Jó idő volt azon a napon... elindultam ha nem is a végtelenbe,de mindenképp egy kecsegtető jövő felé.Egy régi piros-fehér ikarus busszal szeltem át a fél Dunántúlt.
Csodák vártak rám,meseországba csöppentem.
Az élet aztán úgy hozta,hogy minden nagy szerelmemért egy másik helyre egy másik városba kellett mennem.Így kerültek életem tengelyébe olyan helyek,mint Hatvan,Győr,Veszprém,Gyál,Szekszárd vagy éppen Salgótarján.
Az első jelentős állomás ezek közül Győr volt.Számomra az ígéret földjét jelentette akkor.
Meseország
A szívek városaiban aztán egy idő után nem láttak szívesen.Sehol sem.Legalábbis azok nem akikért odamentem...A dolgok vége mindenhol az lett,hogy aztán hazatértem.Persze nem hibáztatok ezért senkit,valószinüleg az én hibám minden hazatérés...
Dátumok,szobák,arcok,csókok,séták,szakitások...
Aztán nem marad semmi csak a csönd.
Ma már jó szívvel gondolok mindenkire.Engem persze a nagy többség már rég elfelejtett.
A hat csodából,mára csupán kettőnek vagyok ismeröse az ismert közösségi oldalon.
Azok közül egy nem szól,nem beszél,nem ír,nem köszön éppen csak van.
A másik aki pont az ígéret földjéről származik és akihez érkeztem azzal a piros-fehér ikarussal legalább ünnepekkor,születés és névnapokkor ír.
A maradék négyből három teljesen elfelejtett,egy pedig azon van,hogy elfelejtsen...
Tér az igéret földjéröl...
Az évek szállnak,szépen lassan araszolok ötvenes éveim felé.Ha megérem persze.Szeretnék még majd egyszer egy olyan túrát létrehozni amely érinti ezt a hat varázslatos helyet amelyek megajándékoztak némi boldogsággal az elmúlt évtizedekben.Na de ezt majd akkora tervezem mire beköszönt a hatodik x...ha eljutok odáig persze...
Az a piros-fehér ikarus meg csak száguld...át a fél Dunántúlon és az évek ködfátyolán egyenesen az Ígéret földjére.
Ne állj zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem alszom. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémánt csillogás a havon. Én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, Ott vagyok minden hangban veled, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. Ne állj hát zokogva síromnál; Nem vagyok ott. Nem haltam meg....
Az utolsó otthonod...
Emlékszem az egész falu itt volt azon a tíz évvel ezelőtti napon...nem láttam még ennyi embert temetésen...Az óriási tömeg a Te tiszteletedre jött ki,végső búcsút venni...
Bizony már kerek tíz év telt el azóta.Talán úgy is fogalmazhatnék tíz év szenvedés,hiszen az élet ontja a pofonokat jobbról és balról egyaránt és az emberek gonoszak.Végtelenül gonoszak.Az egyetlen dolog ami úgymondd életben tart az az amit Tőled örököltem meg.A túrázás a hegyek,az erdők,a völgyek a patakok örömei...amikért még érdemes a hétköznapok megpróbáltatásait elviselni,tudva,hogy hamaros újra útra kelünk.
Sajon már tíz éve,hogy nélküled...
Indulás a Misinától
Miről is írhatnék még Rád emlékezve?Hiszen annyi mindent megírtam már...de tudod mit?Írok a nagy túráról,tudod amelyen átszeltük a fél Mecseket,amit mindig is terveztünk gyakorlatilag már 1982 óta....Mindig is szóba került aztán,az első hatalmas nyaralásomkor ott a kunyhóban 1986-ban és 87-ben és 89-ben mikor elöször másztuk meg a Zengőt.A kilencvenes években mikor Te voltál nálunk.Amikor Gergő kicsi volt és megterveztük,hogy majd elvisszük erre a túrára.Akkor 2005-ben a Máré várba menet...a srácokkal 2007-ben.Szóval sokszor szóba került ez a túra.Átszelni a Mecseket a Tv-toronytól a Nyárádi kunyhóig.
A túra amely aztán sohasem vált valóra...
Tripammer fa
Szászvárról indulva már a reggeli órákban megérkeztünk Pécsre.Busszal jöttünk,hogy menet közben is csodáljuk a Mecseket,hisz a busz részben átszelte azt.Pécsen mielött belevágtunk volna a kalandokba első utunk az első utunkba eső kocsmába vezetett.Hiszen bekelett venni az inditó söröcskét.Ami majd ugye erőt ad a folytatáshoz...Innen aztán egy helyijáratos busszal felmentünk a Misinára a Tv-toronyhoz.Furcsának tűnt,hogy pont Te aki a Mecsek gyermeke sohasem járt a Tv-toronyban...Szívesen felvittelek volna,de ilyen magasságokban Te már tériszonyos voltál,így inkább hagytuk az egészet a francba.Nekivágtunk a túrának.A Tv-torony után rögtön következett a sípálya,ahová majd eljövök néhányszor a jövőben...Itt volt némi szép kilátás az elöttünk álló útra,de sokáig nem élveztük azt.Lereszkedtünk a sípályán,persze sí nélkül,hiszen szép nyári nap volt éppen.Leérve arra mentünk a piros jelzésen amelyen majd évek múlva Gergővel is megyünk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgy felé.Most azonban csak a Rábay fáig mentünk a piroson,persze útközben letértünk Veled is megnézni a Kantavár romjait.
A Fehér-kúti kulcsosház
A Rábay fa után egy rövid ideig a piros+ jelzésen haladva hamar elértük az országos kéket.Ez vitt tovább minket innentől jó darabig.A hangulatos kéken a csodás mecseki erdőben haladva hamar elértük a Fehér-kúti kulcsosházat.Úgy döntöttünk itt tartjuk első pihenönket és megreggelizünk.Mindig is imádtam a kulcsosházak és környékének hangulatát,keresve sem találhattunk volna jobb helyet a reggelinknek.Szerencsére most nem volt itt senki sem.Forrás ugyan nem volt a közelben,de a hátizsákodban bőven akadt egy kis itóka,ami a Te esetedben most is sör volt.Nem volt már jéghideg de azért lement.Reggeli után folytattuk ezt a gigantikus túránkat és a kék jelzésen hamarosan elértük a Tripammer fát amit egy főerdőmérnök emlékének szenteltek.Az eredeti fa ugyan a hetvenes években egy viharban kettétört,így ennek közelében egy kocsányos tölgyet jelöltek ki új Tripammer fának.Itt a csodás réten is pihentünk egy picit hiszen már 11km-et lezavatunk.
Árpádtető
Folytattuk a szép mecseki erdőben a kéken tovább.Két kilométer múlva következett az Árpád tető.Itt jártunkkor a Mecsextrém park még nem létezett így hát nem is hiányzott senkinek.Az Árpádtetőnél nem álltunk meg,hosszú erdei szakasz következett a Mecsek közepén.Elhaladtunk a Hármas bükk nevezetű résznél majd a Vasas-árok felett is.Majd nem soká elértük a Köves-tetőt.463 méter magasan jártunk itt.Ez idő tájt még nem létezett a kilátó,de mivel tudtam,hogy ebbe már felmersz jönni idevarázsoltam Neked a jövőből.Nézd csak:
Köves tető
Ugye milyen szép?Mivel szerencsére elhoztam magammal erre a túrára az időgépem,így elvittelek gyorsan 2016-ba,amikor is Te már nyolc éve nem voltál köztünk...de most mégis sikerült kicsit időtutazni a kilátó kedvéért.Szóval felmentünk az új kilátóba a világért sem hagytuk volna ki.Érdemes volt persze.Láttuk a Hármast na meg Komlót is és az elöttünk álló útvonal nem kis darabját.Na de nem maradhattunk sokáig,csak egy kisidőre kaptam engedélyt,hogy megmutathassam neked ezt a kilátót,hiszen Te ezt nem láthattad.Visszakellett térnünk 1993-ban,de jobb is volt így.Jobb kor volt az!A túrát folytattuk a kéken ami elvitt Zobákpusztára.Itt még nyitva volt egy klassz kis krimo,elmondani nem lehet milyen jól esett a hideg sör....
Innen már a jólismert Kelet-Mecseki részen vezetett a kék jelzés.A pompás Hidasi-völgy nem volt túl messze.Mennyei érzés volt belépni a Mecsek egyik legszebb völgyébe.Ekkor értük el túránk harmincadik kilométerét!Persze bírtuk.Elvégre a világ egyik legklasszabb túráján voltunk a világ legklasszabb táján...A Hidasi-völgyre persze nincsenek megfelelő jelzők.A völgyön végigfutó kis patak mentén haladó út az augusztusi hőségben a hüvös mecseki erdőben rendkivül kellemes volt!Szinte fájt,hogy a völgy csupán csak közel négy kilométer hosszú volt...
Hidasi-völgy
A Hidasi-völgyből kiérve még mindig a kéken haladva hamarosan elértük a Szürke-rétet.A réten a szabadság érzése tör az emberre,így már erősen a délutánba érve,megtartottuk utolsó pihenönket és megettük a maradék kajánkat.Körülölelt a Mecsek,varázslatos helyen voltunk!A közeli Cigány-hegyet kihagytuk hisz már a 35.-ik kilométert tapostuk fáradtak voltunk.Amúgy is jártunk már a Cigány-hegyen számtalanszor.Mai fejjel már nem hagynám ki többé sosem...Búcsút vettünk a kék jelzéstől,egy darabig még a kék+ kisért minket majd elértük túránk utolsó szakaszát amely a sárga jelzésen vezetett tovább.
Szürke rét
A sárga jelzés volt az az út amelyet sötétben becsukott szemmel is ismerünk.Sándor ráadásul minden fűszállat is személyesen!Elhaladva a Szószék és a Dobogó árnyékában az utolsó kilométerek már kicsit nehéznek tűntek.Vittek a lábaink,de már alig vártuk,hogy feltünjön végre a kunyhó.Reggel tízkor indultunk a Misináról,lassan pedig este fél 8 felé közeledett az idő...Átléptük a negyvenedik kilométert!Aztán lassan feltünt a kunyhó.Csodálatos érzés volt hazaérni!Bizony 42km-et zavartunk le az augusztusi melegben.Itt a kunyhónál este nyolc felé ért véget a sosem volt túra.
Hazatérés - Nyárádi kunyhó
Valóban sosem volt?Vagy csak nekem vannak olyan rossz álmaim,hogy sosem volt?
Egész biztosan volt,hisz külömben hogyan emlékeznék rá ennyire?
Sándor sem halt meg,ez egész biztosan csak egy rossz álom...
Hiszen még arra is emlékszem,hogy a fenetikus túra után,lemosakodtunk és bizony nem kellett altatni.Hatalmasat aludtunk a világ legjobb szálláshelyén és másnap reggel mentünk csak le Szászvárra.
Végső hazatérés
Bizony szégyeltem is magam erősen miatta,hogy a mai napig nem csináltam még egy emléktúrát a tiszteletedre (egy túránknak egy szakaszát ugyan az emlékednek szenteltünk),de csak álmodom.Reggel felkelek és elcsodálkozom majd,élőknek mi a fenéért akarok én emléktúrát tervezni?
Hiszen a szívemben itt élsz mindörökre.
Az összes túrával együtt.
Méghogy sosem volt...
Nem emlékszem pontosan,de valahogy így mentünk ugye?
A közelmúltban újra eljutottam egyik kedvenc helyemre Somoskőre.Az erről készült bejegyzésem ezen a helyen olvasható.Jártam már itt többször az elmúlt évtizedben és a sok élmény mellett ami itt ért,mindig figyelmes lettem egy táblára amely ott áll a Somoskői vár alatt a Petőfi ligetben és a hazatérés napjáról emlékezik meg.Mindig is jobban utána akartam nézni a történetnek,de valahogy mindig elmaradt.Most erőt vettem magamon és utána néztem a dolgoknak.Megérte.A végére mire összeszedtem minden infot,már nem tudtam könnyek nélkül végignézni a Somoskőújfalu hazatérése videót,amely a bejegyzésem alján látható...
A felemelő eseményre emlékeztető tábla Somoskőn
Nehéz elindulni vele,hogy hol is kezdödjön ez a lebilincselő történet.Főhösünk Dr.Krepuska Géza 1861 szeptember 5-én született.E blog kevés hozzá,hogy ennek a fantasztikus embernek a teljes életművét leírjam.Próbálom a lényeget kiemelni: 1888-ban végezte el az egyetem orvosi karát.A fülgyógyászatra specializálta magát, 1898-ban a magántanári képesítést is megszerezte.Szakmai munkáját elismerve ún. „fő” tanszékké (belgyógyászat, sebészet rangjára) léptették elő a fülészetet, őt nevezve ki Magyarország első fülészeti tanszékvezető egyetemi tanárává. (Egyben ő volt az utolsó fülész klinikavezető is, mert őt már orr-, fül-, gégész tanszékvezetők követték.).A magyar Otológiai Szakosztálynak alapító tagja, majd évtizedekig elnöke, később örökös, tiszteletbeli elnöke volt.Előadásai, több mint 100 dolgozata nagyon nagy mértékben visszaszorították a füleredetű halálozást és a süketséget.Több fülbetegséget ő írt le a világon először,több mint 100.000 beteget gyógyított, 6000 agyműtétet hajtott végre.1932-ben munkásságát a legnagyobb magyar orvosi kitüntetéssel – a magyar orvosi „Nobel Díjnak” emlegetett –Balassa emlékéremmel jutalmazták.Nyugdíjazásakor pedig Horthy Miklós, Magyarország kormányzója az államfői elismerés kifejezése-ként aSignum Laudis érdemrenddel tüntette ki.Az 1936-ban írtFülgyógyászat című tankönyve ma is keresett.
Mindez csak töredéke életének,hiszen sok más területen is maradandót alkotott!
A hösök köztünk éltek...Dr.Krepuska Géza
Az ő nevéhez füzödik pl. a Cabernet bor magyarországi elterjedése.
Pestszentimrén felépítette Magyarország első beton épületét,ez a Krepuska kastény,ipartörténeti emlék.Kiválóan hegedült és brácsázott.Kilenc (!) gyermeket nevelt.
Rengeteg minden fűzödik még hozzá,ám élete fő műve mégis az lehetett,hogy két magyar falut Somoskőt és Somoskőújfalut "hazahozta".Erről az egészen elképesztő és szívetmelengető történetről szól a mai bejegyzésem amely ezúttal nem (csak) orvosi munkásságáról,polihisztori tevékenységéről ír,hanem emberi nagyságáról mely előtt fejet hajthat a ma embere,s példaképe lehet a ma ifjúságának...
Emlékműve Somoskőn a vár alatt
Az 1920-as trianoni békediktátum a Karancs-Medves-vidéken, Salgótarjántól északra, Somoskő és Somoskőújfalutól délre húzta meg Magyarország új határát. Tehát a döntés értelmében Somoskő és Somoskőújfalu is Csehszlovákiához került, a környék számos, jelentős szén- és bazaltbányájával együtt. Egy különleges, egészen egyedülálló eset folytán azonban e két falu sorsa ezután kivételesen szerencsés módon alakult.
Dr. Krepuska Géza, a polihisztor fülészorvos, akkoriban egyedülálló műtéti technikájával nem csupán számos betege hallását mentette meg, de a sokat átkozott trianoni határokon is igazított egyet.
A várat nem sikerült megmenteni...de így is nagy szó,hogy az a határ nem
kilométerekkel délebbre került....
Történt ugyanis a következő évben, hogy a budapesti antantbizottság egyik angol tagját, amikor (valami életveszélyes fül- vagy gégeproblémával) megbetegedett, a legjobb pesti szakemberhez, dr. Krepuska Gézához, a Rókus kórház fül-orr-gégész professzorához ajánlották be. Krepuska Géza pedig nem csak hogy Nógrád vármegyében töltötte gyermekkorát, de történetesen éppen azon fővárosi befektetők közé tartozott, akiknek birtoka volt (egy kis bányával együtt) Somoskő-Somoskőújfalu környékén, ahol szerény, virágzó gazdaságot létesített, valamint ahol ásvány- és kőzetgyűjtői szenvedélyének is hódolhatott. Ezért Krepuskát érthető módon nagyon megviselte, mikor a tragikus trianoni döntés következtében még személyes sérelem is érte, hiszen ezáltal „külföldre” került kedves somoskőújfalui birtoka és kedves ismerősei is…
Igazi hösök...
Visszatérve az antantbizottság tagjára: a beteg eljutott Krepuskához, aki sikeresen meggyógyította az angol tisztet; közben pedig elpanaszolta neki is somoskőújfalui birtoka elvesztésének sajnálatos történetét, és rábeszélte páciensét, hogy jöjjön el vele a korábbi birtokra. Az angol tiszt elfogadta a meghívást és egy antantbizottsággal együtt Somoskőújfalura látogatott, ahol Krepuska, valamint a Rimamurányi Vasmű igazgatója (Lipthay B. Jenő) és egy jogi szakértő (dr. Auer Pál) kísérték őket körbe a faluban. Ők javasolták a bizottság tagjainak azt is, hogy próbáljanak meg bárkivel is szóba elegyedni az utcán szlovákul. Meg is próbálták, és bizony nem jártak sikerrel, mivel a lakosok közül senki nem tudott szlovákul. Az antant-bizottság tagjai ekkor döbbentek rá, hogy az elcsatolt település, melyen járnak, egy színtiszta magyar falu!
Szintiszta magyar falu...
A látottak, no meg a korábbi kezelésért érzett hála, meggyőzték az antant tisztet és társait, hogy az előbb említett személyek bevonásával tárgyalásokat kezdeményezzenek az elcsatolt Somoskő és Somoskőújfalu helyzetének felülvizsgálatára. Amilyen felelőtlenül, indokolatlan és meggondolatlan hirtelenséggel csatolták el hazánk nagy részét, nos, azzal szemben e pici területdarabka kérdésének tisztázása viszont annál tovább tartott. A szakértői vizsgálatok, tárgyalások és jogi procedúrák évekig elhúzódtak, de ami a lényeg: 1923-ban megszületett a sokak által elképzelhetetlennek gondolt döntés, miszerint Somoskőt és Somoskőújfalut, valamint a környékbéli bányákat, 1924. február 15-i hatállyal, visszacsatolták Magyarországhoz!
A hazatérés emlékműve Somoskőújfaluban
Somoskő és Somoskőújfalu települése bár visszakerült Magyarországhoz, a somoskői vár viszont Csehszlovákia birtokában maradt. Így állt elő az a hosszú évtizedekig tartó abszurd helyzet, hogy ha valaki Somoskőről föl akart menni a falu szélső házától alig ötven méterre lévő várba, annak a legközelebbi határátkelőn át, hatalmas és nehézkes kerülőt kellett tennie ehhez. Azt viszont sikerült még elérniük Krepuskáéknak, hogy a többi, korábban magyar tulajdonú, „csehszlovák oldalon” ragadt bazaltbányákba továbbra is átjárhassanak a magyar bányászok és vámmentesen szállíthassák Magyarországra a kitermelt követ – mindezt azzal az ügyes állítással tudták elérni, miszerint Budapest kövezésére kizárólag a határ túloldalán maradt bányák bazaltköve alkalmas…
Azért volt amit vámolni is kellett...
Az egykori vámház a bánya és Somoskő között
1924 február 15-én megtörtént Somoskőújfalu, Somoskő és a Medves-fennsík egy részének ünnepélyes átadása. A történelem fintora, hogy a hivatalos átadási jegyzőkönyvet a napnak éppen abban a szakában (délután fél ötkor) írták alá, mint 1920. június 4-én a trianoni békediktátumot… Persze a Trianonban az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatott 61 631 négyzetkilométernyi magyar területhez képest ez a kb. 15 négyzetkilométer, amit e két községgel visszaadtak Magyarországnak, igazán csekélységnek tűnik. Ám e falvak esete mégis szívet melengető, és a leleményesség, amellyel sikerült visszatérniük, megtanít minket az ilyen piciny elégtételek s örömök megbecsülésére, és arra, hogy sose veszítsük el a jövőbe vetett hitünket, amivel akár hihetetlennek tűnő célokat is elérhetünk…
Tábla őrzi a hős emlékét...
Dr.Krepuska Géza 1949 október 15-én hunyt el.
Budapesten, a Reviczky utca 4. szám alatt, Krepuska Géza egykori lakhelyén, márványtábla őrzi a doktor emlékét, Pestszentimrén – ahol szintén birtoka volt - sétányt neveztek el róla. Emlékoszlopa pedig a Somoskő Váralja Emlékparkban található. Kőbevésett emlékeztetőként, hogy a trianoni határokat nem vésték kőbe…
