2017. június 30., péntek

Megértünk már 35-öt,bringázzunk most 35-öt!

Ez volt az első bringatúra szlogenje.Az akkor 35.-ik születésnapját ünneplő Dunaújváros egy 35 km-es bringatúrával (is) szándékozott ünnepelni 1985 májusában.Talán a túra kitalálója sem gondolta volna,hogy egy óriási,évtizedekre szóló eseményt talált ki és azt sem gondolta szerintem,hogy már az első bringatúrán jó ötezren vesznek majd részt.
Pedig így lett,az 1985-ben kitalált és megvalósított bringatúra a mai napig is minden évben megrendezésre kerül,több ezer résztvevővel.Az esemény a város életének részévévé vált,talán nincsenek manapság annyiat mint az első túrán,de igy is ezres nagyságrendű résztvevőkröl van szó a mai napig.

Rajtra készen
Szóval az első túra 1985 májusában volt,az útvonal pedig ami a mai napig ugyanaz,az a Dunaújváros - Nagyvenyim - Mezőfalva - Nagyvenyim - Dunaújváros volt ami pont 35km.
Kisebb módosítások voltak ugyan az útvonalban az évek alatt,de max.annyi,hogy a városból nem azon a része megy ki a mezőny ahol az első években,hanem egy másik kevésbé forgalmas helyen.Abban a szerencsés helyezeztben vagyok,hogy az első túrán ott lehetettem (és még haton az évek folyamán).Ennek az elsőnek az emlékeit próbálom most felidézni,bár lehet keverednek az emlékek a többi hat részvételemmel zajló bringatúrával,de a lényeg ugyanaz.Szóval még gyerek fejjel egy fantasztikus Csepel kerékpárral és pár haverral vágtunk neki az első bringatúrának 1985 tavaszán.

Eredeti kép az első túráról 1985-ből
A túra Dunaújváros főteréről indult (akkor Lenin tér).Hatalmas embertömeg volt ott már egy órával a rajt elött és persze nem unatkoztatták őket.Egy szinpadon mindenféle helyi résztvevő lépett fel addig is amig nem rajtolt el a mezőny.Szokatlan volt a sok ember,nem tudtuk hogyan indulunk majd el,sikerül-e baleset nélkül megúszni a rajtot?Hangos bemondó szinte percenként közölte,hogy nem versenyről van szó,hanem túráról,mindenki így viselkedj lehetőleg.Aztán semmi gond nem volt a rajtnál,mindenki tudta hogyan kell ezt csinálni.Természetesen levoltak zárva a város azon útjai ahol a mezőny haladt és persze rendőri felvezetéssel zajlott a túra.Jött velünk persze mentőautó is és szervíz autó is.Valamint a végén megint egy rendőrautó.Az út is végig bíztosítva volt.Tehát szervezésből már az első alkalomkor jelesre vizsgáztak a szervezők.

Úgy tudom egyik évben sem voltak gondok a rajttal
 Akkoriban még nem volt M6-os meg semmilyen elkerülö út,így egy darabig a 6-os főúton is kellett haladni,természetesen itt is biztosítva volt minden,nem voltunk veszélyben.A városban akkor óriási eseménynek számított a dolog,így a városból kivezető szakaszon emberek tömegei bámulták a bicikliseket.Élvezetes volt.A 6-os út után fordultunk be a Mezőfalvára vezető kisebb jelentőségű országútra,ez is végig bíztosítva volt.Kellett is,hisz a hatalmas mezőny az út egyik sávjában nem fért el,kellett az út teljes szélessége.
Dimbes-dombos szakaszok követték egymást így itt a puhányabbak tolták a bringákat a jobbak mint mi sosem szálltak le.Természetesen a mezőnyt kisérő rendőrautó és szervízkocsi mindig csak a mezőny végén haladó utolsó ember után haladt.Mi álltalában a mezőny első felében mentünk szinte mindig az első 200-ban.

Eredeti kép 85-ből,emelkedőn a mezőny,van aki tolja...
Nagyvenyimre -amely Dunaújváros és Mezőfalva között található egyetlen település- beérve is nagy embertömeg nézte az út melett elhaladó mezőnyt.Nagyvenyim után pedig már nem voltak akkora emelkedők,lehetett haladni.A mezőfalvi szőlőhegy mellett is elhaladva értünk be Mezőfalvára ahol az első alkalomkor a falu egyik parkjában volt a pihenő (ez az évek alatt változott,mert volt amikor a helyi focipályán volt a visszaforduló).Itt egy óra pihenés várt a mezőnyre,míg ez le nem telt nem lehetett visszaindulni.Itt is egy felálított szinpadon külömböző fellépők szórakoztatták a pihenőküket töltő túrázókat.Hagymás szíroskenyér járt körbe amelyből ingyen lehetett venni...Pazar szervezés volt!!!

Az élmezőny Mezőfalva határában
Mikor letelt az egy óra visszaindult a mezőny,itt sem voltak gondok a rajttal és természetesen itt is bámulták a bringatúrásokat a helyiek.Visszafele ugyanaz volt az útvonal ami idefele is,ugyanazok a biztosítások,kiséretek meg minden.Az út oda nekünk olyan 45perc volt meg vissza is,de voltak persze akik nem tudták 1 óra alatt sem teljesíteni a távot.A városba visszaérve a főtéren folytatodott tovább a parádé,Fellépők,tombola amelyen bicikliket lehetett nyerni meg mindenféle dolog!Tényleg egy fantasztikus rendezvény volt!
Az évek folyamán talán ha kétszer mosta el a túrát az eső,nagyjából mindig jó idő volt.

Mezőfalva
Varázslatos volt az első túra,azt a hangulatot nehéz túlszárnyalni,de az első öt év talán mindig ilyen volt.Aztán még kétszer voltam,azok sem voltak rosszak.Manapság talán már vesztett akkori varázsából a dolog,de még mindig egy nagyszerű esemény.Nem tudom részt veszek-e még egy ilyen túrán a jövőben,remélhetőleg igen,de már nem valószinű,hogy benne leszek az első kétszázban...

Nagyjából ez volt az útvonal,Mezőfalván szagatottal az a rész amikor
a focipályán volt a forduló


2017. június 27., kedd

A haldokló vár

Újabb döbbenet fogadott mai internetre való belépésemkor.Ugye a közelmúltban Zokni halálakor éreztem ilyent,van is erről blogbejegyzésem a májusiak közt megtalálod.
Talán kiderülhetett már,hogy az én kedvencem az bizony a Mecsek hegység,innen van a legtöbb bejegyzésem is,persze nem véletlen.Gyakorlatilag 1982 és 2009 között majd minden évben itt nyaraltam és voltak évek amikor nyáron kivül is eljöttem ide.Aztán 2009 óta ez alaposan visszaesett,nem jöttem már annyit,de mostanság újra több túránk célpontja a csodálatos Dél-Dunántúli hegység.A Mecsek keleti részének egyik ormán áll a fantasztikus kis vár a Máré vára.Rengeteg túránk vezetett ide az elmúlt 35 évben,vagy épp érintette a várat.Oly sokszor voltam itt,hogy a vár szépen lassan végérvényesen belopta magát a szívembe és első számú kedvencem lett az évek alatt.

Tiszta udvar rendes ház.Ezek jellemezték a Máré várat a 2015 elötti években
A várról is ide vezető túráinkról már bőven esett szó a blogomba (nézd meg a jobb oldali sávban a "Mecsek" bejegyzéseket).Egészen 2015-ig a vár ápolt és rendezett volt,vigyáztak rá.Nem egészen van róla fogalmam ki is volt ezekben az években a tulajdonosa,de a Fóris család kezelte és tartotta karban.Az id.Fóris után annak fia Laci bácsi volt a vár gondnoka.Rendkivüli népszerüségnek örvendett a várba látogatók körében,nem véletlenül!Emberszeretete,kedvessége,közvetlensége és tájékozottsága révén az emberek szerették a kis öreget.Ezenkivül a várat olyan rendben tartotta,hogy annál nagyobb rend még a világ ötcsillagos szállodáiban sincs!A kis öreget természetesen mi is hamar megkedveltük.

Gergő fiam Laci bácsival,azthiszem 2009-ben
A várat aztán 2013-ban felújították,az omladozó falakat rendberakták.Mindezt jó jelnek véltük.Vigyáznak tehát a várra felsőbb körökben is.Aztán ott kezdett sejleni valami,hogy az egész héten nyitva tartó várnak nyitvatartását hirtelen korlátozták.Már csak hétvégente volt nyitva.Ezt viszont már nem véltük jó jelnek,hisz az elmúlt három évtizedben mindig nyitva volt mindennap a szezonban legalábbis.Ez annyiban érintett eleinte kellemetlenül bennünket,hogy ide tartó túráinkat így szigorúan hétvégente kellett megejteni.
Na de ez legyen a legnagyobb baj!De nem ez lett...

Fentről is látszik,hogy rendben a vár,a kapunál Laci bácsi üldögél
Aztán mivel szereztem itt az évek alatt valamennyi ismeröst,sőt kicsit Laci bácsiékat is ismertem már,azthiszem tavaly télen írták nekem elöször,hogy a vár idén nem nyit ki..Tehát a 2016-os esztendőben a vár már nem tartott nyitva...hogy Laci bácsi sorsa mi lett azt gondolom nem nehéz kitalálni.Mondjuk véleményem szerint ezzel rúgta a legnagyobb öngólt az új tulajdonos...mert ha egyszer mégis megnyilna majd újra,Laci bácsi személye az legalább évi plussz 500 látogatót jelenthetett...Szóval a várnak új tulajdonosa lett,aki írt is nekem egyszer,köszönte hogy reklámozzuk a várat,ez tán még 2015-ben lehetett,ugyanis csináltunk a várnak egy facebook oldalt amely egyre-jobban népszerü volt már.Azt,hogy miért zárta be...halvány fogalmam sincs,mondjuk azt is hallottam,hogy ezután lett még egy új tulajdonosa a várnak,de ez csak félinformáció.

Csipet csapatunk az egyik túrán a várban
Aztán vártam,érdeklödtem,hogy idén 2017-ben kinyit-e a vár,de ahonnan válaszra méltattak ott is csak annyit tudtak,hogy nem tudják...Pedig már érne ide egy új túra,hisz nagyjából három évente elszoktam jönni ide és utoljára 2013-ban voltam.A napokban a híres közösségi oldalon valaki képeket osztott meg ami reménykedéssel töltött el.Képek voltak a várból,bentről.Rendben volt minden,próbáltam utána járni ezek friss képek-e,de ezt nem sikerült kideriteni.Aztán ma újabb kép került elő és ez már friss volt.Ime...

2017 június vége:nő a gaz a várudvaron...(forrás:elbiferrum.blogspot.hu)
A képen jól látható,hogy az udvaron nő a gaz...a képet készitő a zárt kapuból fotózta ezt.Az udvar amire Laci bácsi annyira vigyázott éveken keresztül.Számomra ez döbbenetes látvány.Az illető aztán ezt írta saját blogjába:
"Magyaregregy honlapja szerint "technikai okokból" tart zárva. Némi nyomozás szerint "kezelői megállapodás hiánya" miatt. 2015 óta nincs a várnak gazdája..."
Kezelői megállapodás...mit is jelenthet ez?Legjobban talán azt,hogy jópár embert ismét tök hülyére vesznek...nevetséges és szánalmas indok!

Hogy mit hozhat a jövő?Jelenleg nem tudom,ismerve ennek az országnak a mentalitását sok jót nem,de reménykedünk azért,hogy a vár nem lesz az enyészeté,nem nyeri vissza majd a természet,hanem majd lehetőleg a közeljövőben újra kinyit,az már csak álom,hogy Laci bácsi lesz újra a gondnok.Ha ez megtörténk természetesen egyik túránk újra erre tart majd!

Ilyen lehetett a vár a középkorban (forrás:kökövön.blogspot.hu)

2017. június 26., hétfő

Elöször a Vértesben - Oroszlány nem fogadott

Alig-alig maradtak emlékeim erről a túráról...
Az időpont 1989 január 15.Arra az évre ugyanúgy készitettünk egy bakancslistát mint manapság Gergő fiammal.Persze akkor Gergő még gondolatban sem létezett,viszont volt egy jó cimborám akivel lehetett remek túrákat tenni.Szóval 89-ben is minden elvolt frankón tervezve,jöttek is a túrák rendesen,mígnem augusztusba nagyon vágyott a társaságomra a hadsereg...behívtak katonának.Na de ez még januárban volt.Busszal keltünk útra a Fejér megyei Mórra.Meglepöen kellemes idő köszöntött ránk aznap,olyannyira,hogy Oroszlány határában pl. rövidújjúra vetköztünk!Már 8 körül Móron voltunk,az akkori buszpályaudvarról inditottuk a túrát.Célunk Oroszlány elérése volt,onnan ugyanezen az úton jövünk vissza Mórra.Nem akartunk időt vesztegetni,korán is sötétedett ránk pedig várt 40km!

Ez még Mór
Emlékezetem szerint a piros jelzésen indultunk és ezt követtünk jódarabig.
A köves hegyoldalon kapaszkodtunk fel a Vértesbe.Itt volt némi kiltásunk is az alattunk elterülő városra,talán pihentünk is itt kicsit.Sokat nem mert sötétedés elött akartuk teljesíteni a túrát.Úgy számoltuk 40km-et 8 óra alatt simán megteszünk.A köves rész után értünk be a vértesi erdőbe,amennyire visszatudok emlékezni szép szakasz volt és estünk keltünk a kövekben a gyökerekben é földre lehulló ágakban.A Lipa-kúti-völgyben haladtunk ahol a térképet nézve ott volt a Lipa-kút.Nem nagyon emlékszem rá,inkább arra,hogy voltak ott fák és mindegyik agyonra volt vésve,mindenki aki erre járt beléjük véste a nevét és a dátumot.
Mi is így cselekedtünk,ez az emlék világosan megvan.

Fába vésve
Alakult az idő,nagyon kellemes volt január közepe ellenére.Talán emlékeimben dereng,hogy tán ez volt minden idők legenyhébb januárja.Folytattuk az utat valami tábor de lehet,hogy kulcsosház mellett haladtunk el.Homályosak már az itteni emlékek.Jó haverok révén énekeltünk,na meg mivel 19 évesek voltunk a csajokat beszéltük ki útközben.Erre kicsit kezdett ingerszegénnyé válni a környezet.Pusztavám határában haladtunk el,rátértünk egy valószinüleg erdő gazdasági útra.

A Lipa-kúti-völgyben
Aztán nem is tudom hova tévedtünk.Alighanem már letérve a pirosról de az erdő gazdasági úton továbbhaladva a hegység közepén a semmibe egy három emeletes lakóház köszönt szembe!Nincsenek meg pontosan az emlékeimben hisz csaknem 30 év telik el azóta,talán ez lehetett a Szentgyöngyvár puszta és valami ipari telep lehetett,vagy tán bánya...a házban mindenesetre laktak!Így az az út lehet nem is erdőgazdasági út volt hanem azon közlekedhettek az itt élők.Elképesztőnek tűnt,azhittük cigányok laknak itt,de nem láttunk semmi ilyesmire utaló jelet,akiket láttunk fehér emberek voltak...Nem tudom azóta meg-e van még itt ez az épület,ha igen laknak-e itt manapság is?Valószinűleg nem.

Esőbeálló valahol a Vértesben
Rátértünk a piros4 jelzésre ez már Oroszlányba vezetett.Az idő egyre jobb lett,szinte meleg volt.Itt vetköztünk neki.Oroszlány határában leültünk kajálni még mindig csak pólóban!Már látni lehetett Oroszlányt.Az idő viszont már a delet ütötte.Lényegébe 4,5 óránk maradt sötétedésig.Ha ide közel 4órát jöttünk meggondolandó hogyan tovább...Előttünk volt Oroszlány,azon tanakodtunk bemenjünk-e a városba,persze a tanakodással is csak az idő telt.Ha bemegyünk kicsit szétnézünk azzal nagyon sok idő elmegy...necces kiérünk-e sötétedés előtt.Arra már nem emlékszem miért féltünk annyira tőle,hogy ránk sötétedik,fingom sincs miért.Az van meg,hogy a busz hazafelé valamikor fél6 előtt indult Mórról.Azt mindenképpen elakartuk érni...

Januári meleg Oroszlány határában
Végül arra jutottunk,hogy nem megyünk be Oroszlányba,visszafordultunk a város elött.Nagyjából másfél kilométer lehetett még a város.Oroszlány tehát nem fogadott,sem akkor sem később...hiszen ha tudom,hogy az elkövetkezendő 28 évben nem járok Oroszlányba,akkor biztos nem döntök a visszafordulás mellett.Szóval elindultunk vissza Mórra ráadásul ugyanazon az úton amin jöttünk.Akkor fejjel talán még nem tudtuk olyan jól megválasztani a túraútvonalakat mint manapság,internet sem létezett,csak egy papír térkép azon néztük milyen túrákat lehet tenni.Visszafelé bár nem diktáltunk gyilkos tempót,de azért mentünk folyamatosan.Valamikor fél 5 táján értünk vissza Mórra még sötétedés előtt a buszt is kényelmesen elérve.A 40km-et pedig 8 óra alatt ahogy azt becsültük is,simán megtettük.Hát nagyjából ezek az emlékeim maradtak erről a túráról.Ekkor jártunk elöször a Vértesben majd egy hónap múlva ismét.Aztán pedig 28 évnek kellett eltelnie egy újabb Vértesi túrához (ezek mindegyike olvasható a blogban a jobb oldali sávban a  "Vértes" felíratra kattintva).

Erre mehettünk



2017. június 22., csütörtök

Fél évi értékelő

Bár még június 22-ét mutat a naptár,olyan fokú hőhullám van,hogy úgy tünik ebben a félévben több túrát már nem teszünk.Így most teszek egy próbát és megpróbálom összefoglalni ennek a félévnek az eseményeit.Azthiszem van mire visszaemlékezni.

Egy túrákban igen gazdag 2016-os évet hagytunk magunk mögött,reménykedtünk egy hasonló folytatásban és eddig ez az év beváltotta a hozzáfűzött reményeket.
Nézzük a tényeket.Ezt hozta eddig a 2017-es esztendő.
13 túra
Ezek közül:
6 bakancslistás túra
1 be nem tervezett túra
4 környékbeli túra
2 helyi túra

2017 Bakancslista
Már korábban írtam,de akkor nézzük meg újra mi mit jelent nálunk:

Bakancslistás túrának hívjuk azokat a túrákat amelyeket elöre eltervezünk.Minden hónapban egy ilyent teszünk,ezeket a korábbi év vége felé terveztük el.Több dátumot kijelölünk az adott hónapban erre az eseményre és az útvonalat is elöre megtervezzük.
Ettől csak a legritkább esetekben térünk el és csak nyomos okból.

Be nem tervezett túrának hívjuk azokat a túrákat amelyeket nem terveztünk el elöre.Ezek hirtelen,véletlenszerűen valósulnak meg,olyankor ha például több idővel vagy több anyagi fedezettel rendelkezünk mint amivel elöre számítottunk,ilyenkor megragadjuk az alkalmat és elmegyünk valahova túrázni,lehetőleg nem a környékre.

Környékbeli túráknak hívjuk a lakóhelyünktől legalább 5km-en kivüli,de 40-45km-en belüli túrákat.Ezek sincsenek elöre eltervezve,legalábbis olyan formán nem mint a bakancslistás túrák.A hónap elején azért eltervezzük ezeket is.

Helyi túra pedig az amit a városunkban illetve 5km-es körzetében teszünk meg.

Jégzajlás a Dunán
Az évet egy helyi túrával kezdtük -11 fokban január első szombatján.
A helyi Duna öblöt akartuk végig járni és a Szalki-sziget északi végébe elmenni megnézni a jégzajlást a Dunán.Ám olyan fokú hideg szél fújt és olyan hideg volt,hogy a túrát féltávnál megszakitottuk.Így ez lényegébe csak ennyi volt.
Így ennek a túrának ha osztályoznák 1-10-es skálán akkor nagyon jó idulattal adnánk csak 6-ost!

Következő hétvégén már jobb idő volt.Ekkor került sor idei első bakancslistás túránkra Budaörsön a Csiki-hegyekben.Célunk elsősorban a Sorrento sziklák voltak.A kezdeti nehézségek után amit a fel nem festett jelzések jelentették,egy szuper,látványos túra alakult ki,ráadásul hóban!A Sorrento sziklákon kivül még megmásztuk az Odvas-hegyet és a Kőhegyet is.Ha osztályozzuk akkor ez a túra bizony 10-es!

Kőhegy Budaörsnél
Februárban a jeges Rám-szakadékba terveztük idei második bakancslistás túránkat.Reménykedtünk benne,hogy sok jeges csodát látunk a Rám-szakadékban.Így is lett,részben hóban,részben jégben a Rám-szakadék és az utána lévő szakasz lenyügöző volt!Ám nem számoltunk a szurdok nehézségeivel.Az eleinte még nem túl nehéz Rám-szakadék a szurdok közepénél a jegesedés miatt elkezdett rendkivül nehéz és veszélyes lenni.Egy ponton majdnem visszaestem a vízesés tetejéről,egy másikon meg úgy tünt ott ragadunk a szurdokban.Az utolsó vízesésnél a jeges terepen szinte lehetetlenség volt felmenni,visszamenni is esélytelen volt,mert úgy tünt nagyot esehetünk...de nem adtuk fel és nem kis nehézség és ügyesség árán,megmásztuk a jeges vízesést és kijutottunk a Rám-szakadékból!Utána már szinte gyerekjáték volt a túra a látványos jeges Visegrádi-hegységben.Osztályozva ez a túra is 10-es volt!

Itt még szelíd a Rám-szakadék
Márciusban következett az első környékbeli túra.A Tolnai-hegyhátot indultunk felfedezni.Ez egy nagyszabású terv volt,az egész dombságot szeretnénk ugyanis bejárni,persze nem egyszerre,apránként,szakaszonként évi 3-5 túrával.Ennek első állomása volt ez.Simontornya és környékét jártuk be,itt is a kezdeti kilométerek jelentették a nehézséget,a jelzések hiánya miatt ott kellett lenni a szeren,hogy ne tévedjük el.Útközben sok szépet láttuk,megsimerkedtünk pl.Kisszékellyel a varázslatos tolnai településsel és elöször életünkben a Sió partján is túráztunk.Ám elszámoltuk magunkat.Térkép hiján az interneten próbálva utána járni a dolgoknak mi 18km-esnek számoltuk a túrát,ám az 24km volt.Igy alaposan elfáradtunk a végére.Jobban mint a jeges Rám-szakadákban.
Osztályozva ez a túra 8-as volt.

Simontornyai vár
Következett még márciusban az év harmadik bakancslistás túrája,mégpedig a Vértesben.
Kellemes terep,jó közlekedés,kiváló jelzések,nagyszerű látnivalók jellemezték ezt a túrát.Olyan érdekességeket láttunk mint pl.a Mária-szakadék a Körtvélyesi erdei temető a Vitányvár a Rockenbauer emlékfa vagy a Nagy Somlyó kilátó.Itt olyan kellemes volt a terep,hogy lényegébe el sem fáradtunk.Az idő is kiváló volt.
Osztályozva ez egy 10-es túra volt.

Vitányvár a Vértesben
Az áprilist egy környékbeli túrával inditottuk.A környék ismeretlen falvait akartuk bejárni.A tavaly már jól megismert Adonyból inditva a Cikolai-víz partján is haladva értük el Iváncsát a Mezőföldön,majd onnan váratlan dombság szerű tájakon mentünk át a fantasztikus Belioanniszra.Onnan pedig átmentünk Besnyőre.Így ez volt a Három falu túrája szinte tökéletes túraidőben.Ha osztályozzuk ez a túra 9-es volt.

Mezőföld Belioannisznál
 Április közepén jött a negyedik bakancslistás túra mégpedig kedvencünkbe a Mecsekbe!A virágzó medvehagymákat akartuk látni a Zengőn (mint három éve) ám úgy tünt egy héttel korábban jöttünk.Éppen csak megindult a medvehagyma virágzása,ez még nem hasonlított arra a gyönyörre amikor teljes a virágzás.Mit volt mit tenni azért a Zengő csúcsára felmentünk,majd onnan le Püspökszentlászlóra ahol egy helyi jóbarátomnak köszönhetöen a püspöki kastélyba is bemehettünk.Majd még a szép Takanyó-völgyet jártuk végig.Bár maradt némi hiányérzet a medvehagyma miatt,de igy is tökéletes túra volt!
Amúgy egy hét múlva óriási hó lepte el a Mecseket áprilisban!Így ha egy héttel késöbb jövünk akkor se látjuk a virágzást.Mindegy jövöre visszajövünk!
A túra persze így is 10-es osztályzatot érdemel.

Éppen csak kezdödik a medvehagyma virágzása
Április-május fordulóján környékbeli túra következett,a közeli Rácalmási-szigetre mentünk ki,annak déli részét jártuk be.A friss tavaszi zöldeségben a sziget nagyon szép volt,a magas vízállás miatt azonban nem mindenhova tudtunk elmenni ahova  szerettünk volna.Ám igy is remekül éreztük magunkat a túra pedig jól szolgálta a felkészülést a soron következő túrákra.A túra osztályzása: 9-es.

A kis Duna Rácalmásnál
  Május elején egy be nem tervezett túrát sikerült megvalósítani.Persze,hogy a Mecsekbe mentünk,az eddig nem ismert Csepegő-árkot fedeztük fel,érintettük a kedves kis Nyárádi kunyhónkat ahová 8 év elmúltával sikerült visszatérni és még a Farkas-árkot is végig jártuk.Elképesztően élvezetes túra volt.A Csepegő-árok látványos vízesései a kunyhó viszontlátása és a Farkas-árok szépségei az év talán legklasszabb túrájává tették ezt.
Nagyon jó volt,nagyon jól éreztük magunkat.Természetesen 10-es!

A Nyárádi kunyhó májusban
A Mecsek utáni héten jött a Visegrádi-hegység a tervezett bakancslistás túra májusra.A Vadállóköveket és a Prédikálószéket szándékoztunk meghóditani.Kicsit tartottam ettől a túrától a meredek hegy megmászsása miatt,aztán mégsem volt olyan durva mint amilyennek vártam.A Vadállóköveknél az ország legszebb tájára nyilt kilátás csak úgy mint a Prédiklálószék vadiúj kilátójából.A Szőke-forrás völgyében visszafelé pedig a klima volt kellemes.Elmentünk még a dömösi prépostsági altemplomhoz ahol egy kedves kis gólyát Zoknit is megismertük.Egy héttel túránk után kaptuk a szomorú hírt:Zokni elhunyt...
Azért ez a túra így is 10-es persze.

Vadállókövek
Május végére maradt egy helyi túra,egy vasút vonalat jártunk be amit már vagy 10 éve terveztünk,de mindig akadt valami más érdekesebb túra ezért ez mindig elmaradt.Most megvalósítottuk.Igazából sok látványosság ezen a túrán nem volt a várost kerülte meg ez az ipari vágány,itt-ott ugyan volt némi szép rálátás a városra egy-két vadat is láttunk,de nem ez marad a legemlékezetesebb túránk az is bizti.Ráadásul itt a lábam is pokolian fájt amit ugyan nem a túra hanem a munkahelyi bakancsom okozott.Osztályozva: 7-es.

Dunaújváros vasútállomás
Júniusban egy környékbeli túra keretében folytattuk a Tolnai-hegyhát felfedezését.Pincehely és környéke következett ahol elöször találkoztunk életünk során a Kapos folyóval.Itt is a jelzésekkel bajlodtunk,úgy látszik ez az egész dombságra jellemző.Aztán persze erre is csodás tájakon és falvakon vezetett az út.Nagyszékely például maradandó emlék maradt,itt ugyanis csak II.világháború elötti házak vannak!A már ismert Kisszékelyen fejeztük be a túrát,ahol szombat délután nem találtunk nyitva tartó kocsmát.
A túra igy csak 9-es.

A Kapos Pincehelyen
A félév utolsó túrája az év hatodik bakancslistás túrája volt.Ez szántuk az év fő túrájának.
Alighanem igy is lett.Oda mentünk ahol Felvidék kezdödik.Somoskőn léptük át az országhatárt ahol a Somoskői várban gyönyörködtünk majd rendkivül sok látnivaló kisérte végig a túránkat.Mint pl.a Bazaltorgona,a Kőtenger,a Macskalyuki kőbánya,a felvidéki gyönyörü tájak.Szuper volt Siatorska Bukovinkán a sör!Somoskőújfalunál tértünk vissza az országba.Páratlan gyönyörü túra volt!Alap,hogy 10-es!

Felvidék a Karanccsal
Hát ez eddig az idei termés.Azthiszem elégedettek lehetünk,a terveink valóra váltak és csodás,fantasztikus helyeken voltunk.Ám a folytatás nem igérkezik egyszerünek...vannak gondjaink bőven,de merem remélni,hogy ez túrázásainkat csak kis mértékben befolyásolják majd.Idáig 13 túra volt,most jelen állás szerint cél a havi kettő,tehát még 12 ha lesz elégedettek leszünk,de még 10-nél is.

Minden eddigi túráról van részletes beszámoló ha végig lapozzátok a blogomat,ott megtaláljátok.Videó is van mindről ezek itt is és a you tube-n is láthatóak,ha valakit esetleg érdekel.Mindenkinek jó hátszelet jó túrázást a második félévben is!


2017. június 19., hétfő

Ahol Felvidék kezdődik

Tudtuk előre,hogy ez a túra az egész napunkat igénybe veszi,úgy is mondhatnám ez volt a leghosszabb egy napos túra,na nem távban,hanem időben.Éjjel kettő után kellett kelni és mire újra ágyba kerültünk az másnap éjjel egy óra körül volt.Tehát lényegébe 23 órát kellett fent lennünk,hogy megvalósíthassuk ezt a túrát.Persze megérte.Páratlan szépségű helyeken voltunk és már elözőleg a bakancslista összeállításkor ezt szántuk az év fő túrájának.A vonatunk éjjeli 3 óra 30.kor indult a dunaújvárosi vasútállomásról.Minden rendben volt vele,flirt révén kényelmes és gyors volt és nem voltak rajta sokan.Budapesten szálltunk át a salgótarjáni buszra,mégpedig úgy,hogy Kelenföldön szálltunk le a vonatról és a négyes metróval elmentünk a Keletiig,onnan pedig mivel még volt némi idő,elsétáltunk a Stadionoki buszállomáshoz.Döbbenetünkre a metróból kijövet esett az eső.Nem igazán ezt igérték mára,így levoltunk döbbenve.Na persze csak szemerkélés volt az az eső.

Somoskő vára lentről
Salgótarjánba érve szinte azonnal volt helyijáratos csatlakozásunk túrakiindulópontunkhoz Eresztvénybe.Innen inditottuk a túrát,terveink szerint innen megyünk át Somoskőre ahol majd felmegyünk a várba.A Várhegy túloldalán ereszkedünk le ahol rengeteg a látnivaló.A Bukovinkai-völgyet érintve kezdjük meg emelkedésünket a Macskalyuki kilátóhoz és bányához,onnan pedig leerszkedünk Sátorosbányára,onnan pedig Somoskőújfaluba térünk vissza.Ez volt tehát az útvonalat érintő tervünk.Na akkor lássuk a részleteket.

Vár az eresztvényi útról
Az Ersztvényből Somoskőig tartó út csalódást okozott.Mivel jártam már itt évekkel korábban volt mihez viszonyítanom.Az útat sok helyen benőtte a növényzet,a pihenő helyeket Petőfi emlékfát szintén.A korábbi pazar kilátás szinte megszűnt,szintén a növényzet miatt.Egy-egy helyről volt csak némi kilátás.Így értünk be Somoskőre.Leérve a főtérre úgy döntöttünk nem megyünk fel a várhoz hanem elhúzunk jobbra megnézni mi van arra.Egy apró észrevétem még az Eresztvényből jövő útról: az úton régen és a térkép szerint is a piros jelzés vezetett végig jól jelezve.Most,hogy jöttünk mindenféle jelzést láttunk épp csak a pirosat nem...vajh hova tűnhetett a régi kifogástalan jelzés?Szóval mi meg lementünk jobbra,egy szép réten találtuk magunkat ahonnan pompás rálátás volt a várra (felső kép).Itt volt az országhatár is és mint később kiderült a Bukovinkai-völgy vége is.Itt ment be a patak a völgybe.

Sorompó a határon,fent a vár
Még nem szándékoztunk átmenni a határon,inkább akkor felfelé vettük az irányt a várhoz.A vár alatti Petőfi ligethez érve végre megérkezett a jó idő.Elmentek a felhők,kisütött a nap és innen aznap már nem volt gondunk az időjárással.A ligetben megkajáltunk mielött felmentünk volna a várba,úgy tünt nincs erre senki és a várban sem.Erre hirtelen megjelent vagy 15 autó,jöttek a műmájerek...el is lepték a parkot és a várat...Mi még megnéztük az emlékműveket és a Petőfi kunyhót amely a költő 1845-ös látogatásának emlékét őrzi.A kunyhó amúgy az eredeti mása,az összeomlott 1965-ben.Ezután aztán átmenve a határon felmentünk a várba.

A Petőfi liget,a távolban a Salgó vára

A nyugati torony a határról
A várba meglepő módon ingyen mehettünk be,a jegyszedő tán elaludt...Mivel már voltunk itt párszor,ismertük.Minden zúgát megnéztük,felmentünk az ép nyugati toronyba,a kilátós keletibe,az alagútba.Telt ház volt.A 15 kocsival jött népség éppen itt tartozkodott...A vár hozta a szokásos magas színvonalát,a napfényes időben a kilátás is tiszta volt a szélnek hála semmi pára nem zavart be.Egyszer csak arra eszméltünk,hogy csend van...elment a népség!Lementek a bazaltorgonához,így mi még vártunk kicsit a várban.Nézelödtünk végre nyugiban.Nehéz szívvel hagytuk aztán el most is a várat.Nem tudom mikor jövünk legközelebb...jövünk-e még?

A várudvar
A nyugati torony a keleti toronyból

Kilátás

Búcsú a vártól,vajon találkozunk még?
A vár után leereszkedtünk a bazaltorgonához.Éppen jöttek felfelé a mümájerek...a legszebb az volt amikor megtárgyalták,hogy a 150 méterre lévő vadasparkba majd kocsival mennek...érdekes volt az öltőzékük.Némelyik pasas öltönyben,pár nő pedig szoknyában kirándult itt vasárnap délelött...A Bazaltorgonánál már hál isten nyugi volt,ezt is megcsodáltuk mint rég,aztán lementünk a pár méterrel lejebb található kőtengerhez.
Mindkettő szenzációs látványosság pár méterrel a gúny határtól.A bazaltorgonát lassan már minden magyar ismeri,egy 16méterről lefolyó megszilárdult láva zuhatag,nem sok van ilyen a világon.A kőtenger meg egy bazaltmező a hegyoldalban kb. 40x100 méteres.

Gergő a bazaltorgonánál

Én a Kőtengeren
A látványosságok után leereszkedtünk a Bukovinkai-völgybe a zöld jelzésen majd innen a sárgán indultunk a szemközti hegyen felfelé.Az egykori kisvasút nyomvonalát követtük.Itt ugyanis kisvonat járt a macskalyuki kőbányától Magyarországra a 20-as 30-as években.Az egykori vámháznál megálltunk,itt ellenörizték a vonatokat mielőtt átlépték a határt.Ebből sem sok maradt,a ház talapzata és egy csille.Két csajszi húzott el mellettünk,nem tudtuk magyarok vagy szlovákok-e,mivel csak hello volt a köszönés.Feljebb érve találtuk a teknős forrást ahol inni tudtunk jó friss vízet.

A vármháznál

A forrás
A forrás után az erdőben egykori házak romjai látszodtak,ezek az egykori Macskalyuk nevezetű itt álló település maradványai voltak.Itt laktak a kőbányában dolgozók és családjaik,a faluban iskola,üzletek és orvosi rendelő is volt.Nem sok minden maradt...a természet szinte teljesen magáévá tette az egykori települést.Nem semmi látnivaló volt azért ez sem.Az iskola romjaival szemben találtuk a Macskalyuki kilátót,ez teljesen jó állapotban volt,mi sem természetesebb felmentünk rá!

Az egykori iskolát is benőtte a természet

A kilátó
A kilátóból fenetikus kilátás fogadja a vándort.Csodás kilátásunk van dél felé ahol látszik a két mesevár a Somoskői és a Salgó.Valamint látszik a Sátoros-hegy jókora darabja is.Nem volt itt senki,itt is nézelödtünk,aztán egy szlovák pár jött,lehet megijedtek tőlünk mert csak a srác jött fel a kilátóba,de hallva a magyar szavakat gyorsan el is ment.Nem akartunk mi semmi rosszat,oda is engedtük,hogy tudjon fotózni... a kilátó után aztán következett maga a bánya.Na ez sem semmi látvány volt.Idáig ismertük az utat,mert idáig jöttünk el évekkel ezelőtt,most azonban ez volt a túra féltávja.

Mesevárak
A kőbányából ered a híres macskakő.Itt bányászták azokat a köveket amelyekből a macskakőves utak készültek,ezeket vitték kisvonattal Magyarországra.Mondhatni nagy tájseb van itt a hegyen,de mégsem.Az egész valahogy szép és látványos,kövek mindenhol és lecsupaszitott sziklafalak.Nem semmi látvány!Mivel még nem sikerült korábban most felmentünk a bánya fölé,hogy onnan is megcsodáljuk a dolgokat.Érdemes volt!

A Macskalyuki bánya legszebb része lentről...

...és fentről

Jó a kilátás innen is
Innen is látszottak a mesevárak és a Sátoros-hegy Sátorosbánya felőli része és kicsit a Karancs is.Na és persze maga a bánya is fantasztikus látvány volt fentről.Ebédszünetet tartottunk a gyönyörü helyen.Még kicsit körülnéztünk ebéd után fent,valószinüleg a Medves-fensik ide elnyuló részére bukkantunk,mert óriási csodás hullámos mezőre leltünk,kedvem lett volna bejárni,de tömegközlekedéshez voltunk kötve ezuttal is,nem volt rá idő.

A fensík a Macskalyuk felett
A csodák után megkezdtük ereszkedésünket Sátorosbánya felé.Magasan lehettünk mert jó hosszan vezetett le a hegyről az út.Jók voltak a jelzések,szlovák barátaink úgy tünt adnak erre.Az út eleje java részt erdőben vezezetett majd kiérve csodás rétek következtek fantasztikus kilátásokkal!Gyönyörü volt...A Sátoros-hegy amely már az eresztvényi útról is látható volt végig kisérte túránkat.Innen észak felöl is megcsodáltuk,fenséges volt.Volt egy pont ahol beljebb is elláttunk Felvidék felé,látszódtak a Cseres-hegység északibb részei,nincsenek szavak amelyek kifejezhetnék mennyre szép volt...Aztán a Sátoros lábánál a rétek...nem lehet ezeket leírni emberek,ezt látni kell!Ilyen gyönyörü,békét és nyugalmat árasztó helyen azthiszem még nem jártam...

Lelket nyugtató helyek

Amire szavak sincsenek...
Egy helyről még utoljára a Somoskői várt is lehetett látni,mintha búcsúzott volna...aztán lassan leértünk a szlovákiai kis faluba Sátorosbányára.Gyönyörü idő volt,gyönyörü kis faluban találtuk magunkat,bár az itt élő emberek csak 8%-a magyar  mégis kedvesnek tűnt minden és mindenki.Na és egy szuper vendéglátóhelyre akadtunk ahol lement a sör (ezt hiányoltam anno Váralján és Kisszékelyen).Az,hogy milyen jól esett arra megint nincsenek megfelelő szavak.Az étteremben amúgy úgy tünt telt ház van és csak magyarok vannak itt.
Tovább menve északra fordultunk és elmentünk egészen a Sátorosbányai tavacskáig amelyre szintén nehéz jelzőket találni.Itt is elidöztünk kicsit,igazi felvidéki hangulat volt itt.

Tó Sátorosbányán
A tó után átmentünk a vasúton,itt járt egykor a Somoskőújfaluból Fülekre tartó vonat amely nagy-nagy kár,de megszünt...sőt Gergő utánajárt Budapestről indulva erre járt egy Losoncra tartó vonat.Most csak a csend járt erre na és mi.Dél felé fordultunk a piros jelzésen és ez már elvitt Magyarországra.A Lusta-hegy oldalában kanyargott az út eleinte majd szintén kiérve csodás réteken keresztül haladva rámentünk a sárga jelzésre.Innen meglehetett csodálni a Sátoros-hegyet nyugatról is,valamint a Lusta-hegyet és a Karancsot is.
Aztán a hivatalos határátkelőnél találtuk magunkat,átmentünk Somoskőújfaluba.

Lusta-hegy
Somoskőújfaluban aztán megvolt minden amit a Tolnai falvakból hiányoltam: elöször is csapok az utcán száz méterenként!Na és ötven méterenként nyitva tartó kocsmák!Földi paradicsom volt ez a hely.Mivel volt még némi idő a vonatunk indulásáig,beültünk az egyik kocsmába egy félórára.Aztán már meglehetősen elfáradva a vasútállomásig sétáltunk ahol befejeztük a túrát.Délután öt óra volt,a vonat negyed 7-kor indult a hátralévő időben az állomás melletti büfében vettünk útravalókat és kicsit még sétáltunk.Aztán vonatra ülve elindultunk haza.Negyed 7-kor indultunk Somoskőújfaluból és éjjel fél 1-kor érkeztünk haza Dunaújvárosba.Nem semmi volt,de megérte.Valóban úgy tünik ez volt az év túrája!

Végállomás:Somoskőújfalu
Az év túráján mindennel együtt kb. 18-19km-et mehettünk.A túrát kb.9-kor kezdtük Eresztvényből és délután öt elött fejeztük be Somoskőújfaluban.Rendkivül sok látnivaló volt a túrán és tényleges lelket simogató helyek sora...Kishíján 24 órát voltunk talpon,de az élmény egészen fenetikus volt.
Folytatjuk.




Az út