Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg....
 |
| Az utolsó otthonod... |
Emlékszem az egész falu itt volt azon a tíz évvel ezelőtti napon...nem láttam még ennyi embert temetésen...Az óriási tömeg a Te tiszteletedre jött ki,végső búcsút venni...
Bizony már kerek tíz év telt el azóta.Talán úgy is fogalmazhatnék tíz év szenvedés,hiszen az élet ontja a pofonokat jobbról és balról egyaránt és az emberek gonoszak.Végtelenül gonoszak.Az egyetlen dolog ami úgymondd életben tart az az amit Tőled örököltem meg.A túrázás a hegyek,az erdők,a völgyek a patakok örömei...amikért még érdemes a hétköznapok megpróbáltatásait elviselni,tudva,hogy hamaros újra útra kelünk.
Sajon már tíz éve,hogy nélküled...
 |
| Indulás a Misinától |
Miről is írhatnék még Rád emlékezve?Hiszen annyi mindent megírtam már...de tudod mit?Írok a nagy túráról,tudod amelyen átszeltük a fél Mecseket,amit mindig is terveztünk gyakorlatilag már 1982 óta....Mindig is szóba került aztán,az első hatalmas nyaralásomkor ott a kunyhóban 1986-ban és 87-ben és 89-ben mikor elöször másztuk meg a Zengőt.A kilencvenes években mikor Te voltál nálunk.Amikor Gergő kicsi volt és megterveztük,hogy majd elvisszük erre a túrára.Akkor 2005-ben a Máré várba menet...a srácokkal 2007-ben.Szóval sokszor szóba került ez a túra.Átszelni a Mecseket a Tv-toronytól a Nyárádi kunyhóig.
A túra amely aztán sohasem vált valóra...
 |
| Tripammer fa |
Szászvárról indulva már a reggeli órákban megérkeztünk Pécsre.Busszal jöttünk,hogy menet közben is csodáljuk a Mecseket,hisz a busz részben átszelte azt.Pécsen mielött belevágtunk volna a kalandokba első utunk az első utunkba eső kocsmába vezetett.Hiszen bekelett venni az inditó söröcskét.Ami majd ugye erőt ad a folytatáshoz...Innen aztán egy helyijáratos busszal felmentünk a Misinára a Tv-toronyhoz.Furcsának tűnt,hogy pont Te aki a Mecsek gyermeke sohasem járt a Tv-toronyban...Szívesen felvittelek volna,de ilyen magasságokban Te már tériszonyos voltál,így inkább hagytuk az egészet a francba.Nekivágtunk a túrának.A Tv-torony után rögtön következett a sípálya,ahová majd eljövök néhányszor a jövőben...Itt volt némi szép kilátás az elöttünk álló útra,de sokáig nem élveztük azt.Lereszkedtünk a sípályán,persze sí nélkül,hiszen szép nyári nap volt éppen.Leérve arra mentünk a piros jelzésen amelyen majd évek múlva Gergővel is megyünk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgy felé.Most azonban csak a Rábay fáig mentünk a piroson,persze útközben letértünk Veled is megnézni a Kantavár romjait.
 |
| A Fehér-kúti kulcsosház |
A Rábay fa után egy rövid ideig a piros+ jelzésen haladva hamar elértük az országos kéket.Ez vitt tovább minket innentől jó darabig.A hangulatos kéken a csodás mecseki erdőben haladva hamar elértük a Fehér-kúti kulcsosházat.Úgy döntöttünk itt tartjuk első pihenönket és megreggelizünk.Mindig is imádtam a kulcsosházak és környékének hangulatát,keresve sem találhattunk volna jobb helyet a reggelinknek.Szerencsére most nem volt itt senki sem.Forrás ugyan nem volt a közelben,de a hátizsákodban bőven akadt egy kis itóka,ami a Te esetedben most is sör volt.Nem volt már jéghideg de azért lement.Reggeli után folytattuk ezt a gigantikus túránkat és a kék jelzésen hamarosan elértük a Tripammer fát amit egy főerdőmérnök emlékének szenteltek.Az eredeti fa ugyan a hetvenes években egy viharban kettétört,így ennek közelében egy kocsányos tölgyet jelöltek ki új Tripammer fának.Itt a csodás réten is pihentünk egy picit hiszen már 11km-et lezavatunk.
 |
| Árpádtető |
Folytattuk a szép mecseki erdőben a kéken tovább.Két kilométer múlva következett az Árpád tető.Itt jártunkkor a Mecsextrém park még nem létezett így hát nem is hiányzott senkinek.Az Árpádtetőnél nem álltunk meg,hosszú erdei szakasz következett a Mecsek közepén.Elhaladtunk a Hármas bükk nevezetű résznél majd a Vasas-árok felett is.Majd nem soká elértük a Köves-tetőt.463 méter magasan jártunk itt.Ez idő tájt még nem létezett a kilátó,de mivel tudtam,hogy ebbe már felmersz jönni idevarázsoltam Neked a jövőből.Nézd csak:
 |
| Köves tető |
Ugye milyen szép?Mivel szerencsére elhoztam magammal erre a túrára az időgépem,így elvittelek gyorsan 2016-ba,amikor is Te már nyolc éve nem voltál köztünk...de most mégis sikerült kicsit időtutazni a kilátó kedvéért.Szóval felmentünk az új kilátóba a világért sem hagytuk volna ki.Érdemes volt persze.Láttuk a Hármast na meg Komlót is és az elöttünk álló útvonal nem kis darabját.Na de nem maradhattunk sokáig,csak egy kisidőre kaptam engedélyt,hogy megmutathassam neked ezt a kilátót,hiszen Te ezt nem láthattad.Visszakellett térnünk 1993-ban,de jobb is volt így.Jobb kor volt az!A túrát folytattuk a kéken ami elvitt Zobákpusztára.Itt még nyitva volt egy klassz kis krimo,elmondani nem lehet milyen jól esett a hideg sör....
Innen már a jólismert Kelet-Mecseki részen vezetett a kék jelzés.A pompás Hidasi-völgy nem volt túl messze.Mennyei érzés volt belépni a Mecsek egyik legszebb völgyébe.Ekkor értük el túránk harmincadik kilométerét!Persze bírtuk.Elvégre a világ egyik legklasszabb túráján voltunk a világ legklasszabb táján...A Hidasi-völgyre persze nincsenek megfelelő jelzők.A völgyön végigfutó kis patak mentén haladó út az augusztusi hőségben a hüvös mecseki erdőben rendkivül kellemes volt!Szinte fájt,hogy a völgy csupán csak közel négy kilométer hosszú volt...
 |
| Hidasi-völgy |
A Hidasi-völgyből kiérve még mindig a kéken haladva hamarosan elértük a Szürke-rétet.A réten a szabadság érzése tör az emberre,így már erősen a délutánba érve,megtartottuk utolsó pihenönket és megettük a maradék kajánkat.Körülölelt a Mecsek,varázslatos helyen voltunk!A közeli Cigány-hegyet kihagytuk hisz már a 35.-ik kilométert tapostuk fáradtak voltunk.Amúgy is jártunk már a Cigány-hegyen számtalanszor.Mai fejjel már nem hagynám ki többé sosem...Búcsút vettünk a kék jelzéstől,egy darabig még a kék+ kisért minket majd elértük túránk utolsó szakaszát amely a sárga jelzésen vezetett tovább.
 |
| Szürke rét |
A sárga jelzés volt az az út amelyet sötétben becsukott szemmel is ismerünk.Sándor ráadásul minden fűszállat is személyesen!Elhaladva a Szószék és a Dobogó árnyékában az utolsó kilométerek már kicsit nehéznek tűntek.Vittek a lábaink,de már alig vártuk,hogy feltünjön végre a kunyhó.Reggel tízkor indultunk a Misináról,lassan pedig este fél 8 felé közeledett az idő...Átléptük a negyvenedik kilométert!Aztán lassan feltünt a kunyhó.Csodálatos érzés volt hazaérni!Bizony 42km-et zavartunk le az augusztusi melegben.Itt a kunyhónál este nyolc felé ért véget a sosem volt túra.
 |
| Hazatérés - Nyárádi kunyhó |
Valóban sosem volt?Vagy csak nekem vannak olyan rossz álmaim,hogy sosem volt?
Egész biztosan volt,hisz külömben hogyan emlékeznék rá ennyire?
Sándor sem halt meg,ez egész biztosan csak egy rossz álom...
Hiszen még arra is emlékszem,hogy a fenetikus túra után,lemosakodtunk és bizony nem kellett altatni.Hatalmasat aludtunk a világ legjobb szálláshelyén és másnap reggel mentünk csak le Szászvárra.
 |
| Végső hazatérés |
Bizony szégyeltem is magam erősen miatta,hogy a mai napig nem csináltam még egy emléktúrát a tiszteletedre (egy túránknak egy szakaszát ugyan az emlékednek szenteltünk),de csak álmodom.Reggel felkelek és elcsodálkozom majd,élőknek mi a fenéért akarok én emléktúrát tervezni?
Hiszen a szívemben itt élsz mindörökre.
Az összes túrával együtt.
Méghogy sosem volt...
 |
| Nem emlékszem pontosan,de valahogy így mentünk ugye? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése