Alaposan átírta az élet a márciusi forgatókönyvet.Eltelt úgy egy hónap,hogy nem tudtunk túrázni menni,pedig most sem anyagiak,sem egészségügyi problémák nem igazán hátráltattak.Aztán április beköszöntöttjével végre útnak indulhattunk! Gergővel 2018 augusztusában hatalmas kánikulában jártunk a Sín-gödörben,a Kelet-Mecsek egyik eldugott,kevésbé ismert ugyanakkor nehezen járható völgyében.Akkor a Vár-völgy és a Máré vár felöl jöttünk,majd Komlón fejeztük be a túrát. A hatalmas meleg és a mecseki völgyben tapasztalható,szúnyog és légy invázió miatt aztán az a túra nem volt annyira élvezhető mint szerettük volna.Már akkor elhatároztam,hogy egy kevésbé meleg időszakban majd visszatérünk.Sajnos ugye ismert,Gergő elment,így a visszatérés gondolata jó pár évre lekerült a napirendről.Aztán a 2026-os túraterveknél újra előjött a dolog,hogy csak visszakéne már térni,megnézni és végre élvezni milyen is a Sín-gödör.
Zobákpusztáról kellett indulni
Eredetileg úgy terveztem a túrát ahogy Gergővel is mentünk.Ugyanazon az útvonalon.Aztán módósítani kellett. Nagypénteken olyan fokon minősíthetetlenül szar volt a tömegközlekedés,hogy magyaregregyi Vár-völgyi buszmegálló teljesen elérhetetlen volt Dunaújvárosból úgy,hogy legyen az embernek ideje még egy túrára is.Borzasztó az ország ilyen fokú tönkretétele is...Így nem maradt más változtatni kellett.Legnagyobb sajnálatomra a Máré várról lekelett mondani.A túrát pedig úgy szervezni,hogy az Komló-Zobákpusztáról induljon.Így is lett.A terv az volt,hogy Zobákpuszta után bemegyünk a Hidasi-völgybe,majd a Csurgónál felkapaszkodunk a Hidasi-hátra és onnan ereszkedünk le a Sín-gödörbe.Innen pedig már ugyanaz az útvonal mint Gergővel 2018-ban.
Csodás mecseki rétek Zobákpusztánál
Patakátkelések színesitették a túra első métereit,de ez csak a kezdet volt!
A szép mecseki réteken és a Völgységi-patakon átkelve jutottunk be a Hidasi-völgybe.Ugyanúgy mint másfél éve a Kelet-Mecseket átszelő egyik túránkon is.Volt csapadék bőven az elmúlt napokban,ezt jelezte az itt-ott sáros utak és a patakokban a szokásosnál több vízmennyiség. A dél-dunántúli kéken haladtunk.A Hidasi-völgy az ébredező tavaszban is lenyügőző volt! Rögtön két patakátkeléssel nyitott a völgy.Üggyel-bajjal ezeket le is gyűrtük Zolikával,majd sima út vezetett a Csurgóig.Nem volt az a tömeg mint legutóbb amikor erre jártunk,sőt egy fiatal páron kivül senkivel sem találkoztunk.Itt-ott élénk szél volt tapasztalható,de a völgy nagy részére azért nem fújt be.Hamarosan elértük a Csurgót.
Valahol a Hidasi-völgyben
Zolika a Csurgónál
Jómagam a Csurgónál
Itt tartottunk egy kajaszünettel egybekötött kis pihenőt,majd búcsút vettünk a völgytől.Most itt nem mentünk tovább! Kitértünk az innen induló sárga+ jelzésre.Ez pedig felfelé vezetett a hegyre,fel a Hidasi-völgyet a Sín-gödörtől elválasztó Hidasi-hátra,amely 443 méter magas volt.Régen másztunk már hegyet,ehhez képest viszonylag simán felértünk a gerincre.A csúcsponton kereszteztük a Komlóra vezető kék+ jelzést.Mivel túra vége felé is lesz majd egy pont ahol keresztezzük úgy gondoltam majd azon megyünk be Komlóra,ám másképp lett,de erről majd később.A gerincről nem igazán volt kilátás,némileg felsejlett a nem túl távoli Hármashegy.Így megkezdtük az ereszkedést a gerinc másik oldalán,le a Sín-gödörbe.
A Hidasi-háton
Lefelé a sárga+ -on igazi dagonyába botlottunk.Jó kétszáz méteren elég nehéz volt haladni a nagy sárban,de aztán normalizálódott a helyzet.Hangulatos tipikus mecseki út vezetett le a völgybe.Leértünk és innen a piros kör jelzésre tértünk le,ez vezetett végig a völgyön.A sárga+ ment tovább a Máré vára felé.Innen újra egy Gergő nyomábanos útvonalon voltam,erre mentünk vele is 2018-ban...Most nem kellett rovaroktól tartani.Ám sűrűsödtek a patakátkelések,amelyek a bővízű helyeken egyre nehezebb lett,ugyanakkor rendkivül kalandos.Néha eltűnt az út meg a jelzés is.Adta magát a dolog,a patakot kellett csak követni.A jelzésfestők meg a nehezen járható szakaszok miatt gondolom nem merészkedtek be...az út meg a patak mellett vagy épp a mederben mehetett.Mindegy haladtunk azért elég jól.
Egy patakátkelés a sok közül
Közben Zolikának egyszer,nekem kétszer is sikerült esni.Szerencsére puhára,így nem ütöttük meg magunkat.Továbbra is patakátkelések színesitették a túrát,majd elértünk alighanem a völgy legszebb részéhez,ahol csodás zubogók és vízcsobogás szolgált látnivalóul.Itt le is gyökerezett az ember lába.Fantasztikus hely volt! Nehéz szívvel indultunk tovább a csodás völgy pedig hamarosan véget ért.Valóban nehezen volt járható,de ugyanakkor a kalandos út fantasztikus élményt adott!Jó volt visszatérni.A túra innen aztán teljesen más jelleget öltött.
A völgy legszebb részén
Nehéz szívvel lehet ezt itthagyni...
Újra a Völgységi-patakhoz értünk,amelyen nem volt egyszerű átkelni,jóval több víz volt benne mint a Hidasi-völgy és a Sín-gödör patakjaiban.Nehezen,de sikerült.A túlparton pedig ott volt a Barna-kő,a Mecsek egyik híres sziklafala.Írtam róla a mecseki mondák sorozatomban,keress rá ha érdekel,most nem térek rá ki részletesen.Kicsit ebbe is gyönyörködtünk,majd következett az újabb hegymászás.A Szöge-hegyet kellett megmászni.Ezt másztuk meg Gergővel is akkor rég,közel negyven fokban.Akkor a tökeimet elhagytam olyan meleg volt és felérve vagy félórát kellett pihennem.Most sem volt egyszerű a felfelé út,de nem volt meleg legalább,az út viszont a felsőbb részeken sárossá,dagonyássá vált.Tarvágás folyt itt és gondolom a gépjárművek is használták az utakat,ez meg a sok eső a napokban hatalmas sáros szakaszokat eredményezett.Most tíz perc pihenő elég volt odefenn.
A Barna-kő
Felérve a Szöge-hegyre
Innen szinten mentünk tovább,de nagyjából egy kilométeren át továbbra is rendkivül sáros,dagonyás út vezetett minket.Ez pedig jobban kivette az erőmet mint a két hegy megmászása,vagy a patakátkelések a völgyben.Egy ponton úgy éreztem nem is tudok továbbmenni.Hat kiló sár volt már a lábamon...Aztán fokozatosan kezdett jobb lenni az út és én kezdtem visszanyerni az erőmet.Itt már piros+ jelzésen haladtunk fenn a Szöge-hegyen.Egy ponton gyönyörű kilátásunk nyílt a Hármashegyre és a Zengőre.Lehet ez volt ennek a túrának a legszebb pontja.Innen fokozatosan ereszkedett az út és már jól járható is volt.
Szemben a Zengő
Itt már jók az utak!
Lassan leereszkedtünk Komlóra.Kereszteztük újra a kék+ jelzést,de az felfelé vezetett.Eredetileg úgy terveztem azon megyünk majd be Komlóra,de már nem voltam friss így maradtunk a lefelé haladó piros+ jelzésen. El is értük rövidesen a várost.Hamar beértünk a belvárosba,ahol egy éttermet kerestünk.Némi keresgélés után és erőm végén rá is akadtunk egyre,ahol aztán tudtunk enni egy babgulyást és megittunk egy kávét.Végül visszasétáltunk a buszállomásra és elindultunk haza,busszal Dombóvárig,onnan pedig vonattal.Este kilenc előtt már itthon voltunk.Nagyszerű,kicsit kemény túra volt!
Elértük Komlót
Megérdemelt jutalom a túra végén
Komlón szerettem volna még ezt-azt megnézni,de kikészültem a végére az erőmmel,így ez elmaradt.Majd leközelebb.Hát sikerült végre újra túrázni és ez volt az év negyedik túrája.Nehéz terep ide,vagy oda,mindössze 12km-t mentünk most.Összesítésben így tartunk 64 kilométernél ami kerek 16 kilométer/túra átlagot jelent az idén. Mint írtam nehéz,kemény túra volt.Ugyanakkor kalandos és látványos! Összeségében jó volt! Folytatjuk!
Igen újra.Ugyanis már kétszer is keresztül mentünk a Kelet-Mecseken a történelben.Az első alkalom 2016 augusztusában volt,amikor is kelet-nyugat irányban tettük meg ezt a fantasztikus tájakon átvezető túrát,Mecseknádasdról,Zobákpusztára egy pusztabányai kitérővel fűszerezve a dolgot.Ekkor Gergővel és Mónival tettem meg a túrát.A második alkalom 2020 júniusában volt és ez alkalommal észak-dél irányban szeltük át a csodás hegység keleti felét,Vékénytől - Hosszúhetényig.Ekkor Zolikával,Manóval és a Tizedessel nyomtuk a bulit.Mindkettő fantasztikusan jó túra volt.Most újabb négy év elteltével ismét egy Kelet-Mecsek átszelő túra volt a szinpadon.Most nyugat-kelet irányba mentünk,Zobákpusztától - Mecseknádadra,kitérő nélkül.Most Zolikával trappoltuk végig a kilométereket.
Rajt Zobákpusztáról
Zobákpusztára negyed tízre értünk,háromszori átszállással,mentünk vonattal és busszal is.Leszállva a buszról rögtön ráálltunk a dél-dunántúli kékre.Túránk 80%-án ez vezetett.Pechkünkre rögtön belebotlottunk egy kb.70 fős turistacsoportba,ugyanarra tartottak amerre mi.Az agyfasz kerülgetett.Ilyen helyen nem szeretem a sok embert...óriási zajt csaptak persze és ez engem zavart.Persze nekik is joguk volt itt lenni.Megelőztük őket,de aztán előrengedtük a zajos emberekből álló csoportot.Úgy maradtunk le,hogy addig megkajáltunk.Így jó 20 perc előnyt kaptak.A kék csodás erdőkön és réteken ment keresztül az Egregyi-völgyben,pár száz méter után betért a Hidasi-völgybe.
Talán a Mézes rét?
Zolika szabázik a Hidasi-völgyben
Esők után voltunk,az út kicsit csúszott.Ennek főleg Zolika látta kárát.Üggyel-bajjal kelt át a patakon és itt-ott csúszkált kicsit.A völgy fenséges volt.Sokak szerint ez a Mecsek második legszebb völgye,de vannak akik szerint az első.Szerintem is mindenképp dobogós,de komoly vetélytársai vannak az tény.A kék vezet végig a völgyön.Közben újabb,de kisebb csoport került el minket.Ezek is zajosak voltak.Nem értem meg soha,miért kell ordibálni egy erdőben?Ezektől is igyeksztünk lemaradni,ami nekünk persze kicsi időveszteséget okozott.De aztán csend lett és ez megérte.Ez tartott jó két kilométeren keresztül.Közben a völgy mutogatta legszebb arcát,amely a Csurgónál combosodott ki.A völgy vízesése ahol a víz nem folyik,hanem csurog,innen a neve.
A Csurgónál
Hidasi-völgyi hangulat
Szépen bontakozott ki az ősz a völgyben,helyenkét már zajlott az őszi színjáték,de azért még a zöld volt az uralkodó szín.Csodás erdők és rétek váltogatták egymást a szépséges majd 5 km hosszú völgyben.Közben az egyik réten beértük a nagyobb turistacsoportot,de épp pihentek,így elkerültük őket és egyre jobban távoldotunk a zajtól.Elhaladtunk a völgy névadó forrásánál is a Hidasi-forrásnál.Ebből ivott Gergő 2016-ban.Sokára ért véget a völgy amit egy cseppet sem bántunk.Egy betonútra értünk ki,itt végződött a völgy és ez ment déli irányban Pusztabányára.Arra mentünk 16-ban,erre tök emlékesztem.Itt becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.A betonon nem kellett sokat menni,magára hagytuk a zöld jelzéssel együtt,mi a kékkel pedig letértünk egy csodás erdei-völgyes szakaszra.Itt is volt patak,de ennek a völgynek nincs neve.Kár.Nem is volt hosszú,mert aztán megkezdte emelkedését az út.
Egy szép rétre érve
Újabb szép rét és előttünk ott a csoport
Itt végződik a Hidasi-völgy,arra pedig Pusztabánya van
Emelkedésbe kezdünk
A Lakkeri fenyveshez kapaszkodtunk fel 478 méterre.Itt újra egy rövid betonutas szakasz következett.Helyenként innen remek kilátásunk volt a Hármashegyre déli irányba,majd elértük a kereszteződést,ahol a két kelet-mecseki átszelő túra metszi egymást.A mi kékünk ami megy tovább Mecseknádasd felé és a sárga ami Kárász felöl jön többek között a Nyárádi kunyhó érintésével és megy a Zengőre majd le Pécsváradra.Tehát itt találkozik a kelet-nyugat és az észak-dél Kelet-Mecseket átszelő túrák.A sárga jelzés itt amúgy túrázásaim történetének meghatározó útvonala,akár bekerülhetne az ikonikus helyek sorozatomba.Nagyon sokat túráztam rajta és most is tettük rá egy kitérőt északi irányba!Ugyanis felmentünk a Cigány-hegyi kilátóba.Nagyon sok volt a túrázó a Mecsekben,fenn a kilátónál is gyakorlatilag teltház volt!
Az első számú kedvencem a Cigány-hegyi kilátó
Óriási volt a tömeg a kilátónál,voltak akik itt főztek a padoknál.Mégis egész könnyen feljutottunk a kilátóba,amely óriási örömömre remek állapotban volt!Talán történt egy felújítás mióta utoljára itt láttam,de így vagy úgy a kilátó csodás állapotnak örvendett és ez rendkivül jó érzéssel töltött el....ez volt életem első kilátója és ebben vagy ennél jártam legtöbbször,többek között Sándorral és Gergővel is.Közel áll a szívemhez...Felérve a csodás kilátóban pedig szembeköszön az egyik legcsodálatosabb kilátás amelyben valaha is részem volt.Innen a Mecsek 2/3-a látható a legremekebb helyek a hegységben,persze nem árt tudni mi hol és merre van,de ez nekem megy.Volt már szó erről a kilátásról a blogban több helyen is,a teljesség igénye nélkül: jól látható a Dögkút-tető a Szószék tömbje,a Vár-völgy a Misina,a Hármashegy és a Zengő is.Fantasztikus hely,de emlékszem a 80-as években alig-alig járt erre valaki,most meg...vagy százan voltak itt...
A kilátóban,balra a háttérben a Hármashegy
Kilátás a Vár-völgyre
Hál isten a kilátót remek állapotban találtuk!
Jó félórát mi is eltöltöttünk itt.Sokat voltam már itt és remélem még sokat leszek.Gergő halála után azt hittem nem jövök többet ide,de szerencsére jöttem,immár másodszor azóta...és remélem ez még folytatódik majd. Lementünk és visszamentünk a kereszteződésig,ahol újra ráfordultunk a mi útunkra a kékre.Kisújbányára ereszkedtünk ismét betonúton jól ismert helyeken át.Hamarosan elértünk a Mecsek kis gyöngyszemét Kisújbányát.Itt a helységnév táblánál és Szent Márton szobránál fotózkodtunk,majd behatoltunk a faluba!
Kisújbányára érve
Szent Márton szobra
A "főtérről" vezetett fel a lépcsősor a templomhoz.Ahogy mindig most is felmentünk ha erre jártunk,de most fordult elő másodszor,hogy a templom nyitva volt! Az első alkalom még 2007-ben volt,amikor a régi haverjaimmal nyaraltunk a környéken... A külsőre szép templom,belülről is szép volt.Az egész 2010-ben esett át egy felújításon.A templomot letudván indultunk a közeli Terike büféjéhez,azaz Mamókához.Tudtuk itt kapható a világ legjobb kávéja.Ezt most sem akartuk kihagyni.Ám odaérve kellemetlen meglepetés ért.Mamóka büféje zárva volt.Pedig két éve mióta utoljára itt jártunk erre a kávéra készültem.Érthetetlennek tűnt a túrázók álltal is kedvelt büfé zárvatartása.Mint később kiderült miért is....Az történt,hogy Mamóka férje elhalálozott és mamókának nem volt lelkiereje egyedül tovább üzemeltetni a büfét.Őszintén sajnáltuk ezt,de megértettük.Ha esetleg ismeri valaki mamókát azok közül akik olvassák ezt,adják neki át ezt,hogy messze földön az ő kávéja volt a legjobb,a legeslegjobb!
Lépcső a teplomhoz
A templom belülről
Mamóka büféje már csak emlék
Ha már így alakult a falu egy csendes helyén tartottunk egy kajaszünetet.Közben a helyiektől kaptunk szilvát!Mindig örömmel töltött el a baranyai emberek vendégszeretete,ennek újabb bízonyitéka volt ez.A szilva ugyanolyan jó volt mint a mamóka kávéja.Szinte soha sehol máshol nem ettem még ennél finomabb szilvát!Ezektől a helyiektől tudtuk meg miért zárt be mamóka büféje.Indultunk aztán tovább a fenséges Kisújbányán,ahol jól esik keresztülmenni.Jöttek-mentek a túrázók,de ez itt nem volt zavarólA falu majdnem végénél értük el az Óbányai-völgy bejáratát.A Mecsek legszebb völgye most is tárt karokkal fogadott!
Kisújbánya utcáin
Ott balra kezdődik az Óbányai-völgy
Ahogy haldtunk a fenséges völgyben úgy lett egyre több és több a túrázó és egy idő után azt vettük észre,hogy nyugodtan kitehettünk volna a megtelt táblát!Ez helyenként már zavaró volt!Elhaladtunk az ismert részeken.A pihenőnél teltház volt.Ahogy meg keltünk át a patakon Zolika megcsúszott a köveken és kishíján belesett a vízbe...A Ferde.vízeséshez odafértünk,de a csúszos kövek miatt le most nem mentünk.A Csepegő szikla közelében meg kidőlt egy fa,kicsit ez is zavarta a képet.Aztán a szikla és Óbánya között volt igazán tele a völgy kirándulókkal.A zubogókhoz nem lehetett odaférni és volt,hogy az úton is alig lehetett elférni...A nyolcvanas években nyugodt csendes völgyre napjainkban már rá sem lehet ismerni...Óbányára érve a két kis pisztrángos tó meg még mindig elvolt kerítve,ezzel jelentősen csökkentve a völgy komfort érzetét...
Zoli kishíján a patakban kötött ki
Kép a Ferde vízeséssel
Egyre több és több a túrázó a völgyben
A Pisztángos tó Óbányánál
Óbánya szintén dugig volt túrázókkal,kirándulókkal.Itt egy vendéglátóhelyre beültünk kávézni,de a kávé drágább,kevesebb és íztelenebb volt mint egykor mamókánál...A tömeg miatt nem nagyon tudtunk aztán Óbányán bármire időt szakítani,mentünk tovább.Kiérve a faluból az út mentén kilométereken át autók parkoltak...ugye a faluba nem jöhetnek be.Itt mondanom sem kell újra betonúton haladtunk.Elérve a Réka-völgyi leágazást búcsút mondtunk a dél-dunántúli kéknek,mi mentünk tovább a zöldön.De csak Mecseknádasd határáig,itt már a pirosra tértünk rá.Erős tempót diktáltunk a Schlossberg vendéglőbe még időt akartunk szakítani egy babgulyásra.Átszelve Mecseknádasdot ez sikerült is.
Óbánya
Mecseknádasd
Ötre értünk a Schlossberg vendéglőbe,hatkor volt buszunk.Volt tehát egy óránk,így rendeltünk egy babgulyást.Tudtam,hogy ez az étterem jó hely,hiszen voltunk már itt.Viszont a babgulyás minden várakozásunkat felülmúlta!Életemben nem ettem még ennyire finom,ennyire ízletes babgulyást,ráadásul bőséges adag volt tele mindennel amivel kell.Szavak nincsenek rá,hogy mennyire jó volt!Aztán lement még egy gesztenyepüré,erről ugyanezt tudom elmondani.Rendkivül finom volt.Ittuk is és mondhatni nevetséges összeget fizettünk.Plussz egy igen kedves kiszolgálásban volt részünk!Ez a no1.top kedvenc éttermünk széles e hazában az biztos! Közvetlen a 6-os út mellett van Mecseknádasdon a jelzőlámpáknál,csak ajánlani tudom mindenkinek,hogy térjen be!Szuper hely!Mindent letudván az étterem szomszédságában volt a buszmegálló.Itt végződött egy a szuper túra.
Minden eddigi idők legjobb babgulyása!
A Top éttermünk!
A busz jött időben,de Szekszárdon átkellett szállni.De az jött rendesen és fél kilencre haza is értünk!Nyugodt út volt a kellemes túra nagyszerű élményeivel.A Mecsek most is hozta magát!
Ez volt az év 19-ik túrája.Most mentünk 18 kilométert így összesítésben tartunk idén 286 kilométernél,ez pedig azt jelenti,hogy a túránkénti átlag az 15,05 kilométer!
Jó kis túra,jó kis nap volt,minden eddigi idők legjobb babgulyásával a végén!
