősen átépítették. A vár gótikus lovagvárrá való átalakítását 1424-ben fejezték be, ekkorra épült ki a többszörös védelmi vonallal körülvett belső vár. Virágkorát is XV. századra tehetjük.
Hadászati értéke a XVI. század közepére tűnt ki, amikor a Dunántúlra is elértek a törökök. Csesznek – Veszprém eleste után – országosan is kiemelkedő szerepű végvárként funkcionált, a magyar végvári védelmi rendszer első vonalába került. De végül 1594-ben Győr elestével török kézre került, négy évvel később azonban sikerült visszafoglalni. A vár legendás végvári kapitánya volt Wathay Lőrinc, kire az alsóvárban mellszobor is emlékezik. A sors különös fintora, hogy 1573-ban egy kemény tivornya során a kapitány el akarta sütni az egyik ágyút, a tüzér vonakodott megtenni, így Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva, meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant, megölve mindkettőjüket.
A bejáratnál
A XVII. század első felében Bocskai, majdBethlencsapatai ostromolták sikerrel a várat. A vár történetében a következő fordulópontRákóczi-szabadságharcidején érkezett el, amikor kuruc csapatok vették be magukat és létesítettek a várban központi szerepű lőszer- és élelmiszerraktárt, ahonnan a Dunántúlon harcoló alakulataikat látták el, Illetve börtönként is funkcionált, ahol magas rangú hadifoglyokat is őriztek. A császári hadaknak viszont 1709-ben sikerült bevenniük.
A háborús idők végével a kővár az Esterházyak birtokába került, akik egy kényelmesen lakható, barokk stílusú kastéllyá alakították. Később az 1810-es nagy földrengés, majd 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvész tette lakhatatlanná.
Az 1960-as évek végén megkezdődött a rom feltárása, mely 1997-ben kapott új lendületet, azóta is folyamatosan épül, szépül a műemlék vár. Jelenleg a Nemzeti Várprogram keretében fejlesztik, renoválják a várat.
Fantasztikus romok
A vártól kicsit délre, a Vár utca mentén lévő egykori kőbánya udvarán kialakított, szabadon használható parkolóban hagyhatjuk az autót, ahonnan pár perces sétával jutunk a Lovagvár büfé mellett felvezető, macskaköves úton a vár bejáratához. Az újonnan épült, modern fogadóépületben találjuk a kasszát, egy kis ajándékboltot és a kulturált mosdókat. Már innen csodálatos látványt nyújtanak a mészkősziklával egybeépült hatalmas romok. Az alsóvárba vezető úton információs tablókon ismerhetjük meg a vár történetét. Először az alsóvár széles, lapos térségére érünk, innen lépcsőkön megyünk fel a vár magját képező, és legjobban megőrződött falak közé, a felsővárba. A kilátás fantasztikus a Bakony erdőségeire, a mélyben fekvő Csesznek falura. Különösen érdekes a különálló, négyzetes torony is, melynek felső részéből, sündisznókénnt állnak ki a fagerendák. Bármenynire is csábító a vékony pallón átmászni, ne jusson eszünkbe! A megmaradt falak között a piros színű, többnyelvű információs táblák segítenek jobban elképzelni a vár fénykorát.
Az alsó udvar
Természetesen a vár nem csak autósan érhető el és mint túrázó és természetjáró nem is ezt ajánlom!Számos jelzéssel ellátott turistaút vezet a várhoz vagy Csesznekre.A környék szinte minden településéről remek túrák tehetők ide!Rendkivül sok a látnivaló a környéken is ami gyakorlatilag csak gyalogosan járható be!Pl.a Cuha-szurdok,az Örög-árok,a Kőmosó-szurdok,a Köris-hegy a Bakony legmagasabb pontja sincs túl messze!Vonattal az ország legszebb vasútvonalán érhető el,Porva-Cseszneki vagy Vinyei leszállással,onnan pedig túrázva.Busszal Veszprém,Zirc és Győr felől is érkeznek ide járatok.Autóval pedig az említett 82-es úton juthatunk ide!A vár belépődíjas,ami 2022 áprilisában 700Ft/fő,ennyit úgy gondolom megér!
Várfalak alatt
A várban eddig egyetlen egyszer jártunk.Nekem ez különleges apropó volt,hiszen elhunyt kisfiam egyik régi álmát valósítottam meg azzal,hogy eljöttem ide.Ő pedig itt volt a szívemben,tehát ő is részese volt ennek.Nagyszerű élmény volt,bár amikor itt voltunk pont a várban esett az eső,de ez nem szegte kedvünket.A vár nem mindennapi élmény,mindenkinek ajánlom,nem fog csalódni!A várból a kilátás is mindent visz,hiszen kelet és nyugat felé is élvezhető panoráma tárul a szemünk elé.Látjuk magát Cseszneket,egy jó pár más települést a környéken,valamint a Bakony vonulatát is.
Eljutva ide
Ha az egészségünk és a rothadó világ dolgai engedik,boritékolható,hogy visszatérünk még ide!Ajánlom tehát másoknak is!
A túránk amely ide vezetett:
Felhasznált forrrás: kirándulástippek.hu + saját élmények
Tulajdonképpen ennek a bejegyzésnek nem sok értelme van.Csak mint érdékességet említeném meg na és számomra ha majd egyszer visszaolvasom,hogy ilyen is volt.A legutóbbi túránkon amikor is valóra sikerült váltani Gergő egyik régi álmát és eljutottunk a Cseszneki várhoz végre,érintettük a számomra talán két legkedvesebb várost a múltamból.Na nem túra közben,hanem az odaút és a visszautazás alkalmából.Így először az életemben voltam egy napon abban a két városban amelyben talán a legboldogabb voltam az életem során.Persze vannak még ilyen városok ezeken kivül is,de mindbe egy napon lehetetlenség ott lenni.Tervezem amúgy majd egy olyan utazást a jövőben,hogy elmegyek majd a számomra legkedvesebb helyekre egy heti utazás kereteiben,de mondom ez még a jövő titka.
Veszprémi vár,igaz ez a kép nem most készült
A túrára menet érintettük Veszpémet,igaz csak nagyon érintőlegesen és csak pár percre,de érintettük...Ez is elég volt,hogy eszembe jussanak az itt megélt élmények.Egy nagy szerelem emléke(Zsuzsi) ami ide fűz,ami három évig tartott anno...De vannak barátok is innen...Maya akinél a második chat találkozó volt és aki nagyon jó barátom volt...Eli aki a mai napig barátom,igaz jelenleg nem itt él,de innen származik.Aztán Gergővel is jártam itt,majd érintette még egy-két túránk a várost.Mindenképp tehát sok-sok nagyszerű boldog pillanat fűz ide.Mindig szívesen jövük ide,jó olyankor itt lenni.Talán a legszebb magyar város amúgy.
Veszprém mindig közel áll a szívemhez...
Hazafelé pedig Győrt érintettük,ott szálltunk át a Savaria IC-re.Volt félóránk...félórám...Az állomáshoz közeli főtérre mentünk ki a pompás városháza elé.Itt is előjöttek az emlékek...Ildikó,a királynő...talán ő volt a legnagyobb szerelem?Nem is tudom,de közel van hozzá az biztos...Sok szép emlék,akár itt a városháza előtt is...Az azóta eltelt időben itt nem igazán voltam,egyszer voltam Győrben egy kézilabda meccsen,de az is nagyon rég volt.Szóval messze nem voltam itt annyit mint Veszprémben,így az ittlét hatása ha lehet nagyobb is volt.Ott a győri estében nagyon kedvem lett volna sétálni a régi boldog utcákon,de az a félóra hamar tovaszállt és a varázs elmúlt...
A városházánál Győrben
Így hát egy napon lehetettem a számomra talán két legkedvesebb városban (persze mondtam már,vannak még hasonló kedves városok).Talán ez az egy ilyen alkalom volt ez az életben,talán lesz még ilyen az életben.Ki tudja?Egykor ezek a városok voltak számomra a világ közepéi,az ígéret földjei egy szép élet reményei.De ezek aztán nem válhattak valóra,nekem Gergővel volt dolgom,neki kellett élményeket adni rövidke kis életébe.Így vagy úgy,jó érzés volt érinteni egy napon az ígéret földjeit...
Valamikor 2017-ben került először szóba a Cseszneki vár.A vár amelyet addig csak képeken és videókon láttunk.Vonzotta a szemet a gyönyörű romos vár.Gergőt is nagyon érdekelte a dolog,így úgy döntöttünk,hogy a 2018-as bakancslistába majd bele is vesszük.Aztán különféle okok miatt ez a várhoz vezető túra nem valósult meg.Sebaj,akkor úgy beszéltük meg Gergővel,hogy majd belevesszük a 2019-esbe!Ám ember tervez,Isten végez...Gergő 2018 decemberében "hazament" elvive magával a Cseszneki váras túra álmait és terveit...
Hát eljöttünk...irány a Cuha szurdok!
A történtek ismertek,többször levolt már írva ebben a blogban is.Ami a lényeg,rohadtul nehéz volt talpraállni Gergő halála után,teljesen százszázalékosan soha nem is sikerült.A túrázások is Gergő nélkül rendkivül nehezen indultak be,2019-ben álmodni sem mertem a Cseszneki várról..Aztán 2020-ban már úgy ahogy,de elő-elő került a dolog,de jött a világ poltikai elitjének és háttérhatalmának fegyvere az emberiség ellen:a koronavírus.Nagyon nem volt megvalósítható ez a túra.Következett 2021 és annyira rááálltunk a Balaton-felvidékre,hogy szinte minden eltörpült mellette,aztán meg jött Móni strokje-ja.Úgy éreztem minden az ellen van,hogy megvalósítsam Gergő tervét és eljussak a Cseszneki várhoz.Sok jót e téren 2022 sem ígért,nagyon nem is volt eszemben,aztán azon agyalva hova-merre menjünk tavasszal csak úgy brahiból elkezdtem megvizsgálni a várhoz vezető túrák lehetőségeit,a közlekedést és a túraútvonalakat is részletesen átnéztem,megnéztem minden szemszögből...és már nem volt visszaút.Úgy éreztem ez most megvalósítható és mintha valaki segített is volna benne odaátról...
Első alkalommal a Cuha-szurdokban!
A tavasz nem alakult közben szerencsésen,szinte mindig hétvégére romlott el az idő,Amikor meg nem,akkor valamelyikünknek dolgoznia kellett,így egy hónap elteltével tudtunk újra túrázni menni.Az utazás nem volt egyszerű,de kellő megszervezéssel összehoztuk.Zolika kísért el,majd a Bakony IC-n Székesfehérváron csatlakoztunk Vikihez és Tomihoz akikkel már az előző túrán is remekül elvoltunk.Veszprémben szálltunk le a Bakony IC-ről,átszállva az ország legszebb vasútvonalán közlekedő Veszprém - Győr személyvonatra.Zolika annyira kivolt a heti melótól,hogy végig aludta az utat így sajna lemaradt a szép tájakról amelyet ez a vonat érintett.Végül kényelmesen utazva Vinyén szálltunk le a vonatról.Túrázásaink történetében elöszőr indult túra Győr Moson Sopron-megyéből!
Túratársak:Viki,Tomi és Zolika
Azon az útvonalon haladtunk amelyet lényegében Gergő tervezett.Vinye Bakonyszentlászló része volt,de sokminden nem volt itt.Amit láttam: egy kalandpark,egy ügyességi játszótér,turistaszállások és egy vendéglő.Na és turistaútak csomópontja.Nekünk a piros sáv jelzés kellett,ez vitt be a Cuha-szurdokba.Vinyét elhagyva lényegébe rögtön be is értünk a csodálatos völgybe.Az út nagyon jól járható volt a völgy pedig méterről méterre egyre csodásabb.A Cuha-patakban bőven volt víz és a turistaút sokszor keresztezte is a vízfolyást.Az átkelés nem mindenhol volt egyszerű,de összehoztuk.Eszembe is jutott a mecseki Réka-völgy ahol 13-szor kellett átkelni a patakon.Kiváncsian vártam megdőlhet-e ez a rekord.Gyönyörű sziklás falak,hegymászók tucatjai,túrázók tömege köszönt szembe,mégsem volt semmi sem zavaró!Már az első pár száz méteren vagy száz fotót ellöttünk fejenként.
Egy átkelés a sok közül
Csodás volt minden.Jó lett volna ha Gergő is itt van velem...reméltem azért a lelke itt volt...bár nem éreztem semmi jelzést odaátról most.Odafenn a hegy oldalában vonat haladt!Ott jöttünk mi is és már akkor leláttunk a szurdokba.Újabb és újabb patakátkelések jöttek.Az idő Vinyén még jó volt,de kezdett beborúlni,hideg viszont nem volt.A levegő pedig érezhetően rendkivül kellemesnek bizonyúlt.A jelzések megfelelően felvoltak festve,de itt eltévedni nem lehetett.Haladtunk szépen,mígnem fel nem tűnt a szurdok legismertebb helye:a vasúti viadukt.Azaz a Gubányi vasúti híd.A szurdokról készült fotók nagy többségén ez ott van.
Vonat megy felettünk!
A híres viadukt
Elhaladtunk a csodás építmény alatt.Átmenve alatta a túloldalán láttuk,hogy lépcső vezet fel.Hát akkor felmegyünk!Kissé már ugyan romos volt a lépcső,de fellehetett menni.Ott voltunk az ország legszebb vasútvonalán!Mivel nem rég ment el a vonat,nem nagyon kellett félni,hogy a következő félórában erre vetődik egy másik,így szétnéztünk a hídról.Csodás rálátás volt a szurdokra.Fent pedig Veszprém irányába ott volt egy alagút,Győr irányába a vasút mellett meg egy emlékmű!Amit ki tudtunk deríteni róla,egy milleniumi emlékmű volt az ezeréves Magyarország alkalmából.Közvetlen felmenni oda már nem tudtunk,mert ott már teljesen elpusztult a lépcső.Nem ártana felújítani!Csodás hely volt ez is!Pazar egy túrán voltunk!
Odafenn,szemben az alagút
Ide is eljutottam
Az emlékmű
A lemenés a nem tökéletes lépcsőn nem volt egyszerű,de lejutottunk vissza a szurdokba.Megérte felmenni,csodás volt!Haladtunk tovább és lentről felláttunk arra az alagútra amit odafenn is láttunk.Egy "kazettás" "galériás" alagút volt.Úgy emlékszem így hívják ezeket.Annyit tesz az alagút egyik oldalán boltíves nyílások vannak (nem kicsik),így az alagútból is részben látható a táj.Erre jöttünk amúgy a vonattal mi is.
Nem volt egyszerű lefelé...
A galériás alagút
Innentől kezdve aztán szelídült a szurdok.A sziklafalak megszűntek már "csak" szimpla erdei hegyoldalak és erdők szegélyezték a völgyet.Jöttek azonban újra patakátkelések.Az egyiknél átkelve a köveken egy faágba a túlparton bevágtam a fejem én is,meg Zoli is.Először jutott eszembe túrázásaim történetében a munkahelyi sisakom...Egy pihenőre bukkantunk ahol megreggeliztünk.Egy ponton aztán véget ért számunkra a szurdok.Lekellett térni kelet felé a sárga jelzésre.Ez vitt el Csesznekre.A Cuha-szurdok káprázatosan szép volt,nagyon megérte eljönni.Jól választott útvonalat tehát Gergő,ám a túrának még nem volt vége!A szurdok végül is nem tudta megdönteni a Réka-völgy 13 patakátkelését, nyolcszor kereszteztük ugyanis a patakot!Elképzelhető,hogy lejebb Porva-Csesznektől délre még keresztezi az út párszor a patakot,de eddig 8 ilyen alkalmunk volt.
Az erdei pihenő a Cuha-szurdok utolsó látnivalója
Tehát keletnek fordultunk és a sárgán folytattuk tovább.Ha erre kezdjük a túrát valószínű azt mondjuk,hogy csodás szép útvonalon vezet keresztül a sárga jelzés,de a Cuha-szurdok után nem volt egy súlycsoportban vele...Persze azért szép volt.Változatos is volt,szép zöld erdőkön és szurdikokon(!) át vezetett az út.A szurdikok ugye a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra jellemzőek inkább,hogy itt a Bakonyban is van,azt nem gondoltam.Pár kilométer után a távolban a hegyen feltűnt a Cseszneki vár!A jelzés pedig levezetett a 82-es útra.Itt van 300 métert az út mentén kellett haladnunk erős forgalom közepette.Ezt túlélve elértük Cseszneket!
Szurdik a Bakonyban?
Beérve Csesznekre a jelzések váltakoztak,sárga,zöld,piros+.A piros+-on közelítettünk a vár felé,de előtte még ott volt a fantasztikus Kőmosó-szurdok.A via ferrátások kedvenc helye volt,kiépitett pályákkal és brutal útvonallal.Csak benéztünk,de nem jártuk végig a rövidke szurdokot,most a várért jöttnk.Talán majd egyszer... Mentünk tovább,egy csodás rétről lenyügöző rálátásunk volt a várra.Azon átmenve emelkedett a piros+ érintve egy zsidó temetőt,majd egy aszfaltozott útra vitt a vár alá.Itt voltak büfék,az egyiknél megálltunk egy limonádéra.
A Kőmosó-szurdok
A csodás rét
Az idő elromlóban volt,a büfénél az asztalnál üldögélve már kissé hűvös volt.A limonádéba vodkát kevertettünk és finom gyümölcsöket is tettek bele,jó kis koktél sült ki belőle.A szünet után pedig felmentünk az innen már közeli várhoz.Csodás rálátások köszöntek szembe,sajna elkezdett szemerkélni az eső.Jókat fotózgattunk háttérben a várral,majd leszurkoltuk a 700 forintos belépőt és itt voltam.Itt a Cseszneki várban.Valóra vált....sajnos négy év késéssel...
Egészségünkre!
A csapat a várnál
Az eső közben jobban rákezdett.Noha nem volt vészes,csendes eső volt,de egy kicsit azért kellemetlen.A vár pedig lenyügőző volt.Majd szentelek neki egy részletes bejegyzést,vagy pedig már agyalgatok egy kedvenc váraink sorozaton amelyben természetesen benne lenne a Cseszneki vár is.Az alsó várudvar a vár és a belső rész,a vár körülölelő folyosó szerű járatok,a hatalmas várfalak a kilátás és minden,de minden gyönyörű és csodálatos volt...Valóra váltottam Gergő álmát és tervét,eljöttem hát a várhoz.Mérhetetlenül fájt a szívem,hogy Gergő nincs itt velem...Jók és aranyosak a mostani túratársaim is,de ide Gergővel kellett volna érkeznem...vagy persze jöhettünk volna öten is.Remélem,de ez most tényleg csak reménykedés,hogy a lelke ott volt velem örök túratársamnak...
Csodálatos...
Az alsó várudvar
Természetesen bejártuk a várat keresztül-kasul mindenfelé,megnéztünk mindent.Sajnos egész túránk során itt volt a legrosszabb idő.Esett,de mondom csendes szelíd eső volt.Tán a lelkek sírtak odaátról,hogy nem lehetek Gergővel együtt itt...Nagyon nem tudok még erről mit mondani,ez egy olyan hely amit az ember éltetében legalább egyszer látni kell!Melegen ajánlom mindenkinek aki még nem járt itt,hogy keresse fel a Dunántúl talán legklasszabb várromát!Bárhogy is fájt a szívem,örülök,hogy újra teljesíteni tudtam Gergő egyik régi tervét.
Bent a várban,Zoli és Viki
Dettó, én és Gergő (ha Gergőt nem is látni bíztosithatok mindenkit,hogy ott van!)
A nemzet zászlajával
Nagyjából másfél órát kevertünk a várban.Majd búcsút vettünk tőle.Még a vár vécéjében (ami első osztályú volt) elvégeztük a dolgainkat és még kivülről is félig körbejártuk a várat,vagyis hát így csak félig mentünk.Nagyon klassz vár volt!Esélyes még,hogy valaha visszatérünk mert az egész környék ott van a szeren minden értelemben!Lefelé haladva a faluban,ráálltunk a zöldre,erről Vinyéig már le sem kell térni.Erről jut eszembe,nem mondtam,hogy körtúrán voltunk.A falu is szép volt és kellemes és mindenonnan rálehetett látni a várra.Csesznek faluról van természetesen szó.Öszintén szólva mind a négyen úgy voltunk vele,hogy eltudnánk itt képzelni az életünket.A falu végén még kedves kutyák üdvözöltek minket.Végleg eltűnt a látókörünkből a vár.Maradandó élménynek bizonyúlt!
Búcsú a vártól
A zöldön mentünk innetől kedzve ami emelkedésbe kezdett!Szurdikok is jöttel újra majd szelídebb és egyre durvább emelkedő jött.A 494 méteres Zörgő-hegyet másztuk meg.Elvoltunk ettől szokva,így ha nem is nehezen,de szokatlanul másztuk a hegyet.A 494 pedig az idei csúcsunk eddig és magasabb a tavalyinál is.Nem járunk mostanság magas hegyeken,de nem is kell,mert ezek is gyönyörűek.Az erdő amiben haladtunk most kezdte tavaszi ébredését és csodálatos szép volt az ébredő zöldben.
Felfelé a Zörgő-hegyre
Ha már a Zörgő-hegyen voltunk jöttek is a zörgések.Igaz a kellemetlenebb fajtából.Agyament idióták motocrossoztak a jelzett turistaúton!Volt már ilyenbe részünk Gergővel is anno.Most is alig tudtunk félreállni,majdnem elütöttek minket...Keményen megkéne büntetni az ilyen gyökereket!Elöttünk vagy kétszáz méterre ment három túrázó,nekik is elegük lehetett ebből,mert szándékosan fa akadályokat tettek ki az útra!Csak aztán ha történik valami valamelyik vadbarom motorossal ne a túrázók legyenek a hibásak...Szerencsére néhány száz méter múlva elült a zaj.Mehettünk nyugodtan.Az emelkedő is véget ért,szinten ment az út majd 1-2 kilométer múlva ereszkedésbe kezdett.
Lefelé egyre jobb az idő...
Ahogy haladtunk lefelé a Zörgő-hegyről egy-egy helyen kibukkant némi kilátás és ahogy mentünk lefelé úgy lett egyre jobb és jobb idő...Milyen érdekes ugye?Pont a várban volt rossz idő,lehet valóban a lelkek sírtak...Egy ponton annyira beszélgettünk,hogy letértünk a jelzésről.Feltűnt a jelek hiánya,így korrigáltuk a bakit.Kb.500 méter volt oda-vissza addig a pontig ahol észrevettük a hibát.Leértünk lassan Vinyére,még a Cuha-patak mellett találtunk két forrást ahol megtöltöttem a kulacsom ( a vízem amúgy kitartott),de ezt a vízet már haza szándékoztam vinni.
Újra a Cuha patak
Visszaérkezve Vinyére bementünk a Kőpince fogadóba.Enni és inni.Sört ittunk Viki kivételével és Cigány pecsennyét fogyasztottunk szintén Viki kivételével.Megmondom az öszintét az étterem csalódást okozott.A sör vízezett volt a kajánál a hús meg rágós és nem igazán volt átsütve.A délvidéki éttermek keményen oda vágnak ennek a Györ megyeinek...!Végül is ettünk és ittunk.Hazafelé nem tudtunk arra menni amerre jöttünk azaz Veszprém felé,mert nekünk nem volt biztosított a zökkenő mentes átszállás,így Győr felé mentünk.A vonatig még volt több mint félóránk így elmentünk a közeli kalandparkhoz,de az zárva volt,kivülről ugyan látni lehetett.Ezt követően visszamentünk a vasúti megállóhoz ahol elkapott egy keményebb eső,de úgy,hogy közben sütött nap.Így szivárvány ragyogta be az eget jelezvén,hogy a várnál még síró lelkek megnyugodtak végre...
A kaja ami szerintem kritikán aluli volt!
Vonatra várva
Az út Győrig majdnem kellemes volt.Majdnem...a táj szép volt és elhaladtunk a pannonhalmi apátság közelében amely szintén egy terv volt még Gergővel...így ott van a bakancslistán.Meg Győr is...ugye a szívemet dobogtatja ez a város és 27 éve nem voltam itt...De,a vonaton volt egy kínai csoport amely különféle kínai népdalokba kezdett és szörnyen idegesítő volt.Szerencsére nem jöttek végig.Győrben kevés időnk volt...a Százéves pályaudvarra érkeztünk (van ilyen bejegyzésem,ha gondolod keress rá).Itt vettük meg a további útra szóló jegyeket.Szóval félóránk volt elmentünk javaslatomra megnézni a közeli városházát.Engem és Zolikát is egy-egy volt szerelem fúzi a városhoz.Érdekesség,hogy az én itteni volt exem és Zolié is Ildikó volt.Na persze nem ugyanaz az Ildikó...
A panonhalmi apátság a vonatból
Győr...megdobogtatja a szívemet...
Győr már a sötétben csodaszép és romantikus volt...Kedvem lett volna maradni még és kicsit járkálni azokon az utcákon ahol valaha boldog voltam...de menni kellett.A Savaria IC-vel mentünk Kelenföldig ami egy fantasztikusan klassz vonat volt.Rendkivül korszerű és kényelmes volt,másrészt voltak szakaszok amikor 160 km/h-val tepertünk!Nagyon kellemes út volt.Kelenföldre érkezvén elbúcsúztunk Vikitől és Tomitól,ők mentek tovább a Keletibe a vonattal,mert ők itt laknak Budapesten.Mi pedig leszállva megvártunk egy vonatot amiről Érd alsón szálltunk le.Ott az állomás rossz tervezésének hála némi kavarc után értük el az amúgy 100 méterre lévő buszpályaudvart.Onnan pedig busszal jöttünk haza Dunaújvárosba.
Romantikus Győr
Éjfélre értem haza,az utazás mint írtam kissé bonyolúlt volt,főleg a visszaút.De megérte és megérné százszor is.Remek túra volt csodás helyekkel amiket vágytam már látni illetve amiket jó volt újra látni...Nagyon-nagyon hiányzott most (is) Gergő mert ez az ő túrája volt.Vele kellett volna ezt megélnem... Persze jó volt így is.A tervet megvalósítottam.Nagyjából mentünk 20 kilométert.Ez az év hatodik túrája volt csak tavaly ilyenkor már tíznél jártunk.Ezzel a húsz kilométertel idén 111,3-nál tartunk ami 18,55km-es átlagot jelent.Februrában és márciusban is csupán egy túránk volt,remélem az április nem jut ugyanerre a sorsra...
