Közel jártam Judithoz,de nem volt időm bemenni hozzá...

 Legutóbbi túránkon mikor már elhagytuk a Naplás-tó környékét és bejutottunk a Keresztúri erdőbe,nem csak a ferihegyi repülőtérhez voltunk közel,hanem a budapesti új köztemető szóróparcellájához is.Itt vannak elszórva egykori nagyon kedves jóbarátom Judit hamvai is,aki 2019 augusztusában hunyt el.Ígéretet tettem neki,hogy egyszer tiszteletemet teszem végső nyughelyénél,de ez mind a mai napig nem történt meg.Most szombaton voltam a legközelebb hozzá,de sajnos nem jutott már rá idő.A túra nagyjából tizenötödik kilométerénél járhattunk és eszembe jutott a dolog,de kezdtünk fáradni és nem volt kidolgozva arra sem terv,hogy a temetőtől hogyan jussunk el a Kőbánya-Kispest vasútállomásig.Na és valószínűleg ránk is sötétedett volna már,ami egy temetőben lehet nem a legjobb dolog.Persze mindez csak kifogás.

Ahol ez a repülő elhúzott,talán itt voltunk legközelebb...

Ahol a repülők elhúztak közvetlen a fejünk felett ott lehettünk a legközelebb Judithoz.Ha jól nézem a térképen akkor légvonalban nagyjából 450 méterre,persze a bejárat arébb lehetett.De akkor is.Most kissé meg lelkifurdalásom van,hogy amikor ilyen közel voltunk hozzá,akkor nem valósítottam meg az ígéretemet.Na,de persze nincs elfelejtve előbb-utóbb eljövök,de az is igaz,hogy hét év távlatából már illene ezt megejteni...Judit akinek mit ad isten éppen ma e sorok írásakor van a szülinapja,most lenne 60 éves kereken,jóbarátom volt aki úgy 42 éves kora környékén egy baleset következtében bénult le részlegesen.Tizenegy évig húzta és valószínűleg úgy megsérülhetetett,hogy a szervezete 53 éves korában adta fel a harcot.Késve értesültem a haláláról sajnos.Ezért is ígértem meg,hogy egyszer elmegyek ahhoz a szóróparcellához...Jó ember volt és életem egy nehéz szakaszában segített is nekem.

A szóróparcella,vajon hol lehet Judit neve?

Ha az egészségem engedi,mert én is nyüglödöm már,akkor mindenképp tervezem még bejárni ezt a keresztúri erdőt és mivel az közvetlen a temető mellett van,akkor megfogom ejteni a dolgot.Bár nem lesz egyszerű megtalálni Judit nevét valamelyik oszlopon,de megfogom találni!Nem akarok úgy elmenni ebből a világból,hogy ezt az ígéretet nem váltom valóra,ennyivel tartozom neki...

Az ígéret földjein

Tulajdonképpen ennek a bejegyzésnek nem sok értelme van.Csak mint érdékességet említeném meg na és számomra ha majd egyszer visszaolvasom,hogy ilyen is volt.A legutóbbi túránkon amikor is valóra sikerült váltani Gergő egyik régi álmát és eljutottunk a Cseszneki várhoz végre,érintettük a számomra talán két legkedvesebb várost a múltamból.Na nem túra közben,hanem az odaút és a visszautazás alkalmából.Így először az életemben voltam egy napon abban a két városban amelyben talán a legboldogabb voltam az életem során.Persze vannak még ilyen városok ezeken kivül is,de mindbe egy napon lehetetlenség ott lenni.Tervezem amúgy majd egy olyan utazást a jövőben,hogy elmegyek majd a számomra legkedvesebb helyekre egy heti utazás kereteiben,de mondom ez még a jövő titka.

Veszprémi vár,igaz ez a kép nem most készült

A túrára menet érintettük Veszpémet,igaz csak nagyon érintőlegesen és csak pár percre,de érintettük...Ez is elég volt,hogy eszembe jussanak az itt megélt élmények.Egy nagy szerelem emléke(Zsuzsi) ami ide fűz,ami három évig tartott anno...De vannak barátok is innen...Maya akinél a második chat találkozó volt és aki nagyon jó barátom volt...Eli aki a mai napig barátom,igaz jelenleg nem itt él,de innen származik.Aztán Gergővel is jártam itt,majd érintette még egy-két túránk a várost.Mindenképp tehát sok-sok nagyszerű boldog pillanat fűz ide.Mindig szívesen jövük ide,jó olyankor itt lenni.Talán a legszebb magyar város amúgy.

Veszprém mindig közel áll a szívemhez...

Hazafelé pedig Győrt érintettük,ott szálltunk át a Savaria IC-re.Volt félóránk...félórám...Az állomáshoz közeli főtérre mentünk ki a pompás városháza elé.Itt is előjöttek az emlékek...Ildikó,a királynő...talán ő volt a legnagyobb szerelem?Nem is tudom,de közel van hozzá az biztos...Sok szép emlék,akár itt a városháza előtt is...Az azóta eltelt időben itt nem igazán voltam,egyszer voltam Győrben egy kézilabda meccsen,de az is nagyon rég volt.Szóval messze nem voltam itt annyit mint Veszprémben,így az ittlét hatása ha lehet nagyobb is volt.Ott a győri estében nagyon kedvem lett volna sétálni a régi boldog utcákon,de az a félóra hamar tovaszállt és a varázs elmúlt...

A városházánál Győrben

Így hát egy napon lehetettem a számomra talán két legkedvesebb városban (persze mondtam már,vannak még hasonló kedves városok).Talán ez az egy ilyen alkalom volt ez az életben,talán lesz még ilyen az életben.Ki tudja?Egykor ezek a városok voltak számomra a világ közepéi,az ígéret földjei egy szép élet reményei.De ezek aztán nem válhattak valóra,nekem Gergővel volt dolgom,neki kellett élményeket adni rövidke kis életébe.Így vagy úgy,jó érzés volt érinteni egy napon az ígéret földjeit...

Győri varázs...

Az ígéret földje

Jó idő volt azon a napon... elindultam ha nem is a végtelenbe,de mindenképp egy kecsegtető jövő felé.Egy régi piros-fehér ikarus busszal szeltem át a fél Dunántúlt.

Csodák vártak rám,meseországba csöppentem.

Az élet aztán úgy hozta,hogy minden nagy szerelmemért egy másik helyre egy másik városba kellett mennem.Így kerültek életem tengelyébe olyan helyek,mint Hatvan,Győr,Veszprém,Gyál,Szekszárd vagy éppen Salgótarján.

Az első jelentős állomás ezek közül Győr volt.Számomra az ígéret földjét jelentette akkor.

Meseország

A szívek városaiban aztán egy idő után nem láttak szívesen.Sehol sem.Legalábbis azok nem akikért odamentem...A dolgok vége mindenhol az lett,hogy aztán hazatértem.Persze nem hibáztatok ezért senkit,valószinüleg az én hibám minden hazatérés...

Dátumok,szobák,arcok,csókok,séták,szakitások...

Aztán nem marad semmi csak a csönd.

Ma már jó szívvel gondolok mindenkire.Engem persze a nagy többség már rég elfelejtett.

A hat csodából,mára csupán kettőnek vagyok ismeröse az ismert közösségi oldalon.

Azok közül egy nem szól,nem beszél,nem ír,nem köszön éppen csak van.

A másik aki pont az ígéret földjéről származik és akihez érkeztem azzal a piros-fehér ikarussal legalább ünnepekkor,születés és névnapokkor ír.

A maradék négyből három teljesen elfelejtett,egy pedig azon van,hogy elfelejtsen...

Tér az igéret földjéröl...

Az évek szállnak,szépen lassan araszolok ötvenes éveim felé.Ha megérem persze.Szeretnék még majd egyszer egy olyan túrát létrehozni amely érinti ezt a hat varázslatos helyet amelyek megajándékoztak némi boldogsággal az elmúlt évtizedekben.Na de ezt majd akkora tervezem mire beköszönt a hatodik x...ha eljutok odáig persze...

Az a piros-fehér ikarus meg csak száguld...át a fél Dunántúlon és az évek ködfátyolán egyenesen az Ígéret földjére.

Egy sokat ígérő fényes jövő felé...

Éppen ma 28 éve....