Kupadöntő és városnézés

 Nem is tudom hol kezdjem ezt a történetet.Talán ott,hogy a csapatunknak még az elmúlt évben volt egy remek kapusa.Nem csak a pályán volt jó játékos,de emberileg is a többiek fölé emelkedett.A hasonló mentalitás meg bevonza a másikat.Így történhetett meg,hogy jó viszonyba kerültünk vele és nagyon is megkedveltük,míg egy szép napon már ő volt a kedvencünk a csapatból.Aztán a téli holtszezonban hála a nem éppen korekt vezetőségnek távoznia kellett a csapattól mert igazoltak egy jobbat. Aztán mondjuk az élet igazolta,hogy az a jobb semmivel sem volt jobb.Lényeg a lényeg,mi Janival továbbra is jó viszonyba maradunk és tettük is egy ígéretet neki,hogy alkalom adtán majd elmegyünk egy meccsére,hogy megnézzük az új csapatában is.Ez az alkalom került sorra pünkösd hétfőjén amikor is Janiék csapata vármegyekupa döntőt játszott Cegléden.A meccs délután fél hatkor kezdődött.Mivel az ország ezen része kikerül túrázásaink szemszögéből és nem igazán járunk erre kapva kaptunk az alkalmon és úgy döntöttünk,hogy meccs előtt elmegyünk a közeli Szolnokra és majd onnan esünk be a meccsre Zolikával.Szolnokon csak átutazóban voltam és az a pár éve ide tervezett kirándulás sem jött össze,így ideje volt már,hogy eljussunk ide is.

A 24 emeletes

Újvárosból a hajnali fél hatos vonattal indultunk,viszonylag sima utazás volt némi késéssel,így közel a tíz órához értünk Szolnokra.Először a vasútállomás mérete ragadott meg.Alighanem ez volt a legnagyobb állomás amelyen valaha is jártunk.Rengeteg vágány,hatalmas váróterem egy bár felújításra szoruló,de mégis szinte minden igényt kielégítő vasútállomásépület.Szóval jól indult a dolog.Kilépve az állomásról meg alighanem az ország legmagasabb lakóháza fogadott.Megszámoltam 24 emeletes volt.Innen indultunk egy városnéző sétára.Persze én már ezt is gondosan megterveztem előre így úgy is tudtam,hogy merre kell menni,hogy lényegében soha nem jártam még itt.Eszembe jutott Gergő is,hogy mennyire örült mindig ha egy olyan városba mentünk el ahol még nem járt.Ezt is nagyon élvezte volna,biztos vagyok benne...Egyre jobban meleg lett,mi meg trappoltunk Szolnok utcáin a Zagyva és a Tisza felé.

A víztorony

A városháza

Sok szép szobor köszönt szembe,majd egy régi víztoronyra csodálkoztunk rá.Szép épületek kisértek majd a főtérre jutottunk ahol a városháza állt.Minden szép volt,de egyvalamit hiányoltunk.Ne voltak csapok vagy kútak ahol esetleg inni tudtunk volna.Kiértünk ezután egy térre,ahol balra is és jobbra is egy híd volt.Tudtam a baloldali a Zagyva felett visz át,a jobb oldali pedig a Tisza hídja volt.Itt ömlik ugyanis a Zagyva a Tiszába.Már rég elakartam ide jönni.Szóval elsőnek a Zagyvát választottuk.Szép híd vitt át felette és a Zagyva sem volt csúnya,bár meglehetősen keskeny volt.Eljutottam tehát a Zagyva torkolatához és ez az az egyetlen folyó a világon amelynek a forrásánál is jártam! Na és még más dolog is köt ehhez a folyóhoz,talán majd egyszer írok róla,de alighanem ideje,hogy a Zagyva az egyik kedvenc folyómmá váljon.Jó kilátás volt a hídról mindkét irányba,de főleg a torkolat és a Tisza irányába volt impozáns a kilátás.

Híd a Zagyva felett

A Zagyva,a torkolat,a Tisza és a Tisza híd

A Zagyva túlpartján valami várnegyed féle volt és valami korzó szerű sétány.Erre néztünk el kicsit.Innen még csodásabb rálátásunk volt a Zagyvára és a városra.Szolnok gyönyörű volt!Kis séta után visszatértünk a hídon majd a Zagyva mentén kisétáltunk a torkolathoz és a Tiszához.Nagyon tetszett a hely.Eszembe jutott,hogy egy médium azt jósolta nekem,hogy következő életemben Szolnokon fogok élni,hát úgy érzem ebben benne vagyok! Nagyon rég láttam már a Tiszát,nem akarok hazudni,de ha jól emlékszem akkor talán utoljára 1993-ban,akkor is egy buszból,amivel Békéscsabára mentünk (szintén meccsre).Szóval volt mit nézni és mindkét folyó nagyon tetszett,de a hídak is.Kicsit el is időztünk ezen a helyen.

Jómagam a Zagyva torkolatánál

Zoli a Tisza híddal

Innen aztán a Tisza hídjára vezetett a séta amelyen átmentünk.A hídról minden eddiginél csodásabb volt a kilátás,a Tiszára és a Zagyvára egyaránt.Nem győztem fotózni.Nagyon tetszett amit eddig ebből a városból láttam.Átérve újra elfogott az érzés,hogy több mint húsz év után léptem a Tiszántúlra!Ez egészen elképesztő,ha belegondolok abba,hogy mennyit utazunk,mennyit járjuk az országot.A Tiszántúl valahogy elkerülte a figyelmünket.Pedig aztért vannak erre is terveink,de éppen a nehéz elérhetőség miatt toljuk egyre magunk előtt... Na mindegy,itt voltunk a Tiszántúlon,de még Szolnokon és a Tisza mentén sétáltunk dél felé,mert feltűnt a Tiszavirág híd is.Persze azt sem akartuk kihagyni.Ezt itt a Tiszaliget volt,de beljebb nem mentünk maradtunk a folyó mentén.Nagyon szomjasak voltunk a melegben és nem akadt erre semmi ahol ihattunk volna.Ligetes részen kitünő kilátsok közepette aztán elértük a Tiszavirág hídat.

A Tisza hídról a Zagyva és annak hídja

Már a Tiszántúlról ugyanaz

A híd alól a torkolat

Feltűnik a Tiszavirág híd

A Tiszavirág híd gyalogos híd volt,gépjármű forgalom nem volt rajta.Így kényelmesen át lehetett menni rajta.Innen is gyönyörű rálátás volt a Tiszára amely nagyon szép volt.Innen a Zagyva már nem látszodott,de még nem búcsúztunk tőle.Átmenve a csodás hídon ideje volt inni és ennivaló után nézni.Ünnepnap volt és sokkal nagyobb élet volt a városban mint tavaly Szombathelyen ahol egy vasárnapi napon voltunk.Rengeteg vendéglátóhely is volt amivel szintén rávert a nyugati Szombathelyre Szolnok!De Kaposvárra is,igaz ott meg egy esős októberi vasárnap voltunk.Nézelődtünk és egy kicsit drágának ítéltük az éttermeket,míg aztán ráakadtunk egy kedvezőre.Itt ebédeltünk és ittunk is viszonylag elfogadható áron.Nagyon meleg lett,de indultunk tovább a sétán.Már délután egy óra volt,ment az idő mint a fene.Úgy teveztük a negyed ötös vonattal megyünk majd át Ceglédre a meccsre.Kellemes szolnoki utcákon mentünk a pékségek is nyitva voltak.Egyikbe bementünk kávét inni és ásványvízet inni.Itt is állt egy toronyház ez csak 18 emeletes volt. Nagyon kellemes város volt ez!

A Tiszavirág hídon

A csodás Tisza,talán először így a blogomban!

Újabb felhőkarcoló

Aztán újra ott voltunk a Zagyvánál,ez az utca ide vitt.Egy újabb hídnál voltunk,ez távolabb volt már a torkolattól,de erről is csodás kilátás volt.Láttuk,hogy arébb is volt egy még egy híd,valószínűleg a vasúti híd lehetett.Oda már nem terveztük,hogy elmegyünk.Csodás hely volt ez is és innen is lenyügőző volt a város.Kis felhő úszott a nap elé ez hozott kis felfrissülést.Jó húsz percnyi nézelődés után indultunk tovább.Egy körútra értünk ami visszavitt a vasútállomáshoz,igaz addig volt legalább három,de lehet négy kilométer is.Lassan battyogtunk,egy dohányboltnál kiültünk még ásvánvízezni.Nagyon sok vízet ittunk.Félóra üldögélés után indultunk az állomáshoz,a meleg már kitikkasztott mindkettőnket.Az állomásnál is vettünk vízet kicsit pihentünk még a vonatindulásig.Aztán kimentünk a vonathoz amely késett kicsit.

A Zagyva szebb mint gondoltam!

Minden kivolt számolva terv szerint,így kissé idegesített a vonat késése,hát még az,hogy helyenként döcögött 20-30 km/h órával trappoltunk a közeli Ceglédre...Végül negyedóra késéssel érkeztünk az észak Alföldi városba.Gergő temetése után egy nappal voltunk itt,még Gergő tervezte az akkor bulit ide... Most teljesen más volt a szitu.Szerencsére az állomásnál itt volt csap,így frissitettük a készletet,aztán trappoltunk ki a helyi stadionba.Ez hála égnek nem volt messze,így még időben kiértünk.Jani csapatának szurkolói közé mentünk be.Itt taliztunk Jancsi faterjával és testvérével,velük váltottunk pár szót.Remek hangulat volt,igazi kupadöntős.Aztán jöttek ki a csapatok és Jani rögtön észrevett minket,kiintett nekünk mi meg vissza neki.Na többek között ezért is kedveltük annyira,nem sok focista intett ki nekünk a történelembe,bár az egy évvel ezelőtti csapatunkban akadt egy-kettő.A meccs nem volt magas színvonalú,drukkoltunk Janiék csapatána akik aztán 1-0 arányban meg is nyerték a mérkőzést és ezzel együtt a kupát is.

Kezdődik a meccs a pirosaknál jobbról a második Jani

Sokan voltak!

Zolikával szurkolunk a meccsen

Kezdődhetett az ünnepség és a díjátadás.De előtte Jani még kifutott hozzánk,azt kérdezte sietünk-e,mondtuk nem.Mondta akkor majd jön azt csinálunk pár képet,ahogy már korábban azt megbeszéltem vele.Az ünnepség jó volt jó félórát el is tartott,aztán kijött az egész csapat,feljöttek a lelátóra pacsizni,ünnepelni a szurkolókkal...A mi csapatunk odahaza sosem csinált ilyent...Jani is jött,de elsőnek hagytuk hagy menjen oda a családjához.Sajna Piroska akivel szoktam beszélni a neten és Jani keresztanyja nem tudott eljönni,de hát ez van,mi is örültünk volta egy talinak vele is. Végül miután lepacsiztunk az egész csapattal Jani odajött hozzánk és csináltunk pár képet kedvenc játékosunkkal,akit méltánytalanul küldtek el a mi csapatunktól,de aki itt újra megtalálta a helyét.Váltottunk is pár szót,kérdezte hazatudunk-e menni,van-e vonat,nem maradunk-e le róla ilyesmik...Korrekt volt és nagyon jó fej,nekünk pedig egy hatalmas élményt jelentett!

A díjátadás

Janival aki immár kupagyőztes,bár a mi csapatunk kapusa lenne még vagy újra...!

Mindent letudván aztán elköszöntünk Janitól és mentünk a vonathoz.Az szokás szerint késett,de aztán kényelmes utunk volt.Pesten átkellett menni a Délibe,ott meg éjjel 11 kor volt vonat.Végül fél egy után értünk haza. Meleg,de remek nap volt.Szolnok csodálatos volt,alighanem jövünk mi még ide,mert csak a felét jártuk be.A meccs a hangulat és Jani kedvessége pedig óriási élmény volt.Soha rosszabb napot!

A nap fénypontja,hogy egy nő is legyen már a képeimen...

Végetérő szezon - Ez teljesen rendben volt!

 A szezonváró bejegyzésben azt írtam,hogy a 8-12.hely közé várom vagy várjuk a harmadosztályba frissen feljutott csapatunkat,ami azt jelentette volna,hogy nem lesznek kiesési gondjaink.Hiszen 16 csapatos a mezőny és csak az utolsó három esik ki.Nos ezt az általam vizionált célt messze felülmúltuk,hiszen az ötödik helyen végeztünk az őszi idényben úgy,hogy volt már,hogy a második helyen is álltunk.Újonc csapattól az ötödik helyezés teljesen rendben van úgy gondolom,még akkor is,ha bár nagyon szépen alakult az ősz,itt-ott maradtak némi hiányérzeteink vagy voltak apróbb gondjaink.A csapat szerethető és egy-két játékos nagyon a szívünkhöz is nőtt.Jó volt újra az ősszel a Dunaújvárosnak szurkolni!

Kezdődik a meccs Dombóváron

A feljutás után az első két fordulót győzelemmel inditottuk és az első vereségünkre is csak a tizenharmadik fordulóban került sor! Ez több mint bíztató és elégedettséggel töltött el minket.Látványosak,izgalmasak voltak a hazai meccsek és sok-sok élménnyel dúsítottak az idegenbeliek.Az összes hazai meccsen ott voltunk és csak a PMFC-től kaptunk ki.Idegenben pedig Paks és Iváncsa kivételével voltunk ott mindenhol.Nagyon jó volt többek között Dombóvárra elmenni.Bár itt döntetleneztünk,de meccs előtt tudtuk itt is egy jót túrázni.Ekkor a Konda-völgyet jártuk be.De nagyon jó volt Balatonlellén is.Itt is ikszeltünk,a derbi előtt pedig eltúráztunk a kishegyi kilátóhoz.Szekszárd is pazar volt ahol győztünk.Itt a helyi kilátóra jutott idő meccs előtt.Jó volt visszatérni Kaposvárra is,végigmenni arra amerre Gergővel is jártunk.Szakadt az eső egész nap amely pont a meccs idejére állt el.Itt amúgy az utolsó pillanatban egyenlítettünk egy nagyon jó meccsen.

Jancsi a kapusunk (aki ül) lett a legnagyobb kedvencünk,mind emberileg,mint sportolóként példakép lehet!

A budapesti meccsek is tele voltak élményekkel,itt ugyan lett egy vereségünk és egy döntetlenünk,de azért jó volt ezekre is elmenni.Ahogy eltévedtünk a Népligetben,ahogy mindenki milyen köcsög volt a Fradi pályán...a kis mosolyangyalka a Lurdy házban.A kajálda a Budagyöngye bevásárlóközpontban ahol ingyen kávét és kakaót adtak.Pasarét ahol ellentétben a Fradi pályával,mindenki normális volt.Na és a nagyon jó meccsek szinte mindenhol.Hogy érdemes volt szurkolni,hogy sehova sem úgy kellett elmenni,hogy itt majd jól kikapunk.A játékosok,hogy már ismerösként intettek ki,vagy mint Balatonlellén le is kezeltek velünk.Nagyon sok jó és kellemes és szép élmény összegyűlt,hála annak,hogy van egy szerethető csapatunk!

Drukkolok Balatonlellén!

Ivószünet Lellén,szürkében egyes mezben Jancsi a kedvencünk!

A hazai meccsek is számtalan élménnyel szolgáltak.Ahogy összejöttünk a haverokkal a stadion melletti kocsmában minden meccs előtt,nagyon hangulatos volt.Én főleg a két Zolival jártam a meccsekre,bár az idegenbeliekre csak Zolika jött velem.De volt,hogy mások is csatlakoztak hozzánk,pl.a Tizedes haverom aki a túrákról lehet ismerös,vagy Szaki aki szintén Zoli,vagy Attila,aki csak a szezon feléig jött meccsekre,aztán sajna eltűnedezett.Jókat ittunk a majosi szurkolókkal,haverok voltak a nagykanizsai és a pécsi szurkolók,ráadásul a pécsiek közül főleg két lány haverkodott velünk.Mind,mind megannyi szuper élmény!

Feri bár a róla elnevezett szektor névadó avatásán

Szepi a másik nagy kedvenc,igazi újvárosi legenda már!

A játékosok lekezelése a lelátón,aki épp nem játszott és meglátott azok köszöntek és lekezeltek.Például Godslove a színesbörű legendánk,aki sajna úgy néz ki befejezte a pályafutását,de mindig lekezeltünk vele.Ákos a csatárunk,vele is többször lekezeltünk,még a Fradi pályán is a vesztes meccs után! A közös fotó Szepivel az élő legendánkkal a csapatkapitánnyal.Sok-sok élmény! Amikor Barna a klubigazgató személyesen telefonált és hívott meg az egyik szektor névadó ünnepségére...Vagy amikor elküldtem az edzőt a büdös francba,mert rosszul cserélt és erre ráment a meccs.Kishíján kivezettek a stadionból,de mégis minden annyira jó volt,miközben a csapat nagyon szépen teljesített!

Két fő szurkolótársam a két Zoli

Bocsi,de magára a meccsekre most nem térek ki részletesen,inkább az élmények szemszögéből tekintek vissza erre a szezonra.Jó érzéssel tölt még el,hogy a közösségi oldalamon rendszeresen tudósítok a meccsekről,beharangozom azokat,élő eredménykövetést tartok és egyre jobban hallom vissza,hogy már fél Dunaújváros nézi vagy olvassa,mivel maga a klub oldala nem nagyon számol be ezekről.Ennek köszönhetően ismerkedtem meg jó pár játékos hozzátartozójával is immár.Szóval nem semmi ahogy történnek a dolgok,de Gergő elvesztését követően ennyit talán már én is megérdemlek.Apropó Gergő! Alighanem nagyon élvezte volna ő is ezt a szezont,amúgy meg egy szezánszon megjósolta nekem a dolgokat amik nagyon úgy fest be is váltak...amúgy a legvégén ő a negyedik helyre várja a csapatot.Meglátjuk...

Az aréna ahogy Gergő is szerette...

Itt tartunk tehát most egy nagyon jó szezon,egy nagyon jó év volt a futballt illetően,regeteg meccstúrával fűszerezve.Hogy mit hoz a jövő,most még nem tudhatjuk.Ugye volt hasonló szitu és akkor a bajnokság felekor kishíján csődbe ment a klub a játékosok elmentek..Nagyon remélem,hogy a történelem nem ismétli önmagát! Megmarad ez a szerethető csapatunk,ezek a szerethető játékosok itt maradnak és még nagyon sok meccsélmény vár ránk!A felkészülés a tavaszi idényre majd januárban kezdődik,a tavaszi szezon pedig március első hétvégéjén.Ha nem történik rendkivüli,akkor a tavaszi beharangozóval február legvége felé jelentkezem!

Soha ne add fel! - avagy a kaposvári meccstúra

 Hál isten továbbra is remekül szerepel a csapatunk a bajnokságban.Kerek egy éve,hogy veretlenek vagyunk és jelenleg újoncként a negyedik helyen állunk a 16 csapatos mezőnyben.Mi sem természetesebb,hogy elmentünk a következő idegenbeli meccsre is.Ez pedig Kaposváron került sorra,maga a Kaposvári Rákóczi volt az ellenfelünk amely a bajnokság egyik legerősebb csapata.Nem sok jóra számítottunk,de reménykedtünk benne,hogy sikerül megőrizni a veretlenségünket.Ahogy mindig most is ötvöztük a meccstúrát mással.De most rendes túrával nem tudtuk.Lehet ugyan Kaposvár környékén is jókat túrázni,de meglehetősen korán kezdődött a mérkőzés,délután egykor,így aligha lett volna idő egy kisebb túrára is.Így városnéző túrát szerveztünk be.Zolika még nem volt itt,nekem pedig újra jó volt visszatérni egy Gergő nyomábanos helyre.Alig több mint hét éve voltunk itt Gergővel egy remek túrán...

Vonattal jöttünk,de nem ezzel a kis csühössel

Már a hajnali vonattal elindultunk,így korán már fél kilenc után Kaposváron voltunk egy viszonylag kényelmes utazás után.Esőre állt az idő,gyengén szemerkélt,de mondták is erre a napra a csapadékot.Ez persze nem tántorított el minket.Megérkezés után a vasútállomás melletti busz pályaudvar felett (és a síneken)  átívelő csoda hídat néztük meg.Erről mesélt egy kollegám,mondta ne hagyjuk ki,meg hát amikor Gergővel hét éve itt jártunk,akkor ez még nem volt itt.Valóban egy szép érdekes híd ívelt át a pályaudvar felett amelyre lifttel is fellehetett menni,odafenn pedig egy sétány és bicikliút is volt.Na és jó kilátás is.Megérte megnézni.Ezután vettük az irányt a belváros felé.

A csodahíd

Emlékeztem rá,hogy Kaposvár egy szép város és valóban ahogy haladtunk be a belvárosba az egyre jobban hulló eső ellenére is,most is az volt.Útközben szép szobrokat és épületeket csodáltunk meg és fotóztunk,majd a főtéren a székesegyház és a városháza mellett a most is münködő szökőkútak szolgáltatták a látnivalót.Úgy döntöttünk mivel nem hoztunk most semmit,valahova beülünk egy kávéra és némi reggelire.Ezt egy itt található Lipóti pékségben tudtuk megejteni.Kijövet folytattuk a sétát.Esett ugyan az eső,de olyan elfogadható mértékben.Csendes kis eső  volt.Kilyukadtunk a helyi plázánál,majd a Tesconál.Innen aztán újfent a belváros irányába fordultunk.

Itt is fotozkódtunk Gergővel anno...

A főtér a városházával

A székesegyház a szökőkúttal

Lassan haladtunk és közben azért ment az idő és egykor meg kezdődött a meccs.Úgy döntöttünk keresünk valami éttermet és megkajálunk.Ám hiába jártuk be keresztül kasul a belvárost az éttermek zöme zárva volt,vagy olyant találtunk ami a mi pénztárcánknak már sok..így csak egy kis boltban vettünk pogácsát.Jobban rájött az eső,de még mindig nem volt vészes.Közben azért akadtak látnivalók a belvárosban,főleg a "sóhajok hídja" az egyik utcában.Itt is fotózkodtunk annak idején Gergővel most sem hagytuk ki.Aztán egy rég nem érzett érzést éreztem...mintha valaki simogatta volna a hátam....Gergő itt volt most velem,azonnal tudtam.A híd klassz volt most is.Ezután lassan elindultunk a stadion felé.Nem kellett nagy tudás eltalálni oda,hiszen ebben az utcában volt,igaz vagy másfél kilométerrel arébb.

A szépséges belvárosban

A sóhajok hídján

Korán oda értünk.Még volt 50 perc a meccsig,kicsit körülnéztünk a környéken.Egy templom adta a látnivalót,meg a stadion melletti gyárépületek.Nem tudtuk milyen gyár lehetett.Végül aztán bementünk a stadionba.Az egy kicsit régimódinak tűnt,de nem volt rossz.Meglepett,hogy a székek tiszták voltak a wc pedig első osztályú.Csak a hazai szektorba tudtuk jegyet venni,de úgy ültünk,hogy senkit ne zavarjunk azzal ha a a mi csapatunknak szurkolnánk menetközben.Nagy nehezen aztán elkezdődött a meccs.Az eső ellált,de fedett lelátón ültünk amúgy sem zavart volna,de így legalább a játékosokat sem zavarta.

Belesés a stadionba

Mi vagyunk az elsők a lelátón!

Két nagy helyzettel kezdett a Kaposvár,de aztán fokozatosan lendültünk mi is bele a játékba és már többször birtokoltuk a labdát mint a hazaiak.A félidőben azonban nem esett gól.A második játékrészben kicsivel aktívabbak voltak a hazaiak,de nekünk volt meccslabdánk,de kihagytuk.Ezt követően egy erősen vitatható tizenegyest kapott a hazai csapat amiből megszerezték a vezetést.Mi nem adtuk fel! Becserélték a csapatkapitányunkat aki összefogta és irányitotta a csapatot ahogy azt kell.Egyre-másra támadtunk,de fogyott az idő.Már a hosszabitásban jártunk,de kegyetlenül nyomtunk egy kapufát eltaláló lövésünk akadt.Én már feladtam,úgy gondoltam megvan az első vereség.Szerencsére a csapat nem adta fel és a legutolsó támadásunkat siker koronázta!Éppen a kapitány talált be! Számunkra hatalmas boldogság volt a pontmentés és a csapatot meg dicséret illeti,hogy nem adta fel és ment előre az utolsó pillanatig.Így továbbra is veretlenek maradtunk!

Kőkemény csata!

A végeredmény

Két és félóránk maradt a vonatig.Úgy gondoltuk csak megebédelünk valahol.Emlékeztem,hogy a helyi Tescoban van egy étterem.Így áttrappoltunk a belvároson és sikerült egy jót ebédelni.Újra eleredt az eső.Még kicsit sétálgattunk a kaja után majd elindultunk a vasútállomásra.Minden különösebb gond nélkül hazaértünk este fél kilencre.

Jó volt visszatérni Kaposvárra az különösen jó,hogy Gergő jelzett,hogy ott van velünk!A meccs is jó volt és izgalmas a csapattal elégedettek voltunk,nagyon tetszett,hogy nem adtuk fel vert helyzetből sem.Így aztán kellemes érzésekkel és emlékkel térhettem nyugovóra.Most másnap reggel pedig írom a blogbejegyzést,amit itt és most befejezek.

Zolikával a kaposvári stadionban

Felfedeztük az év szobrát is Kaposváron,hatalmas a felírat!

Két nap az élet

 Fura dolog az osztályozó.Az égig emelhet,kaput nyithat egy magasabban jegyzett ligába,de tönkre is tehet egy egész évet.

Az asztalnál ülő futballhoz fabatkát sem értő nagyurak nagy találmánya.A mai napig nem tudják úgy leszervezni a magyar 

bajnokságok menetét,hogy egy bajnok alanyi jogon indulhasson egy magasabb ligában.

Egész tavasszal ott voltunk a csapatunk minden meccsén amely megnyerte a bajnokságot,de nem indulhat alanyi jogon a felsőbb ligában.Újra osztályozót kell játszanunk.Amely lutri.Vagy sikerül,vagy nem.A hétvégi és a jövő hétvégi meccseken dől ez el.Addig is álljon itt,hogyan alakult városunk csapatának osztályozói a történelemben.

Az a bizonyos első osztályózó 1983-ban

Mióta én követem és szurkolok a helyi csapatnak öt alkalommal volt osztályozó.

A mérleg pedig negatív...Kétszer sikerült,háromszor pedig nem.

Az elsőre az 1982/83-eas idény végén került sor.A már akkori nagyurak is olyan remekül megszervezték a bajnoki kiírást,hogy 1982-ben az NB II.-ből hatodik helyezést elérve is kiestünk az NB III.-ba (akkor Területi bajnokságba)!Más kérdés,hogy az utolsó fordulóban pár ellenfél hathatós bundája is közrejátszott ebben...Na,de akkor az első öt maradt benn az NB II.-ben,mi pedig 82 őszét már a harmadik ligában kezdtük.A bajnokságot nagy fölénnyel,helyenként látványos játékkal sikerült megnyerni.Hála az akkor hatcsoportos bajnokságnak osztályozóra kényszerültünk.Ráadásul összesorsolták a két legerősebb gárdát a Dunaújvárost és a Veszprémet (akkor még Bakony Vegyészt).Az első találkozóra Veszprémben került sor és ötezer néző előtt némi meglepetésre 2-0 arányban leszívtunk.Ez nem szegte kedvét a dunaújvárosi drukkereknek.A visszavágóra Dunaújvárosban 10 ezer (!) ember ment ki.Köztük jómagam is.Minden eddigi idők legjobb meccse volt...és a Dunaújváros rendes játékidőben ledolgozta a hátrányát!Kétszer 15 perces hosszabítás következett,elképesztő izgalmak közepette.Bár voltak lehetőségeink,nem sikerült belőni azt a gólt amely az NB II.-be való jutást jelentette volna.Tizenegyesek következtek ahol....elbuktunk.Óriási kimondhatatlan hatással volt rám a mérkőzés,kisgyerekként ott sírtam a régi Kohász stadion lelátóján.Hatalmas trauma volt...

Így a 83-as ősz is a harmadik ligában talált ránk.A bajnokságot most is megnyertük ha nem is akkora fölénnyel mint egy évvel korábban.Annyiból szerencsésebbek voltunk,hogy a szegedi Délép SC "személyében" nem a legerősebb ellenfelet kaptuk ezúttal.Az első mérkőzésre Szegeden került sor ahová szurkolói busszal lementünk mi is.Kétezer néző előtt úgy tűnt megismétlődik az egy évvel korábbi veszprémi mérkőzés,hiszen a Délép már 2-0-ra vezetett.Hát megint elbukunk? Aztán a 86.percben góllá érett a fölényünk és sikerült egy gólt szereznünk.A 2-1-es vereség azt jelentette,hogy otthon elég 1-0-ra győznünk.Akkoriban még számitott az idegenben szerzett több gól.A hazai mérkőzésre ismét megtelt a stadion,újra 10 ezer néző szorongott a lelátón!Nem volt olyan jó meccs mint az egy évvel ezelőtti Veszprém elleni,de izgalmakban nem volt hiány.Sokáig 0-0 volt az állás.Hiába voltunk fölényben nem sikerült megszerezni azt az egy gólt.A csereként beállt Mártait aztán a 80.percben a tizenhatoson belül buktatták.Tizenegyes! A büntetőhöz az a Gróf András állt aki jelenleg a Dunaújváros edzője.Félve néztünk oda,de Gróf nem hibázott és a hálóba lőtte a labdát! Megvan!Szűk 10 perc volt hátra csak az eredmény tartására kellett figyelni.Évekkel később Mártai egy beszélgetés alkalmával megemlítette,hogy akkor ott a 16-son belül nem ért hozzá a kapus!De vissza 1984-be.A Délép mindent egy lapra téve elkezdett rohamozni mi pedig beszorultunk.Aztán a végén egy kontra alkalmával Ress Józsi feltette az i-re a pontot és betalált a Délép kapujába,2-0! Sikeres osztályozó.Mehettünk végre az NB II.-be.

Szegeden 84-ben

Hat év telt el,jöhetett az újabb osztályozó.Az NB II.Nyugati csoportjának másodikjaként az NB I.leggyengébb nem kieső csapatával kellett osztályzót játszanunk az NB I.-ért .Ez az osztályozó kimaradt az életemből mégpedig azért mert katona voltam.Ellenfelünk a Debreceni VSC volt az első meccs nálunk Dunaújvárosban volt.Ugyanaz a Gróf lőtte a gólunkat aki pár éve hősként vonult be a helyi foci történelmébe.Azonban ez is kevés volt,mert a hazai 1-1-es döntetlen után Debrecenben 1-0 arányban kikaptunk és nem sikerült a feljutás.Mint a hazain,mint a debreceni mérkőzésen 4-4000 néző volt.

Hét év telt el a következő osztályzóig és ekkor már az NB I.-be jutásért kellett osztályozót játszani!Mégpedig újra az NB I.leggyengébb nem kiesőjével az akasztói Stadler FC-vel!Ezúttal hazai pályán kezdtünk és 9000 néző most is ott volt az utolsó éveit élő Kohász stadionban 97 nyarán.Bűn rossz mérkőzés volt a párharc első felvonása.Nem is játszott jól az Újváros.Végül a 2-2-es döntetlen és a csapat gyatra játéka nem sok jót ígért a visszavágóra... Nem tudom miért,talán mert nem bíztunk már benne,de nem mentünk el az akasztói visszavágóra.Pedig bejuthattunk volna az ekkor még híres Stadler stadionba.Háromezer ember ment ki a visszavágóra amelyet a Stadler 2-1 arányban megnyert nővelve ezzel elbukott osztályozóink számát.

Eltelt 16 év mire jött a következő osztályozó.Ekkor már a Dunaújváros PASE néven futott a helyi foci.Újra az NB II.volt a tét.A Soproni VSE csapatát kaptuk.Újra itthon kezdtük az összecsapást.Mindössze 2200 néző volt kinn a mérkőzésen és szintén egy görcsös döntetlen született csak.Az 1-1-es eredmény nem sok jót ígért ugyan a visszavágóra,de mindenki érezte a mi csapatunkban több van ennél.Közben kiderült,hogy vesztes osztáyozó esetén is feljutunk majd...De a soproni visszavágót megtudtuk nyerni 1-0 arányban.Jöhetett újra az NB II.!

Eddig tehát két sikeres és három elbukott osztályozó van a dunaújvárosi foci történetében.

A jelenegi csapat,vajon sikerül-e az osztályváltás?

Most "csak" az NB III.-ért osztályozunk,de ez is fontos mérföldkő lehet.Siker esetén elindulhat egy pozitív irányú folyamat,ami el is indult már,de az,hogy teljesebb legyen ehhez kellene ez a siker.Ha elbukunk félő,hogy örökre elhalhat a foci a városban.Tehát hiába csak NB III.-ért megyünk a tét ennél sokkal nagyobb!

Hogy mi lett az osztáyozó végkimenetele,majd a Véget érő szezon bejegyzésemben számolok be,ha már mindeezeken túl leszünk.

Düh és harag - Kezdődő szezon

 Úgy ért véget az előző szezon,hogy utolsóként kiestünk még a harmadosztályból is...Bár igazi szurkolónak tartom magam,aki tűzön-vízen át kitart a csapata mellett,de ez már nekem is sok volt.Úgy is gondoltam,hogy innentől kezdve akkor nem érdekel a dolog.Aztán teltek-múltak a napok a hetek a holtszezonban,egyre jobban hiányzott,hogy tudjam mi a helyzet a csapatnál,azon is izgulni kellett,hogy lesz-e csapat.Végül is van csapat,történt jó és rossz is.Ilyenkor már tartani szokott a bajnokság a harmadosztályban,de itt a negyedosztályban a megyeiben csak szeptemberben kezdődik nekünk a bajnokság.Igen a bajnokság,mert a szezont ettől függetlenül már elkezdődött,nem kis keserűséggel amiért aztán elég dühös is vagyok.

A stadionunk ahol az én életemben valószínű már nem lesz teltház soha

Ahogy lenni szokott a kiesés után sokan távoztak a játékoskeretből,de volt aki maradt na és mellé igazolt is az egyesület új játékosokat.Na meg régi újakat.Voltak visszatérők is,ezek legkiemelkedőbbje Goldslove aki egy színesbőrű játékos aki 9-10 évvel ezelőtt már játszott nálunk és régi nagy kedvencünk volt.Gergőnek első számú kedvence.Az ő visszatértének nagyon örülök és biztos vagyok benne,hogy Gergő is odaát.Jöttek a felkészülési meccsek amelyekről ali-alig csordogáltak a hírek,amik eljutottak hozzám azok arról szóltak,hogy ezen meccsek egyikét sem nyertük meg.De itt ez nem számított.Közben kiderült,hogy a mi bajnokságunk csak augusztus végén indul,de mi csak szeptember elején csapunk bele a lecsóba.Úgyanakkor a szezon elindut már a Magyar kupávan és a Vármegye kupával (mert itt már ilyen is van).Ezek közül a Magyar kupa első fordulóját már sikeresen vettük,remek játékkal győztünk hazai pályán egy BLSZ I.osztályú csapat ellen.A második forduló meg éppen aznap lesz amikor a mi bajnokságunk indul,ezért van,hogy mivel mi kupameccset játszunk a bajnokságot csak egy héttel később kezdjük.Az akkora kiírt bajnoki meccsünket meg elhalasztották későbbre.Szóval kacifántos.

Közben a Vármegye kupában is indulunk éppen e sorok írásakor holnap játszuk az első meccsünket.Szóval a szezon így már elindult.

Goldslove régi nagy kedvencünk,örülünk,hogy visszatért!

Amiért dühös vagyok és haragszom: eddig is nálunk volt a legdrágább a belépő.A harmadosztályban sehol sem volt 2000 forint egy meccs.Tudom mert utána néztem,a legdrágább 1500 forint volt.Azt gondoltuk,gondoltam,hogy mivel kiestünk majd a belépő árán is faragnak,sőt mivel ez már megyei,nagyon belépőt sem kéne szedni...De nem!Maradt ugyanúgy 2000 forint a belépő ami egészen elképesztő!Az NB I.-ben Pakson 1500,az NB II.-ben Kozármislenyen 1200,az NB III.-ban Pécsen 1000 forint a belépő,nálunk meg a megyei 2000? Hol élünk már?Úgy gondolom a klub ezzel elvesztette a még megmaradt a csapat mellett kitartó szurkolóit is!Így én sem fogok kimenni a hazai meccsekre,de idegenbe lehet egy-két helyre igen,mégpedig azért mert olcsóbb! Mivel csak a megyén belül játszunk így egy napijeggyel akárhova elmegyek 1000 forintért és haza is.A belépő a legdrágább helyen is lehet max ezer forint,de szerintem 300-800 között lehet a legtöbb helyen,sőt talán van ahol ingyenes.Nálunk a sör és a szendvics is nagyon drága,máshol ez is valószínűleg olcsóbb.Így akkor sokkal jobban megéri egy idegenbeli meccsre elmenni mint hazaira,főleg mert bőven vannak ellenfelek 25 kilométeren belül is!

A cél az idei szezonban nem lehet más,mint visszajutni a harmadosztályba,ami persze nem lesz majd egyszerű,hiszen azért vannak itt erős csapatok ezen a szinten.Nagy ellenfeleink lehetnek majd a Sárbogárd,a Sárosd,a Mór,az Ikarus Maroshegy,vagy akár az Adony is.De itt az első helyen kivül minden más elfogadhatatlan eredmény!Az új és a régi-új valamint a maradék játékoskerettel ez úgy érzem most sikerülhet,de az,hogy sikerül-e majd meglátjuk.Ha csak semmi rendkivüli nem történik akkor november végén jelentkezem a fejleményekkel a bajnokság félidejében!

Az első szopás

 Ez az év szerencsére bővelkedik meccstúrákban.Most is egy ilyenre készültünk.Mivel a csapatunk nagyszerűen szerepel a bajnokságban,hiszen tíz forduló ment már le és még nem kaptunk ki,úgy döntöttünk elkísérjük egy rangadóra.Hiszen pont az egyik fő riválissal játszik a 11.fordulóban.Méghozzá Pesterzsébetre tértünk vissza,ahol tavasszal is voltunk.Ellenfelünk értelemszerűen a pesterzsébeti csapat volt az Erzsébeti MTK,amelyet csak úgy becéznek a helyiek,hogy Liza.Nem indultunk korán,hiszen nagyon nagy programot a meccsen kivül nem terveztünk,így csak a fél tízes vonattal keltünk útra Zolikával.Kelenföldön szálltunk le 11-kor.Amikor itt szállunk le bármilyen okból is mindig benézünk közeli törzshelyünkre a Lakat kocsmába.Ez most is így történt.

Törzshelyünk Budapesten a Lakat kocsma

Ám mivel előző nap délután a haverokkal volt egy kis összeröffenés,piázni most nem volt kedvünk.Egy-egy kávét ittunk csak meg.Na is mivel nem volt éppen bent senki,végre csináltam is egy fotót a kocsma belső teréről.A kávé végeztével meg nekivágtunk Pesterzsébetnek.Természetesen ahogy szoktuk gyalog a Közvágó-hídig ami majd öt kilométer.Így a túra most is megvolt.Zoli még agyalt rajta,hogy menjünk már be nézzük meg a Kelenföldi pályaudvarnál épült okosplázát.Ugye írtam róla már,Gergőnek is van egy ígéretem,hogy egyszer bemegyek....de annyi időnk nem volt,hogy ez beleférjen.Mondtam Zolinak majd visszafelé ha lesz időnk benézünk.Jókat beszélgetve sétáltunk egy Közvágó-hídi hévig.Meglepő volt az Etele út másik végénél a tömérdek szemét a házak előtt...Képeket itt most nem csináltam.Hévvel gyorsan lezúgtunk Pesterzsébetre.Ott se szándékoztunk városnézést csinálni,de valami kajcsit bekellett szerezni.Ez csak egy Pennybe tudtuk megejteni.Innen sétáltunk ki a helyi stadionba.A Kelenföldi pályaudvartól mindent összevetve azért így is gyalogoltunk már vagy 8 kilométert.Háromnegyed órával a meccs előtt értünk ki a pályára.

Az Esmtk stadion bejárata

Ötszáz forinttal olcsóbb volt a belépő mint a mi stadionunkba,mondjuk a színvonal is legalább ennyivel gyengébb volt,persze ez egy nagyon öreg stadion,Miután jegyet vettünk és megmotoztak az első utunk a budihoz vezetett elvégezni a szükségleteket.Majd a büfénél vettünk italt és lilahagymás zsíros kenyeret.Ki tud ilyennek ellenállni?Árakba viszont sokkal jobb volt mint a dunaújvárosi stadion büféje!A büféssel ahogy tavasszal most is kellemesen elbeszélgettünk!Majd elmentünk a vendégszektor lelátójára.Ami ugyan fedett volt,de mindössze két soros.Itt megettük a kenyeret majd az italunkat kortyolgattuk ami most üditő volt.Majd lejebb mentünk a korláthoz ahogy áprilisban is.Itt meg az itt tartozkodó egyik rendezővel beszélgettünk el.Azért érdekes,hogy idegenekkel milyen szépen eldumálgattunk.A csapatok közben melegítettek.

A vendégszektor

Ugye itt tavasszal kikaptunk 2-1-re.Reméltük,hogy most kellemesebb élményeink lesznek,hiszen veretlenül érkeztünk ide.Folyt a melegítés,majd lassan kezdődhetett a meccs.Egy gyászszünettel kezdődött a rangadó.Mivel mindkét csapat színe piros-fehér volt és a hazaiak voltak a pályaválasztók,ők választhattak,hogy milyen mezben játszanak.A pirost választották,így nekünk lekelett mondani a szokásos piros szerelésünkről és fehérben léptünk a pályára.Mondjuk ennek különösebb jelentősége nem volt,max ha valaki babonás akkor esetleg.Elkezdődött a mérkőzés!

Melegítenek a mieink

A mieink

Ha látványos játék nem is folyt a pályán,kemény küzdelem az igen.A mieink állták a sarat,támadgattunk is,de különösebb elképzelés nem volt a játékunkban.Ahogy teltek a percek a hazai csapat meg elkezdett egyre jobban játszani.Fölényük a 31.percben érett góllá.Már három meccs telt el úgy,hogy gólt sem kaptunk,itt most sikerült egyet összehozni,természetesen a védelem kapitális hibájából.Ezután próbáltuk felvenni a játék rítmusát,de nem jött össze semmi,a haza csapat pedig még a félidő vége előtt egy gyönyörű támadásból ismét betalált!Már 2-0-ás hátrányban voltunk!Hát ez nem alakult jól!

A félidei állás

Mi is itt vagyunk!

Ez a sokk újra egy budi látogatást kívánt és egy újabb zsíroskenyeret a szünetben.Ismét váltottunk pár szót a büféssel.Ezzel mondjuk odavertek ránk,a mi büféseinkkel még soha nem tudtunk beszélni...Majd visszamentünk a helyünkre.Meglepő volt,hogy a vendégszektorba mennyi vendégdrukker volt! Voltunk vagy ötvenen!Mondjuk szurkolás az semmi nem volt,két gyerektől hallottam néha azt.hogy hajrá Újváros,meg én kiabáltam be néha.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,hogy sikerül visszajönni a meccsbe és legalább döntetlenre menteni azt.Támadólag is léptünk fel a második félidőben.

Támadunk,de nem akar sikerülni...

Voltak periódusok amikor odaszegeztük a hazaiakat a kapujuk elé,nagy mezőnyfölényben játszottunk,de nem volt átütő erő a támadásainkban,így nem sikerült kozmetikázni az eredményen.A második félidőben nem esett gól így maradt a 2-0 és elszenvedtük ebben a bajnokságban első vereségünket.Az első szopás megtörtént.Ez a pesterzsébeti pálya nem jó ómen.Eljöttünk tavasszal és most is,mindkétszer kikaptunk.A bajnokságban ezzel a vereséggel ugyan maradtunk harmadikak,de az első kettőtöl jelentős hátrányba kerültünk...Hát ez van,nem lehet mindig győzni,de most jól jött volna.

Az első szopás

Meccs végén még volt egy utolsó budi látogatás majd elköszöntünk kedvenc büfésünktől is.Aki sok sikert kívánt nekünk.Visszasétáltunk a hévhez.Útközben egy pizzázóban még vettünk némi elemózsiát.Annélkül,hogy pontosan tudtam volna merre is kell menni,baromi könnyen visszataláltunk a hév állomásra.Egy hév éppen az orrunk elött ment el,de húsz perc múlva jött a másik.A Közvágó-hídnál meg most villamosra ültünk,gyalog már nem értük volna el a hazafelé menő vonatot Kelenföldön.A pályaudvarhoz érve megvettük a jegyeket,majd mivel volt még félóránk,mondtam Zolinak menjünk akkor be és nézzük meg az okosplázát.Így valóra válthattam Gergőnek szánt ígéretemet.Ugye mindez azért mert ezt a plázát akkor kezdték el építeni amikor Gergővel jártunk erre meccstúrákra és még a pláza helyén lévő bokroknál húgyoztunk...Úgy volt ha kész a pláza megnézzük majd.Gergő ezt már nem élte meg,én meg megígértem,hogy majd vele a szívemben egyszer megnézem.Ez most megtörtént.

Az okospláza

A pláza végül is szép volt.Mondtam Zolikának az egész bejárására nincs időnk,de nézzük meg az első emeletet és azt járjuk körbe.Az okospláza annyira okos volt,hogy felfelé menet a mozgólépcső nem ment!Okosan rávett mindket,hogy mozogjunk!Odafenn egy robot fogadott,de körülrajongták ott,igy nem sikerült beszélni vele.Körbejártuk a szintet meg minden,szép volt jó volt,de ez nem a mi világunk...Csilivili miközben az emberek lassan éheznek az országban...Még egy játékboltnál nézegetük a dolgokat.Zoli egyik barátnője nagy röfi rajongó és ott plüssröfiket találtunk dögivel...jó lesz majd alkalom adtán ajándéknak...

Csilivili

Röfi hegyek...

Végül aztán vonatra szálltunk és különösebb probléma nélkül fél kilencre haza is értünk.A vereség ellenére ismét elvoltunk.Mindig jó kimozdulni legyen bármi is az oka.A csapat most hétvégén nem játszik.Két hét múlva ismért idegenbe megy,Berkenyére ami újfent esélyes egy meccstúrára.Három hét múlva meg egy újabb rangadó,de már itthon.Na hát akkor ez volt az első szopás története.