Haldokló házikó

Az elmúlt hétvégén jártunk a Mecsekben ahol is érintettük azt a helyet amely számomra a túrázás mekkája: a Nyárádi kunyhót.Itt szoktattak rá a túrázásra,itt vittek bele a jóba,hogy aztán évtizedeken keresztül eljöjjek ide minden évben legalább egy,de lehetőség szerint több túrára is.A kunyhó volt mecseki túrázásaink főhadiszállása,számtalan túra innen indult ki,vagy ide érkezett,vagy pedig érintette azt.Arról,hogy milyen szerepet játszik a kunyhó az életemben,már esett szó ebben a blogban,de ha nem láttad,vagy esetleg érdekel ezen a helyen olvashatsz róla.Sajnos Sándor halála nagyban befolyásolta azt,hogy útjaink aztán nem nagyon keresztezték egymást a kis kunyhóval.Bár 2009-ben egy évvel Sándor távozása után még eljöttem ide,de aztán legközelebb csak 2017-ben Gergővel érintettük ezt a számomra kedves helyet.Újabb sorscsapás súlytott:Gergő is elment,félő volt,hogy soha többé nem jövök el a házikóhoz...de valami láthatatlan erő ide vezetett újra...Talán azért,hogy utoljára lássam...mert amit láttam az nem sok jót ígér a jövőt illetően.

Számomra a legkedvesebb hely a világon

Most is öröm volt megélni azt a pillanatot amikor elöször feltűnt a házikó,ez mindig jó érzéssel töltött el,minden túrán.Ám az öröm nem tartott sokáig.Közelebb érve láttam,hogy a kunyhó még a két évvel ezelőtti (amikor is itt jártam Gergővel) állapotához képest is sokat romlott...közelebb menve hozzá a helyzet pedig még tragikusabb volt...

A Nyárádi kunyhó nem volt más mint egy erdei kulcsosház a Kelet-Mecsek egyik legszebb helyén,a hegység aprófalvai felett a hegyen tán olyan 330 méteres magasságban.Nagybátyám (Sándor) volt annak a természetjáró szakosztálynak,vagy egyesületnek (nevezzük bárhogy) az elnöke akikhez a kunyhó tartozott,mondhatni hát,hogy az ő felelőssége volt annak megfelelő állapotban tartása.Azon időszak alatt amikor nagybátyám volt az elnök nem is volt gond vele soha.Megfelelő állapotban volt mindig,nem volt vele az égvilágon semmilyen gond sem.

Visszatérés ezernyi édes emlék után - ám az örömbe üröm is vegyül

Sokszor voltam itt,sokat aludtam itt.Szerencsére volt olyan is,hogy Gergővel is eljuthattam ide és ő is nyaralt itt kicsit.Sándor halála után a kunyhó is kezdett a pusztulás útjára lépni,mégha lassan is,de állaga folyamatosan napról-napra romlott.Bár 2010-17 között csak képeken láttam,ez is elég volt ahhoz,hogy lássam a házikó haldoklik...Elöször a terasz átalakitása tűnt fel,mert nem ilyen volt.Sokkal jobb volt...aztán a repedések,a vakolat hullása...mind-mind feltűnt a képeken.Mint írtam,nyolc év után sikerült visszatérni.Már akkor is megdöbbentett milyen állapotban van a szeretett kunyhó,de ha visszagondolok rá,még mindig sokkal jobb volt annál mint amit a minap láttam...még voltak benne ágyak,még üzemelt,még kilehetett bérelni.Gondoltam majd csak akad valaki aki rendbehozza,vagy valakik,a szakosztály,az egyesület,önkormányzat stb...de nem akadt senki.

A terasz nyomaiban sem emlékeztetett régi önmagára...

E sorok írásakor hat napja,hogy ott jártam.A helyzet kétségbeejtően lehangoló volt.A terasz a falak tragikus állapotban voltak.Benézve az ablakon pedig azon az egy ágyon kivül ami külön volt az emeletes ágyaktól nem volt benn semmi.Hova tűnhettek az emeletes ágyak,a szekrény,az asztal,a konyhabútorok,az tűzhely,az evőeszközök?Hova lettek?Csak a külsö vakolaton futkározó megszaporodott gyikok szaladgáltak itt.Minden más nem volt a helyén...Körbemenve a házikó körül pedig tízcentis repedések is szembeköszöntek...a konyhaablak pedig nyitva volt,benézve is lehangoló volt a látvány:

Lehangoló a látvány a konyhaablakon betekintve...

Aztán szíven ütött a felismerés....a bútorkat,meg mindent azért vittek el,azért üritették ki a kunyhót mert az életveszélyes és alighanem bármikor összedölhet... Minden idők legtragikusabb egy éve után ez már azthiszem cseppet sem lepett meg...
A házikó végnapjait éli.Elmegy majd a legnagyobbak Sándor és Gergő után,elmegy mert ez az ő szentélyük,hozzájuk tartozik.Semmi keresnivalója már ezen a rút világon.Elmegy ő is odaátra,hiszen odaát is kell egy főhadiszállás,mi sem természetesebb,hogy erre a legméltóbb hely áll majd rendelkezésükre....ha így lesz nem fog fájni,hogyha majd összedől...hiszen majd megyek én is hozzájuk és együtt leszünk majd az örökkévalóságban...

Azért remélem találkozunk még....

Mert a kunyhó örök.Örökkévaló ahogy a legnagyobbak is:Gergő és Sándor is.Örökkévaló mert örökre itt maradtak a szívemben mert ők a legeslegnagyobbak,a legnagyobb túrakirályok és a legjobb emberek akik valaha is éltek.A kunyhó pedig a létező legeslegjobb hely a világon.Nem fog elveszni mert örökkévaló,ahogyan Sándor és Gergő sem vész el soha.... Mert a jó nem vész el soha!Persze félek attól,hogyha majd legközelebb erre tévedek a kunyhó már nem lesz sehol,mert összedőlt... de tudni fogom,hogy odaát újra felépült és csak a legnagyobbak főhadiszállása lett égi túrájukhoz!

Tíz év - és a sosem volt túra

Ne állj zokogva síromnál; 
Nem vagyok ott. 
Nem alszom. 
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. 
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon. 
Én vagyok a napfény az érett gabonán. 
Én vagyok a szelíd őszi eső. 
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, 
Ott vagyok minden hangban veled, 
A csendesen köröző madár szavában, de én 
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. 
Ne állj hát zokogva síromnál; 
Nem vagyok ott. 
Nem haltam meg.... 

Az utolsó otthonod...

Emlékszem az egész falu itt volt azon a tíz évvel ezelőtti napon...nem láttam még ennyi embert temetésen...Az óriási tömeg a Te tiszteletedre jött ki,végső búcsút venni...

Bizony már kerek tíz év telt el azóta.Talán úgy is fogalmazhatnék tíz év szenvedés,hiszen az élet ontja a pofonokat jobbról és balról egyaránt és az emberek gonoszak.Végtelenül gonoszak.Az egyetlen dolog ami úgymondd életben tart az az amit Tőled örököltem meg.A túrázás a hegyek,az erdők,a völgyek a patakok örömei...amikért még érdemes a hétköznapok megpróbáltatásait elviselni,tudva,hogy hamaros újra útra kelünk.

Sajon már tíz éve,hogy nélküled...

Indulás a Misinától

Miről is írhatnék még Rád emlékezve?Hiszen annyi mindent megírtam már...de tudod mit?Írok a nagy túráról,tudod amelyen átszeltük a fél Mecseket,amit mindig is terveztünk gyakorlatilag már 1982 óta....Mindig is szóba került aztán,az első hatalmas nyaralásomkor ott a kunyhóban 1986-ban és 87-ben és 89-ben mikor elöször másztuk meg a Zengőt.A kilencvenes években mikor Te voltál nálunk.Amikor Gergő kicsi volt és megterveztük,hogy majd elvisszük erre a túrára.Akkor 2005-ben a Máré várba menet...a srácokkal 2007-ben.Szóval sokszor szóba került ez a túra.Átszelni a Mecseket a Tv-toronytól a Nyárádi kunyhóig.

A túra amely aztán sohasem vált valóra...

Tripammer fa

Szászvárról indulva már a reggeli órákban megérkeztünk Pécsre.Busszal jöttünk,hogy menet közben is csodáljuk a Mecseket,hisz a busz részben átszelte azt.Pécsen mielött belevágtunk volna a kalandokba első utunk az első utunkba eső kocsmába vezetett.Hiszen bekelett venni az inditó söröcskét.Ami majd ugye erőt ad a folytatáshoz...Innen aztán egy helyijáratos busszal felmentünk a Misinára a Tv-toronyhoz.Furcsának tűnt,hogy pont Te aki a Mecsek gyermeke sohasem járt a Tv-toronyban...Szívesen felvittelek volna,de ilyen magasságokban Te már tériszonyos voltál,így inkább hagytuk az egészet a francba.Nekivágtunk a túrának.A Tv-torony után rögtön következett a sípálya,ahová majd eljövök néhányszor a jövőben...Itt volt némi szép kilátás az elöttünk álló útra,de sokáig nem élveztük azt.Lereszkedtünk a sípályán,persze sí nélkül,hiszen szép nyári nap volt éppen.Leérve arra mentünk a piros jelzésen amelyen majd évek múlva Gergővel is megyünk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgy felé.Most azonban csak a Rábay fáig mentünk a piroson,persze útközben letértünk Veled is megnézni a Kantavár romjait.

A Fehér-kúti kulcsosház

A Rábay fa után egy rövid ideig a piros+ jelzésen haladva hamar elértük az országos kéket.Ez vitt tovább minket innentől jó darabig.A hangulatos kéken a csodás mecseki erdőben haladva hamar elértük a Fehér-kúti kulcsosházat.Úgy döntöttünk itt tartjuk első pihenönket és megreggelizünk.Mindig is imádtam a kulcsosházak és környékének hangulatát,keresve sem találhattunk volna jobb helyet a reggelinknek.Szerencsére most nem volt itt senki sem.Forrás ugyan nem volt a közelben,de a hátizsákodban bőven akadt egy kis itóka,ami a Te esetedben most is sör volt.Nem volt már jéghideg de azért lement.Reggeli után folytattuk ezt a gigantikus túránkat és a kék jelzésen hamarosan elértük a Tripammer fát amit egy főerdőmérnök emlékének szenteltek.Az eredeti fa ugyan a hetvenes években egy viharban kettétört,így ennek közelében egy kocsányos tölgyet jelöltek ki új Tripammer fának.Itt a csodás réten is pihentünk egy picit hiszen már 11km-et lezavatunk.

Árpádtető

Folytattuk a szép mecseki erdőben a kéken tovább.Két kilométer múlva következett az Árpád tető.Itt jártunkkor a Mecsextrém park még nem létezett így hát nem is hiányzott senkinek.Az Árpádtetőnél nem álltunk meg,hosszú erdei szakasz következett a Mecsek közepén.Elhaladtunk a Hármas bükk nevezetű résznél majd a Vasas-árok felett is.Majd nem soká elértük a Köves-tetőt.463 méter magasan jártunk itt.Ez idő tájt még nem létezett a kilátó,de mivel tudtam,hogy ebbe már felmersz jönni idevarázsoltam Neked a jövőből.Nézd csak:

Köves tető

Ugye milyen szép?Mivel szerencsére elhoztam magammal erre a túrára az időgépem,így elvittelek gyorsan 2016-ba,amikor is Te már nyolc éve nem voltál köztünk...de most mégis sikerült kicsit időtutazni a kilátó kedvéért.Szóval felmentünk az új kilátóba a világért sem hagytuk volna ki.Érdemes volt persze.Láttuk a Hármast na meg Komlót is és az elöttünk álló útvonal nem kis darabját.Na de nem maradhattunk sokáig,csak egy kisidőre kaptam engedélyt,hogy megmutathassam neked ezt a kilátót,hiszen Te ezt nem láthattad.Visszakellett térnünk 1993-ban,de jobb is volt így.Jobb kor volt az!A túrát folytattuk a kéken ami elvitt Zobákpusztára.Itt még nyitva volt egy klassz kis krimo,elmondani nem lehet milyen jól esett a hideg sör....

Innen már a jólismert Kelet-Mecseki részen vezetett a kék jelzés.A pompás Hidasi-völgy nem volt túl messze.Mennyei érzés volt belépni a Mecsek egyik legszebb völgyébe.Ekkor értük el túránk harmincadik kilométerét!Persze bírtuk.Elvégre a világ egyik legklasszabb túráján voltunk a világ legklasszabb táján...A Hidasi-völgyre persze nincsenek megfelelő jelzők.A völgyön végigfutó kis patak mentén haladó út az augusztusi hőségben a hüvös mecseki erdőben rendkivül kellemes volt!Szinte fájt,hogy a völgy csupán csak közel négy kilométer hosszú volt...

Hidasi-völgy

A Hidasi-völgyből kiérve még mindig a kéken haladva hamarosan elértük a Szürke-rétet.A réten a szabadság érzése tör az emberre,így már erősen a délutánba érve,megtartottuk utolsó pihenönket és megettük a maradék kajánkat.Körülölelt a Mecsek,varázslatos helyen voltunk!A közeli Cigány-hegyet kihagytuk hisz már a 35.-ik kilométert tapostuk fáradtak voltunk.Amúgy is jártunk már a Cigány-hegyen számtalanszor.Mai fejjel már nem hagynám ki többé sosem...Búcsút vettünk a kék jelzéstől,egy darabig még a kék+ kisért minket majd elértük túránk utolsó szakaszát amely a sárga jelzésen vezetett tovább.

Szürke rét

A sárga jelzés volt az az út amelyet sötétben becsukott szemmel is ismerünk.Sándor ráadásul minden fűszállat is személyesen!Elhaladva a Szószék és a Dobogó árnyékában az utolsó kilométerek már kicsit nehéznek tűntek.Vittek a lábaink,de már alig vártuk,hogy feltünjön végre a kunyhó.Reggel tízkor indultunk a Misináról,lassan pedig este fél 8 felé közeledett az idő...Átléptük a negyvenedik kilométert!Aztán lassan feltünt a kunyhó.Csodálatos érzés volt hazaérni!Bizony 42km-et zavartunk le az augusztusi melegben.Itt a kunyhónál este nyolc felé ért véget a sosem volt túra.

Hazatérés - Nyárádi kunyhó

Valóban sosem volt?Vagy csak nekem vannak olyan rossz álmaim,hogy sosem volt?

Egész biztosan volt,hisz külömben hogyan emlékeznék rá ennyire?

Sándor sem halt meg,ez egész biztosan csak egy rossz álom...

Hiszen még arra is emlékszem,hogy a fenetikus túra után,lemosakodtunk és bizony nem kellett altatni.Hatalmasat aludtunk a világ legjobb szálláshelyén és másnap reggel mentünk csak le Szászvárra.

Végső hazatérés

Bizony szégyeltem is magam erősen miatta,hogy a mai napig nem csináltam még egy emléktúrát a tiszteletedre (egy túránknak egy szakaszát ugyan az emlékednek szenteltünk),de csak álmodom.Reggel felkelek és elcsodálkozom majd,élőknek mi a fenéért akarok én emléktúrát tervezni?

Hiszen a szívemben itt élsz mindörökre.

Az összes túrával együtt.

Méghogy sosem volt...

Nem emlékszem pontosan,de valahogy így mentünk ugye?

Hóban a kunyhóhoz

A születendő télben eszembe jutott egy régi havas túra.

Az időpont 1988 november 2. világosan emlékszem rá ma is.Alig egy hónappal voltunk apám halála után,a családi tragédia fáradalmait kipihenni érkeztünk Sándorékhoz a Mecsekbe.Már útközben szakadt a hó,a vonatok jelentős késésekkel közlekedtek,de biztonságosan oda értünk a mecseki Szászvárra Sándorékhoz.A szakadó hó előre vetitette egy nem mindennapi túra lehetőségét másnapra.Így is lett.Nem emlékszem,sem azelőtt,sem azóta se,hogy ilyen hamar beköszöntött volna valaha is a tél.Mint írtam november másodika volt csupán.Visszagondolva pl.az idei november elejére,még javában zajlott a természet őszi színjátéka és csodaszép idő is volt.Na,de akkor 1988-ban,estére már jó 30centis hó lepte el a Mecseket.

Sajnos a túráról nem maradtak képeim,amúgy is csak egy régi szmena volt akkor nálam.A múltban sajnos valahol elvesztek a vele készült képek.Így a bejegyzést néhány környékbeli és ottani képekkel illusztrálom amik nem ekkor készültek.

1988 november elejére alaposan behavazott a Mecsekben

Sándorral és az ő egyik cimborájával vágtunk neki a téli túrának.Alaposan felöltöztettek,kaptam olyan dolgokat amikre nem készültem: pl.hótaposót és meleg kabátot.Ahogy erre szokás ilyentájt a túrát egy jó felessel inditottuk,így aztán már az első métereken sem fáztunk.A települést (Szászvárt) is alaposan belepte a hó amely ekkora reggelre már elállt.Na és a nap is ki ki sütött.Minden adva volt egy remek téli túrához.Célunk mi más is lehetett volna mint felmenni a Nyárádi kunyhóba.Persze nem csak azt akartuk,hogy felmegyünk azt jövünk is.Odafent úgy spekliztünk,hogy majd befütünk,főzünk egy jó nyúl paprikást na és csinálunk egy kis forralt bort.Ezt így ahogy írom,még így is pompásan hangzik és nagyon-nagyon jó visszagondolni rá.

Hó lepi a betonútat is

A faluból kiérve egy betonút vezetett fel a közeli kb.3km-re lévő bányához amely ekkor tán még üzemelt.Bár az erre irányuló emlékeim már nagyon homályosak.Az út sem volt még letakarítva,nagyon friss volt a hó és a betonúton is volt vagy 20centi vastag.A hótaposókban azonban remekül haladtunk.Áthaladva a bányatelepen az Ól-völgyben találtuk magunkat.Itt már a betonút véget ért (nem mintha ebből bármi is látszodott volna...) és átváltott normál erdei útra.A piros + jelzés akkoriban csak eddig vezetett le a hegyekből (ma már levezet a faluba teljesen).Itt találkoztunk vele.A jelzés pár méter után betért az erdőbe,ahol már vagy 40 centi hó volt.A jelzett turistaúton lehetetlenségnek tűnt felkapaszkodni a kunyhóhoz...

Az erdőben a jelzésen a hóban lehetetlenség volt menni...

Ám volt egy másik lehetőség is.Az erdő gazadasági útat kell követni,az talán valamennyire járhatónak tűnt,bár ezen is volt legalább 25-30 centis hó...Némi kerülö,de nem vészes.A nap sütött továbbra is és a hó csillogott...elképesztően szép és fenséges volt a téli Mecsek a csillogó hóval...nem nagyon lehet ezt leírni...Aztán a hó vastagsága ahogy haladtunk felfelé a hegyen egyre vastagabb lett...már talán volt 50 centi is.Ha itt az úton ez van,mi lehet az erdőben...Térdig süppedtünk a hóban mégis az egésznek a varázsa leírhatatlan volt...Normál esetben a faluból nagyjából egy óra vagy egy és egy negyedóra alatt lehet felérni a kunyhózoz (6km),de legyen másfél óra.Most ez közel három óránkba telt,de felértünk.Itt is csodaszép volt minden,de nagyon kár,hogy elvesztek valahol az eredeti képeim...

A téli kunyhó évekkel később....

A kunyhóba érve azonnal befütöttünk majd elkészitettük a kaját,megföztünk és forralt bort is csináltunk.Mesebeli hangulat volt.Sándor,én és a cimbije.Jól elvoltunk.Hamar felmelegedett a kunyhó így nem kellett fáznunk.A kaja és a bor pedig ilyen helyen ilyenkor....azthiszem nem nagyon kell ecsetelnek mennyire jólesett!Tán még kint is aludhattunk volna a fagyos novemberben,akkor sem fáztunk volna.Miután minden elfogyott a kaja és a bor is,ideje volt visszaidnulni.Lefelé is kelleni fog legalább két óra és hát november elején már korán sötétedik...na nem mintha Sándor nem talált volna haza sötétben is.Búcsút vettünk a téli kunyhótól,persze előtte összepakoltunk,a fütést kikapcsoltuk aztán indultunk vissza.Ezúttal a piros+ jelzésen az erdőben.

A szomszéd a Vörösfenyő kulcosház.Jóval több hó volt akkor mint itt a képen

Csakugyan nagyon nagy volt a hó ez erdőben.Térdig ért.Ráadásul nagyon kellett figyelni mert az út több ponton az Ól-völgy felett halad és nagyjából csak olyan 40 centi széles...alatta a szakadékkal.Ha megcsúszik az ember lezúghat a völgybe...Ám ezúttal sem ért baj minket.Simán leértünk a bányatelepre,ahol időközben a betonútat már megtisztitották ekkorra.Így a lefele út egy órával kevesebb volt mint felfelé, 2óra alatt leértünk.A faluba már sötétedni kezdett.Sándorék ráadásul a falu túlsó végén laktak,de a fene bánta.

A nem túl nagy táv a nagy hó miatt azért sokat kivett belölük.

De megérte és megérné százszor is!Bárcsak élne még Sándor és felmehetnénk oda minden télen....

A szokásos útvonal,látható,hogy az erdőnél letértünk a piros+ -ról

Éjszaka a Nyomákói-kútnál

Úgy emlékszem ez volt az első alkalom,hogy a Nyárádi kunyhónál nyaraltunk.Fiatalok voltunk éppen elkezdtünk kamaszodni.Az élet szép volt.Túraatyám Sándor is még élete teljében volt.Ekkor még csak egy haveromat vittem le a Mecsekbe.Én ekkor már jártam itt többször is,de ez volt az első alkalom,hogy több napot is eltöltünk a kunyhóban.A sors úgy alakitotta,hogy ezen első alkalomkor többen is ott pihentünk a Nyárádi kunyhóban,hisz Sándor egész családja is ott volt velünk és barátja aki a szomszédja is volt meg annak társa.Így aztán remek hangulatban teltek azok a napok.A kunyhó körüli erdők ekkor még dúsak voltak,nem voltak úgy megritkítva mint manapság.Egyedül szinte gyerekfejjel nappal is félelmetes hatást keltettek az amúgy gyönyörü erdők...

A Nyárádi kunyhó és  Vörösfenyő kulcsosházak,
a kép nem ezen a kiránduláson készült!

Hát még este!Baljós árnyak ereszkedtek ilyenkor a környékre és az egész egyben fenségesen szép volt,de félelmetes is!A napközbeni események úgy alakitották,hogy mi a városi fasza gyerekek vagy inkább a városi puhányok fogadtunk Sándorral,hogy éjszaka mindenféle lámpa nélkül lemerünk menni a közeli forráshoz vízet hozni.A közeli forrás a Nyomákói-kút volt a kunyhótól hát mit is mondjak,kb.700 méter távolságra.Tehát az út oda-vissza majdnem másfél kilométer volt.Igen ám,de az ekkor még dús,sűrű erdő szinte nappal is félelmetesnek tűnt mint írtam,hát még éjszaka!Nem tudom már mi volt a tét,tán az,hogy a másnapi túrán majd a vesztes fizeti a sört.Tehát ha lemerünk menni és hozunk vízet akkor Sándor,ha meg nem akkor mi.Jó kis kalandnak tűnt egészen addig amig el nem jött az este 10 óra és elkellett indulni a elöttünk tornyosuló fenséges de félelmetes erdőbe... mindenféle lámpa és világító szerkezet nélkül....

A Nyomákói-kút az erdő mélyén

Nem akartunk beégni,hisz a többiek is ott voltak ugye,így közönségünk is volt.Elkellett indulni.A nappal még jó kaland félelmetesnek tűnt...de nekivágtunk.Behatoltunk a sürű sötét erdőbe,mind a mai napig jól járható jelzéssel ellátott út vezet amúgy a Nyomákói-kúthoz.Egyre inkább kezdtünk nem látni semmit.Az út enyhén lefelé vezetett be egyre jobban a sűrűbe.Persze beszarás közeli állapotban voltunk,hogy eltereljük figyelmünket a félelmünkröl elkezdtünk beszélgetni,főleg csajokról.Abban a korban voltunk amikor odahaza éppen elkezdtünk csajozgatni,így adta magát a téma.Jó ötlet volt,hisz a sötét erdőben egyszer csak elértünk a forráshoz.

A fenséges gyönyörü erdő néhol nappal is félelmetes

Ám ez persze nem volt elég,megkellett várni amíg a kanna megtelik vízzel,ami legjobb esetben is kb.10 perc... A forrás pont egy még mélyebben fekvő helyen volt,így az eddigi koromsötétséget még szorozzuk meg hárommal,na olyan sötét volt itt.Már éppen hozzászokott a szemünk a sötétséghez amikor ezen a helyen még háromszor olyan sötét volt!A forrás csövét sem volt egyszerü megtalálni,de míg ezzel foglalkoztunk addig se féltünk...Megtaláltuk a csöböl folyó vízet alá tettük a kannát és leültünk mellé várva,hogy megteljen.Persze továbbra is beszélgettünk a csajokról.Bár féltünk,de ott az erdő mélye a sötétben is leírhatatlanul fenséges és kellemes volt!Annak ellenére,hogy féltem remekül éreztem magam.Nem is tudom éreztem-e ehhez foghatót még életem során.

A kanna végül megtelt vízzel mi pedig elindultunk vissza a kunyhóhoz,ezúttal kissé felfelé menetben egy teli kanna vízzel amit felváltva cipeltünk.

Sötét erdő

Akkor nem tudtunk,de Sándorék elbújtak valahol a közelben,csendben lapítottak úgy figyeltek minket.Persze nem volt egyszerü dolguk,hogy megállják röhögés nélkül.Ha valaki elröhögi magát lebuktak volna,de ügyesek voltak.Olyannyira,hogy ráadásul aztán elöbb értek vissza a kunyhózoz mint mi.Persze Sándor ismerte az erdő minden zegét-zúgát,éjszaka is feltünés nélkül tudott ott menni.Mi visszafele is majd beszartunk a félelemtől,de folyamatosan beszélgetve haladtunk és így nem nagyon figyeltünk a félelmünkre,persze alig vártuk már,hogy visszaérjünk a kunyhóhoz.Aztán egyszer csak visszaértünk.Diadal érzet fogott el.Megcsináltuk.Sándorék meg eddig bírták,itt aztán már kitört belölük a nevetés.Ekkor mesélte el,hogy figyeltek azt majd beszartak amikor mi a csajokról beszélgettünk meg arról,hogy milyen fasza gyerekek vagyunk,hogy lemerünk menni a sötét erdőbe.Persze aztán mondta,hogy ügyesek voltunk.Mi pedig marhára büszkék voltunk saját magunkra.Így vált aztán ez a sztori az egyik legkedvesebb ifjú kori emlékemmé amely Sándor halála után csak még jobban felértéklelödött.

Rövidke éjszakai túránk (pirossal) az évek alatt az egyik
legkedvesebb emlékemmé vált

Az eltévedt fiú

Mihez kezdenél a sötét erdőben egyedül?Mikor már felfogtad,hogy eltévedtél?Pánikba esnél?Mennél amerre a lábad vagy a sorsod visz?Megtudnád örizni a józanságod,hogy megfelelö döntést hozz a következő lépéseddel kapcsolatosan?

Vagy jobbat tudok.

Mit tennél ha este egy erdőből elöboklászló fiú kerülne az utadba?

Aki láthatóan megvan ijedve,de még ura önmagának?

Hagynád a sorsára vagy segítenél neki?

Vagy tudok egy még jobbat:

Volt már,hogy egy nap megtetted szinte ugyanazt a túrát kétszer?

Az alábbi történetből megtudod mi,hogyan cselekedtünk.A történet minden szava igaz,megtörtént eseményt mesél el.Sajnos ebből a sztoriból nem maradt,nem is maradhatott fényképem,hiszen a szituációnál nem a fényképezés volt az elsődleges szempontunk,meg akkoriban még filmes gépeink voltak csak...A sztorit egy-két saját és egy-két neten talált képpel illusztrálom,nagyjából arról a területről ahol megesett a dolog.

Naplemente tájékán a Nyárádi kunyhónál

Már lemenőben volt a nap a Nyárádi kunyhónál,egy megfáradt társaság pihente ki az aznapi túra fáradalmait és készült a tábortűzzel egybekötött vacsorához.Remek túrát tettünk ezen a napon is a nem olyan vészesen távoli Óbányára,Kisújbánya érintésével természetesen.Élményekkel teli beszéltük át a nap eseményeit miközben kezdett estébe fordulni a nap.Éhesek kezdtünk lenni,kezdtük a gallyakat,száraz fákat összegyüjteni a tábortűzhöz.Üvöltött a magnóból a zene,pár kilométeres körzetben nem volt senki,hagytuk hát üvölteni.Vagy mégsem?Lehet,hogy mégis volt valaki a közelben?

Baljós árnyak ereszkednek az erdőre

Az erdő kezdte esti baljós ruháját magára ölteni.Gyönyörü volt,de egyben félelmetes is...Kint a kunyhó elött jókedvű társaság dinom-dánomozott,italozott,baromkodott.Aztán egyikünk mintha egy idegen alakot vélt volna felfedezni kicsit beljebb az erdőben...Ebben a kezdödő egyre inkább sötétedésbe hajló napszakban ezt már nem lehetett tisztán kivenni.

Na de nem vettük komolyan a dolgot,nem törödtünk vele,ugyan ki vetödne erre a sötét mecseki erdőbe este lassan kilenc felé?Ment tovább a banzáj,lassan meggyújtottuk a tábortűzet is.

Lobog a tábortűz

Kezdtük nyársalni a szalonnát és jóízűen falatozni.Fogyott a sör,jó volt a hangulat,annak ellenére is,hogy egy-ketten már fáradtak voltunk,hiszen azért egy közel 20km-es túrát tettünk aznap.Aztán újra meglátta egyikünk az ismeretlen alakot,már jóval közelebb.Leálitottuk a zenét és arra néztünk mi többiek is.Kicsivel odébb az erdő szélén minden kétséget kizáróan egy emberi alak állt.Hát mit mondjak... a tábortűznél a mostmár teljesen sötét erdőben olyan volt mint egy kisértet...Na nem szartunk azért be,bár túl messze nem voltunk éppen tőle.Én eszméltem elöször.Odakiáltottam,hogy: - "helló,ki vagy?-ot.Amire jött a visszaköszönés: -"sziasztok".Az ezt követő események elvésznek sajnos emlékeim homályában,a következő amire visszatudok emlékezni,hogy állt a fiú mellettünk a tábortűznél.

Sötétség az erdőben

A fiú tán max 12éves lehetett,elmesélte,hogy Kisújbányán vannak nyári táborban és,hogy bizony eltévedt.Nem volt éppen pánikban,még csak nem is félt,de érezhetően nem örült a szitunak.Segítséget kért,hogy nem-e tudnánk segiteni,mert azt sem tudja hol van,merre van Kisújbánya.Mondtam neki,hogy akkor alaposan eltévedt,hisz Kisújbánya ide kb.6km lehet.De áldja a szerencséjét mert mondtam segitünk neki persze.Elöször is adtunk neki vacsorát,majd felvázoltam neki a lehetőségeket.Vagy itt alszik nálunk és reggel visszavisszük,vagy most visszavisszük azonnal vacsi után,persze ezt csak abban az esetben ha legalább még ketten velem jönnek,mert én visszafelé nem kobászolok egyedül a mecseki erdőkben éjszaka...

Persze azonnal szeretett volna visszajutni.A kilencvenes évek közepét írtuk,mobiltelefon még gondolatban sem volt...és itt a Nyárádi kunyhónál még vezetékes sem.Gondoltuk ott a táborban már biztos aggódnak érte,így úgy döntöttünk visszavisszük a fiút a vacsi után.Még hárman jelentkeztek rajtam kivül akik eljönnek erre az éjszakai túrára,így semmi akadálya sem volt,hogy útra keljünk.Éjszaka negyed 11 felé indultunk újra neki annak az útnak,amelyen napközben is jártunk...

Csodás volt az éjjeli erdő

Persze vittünk zseblámpákat is az útra,de keveset használtuk útközben.Az éjszaka erdő az éjszakai Mecsek varázslatosan szép volt...Szép csillagos éjszaka volt majdnem teliholddal,így nem volt annyira sötét,hogy az orrunk hegyéig se lássunk.Mentünk ugyanarra amerre napközben is mentünk.Átmentünk a Kelet-Mecsek nagy hegyein a Somlyón,a Dobogón,a Szószéken és a Cigány-hegyen.Még a régi Cigány-hegyi kilátó állt ekkor,felmentünk rá.Éjfél lehetett.Csoda volt odaföntről a világ...A Mecsek egyik tetejéről néztünk le a sejtelmes erdőségre a majdnem telihold fényében.Földöntúlian szép volt...

Aztán innen már nem volt messze Kisújbánya,levittük a fiút a táborhoz,de oda már nem mentünk be.Nem vágytunk,hogy  hösként ünnepeljenek minket,azt sem,hogy megköszönjék,meg tán aludtak is már.Mondtam a gyereknek,hogy ha kérdezik,akkor mondja azt,hogy egy-két dunaújvárosi faszagyerek segített neki.Megköszönte elköszönt,mi pedig indultunk vissza a kunyhóhoz.

A Dobogó erdeje (a kép illusztráció a történethez)

 Visszafelé is felmentünk a kilátóba,egy kis időt el is töltöttünk ott,majd indultunk vissza a sárga jelzésen a Nyárádi kunyhóhoz.Két óra - fél három felé érhettünk vissza a kunyhóhoz.Ketten maradtak csak a kunyhóban ők éppen egy pár voltak,így legalább míg mi elvoltunk,tudtak adni a testi örömöknek is.Mi pedig megfáradva,de diadalittasan tértünk nyugovóra.Nem kellett altatni egyikünket sem.Hát ennyi volt ez a sztori,ismét sikerült egy jót cselekedni.A srác azóta felnöhetett,talán néha eszébe juthat a sztori,amikor a kedvesének mesél a múltról például... valószinü minket már régen elfelejtett,elvégre arra sem emlékszem,hogy a nevünket egyáltalán tudta-e.Én sem emlékszem a nevére,de arra sem,hogy bemutatkoztunk-e egymásnak.Persze biztosan.

Gyalogoltunk vagy 12-13km-et a mecseki éjszakában,részben megtéve ugyanazt a túrát amit napközben is megtettünk...

Nem volt ám ez olyan sima út,mint ahogy a térképen tünik...

Ősklasszikus Óbányára

Ismét a Kunyhó,ismét a baráti társaság.

Mint már írtam,számtalan alkalommal a Kelet-Mecsekben található Nyárádi kunyhó számitott mecseki túráink főhadiszállásának.Innen idult ki és ide érkezett sok-sok túránk.Ez ezuttal is így volt.A jó szokás szerint itt töltöttünk néhány napot a haverokkal és mivel nem csak itt akartunk lenni útra indultunk a csodás Óbányára.Egy gyönyörü reggelen kipihenve az elöző esti ivászat fáradalmait vágtunk neki az útnak,ha jól emlékszem hatan.

A kunyhótól a sárga sáv jelzés vezetett minket jó sokáig.

Indulás a Nyárádi kunyhótól

Útba igazitás még a kunyhónál,mi a Cigány-hegy felé megyünk most

A kunyhó utáni rész pár kilométeren át lényegében egy nem túl durva,de erős kaptató,hisz megkell másznunk olyan helyeket mint a Szószék vagy a Tolna megye legmagasabb csúcsának számító Dobogó.A Dobogó csúcsán van amúgy a megyehatár,de alatta a sárga jelzésű út még Baranya megyében van.Közben röviddel az indulás után egyik cimborámra rájött a szarás.A kunyhónál valahogy elfelejtette,de utána 1-2km múlva már nem tudta elfelejteni,így valahol a sűrűben talált magának egy megfelelő helyet,mi meg addig várakoztunk a turistaúton gyönyörü környezetben.Rövidesen végzett az emberünk haladhattunk tovább.Mondhatni kicsit ingerszegény erdőkön vezetett át az út,ám a fáitól részben megkopaszitott Dobogóról itt-ott csodás kilátás bonakozott ki.

Erdő a Dobogón

A Dobogó után aztán már ereszkedés volt  és részben szinten is ment az út,500 méter körüli magasságokban mozogtunk.Hamarosan elértünk a Dögkút-tetőt,itt keresztezett minket a Vár-völgyből jövő és Mecseknádasd felé tartó piros jelzés.Innen már látni lehetett a 524méter magas Cigány-hegyet,mivel eleve magasan voltunk ennek megmászása nem volt túl nagy kihívás.A Cigány-hegy tetején található az én egyik kedvenc kilátóm,amit ekkori ittjártunkkor újitottak fel éppen.A helyzet az volt,hogy a régi formájában a kilátó már nem tudta azt szolgálni amiért épült,mert a környező fák akkorára nőttek,hogy már magasabbak voltak a kilátónál.Így azt megkellett magasítani.Ezen munkálatok közepébe botlottunk éppen bele,bár szombat révén,nem dolgozott itt senki.(két hónappal utánunk adták át aztán a felújított kilátót).

Cigány-hegyi kilátó,amikor a felújitás folyt

Azért még így is felmentünk a kilátóba és igy is azért még volt kilátásunk.Innen a Mecsek jelentős része látható és szemet gyönyörködtető.Látszik a Zengő,a Hármashegy,távolban a Misina,látszodnak az innen törésvonalaknak tünő mecseki völgyek,ellátni a Vár-völgy felé és mögöttünk tornyosuló Dogobó is látszik ugye.Sokszor voltam már itt ezelött és azóta is,de ez a kilátás itt mindig rabul ejt.Pihentünk is itt a kilátást csodálva,kellemes lágy szellő törte meg a meleget.Majd egy órai itt tartozkódás után folytattuk az utat.

Mögöttünk a Dobogó

Kilátás a Cigány-hegyről

Túrán a csapat

Lereszkedtünk a Cigány-hegyről és a sárgát keresztező országos kékre tértünk le.Ez vezetett tovább minket.Továbbra is ereszkedtünk és hamarosan feltünt a festői Kisújbánya.

A festöi üdülöfalucskának állandó lakossága nincs.Elsősorban sváb és holland családok tartanak itt fent nyaralókat amelyeknek stílusa idézi a sváb-német stílust.A faluban teljes a nyugalom és ekkor amikor ez a túra zajlott (2007) még nagyobb volt a nyugalom mint manapság.A kis templom sem volt még akkor felújitva,ezután csinálták meg azt is.A falucska amúgy nem önálló település hanem Hosszúhetény része.

Na mi meg alaposan körbe kobászoltunk itt is.

A kék jelzés Kisújbányára

A Kisújbányai Szent Mártont templom bejárata,még a felújitás elött

Bementünk a templomba is

Megnéztük a templomot kivül-belül,az emlékműveket a kézművest a falu főterén.felmetünk egy vendéglátóhelyre ami nem a szokványos vendéglátóhely volt,az egyik ház hátsó kertjében volt kialakitva rendkivül kellemes környezetben.Itt ittunk egy sört/üditőt meg megettünk egy jégkrémet,aztán folytattuk a túrát.Következett az elképesztő szépségű Óbányai-völgy.Ugye itt a falu keleti végében kezdödik az Óbányai-völgy (vagy ha amonnan jön az ember akkor itt végzödik).Itt hatol be az országos kék a bliriáns szépségű völgybe,amelynek Óbányáig tartó szakasza a legszebb,ez olyan 3km-et jelent.

Behatoltunk hát.

Zubóg a patak a völgyben

A völgyben kis zubogók,vízesések sora kiséri a vándort,ezek legnagyobbika és leglátványosabbja a Ferde-vízesés,amelyről már többször is volt szó e blog keretein belül.Ezen a helyen a kibillent pados mészkőrétegeken ferdén félig folyva félig vízesésszerűen átbukva rohan a kis patak vize.Gyönyörü látnivaló.Ezután van a kis híd amely átvezet a patakon,majd következik a híres Csepegő szikla amely tulajdonképpen egy pici cseppkőbarlang.A közel 30 méter hosszú mésztufa-lerakódás 4-6 méterrel a völgytalp fölött található.A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered,számukat az igen intenziv mészkiválás és a dús mohaszönyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni.Rendkivül látványos szakasza ez az útnak!

A Ferde vízesés egy része

A két fő látványosság után sem csökken a völgy szépsége,továbbra is zubogók sora kisér minket,míg el nem érünk az Óbánya határában található két kis pisztrángós tavacskákig.Rendkivül szép hely ez is!Ekkor mikor itt voltunk 2007-ben még minden rendben volt itt.Ezt csak azért írom,mert aztán 2013-14 körül nem kicsi tájrombolást hajtott végre Óbánya önkormányzata megóvva a falut a patak esetleges áradásától.A patakot egy szakaszon részben új mederbe terelték,az alját lebetonozták (!) a tavacskákat elkeritették és épült már a faluban egy csodás háromlyukú híd amelynek pusztán csak az a baja,hogy esőzésekkor,áradáskor megakadnak itt az uszadékok,fatörmelékek és a víz bizony ilyenkor elönti Óbányát... Na de ez egy más történet,most még 2007-ben járunk amikor itt még minden jó volt.

Óbánya

Beérve a faluba végigmentünk azon,nem tértünk be ezuttal sehova,a falu végénél (pontosabban az igazából eleje) található kis vendéglőbe igyekesztünk,ahol aztán megebédeltünk.Emlékeztem,hogy itt isteni a bagulyás,ez ezuttal is igy volt.Egy kis söröcske kiséretében fantasztikus ebédet tartottunk itt.Aztán indultunk vissza,most ugyanazon az útvonalon amin jöttünk,így ha valami kimaradt idefelé azt most pótolhattuk.

Óbáyáról is írtam már ebben a blogban,most külön nem nagyon térek ki rá.Egy utcás zsáktelepülés aminek végénél kezdödik az Óbányai-völgy látványos része.Maga a település is ebben a völgyben van.Nem lakják sokat,tán 170-en zömében svábok.Jellegzetes házainak köszönhetően a magyar Svájcként is emlegetik.

Ebéd Óbányán

A visszafele úton a többség már fáradt volt,én ekkor is élveztem a túra örömeit.Visszafelé újra a Cigány-hegyen tartottunk egy nagyobb pihenőt,majd a kunyhóig vezető szakaszon alaposan szétszéledt a társaság akik bírták hamar ott voltak,akik lemaradtak azok az élboly után jó félórával érkeztek csak meg!Kellemesen elfáradt mindenki,nem igazán kellett esti mesét mondani,hogy eltudjunk aludni.

Kifáradtak a srácok

Őt sem kellett altatni

Ő teljesen kész

A táv a Nyárádi kunyhótól Óbányáig és vissza 16km-es volt.

Nekem gyerekjáték,viszont a többiek alaposan elfáradtak.

Túránk útvonala