Abból főztünk amink van - Túra Pálhalma körül

Végre túra!Alaposan betett a koronavírus és a miatta elrendelt vészhelyzet és kijárási korlátozás a túrázásainknak.Hát eddig bírtuk.Sorra maradtak el a túráink,de ha mindenről lekell már mondanunk akkor minek élünk?Vállalva a kockázatot úgy döntöttünk Zoli barátommal legalább a környéken túrázunk valamerre.Választásunk Pálhalma környékére esett.Úgy gondoltuk erre biztonságos és itt aligha fenyeget a koronavírus.Persze cseppet sem féltünk,hiszen mindennapi életünk során a munkahelyünk kellően gondoskodik róla ha eddig nem is,de ezután kapjuk azért el a vírust...Volt erről szó már a blogban,most erre nem térek ki.Tervünk az volt,hogy kimegyünk Pálhalmára,azt ott az ismert helyeket érintve megyünk egy kört.Érintjük a Csiprik-rétet,elhaladunk Újgalambos és Bernátkút mellett,majd vissza megyünk Pálhalmára és úgy haza Dunaújvárosba.Mindennel együtt a túra nagyjából húsz kilométeresnek ígérkezett.

Ébredő erő/erdő

Lényegébe az újtelepi buszmegállótól inditottuk a túrát,amely a helyi 20-as busz végállomása.Persze idáig is gyalog jöttünk ki.A megálló melletti erdőbe vezettek az első méterek.Kezdett szépen zöldülni a természet.Erre persze nincsenek jelzéssel ellátott utak,de hazai pályán voltunk,nekünk nem is kellett.Elhaladtunk a 6-os és 62-es út találkozása mellett,majd kereszteztük a Dunaújváros-Budapest vasútvonalat.Aztán pár méter után már ott is voltunk a béke és nyugalom szigetén:Pálhalmán.A falurész ami városrész igazából,ugye Dunaújváros része most is csendes volt.Ugató kutyák üdvözöltek minket,majd a főutcán egy-egy autó és a helyijáratos 35-ös busz húzott el mellettünk.A szép víztornyot most is lefényképeztem,mint mindig ha erre járok.

Pálhalmai víztorony

Négy ilyen víztorony van a környéken,sajnos úgy tűnik mind a négy meglehetősen megközelithetetlen.Álom kategória mondjuk az egyikből egy kilátót kialakitani.Arról nincs információm,hogy münködnek-e.Feltehetően igen.A torony után értünk ki a mezőkre.Valahogy ezt a környéket mindig is kedveltem.Gergővel ismertük meg anno,vele voltam erre elöször túrázni.Most is olyan helyeket érintettünk amelyeken valaha Gergővel mentem...Sajnos őt magát most nem éreztem,nem jött az a jól eső érzést biztosító túlvilági simogató érzés.Nagyon beszélgettünk,bízom benne Gergő csak nem akart zavarni....dehát sosem zavar,ezt meg tudnia kéne..Na szóval mentünk a tavaszi ébredésben is szép mezőkön át,mígnem odaértünk nagy-nagy kedvencemhez a Csiprik-réthez.Ez Pálhalma után nagyjából egy kilométerre van.

Érkezés a Csiprik-rétre

Természetesen hol máshol,mint Gergő három fájánál pihentünk.Akik nyomon követnek azok tudják miért is van itt Gergő három fája.Aki meg nem tudja nézzen utána.Itt meguzsonáztunk,hiszen mindössze délelött 11-kor indultunk,itt már olyan fél egy körül lehetett az idő.A rét nagyon közel áll a szívemhez,mindig jó itt járni.Most uzsonna után megnéztük olyan szemszögből is ahonnan még nem láttuk.Felmásztunk a szemközti dombra és onnan néztünk vissza.
Onnan nézve is szép volt.

Gergő fáinál

A rét a dombról

A Csiprik-rét észak-keleti csücskében léptünk be abba az erdőbe amit mi Gergővel még Pálhalmai erdőnek neveztünk el.Tudomásom szerint nincs semmilyen neve,de lehetne akár Csiprik-réti erdő is.Végül is mindegy.Az erdő nagyjából 1km hosszú dél-észak irányban.Nagyon szép volt az ébredő tavaszban.Eszembe jutott,hogy utoljára Gergővel jártam benne...ez a gondolat újfent megdobogtatta a szívem.Az erdőben őzek szaladgáltak.Három is elöttünk az uton ugrott át,egy pedig a sűrűben kevert.Ő mintha nem mert volna kijönni onnan.

Belépés az erdőbe

Úton az erdőben

Az túra alighanem legkellemesebb szakasza volt az erdőn átvivő út.Nagyon kellemes volt,távol a jelenleg beteg és félő civilizációtól.Az őzek látványa pedig még dobott is ezen.Mi meg jókat beszélgettünk útközben.Jólesett a mozgás a karantén után.Az erdő után elfordultunk keletnek Újgalambos felé.Egy vadászles köszönt szembe.Újra megdobbant a szívem.Erre mentünk fel Gergővel 18 októberében és néztük a mezőkön futkározó őzeket.Mindezt nem tudtam elmondani Zolinak,mert ő meg közben fosta a szót.

Az a bizonyos vadászles...

Újgalamabos mellett az az út vezetett amely legutóbbi itt jártamkor meglehetősen sáros volt.Most ettől nem kellett tartani,csontszáraz volt minden.Újra északnak mentünk.Újgalambos egy rabgazdaság volt,valami csirkefeldolgozó üzem vagy ilyesmi.Nagyon büdös volt a levegő mellette elhaladva.Sokára múlt csak el a szag.Jó kilométert mentünk északnak,majd nyugat felé fordultunk.Már itt voltunk Bernátkút valagában.Itt is és Újgalamboson is volt olyan víztorony mint Pálhalmán.A negyedik torony amúgy a közeli Hangoson van.Nem sokáig mentünk nyugatnak.Útkereszteződéshez értünk,és dél felé azaz Nagyvenyim irányába fordultunk.

Száraz utakon

Itt a földeket trágyázták éppen,itt sem volt kellemes szag.Közben kis magaslaton voltunk mert szép kilátásaink voltak a Mezőföld szelid lankáira.Nyílegyenesen dél-nyugati irányba vezetett az út,a kellemetlen szagok elmúltak a levegő tiszta és friss volt.Annyira beszélgettünk,hogy nem igazán érzékeltük a távolságokat.Viszont kezdtem érezni,hogy fáj a lábam.Hiába,már több hét telt el túra nélkül,nem voltam éppen formában.Nem mentünk el egészen Nagyvenyimre,hisz volt egy leágazás keletnek.Ez az út vitt vissza a Csiprik-rétre.Ugye számtalanszor jártunk már ezen.Visszanézve Bernátkút felé,meg olyan volt mintha hirtelen a sivatagba kerültünk volna...

Bernátkúti sivatag

Kelet felé viszont szépen bezöldült a táj.Szépen bevetett mezők,kisebb erdők és rétek köszöntek szembe.Az út jól járható volt.A domináló zöld színekben és a friss levegőben pedig igen kellemes is.Tán másfél-két kilométer volt a leágazástól a Csiprik-rét.Ahogy közeledtünk úgy lett egyre jobban zöld minden.A zöldeséget egy kidobott fehér mosdókagyló törte meg...Leérve a rétre már alaposan éreztem a fájó lábam,de annyira beszélgettünk,hogy nagyon nem figyeltem rá.nyugat felől hatultunk be a rétre.Többször írtam,hogy a Csiprik rét nagyjából egy L alakú rét és innen jövet mentünk a hosszabbik szárán.Persze szép volt!

Visszaérkezés a Csiprik-rétre

A réten most nem álltunk meg.Áthaladva rajta mégegyszer rácsodálkoztam Gergő fáira,de nosztalgiázni most nem volt időm.Zolika szóval tartott.A rét mindig is nagy kedvencem volt,így valószinűleg jövök még erre a jövőben is.Hacsak persze el nem visz a koronavírus.A rétet elhagyva pedig ráálltunk a célegyenesre amely Pálhalmára vezetett.

Csiprik-rét

Visszaérve Pálhalmára ismerösökre bukkantunk.Focizgattak az egyik betonplaccon.Úgy tűnt itt senkit nem érdekel a kijárási korlátozás...Jut eszembe sok kirándulóval,viszonylag sokkal találkoztunk szembe túránk során,igaz ezek többnyire kerékpárosok voltak.Valóban nem sokan törödtek az elrendelt karanténnal.Pálhalmát átszelve újra érintettük a vasútvonalat és a főutakat.Majd az újtelepi erdőn haladtunk át visszafelé.Éppen lekéstük az induló 20-as buszt,így gyalog mentünk be a városba.A Bagolyvárnál aztán elváltunk.Zolikának egyéb dolga volt,ellenkező irányba ment haza.Én pedig a másik irányba.Innen még volt másfél kilométeres sétám.A lábam már nagyon fájt.

Már Dunaújvárosban

Alaposan elfáradva értem haza.Úgy tűnt a városban már senkit nem érdekel a karantén...sokan mozogtak az utcákon és a tereken.Jól elvoltunk és bár elfáradtam kellett már a mozgás.A vírus és a karantén miatt most nem mentünk messzebbre,így hát abból főztünk amink volt.Így is mentünk kb.húsz kilométert,egy nagyon könnyű terepen.

Jó lenne újra beindulni...

Túránk útvonala