A második tavaszi hónap is a végéhez közelít,sajnos sok változás nincs.A világban tomboló koronavírus keresztül húzta az én terveimet is,a kijárási korlátozás kellös közepén lényegében örültség komolyabb kaliberű túrába belefogni.Bízunk azonban,hogy rövidesen jobbra fordul majd a helyzet és én is,mi is elindulhatunk megvalósítani a teveinket.Addig persze itt a közvetlen környéken igyekszünk túrázgatni,feltéve ha az időjárás engedi,mert mostanság nem engedi.Írni így nem nagyon van miről,így elővettem újra egy régi sztorit és megírom akkor a tiszavirág életű túracsoportunk történetét.
A csoport első túráján öten voltunk (a kamera mögött vagyok én)
A csoport ötlete abból pattant ki,hogy 2017 végére már oly sokan írtak nekem a közösségi oldalakon található megosztásaim alá és privátilag is,hogy velem/velünk tartanának,hogy Gergővel egyeztetve úgy döntöttünk megadjuk akkor a lehetőséget másoknak is.Így létrehoztuk a magunk kis túracsoportját a legismertebb közösségi portálon,itt kívántuk meghírdetni a túrákat és bemutatni egy-egy túra élményeit,képeit,videóit stb.Bevettük a csoportba pont azokat akik jelezték,hogy velünk tartanának.Így a csoport aztán 2018 legelején beindult.
Az első csoport túrán
Mi persze Gergővel csoport nélkül is mentünk volna,de akkor így megadtuk a lehetőséget másoknak.Úgy terveztük Gergővel,hogy meglátjuk mi sül ki belőle.Ha jönnek akkor életben tartjuk majd a dolgot,ha csak a szájkarate megy és nem jönnek,akkor a közeljövőben dobjuk.Aztán az első túrára már összegyültünk öten,miközben a csoport létszáma 15 fő körül volt.Gondoltam kezdésnek elmegy.A túrán jól éreztük magunkat és remek volt tényleg minden.Talán van jövője a csoportnak.Azt nem mondom,hogy reméltem,mert mi akkor sem essünk kétségbe ha nincs.Szóval a kezdés nem volt rossz.
A második túrán
Persze már az elején kikötöttük Gergővel,hogy ezen csoport túráinak útvonalát mi szervezzük Gergővel,ebbe beleszólást nem türünk el.Aki beleakart szólni az menjen máshogy másokkal.Ebből lettek aztán kisebb viták,dehát mi kínáltuk fel a lehetőséget másoknak,akik velünk szerettek volna jönni,így hagy legyen miénk az útvonal megszervezése.Persze ha hasznos ötlet érkezett volna attól nem zárkozunk el,de nem érkezett... Rendre meghírdettük időben a soron következő túrát,de azon az 5-6főn kivül aki velünk tartott az első és második túrára más nem jött el.Pedig végül is a túrák egész jó bulik voltak,szinte mindegyik.
A csoport legjobb bulija alighanem a 33km-es Ebédleső-hegyi túra volt
Még kitartottunk és továbbra is hírdettük a túrákat a csoportban ,lehetőséget adva azoknak akik jelezték,hogy eljönnének.Ám továbbra sem jöttek.Így áprilisra aztán amikor már pár túra azért lezajlott,tanakodtunk Gergővel,hogy csináljuk-e még tovább.Arra jutottunk mivel az év addigi legjobb túrája volt a soron következő,még egyszer megadjuk a lehetőséget a szájkarate bajnokoknak,hátha...persze nem voiltak illúzióim.Ha nem jönnek,hát nem jönnek.Viszont akkor a túra után abbahagyjuk a csoportosdit.A túrára négyen mentünk aztán a Mecsekbe,rajtam és Gergőn kivül még két fő.Arra a megállapításra jutottunk,ezeknek csoporton kívül is tudunk szólni ha arról van szó,így a csoportot ne erőltessük tovább.
A kevélyeki túra is hatalmas buli volt
Miután tíz lehetőséget adtunk rá,hogy velünk tartson aki akar,de ezen a 6főn kivül senki nem élt vele,így a csoportot 2018 májusában megszüntettük.A csoportból még egy-két túrára eljött velünk az onnan megismert Móni,de aztán idővel ő is hanyagolt minket és mi sem szóltunk többé neki.Zoli barátomból viszont ekkortájt sikerült túrázós embert faragnunk,ő lehetőség szerint el-el jött amikor tudott.Gergő halálát követően pedig első számú túratársammá vált.Hát így végzödött ez a csoport sztori.Én úgy gondolom mi nem hibáztunk,tíz lehetőséget adtunk másoknak,hogy jöjjenek ha akarnak,nem éltek vele,akkor meg minek görcsöljünk.Gergővel ekkor még volt fél évem...és bliriáns minőségű túrákat tettünk meg,talán jobb is volt,hogy többnyire ketten,hiszen ezek a mi élményeink maradtak és Gergő távozásával pedig szinte másom sem maradt csak ezek emlékei...A többiek meg vessenek magukra,azthiszem kivételes élményről mondtak le.Az ő bajuk.
Az ebédleső túra filmje,egy a csoporttal közös túrákból
Hát eljutottunk odáig,hogy ma már ennek is hír akarom mondani blogértéke van...Nem csökken egyenlöre a vírus,tart még a világjárvány,ami ugye nagyban befolyásolta a mi túraterveinket is a tavasz folyamán.Ráadásul terveztünk most a hétvégére ugyan egy túrát,de meterólogus barátaim újfent mellé lőttek...kicsit megijesztettek,hogy óriási szél és porvihar várható,pedig csak ide a környékre mentünk volna...Persze az egészből nem lett semmi.Volt ugyan némi szél,de messze nem olyan amit nem bírt volna el egy túra... Na maj következő hétvégén talán... Mit volt mit tenni fogtuk magunkat azt kimentünk Zoli barátom telkére,amit a közelmúltban örökölt és ami itt van a közeli Rácalmáson.
A Hankook gumigyárnál
Kisétáltunk,ami végül is felér egy kisebb túrával,de erre talán mégis jobb szó a séta.Nem is fogom bevenni ezt az éves összefoglalóba mint túrát.A helyi 29-es busszal kimentünk annak végállomásáig,ami a város északi végén van a Hankook gumigyárnál.Innen indultunk tehát sétálva,Többször kitúráztam az évek alatt Rácalmásra,de álltalában lenn a Duna mentén,erre a 6-os út mellett,csak ritkán jöttem.Most akkor itt volt az alkalom erre is körülnézni.Jól járható földút vezetett a 6-os út mellett a mezők peremén.Erre jöttem egyszer biciklivel amikor hatalmasat estem.Majd megírom azt a sztorit is egyszer.A mezők szépek voltak,a tájképet uralta a sárguló repce.Csodaszép volt!
Szépek a mezők
Az út szinte végig a 6-os út mellett ment,pedig úgy emlékeztem egy ponton átlósan áthalad a mezőn.Lehet régen így volt,de mostanra bevetették valószinű.Hamar odaértünk egy út széli büféhez amely már Rácalmást jelezte.Nyitva volt,de csak elvitelre adtak árút,ott elfogyasztani nem lehetett semmit.Innen ment el az út a 6-os úttól és ment befelé a településre.Rácalmás amúgy sem egy szegény település,de erre aztán igazi paloták akadtak.Természetesen turistajelzés erre nem volt.Viszont láttunk egy salakos teniszpályát is,amit korábban sosem fedeztem fel.Gergővel jártam amúgy Rácalmás ezen részén utoljára.Az út végül is bevezetett a helyi Sparhoz.Gondoltuk veszünk két sört aztán megisszuk.Ám még nem volt dél és ugye most az a törvény van,hogy délig csak 65év felettiek vásárolhatnak...így nem engedtek be.Gondoltuk akkor sétálunk egyet.Az út túloldalán volt a Milleniumi park.
Millenium park
Körbejártuk a mára már jól ismert parkot.Azt ha már ott voltunk a temető mellett Zolika javasolta menjünk be,nézzünk szét megnézi itt nyugvó nagyszülei sírját.A temetőbe sok érdekesség van.Érdemes bejönni ha erre jár az ember.Emlékművek,kápolna,templomok...szóval viszonylag érdekes.Persze nem ilyesmiért megy az ember egy temetőbe...Könnyen megtaláltuk azt a háborús emlékművet amelyet annak idején Gergővel meglehetősen sokat kerestünk.Gondoltam ha már itt vagyok lefotózom.
Az emlékmű
Nehezen találtuk meg viszont a nagyszülök sírját,azt kiderült a másik nagyszülők sírja is itt van.Azt még nehezebben találtuk meg,de végül is meglett.Még felmentünk a kis kápolnához.Eszembe jutott itt Gergővel jártam itt utoljára... talán tíz éve is már...Eltöltöttük jól az időt a temetőben,közeledett a dél,így úgy döntöttünk visszamegyünk akkor a Sparhoz.Sikerült is betankolni sörből,így elindultunk Zolika telkéhez a parkon át.
A kis kápolna
Nem volt messze.Egy régi kis ház amely végül is egész jópofa volt.Ez volt Zolika öröksége.Az udvaron egy kiskutya várta Marci,aki amúgy már 12 éves,de meglehetősen kedves és játékos.Neki hoztunk kaját.A házikón ugyan látszodott,hogy felújításra szorul,de belülről azért egész klassz volt.Két szoba berendezve,konyha berendezve,wc,spájz,előtér...egész jó volt.Zolika behűtötte a söröket,mi meg Marcival foglalkoztunk kicsit,meg gazoltunk.El is telt az idő,de a sörröl természetesen nem feledkeztünk meg!
Zolika udvara
Megittuk,adtunk Marcinak kaját.Majd később elindultunk haza.Ugyanarra jöttünk mint amerre mentünk.A Hankooknál éppen elértük az induló 29-es buszt,így időben hazaértünk.Ínséges idők járnak,most ez ami felér egy túrabeszámolóval.Továbbra is reménykedünk benne,hogy hamarosan visszatér az élet a normális kerékvágásba és útra kelhetünk végre komolyabb célok felé is...!
Megboldogult testvérem,aki azóta szintén jobb létre szenderült sajnos,anno azt mondta,hogy mindig az első a nehéz. Az első karácsony szerettünk nélkül,az első újév,az első húsvét,az első szülinap,az első évforduló stb.Belátom teljesen igaza volt.Valóban így történt,az első nap,az első hónap,karácsony,az első év...és így tovább.A helyzet annyiban változott,hogy bár a fájdalom nem múlt el,ahogy soha nem is fog elmúlni,de az idők sodrásával megtanultam a fájdalommal együttélni.A fájdalom ami a leghűségesebb dolog hozzám az életben,ez nem hagy el,ettől nem kell tartanom.Most,hogy elértük az ötszázadik napot sem enyhül.Egyszerüen csak megtanultam elviselni.Az űr amit Gergő maga után hagyott továbbra is meghatározza az életemet.Bár a külvilág nem látja,hisz sokat nevetek vagy inkább csak mosolygok,sokat ökörködöm még így az ötödik ikszet átlépve is,de ahogy mondani szokták,estére egyedül maradok a lelkemmel.Hát igen...immár ötszáz napja,hogy Gergő elment....
Ha el is mentem itt leszek veled,leszek a lelkeden aranykeret....
Nem sok minden van,amit még nem írtam le ezzel kapcsolatban,hiszen ez a blog Gergő blogja én lényegében csak folytatom.Ez most is róla szól,az ő örökségét és emlékét ápolja.Ugye esett már szó spirituális "utazásaimról" amik nagyon sokban segített a nehéz időkben és segítenek a mai napig is.Bár az utóbbi időkben egy kicsit talán hanyagolva lettek ezek részemről,hiszen az új kiskutyus és a munka,az agyi fáradtságok annyira lekötöttek az elmúlt hetekben,hogy ritkán jutott időm spirituálisan utazni.Persze ezen majd igyekszem javítani,hiszen szüksége van a lelkemnek ezen irányú megnyugvásra.
Hold fényén suhanva őrzöm álmodat,hisz tudom mindig is téged vártalak...
Olyan élményeket kaptunk mi ketten közösen,hogy szinte érezhető volt,hogy ezek nem sokáig tarthatnak (ki tudja miért?).Valahogy éreztem végig,hogy a levegőben van,hogy ezek nem tartós dolgok.Annyira szuper és nagyszerű volt minden,minden egyes túra,minden meccs,de minden séta is,hogy volt,hogy azt éreztem ez valami felsőbb erő által irányitott ajándék,de csak rövid időre szól.Arra azonban nem számítottam,hogy ennyire rövid időre...Az első szeánszkor a médium azt mondta nekem,hogy Gergő nem akart leszületni,az utolsókor viszont már olyan infó jött,hogy Gergőnek is hiányoznak ezek az élmények.Azthiszem ez mindent elmondd....
Adj jelet ha érzed,van elég erőd,hogy szórd ami jó s nincs félnivaló...
Na de ennél jobban most nem akarom beleásni magam és az olvasót a spirituális dolgokba.Csak ez az ötszázadik nap és megszoktam ilyen százas napokon (is) emlékezni a kisfiamról.Április vége van,ilyenkor minden évben a Mecsekben toltuk... idén hála ennek a koronavírusnak még ettől is meg lettem fosztva... A legfontosabbat amire Gergő kért,a túrázásokat nem hagytam abba.Ezek az elmúlt ötszáz napban is folytatódtak.Bár -ezt is leírtam már sokszor- semmi sem olyan mint régen,mint amikor Gergővel keltünk csodásabbnál csodásabb útakra...
Ha elmész majd egyszer s talán nem látlak már,szívemnek melegét vidd el magaddal,halld az imám...
Szóval a shownak folytatódnia kell...fájdalommal és űrrel telien,de ezekkel már megtanulva együttélni folytatódik is,Gergő pedig tudom,hogy ott van velem mindig,ha nem is látom már,de érezni érzem.Ez ad erőt (és mindent legyöző akaratot)..
Hát most így az ötszázadik nap táján éppen várjuk,hogy elmúljon végre valahára ez az istenverte koronavírus és a hiszti ami körülöleli,hogy útra kelhessünk végre.Annyi szép tervem volt a tavaszra is,nem akarom hagyni elveszni őket.Majd ezekkel folytatjuk,hisz tudom Gergő is ezt akarná.
Bármilyen világot jársz be,a szeretetem mindig elkísér édes drága kisfiam...
Mivel a mecseki források is szerves részei túrázásaim történetének,anno úgy döntöttem,hogy inditok egy sorozatot ezek bemutatásából.A Mecsekben nagyságrendileg kétszáz forrás található,természetesen ezeknek csak a töredékénél jártam,de mégis úgy teljes egy sorozat ha annak minden darabját bemutatjuk.Nagy segítségemre van ebben Baumann József gyűjteménye.A sorozatot Gergő halála előtt pár nappal inditottam,tartozom annyival az emlékének,hogy próbálom végigvinni...
A mai áprilisi részben a Barlangkutatók-forrásával ismerkedhetünk meg.
A forrás
Az orfűi Vízfő-forrás előterében fakadó kiépített forrás, a zöld sáv jelzésről leágazó, a Vízfő-forráshoz vezető zöld Ω jelű ösvény mellett.
A forráskő, melyen a forrás névtáblája látható, valójában egy
– az orfűi temetőből származó – sírkő A forrás vize karsztos eredetű, minden bizonnyal a közeli barlangi patakos forrásnak a szökevényforrása, mivel annak hozamváltozásaival mutat párhuzamosságot az itt kilépő vizek mennyisége.
Bőven fakad a víz
A forrást Csokonay Sándor közreműködésével Rónaki László és Vass Béla foglalta 1968-ban. A forrás építésekor a barlangkutatók a MKBT (Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat) tűzzománcos jelvényét is elhelyezték a forráson ami azóta eltünt.
Felújítása 2007-ben történt, ekkor a forrás falazata mögé építettek be egy 60 literes üllepítő medencét és alumínium kifolyócsövet. Az eredetinél nem volt üllepítőmedence csak egy csövet nyomtak a sóderbe.
A névtábla
1986-ban "A még egymillió lépés" című filmben, Rockenbauer Pál és az MTV csapata itt szállt meg a barlangkutatók házában - "a Kutat-lak-ban" -, és e forrás vízében mosakodtak elindulás előtt.
Sajnos a forrás mellett levő fűz egyik fő ága letört, így a már nem ad árnyat a forrásnak.
Napjainkban...
A forrásnál sem Sándorral,sem Gergővel,sem senkivel nem jártam még.
Egyenlőre tervben sincs véve,de sose tudni.Hátha egyszer erre vetödők.
A Zengő csúcsán található geodéziai mérőtorony lassan mindennapos vendég már a blogomban,hiszen a szemünk előtt újul meg és válik igazi kilátóvá.Ám a régi mérőtorony alaposan belopta magát a szívembe,hiszen immár túrázásaim történetének egyik ikonikus helyszíne.Pedig olyan nagyon sokat nem jártam itt.A régi torony szép lassan átalakul és majd eltűnik a szemünk elöl.A régi ikonikus torony...Persze (szerencsére) az továbbra is ott lesz,igaz kicsit elrejtve.Tehát eltűnni nem fog,de a jól ismert régi formában már nem mehetek fel többé a Zengó legmagasabb fokára,amely az új építménynek hála négy méterrel magasabbra tolodik.Mai bejegyzésemben összegyüjtöm a régi toronnyal kapcsolatos élményeim,emlékeim.
Az ikonikus torony
A Zengőn mondhatni más sokszor jártam,ám fenn a toronynál ha jól emlékszem négyszer.Gyakorlatilag átlagban minden évtizedre jutott egy zengői kilátós túra.A legelsőt kivel mással mint Sándorral ejtettem meg.Azhiszem az időpont 1989 jűniusa lehetett.Egy hétvégére érkeztünk le a Mecsekbe akkori legjobb cimborámmal Lajossal.Felmentünk hétvégére a kunyhóhoz,ahol csatlakozott hozzánk még egy ember:Péter.Ővele már nem teljesen tiszta hogyan ismerkedtem meg,mohácsi volt és túrákat akartunk szervezni.Kezdésnek meghívtam ide őt is.Szóval egy kellemes éjszaka után a kunyhóban másnap reggel vágtunk neki a túrának a Mecsek csúcsára.Az útvonal amely azután már mondhatni szokásos volt,a Dobogón,a Cigány-hegyen és a Miske-tetőn át vezetett fel a csúcsra.Ekkor találkoztam elöször a toronnyal.Pesze én elsőre beleszerettem a helybe.
A kilátás egy része
A kilátás odefentről fenomenális volt,talán az addigi legszebb amit életemben láttam.Szerettem volna minél előbb visszajönni,ám erre nyolc évet kellett várni.Újra Lajos tartott velem és elhoztuk magunkkal az egész otthoni bandát,velem volt még Móni is ő szülte meg két évvel később Gergőt... Újra a Nyárádi kunyhóból indultunk,ugyanazon az útvonalon mint nyolc évvel korábban.Annak ellenére,hogy elöző éjszaka éjjel kettőig tartott a buli a kunyhóban másnap reggel fél nyolckor már indultunk Sándor vezetésével a gigantikus túrára.Jól is éreztük magunkat.A sors aztán úgy hozta,hogy Sándorral többé nem jutottam el ide.
Haverokkal a kilátóban (1997.)
Tizennyolc év telt el mire újra eljutottam a toronyhoz.Sándor már nem élt sajnos.A torony közben sokmindent megélt,többek között látta a híres zengői csatát.Gergő közben kezdett felcseperedni,nekem pedig új barátaim is lettek.Ők hívtak meg egy újabb zengői túrára.Minden eddiginél többen vágtunk neki a Zengőnek,heten mentünk meghódítani a csúcsot,ezúttal Hosszúhetényből.Ezen a túrán láttam elöször a fantasztikus medvehagymásokat is a Zengő oldalában és ekkor láttam életemben elöször bazsarózsát is.Felejthetetlen élményeknek bizonyúlt.Brutálisan jó túra volt amelyet úgy megszerveztek a barátaim,hogy mindössze 12km-es volt mégis rendkivül látványos.Hosszúheténybe érve pedig kellemes halászléval vendégeltek meg minket.
A társaság a tornyon 2014-ben
Az utolsó eddigi ittjártam pedig Gergőhöz fűzödik.Ketten jöttünk el Hosszúheténybe és vágtunk bele egy újabb gigantikus túrába amely érintette a Zengőt is (és később a Takanyó-völgyet).Ketten voltunk,de szokásosan kiválóan éreztük magunkat.Magunk lehettünk a torony csúcsán 2017 tavaszán.Természetesen Gergő ezt is a végletekig élvezte.Én pedig ekkor láttam utoljára a tornyot.Bár 18-ban és 19-ben is jártam a Zengőn,magához a toronyhoz már nem mentünk fel.Idén úgy terveztem,hogy amint készen lesz az új kilátó eljövök és megnézem.Ám úgy tűnik a koronavírus közbeszólt...
Gergő a toronyban 2017-ben,a háttérben látható,hogy a fák már elérték a kilátószint magasságát
A torony azonban a tervezett időpontra nem készült el és ezen sorok írásakor sincs még kész.Reménykedünk,hogy a koronavírus járvány is idővel továbbáll így nem maradunk le semmiről és talán sikerül még idén eljutni újra ide.Addig is őrzöm a régi torony emlékeit,hiszen valahányszor itt jártam az mindig nagyon jó volt,mindig egy édes emlékkel lettem gazdagabb amelyek mindörökre megszépítik az életemet.A régi torony nem veszett el,ott lesz az most is,csupán kap egy új ruhát.
Az eddig utolsó találkozásom a toronnyal (2017)
Természetesen minden emlitett túráról van részletes bejegyzés a blogban. Elég beírni a blog keresőjébe,hogy Zengő és akkor kiadja azokat!
Megint egy véletlen vezetett rá,hogy erről, is írjak.Teljesen mást kerestem,de valahogy előjött ez a téma.Ugye Gergővel 2014 táján váltak rendszeressé a meccstúráink.Ám természetesen a meccstúráimnak is vannak ugymondd "ősei" és hát elkezdtem kutakodni melyik is volt a legelső meccstúrám.Ugye meccstúrának hívtuk az esetek többségében azt amikor a kedvenc csapatunkat elkisértük idegenbe.Hát sikerült elmémben a legmélyebb mélységig leásni és végül is valamennyire visszatudok emlékezni az első meccstúrára.Bármily meglepő az első meccstúrát nem Gergővel,nem is a bátyámmal,de nem is apámmal tettem meg.Hanem magával túra mentorommal Sándorral!Ennek történetét próbálom most leírni,de az emlékek annyi sok év távlatából természetesen igen homályosak.
Komlói stadion
Nekiálltam kutakodni a témában,de vajmi kevés dokumentumra akadtam csak.A lényeg az,hogy majdnem napra pontosan 38 évvel ezelőtt április 11-én a Dunaújvárosi Kohász futballcsapata a komlói stadionban lépett pályára bajnoki mérközésen kétezer néző előtt.A kétezer között ott voltam én is.Éppen húsvét volt és mi éppen a szomszédban Szászváron (akkor még Mázaszászvár) Sándoréknál töltöttük az ünnepeket.A stadiontól alig húsz kilométerre...Ilyen alkalmat már akkor alig 12 évesen sem hagyhattam ki!Ha emlékezetem nem csal eleve ez volt az a varázslatos hétvége amikor Sándor elöször vitt fel a kunyhóhoz is.Igy hát most visszagondolva azokra a napokra,több szempontból is jelentős volt.Magyarán szólva az első meccstúrám és az első túrám a kunyhóhoz ugyanazon a hétvégén volt,1982 húsvétján...hát erre így eddig nem is gondoltam soha....
Ott szemben középen lenn állhattunk
Szombaton mehettünk a kunyhóhoz,vasárnap pedig a meccsre.Amennyire visszatudok emlékezni,fűztem Sándor agyát,hogy menjünk el vasárnap a meccsre.Ő pedig benne volt a buliban.Nagyobbik lányának a férjével egyeztetett,hogy kocsival vigyen el bennünket.Őt sem kellett sokat rábeszélni,szintén benne volt a dologban.Így hát vasárnap nekiindultunk Komlónak.Apám aki velünk volt akkor Szászváron nem jött velünk.Ma sem értem miért.A meccs a dokumentumok között kutatva annyit kideritettem,hogy délután fél négykor kezdödött.Az állóhelyi részre mentünk,nagyjából pont a felezővonallal egy vonalba.Több ezer komlói drukkerrel körülvéve és az első perctől kezdve üvöltöttem,hogy hajrá Újváros!Nem nagyon volt még veszélyérzetem,de nem is bántott senki.A túloldalon az ülőszektorok egyikébe meg megérkezett a dunaújvárosi B közép.Az nincs már meg,miért is nem mentünk át...
Ez a Dunaújváros győzött 2-0-ra Komlón 1982 húsvétján
Jól játszottunk és én végig tomboltam,üvöltöttem amikor gólt szereztünk.Nem bántottak,de éreztem körülöttem egyre több a szomorú ember.Persze Sándor és veje csak nevettek rajtam.Én rendkivül élveztem az egészet.Életemben elöször voltam idegenbeli meccsen és hát nagyszerüen játszottunk le is iskoláztuk a Komló csapatát az akkori NB II.-es mérközésen 2-0 arányban.Diadalittasan távozhattam tehát Komlóról.Örültem mint maci a málnásnak.Nincs már meg elmémben az út,hogyan és mikor értünk vissza Szászvárra..Sándor csak mosolygott ahogy mindig,meséltem apámnak a szurkolásomat.Apám pedig úgy éreztem egy kicsit büszke is volt rám.Hát ennyi van meg annyi sok év távlatából.Örülök,hogy most egy dolog előhozta ezt az emléket is.Ez volt tehát a meccstúráim őse és ez volt az a fantasztikus,felejthetetlen húsvét,1982-ben.
Hála a mecseki közösségi oldalaknak némi bepillantást nyerhetünk a készülő Zengő kilátóra.Illetve a felújítás alatt álló toronyra.Köztudott,hogy egy geodéziai mérőtorony (ez volt maga a régi kilátó) köré épÍtenek egy acélvázat amellyel a kilátó magasságát is megnővelik.Noha az átadást eredetileg március 31-re ígérték,azonban erre a határidőre a kilátó nem lett kész.Ám úgy tűnik az építés fokról fokra rendben halad.Erről árulkodnak az itt készült képek is.Mindenképp szeretnék majd eljönni ide ha átadják a kilátót és ha végre valahára elmúlik ez a koronavírus járvány.A képek a mecseki közösségi oldalakról származnak!
Acélváz épül a kilátó köré
Folyik a munka
Növöget az acélváz
Készülnek a szintek
Ha így haladnak,akár május 1-re készen lehet.
Meglátjuk.
Koronavírusos idők járnak,mást sem olvasok,mint azt,hogy arra kérnek maradjunk otthon.Hát most úgy döntöttünk kicseszünk a világgal és nem maradunk idehaza,hanem túrázunk egy nagyot.Ha már keresztülhúzták a terveinket akkor hazai pályán próbálunk összehozni lehetőleg jobbnál jobb túrákat.Ez a mostani jónak ígérkezett,elsősorban hosszúnak és fordulatosnak.Hisz amig a túra első részében a mezőkön szándékoztunk menni,addig a második részében majd a Duna melletti erdőségbe hatolunk be.A túrára Zoli barátommal indultunk.Tervünk szerint Dunaújváros Kertvárosából indulva kimegyünk a korábban jól megismert utakon a mezőkre.Baracs felé fordulunk,ahol ezúttal majd felmegyünk arra a dombra ahol a jelenlegi M8-as autópálya végződik és megnézzük azt.Majd lemegyünk Baracs-Templomosra ahol a szép horgásztavaknál pihenünk.Ezután indulunk a dunaújvárosi repülőtérre,majd érintelőgesen érintjük Kisapostagot.Ennek nyugati részén áthatolva elmegyünk a Pentele-hidhoz.Ez alatt hatolunk be az erdőségbe és ezen végigmenve érünk majd vissza Dunaújvárosba.A helyi stadionnál fejezzük majd be a túrát.Bár itt a közvetlen környéken megyünk,túránk mégis 26-27km-nek ígérkezett.A repülőtérig pedig ugyanaz a túra útvonala mint Gergő emléktúráján volt...
Túránk első méterei a mezőn
Hamar kiértünk a városból a mezőkre,az ismert sárga mária jelzésen mentünk.Amúgy mindössze egy jelzés jelezte csak,hogy ez a sárga m....Hát rengeteget mentünk erre ugye Gergővel,ez most is végig eszemben volt.Sajnos váratlan dolgokat láttunk.Az út mente telis tele volt szeméttel...volt itt mosdókagyló,wc,piás üveg hegyek,építési törmelék...Sajnos az ember semmiből nem tanul és vajon hova és meddig képes még süllyedni?Az ilyesmi engem mindig alaposan feltud idegesiteni,így némi időbe telt amig megnyugodtam.Pedig a tavaszi táj szép volt.Uralta a tájképet a sárguló repce.Másfél kilométert mehettünk nyugatnak amikor ketté ágazott az út.Északnak Nagyvenyim,délnek Baracs felé.Most ez utóbbit választottuk.
Sárguló repce
Jól járható,de már jelzetlen út vitt dél felé.Egy őz szaladgált a mezőn.Majd elértük a Dunaújvárosból nyugat felé kivezető vasútvonalat.Sokat mentünk rajta,telis teli szép emlékekkel.Ez most is eszembe jutott.Gergő emléktúráján 18 decemberében itt álltunk meg kajálni,akkor minden fehér volt a friss hótól.Most nem álltunk itt meg,mentünk tovább és most zöldelt és ébredezett a táj a kellemes tavaszban.A kijárási korlátozás ellenére a közeli M6-os autópályán azért volt forgalom...
A vasútnál
Lassan kezdtünk mi is nyugati irányt venni.Nagyon szép volt a tavaszi táj,ami ahogy közeledtünk Baracs felé egyre szebb és szebb lett.Persze hiszen kezdett kicsit hullámosra váltani és kicsit dimbes-dombosra is.Mi annak idején Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak neveztük el a helyet.Nyugat felé haladva jobbra kis dombocskák emelkedtek,balra szeliden emelkedett a táj.Az út köztünk ment egy völgynek is nevezhető helyen.Hivatalos neve nem volt,de itt a mezőkön talán ez volt a legszebb hely.
Combosodik a táj
Ennek a völgynek már a vége felé gondoltam úgy,hogy felmegyünk a dombra.Úgy tudtam ott fenn végződik a jelenlegi M8-as autópálya.Már réges-rég megakartuk ezt nézni még Gergővel is...úgy gondoltam olyan sokat nem járunk erre,hát menjünk fel most.Utunkat azonban a Nagyvenyim-Baracsi ér akadályozta.Amely még ugye a patak szintjét sem érte ugyan el,de kissé mégis széles volt és picit mély is.Szerencsére találtunk rajta egy palából összetákolt kis hídat,ezen átkelhettünk és mehettünk fel a dombra.Hát nem is tudom milyen magasak lehettek itt a dombok,talán 50-60 méternyi.Találtunk egy kevésbé meredek helyet,ott kapaszkodtunk fel.Odafönn pár méter séta után valóban ott volt az M8-as!
Az M8-as autópálya jelenlegi nyugati végpontja Baracs felett.Mikor épül majd tovább?
Érdekes látvány volt itt a fensíkon egy félbehagyott autópálya,amely egyszer majd összeköti a nyugati és a keleti határt....kérdés a mi életünkben ez megépül-e még?Vajon mikor folytatódhat majd az építkezés,hisz tudomásom szerint ez már több mint tíz éve így áll itt...Nem semmi látvány volt na.A dombról viszonylag amúgy jó volt a kilátás észak és nyugat felé.Ráláttunk Baracsra..Valami szántóföldre csöppentünk,ami csodás zöld színben pompázott.Talán egy búzaföld lehetett.Lefelé indultunk egy szelfi után.Út nem vezetett le,de lejebb láttuk,hogy egy ember telefonnal kamerázgatni.
Szelfi Baracs felett
Mivel nem volt járható út lefelé,találomra mentünk arra amerre a kamerázó csávó volt.Közben az is ment lefelé,gondoltuk ott akkor le is lehet menni.Üggyel-bajjal végül is valóban letudtunk menni,azonban úgy tűnt egy kert hátsó részében landoltunk,ahol kutyák támadtak ránk.Végül is persze nem támadtak,közel érve hozzánk csupán csak ugattak,igaz jó alaposan.Jött a gazdájuk aki egy nő volt.Gondoltam majd jól kioszt bennünket mi a fenét keresünk a kertjében,de meglepődve tapasztaltam,hogy segíteni jött.Útbaigazitott,mondta itt hol tudunk átkelni az éren,hogy visszajussunk az útra.Sikerült is megtalálni az átkelő helyet.Így a kitérő után visszatértünk eredeti utunkra és így tértünk be Baracsra.
Még a dombon,lent az út,távolabb Baracs
Egy kellemes és egy szomorú látvány fogadott minket Baracs Apátszállás nevű részén.Egy szép szőke lány csodálkozott ránk az egyik portából,ez volt a kellemes.A szomorú pedig az út mentén álló zárva tartó kocsma volt.Milyen jót tudtunk volna most itt inni...kimondhatatlanul kívántunk egy jó hideg sört.Ez most a koronavírusos időkben esélytelen volt.Éppen csak érintettük Baracs-Apátszállást.Szándékosan igyekeztünk kerülni most a lakott területeket.Kifelé menet Apátszállásról egy gyönyörű nőre lettünk figyelmesek,aki miniszoknyában éppen kerítést festett!Amire nem gondoltunk,megszólított minket..."hová-hová fiúk?nincs kedvetek egy keritésfestére?- Tulajdonképpen lett volna- naná,de némileg zavaró volt a hölgy mellett éppen ásó úriember...így nem akartunk bezavarni.Mondtam a csajnak,majd visszafelé jövet beszállunk...ő meg mondta,hogy van pedig behütött fröccse is....Nagyon nehéz volt továbbmenni....
A baracsi tavaknál,háttérben az M6-os hídja
Baracs Apátszállás és Baracs-Templomos közt értük el a tavakat.Ami lényegében a Nagyvenyim-Baracsi ér része.Hogy ez itt,hogyan alakult tavakká,arról nem sok fogalmam van,mindenesetre szép rész volt.Ugye itt pihentünk anno Gergő emléktúráján is.Ám akkor hideg volt.Most jó idő volt,így leültünk az egyik asztalhoz megpihenni kicsit és kajálni.Nagyjából 10km-et már biztos lezavartunk.A tónál volt néhány horgász.Ezeket sem nagyon érdekelte a maradj otthon kampány...Megkajáltunk és vagy félórát pihentünk a kellemes helyen.Meglepödve tapasztaltuk,hogy elmúlt dél.Kilenckor indulva enenk fényében úgy tűnt keveset haladtunk.Igaz nem siettünk,most nem voltunk tömegközlekedéshez kötve.
A pottyantósnál
Egy közeli pottyantósnál ökörködtünk még.Templomosra sem mentünk be,előtte ott volt a leágazás amely a repülőtérre vezetett.Erre tértünk le.Eddig tehát minimálisan érintettünk lakott területeket.Ezt a kornavírus és a marajd otthon fanok miatt írom most le.Pirinyó kis emelkedő következett a tavak után.Meleg lett közben.Aztán sima út vitt tovább.Gyönyörű rálátásunk volt innen Dunaújváros ipartelepére.Nyugisnak tűnt a vasmű innen nézve,lehet ott is visszavettek kicsit a termelésből.Az út a keleti irány után pedig délnek fordult.Ezen a részen hangulatos volt,hisz két oldalt fák kisértek minket.
Út a repülőtérre
Mivel végig beszélgettünk közben úgy tűnt hamar odaértünk a repülőtérhez.Ez az emléktúrán akkor többnek tűnt.... A repülőtéren is volt kis élet.Ezek sem maradtak otthon.Nahát...Egy kis repülőt közben láttunk leszállni.Aztán odaérve négy repülő parkolt éppen a hangár mellett.Arébb emberek voltak.Mi pedig odamentünk az emlékműhöz és a kiállított MIG-hez.Itt végződött akkor rég Gergő emléktúrája...Rég a fenét...olyan mintha tegnap lett volna.Egy kicsit itt is pihentünk,talán a 13-ik kilométernél lehettünk éppen.
Az emlékmű,a MIG és az irányitótorony
Ezután mondhatni a kertek alatt osontunk be Kisapostagra.Szó szerint ott.Elértünk annak szélét.Majd mentünk immár észak felé.Találtunk egy kék csapot,frissitettük a vízkészleteinket.Ez kellett mert meglehetősen itatós túra volt ez.Innen aztán már jelzett úton mentünk tovább,méghozzá a piroson.A település szélső utcáin gyerekek játszottak és rengeteg bringatúrázó haladt el mellettünk vagy jött szembe.Mi van,senki nem maradt otthon?Itt a turistaút kiérve a településről,bicikliút is volt.Kisapostag és Dunaújváros között voltunk épp.Nagyon jó minőségű út volt erre,Újra elértük az M8-ast,most alatta alagúton tudtunk átmenni.Itt pihentünk párszor Gergővel a város felöl jövet...
Az alagúthoz érve
Az alagút után az út ment tovább Dunaújváros felé,viszont volt egy leágazás jobbra amely a hídra vitt.Erre ment a piros jelzés is.Számtalan alkalommal jártunk erre Gergővel is,ám a halála óta nem jártam itt.A szép emlékekkel a szívemben végül is jó volt újra erre járni.Jelentős forgalom volt itt,mert az út itt is egyben bicikliút is volt.Sorra jöttek-mentek a kirándulók.Hát,hogy senki nem maradt otthon...A hídhoz érve a piros jelzés levezett a híd alá.Nem is szándékoztunk most átmenni a Pentele-hídon,így követtük a pirost.
Nem mentünk rá a hídra,lefelé vettük az irányt
A híd alá érve újra megrohantak az emlékek.Kimondhatatlanul sokat pihentünk itt Gergővel egy-egy erre vezető túrán.Csak bámultam a híd alatti pillérek hosszú sorát.Az emlékezésből Zolika csicsergése robbantott ki.Megkapó látvány amúgy itt a pillérek hosszú sora.Több szintes dombról kell itt a vándornak leereszkednie.A távolban lenn két alakot láttunk jönni,két nagy kutyával.Egymáshoz közeledve láttuk,hogy ismerösök.Ők meg Dunaújváros felöl jöttek épp.Ők sem maradtak otthon.Kicsit beszélgettün,majd ment mindenki a maga útján tovább.Mi még pihentünk egyet a Dunánál a híd alatt.
Pillérek sora
A Pentele-híd alulról
A híd után pedig behatoltunk az ártéri erdőbe ahol aztán kellemes meglepetés ért.Kicsit tartottam ettől a szakasztól,hiszen visszafelé még sohasem csináltuk meg.Kivétel nélkül mindig Dunaújváros felöl jöttünk,most viszont oda tartottunk.És hát ilyen visszafelé túra volt már,hogy megzavart a múltban...mintha nem ugyanaz lett volna mint amerre addig jöttünk az idők folyamán.Most is ettől tartottam.Ám félelmem alaptalannak bizonyúlt.Elöször is varázslatosan szép zöldnek tűnt az erdő...Csodálatos volt.Másodszor persze tényleg minta más lett volna az egész...akik csinálta kedvenc túráját egyszer vissza irányba is,az talán megérti az érzést.Ám ez is most pozitív hatást tett rám.Egyszerüen gyönyörű volt minden.
Vadászles az erdőben
A kellemes meglepetést aztán tetézte a szépen rendbehozott turistaút.Részben más nyomvonalon ment mint eddig ahogy én ismertem.Kikerülte a dzsizsás,dzsungeles részeket és egy teljesen jól járható út vezetett megfelelően jól felfesett jelzésekkel Dunaújvárosig.Óriási meglepetésként hatott ez rám.Itt korábban mindig voltak némi gondjaink ha erre túráztunk,hiszen néha nehézkes volt a járás a magasra nőtt növényzet miatt,a dzsungel miatt.Most teljesen rendben volt minden!
Kifogástalan minőségű turistaút az ártéri erdőben
Nem győztem ámuldozni.A stadionig még volt vagy 7-8km és nagyjából mi meg már a húszadikat taposhattunk,de ez a rész most itt fenomenálisan kellemes volt!A hütővíz csatorna előtt aztán az út visszaolvadt egy helyen a régi nyomvonalba,de most ez is jól járható volt.Közben ott az egyik réten két nő napozott!Korábban akármikor jártam erre soha nem láttam senkit.Úgy tűnik a maradj otthon kampány most kicsalja a kevésbé ismert részekre is az embereket.Aztán odaértünk a csatornához.
Zolika már a régi nyomvonalon a csatorna közelében
A csatorna meleltti utat viszont kimosta a víz.Nem tudom mikor történhetett,de alaposan nagy árkot hozott létre.Talán egy nagy viharkor,mert a csatornában folyó víz egész biztosan nem öntött ide ki.Itt egy jó 50-60 méteren kissé nehézkes volt a járás,de persze megoldottuk.Fura volt innen közeledni a csatornához,hiszen itt is mindig és mindig az ellenkező irányból jöttünk.De ettől volt jó ez a túra itt!A csatornában most valami nagyon fehér színű víz folyt örületes sebességgel.Az ember azt is gondolhatta,hogy az ott tej.Újabb kellemes meglepetés várt aztán.
A csatorna a fehér vízzel
A csatornán átívelő kishídat teljesen rendbehozták!Ugye fapalló vitt át rajta ami egy idő után tönkrement.Beomlott,lyukacsos lett,balesetveszélyessé vált.Aztán ezt kicserélték egy vadiújra,de több mint két éve nem jártam itt ugye.Most pedig mély elégedettséggel láttam,hogy a fát is lecserélték lyukacsos rácsokra amely már teljesen biztonságos érzést kelltett!Mondhatni tehát,hogy a hídtól idáig tartó szakasz teljesen rendbe lett hozva!Óriási piros pont az ittenieknek!Immár teljesen biztonságos és kellemes az erre való túrázás!Na és a jelzések felfestése is maradéktalanul jó!Úgy látszik ezt mások is tudták már,hiszen túrázók jöttek-mentek.Ez azért is furcsa mer régebben soha,de soha nem járt erre senki.
A csatorna a kishídról
Az út és a jelzések a csatorna után is kifogástalanok voltak.Ám mi kezdtük érezni a fáradtságot.A környezet a tavaszi délutánban több mint kellemes volt.Közben a napozó hölgyek követtek minket.Bár minket követtek volna....de ugyanarra jöttek a város felé mint mi.A D28 tavak zöme levolt apadva.Szokás szerint a második tóban volt víz.Abban mindig volt bármikor is jártunk erre.Békahangverseny is zajlott éppen.Csodásak voltak a természet hangjai...Itt is voltak emberek,pecáztak éppen,de sajnos szemét is volt itt-ott.A szivattyúháznál értünk ki a hidtól tartó csodás szakaszból.
A D28 második tava
A Siklói út vezetett fel a városba egy idő után már emelkedve.Ezt a részt már meglehetősen nehezen bírtuk.A 26-ik kilométert taposhattuk.Elfáradtunk,igaz kellemesen.Nagy nehezen felértünk a városba.Itt már közel volt a stadion.Ott fejeztük be ezt a gigantikus,fordulatos túrát.Hosszú volt,elfáradtunk,de nagyon-nagyon kellemes volt és jólesett a mozgás.Most is abból főztünk ami volt,hiszen az ország kirándulóhelyei zárva vannak,a tömegközlekedés nehézkes,így a város körül összehoztuk ezt a remek túrát.Mehettünk 27km-et,nagyon klassz volt!
