Kupadöntő és városnézés

 Nem is tudom hol kezdjem ezt a történetet.Talán ott,hogy a csapatunknak még az elmúlt évben volt egy remek kapusa.Nem csak a pályán volt jó játékos,de emberileg is a többiek fölé emelkedett.A hasonló mentalitás meg bevonza a másikat.Így történhetett meg,hogy jó viszonyba kerültünk vele és nagyon is megkedveltük,míg egy szép napon már ő volt a kedvencünk a csapatból.Aztán a téli holtszezonban hála a nem éppen korekt vezetőségnek távoznia kellett a csapattól mert igazoltak egy jobbat. Aztán mondjuk az élet igazolta,hogy az a jobb semmivel sem volt jobb.Lényeg a lényeg,mi Janival továbbra is jó viszonyba maradunk és tettük is egy ígéretet neki,hogy alkalom adtán majd elmegyünk egy meccsére,hogy megnézzük az új csapatában is.Ez az alkalom került sorra pünkösd hétfőjén amikor is Janiék csapata vármegyekupa döntőt játszott Cegléden.A meccs délután fél hatkor kezdődött.Mivel az ország ezen része kikerül túrázásaink szemszögéből és nem igazán járunk erre kapva kaptunk az alkalmon és úgy döntöttünk,hogy meccs előtt elmegyünk a közeli Szolnokra és majd onnan esünk be a meccsre Zolikával.Szolnokon csak átutazóban voltam és az a pár éve ide tervezett kirándulás sem jött össze,így ideje volt már,hogy eljussunk ide is.

A 24 emeletes

Újvárosból a hajnali fél hatos vonattal indultunk,viszonylag sima utazás volt némi késéssel,így közel a tíz órához értünk Szolnokra.Először a vasútállomás mérete ragadott meg.Alighanem ez volt a legnagyobb állomás amelyen valaha is jártunk.Rengeteg vágány,hatalmas váróterem egy bár felújításra szoruló,de mégis szinte minden igényt kielégítő vasútállomásépület.Szóval jól indult a dolog.Kilépve az állomásról meg alighanem az ország legmagasabb lakóháza fogadott.Megszámoltam 24 emeletes volt.Innen indultunk egy városnéző sétára.Persze én már ezt is gondosan megterveztem előre így úgy is tudtam,hogy merre kell menni,hogy lényegében soha nem jártam még itt.Eszembe jutott Gergő is,hogy mennyire örült mindig ha egy olyan városba mentünk el ahol még nem járt.Ezt is nagyon élvezte volna,biztos vagyok benne...Egyre jobban meleg lett,mi meg trappoltunk Szolnok utcáin a Zagyva és a Tisza felé.

A víztorony

A városháza

Sok szép szobor köszönt szembe,majd egy régi víztoronyra csodálkoztunk rá.Szép épületek kisértek majd a főtérre jutottunk ahol a városháza állt.Minden szép volt,de egyvalamit hiányoltunk.Ne voltak csapok vagy kútak ahol esetleg inni tudtunk volna.Kiértünk ezután egy térre,ahol balra is és jobbra is egy híd volt.Tudtam a baloldali a Zagyva felett visz át,a jobb oldali pedig a Tisza hídja volt.Itt ömlik ugyanis a Zagyva a Tiszába.Már rég elakartam ide jönni.Szóval elsőnek a Zagyvát választottuk.Szép híd vitt át felette és a Zagyva sem volt csúnya,bár meglehetősen keskeny volt.Eljutottam tehát a Zagyva torkolatához és ez az az egyetlen folyó a világon amelynek a forrásánál is jártam! Na és még más dolog is köt ehhez a folyóhoz,talán majd egyszer írok róla,de alighanem ideje,hogy a Zagyva az egyik kedvenc folyómmá váljon.Jó kilátás volt a hídról mindkét irányba,de főleg a torkolat és a Tisza irányába volt impozáns a kilátás.

Híd a Zagyva felett

A Zagyva,a torkolat,a Tisza és a Tisza híd

A Zagyva túlpartján valami várnegyed féle volt és valami korzó szerű sétány.Erre néztünk el kicsit.Innen még csodásabb rálátásunk volt a Zagyvára és a városra.Szolnok gyönyörű volt!Kis séta után visszatértünk a hídon majd a Zagyva mentén kisétáltunk a torkolathoz és a Tiszához.Nagyon tetszett a hely.Eszembe jutott,hogy egy médium azt jósolta nekem,hogy következő életemben Szolnokon fogok élni,hát úgy érzem ebben benne vagyok! Nagyon rég láttam már a Tiszát,nem akarok hazudni,de ha jól emlékszem akkor talán utoljára 1993-ban,akkor is egy buszból,amivel Békéscsabára mentünk (szintén meccsre).Szóval volt mit nézni és mindkét folyó nagyon tetszett,de a hídak is.Kicsit el is időztünk ezen a helyen.

Jómagam a Zagyva torkolatánál

Zoli a Tisza híddal

Innen aztán a Tisza hídjára vezetett a séta amelyen átmentünk.A hídról minden eddiginél csodásabb volt a kilátás,a Tiszára és a Zagyvára egyaránt.Nem győztem fotózni.Nagyon tetszett amit eddig ebből a városból láttam.Átérve újra elfogott az érzés,hogy több mint húsz év után léptem a Tiszántúlra!Ez egészen elképesztő,ha belegondolok abba,hogy mennyit utazunk,mennyit járjuk az országot.A Tiszántúl valahogy elkerülte a figyelmünket.Pedig aztért vannak erre is terveink,de éppen a nehéz elérhetőség miatt toljuk egyre magunk előtt... Na mindegy,itt voltunk a Tiszántúlon,de még Szolnokon és a Tisza mentén sétáltunk dél felé,mert feltűnt a Tiszavirág híd is.Persze azt sem akartuk kihagyni.Ezt itt a Tiszaliget volt,de beljebb nem mentünk maradtunk a folyó mentén.Nagyon szomjasak voltunk a melegben és nem akadt erre semmi ahol ihattunk volna.Ligetes részen kitünő kilátsok közepette aztán elértük a Tiszavirág hídat.

A Tisza hídról a Zagyva és annak hídja

Már a Tiszántúlról ugyanaz

A híd alól a torkolat

Feltűnik a Tiszavirág híd

A Tiszavirág híd gyalogos híd volt,gépjármű forgalom nem volt rajta.Így kényelmesen át lehetett menni rajta.Innen is gyönyörű rálátás volt a Tiszára amely nagyon szép volt.Innen a Zagyva már nem látszodott,de még nem búcsúztunk tőle.Átmenve a csodás hídon ideje volt inni és ennivaló után nézni.Ünnepnap volt és sokkal nagyobb élet volt a városban mint tavaly Szombathelyen ahol egy vasárnapi napon voltunk.Rengeteg vendéglátóhely is volt amivel szintén rávert a nyugati Szombathelyre Szolnok!De Kaposvárra is,igaz ott meg egy esős októberi vasárnap voltunk.Nézelődtünk és egy kicsit drágának ítéltük az éttermeket,míg aztán ráakadtunk egy kedvezőre.Itt ebédeltünk és ittunk is viszonylag elfogadható áron.Nagyon meleg lett,de indultunk tovább a sétán.Már délután egy óra volt,ment az idő mint a fene.Úgy teveztük a negyed ötös vonattal megyünk majd át Ceglédre a meccsre.Kellemes szolnoki utcákon mentünk a pékségek is nyitva voltak.Egyikbe bementünk kávét inni és ásványvízet inni.Itt is állt egy toronyház ez csak 18 emeletes volt. Nagyon kellemes város volt ez!

A Tiszavirág hídon

A csodás Tisza,talán először így a blogomban!

Újabb felhőkarcoló

Aztán újra ott voltunk a Zagyvánál,ez az utca ide vitt.Egy újabb hídnál voltunk,ez távolabb volt már a torkolattól,de erről is csodás kilátás volt.Láttuk,hogy arébb is volt egy még egy híd,valószínűleg a vasúti híd lehetett.Oda már nem terveztük,hogy elmegyünk.Csodás hely volt ez is és innen is lenyügőző volt a város.Kis felhő úszott a nap elé ez hozott kis felfrissülést.Jó húsz percnyi nézelődés után indultunk tovább.Egy körútra értünk ami visszavitt a vasútállomáshoz,igaz addig volt legalább három,de lehet négy kilométer is.Lassan battyogtunk,egy dohányboltnál kiültünk még ásvánvízezni.Nagyon sok vízet ittunk.Félóra üldögélés után indultunk az állomáshoz,a meleg már kitikkasztott mindkettőnket.Az állomásnál is vettünk vízet kicsit pihentünk még a vonatindulásig.Aztán kimentünk a vonathoz amely késett kicsit.

A Zagyva szebb mint gondoltam!

Minden kivolt számolva terv szerint,így kissé idegesített a vonat késése,hát még az,hogy helyenként döcögött 20-30 km/h órával trappoltunk a közeli Ceglédre...Végül negyedóra késéssel érkeztünk az észak Alföldi városba.Gergő temetése után egy nappal voltunk itt,még Gergő tervezte az akkor bulit ide... Most teljesen más volt a szitu.Szerencsére az állomásnál itt volt csap,így frissitettük a készletet,aztán trappoltunk ki a helyi stadionba.Ez hála égnek nem volt messze,így még időben kiértünk.Jani csapatának szurkolói közé mentünk be.Itt taliztunk Jancsi faterjával és testvérével,velük váltottunk pár szót.Remek hangulat volt,igazi kupadöntős.Aztán jöttek ki a csapatok és Jani rögtön észrevett minket,kiintett nekünk mi meg vissza neki.Na többek között ezért is kedveltük annyira,nem sok focista intett ki nekünk a történelembe,bár az egy évvel ezelőtti csapatunkban akadt egy-kettő.A meccs nem volt magas színvonalú,drukkoltunk Janiék csapatána akik aztán 1-0 arányban meg is nyerték a mérkőzést és ezzel együtt a kupát is.

Kezdődik a meccs a pirosaknál jobbról a második Jani

Sokan voltak!

Zolikával szurkolunk a meccsen

Kezdődhetett az ünnepség és a díjátadás.De előtte Jani még kifutott hozzánk,azt kérdezte sietünk-e,mondtuk nem.Mondta akkor majd jön azt csinálunk pár képet,ahogy már korábban azt megbeszéltem vele.Az ünnepség jó volt jó félórát el is tartott,aztán kijött az egész csapat,feljöttek a lelátóra pacsizni,ünnepelni a szurkolókkal...A mi csapatunk odahaza sosem csinált ilyent...Jani is jött,de elsőnek hagytuk hagy menjen oda a családjához.Sajna Piroska akivel szoktam beszélni a neten és Jani keresztanyja nem tudott eljönni,de hát ez van,mi is örültünk volta egy talinak vele is. Végül miután lepacsiztunk az egész csapattal Jani odajött hozzánk és csináltunk pár képet kedvenc játékosunkkal,akit méltánytalanul küldtek el a mi csapatunktól,de aki itt újra megtalálta a helyét.Váltottunk is pár szót,kérdezte hazatudunk-e menni,van-e vonat,nem maradunk-e le róla ilyesmik...Korrekt volt és nagyon jó fej,nekünk pedig egy hatalmas élményt jelentett!

A díjátadás

Janival aki immár kupagyőztes,bár a mi csapatunk kapusa lenne még vagy újra...!

Mindent letudván aztán elköszöntünk Janitól és mentünk a vonathoz.Az szokás szerint késett,de aztán kényelmes utunk volt.Pesten átkellett menni a Délibe,ott meg éjjel 11 kor volt vonat.Végül fél egy után értünk haza. Meleg,de remek nap volt.Szolnok csodálatos volt,alighanem jövünk mi még ide,mert csak a felét jártuk be.A meccs a hangulat és Jani kedvessége pedig óriási élmény volt.Soha rosszabb napot!

A nap fénypontja,hogy egy nő is legyen már a képeimen...