Szinte órákkal ezelőtt fejeztük be a Holdvilág-árok túránkat,már az útvonal eltervezése közben felfigyeltem rá,miközben infórmációk után kutakodtam,hogy a köznyelv alaposan összekeveri a Pilist és a Visegrádi-hegységet.Persze nem véletlen,hiszen,hogy úgy mondjam ott vannak egymás valagában...már elnézést a hasonlatért.Sok-sok dolgot ami a Visegrádi-hegységben van a Pilissel azonosítanak és fordítva.Vizsgáljuk meg,hol húzodik a két hegység határa.
A Pilis csúcs
A Pilis hegység és a Visegrádi-hegység két geológiailag jól elkülönülő, de kulturális és turisztikai szempontból egységes hegység a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység találkozásánál. A köznyelvben – helytelenül – általában a kettőt együtt nevezik Pilisnek.
A két hegységet északon és keleten a Duna, délnyugaton pedig a Vörösvári-árok és a Dorogi-medence (a 10-es főút vonala) határolja. A Pilis és a Visegrádi-hegység közötti határ a Két-bükkfa-nyergen át húzódó északnyugat–délkelet irányú törésvonal. Ezt a vonalat vízrajzilag a Két-bükkfa-nyereg vízválasztójából északnyugat felé folyó Szentléleki-patak s a délkeletnek tartó Dera-patak, az épített környezetben pedig a Pomáz–Pilisszentkereszt–Két-bükkfa-nyereg–Pilisszentlélek–Esztergom műút jelzi.
Kb. így húzodik a Pilis - Visegrádi-hegységet elválasztó határ
Így tehát egyértelmű,hogy olyan helyek mint pl. a Holdvilág-árok vagy akár a Salabasina-árok bizony a Visegrádi-hegység részei.Pont ezeknél téved legnagyobbat a köztudat amikor is a Pilissel azonosítja őket.Viszont pl. a Kevélyek már a Pilis vonulatához tartozik.
A Duna mentén, Budapesttõl északra hegység és folyó házasságából született a táj. A hegyeket "képviselõ" Pilis és a Visegrádi- hegység jelentõs része a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A karsztos Pilis hegység - legmagasabb pontja a 757 méter magas Pilis-tetõ - barlangokban és forrásokban gazdag; a Visegrádi-hegység andezit tömbjeit pedig patakok, vizek barázdálták, és sok-sok völgyet hagytak hátra maguk után. A hegység legmagasabb pontja a 699 méteres Dobogókõ a magyarországi természetjárás egykori és mai központja, jelzett turistautak sokaságának kiinduló és végpontja, ahol múzeum is õrzi a magyar turistamozgalom emlékeit. A hegyekbõl meredek sziklaszurdokokban vagy lankásan ereszkedõ patakvölgyekben juthatunk le a Duna szintjére. A folyópart nagy része mára beépült, és csak imitt-amott fedezhetõk fel a hajdani ártéri erdõk maradvány.
A vadállókövek
A Visegrádi hegységben találjuk a legnépszerűbb turistacélpontokat,mint pl. a Rám-szakadékot vagy a Vadállóköveket.Óriási népszerűségnek örvend a Prédikálószék csúcsa is vagy akár a Spartacus tanösvény vagy a már említett Holdvilág-árok.Itt találhatóak az embert és erőt próbáló magyar Rém-szakadékok is,mint pl. a Vasas-árok vagy a Salabasina-árok.
A Pilisben találjuk a fenséges Dera-patak szurdokvölgyét,a Teve-sziklát és itt van a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa maga a Pilis-tető.
Akármelyikbe is megyünk az élmény garantált és mostmár a két hegység határát is tudjuk.
Tudtuk előre,hogy ez a túra az egész napunkat igénybe veszi,úgy is mondhatnám ez volt a leghosszabb egy napos túra,na nem távban,hanem időben.Éjjel kettő után kellett kelni és mire újra ágyba kerültünk az másnap éjjel egy óra körül volt.Tehát lényegébe 23 órát kellett fent lennünk,hogy megvalósíthassuk ezt a túrát.Persze megérte.Páratlan szépségű helyeken voltunk és már elözőleg a bakancslista összeállításkor ezt szántuk az év fő túrájának.A vonatunk éjjeli 3 óra 30.kor indult a dunaújvárosi vasútállomásról.Minden rendben volt vele,flirt révén kényelmes és gyors volt és nem voltak rajta sokan.Budapesten szálltunk át a salgótarjáni buszra,mégpedig úgy,hogy Kelenföldön szálltunk le a vonatról és a négyes metróval elmentünk a Keletiig,onnan pedig mivel még volt némi idő,elsétáltunk a Stadionoki buszállomáshoz.Döbbenetünkre a metróból kijövet esett az eső.Nem igazán ezt igérték mára,így levoltunk döbbenve.Na persze csak szemerkélés volt az az eső.
Somoskő vára lentről
Salgótarjánba érve szinte azonnal volt helyijáratos csatlakozásunk túrakiindulópontunkhoz Eresztvénybe.Innen inditottuk a túrát,terveink szerint innen megyünk át Somoskőre ahol majd felmegyünk a várba.A Várhegy túloldalán ereszkedünk le ahol rengeteg a látnivaló.A Bukovinkai-völgyet érintve kezdjük meg emelkedésünket a Macskalyuki kilátóhoz és bányához,onnan pedig leerszkedünk Sátorosbányára,onnan pedig Somoskőújfaluba térünk vissza.Ez volt tehát az útvonalat érintő tervünk.Na akkor lássuk a részleteket.
Vár az eresztvényi útról
Az Ersztvényből Somoskőig tartó út csalódást okozott.Mivel jártam már itt évekkel korábban volt mihez viszonyítanom.Az útat sok helyen benőtte a növényzet,a pihenő helyeket Petőfi emlékfát szintén.A korábbi pazar kilátás szinte megszűnt,szintén a növényzet miatt.Egy-egy helyről volt csak némi kilátás.Így értünk be Somoskőre.Leérve a főtérre úgy döntöttünk nem megyünk fel a várhoz hanem elhúzunk jobbra megnézni mi van arra.Egy apró észrevétem még az Eresztvényből jövő útról: az úton régen és a térkép szerint is a piros jelzés vezetett végig jól jelezve.Most,hogy jöttünk mindenféle jelzést láttunk épp csak a pirosat nem...vajh hova tűnhetett a régi kifogástalan jelzés?Szóval mi meg lementünk jobbra,egy szép réten találtuk magunkat ahonnan pompás rálátás volt a várra (felső kép).Itt volt az országhatár is és mint később kiderült a Bukovinkai-völgy vége is.Itt ment be a patak a völgybe.
Sorompó a határon,fent a vár
Még nem szándékoztunk átmenni a határon,inkább akkor felfelé vettük az irányt a várhoz.A vár alatti Petőfi ligethez érve végre megérkezett a jó idő.Elmentek a felhők,kisütött a nap és innen aznap már nem volt gondunk az időjárással.A ligetben megkajáltunk mielött felmentünk volna a várba,úgy tünt nincs erre senki és a várban sem.Erre hirtelen megjelent vagy 15 autó,jöttek a műmájerek...el is lepték a parkot és a várat...Mi még megnéztük az emlékműveket és a Petőfi kunyhót amely a költő 1845-ös látogatásának emlékét őrzi.A kunyhó amúgy az eredeti mása,az összeomlott 1965-ben.Ezután aztán átmenve a határon felmentünk a várba.
A Petőfi liget,a távolban a Salgó vára
A nyugati torony a határról
A várba meglepő módon ingyen mehettünk be,a jegyszedő tán elaludt...Mivel már voltunk itt párszor,ismertük.Minden zúgát megnéztük,felmentünk az ép nyugati toronyba,a kilátós keletibe,az alagútba.Telt ház volt.A 15 kocsival jött népség éppen itt tartozkodott...A vár hozta a szokásos magas színvonalát,a napfényes időben a kilátás is tiszta volt a szélnek hála semmi pára nem zavart be.Egyszer csak arra eszméltünk,hogy csend van...elment a népség!Lementek a bazaltorgonához,így mi még vártunk kicsit a várban.Nézelödtünk végre nyugiban.Nehéz szívvel hagytuk aztán el most is a várat.Nem tudom mikor jövünk legközelebb...jövünk-e még?
A várudvar
A nyugati torony a keleti toronyból
Kilátás
Búcsú a vártól,vajon találkozunk még?
A vár után leereszkedtünk a bazaltorgonához.Éppen jöttek felfelé a mümájerek...a legszebb az volt amikor megtárgyalták,hogy a 150 méterre lévő vadasparkba majd kocsival mennek...érdekes volt az öltőzékük.Némelyik pasas öltönyben,pár nő pedig szoknyában kirándult itt vasárnap délelött...A Bazaltorgonánál már hál isten nyugi volt,ezt is megcsodáltuk mint rég,aztán lementünk a pár méterrel lejebb található kőtengerhez.
Mindkettő szenzációs látványosság pár méterrel a gúny határtól.A bazaltorgonát lassan már minden magyar ismeri,egy 16méterről lefolyó megszilárdult láva zuhatag,nem sok van ilyen a világon.A kőtenger meg egy bazaltmező a hegyoldalban kb. 40x100 méteres.
Gergő a bazaltorgonánál
Én a Kőtengeren
A látványosságok után leereszkedtünk a Bukovinkai-völgybe a zöld jelzésen majd innen a sárgán indultunk a szemközti hegyen felfelé.Az egykori kisvasút nyomvonalát követtük.Itt ugyanis kisvonat járt a macskalyuki kőbányától Magyarországra a 20-as 30-as években.Az egykori vámháznál megálltunk,itt ellenörizték a vonatokat mielőtt átlépték a határt.Ebből sem sok maradt,a ház talapzata és egy csille.Két csajszi húzott el mellettünk,nem tudtuk magyarok vagy szlovákok-e,mivel csak hello volt a köszönés.Feljebb érve találtuk a teknős forrást ahol inni tudtunk jó friss vízet.
A vármháznál
A forrás
A forrás után az erdőben egykori házak romjai látszodtak,ezek az egykori Macskalyuk nevezetű itt álló település maradványai voltak.Itt laktak a kőbányában dolgozók és családjaik,a faluban iskola,üzletek és orvosi rendelő is volt.Nem sok minden maradt...a természet szinte teljesen magáévá tette az egykori települést.Nem semmi látnivaló volt azért ez sem.Az iskola romjaival szemben találtuk a Macskalyuki kilátót,ez teljesen jó állapotban volt,mi sem természetesebb felmentünk rá!
Az egykori iskolát is benőtte a természet
A kilátó
A kilátóból fenetikus kilátás fogadja a vándort.Csodás kilátásunk van dél felé ahol látszik a két mesevár a Somoskői és a Salgó.Valamint látszik a Sátoros-hegy jókora darabja is.Nem volt itt senki,itt is nézelödtünk,aztán egy szlovák pár jött,lehet megijedtek tőlünk mert csak a srác jött fel a kilátóba,de hallva a magyar szavakat gyorsan el is ment.Nem akartunk mi semmi rosszat,oda is engedtük,hogy tudjon fotózni... a kilátó után aztán következett maga a bánya.Na ez sem semmi látvány volt.Idáig ismertük az utat,mert idáig jöttünk el évekkel ezelőtt,most azonban ez volt a túra féltávja.
Mesevárak
A kőbányából ered a híres macskakő.Itt bányászták azokat a köveket amelyekből a macskakőves utak készültek,ezeket vitték kisvonattal Magyarországra.Mondhatni nagy tájseb van itt a hegyen,de mégsem.Az egész valahogy szép és látványos,kövek mindenhol és lecsupaszitott sziklafalak.Nem semmi látvány!Mivel még nem sikerült korábban most felmentünk a bánya fölé,hogy onnan is megcsodáljuk a dolgokat.Érdemes volt!
A Macskalyuki bánya legszebb része lentről...
...és fentről
Jó a kilátás innen is
Innen is látszottak a mesevárak és a Sátoros-hegy Sátorosbánya felőli része és kicsit a Karancs is.Na és persze maga a bánya is fantasztikus látvány volt fentről.Ebédszünetet tartottunk a gyönyörü helyen.Még kicsit körülnéztünk ebéd után fent,valószinüleg a Medves-fensik ide elnyuló részére bukkantunk,mert óriási csodás hullámos mezőre leltünk,kedvem lett volna bejárni,de tömegközlekedéshez voltunk kötve ezuttal is,nem volt rá idő.
A fensík a Macskalyuk felett
A csodák után megkezdtük ereszkedésünket Sátorosbánya felé.Magasan lehettünk mert jó hosszan vezetett le a hegyről az út.Jók voltak a jelzések,szlovák barátaink úgy tünt adnak erre.Az út eleje java részt erdőben vezezetett majd kiérve csodás rétek következtek fantasztikus kilátásokkal!Gyönyörü volt...A Sátoros-hegy amely már az eresztvényi útról is látható volt végig kisérte túránkat.Innen észak felöl is megcsodáltuk,fenséges volt.Volt egy pont ahol beljebb is elláttunk Felvidék felé,látszódtak a Cseres-hegység északibb részei,nincsenek szavak amelyek kifejezhetnék mennyre szép volt...Aztán a Sátoros lábánál a rétek...nem lehet ezeket leírni emberek,ezt látni kell!Ilyen gyönyörü,békét és nyugalmat árasztó helyen azthiszem még nem jártam...
Lelket nyugtató helyek
Amire szavak sincsenek...
Egy helyről még utoljára a Somoskői várt is lehetett látni,mintha búcsúzott volna...aztán lassan leértünk a szlovákiai kis faluba Sátorosbányára.Gyönyörü idő volt,gyönyörü kis faluban találtuk magunkat,bár az itt élő emberek csak 8%-a magyar mégis kedvesnek tűnt minden és mindenki.Na és egy szuper vendéglátóhelyre akadtunk ahol lement a sör (ezt hiányoltam anno Váralján és Kisszékelyen).Az,hogy milyen jól esett arra megint nincsenek megfelelő szavak.Az étteremben amúgy úgy tünt telt ház van és csak magyarok vannak itt.
Tovább menve északra fordultunk és elmentünk egészen a Sátorosbányai tavacskáig amelyre szintén nehéz jelzőket találni.Itt is elidöztünk kicsit,igazi felvidéki hangulat volt itt.
Tó Sátorosbányán
A tó után átmentünk a vasúton,itt járt egykor a Somoskőújfaluból Fülekre tartó vonat amely nagy-nagy kár,de megszünt...sőt Gergő utánajárt Budapestről indulva erre járt egy Losoncra tartó vonat.Most csak a csend járt erre na és mi.Dél felé fordultunk a piros jelzésen és ez már elvitt Magyarországra.A Lusta-hegy oldalában kanyargott az út eleinte majd szintén kiérve csodás réteken keresztül haladva rámentünk a sárga jelzésre.Innen meglehetett csodálni a Sátoros-hegyet nyugatról is,valamint a Lusta-hegyet és a Karancsot is.
Aztán a hivatalos határátkelőnél találtuk magunkat,átmentünk Somoskőújfaluba.
Lusta-hegy
Somoskőújfaluban aztán megvolt minden amit a Tolnai falvakból hiányoltam: elöször is csapok az utcán száz méterenként!Na és ötven méterenként nyitva tartó kocsmák!Földi paradicsom volt ez a hely.Mivel volt még némi idő a vonatunk indulásáig,beültünk az egyik kocsmába egy félórára.Aztán már meglehetősen elfáradva a vasútállomásig sétáltunk ahol befejeztük a túrát.Délután öt óra volt,a vonat negyed 7-kor indult a hátralévő időben az állomás melletti büfében vettünk útravalókat és kicsit még sétáltunk.Aztán vonatra ülve elindultunk haza.Negyed 7-kor indultunk Somoskőújfaluból és éjjel fél 1-kor érkeztünk haza Dunaújvárosba.Nem semmi volt,de megérte.Valóban úgy tünik ez volt az év túrája!
Végállomás:Somoskőújfalu
Az év túráján mindennel együtt kb. 18-19km-et mehettünk.A túrát kb.9-kor kezdtük Eresztvényből és délután öt elött fejeztük be Somoskőújfaluban.Rendkivül sok látnivaló volt a túrán és tényleges lelket simogató helyek sora...Kishíján 24 órát voltunk talpon,de az élmény egészen fenetikus volt.
Ez egy régebbi túránk volt.Néhány évvel ezelőtt sűrűn jártam erre a vidékre,de akkor még ugye nem blogoztam,így nem is kerülhetett be a dolog egy nem létező blogba...Mielőtt belevágnék,egy fontos infó: sajnos az én képeim valahol a múlt ködében elvesztek.Néhány ottragadt egy bizonyos minden előzmény nélkül megszünő fotótárhely oldalon.Így most ezek a képek amik e bejegyzésemben szerepelnek nem saját fotók!Mivel azonban mégis kell valamivel illusztrálnom a túrát, így a képek forrása az internet,google...
Szóval valamelyik év őszén vágtunk bele ebbe a túrába.Érdekes volt,mert délután 1 körül indultunk,így félő volt,hogy az egyre korábban bekövetkező sötétedés még a hegyen ér.Azonban ezt kompenzálva az út elejének nagy részét autóval tettük meg.Felvittek minket a Karancs hegy oldalán jódarabon amíg még betonút volt a piros háromszög jelzés. majd 3km-et.Tehát lényegében onnan inditottuk a túrát ahol a betonút véget ért...Innen a piros3 jelzés normál turistaútként folytatta útját a Karancs csúcsára.
A betonút felfelé
Meredek emelkedő következett a csúcs felé ami olyan 2,5km-re lehetett még.Hatszáz méteren elértünk egy elágazáshoz,balra vezetett az út a kis Margit kápolnához a Kápolna-hegyre.Jobbra pedig fel a Karancs csúcsra.Úgy döntöttünk felmegyünk és majd visszatérünk a kápolnához.Innen már nem volt veszélyes az út a csúcsra,hamarosan fel is értünk.A Karancs csúcsa 729 méter magasan van,az utóbbi időkben ez volt a legmagasabb pont ahol jártam.A csúcson egy teljesen jó állapotú kilátó állt néhány centiméterrel a magyar-szlovák határtól,az ugyanis itt húzodott...A kilátóról fenséges panoráma nyillik a világ egyik legszebb tájára.
Kilátás a Karancsról
Látni a közeli településeket:Salgótarjánt,Somoskőújfalut,stb. a várakat a Salgót a Somoskőit,a környező és a távoli hegyeket,pl. akár a Kékestetőt és persze látni Felvidék tájait is.Pazar!
Hát innen indultunk akkor vissza a Kápolna-hegyre ahonnan kilátás nem volt,de érdekesség és látnivaló bőven.A sárga jelzés mentén feltünő kis kápolna pompás látvány.Az embert szó szerint jó érzés ragadja magával ezen a helyen.
A kápolna
A monda szerint az épületet IV.Béla lánya,Árpádházi Szent Margit építtette.Béla király nem vette komolyan az Európa ellen készülödő tatár veszélyt,pedig az egyik legnagyobb hadsereg tört az országunkra.A magyar sereg Muhinál vereséget szenvedett és a királynak menekülnie kellett.Útja során eljutott a Karancs és a Medves erdeibe is.A Kápolna-hegy egy kis időre menedéket nyújtott neki.A néphagyomány szerint ennek emlékére építtette lánya Margit a kápolnát.
Másik változat szerint IV.Béla volt az építtető és lányáról,Margitról nevezte el.
A kápolnát valójában Antiochiai Szent Margitnak szentelték,ennek ellenére nem lehetetlen,hogy IV.Béla volt az építtető.
A romos épületet az 1990-es évek elején felújították.A közelmúltban azonban megdöbbentő módon leégett..szerencsére újra felújították.Napjainkban búcsújáró hely,de a túrázók kedvenc célpontja is.
Kápolna belül
A kápolna belül ízlésesen berendezve különféle szent képekkel,tárgyakkal és amikor mi ottjártunk vendégkönyv is volt amibe természetesen írtunk.(ez nem tudom a tűzvészben megmaradt-e?).A kápolna oldalában feszület van rajta megkapó felíratok,a kápolna előtt pedig egy kis harang.Kicsit arébb meg egy Trianoni emlékmű,úgy gondolom ennél tökéletesebb helyet nem is lehetett volna találni neki.Az emlékmű aljában pedig ahova egy kis dombocskán jutunk le,egy valami szoba szerüség...egy odú,benne emeletes ágyak,priccsek...mondhatni remete-lak,de akár a megfáradt túrázó is lepihenhet itt...
Felírat a kápolna melleti feszületen
Az odú az emlékmű alatt
A szívet melengető hely után elindultunk lefelé a hegyről,annál is inkább mivel fenyegetett a besötétedés esélye.Lefelé a sárga majd a piros jelzés vezetett.Rendkivül rosszul voltak felfestve a jelzések és rendkivül meredek volt lefelé az út.Gyors tempót dikdáltunk mivel a rosszul és ritkán felfestett jelzések sötétben aligha észrevehetőek...fenállhat az eltévedés esélye.Végül is sötétedés előtt kicsivel kiértünk az erdőből Salgótarján városába.Az egész nem volt egy nagy táv főleg,hogy kocsival felvittek egy darabon,de a terep meredeksége fel és lefelé is nehézzé tette a túrát nem beszélve a gyenge jelzésekről,de megérte.Nagyon szép helyen voltunk ismét.
A meredek és egyre sötétülő erdő...
A túránk távja nagyjából 8-9km lehetett komoly szintkülömbséggel.Ez néhány éve történt nem emlékszem pontosan,de vagy 2010-ben vagy 11-ben.Azóta nem jártam erre sajnos,de jövőre tervezünk erre a vidékre is túrát,ha Isten is megsegit akkor talán a kápolnát is megnézhetjük újra.
