Keresztül a Kelet-Mecseken - most északtól-délig

Az év túrája.Annak idején a régi szép időkben minden évben volt egy fő túránk Gergővel.Az év túrája.Rendszerint az adott évben ettől vártuk és reméltük a legtöbbet mind kalandban mind látnivalókban.Ha itt lett volna most velem örök túratársam alighanem idén ezt neveztük volna ki az év túrájának.Most másnap mikor írom e sorokat,valóban úgy is érzem,hogy ez volt az év túrája.Ugye még 2016-ban megcsináltuk a Kelet-Mecseket átszelő túrát,akkor kelettől-nyugatig.Már akkor megérett bennem a gondolat,hogy egyszer majd megkellene ezt csinálni észak-dél irányban is.Teltek az évek és ez a túra egyre csak halasztódott... aztán azt beszéltük Gergővel,hogy majd a 2020-as évet teljes terjedelmében a Mecseknek szenteljük,majd abban (ebben) az évben csak a Mecsekbe jövünk bakancslistázni és akkor majd sorra kerülhet ez a túra is.Aztán a sors keresztül húzva az álmainkat elvitte magával Gergőt,ám ennek a túrának az álmát nem tudta elvenni.Igazából legjobban ezt a túrát Gergővel és Sándorral szerettem volna megcsinálni,erről szól a közelmúltban írodott "Tökéletes világ" c,bejegyzésem.Természetesen velük ez a túra már nem válhatott valóra,így sikerült összeszedni jelenlegi legjobb cimboráim és velük vágtunk neki a bulinak.Én,Zoli,Manó és a Tizedes egy nyári péntek(!) hajnalon vágtunk neki a Baranya megyei Vékénynek.Onnan indult a túra,mint egykor Gergővel a Csepegő-árkot és a Farkas-árkot felfedező túránk.
A Csepegő-árkot most is érintettük.

A vékényi harangláb

Némi segítséggel ugyan,de már reggel fél 8-kor Vékényben voltunk!Indulhatott a buli.Mielőtt belevágtunk volna megnéztük a híres vékényi haranglábat.Ezután tértünk rá a zöld+ jelzésre amely majd felvezet a Csepegő-árkon át egészen a Nyárádi kunyhóig.Ott terveztük a reggelit,majd a sárgán tovább menve Püspökszentlászlóig megyünk.Onnan pedig a zöld4-en Hosszúhetényig,ahol majd újra betérünk egy jó babgulyásra.Hamar megtaláltuk a zöld+ jelzést és mentünk arra amerre egykor Gergővel is.Ám már az út eleje felért egy kisebb akadályversennyel.A helyi lovarda és a Völgységi-patak közötti útszakaszt ugyanis rendkivüli módon benőtte a növényzet.Nehezen lehetett haladni,sokszor csak a lovarda keritésébe kapaszkodva,mert alattunk a talajt kimosták a közelmúlt hatalmas esői.A nagyjából 400 méteres szakaszt végül is sikeresen legyürtük.Behatolhattunk a szentélybe,azaz a Mecsekbe,

Nem akadályverseny,csak a zöld+ jelzés Vékénynél...

Átvágtunk a legelőn és hamarosan azon a csodás helyen találtuk magunkat amelyen a Mecsek egyik legszebb arcát mutatta.Egy gyönyörü zöld völgy köszönt szembe,két oldalt a hegyekkel.Itt ment át a zöld+ jelzés.Erre mentem egykor Gergővel is,reméltem a lelke most is velem volt...A csodás rét a többieket is lenyügőzte,annyira,hogy nem is figyeltek a jelzésekre.Én vettem észre,hogy az bizony kiment a völgyből éppen be az erdőbe.Amúgy teljesen jó időnk volt!Az időjósok hozták a már megszokott tévedésüket.Szeles,felsős időt mondtak mára dél-nyugaton záporokkal.Alig volt felhő,szél semmi és úgy tűnt itt ma zápor sem lesz...A csodás rét után tehát behatoltunk az erdőbe és hamarosan elértük a Csepegő-árkot.

Beköszönt a Mecsek...

Várható volt az elmúlt hetek csapadékos időjárásai után,hogy nem lesz egyszerű az utunk.A Csepegő-árok hozta is a kötelezőt.Nem semmi élményekkel lettünk gazdagabbak.Az utak valóban sárosak és csúszosak voltak.Ám a patak...meglepődtem és nem is kicsit.Alig-alig folydogált meglehetősen szerény vízkészlettel...Hát ez meg,hogy lehet?Nyakra-főre esett az elmúlt napokban,a patak meg majdnem kivan száradva...? Manó szerint azért mert az április meg aszályos volt és nem volt ugymondd alap vízkészlet,a mostani meg gyorsan lefolyt már.Hát ki tudja,mindenesetre meglepő volt,anno annaki idején Gergővel is esős napok után érkeztünk és akkor bőven volt víz a mederben.Na,de mentünk tovább a zöld+ jelzésen ami emelkedőbe kezdett odalenn magával a Csepegő-árokkal.

Megérkezés a Csepegő-árokba

Odákat zengtünk három éve a Csepegő-árokról,amely most sem volt persze kevésbé szép mint akkor...csak...hát...a gyér folyású patak most nem tette olyan érdekessé mint 2017-ben.Ennek ellenére megláttuk fentről az első vízesést,a többiek mondták,hogy menjünk le megnézni.Lementünk,mint egykor Gergővel is.Zolika már ekkor érezhette a vesztét,mert ő fentmaradt a jelzett úton.Mi hárman megnéztük.Foszlányaiban emlékeztetett csak a három évvel ezelőtti önmagára...így is szép volt persze,csak én láttam ennél már sokkal-sokkal szebbnek!Így némi hiányérzetem volt.Megnézve visszamásztunk a csúszos hegyoldalon a jelzésre és mentünk tovább.Az út közben ereszkedett és a csúszos talajon előbb Manó majd a Tizedes is megcsúszott.

Hát nem volt egyszerű

Előbb Manó esett seggre majd a Tizedes esett kicsit,aztán következtek Zolika percei...Én álltam a sarat,nem csúsztam meg sehol,nem estem el sehol.Talán jó iskolám volt...Anno sokszor voltunk ilyen helyen Gergővel és megtanultam az ilyen utakon való járást,az ilyen hegyoldalakon való ereszkedést...így most sem ért semmi baj,miközben a többiek estek-keltek szó szerint.Küzködtünk,de jókat is nevettünk.A második vízesés olyannyira nem folyhatott,hogy észre sem vettük.Az út lement keresztezte a patakot,felment a túlsó hegyoldalon,majd újra lereszkedett a mederhez.Na itt történt a baj.

Pedig Manó még a túrabotját is odaadta Zolikának,mert négyünk közül láthatóan ő szenvedett legjobban.Az út a meredek hegyoldalon ment le a harmadik vízeséshez.Manó és a Tizedes vette ezt az akadályt és lejutottak.Én éreztem Zolinak nem fog ez menni,fennmaradtam vele filmezni.Hát mit mondjak...?Érdemes volt...Ime:

Komolyabb sérülés nélkül,de végül is leért.Én itt is simán letudtam menni,fákba-ágakba kapaszkodva.Leérve aztán a harmadik vízesés sem emlékeztett korábbi önmagára.Alig-alig folydogált...pedig anno...három éve ontotta a vízet.Hiába magyarázta meg Manó a dolgot én továbbra is furcsáltam,hogy ilyen esők után ennyire ne legyen víz a patakban...Ettől függetlenül természetesen szép volt a harmadik vízesés is,ami-ekkor jöttem rá- nagyban hasonlított a Petnyák-völgyi Ágnes-vízeséshez ami itt van pár kilométerrel arébb.Na szóval tetszett ez is azért.Az út mostmár nem emelkedett tovább,így a Csepegő-árok további részén már nem érték bajok egyikünket sem.

A harmadik vízesés is elmaradt a régi szintől...

Zolika legnagyobb örömére kiértünk a Csepegő-árokból.Ám az út emelkedőbe fogott ha nem is olyan nagyon durvába.Ki tudja,tán megüthette magát az eséseknél,vagy csak egyszerüen nem bírta a tempót,de alaposan lemaradt tőlünk,úgy jött felfelé.Néha bevártam,de hiába mentem lassan én is,tőlem is le-le maradt állandóan.Nem mondta mi a baj,de láthatóan szenvedett.Alig vártam,hogy odaérjünk a Nyárádi kunyhóhoz a pihenőhöz.Hátha majd erőre kap újra.Az út odáig már meredek ugyan nem volt,de alaposan sárosnak bizonyúlt.Sokára értük el a kunyhót.Óriási megnyugvásomra még állt...nem dőlt össze,noha már tavaly nem sok jóra számítottam...

A házikó

Aki követ az tudja már mi a különös kapocs köztem és a házikó között,aki nem annak most nem írom le,nézzen utána minden benne van ebben a blogban.Lényeg,hogy a ház nem közömbös számomra és szomorúan tapasztalom minden itt jártamkor,hogy rosszabb állapotban van mint legutóbb... Most annak is örültem,hogy nem összedölve találtam,mert tavaly már ezt jósoltam neki.A házikó előtti rét most is szép volt,az esőbeülö asztalkáknál pedig végre eljött a pihenés ideje!Azthiszem a kalandos Csepegő-árok után ránk fért.

Pihenő

A kajcsi végeztével a Tizedes egyből tovább akart indulni.Mondtam várjunk még,hisz fotózok is,videózok is,meg oké,hogy jobb nem sok ideig pihenni egy túrán,de mi többet szoktunk azért.Mindhármuknak koszos,piszkos,sáros volt a nadrágja az esésektől megcsúszásoktól,az enyém csak a bokámnál ahogy jöttünk a sáros úton,attól.Sokkal inkább zavaró volt a beizzadt pólok,hiszen azért volt páratartalom nem is kevés.Ám most még korainak éreztük a ruha cserét,mert amúgy mindenki hozott váltás ruhát.Még fotózkodtunk párat én még közelebbről megnéztem a házikót,a pottyantósokat a rétet.Aztán búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől ami ment a Vár-völgy felé.Mi a sárga csíkon folytattuk tovább.

A házikó és társa,remélem találkozunk még!

Következett a Somlyó és a Dobogó.Azaz a Kelet-Mecsek csúcsai,ahova természetesen felfelé menet dukált.Itt kezdtem el én is szenvedni.Valóban nem jó sokat pihenni,mert nagyon nehéz újra indulni.Az izmok elgémberednek...Az út itt-ott még alaposan sáros volt,itt-ott meg jól járható.De mivel felfelé menet volt,komolyan szenvedtem most.Emlékeztem három éve amikor Gergővel jöttem ugyanerre,szinte meg sem kottyant,pedig akkor is pihentünk a háznál.Most azonban nagyon nehezen vonszoltam magam.Manó és a Tizedes elöl diktálta a jól megszokott gyors tempóját mi a utóvéd szenvedve haladtunk egészen fel a Dobogóig.

A Dobogó erdeiben

A Dobogó csúcsán Manó elszaladt megnézni a csúcson álló kopjafát.Most nekem nem volt hozzá erőm.Három éve voltam ott,most inkább kihagytam.Volt némi kilátásunk észak felé,de nem sok.Manó visszajött és innen egyenlöre nem kellett tovább felfelé menni.A lefelé haladó útszakaszon kezdtem újra erőre kapni.Az út a Cigány-hegyig már alaposan sáros volt,de haladtunk jól.Újabb és újabb turistajelzések köszöntek be,három-négy út is egy ugyanazon nyomvonalon haladt.Mi követük a sárgát.A Cigány-hegyre már újra erőre kapva simán felmentem.Már nem szenvedtem úgy.Közben a Szószéknél hála  tarvágásoknak szép kilátásunk nyílt a Hármashegyre.

Kilátás a Szószékről

A Cigány-hegyen pedig ott állt kedvenc kilátóm,láthatóan már romló,de még mindig viszonylag jó állapotában.Mielőtt felmentünk volna az asztalnál pihentünk kicsit.Talán Zolika is némi erőre kapott már.Bár kedvetlennek tűnt.Mi hárman kitünően elvoltunk,ő nem annyira.Felmentünk a kilátóba,ő például teljesen fel sem jött,mintha nem is érdekelné a kilátás,pedig talán innen nyilik a legjobb kilátás a Mecsekre.Én most is élveztem mint négy éve az akkori Kelet-Mecseket átszelő túrán még Gergővel...Órákig eltudtam volna itt nézelödni,csodálni a fenséges Mecseket...

A Tizedes,Zolika és én a Cigány-hegyi kilátónál

Kilátás...

Mélázásomból a többiek hangja mozdított ki,mondván akkor menjünk tovább.Nem értettem mire ez a nagy sietség.Péntek lévén ráadásul alig-alig mozogtak erre most bőven lett volna idő és nyugalom kicsit nézelődni..Na mindegy,a többség akarata döntött.Remélem eljutok még kedvenc kilátómba.Innentől kezdve aztán nem volt problémánk többé az uttal.A sáros szakaszok végleg megszüntek,leérve a Miske-tetőre pedig telejesen jó útszakasz fogadott.Sokszor jártam ugye a Mecsekbe az elmúlt évtizedekbe,azonban bármily hihetetlen a Miske-tetőn nem voltam már 31 éve...Így most szinte az újdonság erejével hatott rám ez a fensík,ahonnan pazar kilátás volt a szélrózsa minden irányába.Kezdtem azthinni,hogy ez itt a Mecsek legszebb helye.Alighanem az is volt!

Jómagam a Miske tetőn

Láttam közben,hogy Manóék elöl letértek a jelzésről.Vajon miért?Közelebb érve lestem,hogy betértek egy meglehetősen réginek tünő temetőbe.Utánuk mentem,Zolika közbe kinmaradt az uton.Ez sem érdekelte...Azthiszem nem futott éppen csúcsformát.A temető hangulatos volt egy kisebb fajta erdőben és arra saccoltunk,hogy ez a közeli Kisújbánya temetője,de az,hogy "üzemel"-e még nem tudtuk.Valószinűleg nem,mert a legújabb sír amit találtunk 1996-os volt.Különös hangulata volt,de egyben megkapó és szép.Élmény volt ez is.Zolika sajnálhatja,hogy ennyire nyügős napot fogott ki...

A hangulatos temető

Visszamentünk a Miske-tetőre mentünk tovább a jelzésen.Visszanézve minden eddiginél szebb kilátásunk volt a Mecsekre,Egyszerűen pazar volt...Manó is áradozott,hogy ez az utóbbi idők legjobb túrája...Gyönyörü volt minden innen nézve,hogy a fenébe nem jutottam el ide már Gergővel?Nagy-nagy kár.Persze tudom ha velünk maradt volna,eljutottunk volna ide is...de sajnos nem volt itt és ez fájt.Lassan átértünk a csodálatos fensikon.Egész biztos ez volt az egész túra legszebb szakasza.

Visszanézve egy rész

Újra beértünk egy erdőbe és újra kezdett emelkedni az út,de nem volt olyan vészes.Közben egy szemmel láthatóan is új tanösvényre lettünk figyelmesek.Lám itt kitudtak alakitani egy ilyent,múltkor ezt hiányoltam Rétimajornál..Aztán egy ponton már nem kellett tovább felfelé menni,megkezdte ereszkedését a sárga jelzés.Közben forrásra akadtunk,amiből ugye meglehetősen sok van a Mecsekben.Ha jól emlékszem ez a Diós-kút volt,amiből szomjunkat nem tudtuk oltani,hiszen éppencsak csepergett.A hegy amelyen fentvoltunk pedig a Hárs-tető volt.Leérve pedig elköszöntünk a sárga jelzéstől.Beköszöntött a kék és a zöld4 jelzés na és persze Püspökszentlászló.

Megérkezés Püspökszentlászlóra

Hát itt is Gergővel jártam legutóbb...két éve.... A többiekre bíztam,hogy bemenjünk-e a kastélyparkba vagy menjünk tovább.Úgy döntöttek bemegyünk.Zolikának ez sem nagyon ízlett...kezdett idegesiteni a nyügje,de igyekeztem kikapcsolni.
A parkban ami ugye egy arborétum volt és némi nézelödés után leültem kicsit pihenni míg a többiek bejárták az egészet.Én már nem akartam,hiszen sokadszorra voltam itt.Néhány képet ugyan löttem,aztán a padon ülve vártam a többieket.

A kastélyparkban

Elnézelödtek vagy 20 percig addig is jót pihentem ezen a kellemes helyen.Közben eljött a pillanat,mindenki ruhát cserélt,átöltözött,hiszen izzadtak és sárosak voltunk.A büfé ahol Tibor barátom dolgozott zárva volt,így úgy gondoltam nincs is itt.Elindultunk hát a túra utolsó szakaszára Hosszúhetényig.Közben Manó feltette Zolinak az itteni legaktuálisabb találós kérdést,hogy miért van az,hogy itt Püspökszentlászlón csak egyik oldalt sütik a palacsintát?Ehhez sem volt kedve,mi meg nem árultuk el a megfejtést.Most sem fogom.Mentünk kifelé a kicsiny falucskából.Még a harangláb szolgált látnivalóval na és persze a Mecsek két leghatalmasabb hegye amely körülölelte a falut.

A harangláb

Újfent Gergő jutott eszembe,hiszen vele voltam itt legutóbb.Ilyenkor mindig belémhasított a szívfájdalom...Magunk mögött hagyva a falut lassan közeledett végre Hosszúhetény.Ismerös útszakaszon mentünk át,persze csak nekem volt ismerös.Kezdett már nagy-nagy meleg lenni,de kánikula azért nem volt.Végre feltünt Hetény!A lefogyó vízkészletünk okozta szomjunkat az út melleti meggyekkel csillapítottunk.Beérve a faluba még megnéztük Hetény vezér szobrát,majd más nem maradt beültünk kedvenc helyünkre a Tavasz étterembe.

Jól megérdemelt sörözés

Tudtam itt csinálják a világ legjobb babgulyását.Nem is csalódtunk most sem.Mivel még bőven volt időnk,sörözgettünk,italoztunk.Végre Zolika is feloldodott és egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk itt.Jó pár sört lenyomtunk.Itt fejeztük be a Kelet-Mecseket észak-dél irányba átszelő túrát.Most jól mértük fel a távolságot,hisz nagyjából 22km-et mentünk.Összeségében kellemes jó túra volt amely valóban méltó az év túrája címre.Ám voltak azért nehéz részek.A Csepegő-árok mindhármukon kifogott (rajtam nem).Engem a kunyhó utáni rész viselt meg kissé.Idegesító volt Zolika mostani hozzáállása is és az is,hogy Manóék most is erős tempót diktáltak,de mondom összeségében jó buli volt.Ám hazafelé kellemetlenségek értek.Vonatunk késett így nem értük el a csatlakozást,szólni kellett,hogy jöjjenek értünk kocsival.Szerencsére jöttek így épségben hazajutott mindenki.

Tökéletes világ

Képzeld el,hogy nincs vírus.Képzeld el,hogy ragyogó tavasz van,az emberek ha nem is boldogok,de nyugisak.Képzeld el,hogy a világ úgy tökéletes ahogy van.Képzeld el,hogy nem veszítessz el senkit aki valaha is fontos volt neked.Képzeld el,hogy veled van akit a legjobban szeretsz.Képzeld el,hogy új utakra indulhatsz.Új túrákra.

Mert ez egy tökéletes világ.

Elképzelem hát.

A határtalan béke földjén - Vékény,Mecsek

Hajnalodik.Gergő izgatottan ébred.Nem hiába,indulunk a hőn szeretett Mecsekbe.Méghozzá Vékénybe.Útközben Szászváron majd Sándor felszáll a buszra és hárman együtt indulunk a Kelet-Mecseket északról-délig átszelő túrára!Ohh de brutál jó lesz,a valaha élt három legnagyobb együtt!.Pontosabban csak kettő,én csak örülök,hogy velük lehetek... Öt óra után indul a vonat Újvárosból.Kétszer szállunk át,Szekszárdon már buszra amely elmegy Szászváron át Vékénybe,erre száll majd fel Sándor.Terveink szerint a Csepegő-árkon át kapaszkodunk fel a Nyárádi kunyhóhoz,ahol megreggelizünk.Majd folytatjuk a túrát,a Dobogón és a Cigány-hegyen át.Érintjük a Miske-.tetőt és a Hárs tetőt.Majd Püspökszentlászlón megnézzük a kastélyt és az arborétumot.Hosszúheténybe fejezzük be ezt a gigantikus túrát amely nagyjából jó 20km-esnek ígérkezik.

A csodás Csepegő-árokban

Az utazás rendben zajlik,kilenc előtt már Vékényben is vagyunk.Együtt Sándor,Gergő és én.Indulhat ez a pazar túra!Hamar megleljük a zöld+ jelzést.Ez visz majd fel a Csepegő-árok és a Nyárádi kunyhó felé.Már az első méterek pazarak,ahogy a Völgységi-patak mentén megyünk.Dél felöl vigyorog ránk a fenséges Mecsek.Mi is vigyorgunk mert nagyszerűen érezzük magunkat.Pár méter után be is lépünk a szentélybe azaz a Mecsekbe.Mondhatni a kerek erdőbe.Gyönyörű zöld réten át megy a zöld+ (felső kép),majd be is érünk a vízesésekkel teli Csepegő-árokba,amely sokkal szebb annál is mint amit egy egyszerű földi halandó valaha is elképzelni tud...

Minden vízesést megcsodálunk a fenetikus Csepegő-árokban.Majd megkezdjük a kapaszkodást a már itt is egészen fanatsztikus mecseki erdőben a Nyárádi kunyhóhoz.Mindhárman élvezzük a túrát,Sándor mesél a csodákról mi meg hallgatjuk....aztán mi is mesélünk neki a mi csodáinkról.Remekül elvagyunk.Közben lassan feltűnik a Nyárádi kunyhó.Sándor kunyhója....amely...remek álapotnak örvend.Mondom Sándornak rémálmomban azt álmodtam,hogy az összedölés állapotában van már...Boldogan konstatálom,hogy remek állapotban van,nem hiába hiszen Sándor kezelésében van.Leparkolunk,búcsút véve a zöld+ jelzéstől,amely elmegy tovább a Vár-völgy felé,de mi most nem oda tartunk.A sárgán folytatjuk majd tovább,de előtte lemegyünk friss vizért a Balincai-kúthoz majd csapunk egy klassz reggelit!

Balincai-kút a szívek mélyéről

A Balincai-kút a kunyhótól nagyjából 500 méterre van.Víze andalító,felfrissiti az elveszett lelkeket és szíveket...Nagyokat iszunk a friss nedüből,teletöltjük kulacsainkat,majd viszünk a reggelihez is kellő mennyiséget.Boldogan araszolunk vissza a kunyhóhoz,ahol csapunk egy remek reggelit a csodálatos tavaszi délelöttben...Ennek végeztével búcsút veszünk a szeretett kunyhótól,Sándor mondja jöjjünk nyáron is,azt majd kint alszunk és úgy megyünk új túrákra...boldogan mondunk igent az invitálásra.Most azonban folytatjuk a túrát,immár a sárgán tovább.

A Nyárádi kunyhó,túrázásaim meghatározó helye

Némi emelkedők jönnek,de nem vészesek.Gyönyörü az ébredező mecseki erdő körülöttünk.Jönnek sorban a Kelet-Mecsek urai: a Somlyó,a Dobogó,a Szószék... Sajna kilátás nem nagyon mutatkozik egyikről sem a körül ölelő erdő miatt,de a fene bánja.Továbbra is hallgatjuk Sándor sztoriajit,ő meg a miénket,pl a jeges Rám-szakadékról...Nagyjából három és fél kilométert tudunk le,míg feltűnik a Cigány-hegy.Ezen már lesz kilátás is.Felkapaszkodunk hát az 524 méternyi magas hegyre,amely gyakorlatilag a Kelet-Mecsek közepe.Mondani sem kell,hogy teljes körpanoráma fogad odafentről.

A Cigány-hegyi kilátónál

A kilátót ugye megmagasították,így már biztosított a kilátás a magasra nőtt fák ellenére is.Kérdés mi lesz ha a fák még ennél is magasabbra nőnek?Mindegy,felkapaszkodunk kedvenc kilátónkra és megcsodáljuk a kilátást,mint a múltban már oly sokszor....Sosem lehet betelni vele!Jó háromnegyed órát töltünk fenn.Ezt a látványt soha nem tudom megunni.Sándor is élvezi,pedig ő már vagy századjára van itt.Gergőt is lenyügőzi a látvány.Elvagyunk.Még mindig földöntúli boldogság kerülget,hogy együtt lehetek a valaha volt két legnagyobbal...

A kerek erdő egy darabja a Cigány-hegyről

Indulunk tovább,persze még mindig a sárga jelzésen.Egy kereszteződésnél találkozunk az országos kékkel.Kisújbányára és az Óbányai-völgy felé tart.Most nem oda megyünk,majd legközelebb.Mi haladunk tovább a sárgán.Csodás fensík következik a Miske-tető.Tán itt-ott látszodnak Kisújbánya házai.Birkák legelnek a környéken,a béke kézzel fogható.Körül ölel minket a Mecsek és a kerek erdő...Nem akarok innen elmenni... ez a hely csúcs.

A Hárs-tető következik,újabb emelkedő.Remekül bírjuk,a fáradtságnak nyoma sincs,azt felülírja a boldogság érzete...Itt újabb forrás köszön ránk,a Diós-kút.Tartunk hát egy ivószünetet,frissitjük készleteinket.

Útközben a csodák földjén

Ereszkedés következik,le Püspökszentlászlóra.Varázslatosan friss a levegő.Elmúlt dél már a délutánba hajlunk.A túra tán eddigi legkönyebb szakasza ez.Rám tör az érzés,hogy minden tökéletes...ez egy tökéletes világ.Nincs és soha nem lesz semmi baj....hogyan lehetne ha ilyen emberek és ilyen szép tájak léteznek.... Lassan-lassan elérjük Püspökszentlászlót.Sokat jártunk erre az elmúlt években,de ez is olyan mint a kilátás a Cigány-hegyen.Nem lehet megunni.A kastély szépen felvan újítva,a park azaz az arborétum pedig szinte hív,hogy menjünk be.Nem hagyjuk ki természetesen.Előtte még búcsút veszünk a sárga jelzéstől,utunkat tovább a zöld négyzet vezeti.

Püspökszentlászlóra érve

A park mint mindig most is nagyon szép.Körbejárjuk természetesen,majd az egyik padnál kicsit leülünk.Van már pár kilométer a lábainkban.Csinálunk pár fotót,Sándor pedig két sörrel és egy üditővel jön elő.Mig mi nézelödtünk addig hozott a büféből kis itókát.Ezt lenyakaljuk.Olyan minden mint a mesében.Szerintem akár itt is maradhatnánk örökre.Nem csinálnék mást csak a parkban sétálnék és a környéken túráznék.Tudnám,hogy sosem érne baj,hogy sosem menne el sem Sándor,sem Gergő... Azthiszem pontosan ilyen lehet a Mennyország...a fény....

Együtt mindörökké

Na de megyünk tovább,már sajnos nem sok van vissza ebből az egészen fantasztikus túrából.A zöld4 jelzés megy át a Püspökszentlászlói-völgyön.Jobbra és balra a királyok.
A Zengő és a Hármashegy.Zöldül persze minden.A medvehagymához még korán van,így a Paraszik-tetőre most nem nézünk fel.Megyünk tovább Hosszúhetény felé.Akkor is így mentünk amikor Sándor elöször elhozott erre a túrára (igaz az Szászvárról indult) valamikor 1986 tájékán...A távolban mintha feltünnének Hosszúhetény házai.

Elmenőben Püspökszentlászlóról

Beérve a faluba elöször Hetény vezér szobra fogad.Sándor nem volt itt mióta elkészült,ő most látja elöször.Legalább ebben az egyben megelőztük,mi már voltunk itt azóta!Bandukolunk a falu hosszú utcáján.Emlékszem van itt a közelben egy nagyon frankó hely,javaslom Sándornak menjünk be oda.Rábólint.Hamar meg is leljük ezt a szerintem az országban legkirályabb vendéglátóhelyet.Beülünk.Mondom a többieknek vendégeim egy isteni babgulyásra,majd egy jó kis itókára.Be is nyakalunk mindent,Sándor még fizet egy kör itókát.Ezzel zárjuk ezt a fantasztikus túrát!

A szuper hely Hosszúhetényban,ha erre járok sosem hagyom ki!

Egészségedre barátom!

Hát nem mindennapi élmény volt,az egyszer biztos.Annyi van még hátra,hogy megvárjuk a buszt és visszamegyünk Szászvárra,mert Sándor természetesen nem hagyja,hogy hazamenjünk.Náluk alszunk azt majd holnap hazamegyünk.Visszaérünk hozzájuk.Letusolunk,elmegyünk egyet inni,majd eszünk valamit,a nagynéném kedvéért.Hisz bár tele vagyunk a babgulyással,a világért sem sértenénk meg...

Valami jelez...mintha egy telefonos ébresztő lenne az...ohh a francba!

Hát csak álom volt?Dehát...olyan valóságos volt minden....nem,nem lehetett csak álom.

Ott voltam a két legnagyobbal,ott velük.Mindörökké.

Mert ez egy tökéletes világ.

Hamar véget érő álmaink

Pár hete taglaltam a tavaszi szezon várható esélyeit itt a blogomban erről itt olvashatsz ,akkor egy egészen fantasztikus őszi szezon után az első helyen álltunk.Minden esélyünk megvolt reménykedni.Alig vártuk a tavaszi idényt,hogy újra elkezdöthessen a bajnokság.Számoltuk vissza a napokat.Remek mérközések ígérkeztek a tavaszi szezonra.Aztán nem minden úgy alakult ahogy vártuk.Egy elhuzodó hosszú tél miatt a teljes első forduló elmaradt,majd nekünk a második is,amikor Szekszárdra mentünk volna.Állt a víz a pályán lehetetlenség lett volna rajta játszani.Március 14.-én kerülhetett sor az első mérközésünkre idehaza a Szentlörinc ellen.

Áll a víz a Szekszárdi stadionban

Minden úgy kezdödött ahogy azt vártuk, 2-0-ás előnyre tettünk szert és akkor még nem gondoltuk,hogy a vége 2-2 lesz...no de sebaj,megengedhető egy apró botlás.Rá három napra rangadó következett idehaza a régió másik csapatával a remek Iváncsával.Szakadó esőben és hidegben került sor a mérközésre,amelyen mire feleszméltünk az ellenfél már 3-0-ra vezetett... Ekkor kezdtük azt érezni,hogy valami nem teljesen kerek.Szépítettünk és becsülettel küzdtünk ugyan,de végül is 3-1-re kikaptunk és oda lett az első hely is...Ugye a legelején aztmondtuk ha a tavalyi negyedik helyet sikerül elérni akkor elégedettek leszünk.Végül is igen,csak azok után,hogy az őszi bajnokok mi voltunk,ez kicsit keserű pirula volt már...

Kezdödik a meccs

Következett az első idegenbeli meccs Kozármislenyen.Szépség tapaszként hatott a 3-1-es győzelem.Talán nincs veszve minden... és közeledett a nagy rangadó a Tiszakécskével március 31-én.Persze,hogy ezt is alig vártuk.Ha győzünk visszajöhetnek az esélyeink a bajnoki címet és az NB II.-be feljutást illetően,ha veszítünk elúsznak a megmaradt álmaink is.Jól kezdtük a meccset,helyzeteink is adódtak,de nem sikerült bevenni az ellenfél kapuját.Ők az első támadásukból gólt szereztek 0-1...ment a görcsös akarás,de nem sikerült az egyenlítés a szünetig.Aztán elkezdödött a második félidő...így utólag,lehet jobb lett volna ha nem kezdödik el...

Már tetemes hátrányban,hazai pályán,idén már másodszor....

Itt is az első ellenfél támadásból gól született...0-2...innen már nincs visszaút.

Küzdöttük mi becsülettel,de semmi sem sikerült.Voltak óriási helyzeteink,de nem ment be egy sem,aminek a vége persze az lett,hogy az ellenfél szerzett újabb gólt....0-3...Megfogadtam,hogy legyen bármi is soha nem szidom a saját csapatomat,de most én is elvakkantottam magam,hogy "mi a fasz van már"...Nem ment semmi,nem sikerült semmi.Sikerült ugyan egy becsület gólt szereznünk,de a lényegen nem változtatott.Ezt a rangadót is elvesztettük 3-1 arányban....

Két rangadó,mindkétszer 1-3...

A bajnoskágban a harmadik helyre csúsztunk,elveszitve az esélyünket az első helyre.Na és a harmadik helyünk sincs biztonságban,mert rohamosan jön ránk a minket is elverő Iváncsa...Hát a remek ősz után ez most egy kisebb fajta csalódás.Nem tudom mit szúrtunk el ennyire...Sajnálom a csapatot,mert ebben a tavaszi szezonban több volt.Sokkal több...Persze az álltalunk vázolt negyedik hely meglehet,söt a harmadik is,sőt kis szerencsével akár a második is,de valahogy,valahol valami megtört.Hát majd meglátjuk,hogy alakul.

Ismerösökkel körülvéve minden körülmények között ott a lelátón! (fotó:Dpase)

Mi mindenesetre továbbra is ott leszünk minden hazai meccsen és ha úgy alakul egy-két idegenbelin is.Mi nem csak akkor szurkolunk a csapatnak amikor jól megy,hanem akkor is ha nehéz időket élünk.Az álmaink a bajnoki címet és a feljutást illetően hamar véget értek,de a bajnokság továbbra is izgalmas.Drukkolunk,hogy a dobogó azért meglegyen!

Én már negyven éve drukkolok a helyi csapatnak,a fiam is erre neveltem :)

Nyolc év után visszatérés a kunyhóhoz

Pazar túrát tettünk a Kelet-Mecsek páratlan szépségű völgyeiben,ám ez a túra mégsem ezekről marad igazán emlékezetes,hanem arról,hogy nyolc év múltán visszatértem szeretett Nyárádi kunyhómhoz egykori mecseki főhadiszállásunkhoz.Na de menjünk szépen sorjában.Tervünk szerint túránkat a Baranya megyei Vékényből inditjuk,majd felmegyünk a Csepegő-árok nevezetű mecseki szurdokon keresztül a Nyárádi kunyhóhoz,onnan pedig felkapaszkodunk a Dobogóra,majd lereszkedünk a Farkas-árokba és a Váraljai-völgybe.Túránkat pedig majd Váralján fejezzük be.

Az utazás ide hasonló volt mint a három héttel ezelötti túránk kiindulópontjához Hosszúheténybe (erről itt lehet olvasni a bejegyzés elején),csak annyi,hogy nem szálltunk le ugyanarról a buszról Hetényben,hanem mentünk tovább Vékényig.Hát nem volt egyszerű,majd írok ezekről az utazási viszonyokról egy külön bejegyzést,most nem részletezem.A lényeg,hogy délelött 10 órakor tudtunk nekivágni a túrának.

Vékényi harangláb

Ahogy elindultunk rögtön bele is botlottunk a zöld+ jelzésbe,ez vezet majd minket a kunyhóig.Ám amilyen gyorsan bele botlottunk olyan gyorsan el is vesztettük a jelzést.Ennek oka pedig a közeli harangláb volt.Ahogy elindultunk megláttuk a távolban a csodás kis építményt,ennek hatása alá kerülve csak arra figyeltünk,hogy elérjük.Közben a jelzés meg elment másfelé,de ezt nem vettük észre.Ott voltunk a haranglábnál egy macsek kiséretében,majd miután kifotózkodtuk magunkat mentünk befelé a településen az egyik utcában.Aztán egyszer csak feltűnt,hogy nincs meg a jel...hoppá!Nem volt mit tenni visszamentünk oda ahol utoljára láttuk.Meg is leltük,ám ez 20 perc késést okozott.Na de sebaj.Innentől jobban figyeltünk és nem volt többé gondunk a jelzésekkel a túrán.Mecsek révén kitünöen voltak felfestve! (olvasod ezt Budaörs?)

Mező a lovakkal,háttérben a kezdödő Mecsek

Kiérve Vékényből egy mezőn találtuk magunkat egy lovardával.Szép lovak és szamarak élték itt mindennapi életüket.Egy-kettő üdvözölt minket.Aranyosak voltak.Az út itt nehezen járható volt a kerítés mellett.Aztán lassan elkezdett a hegyek felé fordulni.A távolban gyermek és ifjú korom egyik meghatározó települése Szászvár vigyorgott ránk.Lassan elértük a Kelet-Mecsek északi lejtőjét és beléptünk a szentélybe.Azaz a Mecsekbe.

Földöntúlian szép réten találtuk magunkat.Ha létezik mennyország akkor én valami ilyesminek képzeltem mindig is.Nagyon nem is akartam innen tovább menni.

Csodás réttel fogadott a Mecsek

Ezen a réten ment át a zöld+ jelzés,aztán beértünk az erdőbe a Csepegő-árokba.Elöző nap nagy eső esett országszerte,ez a terület sem úszta meg,így az utak sárosak és csúszosak voltak,a patakok pedig megduzzadtak.Az út keresztezte a patakot és a megduzzadt medren át nem volt egyszerű átmenni,de azért persze sikerült.Aztán a völgy vagy ha jobban tetszik a szurdok a Csepegő-árok kezdett elképesztően szép lenni és egy pont után már úgy éreztem ez a Mecsek legszebb völgye!Ez pedig abban a hegységben ahol olyan völgyek vannak mint az Óbányai,a Hidasi,vagy a Melegmányi,igen nagy szó!Az út ugyan a hegyoldalban ment,de lelehetett látni a mederbe és egy ponton fentről meg is pillantottuk az első elképesztő szépségű vízesést!Lereszkedtünk hozzá.Érdemes volt!

A völgy első vízesése fentről...

...és lentről

Elképesztő vízhozammal és hanggal zúdult alá a víz.Gyönyörü volt!Itt is fotózkodtunk persze egy sort.Volt itt egy forrás a Csepegő-forrás,de nem adott vízet,ez meglepő volt ekkora esőzések után.Mondták és olvastam is,hogy igazából a mederben lenne jó haladni,mert úgy igazán szép a völgy,de lehetetlenség volt,hisz alaposan megduzzadt a patak.Visszamentünk az útra amely elkezdett szívatni minket,ugyanis hol lejött a hegyoldalról a mederig keresztezte azt,majd a másik oldalon ment fel a hegyoldalba,ahol aztán újra lejött keresztezni a patakot,hogy újra felemelkedhessen ezen az oldalon.Ezt párszor eljátszotta velünk.Közben megláttuk a második vízesést is,ez is szép volt,de közel menni hozzá lehetetlenség volt.

A második vízesés

Tovább haladtunk le-fel,keresztezve a patakot,le-fel... elértük a harmadik vízesést is.Ez sem volt semmi,ereszkedés közben a hegyről Gergő seggre is csüccsent,de hamarosan ott voltunk a vízesénél.A három közül ezt lehetett legjobban megcsodálni.Meg is csodáltuk és ekkorra már biztos voltam benne,hogy valóban ez a Mecsek legszebb völgye.A dolog pikantériája,hogy sok-sok éven keresztül a közeli Nyárádi kunyhó volt a főhadiszállásunk a mecseki túráinknál és hiába,hogy a kunyhó ide kb.mindössze 2,5km lehet,ide sohasem jöttünk le.Egyszerüen ezt a mostani fejemmel nem is tudom megérteni.Ez a hely mindvégig itt volt a közelünkben és mindig kihagytuk...Érthetetlen...

A harmadik vízesés

Gergő a harmadik vízesésnél

Zoli a harmadik vízesésnél

A vízesés után kezdett csitulni és szelidülni a pompás völgy,aztán kiértünk belőle.Szép hegyoldalon vezetett tovább a jelzés.Egy ponton őzek húztak el a közelünkben és erre megint nem voltam kellően felkészülve,hiszen mire előbányásztam a kamerát már rég messze jártak... Aztán egyszer csak ott voltunk... Ott!Megállt a vér ereimben mikor megpillantottam szeretett kunyhómat.Szívetmelengető érzés volt újra látni.Aki esetleg elöször olvassa soraimat nem érti,nem értheti mi ez a hirtelen "felindultság" nekik itt egy bejegyzés arról,hogy mi is fűz engem ide: itt olvashatsz az okokról.A lényeg az,hogy újra itt voltam!

A pillanat amikor újra megpillantottam a kunyhót.

 Most,hogy újra itt voltam eszméltem csak rá,hogy nyolc éve nem jártam itt!A gondolat elborzasztott... hogy lehetséges ez amikor 1982-től 2009-ig ez volt számomra a túrázás temploma...Hogy kerülhettem én ezt el nyolc éven keresztül...Persze sok-sok dolog megváltozott,a legszomorúbb persze Sándor halála volt.Aztán a haverok is akikkel ide jártam messze elkerültek az elmúlt években,Sándor hozzátartozói sem szeretnek úgy mint Sándor szeretett és a mi útjaink sem vezettek igazán erre.De nem fog többé 8 év eltelni,hogy újra eljöjjek ide az is biztos!Szóval ott álltam a kunyhó előtt földbe gyökerezett lábbal és csak néztük egymást a kis házikóval.Szomorúan tekintett felém,mintha csak azt kérdezte volna: - hát hol voltál eddig?

Most is gyönyörü...

Közelről látszik a szomorúsága...

A kunyhó meglehetősen rossz állapotban volt,szinte láttam rajta,hogy "szenved".A kunyhónak lelke volt és szenvedett,de éreztem azt is,hogy örül nekem,örül,hogy újra láthat...Be nem tudtunk menni,nem volt itt senki (hál isten) nekem meg nem volt kulcsom.A terasz nem a régi volt a falakon pedig repedések tucatjai jelezték a ház romló állapotát.Engem pedig megrohantak az emlékek...a sok innen induló,vagy ide érkező túra...Sándorral,a haverokkal... csodás idők emlékei.... Meghitt hangulat lett rajtam úrrá,kicsit pihentünk is itt.Eleve úgy kalkuláltam be a túrát,hogy lesz itt egy nagy pihenő,tudtam nem lesz könnyü innen újra elindulni... Kajaszünetet tartottunk egy csomó képet és videót csináltam,emlékeztem még kicsit a boldog időkre aztán eljött a búcsú ideje.Menni kellett tovább...

Búcsú a kunyhótól (a másik ház a  Vörösfenyő kulcsosház)

Az út innen induló szakaszát a Dobogóig Gergővel egyetértésben szeretett túra atyámnak Sándornak ajánlottuk.Mivel rengeteget jártunk erre Sándorral és a halála óta nem nagyon voltunk itt,ezért ez a szakasza a túránknak Sándor emléktúra lett...

Sáros szakasza következett az útnak,de tudtam ez a rész esőzés után mindig sáros.Már a sárga jelzésen haladtunk a zöld+ a kunyhónál elment a Vár-völgy felé.Emelkedő következett felfelé,jöttek a hegyek a Somlyó és a Dobogó.Nem voltak ezek vészes emelkedők csak a sár miatt volt most a szokásosnál nehezebben járható.Nem volt messze a Dobogó,így hamar elértük.Most is szép volt a Dobogó erdeje,egy helyről még kilátásunk is volt észak felé.Aztán felmentünk a csúcsára.Ez a Mecsek ötödik legmagasabb pontja,egyben itt van a megyehatár is.Tolna és Baranya megye határa és ez Tolna megye legmagasabb csúcsa.Mindezt a csúcson egy kopjafa jelzi.

A Dobogó csúcsán

A Dobogó után már ereszkedés következett,de az út továbbra is sáros volt.A Szószék következett amely 18 méterrel alacsonyabb a Dobogónál.Az út nem a csúcsnál halad,hanem jó magasan a hegyoldalon.Egy ponton gyönyörü kilátásunk nyilt dél,dél-nyugat felé.Feltünt a Zengő és kicsit odébb a Misina a Tv-toronnyal.Ez a kilátás régen nem volt,a tar vágásoknak volt köszönhető,hogy most létezik.Szép hely volt.A Szószék után következett a Dögkút-tető,de odáig már nem mentünk el.Letértünk a sárgáról a Farkas-árok felé a kék+ -ra,azaz észak-keleti irányba.

Kilátás a Szószékről a Zengőre

Úgy tünt sima utunk lesz,aztán a jelzés letért a sima utról,be valami dzsungelszerüségbe,helyenként szinte járhatatlanná téve a haladást.Ez lenne a Farkas-árok?Gergő megnyugtatott aztán,hogy ez még nem az,majd egy-két kilométer múlva lesz az...Valóban aztán kezdett jól járhatóvá válni az út.Négy forrás van ebben a vögyben,ezek közül az első a Lendület-forrás úgy tünt mintha valaki szétbarmolta volna...így persze vízet sem adott.Kezdett a völgy látványos lenni,az út haladt lefelé,a patak egyre hangosabb lett.A második forrás egy kis mellékvölgyben volt pár méterre az uttól.Vadvirág névre hallgatott és ez végre adott vízet!Tovább haladva kezdödtek a kis vízesések,zubogók.Hasonlított az Óbányai-völgyre.Látványos kis vízesések sora követte egymást.Élvezetes szakasz volt.

A Farkas-árok egyik vízesése

Az időnk jó volt,hol előbújt a nap,hol beborúlt,de ettől függetlenül nagyon jó idő volt.Szép erdőkön vezetett az út a Farkas-árokban és lassan-lassan javult is.Már nem volt oly sáros,persze ez rajtunk már nem segitett,hisz a nadrágunkra térdig bizony rátapadt a sár,amely rá is száradt már ekkorra.Elértük a váraljai kulcsosházakat,itt is volt vízesés.Innentől a völgyet már Váraljai-völgynek nevezték.Kellemes füves rész volt a házak környékén.Jó lehetett itt egy-egy hétvégét eltölteni.

Erdő a Farkas-árokban

A váraljai kulcsosházakhoz érve

A házak után egyre javult az út,csak hát...sok helyen keresztezte a patakot amely ugye felvolt duzzadva itt is,így csak úgy tudtunk átmenni rajtuk ha bele-bele léptünk a vízbe.Ez nem igazán használt,de tudtunk haladni.Lassan elértünk a váraljai tavakhoz,ez is egy szép hely volt.Egy óriási zöld réten pihentünk egyet és kajáltunk újra.Végéhez közeledett a túránk.Csodás rét volt ez is.Sokan voltak itt,fözöcskéztek éppen,a tó túlpartján pedig sétálgattak az emberek a váraljai parkerdőben.Jó félórát pihentünk itt.Már csak a falu volt hátra,amely azonban jó hosszú volt.

Váraljai tavacska

Csodás rét a Váraljai-völgyben

A falu tulsó végén volt a vasúti megáló ahol majd befejezzük és indulunk majd haza.Ám odáig még volt 4km.De volt még majdnem két óránk.Legalább szétnézünk a faluban és keresünk egy jó kocsmát ahol lehörpintek majd egy sört.Imádok ilyen helyeken egy jó sört inni.A település nagyon szép volt,nekem nem volt ismeretlen,sokat jártunk itt Sándorral.Szép házak,templomok,parkok sora jellemezte a kis falut amelyet körül ölelt a Mecsek.Egyetlen negatívum az volt,hogy nem találtunk kocsmát...hát így jártam,sör nélkül maradtam.

Váraljai ház

Váralja templomai

Lassan a falu végéhez értünk ami igazából a falu eleje,csak hát mi ugye a hegyekből jöttünk.A vasúti megállónál még visszanézve is szép volt minden.Belehetett látni a környéket.A megállóban fejeztük be a túrát ami 23 km-es volt,nem volt nagyon nehéz,nem voltak durva emelkedők,bár emelkedők azért voltak.Nehézséget a saras utak jelentették.Élmények és látnivalók tucatjai kerültek utunkba,a kunyhónál pedig el is érzékenyültem.Ez a túra esélyes lehet a 2017-es év legjobb túrája címünkre,bár még sok van év végéig...

Game over

Túránk útvonala