Talán már több mint tíz éve is annak,hogy felmerült egy ide vezető túra ötlete.A Mecsek talán legismeretlenebb szurdoka azóta mindig is érdekelt és emlékezetem szerint már Gergővel is tervezgettünk egy túrát ide.Nagyon kevés információ,kép és videó van róla a neten,így szinte a totális ismeretlenség várt itt ránk.Így vagy úgy,de a túra egyre csak tolódott.Most év elején elhatároztam idén ha törik,ha szakad eljövök ide.Ősszel még Manó barátommal tervezgettünk egy itteni túrát,de aztán ő nem tartott velünk,így most is a Gergő utáni éra fő túratársammal Zolikával érkeztünk a Baranya megyei Vékénybe és elindultunk felfedezni a Zsidó-poklot!
Harmadszor itt,indul a túra a pokolba!
Pénteki napot választottunk a túrának,mégpedig a gyalázatos tömegközlekedés miatt.Hétvégén ugyanis elég nehézkes elérni a Baranya megyei Vékényt...Így is,bár viszonylag sima utunk volt,de majd fél tízre érkeztünk meg a csöppnyi mecseki faluba.Harmadszor indult innen túránk a helyi haranglábtól,de az első két alkalomkor a Csepegő-árokba mentünk.Most vettük az irányt a Zsidó-pokol felé.Bár a pokolba nem vezet jelzett turistaút mégis sokkal könnyebb az elérése mint a közeli Csepegő-ároknak.Egyszerűen nem volt más dolgunk mint végigmenni Vékény fő utcáján,az ugyanis egyenesen belevitt az ismeretlen szurdokba!
Vékény fő utcája
Bár jelzés nincs,de egy tábla azért jelzi hol is vagyunk!
Azon kevés információk alapján amit a szurdokról találtam,az félelmetesnek tűnt és persze izgalmasnak.Oda érve azonban semmi félelmet nem éreztem.Ellenben mást igen: földbe gyökerezett a lában a szépségtől.Annyira gyönyörű volt már az első métereken az izgalmas szurdok.Hát ha ilyen a pokol akkor túl nagy bajunk nem lehet..A vögyet egy mélyedés vájta ketté,abban folyt a patak,illetve folydogált volna,mert alig-alig volt benne víz.Jobbra a mélyedés (árok) felett viszont volt egy út.Jelzetlen,de út!Ez azért lepett meg,mert nem volt róla infóm,hogy van itt út.Elindultunk a bliriáns szépségű pokolban!
Alakul a pokol!
Jól érezzük magunkat a pokolban!
Zolika is sugárzott az örömtől...
Meglepően jól járható volt a völgy.Még a szakadék felett mentünk az úton,de várható volt,hogy majd valahol majd a mederben (a szakadékban) is fogunk menni.Nagyon szép volt a szurdok a márciusi tavaszban.Két oldalt a hegyoldalban az erdő is,még kopaszon is a legszebbik arcát mutatta.Kár,hogy nem volt bővebb víz a szurdokban mert bizony itt is kialakultak kisebb zubogók és vízesések.Ez egy csapadékosabb időszakban lenyűgőző lehet...Mentünk az enyhén emelkedő pokolban leesett állal a sok szépségtől.Aztán valóban egyszer csak az út és a meder összeért.Az út kissé szinten ment,míg a vályat felemelkedett az út szintjéhez.Innen akkor a patak mentén mentünk szó szerint a szurdokban tovább!
Valahol a szurdok közepén
Itt már a mederben
Nem volt nehéz a járás a mederben sem.Alig volt víz,talán kár érte.Itt-ott mélyebb volt ugyan a talaj,vagy dagonyás,de azért lehetett haladni.Itt érezhetően szelidült az induláskor még vadabbnak tünő szurdok.Aztán persze egy ponton újra kezdett durvulni,de nem vészes mértékben.A meder két oldalán egyre magasabbak lettek a falak.Láttam,hogy odafenn már a másik oldalon mint eredetileg,ment az út.Úgy döntöttünk felmegyünk és ott folytatjuk tovább.Nem tudom megítélni,hogy ez jó döntés volt-e vagy sem.A mederben lehet még kalandosabb lett volna a további szakasz.Itt az úton némi emelkedésbe kezdtünk és úgy tűnt egyre jobban távolodunk a medertől.
Trappolunk a szurdokban
Csodás pokol..
Az út egyre emelkedett majd oda-oda ért a szakadék mellé,ám úgy tűnt több ágra oszlik a szurdok és nem tudtuk melyik a fő csapás.Mindegy mentünk az úton.Olvastuk,hogy a szurdok végén ott lesz egy több méter mély löszkút!Mivel több ágra osztodott a szurdok nem tudhattuk,hogy ez melyik végén lesz.Reménykedtünk benne,hogy azon amerre mi mentünk.De sajna nem így történt.Elértük a végét és kerestük is a löszkutat,de nem találtuk meg.Pedig nem utolsó látvány az sem.Hát jól van,így legalább lesz majd miért visszajönni és majd megkeressük.Az út véget ért az erdő sűrűjében kellett haladni.Kiértünk egy másik ághoz a szurdok egy másik ágához,de itt sem leltük a löszkutat.Tudtam ha itt felérünk a hegyre ott kell lennie majd valahol a sárga jelzésű turistaútnak.Végül kiértünk a szurdok erdejéből és így kiszabadultunk a pokolból!De ennek most annyira nem örültem mert hatalmas élmény volt!
Út a pokolból
Kiértünk egy útra,amiről azt gondoltam már a sárga jelzés lesz,de nem az volt.Egy jelzetlen erdő gazdasági út lehetett.Elővettem a telefonos segítséget és láttam,hogy ez az út belevisz a sárga jezésű útba!Akkor neki is vágtunk,szívünkben a pokol csodás élményeivel.Nem volt messze a sárga talán kétszáz méterre.Innen pedig már ismerös volt a terep,erre már jártam nem is egyszer.Ez a Kárászról induló sárga jelzés volt,amely elvezet a Nyárádi kunyhóhoz majd jól ismert helyeket érintve (Dobogó,Cigány-hegy,Miske tető)elmegy egészen a Zengőre és végül levezet Pécsváradra.Bliriáns szépségű útvonal!De nekünk csak a Nyárádi kunyhóig kellett most.Útközben becsatlakozott a Magyaregregyről jövő piros+ jelzés is.Ez visz majd le minket a Nyárádi kunyhótól Szászvárra,mert oda tartottunk.Végül a pokoltól kb.két kilométerre elértünk a kedvenc kis kunyhómhoz a Nyárádi kunyhóhoz,ennek a blognak egyik főszereplőjéhez.(sokat írtam már róla korábban)
Feltűnik a Nyárádi kunyhó!
Szeretett kunyhóm,kritikus állapotban,de még áll!
A kunyhót látva mindig megdobban a szívem.Túrázásaim legmeghatározóbb helye.Itt kezdődött minden 1982 húsvétján...itt volt Sándor,itt járt Gergő is és nagyon sok szívemnek kedves ember,ezernyi kaland és túra élménye fűz ide.Mikor utoljára jártam itt öt éve a kunyhó már kritikus állapotban volt,mint ami összeakar dőlni...nem adtam neki 2-3 évnél többet és úgy gondoltam vége.De öt év telt el és a kunyhó még állt!Nem volt most sem jó állapotban,de állt!Ez felmelegítette a szívem...de az,hogy ennyi év telik el és nincs rá lehetőség,pénz stb.rendbehozni ez eléggé lehangoló...De itt voltam újra azon a helyen ahol legjobban szeretek lenni.Sajna,hogy nem volt itt senki a régiek közül.A kunyhó előtti padokon megpihentünk és megkajáltunk,hiszen túránkon még nem pihentünk.
Jó hely megpihenni...
Hát nincs jó állapotban...
Ha itt vagyok,mindig készül egy ilyen fotó
Közben megtudtuk,hogy a hely neve immár Vörösfenyő pihenőhely.Ugye van itt egy másik kulcsosház is a Vörösfenyő és vörösfenyők is vannak itt,mi más is lehetne a neve?Jó egy órát pihentünk itt ezen a számomra szent helyen.Megkajáltunk és alaposan körülnéztünk.Sajnos körülöttünk vágták,ritkitották az erdőt.Ez nem volt kellemes.Dolgunk végeztével aztán úgy döntöttünk teszünk egy rövidke kitérőt az itteni forrásokhoz.Így is lett,400 méterre volt a házakat vízzel ellátó Balincai-kút és Kata-forrás nagyjából egy helyen.Odáig elég nehéz út vezet,fel-le-fel.Jobban kifáradtunk ezen mint a poklot végigjárva.A Balincai-kút most is,mint a nyolcvanas évektől szinte mindig kivolt apadva.A Kata-forrás viszont folyt.Frissitettük vízkészletünket,végre igazi jó vízet ihattam.Kicsit nosztalgiáztam itt is,majd indultunk vissza.
A Balnicai-kút
Zolika vízet vesz a Kata-forrásból
Visszakellett menni a kunyhóhoz,mert csak itt tudtunk ráállni a piros+ jelzésre amely vitt tovább.Elbúcsúztam a kunyhótól,remélve azt,hogy találkozunk még.Most is megőrizve az emlékét még egy utolsó pillantást vetettem rá és indultunk le Szászvárra.Sosem tudni melyik a legutolsó pillantás... a piros+ itteni szakasza életem egyik legősklasszikusabb útvonala.Több tucatszor megtettem már a Nyárádi kunyhó - Szászvár távolságot.Itt mindig jó menni.A piros+ enyhén ereszkedve ment lefelé az Ól-völgy oldalában,míg nem el nem értük a szebb napokat is megélt szászvári bányatelepet.Itt laktak Sándorék is 1976-ig,kisgyerekként jártam itt náluk,de erre már azért nem igazán emlékszem.
Búcsú...
Az Ól-völgyben egy másik kulcsosháznál
A bányatelepen,a ház amelyet álmainkban turistaszállóvá alakitanánk..
Átvágtunk a bányatelepen.Innen már betonra váltott a piros+, jó 45 perc után pedig leértünk Szászvárra utunk végállomására.Választanunk kellett.Vagy megnézzük a várat,vagy beülünk valahova megkajálni.A kaját választottuk és a közeli Vadrózsa étterembe ültünk be.Én már kajáltam itt a múltban,tudtam nem rossz hely.Jó kis babgulyást ettünk,ittunk kávét,sört és az évtized legjobb borából is!Remekül elvoltunk,de aztán indulni kellett.Fél öt felé járt az idő.Több féleképpen haza lehet ide jutni.Mi úgy terveztük innen busszal elmegyünk a közeli Mázára,onnan vonattal Dombóvárra,majd onnan tovább szintén vonattal haza.A buszmegálóba érve azonban ott volt egy busz amely egyenesen Dombóvárra ment,így úgy ítéltem meg kár a Mázaira várni,ezzel egyből Dombóvárra mehetünk.Így is lett.Kényelmesen érkeztünk meg csodálatosan szép falvakat (Mágocs,Egyházaskozár,Bikal,Csikóstöttös) érintve Dombóvárra!
A Vadrózsa Szászváron
Remek kinálat!
Kissé nehézkes út volt Dombóvárról haza.Pusztaszabolcson csak úgy várt meg a csatlakozás Dunaújváros felé,hogy megkértük a kalauzt telefonáljon már oda a vonatnak,hogy lesz átszálló.Mindegy,fél kilencre hazaértünk.Hát egy remek túra volt a Zsidó-pokol hozta elvárásainkat és csodás volt,de a túra további szakasza is emlékezetesre sikerült a csodás tavaszi időben.Ez volt az év ötödik túrája,öröm az,hogy idáig teljesen a megálmodott terv szerint haladunk idén.Most 12 kilométert mentünk,így összesítésben tartunk 66 kilométernél ami így 13,2 km/túra átlagot jelent.Nagyon jó buli volt!A pokolba tervezek visszatérést még,hiszen a löszkút kimaradt.
Igen újra.Ugyanis már kétszer is keresztül mentünk a Kelet-Mecseken a történelben.Az első alkalom 2016 augusztusában volt,amikor is kelet-nyugat irányban tettük meg ezt a fantasztikus tájakon átvezető túrát,Mecseknádasdról,Zobákpusztára egy pusztabányai kitérővel fűszerezve a dolgot.Ekkor Gergővel és Mónival tettem meg a túrát.A második alkalom 2020 júniusában volt és ez alkalommal észak-dél irányban szeltük át a csodás hegység keleti felét,Vékénytől - Hosszúhetényig.Ekkor Zolikával,Manóval és a Tizedessel nyomtuk a bulit.Mindkettő fantasztikusan jó túra volt.Most újabb négy év elteltével ismét egy Kelet-Mecsek átszelő túra volt a szinpadon.Most nyugat-kelet irányba mentünk,Zobákpusztától - Mecseknádadra,kitérő nélkül.Most Zolikával trappoltuk végig a kilométereket.
Rajt Zobákpusztáról
Zobákpusztára negyed tízre értünk,háromszori átszállással,mentünk vonattal és busszal is.Leszállva a buszról rögtön ráálltunk a dél-dunántúli kékre.Túránk 80%-án ez vezetett.Pechkünkre rögtön belebotlottunk egy kb.70 fős turistacsoportba,ugyanarra tartottak amerre mi.Az agyfasz kerülgetett.Ilyen helyen nem szeretem a sok embert...óriási zajt csaptak persze és ez engem zavart.Persze nekik is joguk volt itt lenni.Megelőztük őket,de aztán előrengedtük a zajos emberekből álló csoportot.Úgy maradtunk le,hogy addig megkajáltunk.Így jó 20 perc előnyt kaptak.A kék csodás erdőkön és réteken ment keresztül az Egregyi-völgyben,pár száz méter után betért a Hidasi-völgybe.
Talán a Mézes rét?
Zolika szabázik a Hidasi-völgyben
Esők után voltunk,az út kicsit csúszott.Ennek főleg Zolika látta kárát.Üggyel-bajjal kelt át a patakon és itt-ott csúszkált kicsit.A völgy fenséges volt.Sokak szerint ez a Mecsek második legszebb völgye,de vannak akik szerint az első.Szerintem is mindenképp dobogós,de komoly vetélytársai vannak az tény.A kék vezet végig a völgyön.Közben újabb,de kisebb csoport került el minket.Ezek is zajosak voltak.Nem értem meg soha,miért kell ordibálni egy erdőben?Ezektől is igyeksztünk lemaradni,ami nekünk persze kicsi időveszteséget okozott.De aztán csend lett és ez megérte.Ez tartott jó két kilométeren keresztül.Közben a völgy mutogatta legszebb arcát,amely a Csurgónál combosodott ki.A völgy vízesése ahol a víz nem folyik,hanem csurog,innen a neve.
A Csurgónál
Hidasi-völgyi hangulat
Szépen bontakozott ki az ősz a völgyben,helyenkét már zajlott az őszi színjáték,de azért még a zöld volt az uralkodó szín.Csodás erdők és rétek váltogatták egymást a szépséges majd 5 km hosszú völgyben.Közben az egyik réten beértük a nagyobb turistacsoportot,de épp pihentek,így elkerültük őket és egyre jobban távoldotunk a zajtól.Elhaladtunk a völgy névadó forrásánál is a Hidasi-forrásnál.Ebből ivott Gergő 2016-ban.Sokára ért véget a völgy amit egy cseppet sem bántunk.Egy betonútra értünk ki,itt végződött a völgy és ez ment déli irányban Pusztabányára.Arra mentünk 16-ban,erre tök emlékesztem.Itt becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.A betonon nem kellett sokat menni,magára hagytuk a zöld jelzéssel együtt,mi a kékkel pedig letértünk egy csodás erdei-völgyes szakaszra.Itt is volt patak,de ennek a völgynek nincs neve.Kár.Nem is volt hosszú,mert aztán megkezdte emelkedését az út.
Egy szép rétre érve
Újabb szép rét és előttünk ott a csoport
Itt végződik a Hidasi-völgy,arra pedig Pusztabánya van
Emelkedésbe kezdünk
A Lakkeri fenyveshez kapaszkodtunk fel 478 méterre.Itt újra egy rövid betonutas szakasz következett.Helyenként innen remek kilátásunk volt a Hármashegyre déli irányba,majd elértük a kereszteződést,ahol a két kelet-mecseki átszelő túra metszi egymást.A mi kékünk ami megy tovább Mecseknádasd felé és a sárga ami Kárász felöl jön többek között a Nyárádi kunyhó érintésével és megy a Zengőre majd le Pécsváradra.Tehát itt találkozik a kelet-nyugat és az észak-dél Kelet-Mecseket átszelő túrák.A sárga jelzés itt amúgy túrázásaim történetének meghatározó útvonala,akár bekerülhetne az ikonikus helyek sorozatomba.Nagyon sokat túráztam rajta és most is tettük rá egy kitérőt északi irányba!Ugyanis felmentünk a Cigány-hegyi kilátóba.Nagyon sok volt a túrázó a Mecsekben,fenn a kilátónál is gyakorlatilag teltház volt!
Az első számú kedvencem a Cigány-hegyi kilátó
Óriási volt a tömeg a kilátónál,voltak akik itt főztek a padoknál.Mégis egész könnyen feljutottunk a kilátóba,amely óriási örömömre remek állapotban volt!Talán történt egy felújítás mióta utoljára itt láttam,de így vagy úgy a kilátó csodás állapotnak örvendett és ez rendkivül jó érzéssel töltött el....ez volt életem első kilátója és ebben vagy ennél jártam legtöbbször,többek között Sándorral és Gergővel is.Közel áll a szívemhez...Felérve a csodás kilátóban pedig szembeköszön az egyik legcsodálatosabb kilátás amelyben valaha is részem volt.Innen a Mecsek 2/3-a látható a legremekebb helyek a hegységben,persze nem árt tudni mi hol és merre van,de ez nekem megy.Volt már szó erről a kilátásról a blogban több helyen is,a teljesség igénye nélkül: jól látható a Dögkút-tető a Szószék tömbje,a Vár-völgy a Misina,a Hármashegy és a Zengő is.Fantasztikus hely,de emlékszem a 80-as években alig-alig járt erre valaki,most meg...vagy százan voltak itt...
A kilátóban,balra a háttérben a Hármashegy
Kilátás a Vár-völgyre
Hál isten a kilátót remek állapotban találtuk!
Jó félórát mi is eltöltöttünk itt.Sokat voltam már itt és remélem még sokat leszek.Gergő halála után azt hittem nem jövök többet ide,de szerencsére jöttem,immár másodszor azóta...és remélem ez még folytatódik majd. Lementünk és visszamentünk a kereszteződésig,ahol újra ráfordultunk a mi útunkra a kékre.Kisújbányára ereszkedtünk ismét betonúton jól ismert helyeken át.Hamarosan elértünk a Mecsek kis gyöngyszemét Kisújbányát.Itt a helységnév táblánál és Szent Márton szobránál fotózkodtunk,majd behatoltunk a faluba!
Kisújbányára érve
Szent Márton szobra
A "főtérről" vezetett fel a lépcsősor a templomhoz.Ahogy mindig most is felmentünk ha erre jártunk,de most fordult elő másodszor,hogy a templom nyitva volt! Az első alkalom még 2007-ben volt,amikor a régi haverjaimmal nyaraltunk a környéken... A külsőre szép templom,belülről is szép volt.Az egész 2010-ben esett át egy felújításon.A templomot letudván indultunk a közeli Terike büféjéhez,azaz Mamókához.Tudtuk itt kapható a világ legjobb kávéja.Ezt most sem akartuk kihagyni.Ám odaérve kellemetlen meglepetés ért.Mamóka büféje zárva volt.Pedig két éve mióta utoljára itt jártunk erre a kávéra készültem.Érthetetlennek tűnt a túrázók álltal is kedvelt büfé zárvatartása.Mint később kiderült miért is....Az történt,hogy Mamóka férje elhalálozott és mamókának nem volt lelkiereje egyedül tovább üzemeltetni a büfét.Őszintén sajnáltuk ezt,de megértettük.Ha esetleg ismeri valaki mamókát azok közül akik olvassák ezt,adják neki át ezt,hogy messze földön az ő kávéja volt a legjobb,a legeslegjobb!
Lépcső a teplomhoz
A templom belülről
Mamóka büféje már csak emlék
Ha már így alakult a falu egy csendes helyén tartottunk egy kajaszünetet.Közben a helyiektől kaptunk szilvát!Mindig örömmel töltött el a baranyai emberek vendégszeretete,ennek újabb bízonyitéka volt ez.A szilva ugyanolyan jó volt mint a mamóka kávéja.Szinte soha sehol máshol nem ettem még ennél finomabb szilvát!Ezektől a helyiektől tudtuk meg miért zárt be mamóka büféje.Indultunk aztán tovább a fenséges Kisújbányán,ahol jól esik keresztülmenni.Jöttek-mentek a túrázók,de ez itt nem volt zavarólA falu majdnem végénél értük el az Óbányai-völgy bejáratát.A Mecsek legszebb völgye most is tárt karokkal fogadott!
Kisújbánya utcáin
Ott balra kezdődik az Óbányai-völgy
Ahogy haldtunk a fenséges völgyben úgy lett egyre több és több a túrázó és egy idő után azt vettük észre,hogy nyugodtan kitehettünk volna a megtelt táblát!Ez helyenként már zavaró volt!Elhaladtunk az ismert részeken.A pihenőnél teltház volt.Ahogy meg keltünk át a patakon Zolika megcsúszott a köveken és kishíján belesett a vízbe...A Ferde.vízeséshez odafértünk,de a csúszos kövek miatt le most nem mentünk.A Csepegő szikla közelében meg kidőlt egy fa,kicsit ez is zavarta a képet.Aztán a szikla és Óbánya között volt igazán tele a völgy kirándulókkal.A zubogókhoz nem lehetett odaférni és volt,hogy az úton is alig lehetett elférni...A nyolcvanas években nyugodt csendes völgyre napjainkban már rá sem lehet ismerni...Óbányára érve a két kis pisztrángos tó meg még mindig elvolt kerítve,ezzel jelentősen csökkentve a völgy komfort érzetét...
Zoli kishíján a patakban kötött ki
Kép a Ferde vízeséssel
Egyre több és több a túrázó a völgyben
A Pisztángos tó Óbányánál
Óbánya szintén dugig volt túrázókkal,kirándulókkal.Itt egy vendéglátóhelyre beültünk kávézni,de a kávé drágább,kevesebb és íztelenebb volt mint egykor mamókánál...A tömeg miatt nem nagyon tudtunk aztán Óbányán bármire időt szakítani,mentünk tovább.Kiérve a faluból az út mentén kilométereken át autók parkoltak...ugye a faluba nem jöhetnek be.Itt mondanom sem kell újra betonúton haladtunk.Elérve a Réka-völgyi leágazást búcsút mondtunk a dél-dunántúli kéknek,mi mentünk tovább a zöldön.De csak Mecseknádasd határáig,itt már a pirosra tértünk rá.Erős tempót diktáltunk a Schlossberg vendéglőbe még időt akartunk szakítani egy babgulyásra.Átszelve Mecseknádasdot ez sikerült is.
Óbánya
Mecseknádasd
Ötre értünk a Schlossberg vendéglőbe,hatkor volt buszunk.Volt tehát egy óránk,így rendeltünk egy babgulyást.Tudtam,hogy ez az étterem jó hely,hiszen voltunk már itt.Viszont a babgulyás minden várakozásunkat felülmúlta!Életemben nem ettem még ennyire finom,ennyire ízletes babgulyást,ráadásul bőséges adag volt tele mindennel amivel kell.Szavak nincsenek rá,hogy mennyire jó volt!Aztán lement még egy gesztenyepüré,erről ugyanezt tudom elmondani.Rendkivül finom volt.Ittuk is és mondhatni nevetséges összeget fizettünk.Plussz egy igen kedves kiszolgálásban volt részünk!Ez a no1.top kedvenc éttermünk széles e hazában az biztos! Közvetlen a 6-os út mellett van Mecseknádasdon a jelzőlámpáknál,csak ajánlani tudom mindenkinek,hogy térjen be!Szuper hely!Mindent letudván az étterem szomszédságában volt a buszmegálló.Itt végződött egy a szuper túra.
Minden eddigi idők legjobb babgulyása!
A Top éttermünk!
A busz jött időben,de Szekszárdon átkellett szállni.De az jött rendesen és fél kilencre haza is értünk!Nyugodt út volt a kellemes túra nagyszerű élményeivel.A Mecsek most is hozta magát!
Ez volt az év 19-ik túrája.Most mentünk 18 kilométert így összesítésben tartunk idén 286 kilométernél,ez pedig azt jelenti,hogy a túránkénti átlag az 15,05 kilométer!
Jó kis túra,jó kis nap volt,minden eddigi idők legjobb babgulyásával a végén!
