Igen újra.Ugyanis már kétszer is keresztül mentünk a Kelet-Mecseken a történelben.Az első alkalom 2016 augusztusában volt,amikor is kelet-nyugat irányban tettük meg ezt a fantasztikus tájakon átvezető túrát,Mecseknádasdról,Zobákpusztára egy pusztabányai kitérővel fűszerezve a dolgot.Ekkor Gergővel és Mónival tettem meg a túrát.A második alkalom 2020 júniusában volt és ez alkalommal észak-dél irányban szeltük át a csodás hegység keleti felét,Vékénytől - Hosszúhetényig.Ekkor Zolikával,Manóval és a Tizedessel nyomtuk a bulit.Mindkettő fantasztikusan jó túra volt.Most újabb négy év elteltével ismét egy Kelet-Mecsek átszelő túra volt a szinpadon.Most nyugat-kelet irányba mentünk,Zobákpusztától - Mecseknádadra,kitérő nélkül.Most Zolikával trappoltuk végig a kilométereket.
Rajt Zobákpusztáról
Zobákpusztára negyed tízre értünk,háromszori átszállással,mentünk vonattal és busszal is.Leszállva a buszról rögtön ráálltunk a dél-dunántúli kékre.Túránk 80%-án ez vezetett.Pechkünkre rögtön belebotlottunk egy kb.70 fős turistacsoportba,ugyanarra tartottak amerre mi.Az agyfasz kerülgetett.Ilyen helyen nem szeretem a sok embert...óriási zajt csaptak persze és ez engem zavart.Persze nekik is joguk volt itt lenni.Megelőztük őket,de aztán előrengedtük a zajos emberekből álló csoportot.Úgy maradtunk le,hogy addig megkajáltunk.Így jó 20 perc előnyt kaptak.A kék csodás erdőkön és réteken ment keresztül az Egregyi-völgyben,pár száz méter után betért a Hidasi-völgybe.
Talán a Mézes rét?
Zolika szabázik a Hidasi-völgyben
Esők után voltunk,az út kicsit csúszott.Ennek főleg Zolika látta kárát.Üggyel-bajjal kelt át a patakon és itt-ott csúszkált kicsit.A völgy fenséges volt.Sokak szerint ez a Mecsek második legszebb völgye,de vannak akik szerint az első.Szerintem is mindenképp dobogós,de komoly vetélytársai vannak az tény.A kék vezet végig a völgyön.Közben újabb,de kisebb csoport került el minket.Ezek is zajosak voltak.Nem értem meg soha,miért kell ordibálni egy erdőben?Ezektől is igyeksztünk lemaradni,ami nekünk persze kicsi időveszteséget okozott.De aztán csend lett és ez megérte.Ez tartott jó két kilométeren keresztül.Közben a völgy mutogatta legszebb arcát,amely a Csurgónál combosodott ki.A völgy vízesése ahol a víz nem folyik,hanem csurog,innen a neve.
A Csurgónál
Hidasi-völgyi hangulat
Szépen bontakozott ki az ősz a völgyben,helyenkét már zajlott az őszi színjáték,de azért még a zöld volt az uralkodó szín.Csodás erdők és rétek váltogatták egymást a szépséges majd 5 km hosszú völgyben.Közben az egyik réten beértük a nagyobb turistacsoportot,de épp pihentek,így elkerültük őket és egyre jobban távoldotunk a zajtól.Elhaladtunk a völgy névadó forrásánál is a Hidasi-forrásnál.Ebből ivott Gergő 2016-ban.Sokára ért véget a völgy amit egy cseppet sem bántunk.Egy betonútra értünk ki,itt végződött a völgy és ez ment déli irányban Pusztabányára.Arra mentünk 16-ban,erre tök emlékesztem.Itt becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.A betonon nem kellett sokat menni,magára hagytuk a zöld jelzéssel együtt,mi a kékkel pedig letértünk egy csodás erdei-völgyes szakaszra.Itt is volt patak,de ennek a völgynek nincs neve.Kár.Nem is volt hosszú,mert aztán megkezdte emelkedését az út.
Egy szép rétre érve
Újabb szép rét és előttünk ott a csoport
Itt végződik a Hidasi-völgy,arra pedig Pusztabánya van
Emelkedésbe kezdünk
A Lakkeri fenyveshez kapaszkodtunk fel 478 méterre.Itt újra egy rövid betonutas szakasz következett.Helyenként innen remek kilátásunk volt a Hármashegyre déli irányba,majd elértük a kereszteződést,ahol a két kelet-mecseki átszelő túra metszi egymást.A mi kékünk ami megy tovább Mecseknádasd felé és a sárga ami Kárász felöl jön többek között a Nyárádi kunyhó érintésével és megy a Zengőre majd le Pécsváradra.Tehát itt találkozik a kelet-nyugat és az észak-dél Kelet-Mecseket átszelő túrák.A sárga jelzés itt amúgy túrázásaim történetének meghatározó útvonala,akár bekerülhetne az ikonikus helyek sorozatomba.Nagyon sokat túráztam rajta és most is tettük rá egy kitérőt északi irányba!Ugyanis felmentünk a Cigány-hegyi kilátóba.Nagyon sok volt a túrázó a Mecsekben,fenn a kilátónál is gyakorlatilag teltház volt!
Az első számú kedvencem a Cigány-hegyi kilátó
Óriási volt a tömeg a kilátónál,voltak akik itt főztek a padoknál.Mégis egész könnyen feljutottunk a kilátóba,amely óriási örömömre remek állapotban volt!Talán történt egy felújítás mióta utoljára itt láttam,de így vagy úgy a kilátó csodás állapotnak örvendett és ez rendkivül jó érzéssel töltött el....ez volt életem első kilátója és ebben vagy ennél jártam legtöbbször,többek között Sándorral és Gergővel is.Közel áll a szívemhez...Felérve a csodás kilátóban pedig szembeköszön az egyik legcsodálatosabb kilátás amelyben valaha is részem volt.Innen a Mecsek 2/3-a látható a legremekebb helyek a hegységben,persze nem árt tudni mi hol és merre van,de ez nekem megy.Volt már szó erről a kilátásról a blogban több helyen is,a teljesség igénye nélkül: jól látható a Dögkút-tető a Szószék tömbje,a Vár-völgy a Misina,a Hármashegy és a Zengő is.Fantasztikus hely,de emlékszem a 80-as években alig-alig járt erre valaki,most meg...vagy százan voltak itt...
A kilátóban,balra a háttérben a Hármashegy
Kilátás a Vár-völgyre
Hál isten a kilátót remek állapotban találtuk!
Jó félórát mi is eltöltöttünk itt.Sokat voltam már itt és remélem még sokat leszek.Gergő halála után azt hittem nem jövök többet ide,de szerencsére jöttem,immár másodszor azóta...és remélem ez még folytatódik majd. Lementünk és visszamentünk a kereszteződésig,ahol újra ráfordultunk a mi útunkra a kékre.Kisújbányára ereszkedtünk ismét betonúton jól ismert helyeken át.Hamarosan elértünk a Mecsek kis gyöngyszemét Kisújbányát.Itt a helységnév táblánál és Szent Márton szobránál fotózkodtunk,majd behatoltunk a faluba!
Kisújbányára érve
Szent Márton szobra
A "főtérről" vezetett fel a lépcsősor a templomhoz.Ahogy mindig most is felmentünk ha erre jártunk,de most fordult elő másodszor,hogy a templom nyitva volt! Az első alkalom még 2007-ben volt,amikor a régi haverjaimmal nyaraltunk a környéken... A külsőre szép templom,belülről is szép volt.Az egész 2010-ben esett át egy felújításon.A templomot letudván indultunk a közeli Terike büféjéhez,azaz Mamókához.Tudtuk itt kapható a világ legjobb kávéja.Ezt most sem akartuk kihagyni.Ám odaérve kellemetlen meglepetés ért.Mamóka büféje zárva volt.Pedig két éve mióta utoljára itt jártunk erre a kávéra készültem.Érthetetlennek tűnt a túrázók álltal is kedvelt büfé zárvatartása.Mint később kiderült miért is....Az történt,hogy Mamóka férje elhalálozott és mamókának nem volt lelkiereje egyedül tovább üzemeltetni a büfét.Őszintén sajnáltuk ezt,de megértettük.Ha esetleg ismeri valaki mamókát azok közül akik olvassák ezt,adják neki át ezt,hogy messze földön az ő kávéja volt a legjobb,a legeslegjobb!
Lépcső a teplomhoz
A templom belülről
Mamóka büféje már csak emlék
Ha már így alakult a falu egy csendes helyén tartottunk egy kajaszünetet.Közben a helyiektől kaptunk szilvát!Mindig örömmel töltött el a baranyai emberek vendégszeretete,ennek újabb bízonyitéka volt ez.A szilva ugyanolyan jó volt mint a mamóka kávéja.Szinte soha sehol máshol nem ettem még ennél finomabb szilvát!Ezektől a helyiektől tudtuk meg miért zárt be mamóka büféje.Indultunk aztán tovább a fenséges Kisújbányán,ahol jól esik keresztülmenni.Jöttek-mentek a túrázók,de ez itt nem volt zavarólA falu majdnem végénél értük el az Óbányai-völgy bejáratát.A Mecsek legszebb völgye most is tárt karokkal fogadott!
Kisújbánya utcáin
Ott balra kezdődik az Óbányai-völgy
Ahogy haldtunk a fenséges völgyben úgy lett egyre több és több a túrázó és egy idő után azt vettük észre,hogy nyugodtan kitehettünk volna a megtelt táblát!Ez helyenként már zavaró volt!Elhaladtunk az ismert részeken.A pihenőnél teltház volt.Ahogy meg keltünk át a patakon Zolika megcsúszott a köveken és kishíján belesett a vízbe...A Ferde.vízeséshez odafértünk,de a csúszos kövek miatt le most nem mentünk.A Csepegő szikla közelében meg kidőlt egy fa,kicsit ez is zavarta a képet.Aztán a szikla és Óbánya között volt igazán tele a völgy kirándulókkal.A zubogókhoz nem lehetett odaférni és volt,hogy az úton is alig lehetett elférni...A nyolcvanas években nyugodt csendes völgyre napjainkban már rá sem lehet ismerni...Óbányára érve a két kis pisztrángos tó meg még mindig elvolt kerítve,ezzel jelentősen csökkentve a völgy komfort érzetét...
Zoli kishíján a patakban kötött ki
Kép a Ferde vízeséssel
Egyre több és több a túrázó a völgyben
A Pisztángos tó Óbányánál
Óbánya szintén dugig volt túrázókkal,kirándulókkal.Itt egy vendéglátóhelyre beültünk kávézni,de a kávé drágább,kevesebb és íztelenebb volt mint egykor mamókánál...A tömeg miatt nem nagyon tudtunk aztán Óbányán bármire időt szakítani,mentünk tovább.Kiérve a faluból az út mentén kilométereken át autók parkoltak...ugye a faluba nem jöhetnek be.Itt mondanom sem kell újra betonúton haladtunk.Elérve a Réka-völgyi leágazást búcsút mondtunk a dél-dunántúli kéknek,mi mentünk tovább a zöldön.De csak Mecseknádasd határáig,itt már a pirosra tértünk rá.Erős tempót diktáltunk a Schlossberg vendéglőbe még időt akartunk szakítani egy babgulyásra.Átszelve Mecseknádasdot ez sikerült is.
Óbánya
Mecseknádasd
Ötre értünk a Schlossberg vendéglőbe,hatkor volt buszunk.Volt tehát egy óránk,így rendeltünk egy babgulyást.Tudtam,hogy ez az étterem jó hely,hiszen voltunk már itt.Viszont a babgulyás minden várakozásunkat felülmúlta!Életemben nem ettem még ennyire finom,ennyire ízletes babgulyást,ráadásul bőséges adag volt tele mindennel amivel kell.Szavak nincsenek rá,hogy mennyire jó volt!Aztán lement még egy gesztenyepüré,erről ugyanezt tudom elmondani.Rendkivül finom volt.Ittuk is és mondhatni nevetséges összeget fizettünk.Plussz egy igen kedves kiszolgálásban volt részünk!Ez a no1.top kedvenc éttermünk széles e hazában az biztos! Közvetlen a 6-os út mellett van Mecseknádasdon a jelzőlámpáknál,csak ajánlani tudom mindenkinek,hogy térjen be!Szuper hely!Mindent letudván az étterem szomszédságában volt a buszmegálló.Itt végződött egy a szuper túra.
Minden eddigi idők legjobb babgulyása!
A Top éttermünk!
A busz jött időben,de Szekszárdon átkellett szállni.De az jött rendesen és fél kilencre haza is értünk!Nyugodt út volt a kellemes túra nagyszerű élményeivel.A Mecsek most is hozta magát!
Ez volt az év 19-ik túrája.Most mentünk 18 kilométert így összesítésben tartunk idén 286 kilométernél,ez pedig azt jelenti,hogy a túránkénti átlag az 15,05 kilométer!
Jó kis túra,jó kis nap volt,minden eddigi idők legjobb babgulyásával a végén!
Egyik kedvenc kilátóm a mecseki Cigány-hegyi kilátó,amelynél már számtalan alkalommal jártunk.Sok szép élmény fűz ide,jártam itt életem minden fő túratársával is.Örvendetes hír jutott most el hozzám,de sajnos meglehetősen hiányosan.Nevezetesen az,hogy a kilátót felújították.Egyelőre sehol sem lelek olyan leírást azonban amiből kiderülhetne,hogy mégis mit újítottak fel az amúgy is jó állapotú kilátón.Így aztán változtatás nélkül közlöm most azt a szöveget amit én a Turista magazin oldalán olvastam.
A Cigány-hegyi kilátó az egyetlen amelyen még éjfélkor is jártunk!
"Nemcsak az említett két turistacélpontot rekonstruálták a közelmúltban. Végéhez közeledik egy modernizációs program, ami 2019 januárjában kezdődött, és a Natura 2000 hálózat dél-dunántúli infrastruktúráját érinti. Ennek keretein belül 40 helyszínen építkeztek vagy végeztek felújítást, például a nagyharsányi panorámasétány és a szoborpark új fogadóépülete is ennek köszönheti a létrejöttét.
A második ütemben kilátókat építettek és újítottak fel Pécsen, Drávaszentesen, a Tolna megyei Pacsmagi-halastavaknál, Bátán és a Gemencben; madármegfigyelő lesállást, valamint pallósort adtak át a dávodi Földvári-tavi madárparadicsomnál. Emellett kihelyeztek információs táblákat, 15 helyszínen rekonstruálták a gémeskutakat, pihenőpadokat, pad-asztal garnitúrákat, tűzrakóhelyeket, szemeteseket helyeztek ki."
Na kérem szépen ez aztán megint zseniális újságírói tehetséget igazol...hiszen az oldal főcímében a Cigány-hegyi kilátó felújításáról szóló írásával kínálják a cikket,ám a leírtakban az égvilágon semmi sincs róla.Csak egy újságíró lehet ekkora barom...
Nem derül ki mit újítottak fel...
Sajnos sem a leírtakból,sem a legfrissebb képekből nem derül ki mit újítottak fel rajta.Próbálok nyomozgatni az ügyben ha jutok valamire az majd bekerül ide.Személyesen idén nem tudok ide eljönni.Sajnos a kényszerszünet még mindig tart,így csak álmodozhatok újabb túrákról...De valószínű valamikor a jövőben jövök még ide!
Így vagy úgy a hír mindenképp örvendetes,hiszem,hogy igaz is...!
Új sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.
A mostani augusztusi részben azt a kilátót mutatom be,amelyben a legtöbbet jártam.
A kilátó
A Kelet-Mecsekben Kisújbánya felett,az 524 méter magas Cigány-hegyen találjuk meg a kilátót,amelyhez számos jelzett turistaút vezet,de csak egy megy ezek közül fel magához a kilátóhoz.(a sárga és a belöle kiágazó sárga3 jelzés).
Maga a kilátó nem mindig így nézett ki ahogy napjainkban.Az eredeti kilátó egyes leírások szerint 1978-ban,más leírások szerint 1980-ban épült.Jómagam is mintha az 1980-as táblát olvastam volna a kilátón.Búzás Endre tervezte a terméskövől épült kilátót,gránit névtáblával ellátva.A kilátó ekkor egy szintes volt,aljában egy a mai napig münködő esőbállóval vagy inkább beülövel.A kötalapzaton egy kis tetőszerkezet volt,fa korláttal körban ellátva maga a kilátószint,amely aztán nem bírta az időjárás (és a vandálok?) viszontagságait,így idővel tönkrement,eltört és el is tűnt.
Ilyen volt a kilátó
Azokban az időkben pompás körpanoráma nyílt innen a Kelet-Mecskre.Ám az idő nem állt meg és a kilátót körülölelő erdő fái bizony nőttek és nőttek,míg egy szép napon már teljesen megfosztották a vándort a kilátástól...Fura,hogy erre az eshetőségre Búzás úr a tervező nem gondolt...
A Mecsekerdő Zrt. és a Duna-Dráva Nemzeti park összefogásával aztán 2007-ben megmagasították,egy vasszerkezetet húztak a kilátó szintre és közel öt méterrel magasabbra helyeztek egy új kilátószintet,ahová csigalépcső vezet fel.Odafenn viszont elég kicsi helyet sikerült csak összehozni,így egyszerre három embernél több nem igazán fér el.Igy csoportoknak időbe telhet míg mindenki megcsodálja a kilátást.
Fura,hogy ekkor a felújításkor is jártunk itt.A kicsi hely ellenére odafentről újra élvezhető a kilátás és az ország egyik legcsodásabb körpanorámája fogadja a vándort.
Ám az idő továbbra is halad és a fák még mindig nőnek a környéken...
Népszerűsége töretlen
A kilátó magasságáról nincs információm,becslésem szerint kilenc-tíz méter körül lehet.Mivel jó helyen van,gyakorlatilag a Kelet-Mecsek közepén,így annak 85%-a belátható odafentről.
A kilátó népszerűsége óriási,hiszen magam is tanúsíthatom,egyszerű hétköznapokon is voltak itt szép számmal.Én ebben a kilátóban jártam a legtöbbször és mondanom sem kell,hogy az első számű kedvencem.Elöször Sándorral voltam itt 1986-ban,aztán még vagy hússzor... Sándorral,haverokkal,Mónival és Gergővel is.Utoljára nincs két hónapja (e sorok írásakor),hogy itt jártunk,egy a Kelet-Mecseket északtól-délig átszelő túra keretein belül.
Gergő utoljára 2016-ban volt itt emlékezetem szerint,akkor is a Kelet-Mecseket szeltük át,csak akkor kelet-nyugati irányban.
Jó magam a kilátónál
Gergő is eljutott ide,talán kétszer is,de lehet háromszor
Mondanom sem kell,hogy számos gyönyörű és élvezetes emlékem van innen.Ez az a kilátó amelyben még éjszaka is jártam.Örök emlék és mint mondtam első számú kedvenc kilátóm,már csak azért is mert jártam itt a két legnagyobbal is:Sándorral és Gergővel (sajnos nem egy időpontban).
Aggódom,hogy újra benővik a fák és már nincs hova magasítani a kilátót.Úgy gondolom ennek majd akkor fakivágás lehet a vége,amit ugye alapból nem díjazok,de ez esetben ez lehet majd az egyetlen megoldás.
A kilátószinten ennyi a hely
A kilátás egy szelete
Ha egészségem engedi,akkor ezer százalék,hogy jövök még ide.Remélem a kilátó állja az idők és az esetleges vandálok próbáját.Legutóbbi ittjártamkor úgy tűnt,hogy még rendben van,noha itt-ott azért már látszódtak a használatból eredő kopás jelei ugymondd.De még rendben volt.Maradjon is így,mert páratlan élményt nyújtó kilátó!
Könnyen elérhető a Kelet-Mecsek majd minden pontjáról,vezetnek erre jó minőségű jelzett turistautak,de mondom elsősorban a sárga sáv a legjobb ide,amely ugye Kárászról vezet a Zengőre.Felkeresését bátran ajánlom mindenkinek.Nem fog csalódni!
Az év túrája.Annak idején a régi szép időkben minden évben volt egy fő túránk Gergővel.Az év túrája.Rendszerint az adott évben ettől vártuk és reméltük a legtöbbet mind kalandban mind látnivalókban.Ha itt lett volna most velem örök túratársam alighanem idén ezt neveztük volna ki az év túrájának.Most másnap mikor írom e sorokat,valóban úgy is érzem,hogy ez volt az év túrája.Ugye még 2016-ban megcsináltuk a Kelet-Mecseket átszelő túrát,akkor kelettől-nyugatig.Már akkor megérett bennem a gondolat,hogy egyszer majd megkellene ezt csinálni észak-dél irányban is.Teltek az évek és ez a túra egyre csak halasztódott... aztán azt beszéltük Gergővel,hogy majd a 2020-as évet teljes terjedelmében a Mecseknek szenteljük,majd abban (ebben) az évben csak a Mecsekbe jövünk bakancslistázni és akkor majd sorra kerülhet ez a túra is.Aztán a sors keresztül húzva az álmainkat elvitte magával Gergőt,ám ennek a túrának az álmát nem tudta elvenni.Igazából legjobban ezt a túrát Gergővel és Sándorral szerettem volna megcsinálni,erről szól a közelmúltban írodott "Tökéletes világ" c,bejegyzésem.Természetesen velük ez a túra már nem válhatott valóra,így sikerült összeszedni jelenlegi legjobb cimboráim és velük vágtunk neki a bulinak.Én,Zoli,Manó és a Tizedes egy nyári péntek(!) hajnalon vágtunk neki a Baranya megyei Vékénynek.Onnan indult a túra,mint egykor Gergővel a Csepegő-árkot és a Farkas-árkot felfedező túránk. A Csepegő-árkot most is érintettük.
A vékényi harangláb
Némi segítséggel ugyan,de már reggel fél 8-kor Vékényben voltunk!Indulhatott a buli.Mielőtt belevágtunk volna megnéztük a híres vékényi haranglábat.Ezután tértünk rá a zöld+ jelzésre amely majd felvezet a Csepegő-árkon át egészen a Nyárádi kunyhóig.Ott terveztük a reggelit,majd a sárgán tovább menve Püspökszentlászlóig megyünk.Onnan pedig a zöld4-en Hosszúhetényig,ahol majd újra betérünk egy jó babgulyásra.Hamar megtaláltuk a zöld+ jelzést és mentünk arra amerre egykor Gergővel is.Ám már az út eleje felért egy kisebb akadályversennyel.A helyi lovarda és a Völgységi-patak közötti útszakaszt ugyanis rendkivüli módon benőtte a növényzet.Nehezen lehetett haladni,sokszor csak a lovarda keritésébe kapaszkodva,mert alattunk a talajt kimosták a közelmúlt hatalmas esői.A nagyjából 400 méteres szakaszt végül is sikeresen legyürtük.Behatolhattunk a szentélybe,azaz a Mecsekbe,
Nem akadályverseny,csak a zöld+ jelzés Vékénynél...
Átvágtunk a legelőn és hamarosan azon a csodás helyen találtuk magunkat amelyen a Mecsek egyik legszebb arcát mutatta.Egy gyönyörü zöld völgy köszönt szembe,két oldalt a hegyekkel.Itt ment át a zöld+ jelzés.Erre mentem egykor Gergővel is,reméltem a lelke most is velem volt...A csodás rét a többieket is lenyügőzte,annyira,hogy nem is figyeltek a jelzésekre.Én vettem észre,hogy az bizony kiment a völgyből éppen be az erdőbe.Amúgy teljesen jó időnk volt!Az időjósok hozták a már megszokott tévedésüket.Szeles,felsős időt mondtak mára dél-nyugaton záporokkal.Alig volt felhő,szél semmi és úgy tűnt itt ma zápor sem lesz...A csodás rét után tehát behatoltunk az erdőbe és hamarosan elértük a Csepegő-árkot.
Beköszönt a Mecsek...
Várható volt az elmúlt hetek csapadékos időjárásai után,hogy nem lesz egyszerű az utunk.A Csepegő-árok hozta is a kötelezőt.Nem semmi élményekkel lettünk gazdagabbak.Az utak valóban sárosak és csúszosak voltak.Ám a patak...meglepődtem és nem is kicsit.Alig-alig folydogált meglehetősen szerény vízkészlettel...Hát ez meg,hogy lehet?Nyakra-főre esett az elmúlt napokban,a patak meg majdnem kivan száradva...? Manó szerint azért mert az április meg aszályos volt és nem volt ugymondd alap vízkészlet,a mostani meg gyorsan lefolyt már.Hát ki tudja,mindenesetre meglepő volt,anno annaki idején Gergővel is esős napok után érkeztünk és akkor bőven volt víz a mederben.Na,de mentünk tovább a zöld+ jelzésen ami emelkedőbe kezdett odalenn magával a Csepegő-árokkal.
Megérkezés a Csepegő-árokba
Odákat zengtünk három éve a Csepegő-árokról,amely most sem volt persze kevésbé szép mint akkor...csak...hát...a gyér folyású patak most nem tette olyan érdekessé mint 2017-ben.Ennek ellenére megláttuk fentről az első vízesést,a többiek mondták,hogy menjünk le megnézni.Lementünk,mint egykor Gergővel is.Zolika már ekkor érezhette a vesztét,mert ő fentmaradt a jelzett úton.Mi hárman megnéztük.Foszlányaiban emlékeztetett csak a három évvel ezelőtti önmagára...így is szép volt persze,csak én láttam ennél már sokkal-sokkal szebbnek!Így némi hiányérzetem volt.Megnézve visszamásztunk a csúszos hegyoldalon a jelzésre és mentünk tovább.Az út közben ereszkedett és a csúszos talajon előbb Manó majd a Tizedes is megcsúszott.
Hát nem volt egyszerű
Előbb Manó esett seggre majd a Tizedes esett kicsit,aztán következtek Zolika percei...Én álltam a sarat,nem csúsztam meg sehol,nem estem el sehol.Talán jó iskolám volt...Anno sokszor voltunk ilyen helyen Gergővel és megtanultam az ilyen utakon való járást,az ilyen hegyoldalakon való ereszkedést...így most sem ért semmi baj,miközben a többiek estek-keltek szó szerint.Küzködtünk,de jókat is nevettünk.A második vízesés olyannyira nem folyhatott,hogy észre sem vettük.Az út lement keresztezte a patakot,felment a túlsó hegyoldalon,majd újra lereszkedett a mederhez.Na itt történt a baj.
Pedig Manó még a túrabotját is odaadta Zolikának,mert négyünk közül láthatóan ő szenvedett legjobban.Az út a meredek hegyoldalon ment le a harmadik vízeséshez.Manó és a Tizedes vette ezt az akadályt és lejutottak.Én éreztem Zolinak nem fog ez menni,fennmaradtam vele filmezni.Hát mit mondjak...?Érdemes volt...Ime:
Komolyabb sérülés nélkül,de végül is leért.Én itt is simán letudtam menni,fákba-ágakba kapaszkodva.Leérve aztán a harmadik vízesés sem emlékeztett korábbi önmagára.Alig-alig folydogált...pedig anno...három éve ontotta a vízet.Hiába magyarázta meg Manó a dolgot én továbbra is furcsáltam,hogy ilyen esők után ennyire ne legyen víz a patakban...Ettől függetlenül természetesen szép volt a harmadik vízesés is,ami-ekkor jöttem rá- nagyban hasonlított a Petnyák-völgyi Ágnes-vízeséshez ami itt van pár kilométerrel arébb.Na szóval tetszett ez is azért.Az út mostmár nem emelkedett tovább,így a Csepegő-árok további részén már nem érték bajok egyikünket sem.
A harmadik vízesés is elmaradt a régi szintől...
Zolika legnagyobb örömére kiértünk a Csepegő-árokból.Ám az út emelkedőbe fogott ha nem is olyan nagyon durvába.Ki tudja,tán megüthette magát az eséseknél,vagy csak egyszerüen nem bírta a tempót,de alaposan lemaradt tőlünk,úgy jött felfelé.Néha bevártam,de hiába mentem lassan én is,tőlem is le-le maradt állandóan.Nem mondta mi a baj,de láthatóan szenvedett.Alig vártam,hogy odaérjünk a Nyárádi kunyhóhoz a pihenőhöz.Hátha majd erőre kap újra.Az út odáig már meredek ugyan nem volt,de alaposan sárosnak bizonyúlt.Sokára értük el a kunyhót.Óriási megnyugvásomra még állt...nem dőlt össze,noha már tavaly nem sok jóra számítottam...
A házikó
Aki követ az tudja már mi a különös kapocs köztem és a házikó között,aki nem annak most nem írom le,nézzen utána minden benne van ebben a blogban.Lényeg,hogy a ház nem közömbös számomra és szomorúan tapasztalom minden itt jártamkor,hogy rosszabb állapotban van mint legutóbb... Most annak is örültem,hogy nem összedölve találtam,mert tavaly már ezt jósoltam neki.A házikó előtti rét most is szép volt,az esőbeülö asztalkáknál pedig végre eljött a pihenés ideje!Azthiszem a kalandos Csepegő-árok után ránk fért.
Pihenő
A kajcsi végeztével a Tizedes egyből tovább akart indulni.Mondtam várjunk még,hisz fotózok is,videózok is,meg oké,hogy jobb nem sok ideig pihenni egy túrán,de mi többet szoktunk azért.Mindhármuknak koszos,piszkos,sáros volt a nadrágja az esésektől megcsúszásoktól,az enyém csak a bokámnál ahogy jöttünk a sáros úton,attól.Sokkal inkább zavaró volt a beizzadt pólok,hiszen azért volt páratartalom nem is kevés.Ám most még korainak éreztük a ruha cserét,mert amúgy mindenki hozott váltás ruhát.Még fotózkodtunk párat én még közelebbről megnéztem a házikót,a pottyantósokat a rétet.Aztán búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől ami ment a Vár-völgy felé.Mi a sárga csíkon folytattuk tovább.
A házikó és társa,remélem találkozunk még!
Következett a Somlyó és a Dobogó.Azaz a Kelet-Mecsek csúcsai,ahova természetesen felfelé menet dukált.Itt kezdtem el én is szenvedni.Valóban nem jó sokat pihenni,mert nagyon nehéz újra indulni.Az izmok elgémberednek...Az út itt-ott még alaposan sáros volt,itt-ott meg jól járható.De mivel felfelé menet volt,komolyan szenvedtem most.Emlékeztem három éve amikor Gergővel jöttem ugyanerre,szinte meg sem kottyant,pedig akkor is pihentünk a háznál.Most azonban nagyon nehezen vonszoltam magam.Manó és a Tizedes elöl diktálta a jól megszokott gyors tempóját mi a utóvéd szenvedve haladtunk egészen fel a Dobogóig.
A Dobogó erdeiben
A Dobogó csúcsán Manó elszaladt megnézni a csúcson álló kopjafát.Most nekem nem volt hozzá erőm.Három éve voltam ott,most inkább kihagytam.Volt némi kilátásunk észak felé,de nem sok.Manó visszajött és innen egyenlöre nem kellett tovább felfelé menni.A lefelé haladó útszakaszon kezdtem újra erőre kapni.Az út a Cigány-hegyig már alaposan sáros volt,de haladtunk jól.Újabb és újabb turistajelzések köszöntek be,három-négy út is egy ugyanazon nyomvonalon haladt.Mi követük a sárgát.A Cigány-hegyre már újra erőre kapva simán felmentem.Már nem szenvedtem úgy.Közben a Szószéknél hála tarvágásoknak szép kilátásunk nyílt a Hármashegyre.
Kilátás a Szószékről
A Cigány-hegyen pedig ott állt kedvenc kilátóm,láthatóan már romló,de még mindig viszonylag jó állapotában.Mielőtt felmentünk volna az asztalnál pihentünk kicsit.Talán Zolika is némi erőre kapott már.Bár kedvetlennek tűnt.Mi hárman kitünően elvoltunk,ő nem annyira.Felmentünk a kilátóba,ő például teljesen fel sem jött,mintha nem is érdekelné a kilátás,pedig talán innen nyilik a legjobb kilátás a Mecsekre.Én most is élveztem mint négy éve az akkori Kelet-Mecseket átszelő túrán még Gergővel...Órákig eltudtam volna itt nézelödni,csodálni a fenséges Mecseket...
A Tizedes,Zolika és én a Cigány-hegyi kilátónál
Kilátás...
Mélázásomból a többiek hangja mozdított ki,mondván akkor menjünk tovább.Nem értettem mire ez a nagy sietség.Péntek lévén ráadásul alig-alig mozogtak erre most bőven lett volna idő és nyugalom kicsit nézelődni..Na mindegy,a többség akarata döntött.Remélem eljutok még kedvenc kilátómba.Innentől kezdve aztán nem volt problémánk többé az uttal.A sáros szakaszok végleg megszüntek,leérve a Miske-tetőre pedig telejesen jó útszakasz fogadott.Sokszor jártam ugye a Mecsekbe az elmúlt évtizedekbe,azonban bármily hihetetlen a Miske-tetőn nem voltam már 31 éve...Így most szinte az újdonság erejével hatott rám ez a fensík,ahonnan pazar kilátás volt a szélrózsa minden irányába.Kezdtem azthinni,hogy ez itt a Mecsek legszebb helye.Alighanem az is volt!
Jómagam a Miske tetőn
Láttam közben,hogy Manóék elöl letértek a jelzésről.Vajon miért?Közelebb érve lestem,hogy betértek egy meglehetősen réginek tünő temetőbe.Utánuk mentem,Zolika közbe kinmaradt az uton.Ez sem érdekelte...Azthiszem nem futott éppen csúcsformát.A temető hangulatos volt egy kisebb fajta erdőben és arra saccoltunk,hogy ez a közeli Kisújbánya temetője,de az,hogy "üzemel"-e még nem tudtuk.Valószinűleg nem,mert a legújabb sír amit találtunk 1996-os volt.Különös hangulata volt,de egyben megkapó és szép.Élmény volt ez is.Zolika sajnálhatja,hogy ennyire nyügős napot fogott ki...
A hangulatos temető
Visszamentünk a Miske-tetőre mentünk tovább a jelzésen.Visszanézve minden eddiginél szebb kilátásunk volt a Mecsekre,Egyszerűen pazar volt...Manó is áradozott,hogy ez az utóbbi idők legjobb túrája...Gyönyörü volt minden innen nézve,hogy a fenébe nem jutottam el ide már Gergővel?Nagy-nagy kár.Persze tudom ha velünk maradt volna,eljutottunk volna ide is...de sajnos nem volt itt és ez fájt.Lassan átértünk a csodálatos fensikon.Egész biztos ez volt az egész túra legszebb szakasza.
Visszanézve egy rész
Újra beértünk egy erdőbe és újra kezdett emelkedni az út,de nem volt olyan vészes.Közben egy szemmel láthatóan is új tanösvényre lettünk figyelmesek.Lám itt kitudtak alakitani egy ilyent,múltkor ezt hiányoltam Rétimajornál..Aztán egy ponton már nem kellett tovább felfelé menni,megkezdte ereszkedését a sárga jelzés.Közben forrásra akadtunk,amiből ugye meglehetősen sok van a Mecsekben.Ha jól emlékszem ez a Diós-kút volt,amiből szomjunkat nem tudtuk oltani,hiszen éppencsak csepergett.A hegy amelyen fentvoltunk pedig a Hárs-tető volt.Leérve pedig elköszöntünk a sárga jelzéstől.Beköszöntött a kék és a zöld4 jelzés na és persze Püspökszentlászló.
Megérkezés Püspökszentlászlóra
Hát itt is Gergővel jártam legutóbb...két éve.... A többiekre bíztam,hogy bemenjünk-e a kastélyparkba vagy menjünk tovább.Úgy döntöttek bemegyünk.Zolikának ez sem nagyon ízlett...kezdett idegesiteni a nyügje,de igyekeztem kikapcsolni. A parkban ami ugye egy arborétum volt és némi nézelödés után leültem kicsit pihenni míg a többiek bejárták az egészet.Én már nem akartam,hiszen sokadszorra voltam itt.Néhány képet ugyan löttem,aztán a padon ülve vártam a többieket.
A kastélyparkban
Elnézelödtek vagy 20 percig addig is jót pihentem ezen a kellemes helyen.Közben eljött a pillanat,mindenki ruhát cserélt,átöltözött,hiszen izzadtak és sárosak voltunk.A büfé ahol Tibor barátom dolgozott zárva volt,így úgy gondoltam nincs is itt.Elindultunk hát a túra utolsó szakaszára Hosszúhetényig.Közben Manó feltette Zolinak az itteni legaktuálisabb találós kérdést,hogy miért van az,hogy itt Püspökszentlászlón csak egyik oldalt sütik a palacsintát?Ehhez sem volt kedve,mi meg nem árultuk el a megfejtést.Most sem fogom.Mentünk kifelé a kicsiny falucskából.Még a harangláb szolgált látnivalóval na és persze a Mecsek két leghatalmasabb hegye amely körülölelte a falut.
A harangláb
Újfent Gergő jutott eszembe,hiszen vele voltam itt legutóbb.Ilyenkor mindig belémhasított a szívfájdalom...Magunk mögött hagyva a falut lassan közeledett végre Hosszúhetény.Ismerös útszakaszon mentünk át,persze csak nekem volt ismerös.Kezdett már nagy-nagy meleg lenni,de kánikula azért nem volt.Végre feltünt Hetény!A lefogyó vízkészletünk okozta szomjunkat az út melleti meggyekkel csillapítottunk.Beérve a faluba még megnéztük Hetény vezér szobrát,majd más nem maradt beültünk kedvenc helyünkre a Tavasz étterembe.
Jól megérdemelt sörözés
Tudtam itt csinálják a világ legjobb babgulyását.Nem is csalódtunk most sem.Mivel még bőven volt időnk,sörözgettünk,italoztunk.Végre Zolika is feloldodott és egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk itt.Jó pár sört lenyomtunk.Itt fejeztük be a Kelet-Mecseket észak-dél irányba átszelő túrát.Most jól mértük fel a távolságot,hisz nagyjából 22km-et mentünk.Összeségében kellemes jó túra volt amely valóban méltó az év túrája címre.Ám voltak azért nehéz részek.A Csepegő-árok mindhármukon kifogott (rajtam nem).Engem a kunyhó utáni rész viselt meg kissé.Idegesító volt Zolika mostani hozzáállása is és az is,hogy Manóék most is erős tempót diktáltak,de mondom összeségében jó buli volt.Ám hazafelé kellemetlenségek értek.Vonatunk késett így nem értük el a csatlakozást,szólni kellett,hogy jöjjenek értünk kocsival.Szerencsére jöttek így épségben hazajutott mindenki.
