A Duna Gibraltárja

Még mindig az minapi kirándulás hatása alatt vagyunk.Olyan fokon brutál klassz volt a Monostori erőd,hogy nem igazán megy ki a fejünkből.A hatalmas erőd a komáromi erődrendszernek csupán egyik tagja,hiszen itt van még az Igmándi és a Csillag erőd,valamint az Új és az Öregvár.Ezeket együttesen nevezik a Duna Gibraltájának.Méltán.Valószinű elfogunk jönni jövőre a további erődöket is megnézni,hogy mikor ez függ majd a Csillag erőd új megnyitásától,hisz jelenleg éppen felújítás zajlik ott,2020 közepe felé tervezik megnyitását.

Az Igmándi erőd Komáromban

A komáromi vár építészeti bravúrjától csak a méretei impozánsabbak. A 19. század legfejlettebb haditechnikáját vetették be az építéséhez. Több mint két évtizeden át készült, több ezer ember dolgozott rajta. Soha nem derült ki, mire képes éles helyzetben, mivel nem támadta meg senki. 2007-ben Szlovákia és Magyarország közösen kérelmezte a komáromi erődrendszer felvételét a világörökség megmaradt műemlékei közé.

Komárom és környéke, fekvésének köszönhetően már a római korban is stratégiai jelentőségű helynek számított. A ma már Komáromhoz tartozó Szőny helyén terült el egykor a római Brigetio, Pannónia egyik legfontosabb légióstábora.

Csillag erőd

Komárom a 15. században élte fénykorát, amikor fontos szerepet töltött be az uralkodók és így az ország életében is. Itt született például V. László király, majd ezt követően négy hónapig itt tartózkodott az egész királyi udvar. Mátyás király is kedvelte a várost, a csallóközi erdőkbe járt vadászni és palotát is építtetett a Vág és a Duna összefolyásánál, a stratégiailag fontos vár területén. Uralkodása idején itt állomásozott dunai flottájának nagy része.

Akár 200 ezren is állomásozhattak benne

A Komáromot körülölelő erődrendszer egyes elemei már a 16. században is álltak, de csak a 19. század legelején, a napóleoni háborúk során épültek ki igazán. 1809-ben ugyanis Napóleon seregei elfoglalták Bécset, I. Ferenc császár pedig Komáromba menekült. A nagy ijedségben a császár elhatározta, hogy Komáromban a birodalom legerősebb erődrendszerét fogja megépíteni, ahol – szükség esetén – akár 200 ezer katona is állomásozhat.

Lenyügöző a Csillag erőd is

„Sem csellel, sem erővel”

A fenti idézet olvasható az Újvár nyugati bástyáján álló Kőszűz, a közel életnagyságú nőalak talpazatán. A „Nec arte, nec marte (sem csellel, sem erővel) mottó arra utal, hogy a komáromi erődöt fegyverekkel, ostrommal soha nem tudta bevenni az ellenség. 1848-ban a komáromi vár magyar kézre került. A védők, Klapka György vezetésével, még a világosi fegyverletétel után is tartották magukat egy ideig, ellentétben a  hasonló módszerekkel épített Péterváradi várhoz, amely védői, illetve parancsnokuk Kiss Pál  1849. szeptember 7-én – egy meg nem érkezett levél miatt – feltétel nélkül kapitulált. A szintúgy sáncvár jellegű, alatta kazamaták hosszú kilométerével behálózott Péterváradi vár tehát a szabadságharc utolsó előtti védőbástyája volt Komárom előtt.

Öregvár-Újvár Komárnoban

Közép-Európa legnagyobb újkori erődje

1850-ben újra megkezdődött az erődrendszer építése, amelynek legnagyobb vállalása a Monostori erőd volt. A munkálatok 21 évig tartottak, az építkezésben 1800 kőműves és tízezer segédmunkás vett részt. Közép-Európa legnagyobb újkori erődjének méretei tényleg lenyűgözőek. Az erőd 25 hektárt foglal el, 640 helyiség van benne, előfordult, hogy egyszerre nyolcezer katona állomásozott itt.

A föld alá építették

A tervezők alaposan átgondolták a Monostori erőd építését, minden lehetséges hadi szituációra felkészültek. Az erőd kőfalaiból meglehetősen kevés látszik csak, ugyanis a föld alá süllyesztett épületek tetejét két-három méter vastag földréteggel fedték be, ezzel is csökkentve a lehetséges támadási felületeket. A Komáromot védő erődrendszer 1877-ben vált teljessé, amikor a város déli bejáratánál álló Igmándi erőd is elkészült.

Öregvár

A teljes védelmi rendszer építését 1890-ban fejezték be.  Mire elkészült, addigra olyan mértékben változott meg a hadászati technika – köszönhetően a ballisztikus fegyverek megjelenésének–, hogy az erőd védelmi szempontból elavult. Annak ellenére, hogy katonai célokra folyamatosan használták, hadászati támadás sosem érte a komáromi erődrendszert.

Szolgált a magyar hadsereg kiképzőbázisaként (1869 és 1943 között), majd a II. világháború alatt előbb lengyel és francia menekültek átmeneti tábora volt, majd a német csapatok megszállása alatt a deportált áldozatok átmeneti börtöneként. 1946 és 1990 között pedig a szovjet hadsereg legnagyobb lőszeraktára volt itt. Olyan titkos volt a bázis, hogy még a térképekről is kitörölték a jelölését. Nem létezett a hétköznapi emberek számára, ezért igényelt nagy energiát az erődrendszer újbóli bevezetése a köztudatban, hiszen a közel ötven évi rejtőzködés alatt, szinte teljesen elfelejtették az emberek a létezését.

Monostori erőd

A komáromi erődrendszer mind építészeti, mind kultúrtörténeti szempontból különleges, egyedülálló műemléke a világnak. Egyszerre emléke az Osztrák-Magyar Monarchiának, egy olyan kornak, amikor több nemzet élt együtt, itt Európa közepén, és a 19. század második fele építészeti-hadászati kultúrájának. Az erődrendszert az akkori legfejlettebb technikai és építészeti ismeretek szerint építették fel, részben ennek is köszönhető, hogy szinte sértetlen állapotban maradtak fenn az építmények.

Tehát a komáromi erődrendszer nem egy mindennapi látvány és élmény.

Mint írtam jövőre mindenképp azon leszünk,hogy eljöjjünk a többi erődöt is megnézni.Az Igmándi és a Csillag erődnél erre jóesély van.Az Újvárnál kérdéses,hogy mennyire látogatható...

Mindenesetre a Duna Gibraltárja mindenkinek kivételes élmény lehet.

Elég ha csak belepillantasz az elöző bejegyzésembe...

Brutálisan klassz volt a Monostori erőd!

Elérkezett ez a nap is,amit persze még Gergővel tervezgettünk a boldog időkben és igazából vele kellett volna eljönnöm ide,persze a többiekkel együtt.A szokásos tavasszal megszokott túratársaimmal Zolival és Mónival vágtunk neki Komáromnak a négynapos ünnepnek hála,hétfő hajnalban.Szokás szerint vonattal,mert azt szeretjük a legjobban,gyors,kényelmes és igazából akkor húgyozik az ember amikor akar.Hamar Kelenföldre értünk,mivel még volt félóránk a Győrbe tartó ám Komáromban megálló vonatig,gyorsan ellibbentünk immár kendvencé,sőt törzshelyünké vált kocsmához aminek végre a nevét is megtudtam: Lakat kocsma.Lenyomtunk napinditónak egy fröccsöt azt mentünk vissza a vonathoz,hisz olyan sok időnk azért nem volt.A győri vonat hamar elért Komáromba és háromnegyed kilenc tájban leszálltunk róla a határmenti városban.Ha jól emlékeztem 29 éve nem jártam itt,akkor még a királynővel....(van róla bejegyzés,most nem keresem ki).

A híd és szemben Komárno.Szép emlékeket őrzök innen,29 év után tértem vissza...

Tervünk az volt,hogy elöször kimegyünk a közeli Dunához,onnan pedig a nem túl messze lévő Monostori erődbe.Ott eltöltjük a nap felét,mivel tudtuk már róla,hogy brutálisan nagy.Azt ha vége az erődi kalandoknak átmegyünk a hídon Komárnoba egy jó hamburgerre,mivel már azt is tudtam,hogy a szlovák hamburgerek sokkal finomabbak mint a magyarok!Meg persze járunk egyet a városban.Elöször azonban meglátogattuk a vasútállomás wc-ét aminek állapotát finomab szólva az okádék jelzővel tudnám jellemezni.Sebaj az állomásról kilépve máris a Dunánál voltunk.Azthiszem,úgy emlékeztem csodás emlékeim vannak innen...

Zolival útra készen

Most még nem a híd felé indultunk hanem ellenkező irányba,hisz az erőd,legalábbis a Monostori arra volt.Mert Komárom az erődök városa és Komárno is.Még ha jól tudom négy erőd van a környéken,de a kiemelkedő a leghíresebb az a Monostori.Nem volt messze,de Komárom olyan...nem akarok senkit megsérteni,olyan porfészenek tűnt...nem így élt emlékeimben...!Szemmel láthatóan már innen a partról a szemközti Komárno sokkal szebbnek tűnt (igy is volt,de erről majd később).Az erőd közel volt az állomáshoz.Odaérve a kis dombocskák ölelésében volt egy pihenőhely,mielőtt bementünk volna,elfogyasztottuk a reggelinket.Közben a parton megláttunk egy hajót.Nem a vízben volt hanem a szárazföldön!Elneveztük Titanicnak.Persze közelebb mentünk hozzá.

A pillanat amikor felfedeztem a Titanicot

 Klassz volt,de felmenni rá nem tudtunk.Indultunk hát az erődbe.Már a belépő kapu is rendkivül látványos volt,leszurkoltuk a belépőjegy árát,ami nem olcsó,de soha semmi nem érte meg még ennyire!Persze ezt ekkor még nem tudtuk.Belépve az erőd udvarára az egészen elképesztően hatalmas volt!Úgy tűnt a szemközti erődfal ami nyugati irányban van,egy kilométerre van.Na jó annyi azért nem volt,de néhány száz méter biztosan.Adtak egy térképet a belépőjegy mellé,mondták kelleni fog (...) Úgy döntöttünk elindulunk a kaputól sorban,azt haladunk ahogy jönnek a dolgok.Már az első méterek tele voltak látnivalókkal.

Az erőd főbejárata

A bejárat is tekintélyt parancsoló

A hatalmas udvaron egy színpad is volt előtte egy komoly lelátóval.De legkevésbé ez érdekelt minket.Egy ágyú köszönt szembe rögtön kezdésként,majd az erőd keleti falán egy kapu volt nyitva,amely szinte hívogatott,hogy menjünk be.Szerintem kirándulásaink történetének legjobb döntése volt,hogy bementünk!Egészen elképesztő dolgok vártak odabenn.Egy olyan folyosó rendszer amilyent soha nem láttam,több kilométer hosszú és amelyből 640(!) helység nyilt az erőd külömböző részein szétszórva.Ebből ezen a szakaszon volt vagy kétszáz.Istállók,körletek,tömlöcök,irodák,orvosi szobák stb.Úgy olvastam az erőd akár kétszázezer(!) katona itt létét tudta bíztosítani.Látva ezeket a dolgokat itt,csepp kétségem sem volt felőle,hogy ez igaz.

A folyosó rendszer első méterei

A körlet

Az egész olyan fokon fantasztikus volt,hogy elmondani nem lehet.Arra gondoltam bárcsak Gergővel élhettem volna át ezeket a csodákat...persze tudtam a lelke most is velem van!Brutális méretek,elképesztően sok helység jellemezte az útnak ezen szakaszát.Érdekes volt,hogy kint még szinte nem is voltunk mégis mennyi látnivaló akadt!Rendkivül élveztük az erődöt,álmunkban sem gondoltuk,hogy ennyire klassz lesz!Egy pincelejáróhoz értünk.Odalenn meglehetős sötétség tombolt,de sebaj,lementünk.A telefonok lámpájával tudtunk világítani.Itt voltak a tömlöcök.Igazi tömlöcök beszarás!Ilyent sem láttam még ilyen közelről.Félelmetes egyben rendkivül izgalmas volt a hely.Kipróbáltuk a tömlöcöket,hát...nem lehetett kellemes itt raboskodni!Brutál klassz volt ez is.Visszamentünk a fenti folyosóra,folytattuk az immár folyosó túrát.

Fel a kezekkel!

Az egyik körletnél puskát is találtunk,azzal bohóckodtunk.Kint már tombolt a kánikula,de idebenn a folyosórendszerben rendkivül kellemes volt a klima,kellemes hüvős volt.Ide-oda kanyargó folyosó,itt is ott is lévő helységek,kezdett labarintussá változni a dolog.Elképesztően klassz volt.Kezdett kinőni a dolog az év bulijává.Még nem tévedtünk el,annyira nem tűnt azért veszélyesnek (aztán később az lett,de erről majd később).Egy ponton kiértünk a udvarra.A kapu mellől ahol bejöttünk a folyosókra a szinpad közelében voltunk,onnan tán kétszáz méterre..Úgy döntöttünk most egy kicsit odakinn kalandozunk.Ez sem volt kevésbé érdekes.

Fent a folyosón

Lent a tömlöcöknél

Egy dombocska került elém,felmentünk onnan jól belátható volt az erőd hatalmas területe.Úgy tűnt egy dombsávban épült az erőd főleg a föld alá.Több helyen is volt bejárat.Ekkor még nem tudtam,de az igazi folyosó rendszer azok dombok alatt volt!Elöttünk meg ott volt az erőd leghíresebb részének a Duna bástyának a falazata.Lépcső vezetett fel a tetejére,kapu pedig be.Úgy gondoltuk elöször felmegyünk.Ez is egy nyerő ötlet volt!Odafentről az eddigieknél is jobban belehetett látni az erőd területét,a másik irányba pedig a Dunát és a szemközti Komárnót!Na és a lenti csodákat is.Itt derült ki,hogy nem is egy dombsáv van körbe hanem kettő!A bástyába is lelehett látni,külön rálátó terasz volt.Egyszerűen fantasztikus volt az egész Monostori erőd!

Jobbra az lehetett a parancsnokság épülete,szemben már az a Duna bástya része

Jobbra a Duna bástya

Így talán már érthető a két dombsáv,a falak a világ egyik legklasszabb folyosó rendszerét rejtik!

A bástya teteje volt az egész történet egyik legklasszabb helye.Innen is megközelithető volt a kilátó terasz,de a bástyából is jött egy feljárat.A bástya udvara is klassz volt,sajna valami koncert nyomait lehetett látni.Véleményem szerint kár az ilyen helyeket koncertekkel elbaszni...szerintem,de lehet mások más véleményen vannak.Mindegy,nem ez volt a lényeg.Jókor jöttünk fel a bástya tetejére mert nem sokkal utánunk egy csoport tette ott tiszteletét.Szerencsére minket még nem zavart meg senki.

A bástya tetején,szemben a kék kapunál a kilátó terasz

A bástya udvara és a koncert nyomai...

A kilátó terasz fölé is kilehet menni,ilyen a kilátás Komárnora

Lejövet a bástya tetejéről amin odafenn amúgy jól járható út van!Szóval nem a bástyába mentünk be,hanem az észak-nyugati sarokban lévő kapun mentünk be,a két dombsáv közötti részt akartuk elöször megnézni.Beérve ha lehet az eddigieknél is bonyolúltabb folyosó rendszerben találtuk magunkat.Sokfelé vezetett csak éppen a két sáv közötti részre kivehető kapuhoz nem.Azt nem találtuk...!Folytattuk tehát a folyosó túrát,amely itt már több szinten is haladt!Le is lehetett menni,fel is,mindenütt folyosó és folyosó...elképesztő komolyan mondom,szegény fiam,hogy élvezte volna...reméltem (tudtam) velem van a lelke...

Folyosó(k) amig a szem el lát...

Katona lő kifelé

Egy másik folyosón

Bejártuk úgymondd a környéket a folyosókon,itt már ott kellett lenni a szeren külömben könnyen ellehetett tévedni!Hol sötét,hol világosabb folyosók köszöntek szembe.Nincs szó amely kifejezhetné ezt az életérzést,hatalmas buli volt,hatalmas kaland!Aztán a környéket bejárva megtaláltuk a két dombsáv közötti részre kivezető kaput.Kimentünk,de odakinn mindent alaposan benőtt a növényzet.Ezt az egy dolgot hoznám fel az erőddel kapcsolatban,hogy ez a rész itt nincs ápolva,pedig arra is ellehetne sétálni,ha a gaz meg a sok csalán nem akadályozná az embert...Talán ezt a részt karban lehetne tartani...szerintem.

A két sáv közötti rész.A falak mögött folyosók és folyosók...

Visszamentünk a folyosókra és bejutottunk a Duna bástya alá,valószinűleg a sok folyosó közül voltak szintén olyanok amik alatta vezetettek.Itt egy nagy teremben lyukadtunk ki ahol egy nagy képernyőn egy film ment ami az erődöt mutatta be.Aztán ezután kijutottunk a bástya udvarára.Klassz volt,a koncert nyomai zavarták ugyan a szemet,de az összkép klassz volt.Nem volt túl nagy az udvar és a másik végében is volt egy kapu,vagy inkább ajtó.Oda is bementünk persze.Itt elitnek tűnt minden,egy presszó volt itt egy minden igényt kielégitő wc és kiállítási termek sok-sok kiállítással.

A Duna bástya udvarán

Móni is élvezi

A benti hangulatos presszó

Mindezek megnézése és egészségügyi szünet után visszamentünk a bástyaudvarára,majd visszajutottunk kedvenc folyosóinkra.Itt mér kevertünk kicsit.Egy igazi pottyantós wc arzenált is találtunk.Szóval itt szartak a katonák...ám ez kétszázezer embernek édeskevés lehetett,így gondolom több ilyen is volt az erődben.Ezután újra kimentünk az erőd udvarára és szemben a nyugati oldal falán található kapuhoz mentünk.Itt volt a nyugati bástya (ugye a Duna bástya volt az északi).A kapu itt is mint mindenhol eddig igen látványos volt.Benne jobbra balra nyiltak ajtók,ott benn pedig mi más? - folyosó hegyek voltak!De elöször kimentünk a nyugati bástyához.

A Nyugati bástya kapuja kivülről...

...és belülről

A Nyugati bástya a dombsáv közötti részről nézve

A nyugati bástya jóval kisebb volt mint a Duna bástya és lehet ennek is fellehetett menni a tetejére,de,hogy hol azt nem tudtuk.Az udvara is nagyon kicsit volt.Kimentünk még a két domb közötti sávba itt is.Itt már voltak szép részek,de arébb itt is mindent benőtt a növényzet.Ott sétálni esélytelen volt.Bementünk újra a folyosórendszerbe.Újabb durva a szó jó értelmében szakasz jött.Folyosók,folyosók,folyosók,fel,le,le,fel...elképesztő volt ez is.Több helyen koromsötét volt,de nagyon kellemes hüvős is egyben.Nem tudom de az egész folyosón töltött távolságunk,lassan tán a tiz kilométer közelében lehetett...ez itt ráadásul nagyon hosszú szakasz volt,semerre nem vezetett ki út,vagy elöre mentünk,vagy visszafordultunk,lehetett választani.Persze mi mentünk előre,itt úgy tűnt soha nem lesz vége a végtelen folyosóknak.

Soha nem ér véget...!

Végre aztán kijutottunk.Na nem mintha aggódtunk volna,hogy nem fogunk.A déli bástyához vezetett a folyosó rendszer.Ez lényegében ugyanolyan volt mint a nyugati,minden olyan volt.Kimentünk a felszinre,az erőd udvarára.Már szemközt voltunk azzal a résszel amelyen reggel kezdtük a folyosó túrát.Itt kinn ágyúk és harckocsik álltak,ezeket is megnéztük persze közelebbről.Ilyesmiket akartunk megcsodálni anno Mezőfalván,ugye ott volt a honvédségi temető,írtam róla ősszel.De aztán kiderült az a temető megszünt,lehet ezeket a gépeket onnan hozták el.

Szemközt az a rész ahol reggel kezdtünk

A honvédségi csodák

A dél-keleti csücsökben kishíd vezetett ki az erődből,úgy gondoltuk visszamegyünk folyosózni és ott majd kijövünk.Itt is hasonló volt a rendszer,noha a folyosók szélesebbek voltak az eddigieknél.De ment le-fel.jobbra-balra.Odaértünk ahhoz a kapuhoz amely kivezetett a kis hídacskára,ám az zárva volt.Tovább menni már nem volt kedvünk,kifolyosóztuk ma magunkat alaposan...visszamentünk hát a déli bástyához és ott mentünk ki az udvarra.Elfáradtunk.Ilyen folyosótúrában még sosem volt része egyikünknek sem.Brutál jó volt így,hogy itt-ott kijöttünk megnézni az aktuális csodákat,azt mentünk tovább.De mondom elfáradtunk.Mentünk hát a főkapuhoz és elhagytuk az erőd területét.

Hatalmas élmény volt!Köszönjük!

Hát mit mondjak?Óriási élmény volt a Monostori erőd!Tudtuk,hogy jó lesz,vagyis boritékoható volt,de az,hogy ennyire klassz lesz,nem gondoltuk.Nagyon-nagy kár,hogy ezt Gergővel közösen nem tudtuk már megvalósítani....Talán majd következő életünkben...Na nekünk meg hárta volt Komárno.Iszonyatós hőség lett közben,visszasírtuk a hüvős folyosókat.Ballagtunk a hőségben a híd felé.Komárom nagyon csúnya porfészeknek tűnt...nem így emlékeztem rá!Csalódás volt,ráadásul semmi vendéglátóhely nem akadt utunkba,hogy kicsit felfrissüljünk...29éve amikor itt voltam a királynővel,akkor Komárom tetszett jobban nekünk,a szembenlévő Komárno pedig eléggé elmaradottnak tűnt.Hát most fordult a kocka.

A komáromi híd közepén,a határon pont.Ilyen innen a Duna

Átlépve Szlovákiába és belépve Komárnoba egy mesevilágban találtuk magunkat!Komárno gyönyörű volt!Csodálatosan szép kis városra akadtunk.Hatalmas volt a fejlődés a 29 évvel ezelőttihez képest,Komárom már a kanyarban nem volt ehhez képest...A belvárosra már megfelelő szavaim sincsenek.Gyönyörű volt!Ráadásul sok-sok vendéglátóhellyel és a sok kedves felvidéki magyarral.Egész más volt a mentalitás is,mint odaát nálunk.Elég volt csak benézni egy-egy helyen az árlistára,már szóltak,hogy jöjjenek be,foglaljanak helyet,szívesen látjuk önöket stb...Hol van ilyesmi Magyarországon?Elárulom sehol!

Az egyik helyre aztán beültünk.Ittunk a jó szlovák sörböl és ettünk egy jókai bablevest.

Komárno gyönyörű!

Egy mesevilágba csöppentünk

Nagyon-nagy kellemes meglepetés volt Komárno,szinte szégyeltem magam Komárom miatt.Az miért nem tudott vajon így fejlödni,miért nem tudja ezt a szintet hozni mint Komárno?Sétáltunk erre.arra,váltottunk még eurot és beültünk még egy hamburgerre.Ugye emlékeztem a Gergővel megélt kalandokra,arra,hogy Párkányban milyen finom volt a hamburger.Gondolta kipróbáljuk itt is,hogy az ott egy párkányi specialitás volt-e vagy igy van mindenhol.Emlékeztem 29 éve,olyan volt a hamburgerük,hogy egy zsömle,benne egy hús és némi piros arany...Ehhez képest most....fenséges volt,olyan mint Párkányban.Sokkal-sokkal finomabb volt,mint bárhol Magyarországon.Egyszerűen nem értem mit csinálnak jobban,de az,hogy jobban csinálják ahhot kétség sem férhetett!

Az Öregvár bejárata Komárnoban

Továbbsétálva ott találtuk magunkat a komáromi erődrendszer egyik újabb tagjával.Azthiszem ez volt az öregvár.Ugye a rendszernek több tagja is van,kettő nyúlik át Szlovákiába.Az erőd csak részben volt látogatható,idegenvezetéssel indultak túrák három óránként.Hát azt már nem vártuk meg.A meleg kitikasztott minket.Legnagyobb sajnálatunkra igy lassan eljöttünk ebből a csodálatos városból.Nagyon elfáradtunk.Úgy döntöttem ha az egészségem még majd engedi visszatérek majd Komárnoba és bejárom majd kellően a kisvárost egyszer...Nagyon szép volt itt minden és óriási a fejlődés.

A komárnoi kikötő

Búcsú Komárnotól

Visszamentünk Komáromba a helyi Tescohoz,vettünk hideg üditőket az útra,ám azok már a vonatra várásnál elfogytak.Fáradtan,de szép élményekkel indultunk haza.Olyan jó lenne ezeket nem kánikulában megélni,biztos nem fáradnánk el így...ha mondjuk nem ez a kibírhatatlan meleg lenne állandóan nyaranta...Visszaérve Kelenföldre még több mint egy óránk volt az újvárosi vonatig,így irány a Lakat kocsma újra!Söröztünk egy jót napbúcsúztatóként.Nagyon kalssz volt minden!Az erőd szerintem életreszóló élményt jelentett.Ajánlom mindenkinek,csak vigyázzon odabenn a folyosókon!Csalóka,elöször azthiszed milyen egyszerű az egész....aztán haladsz előre és többé már nem hiszed azt!Ha nem figyelsz könnyen eltévedsz!Brutálisan klassz!

Sörözés már Kelenföldön

A Monostori erőd

Következő túránk ami inkább lesz kirándulás mint túra Komáromba és Komárnoba vezet,elsődleges célunk a Monostori erőd felkeresése lesz.Én jártam már Komáromba,de az erődbe még soha nem jutottam el.Évek óta terveztük ezt a kiruccanást Gergővel,tavaly már úgy voltunk vele,hogy idén ezer százalékra megcsináljuk már,eljövünk és megnézzük.Sajnos Gergő korai e világi távozása miatt fizikai valójában már nem tud itt lenni,de a lelke velem lesz most is tudom.Jönnek még velem a többiek akik Gergő halála után felvállalták azt,hogy amikor tudnak velem tartanak,én meg már csak Gergő miatt is eljövök ide is,az ő emlékének és meg nem valósult álmainak adózva...

Nézzük dióhéjban addig is, mit tudhatunk erről a fenomenális építményről.

A Duna bástya

A Monostori erőd - Közép-Európa legnagyobb újkori erődje - 1850 és 1871 között épült. Az UNESCO Világörökségi Várományosi Listáján szereplő, klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakarójával és több kilométer hosszú földalatti folyosórendszerével (kazamata-hálózatával).

Monumentális méreteit bizonyítják a következő adatok: az erőd 25 hektárt foglal el, teljes területe lőterekkel együtt 70 hektár, épületek alapterülete 25 680m2, a helyiségek száma 640. Az erődben élő katonák legmagasabb létszáma 8000 fő volt.

Belülről...

...és még beljebbről

Az erőd építését követően a magyar honvédség katonagenerációit szolgálta. Feladatai közé tartozott a központi vár (É-Komárom) védelme és a dunai hajóforgalom ellenőrzése. Harci eseményekre itt soha nem került sor, elsősorban kiképzőközpontként és fegyverraktárként használták. Az I. világháború alatt sorozó- és kiképzőközpontként funkcionált. A II. világháborúban a Monostori erődbe helyezték a 22-es gyalogezred parancsnokságát, és az I.-II. zászlóalj katonái innen indultak a Don menti ütközetekbe. A II. világháború után a Csehszlovákiából kitelepített magyar családok szükséglakásait alakították ki az erőd falai között. 1945-90 között a Vörös Hadsereg Déli Hadseregcsoportja Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát alakította ki az erődben. Távozásukkal az erőd katonai szerepe végleg megszűnt.

A főbejárat/?/

A Monostori erőd csak egy darabja a komáromi erődrendszernek!Megtaláljuk még Komárom és Komárno környékén az Igmándi erődőt,a Csillag erődőt,az Őregvárat és az Újvárat,ez utóbbi kettő már Szlovákia területén van.Mind közül azonban a legnagyobb a Monostori erőd!Hát ide készülünk most,reméljük minden klappol majd és tudok csinálni jó sok fotót,élménybeszámoló pedig a rákövetkezendő napon lesz itt a blog keretein belül.

Aki még részletesebben kiváncsi az erődrendszer történetére,felépítésére,infórmációira az rengeteg oldalt talál az interneten a témával kapcsolódóan!Ám most is mint annyiszor Rockenbauer Pál szavaival élnék: "Minden képnél és filmnél többet ér a személyes élmény!

Tatai mesevilág

Nehéz meghatározni,Tata melyik tájegységünkhöz is tartozik.Körül öleli a Gerecse,annak nyugati lábánál helyezkedik el,ám a Wikipédia szerint mégis inkább a Kisalföld peremvidékén a Győr-Tatai teraszvidék a pontos meghatározása Tata város elhelyezkedésének.Így aztán én is úgy tekintem,hogy ez itt a Kisalföld része.Ide készülödtünk legújabb kirándulásonkon amelynek ötlete Zoli barátom fejéből pattant ki és már hetek óta érlelödőtt a dolog.Tervünk szerint elsősorban a várat és a Sörét tornyot akartuk megnézni illetve bejárni.Majd nagyjából dél elmúltával átlibbenni Komáromba ahol a Monostori erőd várt minket,ahová Gergővel is annyit készülödtünk ám eljutni nem jutottunk el soha.Hozzáteszem most sem sikerült eljutni,na de menjünk sorjában az eseményekkel.

Tóvároskerti vasútállomás

Reggel fél kilencre egy kényelmes utazás után értünk el Tatára,pontosabban annak kertvárosához Tóvároskertig.Itt szálltunk le a vonatról.Én már jártam itt egyszer a múltban,mégpedig kerek 27 éve...Persze nem emlékeztem semmire.Útitársaim ezúttal Zoli és Móni voltak.Kellemes idő fogadott minket Tatán és hát nem túrázni jöttünk ugye hanem "csak" kirándulni.Ennek ellenére turistajeleket kellett követnünk,ezek vittek be a várhoz.Egy furcsa eddig sohasem látott jelzés vezetett minket.Leírni sem tudom milyen volt,mint valami paca.Ez rögtön bevitt egy nagyon szép erdőbe és az első amit itt megláttunk,hogy egy nagyon szép nő kocogott éppen bikiniben.Na jó rövidnadrág azért volt rajta.Az út az erdőben tán olyan 300 méteren át vezetett,míg nem kiért a Cseke-tóhoz.Ez Tata két nagy tavának a kissebbike.

Cseke-tó

A tó persze nem volt kicsi és körül ölelte egy sétány,amelyen szintén sokan kocogtak.A parton pedig horgásztak sokan.Szerencsére jó sok pad is volt,ezek egyikén megreggeliztünk a tavat csodálva.Ezekután mentünk tovább,rögtön elöször valam török minaret félébe botlottunk,ám levolt zárva,bemenni nem tudtunk.Ezt követően pedig beértünk egy varázslatos ligetbe.Volt itt minden,elsősorban utak sokasága.Jelzésünk a paca pedig nem volt elégséges szinten felfestve így el is vesztettük azt,de ez nem zavart minket,ugyanis a liget varázslatos szépségű volt!Már-már kezdtem úgy érezni ez itt Meseország... Kis tavacskák,kis patak,azon átívelő hídak...gyönyörű zöld rétek,szabadtéri színpad,pálmaház és egy vízesés,mellette sziklák és egy barlang!Valóban elvarázsolt a hely minket.Sorban néztünk szépen végig mindent.

Kis tó a nagy tó mellett a ligetben

A barlangnál éppen egy csoport gyerek hancúrozott.Talán éppen osztálykiránduláson lehettek.Így várnunk kellett kicsit mire birtokba vehettük a barlangot.Hát csodaklassz volt ez is.Nem volt hosszú sem több ága is volt,több be és kijárata is.Egyik épp a vízesésnél végzödött.Persze egy rakás képet csináltunk itt.Bejártunk minden oldalról a barlangot.Hát nem gondoltam,hogy Tatán ennyi csoda van és ez még csak a kezdet volt!Arébb egy másik patakocska húzodott ezen átívelt egy nagyon szép híd.Már itt kezdtem érteni miért hívják Tatát a vízek városának.A jelzés továbbra sem volt meg,de nem törödtünk vele.Tata nem olyan nagy város,hogy majd ne találjunk el a várhoz.

A barlang egyik bejárata

Híd a patakon

Miután kigyönyörködtük magunkat a meseszép ligetben,az egyik uton bejutottunk a városba.Adta magát a dolog,hogy merre kell menni.Nem lehetett eltévedni.Kiértünk egy forgalmas úthoz,tán ez lehetett az 1-es számú főút.Nem volt egyszerű átkelni rajta,de a túloldalán egy szemet gyönyörködtető park várt ránk.Virágágyások egy pavilon,szökőkút na és a változatosság kedvéért itt is volt egy patak egy híddal.Sajna a pavilonban hajléktalanok vertek tanyát,más kellemetlenség nem volt.Arébb pedig már látni lehett a nagy tavat az Öreg tót.Mielőtt oda lementünk volna,a parkot jártuk körbe.

Zsanett ugyan nem jött el,de mi ott voltunk a szökőkútnál!

Ezt követően nem maradt más,lesétálni a tóhoz.Újabb patak jött,újabb híddal...a vízek város persze na.Az Öreg tóra nem tudok megfelelő szavakat találni.Mondjuk azt,hogy gyönyörű volt és ezt még szorozzuk meg tízzel.Na és nagyon-nagy volt.A Velencei-tónak hát így nem tudom,de harmada biztos lehetett.Mellette sétány futott,odalenn vitorlások parkoltak a kikötőben a távolban feltűnt a vár,a szemközti parton pedig csodás kastélyra emlékeztető épületek néztek vissza ránk.Ez is olyan volt mint egy mesevilág.Elindultunk a parton a vár irányába,amelynek távolságát másfél kilométernyire becsültem.

Újabb híd...

Vitorlások a partnál

Elöttünk a vár

Gondoltuk fagyizunk egyet,de az első utunkba kerülő fagyizóban annak ellenére tömeg volt,hogy csak délelött tíz felé mozgott az idő.Turistákba botlottunk aki arról érdeklödtek tőlünk merre van itt egy másik fagyizó.Hát kb.annyira tudtam mint ők.De aztán ott volt egy másik is,na de az meg zárva volt...Fagyi nélkül maradtunk egyenlőre.Viszont befordultunk a célegyenesbe amely már a várhoz vezetett.Alattunk újabb ás újabb vízek...tán patakok,tán csatornák nem tudtam eldönteni,de ez tényleg a vízek városa és csodaszép város!Pechükre a várban valami törökökkel kapcsolatos fesztivál zajlott.Így a belépő az fesztivál belépő volt.Nem tudom ha nincs a fesztivál,tán ingyen bemehettünk volna?Így ezer meg egy ötszázas volt koponyánként a belépő.Örvendetes volt viszont,hogy a szép kártyát elfogadták.Bementünk hát és méterről méterre nagyobb lett a tömeg.Sátrak vagy hogy is nevezik őket,juták(?) sokasága volt itt.Mint megtudtam itt volt a török tábor a vár túlfelén meg a magyar,ahonann állandó jellegű ágyúdörej hallasztódott...Óh te jó ég,hova kerültünk?Egri csillagok Tatán vagy mi?

Közelit a vár

Itt is vagyunk a várban!

Na aztán itt is volt egy szabadtéri színpad a vár előtt ahol már müsor is volt.Aztán végig kirakodó elsősorban kézműves vásár volt,de régi török katonai sisakokat is lehetett venni.A főbejáratnál pedig a török zászló volt kinn.Nem tudom mi adta az apropót ennek a fesztiválnak.A tömeg ellenére a várat alaposan körbejártuk itt is fotóztunk amit csak lehetett.Fantasztikusan szép volt a vár is és a környéke is.Ez itt tényleg Meseország....Felmentünk a bástyára vagy valami gyilókjáró félére,onnan láttuk,hogy a várat vízes árok veszi körül.Persze...mi másra is gondolhattam volna a vízek városában?

A Tatai vár és a szinpad nézőtere

Víz öleli körül a várat

Újabb híd...

Apróbb kellemetlenség volt,hogy úgy tűnt minden nagyon drága.A kereskedők most sem hazudtolták meg magukat,sajnáltuk,hogy ez a fesztivál is arról szólt kit hogyan tudunk leszedni minél jobban...Újra szóltak az ágyúk a magyar táborból...A tömeg pedig egyre nagyobb lett.Aztán láttunk egy lépcsőt,fellehetett menni a várba.Fel is mentünk.Odafentről pazar volt a kilátás az Öreg tóra és a Gerecsére.A tó a Balatont idézte,hiszen számos vitorlás volt kinn a vízen.

Én a vár fokán,na és a kilátás

Lejövet pedig úgy döntöttünk megebédelünk.Az árusoknál finom marhapörkölt kínálta magát.Hozzáteszem nem volt olcsó,de nagyon finom volt.Ezután mentünk a magyar tábor felé,pechünkre az ágyúk elhallgattak.Itt már óriási tömeg volt.A várat is környékét fotózva állapitottam meg,hogy ez akárhonnan bármilyen szemszögből fotózva is gyönyörű...Már itthon néztem meg: egy átlagos túránkon jó esetben 100-120 fotó készült,ezen 230 készült.Igy elképzelhető talán a hely szépsége némiképp....Szünet nélkül,állandóan volt mit fotózni.Mentünk a vár túlsó felén és ekkor derült ki,hogy maga a magyar tábor már a váron kivül volt egy újabb szép ligetben a tó partján....

Még a török táborban

No comment....

Lovasok a magyar táborban

Óriási volt a tömeg a magyar tábornál,ahol lovasok járkáltak most éppen körbe-körbe.Na meg egy korabeli magyar táncot jártak egy köben,de vagy százan.Kellemes régi magyar zene szólt olyan volt,mintha Mátyás király egy kerti partiján lennénk..Aztán megtaláltuk az ágyúkat is,de már nem szóltak.Pech.Tovább sétálgattunk és szépen lassan kiértünk a ligetből és a vár környékéről.Gondoltuk a fesztiválnak is itt már vége.De kinn egy téren meg valami katonai dolog zajlott.Harckocsik és katonák voltak ott,na meg a bámuló tömeg.Vajon mi lehetett éppen ez a rendezvény itt Tatán?Na mindegy mentünk a Sörét torony felé.Kezdett nagyon meleg lenni és kiérve a fák árnyékából ez már-már kellemetlen is volt.

Feltűnik a torony

A toronyt megpillantva láttam,hogy az szebb és magasabb mintahogy azt a képekről látva gondoltam.Dörzsöltük a tenyerünket,hogy milyen jó lesz rá felmenni.Azt jött a feketeleves.Odérve tapasztaltuk,hogy a torony zárva tart!Megtudtuk,hogy felújitás miatt,de nem nagyon újitották még...ráadásul a neten úgy hírdették,hogy nyitva lesz...Ez roppant kellemetlen volt,mert szinte direkt ezért jöttünk.Na és menetközben meg azt is lefixáltuk,hogy Komáromba átmenni már nem lesz időnk,így itt kényelmesen ellehetünk majd.Ha ezt tudjuk... A torony amúgy elvolt keritve és a túlsó oldalán ott volt a kálvária.Oda azonban csak úgy tudtunk eljutni,ha megkerüljük a környező utcákon a tornyot.Végül is igy lett.A csalódottságunkat aztán újra felváltotta a lelkesedés,hiszen újra egy mesés helyen lyukadtunk ki...

A torony és a Kálvária

Középen a kápolna,jobbra az pedig egy víztorony

Egy zöld területen voltunk,kövek körben,ami Stonhengere emlékeztetett némiképp...innen nézve a torony egy dombon volt na és a kálvária is meg egy kápolna is.A domb valami fehér sziklás  anyagú volt,az alkotta és nagyjából hát nem tudom 50 méter magasságú körüli lehetett.Az oldalában a sziklák között lehetett megmászni,korláttal biztositott útvonalon.Nagyon látványosnak tűnt!Lent a hüvősben tartottunk egy kis pihit mert leizzadtunk a melegben.Aztán nekivágtunk a sziklamászásnak.Nem volt olyan vészes a járat felfelé.Fentrő pedig pazar panoráma köszönt szembe.

A feljáró

Kellemes fűves rész volt odafenn és olyan volt mint egy fensík.Innen is elérhető volt a Sörét torony,de bevolt ugye zárva.A kápolnára szorult volna rá inkább a felújításra.Kicsit emlékeztetett amúgy a budaörsi Kő-hegyi kápolnára,ahol oly sokat jártunk Gergővel.A kilátás pedig mint mondtam pazar volt,elsősorban dél felé.Hát itt is elidöztünk kicsit,főleg annak tükrében,hogy Komáromról most lemondtunk.Volt ídőnk igy bőven,bár agyaltunk rajta helyesen tettük-e,de úgy voltunk vele,oda majd külön visszajövünk,ha Isten is megsegit még az idén.Gyönyörködtünk most ebben a csodás mesevilágban.

Odalenn Móni és "Stonhenge"

A kálvária

A kápolna

A fensík keleti szélén pedig csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő geólogus kertre ahová majd szintén leszándékoztunk menni,de erről majd később.Most még odamentünk és megcsodáltuk a kápolnát és a kálváriát is és átmentünk a Sörét toronyhoz ahol tuistákkal találkoztunk,ők sem értették miért van zárva a torony ha egyszer úgy hírdetik,hogy látogatható.Hát legalább nem csak mi szívtuk meg...Móni közben feljött utánunk,mert bevolt ijdeve,hogy ő itt nem tud feljönni,de lám feltudott.

A torony testközelből

Mindent megcsodálva indultunk akkor le a Geólogusok kertjéhez.A lefelé menet nem tűnt egyszerűnek a sziklás domboldalban...Móni parázott is tőle,de én mentem elöl,ö középen ,Zoli meg hátul így biztosítva ha valami történne.De nem történt semmi,ügyesen lejutottunk és közelitettünk a Kálvária domb keleti oldalának lábánál elterülő kerhez,ami lényegében olyan volt mint egy arborétum,csak itt a növényeken kivül kővek és kőzetek is voltak.

A geólogusok kertje

Egy nagyon kedves ember fogadott minket odabenn.Leszúrkoltuk a jegy árát majd egy apróbb tárlatvezetést tartott,aztán elengedett utunkra,mondván bátran kobászolhatunk a kertben.Sok-sok érdekesség volt itt valóban,főleg a triász szót jegyeztem meg a mondókájából.Nagyon csodás helynek tűnt ha nem veszem a kőveket,akkor aztmondanám,hogy kicsit emlékeztetett a püspökszentlászlói arborétumra,bár ez egy kicsit bizar hasonlat talán,de mégis...Körbejártuk a nagy melegben a cseppet sem kicsi kertet.Sőt elfogyó vízkészletünket is tudtuk itt frissiteni.Elvoltunk.A kertre most külön nem térek ki,elképzelhető,hogy valamikor majd egy külön bejegyzést szentelek neki,de mindenkinek ajánlom érdemes eljönni ide is!

A kertben

Mindezek végeztével a nagy melegben már kezdtünk kitikkadni.Úgy döntöttünk keresünk egy kocsmát a városban.Elindultunk az utcákon vissza,hisz maga a kert a város szélén volt már.Bandukoltunk az utcákon ám döbbenetünkre egy kocsmát sem találtunk...Hát ez meg,hogy lehet?Egy turisztikából élő városban nincs kocsma?Visszaértünk valami főtér félére,itt zajlott az a katonai dolog,ez nem tudom része volt-e a várnál található fesztiválnak?Egymás mellett volt a két rendezvény végül is.A várhoz is visszamentünk,de kocsma nem volt sehol...a fesztiválon ahol 400Ft volt egy deci sör,meg nem akartunk inni...

Katonadolog

Tovább sétálva a város utcáin sem találtunk kocsmát.Visszanéztünk még egy utolsót a várra,a város felöl is igen szép volt.Talán tényleg szerencsésebb lett volna olyankor jönni amikor nincs itt semmilyen rendezvény,de ezt nem tudhattuk előre.Nem volt más bementünk egy boltba,viszont itt sör helyett üditőket vettünk,jó hideget.Egy parkban pedig megpihenve elfogyasztottuk maradék kajánkat is.Már délunánba hajlott az idő erősen elindultunk hát a vasútállomásra.Nem a Tóvároskertihez,hanem a város fő pályaudvarára.Mentünk mendegéltünk,míg egyszercsak már az állomáshoz közel ráleltünk egy kocsmára...Hát ezt nem hagytuk ki...

Búcsú a vártól

Fröccsözés

Mivel még volt idő a vonatig,fröccsöztünk egy jót.Kimondhatatlanul jólesett..kellemes kis kocsma volt,de egy csoport akik tán osztálytalálkozóra gyűltek össze,eléggé hangoskodtak,ez zavaró volt azért.Na de jó háromnegyed órát elvoltunk itt azért és indultuk a közeli állomásra ahol már kellemes hüvösben tudtuk megvárni a vonatunkat.Az jött is rendesen,Kelenföldig sima utunk volt,aztán a dunaújvárosi vonattal volt némi logikátlannak tünő keverés,de ha késve is,rendbe hazaértünk a tatai mesevilágból.

Búcsú Tatától

Összegezve:Tata kellemes meglepetés volt,hisz az ország legszebb helyei között a helye véleményem szerint.A két tó a ligetek a parkok a belváros a vár és kálvária és környéke elmondhatatlanul gyönyörűek.Kellemes kikapcsolódás lehet bárki számára egy ide irányuló kirándulás.Sajna,hogy a várban éppen egy fesztivál volt,amivel nem lett volna semmi baj,csak éppen az árakban szaladtak el kissé...a torony zárvatartását sem értettük ha úgy hirdetik,hogy látogatható na és egy ilyen kaliberű helyen,hogy ne találjon az ember kocsmát...De ezek ne szegjék senki kedvét!A Tatai mesevilág megér annyit,hogy elgyertek ide!

Na és a lányok is szépek erre...