Csonka tavasz - Tavaszi összefoglaló

 Hamar véget ért a tavasz és hát nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket.Noha a terveink most is megvoltak,azokat szinte azonnal módosítani kellett.Ez pedig rányomta a bélyegét az egész évszakra,valahogy kiestem a ritmusból és nem igazán volt már kedvem semmihez.Úgy volt,hogy Móni majd pünkösd után fekszik be a szokásos három heti rehabjára a kórházba,ehhez is igazitottam a terveket,de aztán hirtelen már március közepén be kellett,hogy feküdjön,ez pedig mint írtam teljesen felborította a tavaszi terveket.Sajnos ez azért számít,mert nem igazán van kire hagyni a nagy kutyámat,akit elvinni nem tudok egy-egy túrára,de vigyázni kell rá,meg le kell vinni a dolgát elvégezni.Ezt természetesen nem a beteg Móni végzi,hanem Zolika tesója jár át segíteni amikor mi távol vagyunk.Nyilván Móni nélkül meg nem bízom senki idegenre a lakást.Szóval ez borította a tavaszi terveket és bár voltak élmények a tavasz összeségében mélyen alulmúlta várakozásainkat.

Ott vagyun Zolikával az érdi lelátón

A csapatunk ekkor még jól szerepelt és még Móni kórházi akciója előtt elmentünk Érdre meccstúrázni,itt kezdődött számunkra a tavaszi idény.Érd kellemes meglepetés volt,mert vasárnap ellenére nagyon sok hely nyitva volt,így bőven megtudtunk kajálni is.A meccs nem sikerült olyan jól,amit kishíján megnyertünk,de három perccel a vége előtt bekaptuk az egyenlítő gólt,így 3-3-as végeredménnyel mentünk haza.További meccstúráink voltak még márciusra,de a nagykanizsai így ugrott,pedig oda mivel még nem voltunk szerettünk volna elmenni.Nem jött össze a kórházi dolog miatt.Elmaradt a balatoni kék következő szakasza és a Szentendrei-sziget északi csücskére vezető túra is,ez utóbbi az áradás miatt is.

Jómagam a Sín-gödörben

Móni április másodikán jött ki a kórházból.Azonnal egy túrára,egy betervezett túrára mentünk a mecseki Sín-gödörbe.Nem tudtuk itt sem az eredetei útvonal szerint megcsinálni a túrát,hiszen nem volt megfelelő tömegközlekedés Magyaregregyre hétvégén,így Zobákpusztáról índitottuk a túrát és érintettük a Hidasi-völgyet is.Nem bántuk meg,remek útvonal volt,remek túra amely aztán Komlón végződött.A Sín-gödörbe jó volt visszatérni és most nem zavartak a rovarok sem,mint annak idején Gergővel..Ez volt a tavasz első valamire való túrája és a második is a Mecsekbe vezetett,de közte volt meccstúra is.

Az Aranyparton

Siófokon játszott a csapat,ezt nem hagyhattuk ki,hiszen Siófok az nagy kedvenc.Már reggel elindultunk,hogy meccs előtt bejárjuk fél Siófokot.Úgy terveztük a híres víztoronyba is felmegyünk,de drágáltuk a 2500 forintos belépőt,így ez elmaradt.A fél várost aztán bejártuk,hosszan végigmentünk az Aranyparton,meg is tudtuk kajálni,jól éreztük magunkat Zolikával.A meccs kevésbé volt jó.Nem játszottunk jól,de egy 1-1-es döntetlent így is sikerült kicsikarni.

Újra a Mecsek következett tehát.A Zengőre tértünk vissza egy ősklasszikusra.Ugyanazt az útvonalat terveztem amit Gergővel is 2014-ben,de aztán több sebtől vérzett a dolog.Bár nem volt rossz túra,a Zengő most is gyönyörű volt,de zavaró volt,hogy pl.a Zarándok-kútat teljesen benőtte a susnyás így nem találtuk meg,de a legdühítőbb dolog az volt,hogy a püspökszentlászlói arborétum hátsó bejárata levolt zárva,noha szemmel láthatóan ott ment be a jelzett turistaút,ahogy mi is a múltban mindig ott mentünk be.Ez alaposan felidegesitett.Hosszúhetényben viszont ettünk a végén egy isteni babgulyást.

A Zengő kilátójánál

Hamarabb visszatértünk Hosszúheténybe egy újabb remek gulyásra mint gondoltuk! Újra a Mecsek felé vezetett ugyanis a következő buli! Meccstúrára érkeztünk Pécsre.Néhány pécsi szurkolóval baráti viszonyba kerültünk az évek alatt.Azok pedig meghívtak egy közös szurkolásra a Pécs-Dunaújváros bajnoki meccsre.Előtte pedig sétáltunk egy jót a barátokkal.Azelőtt pedig úgy jöttünk Zolikával Pécsre,hogy érintsük Komlót és Hosszúhetényt is.Komlón jártunk egyet,Heténybe meg megebédeltünk újra egy remek gulyást! Utána találkoztunk Pécsen Timiékkel,akikkel aztán egy remek délutánt töltöttünk együtt.Sajnos a meccsen kikaptunk 2-0-ra,de ezt leszámítva valóban egy remek nap volt!

Ökörködés Timivel a pécsi barbakánon

Pünkösd vasárnap elvittem Mónit is egy beígért kirándulásra.Méghozzá a martonvásári kastélyparkba amely tökéletes választás volt a számára.A gyönyörű park magával ragadó volt,ahol aztán sétáltunk egy jót és probléma nélkül eltudtunk tölteni annyi időt amennyit Móni bír.Egyedül az utazással akadtak némi problémáink,főleg oda,de ezek rajtunk kivüli dolgok voltak.Végül is jól éreztünk magunkat.

A martonvásári park

Pünkösdhétfőn pedig elindultunk a tavasz utolsó bulijára.Volt kapusunknak megígértük,hogy megnézzük majd egy meccsén,hiszen ő volt a kedvenc játékosunk,akitől megvált szezon közben a klub (érthetetlenül).Erről az előző bejegyzésemben olvashatsz amúgy.Ők pedig éppen Cegléden játszották a vármegyekupa döntőjét.Így útrakeltünk! De most is összekötöttük a kellemest a hasznossal.Mivel a meccs csak délután fél hatkor kezdődött,előtte elmentünk Szolnokra ahova már régóta elakartunk,de a város kivül esik túrázásaink világától,így ez mindig elmaradt.Csodálatosan szép várost ismertünk meg Szolnokban,jó volt ott lenni!A nagy meleg volt csak kissé zavaró.Lehetőség szerint majd visszatérünk még!

Délután aztán átlibbentünk a közeli Ceglédre megnézni a meccset.Ez is élmény volt,mert Jani a kedvenc játékosunk közvetlensége és kedvessége magával ragadó volt.Közös képeket is csináltunk vele,szóval teljesen jó volt az egész buli!

Szolnok a Zagyva torkolattal

Ez volt tehát ez a csonka tavasz,amely mindössze két túrát hozott.Mint írtam nagyban befolyásolta az egészet,hogy Móninak korábban kellett befeküdnie a kórházba,ez pedig valahogy elvette a kedvem az egésztől,mert így alaposan borúltak a tervek.Persze azért így is volt élmény bőven,voltunk jó helyeken,de maradt bennem hiányérzet...

Alapos visszaesés - Végetérő szezon

 Véget ér a szezon amelynek tavaszi idénye meglehetősen rövid volt,hiszen szinte két és fél hónap alatt letolta a mezőny a kötelezőt.Az őszi idény végén az ötödik helyen álltunk,amely újonc létünkre egy teljesen elfogadható teljesítmény volt.Joggal reménykedtünk egy hasonló tavaszi folytatásban,de szezon végére a nyolcadik helyen kötöttünk ki.Mondhatjuk ezt szezon előtt aláírtuk volna,de a remek ősz után ezt csalódásként éltük meg.Persze sok összetevője van a dolognak miért és hogyan eshettünk így vissza.Megpróbálom összefoglalni.

Lassan,de biztosan hullott szét a szerethető csapat...

Egy éve nyertünk bajnokságot a megyeiben és a szombathelyi osztályozóval kivivtuk a feljutás jogát az NB 3 -ba! Egy teljesen szerethető,jó csapatunk volt ekkor.Izgatottan vártuk az új idényt.Az jött is,de meglepődtünk,hogy nyolc új játékost igazoltunk a nyári holtidényben!Nem igazán értettük miért van ennyire szükség,miközben a csapattól távoztak olyanok is akiknek érzésünk szerint nem kellett volna.Ettől függetlenül a csapat jól kezdte a szezont és egészen a 13.fordulóig veretlen maradt! Közben érkezett még egy játékos,egy régi/új játékos szezon közben aki nem mellesleg a klubigazgató fia volt.És innentől kezdett megváltozni valami,de a csapat továbbra is elfogadhatóan szerepelt.

Nem mondhatni,hogy a kutyát sem érdekelték a meccsek

Az őszi szezon végén becsúszott ugyan két vereség,de úgy voltunk vele,ennyi igazán belefért.Ötödik helyen zártuk az évet,amivel mi szurkolók elégedettek voltunk,bár ekkor még annyira nem vettük észre,de mintha a szerethető csapat kezdett volna széthullani,mintha valahol megbonatokozz volna az egység.Túl nagy jelentőséget ekkor nem tulajdonitottuk neki.A vezetőség nem volt elégedett az ötödik helyezéssel,mert mi mással magyarázható,hogy a téli holtszezonban újabb nyolc játékost igazoltak! Közben elzavartak öt olyant akiket nagyon,de nagyon nem kellett volna...De míg a nyári igazolások nagyjából beválltak,ugyanez nem volt elmondható a téli igazolásokról.

Tavasszal sosem tudtunk kétszer egymás után ugyanabban az összeállításban pályára lépni

Már a felkészülési meccseken látni lehetett,hogy valami nem kerek.Úgy tűnt képtelen összeszokni a társaság.Belső feszültségekről szóltak a pletykák.Nem is sikerült a legjobban a felkészülés,de aztán elindult a tavaszi idény.Érden kezdtünk ahova elmentünk Zolikával.A csapat nem játszott rosszul,de megnyert mérkőzést cseszett el,az ellenfél három peccel a vége előtt egyenlített.Ha nem is volt összeszokás,de döcögött a szekér.Nem kaptunk ki idegenben,a hazai meccseket pedig hoztuk.Sőt a tavalyi (és min kiderült a mostani is) bajnok otthonában egészen szenzációs játékkal emberhátrányban hoztunk el egy pontot.Mintha minden rendben lett volna.De nem volt minden rendben...

Beindult a pletykagépezet,mivel a klub nem kommunikált a szurkolókkal,így azok amit hallottak innen-onnan azt adták tovább.Ekkor már elmaradó fizetésekről lehetett hallani..A vezetőség valószínűleg nem számolt azzal,hogy a csapatot eddig támogató Fidesz,elveszíti a választásokat így a pénzcsapok elapadnak!Pedig ezzel számolni kellett volna.Gondolkodni,hogy nem hozok ide 16 új játékost egy idényben,nem villanyfényes meccseket rendezek,hanem spórolok...Ráadásul az igért támogatás egy része meg sem érkezett,hiába voltak akkor még a narancssárgák hatalmon...

A szezon legszebb pillanata volt amikor a pécsi szurkolókkal közösen szurkoltunk a Pécs-Újváros mecsen

A sikeres nagykanizsai meccs után még nyertünk egy meccset,majd egyik napról a másikra leváltották az eddigi sikeres munkát végző edzőt...Miért?Vajon miért? A klub egészségügyi okokra hivatkozott amit persze senki nem hitt el...Valószínűbb volt,hogy nem tudták fizetni az edzőt.Egy másik edző aki a klubnál dolgozott szintén lett az edző.Bocsi,hogy neveket nem írok,talán jobb így.Aki akar utána tud nézni.Innentől kezdve a csapat elkezdett,hogy is mondjam egyre szarabbul teljesíteni.Úgy tűnt teljes a káosz és jöttek sorban a vereségek is,amelynek csúcsa a Majoson elszenvedett 7-2-es vereség volt. Tudtuk nem ennyire béna a csapat,valaki vagy valami ellen játszottak a pletyka szerint.Talán az ellen,hogy nem kapnak fizetést...Az új edző hamar megbukott és az utolsó négy meccsre maga a klubigazgató vette át a csapat irányitását.Egy hazai meccset ugyan nyertünk,de hármat elvesztettünk,így végül a nyolcadik helyen fejeztük be ezt a szezont amelyben volt,hogy a második helyen is álltunk.Mi történhetett?

Én és a haverjaim mindig kijártunk...

A feljutó szerethető csapat fokozatosan esett szét.Nem igazán tettek jót a nyári nyolc új,de főleg a téli újabb nyolc új játékos igazolása,miközben jó játékosokat,szerethető játékosokat küldött el a klub...De ennél is többet árthatott a fönök fiának érkezése,aki úgy tűnt bomlassza a csapatot.Ősszel még nem voltak anyagi gondok.Viszont már itt nem értettük,hogy meghatározó játékosok kapnak egyre kevesebb játéklehetőséget.

A tavasz teljes káoszba fulladt.A téli átigazolásoknak totális kudarc lett a vége.A pletyka szerint például azért kellett elküldeni a jó kapusunkat,mert a fönök fiának a haverjának aki történetesen kapus,kellett a hely...De mondom mindez pletyka,az,hogy valóban így volt-e nem tudni.Ugye mint írtam a vezetőség nem gondolt arra,hogy inkább sporóljunk,nem...Jöttek sorban az új igazolások,miközben szemmel látható volt,hogy a régieknek tele már a búrája az egésszel...A pénz fokozatosan elfogyott,fizetések maradtak el.Elküldték a jó edzőt.Mindennek nem lett jó vége.Ráadásul az utolsó meccs előtt mi már beszéltünk két játékossal,akik nem mondtak sok jót,bár mondták,hogy nem is mondhatnak igazából semmit.Ezen már én annyira bestresszeltem,hogy az utolsó meccsre ki sem mentem.Ez nálam nagyon nagy szó,hiszen majd minden idegenbeli meccsen ott voltam és az összes hazain.

Szomorú szurkoló,távoz játékosok...(AL kép)

A pletykák továbbra is jönnek,de ezért meg a klub a hibás mert nem ad megfelelő tájékoztatást semmiről!A pletykák pedig arról szólnak,hogy pénz nincs az összes játékos elmegy,sőt az is lehet,hogy a csapat visszalép a következő idénytől...Mit lehet erre mondani?

Szomorúak vagyunk mert ez már negyedszer játszódik le 12 éve alatt.Van egy-két jó év,aztán jön 2-3 év szenvedés...Újra és újra ez van.

A szerethető csapatunk teljesen széthullott menetközben.Csak egy példát mondok.A napokban voltunk a volt kapusunk Janinak a meccsén a ceglédi vármegye kupadöntőn.Janiék nyertek a csapat pedig kijött a nézőtérre mindenkivel lepacsizni,ölelkezni,fotózkodni stb.Kijöttek a saját szurkolóikhoz a lelátóra!

Eközben a mieink?Pécsen a pécsi szurkolók üvöltöztek a mieinkkel,hogy jöjjenek már ki,van itt két szurkoló akik nekik szurkolt...Csak ketten jöttek oda lepacsizni...

A szezon során lepacsiztunk a Kaposvár a Pécs és a Dunavarsány csapatával is.A mieinkkel nem tudtunk sehol...

A nöi csapatunk

Van nekünk egy nöi csapatunk is,akik mind a mai napig nagyon szerethetőek és kedvesek!Az NB II.-ben lettek másodikok.Kérdés,hogy pénz nélkül velük is mi lesz?

Izgatottan várjuk tehát az új szezont a fejleményeket.Ami biztosnak tűnik,ha el is indulunk valószínűleg a kiesés elkerüléséért fogunk játszani,hacsak nem történik nyáron valami csoda.A fejleményekről úgy is beszámolok. Kár,hogy abból az egy évvel ezelőtti csapatunkból nem sok minden maradt...

Kupadöntő és városnézés

 Nem is tudom hol kezdjem ezt a történetet.Talán ott,hogy a csapatunknak még az elmúlt évben volt egy remek kapusa.Nem csak a pályán volt jó játékos,de emberileg is a többiek fölé emelkedett.A hasonló mentalitás meg bevonza a másikat.Így történhetett meg,hogy jó viszonyba kerültünk vele és nagyon is megkedveltük,míg egy szép napon már ő volt a kedvencünk a csapatból.Aztán a téli holtszezonban hála a nem éppen korekt vezetőségnek távoznia kellett a csapattól mert igazoltak egy jobbat. Aztán mondjuk az élet igazolta,hogy az a jobb semmivel sem volt jobb.Lényeg a lényeg,mi Janival továbbra is jó viszonyba maradunk és tettük is egy ígéretet neki,hogy alkalom adtán majd elmegyünk egy meccsére,hogy megnézzük az új csapatában is.Ez az alkalom került sorra pünkösd hétfőjén amikor is Janiék csapata vármegyekupa döntőt játszott Cegléden.A meccs délután fél hatkor kezdődött.Mivel az ország ezen része kikerül túrázásaink szemszögéből és nem igazán járunk erre kapva kaptunk az alkalmon és úgy döntöttünk,hogy meccs előtt elmegyünk a közeli Szolnokra és majd onnan esünk be a meccsre Zolikával.Szolnokon csak átutazóban voltam és az a pár éve ide tervezett kirándulás sem jött össze,így ideje volt már,hogy eljussunk ide is.

A 24 emeletes

Újvárosból a hajnali fél hatos vonattal indultunk,viszonylag sima utazás volt némi késéssel,így közel a tíz órához értünk Szolnokra.Először a vasútállomás mérete ragadott meg.Alighanem ez volt a legnagyobb állomás amelyen valaha is jártunk.Rengeteg vágány,hatalmas váróterem egy bár felújításra szoruló,de mégis szinte minden igényt kielégítő vasútállomásépület.Szóval jól indult a dolog.Kilépve az állomásról meg alighanem az ország legmagasabb lakóháza fogadott.Megszámoltam 24 emeletes volt.Innen indultunk egy városnéző sétára.Persze én már ezt is gondosan megterveztem előre így úgy is tudtam,hogy merre kell menni,hogy lényegében soha nem jártam még itt.Eszembe jutott Gergő is,hogy mennyire örült mindig ha egy olyan városba mentünk el ahol még nem járt.Ezt is nagyon élvezte volna,biztos vagyok benne...Egyre jobban meleg lett,mi meg trappoltunk Szolnok utcáin a Zagyva és a Tisza felé.

A víztorony

A városháza

Sok szép szobor köszönt szembe,majd egy régi víztoronyra csodálkoztunk rá.Szép épületek kisértek majd a főtérre jutottunk ahol a városháza állt.Minden szép volt,de egyvalamit hiányoltunk.Ne voltak csapok vagy kútak ahol esetleg inni tudtunk volna.Kiértünk ezután egy térre,ahol balra is és jobbra is egy híd volt.Tudtam a baloldali a Zagyva felett visz át,a jobb oldali pedig a Tisza hídja volt.Itt ömlik ugyanis a Zagyva a Tiszába.Már rég elakartam ide jönni.Szóval elsőnek a Zagyvát választottuk.Szép híd vitt át felette és a Zagyva sem volt csúnya,bár meglehetősen keskeny volt.Eljutottam tehát a Zagyva torkolatához és ez az az egyetlen folyó a világon amelynek a forrásánál is jártam! Na és még más dolog is köt ehhez a folyóhoz,talán majd egyszer írok róla,de alighanem ideje,hogy a Zagyva az egyik kedvenc folyómmá váljon.Jó kilátás volt a hídról mindkét irányba,de főleg a torkolat és a Tisza irányába volt impozáns a kilátás.

Híd a Zagyva felett

A Zagyva,a torkolat,a Tisza és a Tisza híd

A Zagyva túlpartján valami várnegyed féle volt és valami korzó szerű sétány.Erre néztünk el kicsit.Innen még csodásabb rálátásunk volt a Zagyvára és a városra.Szolnok gyönyörű volt!Kis séta után visszatértünk a hídon majd a Zagyva mentén kisétáltunk a torkolathoz és a Tiszához.Nagyon tetszett a hely.Eszembe jutott,hogy egy médium azt jósolta nekem,hogy következő életemben Szolnokon fogok élni,hát úgy érzem ebben benne vagyok! Nagyon rég láttam már a Tiszát,nem akarok hazudni,de ha jól emlékszem akkor talán utoljára 1993-ban,akkor is egy buszból,amivel Békéscsabára mentünk (szintén meccsre).Szóval volt mit nézni és mindkét folyó nagyon tetszett,de a hídak is.Kicsit el is időztünk ezen a helyen.

Jómagam a Zagyva torkolatánál

Zoli a Tisza híddal

Innen aztán a Tisza hídjára vezetett a séta amelyen átmentünk.A hídról minden eddiginél csodásabb volt a kilátás,a Tiszára és a Zagyvára egyaránt.Nem győztem fotózni.Nagyon tetszett amit eddig ebből a városból láttam.Átérve újra elfogott az érzés,hogy több mint húsz év után léptem a Tiszántúlra!Ez egészen elképesztő,ha belegondolok abba,hogy mennyit utazunk,mennyit járjuk az országot.A Tiszántúl valahogy elkerülte a figyelmünket.Pedig aztért vannak erre is terveink,de éppen a nehéz elérhetőség miatt toljuk egyre magunk előtt... Na mindegy,itt voltunk a Tiszántúlon,de még Szolnokon és a Tisza mentén sétáltunk dél felé,mert feltűnt a Tiszavirág híd is.Persze azt sem akartuk kihagyni.Ezt itt a Tiszaliget volt,de beljebb nem mentünk maradtunk a folyó mentén.Nagyon szomjasak voltunk a melegben és nem akadt erre semmi ahol ihattunk volna.Ligetes részen kitünő kilátsok közepette aztán elértük a Tiszavirág hídat.

A Tisza hídról a Zagyva és annak hídja

Már a Tiszántúlról ugyanaz

A híd alól a torkolat

Feltűnik a Tiszavirág híd

A Tiszavirág híd gyalogos híd volt,gépjármű forgalom nem volt rajta.Így kényelmesen át lehetett menni rajta.Innen is gyönyörű rálátás volt a Tiszára amely nagyon szép volt.Innen a Zagyva már nem látszodott,de még nem búcsúztunk tőle.Átmenve a csodás hídon ideje volt inni és ennivaló után nézni.Ünnepnap volt és sokkal nagyobb élet volt a városban mint tavaly Szombathelyen ahol egy vasárnapi napon voltunk.Rengeteg vendéglátóhely is volt amivel szintén rávert a nyugati Szombathelyre Szolnok!De Kaposvárra is,igaz ott meg egy esős októberi vasárnap voltunk.Nézelődtünk és egy kicsit drágának ítéltük az éttermeket,míg aztán ráakadtunk egy kedvezőre.Itt ebédeltünk és ittunk is viszonylag elfogadható áron.Nagyon meleg lett,de indultunk tovább a sétán.Már délután egy óra volt,ment az idő mint a fene.Úgy teveztük a negyed ötös vonattal megyünk majd át Ceglédre a meccsre.Kellemes szolnoki utcákon mentünk a pékségek is nyitva voltak.Egyikbe bementünk kávét inni és ásványvízet inni.Itt is állt egy toronyház ez csak 18 emeletes volt. Nagyon kellemes város volt ez!

A Tiszavirág hídon

A csodás Tisza,talán először így a blogomban!

Újabb felhőkarcoló

Aztán újra ott voltunk a Zagyvánál,ez az utca ide vitt.Egy újabb hídnál voltunk,ez távolabb volt már a torkolattól,de erről is csodás kilátás volt.Láttuk,hogy arébb is volt egy még egy híd,valószínűleg a vasúti híd lehetett.Oda már nem terveztük,hogy elmegyünk.Csodás hely volt ez is és innen is lenyügőző volt a város.Kis felhő úszott a nap elé ez hozott kis felfrissülést.Jó húsz percnyi nézelődés után indultunk tovább.Egy körútra értünk ami visszavitt a vasútállomáshoz,igaz addig volt legalább három,de lehet négy kilométer is.Lassan battyogtunk,egy dohányboltnál kiültünk még ásvánvízezni.Nagyon sok vízet ittunk.Félóra üldögélés után indultunk az állomáshoz,a meleg már kitikkasztott mindkettőnket.Az állomásnál is vettünk vízet kicsit pihentünk még a vonatindulásig.Aztán kimentünk a vonathoz amely késett kicsit.

A Zagyva szebb mint gondoltam!

Minden kivolt számolva terv szerint,így kissé idegesített a vonat késése,hát még az,hogy helyenként döcögött 20-30 km/h órával trappoltunk a közeli Ceglédre...Végül negyedóra késéssel érkeztünk az észak Alföldi városba.Gergő temetése után egy nappal voltunk itt,még Gergő tervezte az akkor bulit ide... Most teljesen más volt a szitu.Szerencsére az állomásnál itt volt csap,így frissitettük a készletet,aztán trappoltunk ki a helyi stadionba.Ez hála égnek nem volt messze,így még időben kiértünk.Jani csapatának szurkolói közé mentünk be.Itt taliztunk Jancsi faterjával és testvérével,velük váltottunk pár szót.Remek hangulat volt,igazi kupadöntős.Aztán jöttek ki a csapatok és Jani rögtön észrevett minket,kiintett nekünk mi meg vissza neki.Na többek között ezért is kedveltük annyira,nem sok focista intett ki nekünk a történelembe,bár az egy évvel ezelőtti csapatunkban akadt egy-kettő.A meccs nem volt magas színvonalú,drukkoltunk Janiék csapatána akik aztán 1-0 arányban meg is nyerték a mérkőzést és ezzel együtt a kupát is.

Kezdődik a meccs a pirosaknál jobbról a második Jani

Sokan voltak!

Zolikával szurkolunk a meccsen

Kezdődhetett az ünnepség és a díjátadás.De előtte Jani még kifutott hozzánk,azt kérdezte sietünk-e,mondtuk nem.Mondta akkor majd jön azt csinálunk pár képet,ahogy már korábban azt megbeszéltem vele.Az ünnepség jó volt jó félórát el is tartott,aztán kijött az egész csapat,feljöttek a lelátóra pacsizni,ünnepelni a szurkolókkal...A mi csapatunk odahaza sosem csinált ilyent...Jani is jött,de elsőnek hagytuk hagy menjen oda a családjához.Sajna Piroska akivel szoktam beszélni a neten és Jani keresztanyja nem tudott eljönni,de hát ez van,mi is örültünk volta egy talinak vele is. Végül miután lepacsiztunk az egész csapattal Jani odajött hozzánk és csináltunk pár képet kedvenc játékosunkkal,akit méltánytalanul küldtek el a mi csapatunktól,de aki itt újra megtalálta a helyét.Váltottunk is pár szót,kérdezte hazatudunk-e menni,van-e vonat,nem maradunk-e le róla ilyesmik...Korrekt volt és nagyon jó fej,nekünk pedig egy hatalmas élményt jelentett!

A díjátadás

Janival aki immár kupagyőztes,bár a mi csapatunk kapusa lenne még vagy újra...!

Mindent letudván aztán elköszöntünk Janitól és mentünk a vonathoz.Az szokás szerint késett,de aztán kényelmes utunk volt.Pesten átkellett menni a Délibe,ott meg éjjel 11 kor volt vonat.Végül fél egy után értünk haza. Meleg,de remek nap volt.Szolnok csodálatos volt,alighanem jövünk mi még ide,mert csak a felét jártuk be.A meccs a hangulat és Jani kedvessége pedig óriási élmény volt.Soha rosszabb napot!

A nap fénypontja,hogy egy nő is legyen már a képeimen...

Katélyparki kirándulás

Eljött az idő Mónit is elkellett vinni valahova újra,mert lassan beposhad a városba.Betegsége miatt nem tud úgy eljönni velünk,mert ez sokmindenben gátolja,azonban néha el kell vinni egy-egy könnyebb kirándulásra.Megint agyaltam,hogy akkor hova lehetne vinni ami tetszik is neki,jól is érzi magát és nem kell erején felül teljesítenie.Na meg ne legyen túl messze sem,mert felesleges 2-3 órákért száz kilométereket utazni.Először a fehérvári sástói tanösvényre gondoltam,de aztán úgy ítéltem meg az nehéz lenne neki,főleg a korlát nélküli hídakon a víz felett.Utána jutott eszembe a martonvásári kastélypark.Nincs messze sem,a park sincs messze a vasútállomástól és én is beakartam már menn tavaly amikor itt voltunk meccstúrán,de akkor nem sikerült.Így úgy gondoltam ez megfelelő lesz.

Most sem volt egyszerű az út

 Pünkösdvasárnap vágtunk neki,nem túl korán.A fél kilences vonattal indultunk,úgy gondoltam fél három-három felé hazaérünk hiszen a kutyát sem akartam sokáig egyedül hagyni a lakásban.Úgy gondoltam tíz előtt már ott lehetünk,egy után meg jövünk vissza.Ennyi elég lesz Móninak,kb.ennyit bír. Ám Lézer Jancsi hagyatéka kísértett minket,a vonatközlekedés mint szinte mindenhol az országban erre is kataszrófális volt.A dunaújvárosi vonat ugyan rendben felért Érd felsőre.Itt kellett átszállnunk,hogya két megállónyira lévő Martonvásárt elérhessük.Ám a vonat közel egy órát késett (...) meg aztán dúgig volt emberekkel,szinte elférni sem lehetett.Üggyel-bajjal végül is elértük Martonvásárt.

A külső park egy szelete

Könnyed sétával elértük a nem túl távoli kastélyt.A Brunszvik kastély elő parkjában már jártunk ugye egy éve és akkor azért nem mentünk be a belsőbe,mert drágáltuk a belépőt.Hiba volt.Egyrészt odabenn csodavilág van,másrészt utána jártam és ha csak a parki belépőt vesszük meg akkor az egyáltalán nem drága!Így miután a külső parkban kigyönyörködtük magunkat bementünk a belsőbe.Nagyon szép zöld volt minden és sokan mozogtak a kastély körül,de nem volt zavaró.Bementünk hát a belső parkba.

Szőkőkút a kastély előtt

Itt lehet bemenni

Gyönyörű zöld park fogadott odabenn amelynek központjában egy (valószínűleg) mesterséges tó volt.A park innenső szélén ott volt a kastély,annak oldalában a Bethoveen múzeum.Úgy döntöttük körbejárjuk a tavat,a kellemes árnyas sétányon amely tele volt paddal is.Így ha Móni elfárad tud pihenni is.Sokan voltak,de voltak szabad padok is.Lenyügőzött a park szépsége én akár egész nap is ellennék itt.Lassan mentünk,Móni eleve nem tud gyorsan jönni.Neki is tetszett a kastélypark és remekül elvolt.Itt-ott ugyan lekellett ülni,de jól bírta.A stroke után ez is nagy szó.Gyönyörű híd vezetett be a tó közepén lévő szigetre.A hídra rámentünk ugyan,de a szigetre most nem mentünk be.

Csodás zöld pázsit

A tó egy szelete

A híd

Szép lassan körbeértünk ezen a csodálatos helyen,egy újabb pihenővel.Kényelmesen mentünk,de a nagy meleg is közrejátszhatott talán,Móni kezdett elkészülni az erejével,így szépen lassan visszasétáltunk a kastély felé.Közben persze én nagyon sok képet csináltam,mert nagyon tetszett a hely.Arra gondoltam ősszel lombhullás idején újra elkéne jönni.Vajon akkor milyen lehet,egészen biztosan nagyon szép. Rengeteg szék volt a tó mellett a pázsiton,mint a filmekben mikor ilyen szabadég alatti esküvöket szoktak rendezni.Itt is szoktak. Sok ember volt a parkban,de ez egyáltalán nem volt zavaró,pedig köztudott rólam nem szeretem az olyan szitukat ahol sok ember van.Lassan visszaértünk a beléptető helyhez.Itt volt egy kávézó,ezt nem hagytuk ki.

A tó a hídról

Talán látni a székeket

A kávézás után még a külső parkban jártunk kicsit majd visszaindultunk a vasútállomára.A hazaút sem volt egyszerű,hiszen olyan vonatot fogtunk ki amely Érd alsóra ment és így átkellett sétálnunk Érd felsőre,ami nem egy nagy távolság,de a beteges Móninak nem volt egyszerű,de megcsinálta.Itt 45 percet kellett várni a dunaújvárosi vonatra.Ez jött rendesen,így kényelmesen hazaértünk.A reggeli késésnek hála egy órával később mint terveztem,de a kutyus gond nélkül kibírta a távollétünk.Kellemes volt és Móninak is járt egy ilyan kimozdulás már.Jó ötlet volt,hogy a kastélyparkot választottam.

Búcsú.Gyönyörű hely,lehet ősszel visszajövök!

Losa...

Nem először szembesülök azzal,hogy évek elteltével szerzek valaki távozásáról tudomást.Pedig itt van előttem az a kurva fészbúk és az illető amúgy is az ismerőseim között van.És mégis.Nem igazán járkálok be mások oldalára,lehet  be kéne?Előbb szembejönne a valóság? Ma ahogy átnéztem az ismerőseim listáját,hirtelen ötlettöl vezérelve,szembesültem a dologgal.

Volt nekünk egy kispályás focicsapatunk a kilencvenes években amely a helyi városi bajnokságba tudott benevezni a C azaz a harmadik csoportba,ide nevezhetnek be az új csapatok.Talán 91-ben,de lehet 92-ben történt ez meg.Haverok jöttünk össze és alapitottuk meg a kis focicsapatunkat.Persze nem voltunk elegen,be kellett szervezni a haver haverját stb...Így került a csapatunkba Losa is,aki aztán a kapusunk lett.Lehet voltak olyan mérkőzések amikor mezőnyjátékosként számítottunk rá,de az emlékek már nem olyan tiszták.

Talán hét vagy nyolc évet élt meg ez a csapat,legnagyobb sikerünk pedig az volt,hogy megnyertük a C ligát és feljutottunk a B csoportba,a bajnoki döntőre valamennyire emlékszem,nyertünk 3-1-re. Más kérdés,hogy aztán a B-ből egy év múlva kiestünk.De nem is ez a lényeg.

A kispályás focikapus,a kép csak illúsztráció és nem Losa van rajta!

Ma ahogy nézegettem az ismeröseim,hogy legalább képbe legyek ki ismerösöm és ki nem az,felfedeztem,hogy Losa profilképjén egy kutya van és egy évszám: 2018. Aztán leesett,hogy elég régóta nem osztott meg semmit.Mondom ideje akkor benézni hozzá.Az első ami fogadott,egy gyászjelentés volt amit a felesége tett ki borítóképnek.Ezekszerint Losa 2018 december másodikán hunyt el.Kilenc nappal Gergő előtt... Na és december 14-én helyezték nyugalomra Dunaharasztiban. Puff neki.Ismét szembejött a kegyetlen valóság! Losa mint Gergő is,már lassan nyolc éve nincs köztünk!

Itt döbbentem rá,amire már másoknál is,hogy néha nem árt benézni egy-egy ismerös profiljára.Ez nem kémkedés vagy ilyesmi,egyszerűen csak nem árt tudni róla,mégha az minimális dolog is.Ha meg olyan a helyzet egy üzenet megeresztése sincs tiltva...

Losával igazából a kilencvenes évek vége óta nem beszéltem és talán nem is találkoztam,bár ez nem biztos,lehet csak nem emlékszem rá.De él bennem a kép ahogy őrzi a csapatunk kapuját.Jó kapus volt! Sajnálom Losa,hogy ilyen messze kerültünk egymástól bár ezekszerint nem is volt egyikünknek sem rá szüksége,hogy ez a kötelék szorosabb legyen.Ettől függetlenül jó érzéssel gondolok rád és köszönöm amit értünk tettél.Remélem békére leltél.

Pécsi meccstúra

 Timiékkel 2024 tavaszán ismerkedtünk meg,amikor eljöttek a Dunaújváros-Érd bajnoki labdarúgó mérkőzésre,megnézni egyik kedvenc játékosukat,aki ekkor (és azóta is) a Dunaújvárosban játszott.Anti bával jöttek,akit már ismertem pár éve a focicsoportból.Ő írt rám,hogy van kedvem jöjjek ki a meccsre mert itt lesznek.Ebben az idényben annyit nem jártam meccsre mivel a csapatunk a kiesés ellen játszott,de most persze igent mondtam az invitálásra.Itt ismertem meg tehát Timit és Ferit a testvérpárt akik nagy PMFC drukkerek voltak és innen indult ki a ma is tartó barátság.Eljöttek nekünk szurkolni az osztályozóra is egy éve Dunaújvárosba is,meg a visszavágóra Szombathelyre. Timivel aztán napi kapcsolatban vagyok,vele beszéltük meg,hogy ha majd egyszer a Dunaújváros Pécsen játszik akkor eljövünk.

Hangolodás Simontornyán egy kávéval,az átszállásra várva

Bár a meccs csak este hatkor kezdődött és Timiékkel a találkozó is délután egy órára volt megbeszélve a pécsi buszállomáson,mi már Zolikával reggel ötkor nekivágtunk az útnak vonattal.Úgy terveztük a tali előtt kicsit sétálunk Komlón,majd elmegyünk Hosszúheténybe újra egy jó gulyásra.Már fél kilenckor Komlón voltunk,két órát csavarogtunk-Felmentünk abba a bányászparkba amelynél Gergővel jártam utoljára 2018 nyarán...Itt nézelődtünk kicsit,majd fél 11 után már Hosszúhetényben is voltunk,ahol beültünk arra a fenséges gulyásra amit csak itt készítenek.Tíz napja voltunk itt amúgy a Zengő túrán.Most is fenséges volt a gulyás,majd kicsit jártunk egyet a faluban is.Fél egykor indult a busz Pécsre.

Komlói bányászpark,fenn az emlékmű

A finom gulyás

Timiék rajtuk kivül álló okok miatt késtek egy picit,de fél kettő előtt így is sor került a találkozóra.Timi javaslatára mivel még bőven volt időnk a meccsig,elindultunk egy sétára a pécsi belvárosba.A főtéren aztá neki álltunk fotózkodni ezerrel a csapatunk sáljaival.A járó-kelők csak néztek,de mintha mindenkit jó érzéssel töltött volna el a dolog.A főtér után egy olyan kilátóhelyre vitt el minket Timi,amit még nem ismertem,mert amúgy jól ismerem Pécsnek ezt a részét.Az alagút és a kálvária felett voltunk és valóban pompás kilátásunk volt a városra és a távoli Villányi-hegységre.Áldtam Timit,hogy megmutatta nekünk ezt a jó helyet.Itt is készültek a képek ezerrel.

Timivel a pécsi főtéren.A sálak szerint ellenfelek vagyunk,de mégis barátok

Zolikával és Ferivel

A kilátóhelyen amit nem ismertem korábban

Innen lementünk aztán a Babarkánhoz és felmentünk a bástyára.Feri tériszonyos volt így alaposan szenvedett,de a lépcsőn lefelé Timinek sem ment jól a dolog.De itt is jól éreztük magunkat és persze kép itt is készült.Besétáltunk a székesegyházhoz,megnéztük alatta a szőkőkútat,majd a híres lakatfalat is.Ismerős helyek voltak,sokat jártam már erre.Újra a főtéren kötöttünk ki,majd a Király utcában beültünk fagyizni egyet.Végül is remekül elvoltunk,jó társaság volt.Közben az idő telt,így lassan elindultunk a meccsre.A pálya elég messze volt,de mindenki egyetértett abban,hogy menjünk gyalog.

A Barbakánon ökörködünk

A szőkőkútnál

Útközben csatlakozott hozzánk Timiék egyik haverja Béla.Hát köztudott,hogy Zolika szereti fosni a szót,de még ő is levolt maradva Bélához képest.Sebaj,jól elvoltunk.Timi amúgy adott egy PMFC sálat ajándékba,én meg adtam nekik még egy DPASE sálat és egy válogatott mezt.Hosszú séta vezetett ki a pécsi stadionhoz,sokára értünk ki.A nézőtéren aztán újabb ismerösökbe botlottunk.Anti bát üdvözöltük és rögtön közös fotóra kértük.Majd Niki köszöntött minket egy puszival.Őt is a csoportból illetve Timiék és Anti bá álltal ismertük,na és még Tibivel is aki eljött Timivel a tavalyi osztályozóra.A hazai szektorba mentünk Timiékkel,de senkit nem zavart a jelenlétünk.

Zolika,én,Anti bá,a szürke polós Béla,Feri és Timi.A fekete polósokat nem ismertem.

Szurkolás

Az ajándék sálak

A meccshez nem sok közünk volt,simán kikaptunk 2-0-ra,de békésen jó hangulatban szurkoltunk egymás mellett a pécsiekkel,jól elvoltunk.Meccs után helyijáratos busszal mentünk vissza a vasútállomás közeléig.Ott elbúcsúztunk Bélától,Timiék még kikisértek minket a vonathoz.Érzékeny búcsút vettünk egymástól és fél tíz előtt már indult is a Tenkes IC,amely szerencsére megállat Pusztaszabolcson,ott negyedórát kellett várni a dunaújvárosi vonatra.Sima út volt és fél egykor értünk haza.A vereség ellenére jó buli volt,jó volt barátok között lenni,akik végtelen szeretettel fogadtak minket!

Jó buli volt,köszönjük!