Nem kellett most sokat várni a következő túrára.Egy hét telt el a "Marsi" túra óta és újra nekivágtunk a végtelennek!Valamivel korábban indultunk el mint egy héttel korábban.A Veszprémbe menő 5.40-kor induló busszal keltünk útra Zolikával.Ahogy egy héttel korábban most is leszálltunk Fehérváron és ugyanúgy betértünk a Lipót pékségbe egy kávéra és egy pizzaszeletre.Ám innen már nem ugyanaz volt a müsor mint egy hete!Elmentünk a vasútállomásra mert vonattal mentünk tovább.Székesfehérváron kb.25 perces séta a buszállomástól a vasútállomás.A vonatunk 7.51-kor indult el (pontos volt).Majd két és fél óra kellemes vonatozás várt ránk a Balaton mentén.Célunk Nemesgulács-Kisapáti vasútimegálló hely volt.Innen indult a már régóta halaszgatott túra a Szent György-hegyre.
Kezdés...
Negyed 11-re értünk oda.Az ország egyik legszebb táján találtuk magunkat a Tapolcai-medencében.Körülöleltek a Balaton-felvidék tanúhegyei.A kissé borús időben is fenséges látványt nyújtott a Gulács,a Tóti-hegy,a Badacsony,a Csobánc,Szigliget,a Haláp és célunk a Szent György-hegy.Földöntúli szépségű hely volt!El is indultunk a zöld jelzésen ami Kispaátiig maga az országút volt,szerencsére gyér forgalommal.Ezen a szakaszon tárultak elénk az előbb említett csodák.Kisapáti nem volt messze a vasúti megállótól.A faluba érve az egyik boltnál pedig tudtunk inni egy jó kávét mielőtt belecsaptunk a lecsóba!Az úton ide közben eszembe jutott az is,hogy mi a Szent György-hegyet már Gergővel is terveztük,ám ki tudja miért magasabb szellemi erők nem engedték,hogy valóra váljon...így reménykedtem benne,hogy Gergő lelke velem van,sajnos érezni nem éreztem.
A Szent György-hegy
Fél Kisapátin átkelve kezdett emelkedésbe az út.Itt persze már nem országút volt hanem normál turistaút.Közben találkoztunk a sárkánnyal amit kanalakból(!) raktak ki a helyiek roppant ötletes módon.Pár méter után egy letérésünk volt a Szent kereszt kápolnához,úgy döntöttük megnézzük.Szép volt,de bemenni nem lehetett.Innen már még egy fokkal jobb volt a kilátás a környék csodáira mint lenn az országútról.A kápolna megcsodálása után folytattuk az emelkedős zöldön.Itt ott kemény emelkedő volt,de összeségében nem volt vészes.Minél feljebb értünk a kopasz erdőn át fel-fel sejlettek a hegy legnagyobb csodái a bazaltorgonák,de még tekintélyes távolságban voltak.Nem soká elértük a Kaán Károly turistaházat.Mivel itt voltak padok és asztalok,úgy döntöttünk megkajálunk.
A Szentkereszt kápolna
A turistaház
Megállva a reggelihez rádöbbentünk,hogy nagyon hideg van,vagyis hát kellemetlenül hideg.Fáztam is mint a vadászkutya.Közben figyelmesek lettünk egy fára a ház mellett.Rajta ott volt mind a négy fő turistajelzés!Bizony kevés hely van az országban ahol mind a négy fő turistaút összefut,ez egy ilyen hely volt.Ez pedig emelte a hely nagyszerűségét!További slusszpoénként fogtuk fel,hogy a mai rövidke túránkon mind a négy jelzést érintjük!Persze azért szemügyre vettük a házat is amely nagyon jól nézett ki.Körbe lehetett járni és a hátulja érdekesebb és szebb volt mint az eleje.Fenn pedig volt egy kis terasz,amelyre a hátsó tornácon lehetett feljutni.Onnan pedig újabb jó kilátásunk volt a már nem túl távoli bazaltorgonákra!Ez is egy csúcsszuper hely volt!Némi zavaró tényező volt a kellemetlen hideg.
Összefújta a szél a turistaútakat
A ház hátulról
Bár innen már közel voltak a bazaltorgonák,mi mégis más útvonalat választottunk a zölddel együtt haladó sárgán mentünk tovább a hegyen,majd arról lesz egy leágazás,pontosabban felágazás a piros jelzés ami felvisz a hegytetőre,onnan meg a kék3 és a kék jelzés visz majd el a bazaltorgonákhoz.Így azokat fentről közelitjük majd meg és visszatérünk ide a turistaházhoz.Magyaru egy kis körtúra lesz ez!Búcsút vettünk a háztól,miközben megnéztük a közeli pottyantóst.Nem kellett sokat menni máris ott volt a Jégbarlang.Vagyis ami megmaradt belőle.A Jégbarlang az itteni sárkány otthona volt,de azt betemette egy leomló bazaltorgona ami elvált a hegyről.Majd a közeljövőben kivesézzük a Jégbarlang sztoriját is itt a blogban!Egy lyuk azért maradt ott a kőtengerben és ha odaáll az ember azt tapasztalhatja,hogy ott bizony 10-15 fokkal hűvösebb van.Ez nyáron jöhet jól főleg...
A beomlott Jégbarlang
Zolika megmássza!
Elhagyva a barlangot az út szinten ment aztán...elkezdett ereszkedni!Ez sehogyan sem illett a képbe,hiszen nekünk fel kell menni majd a hegytetőre!Hát így durvább lesz ha most meg lefelé megyünk...Közben átértünk a hegy másik oldalára és kilátásilag feltűnt Tapolca a Haláppal,délre meg a Keszthelyi-hegység.Az út továbbra is lefelé ment,de a piros leágazás még nem akart feltűnni.Aztán nem sokára amikor már újra szinten ment a zöld/sárga út egyszercsak ott volt végre a piros!Mellette ott volt egy tábla,hogy borászat 150 méter és forralt bor kapható és,hogy nyitva tartanak!Zolika javaslatára nem hagytuk ki,ám odaérve nem találtunk ott senkit és az ajtó is zárva volt..Így visszamentünk a piroshoz és megkezdtük az emelkedést a hegytetőre! Felérve ment ugyan a piros nyugat felé a bazaltorgonákhoz,mi viszont kelet felé fordultunk a kék3 jelzésen mentünk a hegy legmagasabb pontjához.Az emelkedő enyhén fingatós volt amúgy,de nem vészesen.Nem soká elértük a hegy másik végét,ez volt a Szent György-hegy legmagasabb része a maga 415 méter magasságával.Itt egy tisztás volt,padok,asztalok és kilátás ami a borúlt hideg időben is lenyügöző volt!
A Szent György-hegy tetején
Öröm,hogy ide is eljutottam végre!
A hideg borús időben,élénk szélben is élvezhető volt az amit innen láttunk.Látható volt a Keszthelyi-öböl a Balatonban,a Szigligeti hegyek a várral.A Badacsony,a Gulács,az Ámbrahám-hegy,amarra meg a Csobánc és a távolban a Balaton-felvidék hegyei,a Fekete-hegy a Kab-hegy halványan a Hegyestű.Szavak nincsenek erre a szépségre...alattunk meg a Tapolcai-medence terült el a falvaival.Jobb időben itt egy egész napot ellehetne tölteni.A kellemetlen hideg ellenére is félórát elgyönyörködtünk itt,majd mentünk tovább a kék3 jelzésen amely visszafele irányt vett itt a hegy északi oldalában haladt.Mivel ezt a részt annyira nem érte a nap az út hirtelen dagonyássá,sárossá vált.Mire elértük a kék jelzést a bakancsunkon két kiló sár gyűlt össze.
A kilátás egy szelete: Badacsony,Ábrahám-hegy,Gulács
Dagonyára vált az út...
A kéket elérve javultak az útviszonyok és nem soká elértük a bazaltorgonákat.Köztük kővek,lépcsők vezettek lefelé a hegyoldalon,ez volt a Kőkapu.15-30 méter magas bazaltorgonák álltak a hegyhez hozzásimulva vagy éppen elválva tőlük.Mintha pénzérmékből felállított oszlopok,pontosabban úgy néztek ki.Fenomenális látvány volt hiszen több méter hosszan húzodtak a hegyoldalon!Azt olvastuk ezek az oszlopok fokozatosan távolodnak a hegytől és egyszer majd eldőlnek.Ez az egyszer évmilliók múlva lesz persze.Ez történt azzal az oszloppal vagy oszlopokkal amelyek a sárkány barlangjára dőltek.Na itt is jó sok időt eltöltöttünk,hiszen nem akármilyen látvány volt ez.Sajnáltam,hogy Gergővel nem jutottam el ide...Varázslatos csoda volt ez itt!
Elérve a bazaltorgonákat
A csodák itt vannak körülöttünk!
A képek nem adják ez hűen vissza...
Kőkapu
A csodák után a kéken visszajutottunk a turistaházhoz.A kör teljessé vált,de a túrának még nem volt vége.Visszakellett menni a vonathoz.Úgy számoltam még elérhetjük a 3/4 4-es vonatot.A következő pedig csak két óra múlva jött.Nem volt kedvem két órát várakozni a hidegben így megszaporáztuk kissé a lépteinket.Itt már a zöldön mentünk lefelé,ott ahol feljöttünk Kisapátiból.Hamar leértünk átmentünk a falun és közben kisütött a nap...Hát megevett a penész...végig szar borús időnk volt odafenn a hegyen ami a képek minőségén is rontott,most meg kiderült...Áááá ezt nem hittem el és átkozodtam egy sort.Na,de sietni kellett vissza a vonathoz.Útközben újra feltüntek a reggeli hegyek amelyek a napfényben sokkal szebbek voltak most! A napsütést ellenére nem mondhatni,hogy melegebb lett...
Kisüt a nap visszafelé...szemben a Gulács és a Badacsony
Végül elértük a vonatot,10 percünk volt még mire jött.Kényelmesen utazva jutottunk vissza Székesfehérvárra ahol elkellett menni most a buszállomásra.Ott elértük a buszt,a hazaút is nyugis volt és este nyolcra haza is értünk!A szar közlekedés ellenére még egy kellemes túra is belefért és időben haza is értünk.A hideg miatt nem maradtunk most tovább,de az élmény igy is fenetikusnak bizonyult!Csodás volt a Szent György-hegy és istenem mióta elakartam már ide jönni,tán 10 éve is már...sokára jött össze,de összejött végre. Most 10 kilométert mentünk az év második túráján.Így ez összesítésben 22 kilométer ami így 11km/túra átlagot jelent.Tipikus példája vagyunk annak,hogy egy túra nem attól jó,hogy minél többet mész.Inkább attól,hogy minél többet látsz! Klassz volt!
Utoljára 2017 nyarán még Gergővel jártunk Somoskőn.Azt megelőző években is jártam itt párszor és a hely fillingje a táj csodája annyira megfogott,hogy tudtam majd egy szép napon visszatérek.Ám a visszatérés 2020 óta folyton ilyen-olyan okok miatt mindig halasztódott.Idén újra képbe került a dolog annak ellenére,hogy az éves tervbe nem vettük bele.Mivel volt kolleganőnk aki már kétszer volt velünk túrázni jelezte részvételét,mégpedig autóstól!Így adta magát a dolog,nem volt szabad kihagyni ezt a lehetőséget.Csupán az időpont egyeztetéssel akadtak némi gondjaink,de végül is július 27-én megnyílt az út újra Somoskőre!
A fantasztikus kishartyáni völgy
A túra előtt három héttel jöttünk össze az egyik helyi kocsmában egyeztetni a dolgokat.Túratársaim Judit és Zolika rám bízták az egész nap megszervezését.Én pedig mivel autóval jöttünk-mentünk kicsit a szokásosnál gazdagabb programot állítottam össze.A terv pedig az volt,hogy ha már erre járunk megnézzük a kishartyáni kőlyukat is amely szintén képbe került már évekkel ezelőtt.Innen autózunk át majd Somoskőre ahol teszünk egy körtúrát is,majd innen elmegyünk még a Salgó várhoz is.Egész napos program ígérkezett így,nem voltunk végre időhöz sem kötve.Judit először Zolikát vette fel,majd így jöttek el hozzám szombat reggel háromnegyed hatra.Indulhattunk is.Én ültem elöl Judittal,segítve az útvonalat,bár a gps vezetett végig minket.Zolika meg hátul ült a kocsiba.Judit meglepően jól vezetett és két óra alatt minden különösebb probléma nélkül már el is értük Kishartyánt.
Mai túratársak nagyon vidámak, Zolika és Judit
Judit a kőoldal lépcsőjén
Már fenn a kőlyuknál
Nagyon könnyen megtaláltuk a kőlyuk oldalt.Egy fantasztikusan szép völgyben vezetett oda az út,sajnos autóval nehezen járható volt.Le is raktuk a kocsit majd gyalog közelitettük meg a kőlyuk oldalt.Egy villanypásztor állta az utunkat és nem tudtunk rájönni merről lehet megkerülni.Megnéztem,rázott.Így nem volt más választásunk átbújtunk alatta.Meredek,de fantasztikusan szép lépcsősor vezetett fel a kőfalon.Ezen mentünk fel.Az alattunk elterülő völgy szépségeire ahogy fentről visszanéztünk nem is voltak szavak.Hamar felértünk.Két hölgy volt már fenn akikkel kellemesen elcseveréztünk,kiderült ők Hatvanból jöttek.Aztán ők lefotóztak minket,mi meg őket.Ezt követően körülnéztünk a barlangban.Három részből állt a lyuk.Egy nagyobb terem "ablakkal" a középső rész ahol fel is lehetett jönni és kisebb helység ahol szintén volt "ablak".A középső résznek volt még egy hátsó része is,olyan volt mintha valaha az lett volna a vécé.Jól nézett ki az egész a hegy oldalában.
A Kőlyuk nagyobbik terme
Ez meg a kisebbik
Judittal a csodás völgy felett,háttérben a két hatvani csaj
Miután kicsodálkoztuk magunkat indultunk le a meredek lépcsőn.Majd visszaérve a kocsihoz lenyomtunk fejenként egy-egy szendvicset.Ennek végeztével indultunk is,Kishartyánba még megálltunk megnéztük a haranglábat és a közeli kis parkot ahol a Kishartyán felíratnál fotózkodtunk is.Szép volt minden,de mentünk tovább.Elbúcsúztunk Kishartyántól majd a 22-es úton elmentünk Salgótarjánig ahol a 21-esre fordulva mentünk Somoskő felé.Sagótarjánba nem álltunk meg.Bár a város végi tó tetszett Juditnak és agyalt rajta,hogy megálljunk-e,de végül is nem álltunk meg.Hamar elértük aztán Somoskőt ahol a helységnévtáblánál megálltunk,Innen már pompás rálátásunk volt a csodás Somoskői várra!
Visszatérés hét év után...
Innen aztán már gyerekjáték volt elérni a várig.Felmentünk kocsival egészen a vár alatti parkolóig,itt tettük le az autót.Már innen csodás volt a várra a rálátás,de mielőtt felmentünk volna körülnéztünk a vár alatti ligetben.Itt volt az aradi vártanúk emlékműve,Krepuska Gáza emlékműve a Petőfi kunyhó és sok minden más is.Rendkivül kellemes környezet volt ahol már sokadszorra jártam.Túratársaim első alkalommal voltak itt és láttam rajtuk,hogy megfogta őket a hegy szépsége.A liget a vár alatt közvetlenül az országhatár mentén volt.Megnéztük a Petőfi kunyhót is,majd indultunk fel a várba.Átlépve az országhatárt,szinte ötven méter múlva ott volt a vár feljárata.Itt egy jegyszedő bódé állt,ahol a belépőért lehetett forintban is fizetni.Ez ezen a július végi napon 800 forint volt koponyánként.Ezt leszurkolva indultunk is fel a várba!
A várhoz érve Judittal
Krepuska Géza emlékműve és a vár
Zolika a határon
A vár mintha egy kicsit rendezetlenebb lett volna mint hét éve amikor utoljára itt jártam.De amúgy minden a régi volt,ahogy emlékezetemben is élt.Elkezdtünk körülnézni itt is,Zolikáék először a keleti toronyba mentek fel,ennek a teteje volt kilakítva amolyan kilátónak.A toronyba vezető lépcső állapota sokat romlott,szinte kezdett szétesni.Ennek ellenére természetesen feltudtunk menni.A toronyból szétnéztünk,szinte beláttuk az egész környéket.A szokásos látnivaló fogadott a vár maradék részén kivül láttuk a szomszédos Sátoros-hegyet,a Bukovinkai-völgyet alattunk,szemben a Macskalyuki kőbányát,távolban a Felvidéki tájakat,fentebb a Medves-fensíkot,alattunk Somoskőt,a szomszédos déli hegyen pedig a Salgó várát.Felemeleően gyönyörű volt innen is minden!
A vár hátulról
A keleti tornyon
Innen aztán lementünk az alagútba,alulról is megcsodálhattuk a tornyot.Ezt letudva pedig bementünk az egyetlen épen maradt toronyba a nyugatiba.Itt az alsó szinten belül volt asztal meg pad.Itt a hüvősben úgy döntöttünk megkajálunk.Egy kedves szlovák házaspár két kisgyerekkel foglalt még le mellettünk a hosszú asztalnál.Annak ellenére,hogy nem ismertük egymás nyelvét jól megvoltunk egymással.A kaját letudván indultunk fel a felső szintre ahonnan fellehetett menni egy még feljebb való szintre.Erre hét éve még nem lehetett,így ez nekem is új volt.Fentről persze ugyanazt láttuk mint egy szinttel lejebb is.A kilátás szinte ugyanaz volt mint a keleti toronyból.Kicsit elidőztünk itt,majd láttuk,hogy egy csoport jön felfelé,így úgy döntöttünk mi meg megyünk tovább.
A legfelső szinten
A várudvar
Jövünk el a vártól
Lejövet a várból,innen indult akkor az a körtúra amelyet én a múltban már párszor megcsináltam.Juditéknak persze minden új volt.A zöld jelzést követtük immár szlovák földön.Ereszkedtünk lefelé a Vár-hegyen és pár méterrel lejebb bele is botlottunk a fantasztikus bazaltorgonába.Ezt is sokadszorra láttam már,de most így lenyügőzött a látványa ahogy a többieknek is.Sajnos elég jó kamera kell hozzá,hogy ez a látványosság beleférjen a kamerába.Persze eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,így most is a nyomában jártam...Az orgonát követően pár méterrel lejebb ott volt a kőtenger.Ezt is jó volt újra látni még akkor is ha most elég sok ember járt erre.És kilátó vagy rálátó teraszokat építettek a kötenger mellé fából,ezek valahogy nem illettek a képbe,hiszen ezek korában itt sem voltak...Persze így is kimentünk a kövekre és onnan néztük meg jobban,de át most nem mentünk mint Gergővel.A szemközti erdőben volt az országhatár.Most azt nem néztük meg.
A Bazaltorgona
A kőtengeren,itt készült a blog fő képe is Gergőről..
Rámentünk azért a kőmezőre ahogy mindig is amikor erre jártunk.Most valahogy nehezebben mozogtam rajtuk mint a múltban.Nem is mentünk beljebb,csupán pár képet készítettünk itt is.Ezt követően ereszkedtünk a zöld jelzésen le tovább a Bukovinkai-völgybe.Leérve ott volt maga a Magyarországon eredő Bukovinkai-patak,rajta pedig a kishíd amelyről sok szép élményem van már.Azt nem tudom ez ugyanaz a híd volt-e,vagy időközben kicserélték,de maga a hely ugyanaz volt.Közben Judit bravúroskodott a patak felett a faágakon,majd indultunk tovább immár a sárga jelzésen.Megkezdtük a kapaszkodást a túloldali hegyen felfelé az egykori kisvasút nyomvonalán.Ez volt most a turistaút.Itt pedig az a kisvonat járt a harmincas években amely a Macskalyuki bányában bányászott köveket szálította át a magyarországi feldolgozó üzembe.Ennek emlékét őrizte az út melletti vámház romja és mellette a kis csille megrakva kövekkel.
Zolika és Judit a kishídon
Vártam,hogy beleesik,de nem...
Eltolom a biciklit,pontosabban a csillét...
A vámházat elhagyva emelkedett az út,de nem durva módon.Nem soká elértük a forrást a hegy oldalában amelyen fából készült kis teknő féleségeken jött ki a víz.Persze ittunk és frissitettük készleteinket,majd indultunk tovább.Hamarosan elértük az egykori macskalyuki falut amelyet mára már teljesen magáévá tett a természet.Az egykori iskola épülete volt úgy ahogy kivehető még az egykor 48 házból álló településből!Aztán némi szomorúsággal tapasztaltam,hogy a szomszédos réten álló kilátó amelyen Gergővel és egy volt exemmel is fentvoltunk többször is,már nem volt sehol...Hét éve voltam itt utoljára,akkor még megvolt.Tehát az elmúlt hét év során valamikor vált semmivé...Olcsó vigasz volt,hogy feljebb épült egy hasonló kilátó.Oda tartottunk most.A Macskalyuki bányából sem láttunk sokat,annyira benőtte már a növényzet.Így a fensíkra vezető már jelzetlen úton mentünk fel a bánya fölé.Egy szép fenskíra akadtunk ahogy hét éve Gergővel is...Ez még a Medves-fensík erre elnyuló része volt.Jöttek túrázók szembe akik arra figyelmeztettek,hogy figyeljünk kellően oda,mert nagyon elvan dúgva a kilátó,nagyon nehéz odatalálni.Ehhez képest gyerekjáték volt megtalálni a kilátót amelyhez jól járható út vezetett.Nem is értettem mi volt a baja a csávónak...
A forrás
Az egykori iskola
A kanyar után már ott is a kilátó
A kilátó nagyon hasonlított az egykori lentebb álló kilátóra.De persze nem ugyanaz volt,hisz tudok olyan időkről amikor mindkét kilátó állt.Ha jól emlékszen Rozanne kilátó volt a neve,de ennek még alaposabban utánajárok ha bekerül majd a kedvenc kilátóink sorozatomba.Ugyanúgy fából készült,két szintes volt és magas.Felmentünk persze rá.Tudtam kivételes élmény lesz!Valóban az volt.A kilátónak volt némi imbolygása és fenn nem volt túl tágas a hely,de a kilátás mindent vitt!Teljes körpanorámánk volt.Északra a Cseres-hegység következő hegye tűnt fel,sajna a nevét nem ismertem.Keletre a Medves-fensík volt főleg a látóhatáron.Délre ott voltak a várak,Somoskő és Salgó.Nyugatra meg sok hegy,lenn a völgyben pedig maga Sátorosbánya ahol Gergővel voltunk azon a hét évvel ezelőtti túrán...még egy fő látványosság akadt a szomszédunkban:maga a Sátoros-hegy.Leírhatatlanul szép tájon voltunk!
A kilátó
Alattunk Sátorosbánya
A várak
A kilátótól aztán elindultunk visszafelé.De csak az egykori faluig mentünk ugyanazon az úton.Itt letértünk jobbra,ha jól emlékszem akkor a piros jelzésre.Ez vitt le a hegyen egy hangulatos csodaszép erdőben..Lejebb aztán már lépcsők vezettek lefelé.Erre is jártam már,de tök másra emlékeztem.Mindegy.Leértünk újra a Bukovinkai-völgybe,igaz nem ott ahol eddig jártunk.Mondhatni a másik végénél.Itt tudtam van a közelben egy büfé,így a javaslatomra elmentünk oda,nem volt messze,talán háromszáz méterre.Jól tettük,hogy eljöttünk ide.A kiszolgáló nő szlovák volt,de tudott magyarul és nagyon kedves volt!Mivel még nem ittunk ma kávét,így azt kértünk.A nő teletöltötte a poharainkat!Ráadásul igen jó kávé is volt!Még szlovák oldalon voltunk,így meglepett a hölgy kedvessége,de jólesett!Még pihentünk jó félórát,majd indultunk vissza a völgybe,vissza a várhoz.
A büfé a Bukovinkai-völgy másik végénél,a zöld polós hölgy volt a kedves házigazda,köszönjük a kedvességét!
Jópofa terasz a büfénél,itt pihentünk
Ballagtunk vissza a hangulatos völgyön,néha csak centiméterekre a magyar határtól!Rövidesen elértük a kis Krúdy tavakat.Innen is sok nagyon szép emlékem van...Megálltunk persze annál is inkább mert volt itt is egy forrás,így frissitettük újfent a vízkészletünket.A tavak úgy tűnt algások voltak,nem voltak olyan szépek mint ahogy az emlékeimben éltek...de a hely az most is nagyon szép volt!Kicsit itt is elidőztünk majd indultunk tovább.Nem soká elértük azt a helyet ahol a sárga levált a zöld jelzésből,itt volt a kishíd is amerre mentünk.Igy mondhatni teljes volt a kör,de felkellett menni még a Vár-hegyen.Már meleg volt így ez kicsit nehézkesen ment,de azért ment.A kőtengernél visszafelé már nem álltunk meg,de a bazaltorgonánál igen.Igaz Judit ment tovább,azt mondta ha megáll,de tud újra elindulni (...) ,én megálltam,mert csak a jó isten tudja,hogy jövök-e még ide valaha.A bazaltorgona is sok szép élményemet őrzi,jó lenne még egyszer valaha majd visszajönni...
A Krúdy tavak
Aztán elhaladtunk még a vár mellett,attól is érzékeny búcsút vettünk,majd a határt átlépve visszaértünk Magyarországra.A parkolóba mentünk az autóhoz.Egy szenyót még lenyomtunk itt is majd indultunk kocsival a Salgóhoz.Éppen egy rendőrautó fordult be elénk,így gyakorlatilag rendőri felvezetés mellett hagytuk el Somoskőt!Aztán valahol elhagytuk a redőrautót,mi meg kapaszkodtunk felfelé Salgóbányára.Ezt Judit kocsija elég nehezen bírta,de azért felértünk.Salgóbánya végében meg ott volt egy parkoló ahol hagyhattuk a kocsit.Egy tábla jelezte,hogy a Boszorkánykő és a Salgó vár is 0,7 km-re van.Ez nem távolság.Elsőnek a Boszorkánykőhöz mentünk,különösebb nehézség nélkül oda is értünk.Kiérve a réteges kőzetű kőre fenséges kilátás fogadott a szélrózsa minden irányába.Kimentünk egyészen a széléig és jó félórát itt is elnézelődtünk.Bliriáns szépségű tájon voltunk ismét!
A Salgó vár a Boszorkánykőről
Nem nagyon vehetö ki,a kép jobb-közép szélén ott van Salgótarján városa,ilyen a Boszorkánykőről
,alighanem széles látószögön felejtettem a kamerát...
Természetesen mondanom sem kell,a Boszorkánykőn is jártam már korábban.Miután kigyönyörködtünk magunkat indultunk a Salgóra a Salgó várhoz,amely innen pont ellenkező irányban volt.Itt az utolsó 200 méter volt egy kicsit nehezebb,itt minimálisan meredekebb az út,bár én jóval meredekebbre emlékeztem.Felérve kellemes szellő legyintett meg minket a vár tövében így öt percre megpihentünk itt.Aztán felmentünk a toronyba.Itt is már sokat jártam,innen is édesek az emlékek... Most is mint mindig,a toronyból fergeteges panoráma fogadott.Gyakorlatilag 30-50 km körben,beláttuk az egész környéket.Magát Salgótarjánt a szomszédos Karancsot,a Sátoros-hegyet a Somoskői várat és a Mátra vonulatát is nagyon jól lehetett látni.Itt újabb egy órát elnézelődtünk.Judit közbe lement,mert olyan éhesség tört rá,hogy kezdett rosszul lenni,a kaja meg a kocsiban maradt.Mi még maradtunk kicsit Zolikával,majd aztán itt is búcsút vettünk a csodás tájtól.
A Salgó vár
A mai napon az utolsó közös kép
A Karancs a Salgó várból
A parkolóba érve,Judit épp evett a kocsiban.Aztán láttuk szemközt,hogy ott van egy büfé.Odamentünk és ittunk kávét,sört,üditőt.Én ettem egy zsíroskenyeret hagymával (isteni volt),Judit is evett még,meg nem mondom mit.Azt még egy jégkrémet is lenyomtunk.Fél nyolc elmúlt,jól elment az idő.Indultunk,de még megálltunk Salgóbányán a Zenthe ferenc emlékparknál,de az óriási csalódást okozott.Bolond fejjel azt gondoltuk,hogy ebben a parkban a nagyszerű színészre emlékeznek valamilyen módon,de a felíraton kivül itt semmi sem emlékeztetett az itt született Zenhe Ferencre...Először is tele volt szeméttel a park (...) ezenkivül volt itt egy játszótér és egy felszabadulási (!) valamint egy első világháborús emlékmű...Csak lestünk,ez lenne a Zenthe Ferenc emlékpark?Hát ez már Salgóbánya szégyene...Na mindegy,akkor ennyi elég volt belőle az óra pedig már este 8 órát mutatott,indultunk haza.
Az emlékparkról nem készült fotó,ez még a Salgó vári kilátás a Sátorosra és Somoskőre
Hazafelé már nem álltunk meg sehol.Judit elképesztően jól vezetett így két óra alatt hazaértünk,úgy is,hogy az M3-on és az M0-án elég erős forgalom volt,plussz az M6-os éppen a dunaújvárosi lehajtónál leborult egy teherautó rakománya,így kicsit várni is kellett.Szóval azért sima út volt hazafelé.
Úgy érzem szenzációs nap volt,rengeteg látnivalóval.Erről csak annyi,hogy én a legjobb túrákon is maximum olyan 120 képet szoktam készíteni,most 280 sikerült...és a filmünk is másfél órás,az eddigi rekord 1 óra 11 perc volt....
Mindhárman élveztük a nap minden percét,nagyon sok szép élménnyel gazdagodtunk,Judit sem bánta meg,hogy összehoztunk egy közös bulit.
A buli három részből állt,de így is túráztunk.Az első résznél 0,4 km-t,a másodiknál 10 km-t,míg a harmadiknál 4 km-t.Ez így összesen 14,4 km.Ez volt az év 14.túrája és összesen tartunk 213 kilométernél ami túránkénti 15,21 km-es átlagot jelent.
Fantasztikus nap volt a túra komoly esélyese az év túrája címre!
