Tudtuk előre,hogy ez a túra az egész napunkat igénybe veszi,úgy is mondhatnám ez volt a leghosszabb egy napos túra,na nem távban,hanem időben.Éjjel kettő után kellett kelni és mire újra ágyba kerültünk az másnap éjjel egy óra körül volt.Tehát lényegébe 23 órát kellett fent lennünk,hogy megvalósíthassuk ezt a túrát.Persze megérte.Páratlan szépségű helyeken voltunk és már elözőleg a bakancslista összeállításkor ezt szántuk az év fő túrájának.A vonatunk éjjeli 3 óra 30.kor indult a dunaújvárosi vasútállomásról.Minden rendben volt vele,flirt révén kényelmes és gyors volt és nem voltak rajta sokan.Budapesten szálltunk át a salgótarjáni buszra,mégpedig úgy,hogy Kelenföldön szálltunk le a vonatról és a négyes metróval elmentünk a Keletiig,onnan pedig mivel még volt némi idő,elsétáltunk a Stadionoki buszállomáshoz.Döbbenetünkre a metróból kijövet esett az eső.Nem igazán ezt igérték mára,így levoltunk döbbenve.Na persze csak szemerkélés volt az az eső.
Somoskő vára lentről
Salgótarjánba érve szinte azonnal volt helyijáratos csatlakozásunk túrakiindulópontunkhoz Eresztvénybe.Innen inditottuk a túrát,terveink szerint innen megyünk át Somoskőre ahol majd felmegyünk a várba.A Várhegy túloldalán ereszkedünk le ahol rengeteg a látnivaló.A Bukovinkai-völgyet érintve kezdjük meg emelkedésünket a Macskalyuki kilátóhoz és bányához,onnan pedig leerszkedünk Sátorosbányára,onnan pedig Somoskőújfaluba térünk vissza.Ez volt tehát az útvonalat érintő tervünk.Na akkor lássuk a részleteket.
Vár az eresztvényi útról
Az Ersztvényből Somoskőig tartó út csalódást okozott.Mivel jártam már itt évekkel korábban volt mihez viszonyítanom.Az útat sok helyen benőtte a növényzet,a pihenő helyeket Petőfi emlékfát szintén.A korábbi pazar kilátás szinte megszűnt,szintén a növényzet miatt.Egy-egy helyről volt csak némi kilátás.Így értünk be Somoskőre.Leérve a főtérre úgy döntöttünk nem megyünk fel a várhoz hanem elhúzunk jobbra megnézni mi van arra.Egy apró észrevétem még az Eresztvényből jövő útról: az úton régen és a térkép szerint is a piros jelzés vezetett végig jól jelezve.Most,hogy jöttünk mindenféle jelzést láttunk épp csak a pirosat nem...vajh hova tűnhetett a régi kifogástalan jelzés?Szóval mi meg lementünk jobbra,egy szép réten találtuk magunkat ahonnan pompás rálátás volt a várra (felső kép).Itt volt az országhatár is és mint később kiderült a Bukovinkai-völgy vége is.Itt ment be a patak a völgybe.
Sorompó a határon,fent a vár
Még nem szándékoztunk átmenni a határon,inkább akkor felfelé vettük az irányt a várhoz.A vár alatti Petőfi ligethez érve végre megérkezett a jó idő.Elmentek a felhők,kisütött a nap és innen aznap már nem volt gondunk az időjárással.A ligetben megkajáltunk mielött felmentünk volna a várba,úgy tünt nincs erre senki és a várban sem.Erre hirtelen megjelent vagy 15 autó,jöttek a műmájerek...el is lepték a parkot és a várat...Mi még megnéztük az emlékműveket és a Petőfi kunyhót amely a költő 1845-ös látogatásának emlékét őrzi.A kunyhó amúgy az eredeti mása,az összeomlott 1965-ben.Ezután aztán átmenve a határon felmentünk a várba.
A Petőfi liget,a távolban a Salgó vára
A nyugati torony a határról
A várba meglepő módon ingyen mehettünk be,a jegyszedő tán elaludt...Mivel már voltunk itt párszor,ismertük.Minden zúgát megnéztük,felmentünk az ép nyugati toronyba,a kilátós keletibe,az alagútba.Telt ház volt.A 15 kocsival jött népség éppen itt tartozkodott...A vár hozta a szokásos magas színvonalát,a napfényes időben a kilátás is tiszta volt a szélnek hála semmi pára nem zavart be.Egyszer csak arra eszméltünk,hogy csend van...elment a népség!Lementek a bazaltorgonához,így mi még vártunk kicsit a várban.Nézelödtünk végre nyugiban.Nehéz szívvel hagytuk aztán el most is a várat.Nem tudom mikor jövünk legközelebb...jövünk-e még?
A várudvar
A nyugati torony a keleti toronyból
Kilátás
Búcsú a vártól,vajon találkozunk még?
A vár után leereszkedtünk a bazaltorgonához.Éppen jöttek felfelé a mümájerek...a legszebb az volt amikor megtárgyalták,hogy a 150 méterre lévő vadasparkba majd kocsival mennek...érdekes volt az öltőzékük.Némelyik pasas öltönyben,pár nő pedig szoknyában kirándult itt vasárnap délelött...A Bazaltorgonánál már hál isten nyugi volt,ezt is megcsodáltuk mint rég,aztán lementünk a pár méterrel lejebb található kőtengerhez.
Mindkettő szenzációs látványosság pár méterrel a gúny határtól.A bazaltorgonát lassan már minden magyar ismeri,egy 16méterről lefolyó megszilárdult láva zuhatag,nem sok van ilyen a világon.A kőtenger meg egy bazaltmező a hegyoldalban kb. 40x100 méteres.
Gergő a bazaltorgonánál
Én a Kőtengeren
A látványosságok után leereszkedtünk a Bukovinkai-völgybe a zöld jelzésen majd innen a sárgán indultunk a szemközti hegyen felfelé.Az egykori kisvasút nyomvonalát követtük.Itt ugyanis kisvonat járt a macskalyuki kőbányától Magyarországra a 20-as 30-as években.Az egykori vámháznál megálltunk,itt ellenörizték a vonatokat mielőtt átlépték a határt.Ebből sem sok maradt,a ház talapzata és egy csille.Két csajszi húzott el mellettünk,nem tudtuk magyarok vagy szlovákok-e,mivel csak hello volt a köszönés.Feljebb érve találtuk a teknős forrást ahol inni tudtunk jó friss vízet.
A vármháznál
A forrás
A forrás után az erdőben egykori házak romjai látszodtak,ezek az egykori Macskalyuk nevezetű itt álló település maradványai voltak.Itt laktak a kőbányában dolgozók és családjaik,a faluban iskola,üzletek és orvosi rendelő is volt.Nem sok minden maradt...a természet szinte teljesen magáévá tette az egykori települést.Nem semmi látnivaló volt azért ez sem.Az iskola romjaival szemben találtuk a Macskalyuki kilátót,ez teljesen jó állapotban volt,mi sem természetesebb felmentünk rá!
Az egykori iskolát is benőtte a természet
A kilátó
A kilátóból fenetikus kilátás fogadja a vándort.Csodás kilátásunk van dél felé ahol látszik a két mesevár a Somoskői és a Salgó.Valamint látszik a Sátoros-hegy jókora darabja is.Nem volt itt senki,itt is nézelödtünk,aztán egy szlovák pár jött,lehet megijedtek tőlünk mert csak a srác jött fel a kilátóba,de hallva a magyar szavakat gyorsan el is ment.Nem akartunk mi semmi rosszat,oda is engedtük,hogy tudjon fotózni... a kilátó után aztán következett maga a bánya.Na ez sem semmi látvány volt.Idáig ismertük az utat,mert idáig jöttünk el évekkel ezelőtt,most azonban ez volt a túra féltávja.
Mesevárak
A kőbányából ered a híres macskakő.Itt bányászták azokat a köveket amelyekből a macskakőves utak készültek,ezeket vitték kisvonattal Magyarországra.Mondhatni nagy tájseb van itt a hegyen,de mégsem.Az egész valahogy szép és látványos,kövek mindenhol és lecsupaszitott sziklafalak.Nem semmi látvány!Mivel még nem sikerült korábban most felmentünk a bánya fölé,hogy onnan is megcsodáljuk a dolgokat.Érdemes volt!
A Macskalyuki bánya legszebb része lentről...
...és fentről
Jó a kilátás innen is
Innen is látszottak a mesevárak és a Sátoros-hegy Sátorosbánya felőli része és kicsit a Karancs is.Na és persze maga a bánya is fantasztikus látvány volt fentről.Ebédszünetet tartottunk a gyönyörü helyen.Még kicsit körülnéztünk ebéd után fent,valószinüleg a Medves-fensik ide elnyuló részére bukkantunk,mert óriási csodás hullámos mezőre leltünk,kedvem lett volna bejárni,de tömegközlekedéshez voltunk kötve ezuttal is,nem volt rá idő.
A fensík a Macskalyuk felett
A csodák után megkezdtük ereszkedésünket Sátorosbánya felé.Magasan lehettünk mert jó hosszan vezetett le a hegyről az út.Jók voltak a jelzések,szlovák barátaink úgy tünt adnak erre.Az út eleje java részt erdőben vezezetett majd kiérve csodás rétek következtek fantasztikus kilátásokkal!Gyönyörü volt...A Sátoros-hegy amely már az eresztvényi útról is látható volt végig kisérte túránkat.Innen észak felöl is megcsodáltuk,fenséges volt.Volt egy pont ahol beljebb is elláttunk Felvidék felé,látszódtak a Cseres-hegység északibb részei,nincsenek szavak amelyek kifejezhetnék mennyre szép volt...Aztán a Sátoros lábánál a rétek...nem lehet ezeket leírni emberek,ezt látni kell!Ilyen gyönyörü,békét és nyugalmat árasztó helyen azthiszem még nem jártam...
Lelket nyugtató helyek
Amire szavak sincsenek...
Egy helyről még utoljára a Somoskői várt is lehetett látni,mintha búcsúzott volna...aztán lassan leértünk a szlovákiai kis faluba Sátorosbányára.Gyönyörü idő volt,gyönyörü kis faluban találtuk magunkat,bár az itt élő emberek csak 8%-a magyar mégis kedvesnek tűnt minden és mindenki.Na és egy szuper vendéglátóhelyre akadtunk ahol lement a sör (ezt hiányoltam anno Váralján és Kisszékelyen).Az,hogy milyen jól esett arra megint nincsenek megfelelő szavak.Az étteremben amúgy úgy tünt telt ház van és csak magyarok vannak itt.
Tovább menve északra fordultunk és elmentünk egészen a Sátorosbányai tavacskáig amelyre szintén nehéz jelzőket találni.Itt is elidöztünk kicsit,igazi felvidéki hangulat volt itt.
Tó Sátorosbányán
A tó után átmentünk a vasúton,itt járt egykor a Somoskőújfaluból Fülekre tartó vonat amely nagy-nagy kár,de megszünt...sőt Gergő utánajárt Budapestről indulva erre járt egy Losoncra tartó vonat.Most csak a csend járt erre na és mi.Dél felé fordultunk a piros jelzésen és ez már elvitt Magyarországra.A Lusta-hegy oldalában kanyargott az út eleinte majd szintén kiérve csodás réteken keresztül haladva rámentünk a sárga jelzésre.Innen meglehetett csodálni a Sátoros-hegyet nyugatról is,valamint a Lusta-hegyet és a Karancsot is.
Aztán a hivatalos határátkelőnél találtuk magunkat,átmentünk Somoskőújfaluba.
Lusta-hegy
Somoskőújfaluban aztán megvolt minden amit a Tolnai falvakból hiányoltam: elöször is csapok az utcán száz méterenként!Na és ötven méterenként nyitva tartó kocsmák!Földi paradicsom volt ez a hely.Mivel volt még némi idő a vonatunk indulásáig,beültünk az egyik kocsmába egy félórára.Aztán már meglehetősen elfáradva a vasútállomásig sétáltunk ahol befejeztük a túrát.Délután öt óra volt,a vonat negyed 7-kor indult a hátralévő időben az állomás melletti büfében vettünk útravalókat és kicsit még sétáltunk.Aztán vonatra ülve elindultunk haza.Negyed 7-kor indultunk Somoskőújfaluból és éjjel fél 1-kor érkeztünk haza Dunaújvárosba.Nem semmi volt,de megérte.Valóban úgy tünik ez volt az év túrája!
Végállomás:Somoskőújfalu
Az év túráján mindennel együtt kb. 18-19km-et mehettünk.A túrát kb.9-kor kezdtük Eresztvényből és délután öt elött fejeztük be Somoskőújfaluban.Rendkivül sok látnivaló volt a túrán és tényleges lelket simogató helyek sora...Kishíján 24 órát voltunk talpon,de az élmény egészen fenetikus volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése