Hát bizony már nagyon régóta lógott a levegőben ez a túra,de valami oknál fogva mindig csak egyre halasztódott.Úgy voltam vele,ezen a télen ha törik ha szakad mindenképp megcsináljuk.Igen ám,de ez sem akart olyan könnyen összejönni,de aztán már nem várhattam tovább,hiszen pár nap és vége a téli túraidénynek.Tavasszal meg másfelé szeretnék menni.Végül is Valentin nap reggelén nekivágtunk.Mondjuk nem életem szerelmével,hanem csak Zolikával.A reggeli fél hetes vonattal indultunk.Külömböző módon érhettük volna el túránk kiindulópontját a Mátyásföld alsó hév megállót,ezeket felvázoltam Zolikának és rábíztam a döntést.Nem döntött jól...
Mátyásföld és a hév amivel jöttünk.Ja nem,ez már egy másik.
Úgy volt vele,szálljunk le a vonatról Ferencváros vasútállomáson és menjünk be a Lurdyba.Aztán majd ott valahol veszünk BKK jegyeket.Különös oka volt ennek.A Lurdy egyik büféjében Zolika szimpatizál egy lánnyal és szerette volna újra látni.Igen ám,de ezen a napon a hölgy nem dolgozott vagy később kezdett és hát így nem találkoztunk vele.Elindultunk aztán BKK jegy vadászatra,de gyakorlatilag az egész Ferencvárosban nem kaptunk!Nem volt egy hely se közel se távol ahol betudtuk volna szerezni a nekünk kellő jegyeket.Na,de még automata sem volt.Nem is értem a villamos megállókban pl.miért nincs?Szidtuk az egész fővárost és azon tanakodtunk mi legyen.Végül is egy öngólt bevive jutottunk előbbre.Visszamentünk vonattal (arra volt napijegyünk) Kelenföldre,onnan pedig újra vonattal bementünk a Délibe.Itt már kaptunk nekünk kellő jegyeket.Metróval így kihúztunk az Örs vezér térre,majd hévvel ki Mátyásföldre.Másfélóra elveszett.Na,de indulhatott végre a túra!
Hosszú egyenes bringaút
A Szilas-patak mentén jelzett turistaút ugyan nem volt,de egy jól járható hosszú bicikliút viszont igen.Ezen kellett mennünk.Óriási volt rajta a forgalom.Biciklisek,futók,korcsolyások és persze gyalogosok.Hatalmas népszerűségnek örvendett ez az út.Ennek ellenére jól haladtunk rajta és nem volt olyan zavaró a nagy tömeg.A patak nem a legszebb volt amit életemben láttam,de a környék a hatalmas rétekkel nem volt rossz.Az út nagyjából 2,5 kilométeren át vezetett,majd átmenve egy autóúton végre normális erdei földúton folytattuk a túrát.Ez már a Naplás-tavi tanösvény része lehetett,mert voltak tájékoztató táblák minden állomáson.Olyan lápvidéknek tűnt ez a rész,de nem volt rossz.Végül jó fél kilométer után elértük a Naplás tavat!
Voltak pihenők a bringaút mentén is!
Már a lápon
A tó túlfolyójához értünk.Egy töltésen ment itt az út,jó rálátás volt innen a magunk mögött hagyott lápvidékre a tóra és szemben a kis dombon álló kilátóra.Ezen az úton is rengetegen jártak.A jó idő kihozta az embereket a szabadba.Mielőtt nekivágtunk volna a kilátónak,elindultunk ellenkező irányba körbejárni a tavat.Maga a tó nagyon szép volt és hát olyan....kb.300x300 méteres majdnem négyzet alakú.Hivatalosan a Szilas-patak vízgyűjtője volt,de itt mindenki csak Naplás-tóként ismerte.Körbejárva a töltési betonút ismért földúttá avanzsált,ezen ment a tanösvény.A bentonútról még volt rálátás a tóra,de a földúton egy darabig már nem.Ennek ellenére ez a rész nagyon szép volt.
Mögöttünk a lápvidék
A túlfolyó
A tó és a kilátó
Csodás zöld mezők és egy parányi ártéri erdő,vagy inkább léperdő között ment az út amely aztán be tért az erdőbe.Itt is sokan sétáltak.Átkeltünk a patakon itt volt némi dagonya,majd kivitt újra az út a tóhoz.A szemközti oldalon jutottunk ki mint ahova érkeztünk ahol a túlfolyó volt.Szép volt innen is a tó.Tovább mentünk az úton amely itt az erdőben ment.Kijutottunk a Naplás útra,az itteni autóútra.Sok-sok autó parkolt itt.Jól járható sétány volt itt a tó mellett és sok-sok pad és kilátóhely ahonnan a tavat lehetett csodálni.Az egyik padnál ideje volt megpihenni.Megkajáltunk.A lábam ugye nincs a legjobb állapotban jól jött a pihenés,bár eddig kitűnöen bírtam a túrát,de még előttünk volt a teljes táv több mint kétharmada!Kőbánya-Kispest vasútállomásig szándékoztunk ugyanis elmenni.
A tanösvény a mező és az erdő között
Átkelés a patakon
A szépséges tó
Végül úgy döntöttünk elhagyjuk a tavat és nekivágunk a dombnak fel a kilátóhoz.Itt is erdőbe értünk,nagyon szép volt ez a rész.Nagyon sok út volt az erdőben,sajna egyik sem volt jelzett.A kilátóhoz vezetőt így úgy kellett kisilabizálni melyik is az.Mondjuk nem volt egy nehéz feladat.Némi kis emelkedő után fel is értünk a Naplás-tavi kilátóhoz amely nagyon jól nézett ki.Amúgy ez a Cinkotai erdő volt a kilátót pedig cinkótai ferdetoronyként is becézték,mert messziről nézve ferdének tűnt.De ez olyan mérnöki csoda volt amelyről közel érve hozzá megbizonyoshadtunk róla,hogy nem ferde.Indultunk hát betámadni a remek építményt!
Klassz volt itt az erdő
Elérjük a kilátót!
A 175 méteren álló kilátó egy három méteres betontalapzaton állt.Erős faszerkezet/váz-ból készült jól járható széles lépcső vezetett fel pihenő és kilátószintekkel.Felérve körbe lehetett járni a tágas kilátószintet és persze teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Már most odaadtunk volna a kilátónak az év kilátója címet.Remek építmény volt! Na és biztonságos is.Úgy volt kialakítva,hogy derékig érő korlát volt,kiesés veszély nem fenyegetett.Sokan voltak itt is.Kilátásilag is remek volt.Alattunk kelet felé ráláttunk a Naplás-tóra és Mátyásföldre távolabb a Gödőllöi-dombságra.Északra is Mátyásföld bontakozott ki,a távolban a hegyekkel.Nyugatra alattunk a Cinkótai erdő volt a távolban pedig ráláttunk a Budai-hegységre a Pilisre és a Visegrádi-hegységre.Délre ipartelepek rajzólodtak ki.Távolabb lehetett látni a Ferihegyi repülőtérre leszálló gépeket.Jó volt!
A kilátó
Alattunk a tó
Észak-nyugat felé...
Ide is eljutottam végre...
Itt is sokan voltak.Mi jó 20 percet voltunk fenn,indulni kellett mert a reggeli másfélóra jelentős kését okozott és előttünk volt még a túra kétharmada! A kilátóról természetesen majd még részletesen írok a kedvenc kilátós sorozatomban! Búcsút vettünk a csodás kilátótól majd étvágtunk a cinkótai erdőn.Itt már olyan semmilyen volt.Jól járható jelzetlen utakkal volt teli ide is kellett némi hozzáértés,hogy ne tévedjünk el,de ez megvolt.Kissé ingerszegény volt,de mégis kellemes.Végül kiértünk a Cinkótai útra,ahol óriási forgalom volt,járda meg nem...Betonutas szakasz következett a következő 4-5 kilométeren kevés látnivalóval.Ezen a szakaszon nem is fotóztam!
A Rákos-patak
A Rákos-patakot kereszteztük,ez adott végre valami számottevő látnivalót,majd két fő vasútvonalon is átmentünk és az 526-os soron kötöttünk ki.Itt tudtunk inni egy kávét is egy dohányboltnál.Végül bejutottunk a Keresztúri erdőbe.Hosszú egyenes út vitt minket,amelyről sok helyen volt letérési alkalom.Nem volt rossz,de a legfőbb látnivalót a fejünk felett leszálláshoz készülő repülők szolgáltatták.Így jöttem rá,hogy ez végül is az az erdő amely túlsó szélén akkor jártunk amikor a repülőteret jártuk körbe 2020-ban.Izgalmas volt ahogy jöttek a gépek és közvetlen a fák felett húztak el.Az erdőben egy katonai létesitmény volt még mert őrtornyokat és katonai járműveket láttunk.Végül elértük a túlsó végén található határkő emlékművet.
A Keresztúri erdőben
Őrtorony a sűrűben...
Repülők felettünk
Nem a trianoni határokhoz volt köze ennek az emlékműnek,hanem a helyi egykori birtokviszonyokhoz.Talán majd egyszer részletesen kitérek rá és írok róla.Beértünk a XVIII.kerület kertes házakkal teli utcáira.Látnivaló itt már nem akadt.Mi a Tünde utcán haladtunk keresztezve az Álmos utcát is.Majd a Ferihegyre vezető útba torkolott ez az utca.Itt elfordultunk Kőbánya-Kispest vasútállomás felé,de addig még volt jó három kilométer és hát...egy valóságos lepratelepen keresztül vitt az út.Meglepődtünk,hogy a városba bevezető út ennyire semmilyen...Elhanyagolt,lepusztult házat mindkét oldalon,óriási forgalom,majd egy elfogyó járda ás átkelés a túloldalra itt már sehol...így aztán nem is tudtunk egy ponton az eredeti terv szerint haladni,de hála leleménységemnek ezt is megoldottuk!
A határkő emlékmű
Zolika kedvenc ucájánál
A Győmröi út felé mentünk.Utólag megnézve a térképet,lehet még így jártunk jobban.Végül elértük a kőbánya-kispesti vasútállomást,előtte a felüljárón haladtunk át,majd a Kökin keresztülmenve értük el az állomást.Már nem sok erőnk maradt így le is mentünk a vonathoz.Az jött így hamar be is szálltunk és leülhettünk végre.Lézer Jancsi újabb csoda vonata aztán csalódást okozott.Nem münködött a vécé és úgy fütöttek,hogy majdnem elégtünk.Érdekes,hogy minusz tíz fokban meg alig fütenek.Most plusz tíz volt.Végül is rendben és a késés ellenére időben hazaértünk. Háromnegyed hétkor már itthon voltam.A kilátó utáni szakaszt aztán alaposan megnyomtuk Zolikával és sikerült majdnem teljesen behozni a lemaradást.Azt kell mondjam jó buli volt.
Végállomás
A Cinkótai útig látványos volt a túra.A tó és a kilátó hozta amit elvártunk tőle.Aztán a négy kilométeres betonutas szakasz hosszú,unalmas és nehéz volt.A Keresztúri erdő aztán megint jó volt,de a végén a lepratelep nem volt kellemes.Azért remekül elvoltunk.Most mentünk húsz kilométert.Ez volt az év második túrája.Összesítésben harminc kilométernél vagyunk.Ez pedig jelenleg 15 kilométer/túra átlagot jelent. Végül is jó buli volt,remélhetőleg jön majd a folytatás!
Bár sok túránk érintette,átszállásilag vagy keresztül mentünk rajta,de maga Szentendre valahogy kimaradt a túrázásaink szemszögéből.Ugyan voltam itt osztálykiránduláson is jó negyven éve,de magára a városra már annak belterületére egyáltalán nem emlékeztem.Aztán Móninak is ígértem egy kirándulást még év elején,mondtam ő válassza ki a célpontot.Ő meg Szentendrét választotta elsősorban azok a bizonyos fent logó esernyők fogták meg.Ám az ide vezető kirándulás folyton halasztódott valami miatt,most december elején sikerült összehozni.Hát így utólag azt mondom nem a legszerencsésebb időpontot választottuk...Még elkísért minket Zolika is,de felhívtam a figyelmét rá,hogy Mónihoz a betegségéből fakadóan nem kis türelem kell,meg sokat nem fogunk tudni menni.A fél hetes zónázó vonattal indultunk és háromnegyed nyolcra pontosan beértünk a Déli pályaudvarra.Jött a neheze.Metróval kellett átmennünk a Battyhányi téri hévhez.A mozgólépcső meg a bottal járó Móninak nem kis kihívást jelentett.De ott voltam mellette,tartottam,fogtam és végül elég jól megcsináltuk a dolgot.Móni kicsit ugyan parázott és gyorsnak ítélte a mozgólépcső sebbeségét (hozzáteszem én is),de rendben odaértünk a hévhez.Azzal pedig kilencre már Szentendrén is voltunk!Kellemetlen meglepetés volt,hogy zárva volt az a büfé,ahol akkor ittunk kávét amikor a Spartacus ösvényre mentünk Zolikával.
Szentendrén hosszú évek után
Reggel még Dunaújvárosban viszonylag jó idő volt,de Budapesten is a Délibe.Ehhez képest Szentendre szürke,ködös,nyirkos és hideg idővel fogadott.Ennek örültem volna egy túrán,de ez várostúra volt,nem ide való volt ez az idő most.Sikerült egy kávét inni,aztán elindultunk a belváros felé amely kb.egy kilométerre lehetett.Már az első métereken szép volt Szentendre,de nem volt kellemes ebben a fos időben trappolni,amely ugyan fokozatosan javult,de egészen nem lett jó az idő végül is.Elértük a fő utcát,hát akkor elkezdtünk rajta trappolni.Adventi vásár volt,de délelőtt fél tízkor még sokminden nem volt nyitva,persze ez fokozatosan változott ahogy telt az idő.
A főutcához érve
Az utca szerencsére meglehetősen hosszú volt,sok látnivalót kínált.Ami feltünő volt,hogy egyre szaporodtak az emberek,de magyar szót csak elvétve hallottunk.Na meg gondoltuk iszunk majd egy forralt bort,de az árak persze még a balatoni áraknak is odavertek..Ettől függetlenül és a hideg szar időtöl függetlenül minden szép volt és érdekes.Nem tudtunk örült tempót diktálni,hisz Móni a botjával nem tudott gyorsan jönni.Elértük a főteret is,az is nagyon szép volt.Fent lampionok sorakoztak a központban meg ott volt egy szép karácsonyfa.Egész klassz volt.Lassan araszolgattunk tovább.
Haladunk,előttünk a főtér
A főtéren
Az utcából nyiló kis sikátorok jelentettek még látnivalót,de ezek az igazi sikátorok voltak,pont olyanok amiket az ember elképzel.Volt egy elágazás a főtérnél balra és jobbra lehetett menni.Én balra mentem volna,Móni erősködött,hogy jobbra menjünk tovább a főutca nyomvonalán.Ekkor ennek nem tulajdonítottam jelentőséget.Kerestük az esernyőket és fogalmunk sem volt róla,merre lehet.Azonban mentünk,mendegéltünk pár méter és egyszer az egyik jobbra nyíló utcát ott voltak az esernyők...Leesett állal kérdeztem Mónit,hogy honnan a picsából tudta,hogy erre kell jönni?Figunk nem volt Zolikával merre kell keresni az esernyőket,Móni pedig egyre erősködött,hogy erre kell jönni?Honnan tudta,ha életében nem járt még itt?Megint az jutott eszembe mint annak idején a nagylóki túrán amikor Móni vezetett ki minket a szarból a nagy túrásokat,szóval arra gondoltam,hogy ismét túlvilági segítséget kapott és Gergő sugallta neki az irányt.... Így vagy úgy,de ott voltak az esernyők!
Nem akkora nagy szám,mint reméltem,de persze nem rossz!
Alulnézetből
Mindig jött valaki így nagyon nehezen tudtunk csak képeket csinálni.Persze,hogy mindenki itt akart fotózkodni.Nagy nehezen sikerült.Aztán ahhoz képest,hogy Mónit ez fogta meg amikor célpontot kellett választani,sokáig nem érdekelte a dolog...Na mondom fasza.Mentünk tovább,nézegettük a bazárokat,itt-ott fotózkodtunk is.Továbbra sem volt jó az idő.Móni meg kezdett kifáradni.Hát ennél sokkal többet bírt azokon a túrákon amikre elvittem a betegsége után is.A cipőre fogta,hogy nem a megfelelő lábbeliben jött.Alig mentünk jó indulattal is ha három kilométert eddig...Még nem akartunk végezni.Kicsit a szar idő ellenére is javasoltuk üljön le egy padra.Ez megtörtént majd mentünk tovább.
Kell fotó az esernyőkkel!
Egy igazi sikátor
Fotó az egyik hangulatos mellékutcánál
Egy ponton leértünk közel a Dunához.Ha már itt voltunk kinéztünk oda.A szürke misztikus időben egy túrán azt mondtam volna,hogy klassz,de most valahogy nem jött be.Hangulattalan volt kissé.Vissza is mentünk a városba.Jó darabon még mentünk tovább,majd az egyik templomnál visszafordultunk.Mónira itt jött rá az éhség,mondjuk mi is kezdtünk éhesek lenni.Nem volt borítékolható,hogy a drága főutcán találunk elfogadható árú helyeket.Aztán egyet mégis találtunk a városháza közelében,így beültünk.A szép kártyát is elfogadták,így nem a kézpénz látta kárát egy kis ebédnek.Nagyon kellemesen megkajáltunk,kicsit fel is melegedtünk és még sütit és kávét is fogyasztottunk.Ez jó volt,ha erre járunk még,ide fogunk jönni enni.Tudniillik szinte mindenhol van már egy bejáratott törzshelyünk amerre kirándulgatunk az országban.Itt ez lesz.
A Duna Szentendrénél
Biztos jó időben egy kellemes hely lehet...
A pihenő nem sokat segített Mónin.Elgémberedett és alig tudott tovább jönni,de kicsit aztán azért javult.Még mentünk a hangulatos mellékutcákon kicsit,majd újra visszatértünk a főutcára már visszafele irányba.Csak nem bírtuk ki és Zolikával lenyomtunk egy forralt bort,feltehetőleg a legolcsóbb helyen.Majd elvégezte mindenki a kis dolgát.Láttam Móni teljesen elkészült az erejével így visszaindultunk a hév állomásra.Az ezen a napon szürke és barátságtalan Szentendrén kb.három és fél órát töltöttünk,testvérek között is igen kevés,de ennyit bírt ma Móni.Így indultunk haza.Majd egy kellemesebb napon max Zolikával visszatérünk alaposabban körülnézni.Így sem volt ez rossz.Tudtuk,hogy Móni nem fog sokat bírni,de ennyire kevésre mi sem számítottunk.
Hangulatos utcák
Hamar elértük a hévet és a hazaút sima volt,a mozgólépcső okozott újra némi izgalmat,de simán hazaértünk végül is,már négy óra előtt.Kétségtelen,hogy Szentendre szép.Sőt gyönyörű!De most nagyon rossz időpontot választottunk ami elsősorban az én hibám-Móni pedig a rossz cipő választás miatt a szokásosnál is kevesebbet bírt.Na nem baj,így alakult.Valószínűsíthető,hogy visszajövünk majd egy kellemesebb időben,jobban körülnézni.Egy kis kiruccanásnak jó volt.Természetesen ez nem minősül túrának,de ha összeszámolom kb. hat kilométert sétálhattunk.Szóval visszajövünk még mert van itt látnivaló bőven!Film most nem készült.
Ez az év szerencsére bővelkedik meccstúrákban.Most is egy ilyenre készültünk.Mivel a csapatunk nagyszerűen szerepel a bajnokságban,hiszen tíz forduló ment már le és még nem kaptunk ki,úgy döntöttünk elkísérjük egy rangadóra.Hiszen pont az egyik fő riválissal játszik a 11.fordulóban.Méghozzá Pesterzsébetre tértünk vissza,ahol tavasszal is voltunk.Ellenfelünk értelemszerűen a pesterzsébeti csapat volt az Erzsébeti MTK,amelyet csak úgy becéznek a helyiek,hogy Liza.Nem indultunk korán,hiszen nagyon nagy programot a meccsen kivül nem terveztünk,így csak a fél tízes vonattal keltünk útra Zolikával.Kelenföldön szálltunk le 11-kor.Amikor itt szállunk le bármilyen okból is mindig benézünk közeli törzshelyünkre a Lakat kocsmába.Ez most is így történt.
Törzshelyünk Budapesten a Lakat kocsma
Ám mivel előző nap délután a haverokkal volt egy kis összeröffenés,piázni most nem volt kedvünk.Egy-egy kávét ittunk csak meg.Na is mivel nem volt éppen bent senki,végre csináltam is egy fotót a kocsma belső teréről.A kávé végeztével meg nekivágtunk Pesterzsébetnek.Természetesen ahogy szoktuk gyalog a Közvágó-hídig ami majd öt kilométer.Így a túra most is megvolt.Zoli még agyalt rajta,hogy menjünk már be nézzük meg a Kelenföldi pályaudvarnál épült okosplázát.Ugye írtam róla már,Gergőnek is van egy ígéretem,hogy egyszer bemegyek....de annyi időnk nem volt,hogy ez beleférjen.Mondtam Zolinak majd visszafelé ha lesz időnk benézünk.Jókat beszélgetve sétáltunk egy Közvágó-hídi hévig.Meglepő volt az Etele út másik végénél a tömérdek szemét a házak előtt...Képeket itt most nem csináltam.Hévvel gyorsan lezúgtunk Pesterzsébetre.Ott se szándékoztunk városnézést csinálni,de valami kajcsit bekellett szerezni.Ez csak egy Pennybe tudtuk megejteni.Innen sétáltunk ki a helyi stadionba.A Kelenföldi pályaudvartól mindent összevetve azért így is gyalogoltunk már vagy 8 kilométert.Háromnegyed órával a meccs előtt értünk ki a pályára.
Az Esmtk stadion bejárata
Ötszáz forinttal olcsóbb volt a belépő mint a mi stadionunkba,mondjuk a színvonal is legalább ennyivel gyengébb volt,persze ez egy nagyon öreg stadion,Miután jegyet vettünk és megmotoztak az első utunk a budihoz vezetett elvégezni a szükségleteket.Majd a büfénél vettünk italt és lilahagymás zsíros kenyeret.Ki tud ilyennek ellenállni?Árakba viszont sokkal jobb volt mint a dunaújvárosi stadion büféje!A büféssel ahogy tavasszal most is kellemesen elbeszélgettünk!Majd elmentünk a vendégszektor lelátójára.Ami ugyan fedett volt,de mindössze két soros.Itt megettük a kenyeret majd az italunkat kortyolgattuk ami most üditő volt.Majd lejebb mentünk a korláthoz ahogy áprilisban is.Itt meg az itt tartozkodó egyik rendezővel beszélgettünk el.Azért érdekes,hogy idegenekkel milyen szépen eldumálgattunk.A csapatok közben melegítettek.
A vendégszektor
Ugye itt tavasszal kikaptunk 2-1-re.Reméltük,hogy most kellemesebb élményeink lesznek,hiszen veretlenül érkeztünk ide.Folyt a melegítés,majd lassan kezdődhetett a meccs.Egy gyászszünettel kezdődött a rangadó.Mivel mindkét csapat színe piros-fehér volt és a hazaiak voltak a pályaválasztók,ők választhattak,hogy milyen mezben játszanak.A pirost választották,így nekünk lekelett mondani a szokásos piros szerelésünkről és fehérben léptünk a pályára.Mondjuk ennek különösebb jelentősége nem volt,max ha valaki babonás akkor esetleg.Elkezdődött a mérkőzés!
Melegítenek a mieink
A mieink
Ha látványos játék nem is folyt a pályán,kemény küzdelem az igen.A mieink állták a sarat,támadgattunk is,de különösebb elképzelés nem volt a játékunkban.Ahogy teltek a percek a hazai csapat meg elkezdett egyre jobban játszani.Fölényük a 31.percben érett góllá.Már három meccs telt el úgy,hogy gólt sem kaptunk,itt most sikerült egyet összehozni,természetesen a védelem kapitális hibájából.Ezután próbáltuk felvenni a játék rítmusát,de nem jött össze semmi,a haza csapat pedig még a félidő vége előtt egy gyönyörű támadásból ismét betalált!Már 2-0-ás hátrányban voltunk!Hát ez nem alakult jól!
A félidei állás
Mi is itt vagyunk!
Ez a sokk újra egy budi látogatást kívánt és egy újabb zsíroskenyeret a szünetben.Ismét váltottunk pár szót a büféssel.Ezzel mondjuk odavertek ránk,a mi büféseinkkel még soha nem tudtunk beszélni...Majd visszamentünk a helyünkre.Meglepő volt,hogy a vendégszektorba mennyi vendégdrukker volt! Voltunk vagy ötvenen!Mondjuk szurkolás az semmi nem volt,két gyerektől hallottam néha azt.hogy hajrá Újváros,meg én kiabáltam be néha.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,hogy sikerül visszajönni a meccsbe és legalább döntetlenre menteni azt.Támadólag is léptünk fel a második félidőben.
Támadunk,de nem akar sikerülni...
Voltak periódusok amikor odaszegeztük a hazaiakat a kapujuk elé,nagy mezőnyfölényben játszottunk,de nem volt átütő erő a támadásainkban,így nem sikerült kozmetikázni az eredményen.A második félidőben nem esett gól így maradt a 2-0 és elszenvedtük ebben a bajnokságban első vereségünket.Az első szopás megtörtént.Ez a pesterzsébeti pálya nem jó ómen.Eljöttünk tavasszal és most is,mindkétszer kikaptunk.A bajnokságban ezzel a vereséggel ugyan maradtunk harmadikak,de az első kettőtöl jelentős hátrányba kerültünk...Hát ez van,nem lehet mindig győzni,de most jól jött volna.
Az első szopás
Meccs végén még volt egy utolsó budi látogatás majd elköszöntünk kedvenc büfésünktől is.Aki sok sikert kívánt nekünk.Visszasétáltunk a hévhez.Útközben egy pizzázóban még vettünk némi elemózsiát.Annélkül,hogy pontosan tudtam volna merre is kell menni,baromi könnyen visszataláltunk a hév állomásra.Egy hév éppen az orrunk elött ment el,de húsz perc múlva jött a másik.A Közvágó-hídnál meg most villamosra ültünk,gyalog már nem értük volna el a hazafelé menő vonatot Kelenföldön.A pályaudvarhoz érve megvettük a jegyeket,majd mivel volt még félóránk,mondtam Zolinak menjünk akkor be és nézzük meg az okosplázát.Így valóra válthattam Gergőnek szánt ígéretemet.Ugye mindez azért mert ezt a plázát akkor kezdték el építeni amikor Gergővel jártunk erre meccstúrákra és még a pláza helyén lévő bokroknál húgyoztunk...Úgy volt ha kész a pláza megnézzük majd.Gergő ezt már nem élte meg,én meg megígértem,hogy majd vele a szívemben egyszer megnézem.Ez most megtörtént.
Az okospláza
A pláza végül is szép volt.Mondtam Zolikának az egész bejárására nincs időnk,de nézzük meg az első emeletet és azt járjuk körbe.Az okospláza annyira okos volt,hogy felfelé menet a mozgólépcső nem ment!Okosan rávett mindket,hogy mozogjunk!Odafenn egy robot fogadott,de körülrajongták ott,igy nem sikerült beszélni vele.Körbejártuk a szintet meg minden,szép volt jó volt,de ez nem a mi világunk...Csilivili miközben az emberek lassan éheznek az országban...Még egy játékboltnál nézegetük a dolgokat.Zoli egyik barátnője nagy röfi rajongó és ott plüssröfiket találtunk dögivel...jó lesz majd alkalom adtán ajándéknak...
Csilivili
Röfi hegyek...
Végül aztán vonatra szálltunk és különösebb probléma nélkül fél kilencre haza is értünk.A vereség ellenére ismét elvoltunk.Mindig jó kimozdulni legyen bármi is az oka.A csapat most hétvégén nem játszik.Két hét múlva ismért idegenbe megy,Berkenyére ami újfent esélyes egy meccstúrára.Három hét múlva meg egy újabb rangadó,de már itthon.Na hát akkor ez volt az első szopás története.
A buli harmadik évfordulóján ideje,hogy megemlékezzek erről.A meccstúráink mindig is jó bulik voltak,amelyek általában arról szóltak,hogy elkísértük csapatunkat egy-egy idegenbeli mérkőzésre ha egy olyan településen játszott amely tömegközlekedéssel viszonylag könnyen elérhető volt.A meccs szinte mindig a délutáni órákban volt és mi reggel vagy délelőtt érkeztünk,hiszen összekötöttük a kellemest a hasznossal.Így kirándultunk egyet az adott településen ahol éppen a csapatunk játszott.Kirándulás végén mentünk ki a helyi focipályára vagy stadionba megnézni a meccset és annak végeztével indultunk haza.Ezek mint mondtam mindig jó bulik voltak még akkor is amikor kikapott a csapatunk,hát még mikor győztünk!Akadt pár meccstúránk a múltban Gergővel,mégis kiemelkedik ezek közül a szinte napra pontosan három évvel ezelőtti dunaharaszti meccstúra.Amelyről három évet visszalapozva a blogban találunk részletes beszámolót.Most lássuk,hogyan emlékszem erre vissza három év távlatából.
Indulás a mérkőzésre!
Dunaharasztiban játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk,na nem a helyi erőkkel hanem a Dunaharaszti szomszéd településének csapatával a Taksonnyal.Azért itt mert a taksonyiaknak nem volt megfelelő pályájuk,hogy megtudják rendezni a mérkőzést.Dunaharaszti elérhető távolságra van Dunaújvárostól és a közlekedés is jó oda,így nem kellett túl korán indulnunk.Természetesen vonattal vágtunk neki az útnak,már itt az állomáson bohóckodtunk Gergővel,a csapat sáljával pózoltunk.Gergő halála után sokan ezzel a képpel emlékeztek meg róla....A vonat jött amelyről aztán Kelenföldön szálltunk le.Átkellett menni a Közvágó hídi hév állomásra,ugyanis hévvel mentünk tovább.Ez nem volt közel,de mivel bőven volt még időnk,ráadásul Dunaharaszti olyan sok látnivalót nem ígért,úgy döntöttünk átsétálunk a hévhez.Ez Kelenföldtől egy jó 5km-es séta nagyjából.Viszont amiért kifejezetten a gyaloglás mellett döntöttünk az a Bikás parki Grosics szobor volt.Az Aranycsapat kapusának szobrát nem olyan rég állították és mindenképp megakartuk nézni és a tiszteletünket kifejezni a Fekete Párdúcnak!Erre ez a séta a hévig tökéletes alkalmat kínált.
Grosics Gyula akit tiszteletbeli dunaújvárosi drukkernek fogadtunk
Könnyen meg is találtuk a szobrot akiből aztán tiszteletbeli dunaújvárosi drukkert faragtunk.A sálat egy-két fotó erejéig ráraktuk.Örültünk,hogy sikerült ide is eljutnunk,de mennünk kellett tovább.Egy Aldinál útközben vettük némi kaját és italt,majd a Lágymányosi,ha így jobban tetszik a Rákóczi-hidon sétáltunk át Pestre a Közvágó-hídig.Kifejezetten kellemes séta volt egy kifejezetten kellemes időben.Ezért is jut eszembe Gergő mindig amikor a Rákóczi-hídon megyek át... A hídhoz már közel volt a Közvágó-hídi hév.Ez amúgy a ráckevei hévnek a pesti végállomása.Hévre ültünk és innen döcögtünk ki Dunaharasztiba ahol megállt ez a hév.Nem igazán volt szép vagy korszerű a hév vagonja,gyorsan sem ment,mégis élveztük az út minden centiméterét.
Gergő a sállal és a násznéppel
Dunaharasztiba érve még bőven volt időnk a meccsig,természetesen ahogy máshol is,itt is úgy döntöttünk,kicsit megismerjük a várost.Rögtön először a helyi templomnál egy ünneplő násznépbe botlottunk.Gergő rögtön elkezdett hülyéskedni.Tudni kell róla,hogy rendkívül szeretett hülyéskedni,viccelődni vagy éppen mulatságos dolgokat létrehozni.Így az ünneplő násznép szomszédságában elővette a csapat sálját és úgy pózolt háttérben a tömeggel.Természetesen senkit nem érdekelt a hülyéskedése a násznép mással volt elfoglalva,de ő élvezte az egészet,én meg élveztem,hogy élvezi...Ezután vetettük be magunkat a város rejtelmeibe.Csakugyan,sok látnivaló itt nem volt,ami volt az mondjuk klassz volt.Így vagy úgy,tökéletesen elvoltunk.
A Ráckevei Dunánál
Kimentünk a Ráckevei Dunához,ez a rész ligetes,parkos és szép volt.A Duna meg itt abszolúlt nem volt széles.Itt volt az a híd amelyen a hév megy át a Csepel-szigetre.Persze mint mindenhol itt is fotózkodtunk.Ma már tudom mekkora értéke van ezeknek a képeknek...milyen jól tettük,hogy készültek képek itt is.A ligetet járva egy focipályára leltünk amely úgy tűnt tökéletes alkalmas lehet a Taksony-Dunaújváros meccs megrendezésére.Ám a mérkőzésre nem itt került sor,hiszen van a városban egy lepusztult stadion,majd ott.Ez a pálya mellett volt Dunaharaszti legmagasabb pontja,egy domb amely nekem mesterségesnek tűnt.Egy lépcső vezetett fel,de odafenn kilátás nem volt.Csak az előbb említett focipályára láttunk le.Sebaj.Ez nem szegte kedvünket.Jól éreztük magunkat.Ezután letudva a ligetes dunamenti részt,sétáltunk be a belvárosba.
Útközben a belváros felé Dunaharsztiban
Nagyon sok minden érdekesség a városban nem volt.Egy parkra akadtunk itt is.Ez mondjuk úgy tetszett.Tele volt jobbnál jobb emlékművekkel,amelyeknél szintén készültek képek.Ezt letudván pedig a várost jártuk,de különösebb látnivaló már tényleg nem akadt.Lassan közeledett a meccs kezdése.Így elmentünk a stadionhoz ahová aztán besétáltunk,persze úgy,hogy jegyet azért vettük.Valóban ütött-kopott megviselt kis stadion volt.A hazai szurkolók közé álltunk,akikkel kellemesen elbeszélgettünk meccs közben.Semmi gyűlölködés vagy harag nem volt mert mi a vendégcsapatnak drukkoltunk.A meccset aztán megnyertük 1-0-ra így aztán végképp kellemes élményekkel indultunk haza.Vissza Pest felé a héven volt még egy kellemes szitu.Egy lánybanda alighanem leánybúcsút tartott és a menyasszony jelölt egyszer csak mellénk ült.Kérte,hogy írjunk a naplójába valamit,mert most lesz az esküvője és írjunk valami szépet...
A dunaharaszti stadion
Én persze írtam valami jókívánság félét,már nincs meg emlékeimben,hogy mit...az viszont nagyon is megvan amit Gergő írt bele.Ha már szépet kellett írni,ő bizony szépet írt....mert amit írt abban benne volt az egész személyessége amit őt jellemezte.Ezt írta a lány naplójába: "Hajrá Újváros!" Ezzel azt hiszem mindent elmondtam...Sosem felejtem el.Számomra rendkívül felemelő pillanat volt,azok után meg ami Gergővel történt különösen az!Persze ott aztán végigröhögtük ezt.Fantasztikus,csodálatos élmény ma is...
Visszaérve a Közvágó-hídhoz most a Népligeti busz pályaudvarra igyekeztünk.Ami nem volt olyan messze mint a Kelenföldi állomás,de ez sem volt közel.Végigtrappoltunk a Könyves Kálmán krt. mentén a hévtől a Fradi pályáig.Itt is az van,hogy ha valahányszor erre járok azóta,mindig Gergő jut eszembe,hogy itt trappoltunk a dunaharaszti meccstúra után...
Dunaújváros drukkerek mindörökké
Busszal jöttünk haza.Nagyon elégedettek voltunk a nap történéseivel.Remekül elvoltunk tényleg.Az évek távlatából is azt mondom,hogy ez volt a valaha volt legjobb meccstúránk.Rengeteg élmény ért útközben oda is,vissza is,a csapat is győzött,Gergővel meg végignevettük az egészet.Jó visszagondolni erre a szívemet melegíti az emlék,de a legjobb az lenne ha nem kéne erre így visszaemlékezni,hanem itt lenne velem Gergő és holnap egy új kalandra indulnánk...
