Nem kellett most sokat várni a következő túrára.Egy hét telt el a "Marsi" túra óta és újra nekivágtunk a végtelennek!Valamivel korábban indultunk el mint egy héttel korábban.A Veszprémbe menő 5.40-kor induló busszal keltünk útra Zolikával.Ahogy egy héttel korábban most is leszálltunk Fehérváron és ugyanúgy betértünk a Lipót pékségbe egy kávéra és egy pizzaszeletre.Ám innen már nem ugyanaz volt a müsor mint egy hete!Elmentünk a vasútállomásra mert vonattal mentünk tovább.Székesfehérváron kb.25 perces séta a buszállomástól a vasútállomás.A vonatunk 7.51-kor indult el (pontos volt).Majd két és fél óra kellemes vonatozás várt ránk a Balaton mentén.Célunk Nemesgulács-Kisapáti vasútimegálló hely volt.Innen indult a már régóta halaszgatott túra a Szent György-hegyre.
Kezdés...
Negyed 11-re értünk oda.Az ország egyik legszebb táján találtuk magunkat a Tapolcai-medencében.Körülöleltek a Balaton-felvidék tanúhegyei.A kissé borús időben is fenséges látványt nyújtott a Gulács,a Tóti-hegy,a Badacsony,a Csobánc,Szigliget,a Haláp és célunk a Szent György-hegy.Földöntúli szépségű hely volt!El is indultunk a zöld jelzésen ami Kispaátiig maga az országút volt,szerencsére gyér forgalommal.Ezen a szakaszon tárultak elénk az előbb említett csodák.Kisapáti nem volt messze a vasúti megállótól.A faluba érve az egyik boltnál pedig tudtunk inni egy jó kávét mielőtt belecsaptunk a lecsóba!Az úton ide közben eszembe jutott az is,hogy mi a Szent György-hegyet már Gergővel is terveztük,ám ki tudja miért magasabb szellemi erők nem engedték,hogy valóra váljon...így reménykedtem benne,hogy Gergő lelke velem van,sajnos érezni nem éreztem.
A Szent György-hegy
Fél Kisapátin átkelve kezdett emelkedésbe az út.Itt persze már nem országút volt hanem normál turistaút.Közben találkoztunk a sárkánnyal amit kanalakból(!) raktak ki a helyiek roppant ötletes módon.Pár méter után egy letérésünk volt a Szent kereszt kápolnához,úgy döntöttük megnézzük.Szép volt,de bemenni nem lehetett.Innen már még egy fokkal jobb volt a kilátás a környék csodáira mint lenn az országútról.A kápolna megcsodálása után folytattuk az emelkedős zöldön.Itt ott kemény emelkedő volt,de összeségében nem volt vészes.Minél feljebb értünk a kopasz erdőn át fel-fel sejlettek a hegy legnagyobb csodái a bazaltorgonák,de még tekintélyes távolságban voltak.Nem soká elértük a Kaán Károly turistaházat.Mivel itt voltak padok és asztalok,úgy döntöttünk megkajálunk.
A Szentkereszt kápolna
A turistaház
Megállva a reggelihez rádöbbentünk,hogy nagyon hideg van,vagyis hát kellemetlenül hideg.Fáztam is mint a vadászkutya.Közben figyelmesek lettünk egy fára a ház mellett.Rajta ott volt mind a négy fő turistajelzés!Bizony kevés hely van az országban ahol mind a négy fő turistaút összefut,ez egy ilyen hely volt.Ez pedig emelte a hely nagyszerűségét!További slusszpoénként fogtuk fel,hogy a mai rövidke túránkon mind a négy jelzést érintjük!Persze azért szemügyre vettük a házat is amely nagyon jól nézett ki.Körbe lehetett járni és a hátulja érdekesebb és szebb volt mint az eleje.Fenn pedig volt egy kis terasz,amelyre a hátsó tornácon lehetett feljutni.Onnan pedig újabb jó kilátásunk volt a már nem túl távoli bazaltorgonákra!Ez is egy csúcsszuper hely volt!Némi zavaró tényező volt a kellemetlen hideg.
Összefújta a szél a turistaútakat
A ház hátulról
Bár innen már közel voltak a bazaltorgonák,mi mégis más útvonalat választottunk a zölddel együtt haladó sárgán mentünk tovább a hegyen,majd arról lesz egy leágazás,pontosabban felágazás a piros jelzés ami felvisz a hegytetőre,onnan meg a kék3 és a kék jelzés visz majd el a bazaltorgonákhoz.Így azokat fentről közelitjük majd meg és visszatérünk ide a turistaházhoz.Magyaru egy kis körtúra lesz ez!Búcsút vettünk a háztól,miközben megnéztük a közeli pottyantóst.Nem kellett sokat menni máris ott volt a Jégbarlang.Vagyis ami megmaradt belőle.A Jégbarlang az itteni sárkány otthona volt,de azt betemette egy leomló bazaltorgona ami elvált a hegyről.Majd a közeljövőben kivesézzük a Jégbarlang sztoriját is itt a blogban!Egy lyuk azért maradt ott a kőtengerben és ha odaáll az ember azt tapasztalhatja,hogy ott bizony 10-15 fokkal hűvösebb van.Ez nyáron jöhet jól főleg...
A beomlott Jégbarlang
Zolika megmássza!
Elhagyva a barlangot az út szinten ment aztán...elkezdett ereszkedni!Ez sehogyan sem illett a képbe,hiszen nekünk fel kell menni majd a hegytetőre!Hát így durvább lesz ha most meg lefelé megyünk...Közben átértünk a hegy másik oldalára és kilátásilag feltűnt Tapolca a Haláppal,délre meg a Keszthelyi-hegység.Az út továbbra is lefelé ment,de a piros leágazás még nem akart feltűnni.Aztán nem sokára amikor már újra szinten ment a zöld/sárga út egyszercsak ott volt végre a piros!Mellette ott volt egy tábla,hogy borászat 150 méter és forralt bor kapható és,hogy nyitva tartanak!Zolika javaslatára nem hagytuk ki,ám odaérve nem találtunk ott senkit és az ajtó is zárva volt..Így visszamentünk a piroshoz és megkezdtük az emelkedést a hegytetőre! Felérve ment ugyan a piros nyugat felé a bazaltorgonákhoz,mi viszont kelet felé fordultunk a kék3 jelzésen mentünk a hegy legmagasabb pontjához.Az emelkedő enyhén fingatós volt amúgy,de nem vészesen.Nem soká elértük a hegy másik végét,ez volt a Szent György-hegy legmagasabb része a maga 415 méter magasságával.Itt egy tisztás volt,padok,asztalok és kilátás ami a borúlt hideg időben is lenyügöző volt!
A Szent György-hegy tetején
Öröm,hogy ide is eljutottam végre!
A hideg borús időben,élénk szélben is élvezhető volt az amit innen láttunk.Látható volt a Keszthelyi-öböl a Balatonban,a Szigligeti hegyek a várral.A Badacsony,a Gulács,az Ámbrahám-hegy,amarra meg a Csobánc és a távolban a Balaton-felvidék hegyei,a Fekete-hegy a Kab-hegy halványan a Hegyestű.Szavak nincsenek erre a szépségre...alattunk meg a Tapolcai-medence terült el a falvaival.Jobb időben itt egy egész napot ellehetne tölteni.A kellemetlen hideg ellenére is félórát elgyönyörködtünk itt,majd mentünk tovább a kék3 jelzésen amely visszafele irányt vett itt a hegy északi oldalában haladt.Mivel ezt a részt annyira nem érte a nap az út hirtelen dagonyássá,sárossá vált.Mire elértük a kék jelzést a bakancsunkon két kiló sár gyűlt össze.
A kilátás egy szelete: Badacsony,Ábrahám-hegy,Gulács
Dagonyára vált az út...
A kéket elérve javultak az útviszonyok és nem soká elértük a bazaltorgonákat.Köztük kővek,lépcsők vezettek lefelé a hegyoldalon,ez volt a Kőkapu.15-30 méter magas bazaltorgonák álltak a hegyhez hozzásimulva vagy éppen elválva tőlük.Mintha pénzérmékből felállított oszlopok,pontosabban úgy néztek ki.Fenomenális látvány volt hiszen több méter hosszan húzodtak a hegyoldalon!Azt olvastuk ezek az oszlopok fokozatosan távolodnak a hegytől és egyszer majd eldőlnek.Ez az egyszer évmilliók múlva lesz persze.Ez történt azzal az oszloppal vagy oszlopokkal amelyek a sárkány barlangjára dőltek.Na itt is jó sok időt eltöltöttünk,hiszen nem akármilyen látvány volt ez.Sajnáltam,hogy Gergővel nem jutottam el ide...Varázslatos csoda volt ez itt!
Elérve a bazaltorgonákat
A csodák itt vannak körülöttünk!
A képek nem adják ez hűen vissza...
Kőkapu
A csodák után a kéken visszajutottunk a turistaházhoz.A kör teljessé vált,de a túrának még nem volt vége.Visszakellett menni a vonathoz.Úgy számoltam még elérhetjük a 3/4 4-es vonatot.A következő pedig csak két óra múlva jött.Nem volt kedvem két órát várakozni a hidegben így megszaporáztuk kissé a lépteinket.Itt már a zöldön mentünk lefelé,ott ahol feljöttünk Kisapátiból.Hamar leértünk átmentünk a falun és közben kisütött a nap...Hát megevett a penész...végig szar borús időnk volt odafenn a hegyen ami a képek minőségén is rontott,most meg kiderült...Áááá ezt nem hittem el és átkozodtam egy sort.Na,de sietni kellett vissza a vonathoz.Útközben újra feltüntek a reggeli hegyek amelyek a napfényben sokkal szebbek voltak most! A napsütést ellenére nem mondhatni,hogy melegebb lett...
Kisüt a nap visszafelé...szemben a Gulács és a Badacsony
Végül elértük a vonatot,10 percünk volt még mire jött.Kényelmesen utazva jutottunk vissza Székesfehérvárra ahol elkellett menni most a buszállomásra.Ott elértük a buszt,a hazaút is nyugis volt és este nyolcra haza is értünk!A szar közlekedés ellenére még egy kellemes túra is belefért és időben haza is értünk.A hideg miatt nem maradtunk most tovább,de az élmény igy is fenetikusnak bizonyult!Csodás volt a Szent György-hegy és istenem mióta elakartam már ide jönni,tán 10 éve is már...sokára jött össze,de összejött végre. Most 10 kilométert mentünk az év második túráján.Így ez összesítésben 22 kilométer ami így 11km/túra átlagot jelent.Tipikus példája vagyunk annak,hogy egy túra nem attól jó,hogy minél többet mész.Inkább attól,hogy minél többet látsz! Klassz volt!
Ennek a túrának az ötlete már két éve érlelődött.Amikor Gergő elment és az egykori exem írt rám és kerültünk vele baráti viszonyba,akkor volt egy olyan tervünk,hogy majd vele jövünk el ide.Be is vettem a 2019-es majd a 2020-as tervek közé is,de aztán a dolgok nem úgy alakultak ahogy szerettem volna,így folyton-folyvást elmaradt ez a túra.Ám azért én eltettem tartaléknak és most amikor koronavírusos idők járnak és busszal nem,csak vonattal tudunk közlekedni elő is vettem.Szinte erre az alkalomra lett ez tökéletes terv.A túra másik érdekessége meg az volt,hogy az útvonal kb.2/3-tól ugyanazon a részen megyünk ahol Gergővel is 2016 decemberének végén,a Hármashatárhegyi túrán is.Így aztán újfent szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.Ez a gondolat mindig nyugtató hatással van rám.A túrára ugyan meghívtam az összes jelenlegi túratársamat,de most mindegyiküknek volt valami nyavajája és nem tudtak eljönni kivéve Zolikát.Bánhatják.Az útvonalon számos érdékesség és látnivaló akadt.Hát akkor nézzük meg a részletes krónikát:
Bejárat az anfiteátrumba
Nem kellett túl korán indulni.A reggeli fél nyolcas vonattal vágtunk neki az útnak és méni késéssel negyed tíz előtt értünk a Délibe.Onnan pedig a 17-es villamossal húztunk ki Óbudára a Katinyi mártirok parkjáig.Innen indult a túra.Ám mielőtt nekivágtunk volna elmentünk megnézni a közeli katonai amfiteátrumot.Ugye jártunk már egy hasonlóban tavaly novemberben a Róka-hegyi kőfejtős túrán Aquincumnál.Ez most egy hasonló volt,de itt több minden megmaradt a romokból,az egykori arénából amelybe akár 13 ezer néző is befért!A romok itt olyan hatást kelltettek mintha valami várban járnánk.Felérve a lelátó megmaradt részére ráláttunk az egész amfiteátrumra.Szomorúan állapítottam meg,hogy ezt itt a környéken lakók egyszerű kutyafuttatónak használják... Körbejártuk az iu.145-ben készült építményt és megnéztünk mindent.Legalább kutyaszar nem volt,viszont eldobott sörösdobozok,csikkek,cigisdobozok azok igen... Pedig alig három napja,hogy a kijárási tilalmat is megtolták este tízig... Mit is lehet erre mondani?Süllyedj ember még mélyebbre!A romok nagyon szépek voltak,a kutyafuttató és a sok szemét viszont illúzió romboló.Mentünk tovább.
Az aréna - jó látszik,hogy mire használják napjainkban...
Egy számomra értelmezhetetlen szobor volt az aréna melletti parkban és egy Árpád fejedelem szobor.Inkább ez utóbbi volt szép.Ezeket megcsodálva mentünk a közeli Doberdó utcába.Innen indult ki a kék+ jelzés.Jó darabig ezt kellett követnünk.Mintegy kétszáz méter után értünk ki a város zajos részéről egy erdős részre.Itt aztán a következő 300 métert majd másfél óra alatt tettük meg,annyi látnivaló és érdekesség akadt!Elöször rögtön belebotlottunk a Szent Vér kápolnába amely kísértetiesen hasonlított a Kisújbányai Szent Márton templomra.Nagyon beleillett a környezetbe,az erdei fák között úgy tűnt igazi otthonra lelt.Előtte négy pad is volt.Mivel már éhesek voltunk,tökéletes helynek tűnt megreggelizni.Mielőtt belemerültünk volna a kápolna átnézésébe,megejtettük ezt.
A kápolnához érve
Reggeli közben feltünt,hogy alattunk a jelzésen rengetegen mennek el.Kirándulók,túrázók,járókelők.Meglepő volt,hogy sok magányos nő ment úgy tűnt túrázni!Kaja után megnéztük jobban a kis kápolnát.Bemenni persze ezúttal sem lehetett.Valóban hasonlított kisújbányai rokonához,főleg a fás burkolatú tornya miatt,de jellegében is olyan volt.Jó sok képet lőttünk itt.Ja és nem is írtam.Ebben az évben most elöször volt tökéletes túraidőnk!Könnyitettünk is öltözékünkön mert boritékolható volt,hogy lesznek felfelé menetek is.Lényegében már itt is az volt,csak még nem volt durva.A kápolna elnyerte tetszésünket.A látnivalóknak azonban koránt sem volt vége!Sőt!Ez csak olyan bemelegítés volt!
A kápolnánál
A kápolna után vagy felett tovább haladva a jelzésen,a helyi kálvária tűnt fel.Szebb volt a szokásos kálváriáknál a stációk elrendezése is más volt.Egy sétányon voltak amely maga volt a kék+ jelzés és csak egyik oldalon.Mondanom sem kell,a kálvária is tökéletesen beleillett a környezetbe!A kálvária mögött meg egy kráterszerű gödör volt,de már szépen benőtte a növényzet és jól járható utak vezettek oda le.Nem tudom a gödröt a természet alakította-e így ki,vagy valami más is közremünködött,de olyan hatást kelltett,hogy ez is a park része,azt gondosan megtervezve.Az út másik oldalán,ugyan a fák takarásában,de fel-fel sejlett némi kilátás Óbudára.A jelzés aztán befordult nyugatnak,de mi végignéztük a stációkat amelyek végig észak felé az út mentén voltak.Jól tettük,mert újabb látnivaló akadt!
A kálvária
A Kiscelli parkerdőben voltunk amúgy és a stációkat követve az erdő északi végénél ott volt maga a Kiscelli múzeum.Persze hála a járványnak ez is zárva volt.Ám nem bántuk,mert a múzeum bejáratát egy sárkány őrizte!Hát naná,hogy kellett egy,két,több közös fotó vele,elvégre nem mindennap botlik az ember fia sárkányokba!El is ökörködtünk a sárkánnyal egy sort,majd mentünk tovább mert valami gyönyörű korlátot véltünk felfedezni egy nem mindennapi épület előtt.Még a múzeummal volt összeépítve egy hatalmas épület.Némileg romosnak is tűnt.Aztán felfedeztem,hogy ez egy bazi nagy templom,csak éppen...nincsenek meg a tornyai...Pedig kettő is kellett volna,hogy legyen.Gondolom ez lehetett a kiscelli főtemplom,a tornyait valószinűleg lebombázhatták...de több mint hetven éve,hogy véget ért a háború,nem akadt idő a helyreállítására?Mondjuk így volt érdekes,ha megvannak a tornyok lehet nem figyelünk fel rá.
A sárkány
A korlát
A templom
Ezeket az érdekességeket megcsodálva mentünk vissza a száz méterrel korábban magára hagyott kék+ jelzésre.Itt még az erdőben haladva egy parkon át mentünk.Ekkor döbbentünk rá,hogy majd két órája jövünk és haladtunk kb.ötszáz métert.Na,de van látnivaló akkor van látnivaló!Elhagyva a zöld területet a jelzés kiért Óbuda egyik fentebb való utcájába.Ezen most egy 180 fokos visszairányt véve haladtunk tovább.A jelzések amúgy kifogástalanok voltak.Nagyjából kétszáz méter után újra zöld területre váltottunk.Valóban zöldre,hiszen éppen kezdett zöldre váltani a természet.Ám emelkedő is következett.Komolyabb mint az előző három túránkon bármelyik is volt!Ez már a Mátyás-hegy volt és megkellett mászni.Végül is különösebb gondot nem okozott.Kellemes volt a zöldben haladni.
Zöld erdőben jártunk...
Ahogy mentünk felfelé,ugye az öreg motorosok nem éppen a fittségükről híresek,így hát nem a legnagyobb sebességben kapaszkodtunk a hegyen,egy gyönyörű szőke nő ment el mellettünk méghozzá futva úgy,hogy a hátán még egy zsák is volt!Aztakurva... futott ott fel ahol mi majd kileheltük a lelkünket.Aztán a hölgyben mintha Stollár Fannit a teniszezőt véltük volna felfedezni...de erre nem mertünk azért megesküdni.Bárki is volt le a kalappal előtte.Ha Fanni volt megállhatott volna egy közös fotóra és egy forró csókra...Na de az ábrándozás után az út bal oldalán ott volt a Mátyás-hegyi kőfejtő,amely úgy tűnt a Róka-hegyi kőfejtőnek egy kisebb testvére.Persze azért ez sem volt kicsi!Az út a kőfejtő melleti hegyen kapaszkodott és szép kilátásunk volt magára a bányára is és a városra is.Szép szakasz volt újfent.Persze itt is halomra fotózgattunk.
A Mátyás-hegyi kőfejtő
A kőfejtő után még nem volt vége az emelkedőnek.Megkellett mászni a Mátyás-hegyet.A Fanni utánzat már messze járhatott és többé nem is láttuk ezen a túrán.Üggyel-bajjal de elértük a hegy csúcsát.Jó lett volna ide egy kilátó,de nem volt,így aztán kilátásunk sem volt a csúcson.Az út meg elkezdett lefelé menni.Helyenként meredeken.De most ügyesek voltunk,Zoli is.Nem taknyoltunk el.Egy barlangot láttunk útközben,benne egy mély gödör.Korláttal bíztosítva volt.Leérve pedig egy palotába botlottunk,amelyről kiderült,hogy a pakisztáni nagykövetség... Kiérve a Mátyás-hegyi erdőből a Nyereg utcába elbúcsúztunk a kék+ jelzéstől amely kifogástalanul vezetett minket idáig.Jelzetlen szakasz következett.Hamar leértünk a Szépvölgyi útra.Amúgy mehettünk volna még a kék+ jelzésen is,ugyanott kötöttünk volna ki,de megakartuk nézni a Francia Bánya parkot.Sikerült is elérni,ám az csalódást okozott.
A Francia bánya
Volt némi park jellege,de a kőfal amit én valami csodának véltem előzetesen kutakoda a képek alapján,igazából semmi extrát nem tartogatott.Úgy láttam egy út megkerüli,el is indultunk rajta,az meg is kerülte,itt-ott ugyan szinte járhatatlanul,de magából a francia bányából semmit nem mutatott.Némi kilátásunk volt csak a Fecske hegyi ORFK toronyra.Ez annyiból jó volt,hogy tudtam jártunk odafenn Gergővel azon a 16 decemberi túrán... Leérve vissza az útra ami kellett nekünk úgy éreztem kár volt ezért a kitérőért,mert csalódás volt a bánya.Maradhattunk volna nyugodtan a kék+ jelzésen is.Leért az utunk a Szépvölgyi út mellé,azzal párhuzamosan haladt tovább majd elértük újra a jelzésekkel ellátott utakat.Innen azoban már az országos kéken mentünk tovább.
Az országos kéken
A kék jól volt járható,kifogástalan út volt.Ám úgy tűnt a kápolnánál még egyedül túrázó lányok itt megtalálták párjukat.Sokan jöttek szembe és minden nő a párjával volt...Fannit pedig elnyelte az ég..Enyhén emelkedett szinte végig az országos kék,de különösebben nem volt nehéz rajta menni.Nagyjából másfél kilométer után meg elértük az Árpád kilátót.Hatalmas tömeg volt itt...de volt szabad pad!Így megettük a maradék kajánkat mielőtt bementünk volna a kilátóba.Na és ugye innen következett az a szakasz amelyen Gergővel is jártam 2016 decemberében...Gergő nyomábanosra váltott tehát a túra immár szó szerint!
Az Árpád kilátó
Nagysokára kezdett csak annyira oszladózni a tömeg,hogy beudtunk menni a kilátóba.A kilátót nem a szokásos kilátóként kell elképzelni.Ez egy sima kis épület volt,leginkább egy kis várhoz volt hasonlítható.Emeletre nem kellett menni,hisz a földszinti kilátószintről már volt kilátásunk.Elsősorban dél-kelet felé.Jól látszodott a fővárosnak ez a része innen.Bár ahogy 16-ban is,most sem volt éppen tiszta a főváros levegője.A kilátás így nem volt maradéktalanul élvezhető,de azért szép volt.Eszembe jutottak a Gergővel itt megélt emlékek,ebbe kicsit belesajdult a szívem..A kilátást és a kilátót is minden szemszögből megcsodáltuk,itt is tucatnyi képet készítve.Ezek végeztével mentünk tovább.Innen már a zöld jelzésen.
Minden lényeges...
Kilátó alulnézetből
Ráállva a zöldre,többet már nem kellett felfelé mennünk.Elhagyva a kilátót az út szelíden kezdett lefelé menni az itt is egyre inkább zöldülő erdőben.Jól ismert részek voltak ezek,szembeköszönő szép emlékekkel.Itt is sokan jöttek szembe.Kereszteztük a Görgényi utat és ezzel kezdetét vette a túra utolsó része.Itt is elhaladtunk egy lezárt barlang mellett,itt Gergővel is megálltunk akkor... Majd nem sokkal ezután következtek a túra legszebb szakaszai.Bár ezen a túrán sok ilyen volt.A Szikla kilátó következett,amelyet akkor még nem így hívtak.Talán Kőlyuknak vagy valami ilyesminek.Idegesítő volt az előttünk haladó kis család,mert az út szűk volt,megelőzni nem tudtuk őket,a gyerekek vérgyogtak és hát el is foglalták a Szikla kilátót,megkellett várnunk míg kitombolják ott magukat...
Búcsú az Árpád kilátótól
Szó szerint zöld utakon
A kőlyuk
Azért volt régen kőlyuk a neve,mert a közepén van egy lyuk,azon kell átmenni és utána tudunk felmenni a szikla tetejére ahonnan meglehet csodálni a kilátást.Ezért Szikla kilátó manapság a neve.Fel a lyukig nem olyan egyszerű felmászni,de sikeresen megcsináltuk.Most Zolika is kitett magáért egy rossz szót sem szólhatok rá.Ezen a túrán ott volt a szeren ő is!Maga a lyuk is egy fantasztikus élmény,itt is fotózkodtunk persze.Hiszen fantasztikus alakzatokat mutat itt magából a szikla és már innen is kivehető a kilátás.A lyuk után azonban újra mászni kell és itt már erősen csúszos a talaj.De ezt is legyőztük,ahogy annak idején Gergővel is...
A lyuk
Zolika tartja a sziklát amig én átmegyek alatta
...de eltűnt,szerencsére a szikla nem omlott le
A mászás után szép kilátás jutalmazza a vándort a szikla tetején.Szembeköszöntek azok a hegyek amelyeken végigmentünk akkor rég Gergővel... Jól éreztük magunkat,elvoltunk tényleg remekül,jó volt és szép volt ez a túra.De az,hogy ennyi hely szembeköszönt a szép időkből újra csak szívfájdalmat váltott ki.Sajnáltam nagyon,hogy Gergő nem lehet már itt velünk...Persze tudom a lelke most is itt volt.Csak ezt meg nem tudom látni...érezni néha igen.Szóval a kilátást csodáltuk a szikla tetejére kimászva,ez sem volt egyszerű mert ide is mászni kellett,de persze megérte.Aztán innen egy jól járható út vezetett már le,vissza a zöld jelzésre.Tulajdonképpen itt is feljöhettünk volna,de akkor lemaradtunk volna egy fantasztikus kalandról.
Nem egyszerű...
Csúszva,mászva de haladva
Kilátás
Visszaérve a zöldre folytattuk utunkat.Egy padnál ugyan megálltunk még ahonnan szintén jó volt a kilátás.Elfogyasztottunk egy-egy almát és mentünk tovább.Nem volt messz az Apáthy szika.Odáig is csodás út vezetett.Az Apáthy szikláról is fantasztikus a kilátás és természetesen ez is része volt annak a régi túrának is.Sajna itt is tömeg volt.Persze ez nem akadályozott meg semmiben.Zavaró volt mögöttünk a hegyen egy toronydaru (...) mindig is dühitett,hogy ilyen helyeken építkeznek...Mondjuk a kilátásban ez sem akadályozott.Itt is elvoltunk,képek tucatjai készültek és a kilátás mellett csodáltuk az ide érkező szép lányokat is.Sajnos ezek is mókamikistől jöttek.
Út az Apáthy sziklához
Az Apáthy szikla
A dühitő daru
Kilátás
Az Apáthy sziklától levezetett az út Pasarétre.Különösebb látnivaló már erre nem akadt,ha csak nem a gazdagnegyed gazdag házai,de ezek annyira nem érdekeltek.Viszont annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy a zöld jelet valahol elvesztettük.Nagy baj ebből itt már nem történt.Annyi,hogy nem a Nagyhídi villamos megállónál fejeztük be a túrát,hanem Józsi barátom kedvenc csapatának a Pénzügyőrnek a stadionjánál.Jó buli volt nagyon.Még annyi maradt,hogy elsétáltunk a közeli Zuhatag sori villamosmegállóhoz.A 61-essel meg visszamentünk a Délibe.Onnan pedig vonattal haza.Sima volt az út.Fél hétkor Dunaújvárosban voltunk.
Finis a Pénzügyőr pályánál
Nagyszerű túra volt.Mindenki sajnálhatja aki nem jött el velünk,hiszen látnivalókban rendesen odavert ez a túra az eddigieknek.Hozzá párosult egy minden igényt kielégitő időjárás most.Na és az ébredő természet színei is ott voltak a szeren.A környékre valószinű jövünk még,mivel túristaútak tucatjai futnak erre az útvonal aligha lesz majd ugyanez,de nyugodt szívvel ajánlom ezt a helyet,ezt a túrát mindenkinek.Csodákat fog megélni!Nagyjából 13km-t mehettünk.
Folytatva a mecseki forrásokról szóló bejegyzéseimet a Büdös-kút a következő "versenyző".Ám tudni kell,hogy Büdös-kútból a Mecsekben három is van (más leírások szerint négy is),természetesen három külömböző helyen.Elöször talán a legismertebb kerül sorra,mégpedig az amelyik a Büdős-kúti kulcsosháznál található meg a Közép-Mecsekben.A forrásokat bemutató leírások fő forrása a Mecseki források jegyzéke,ezek kiegészülnek saját élményekkel,ott ahol van.
Így néz ki a forrás
A forrást a Remete réttől északra találjuk meg az azonos nevű kulcsosház közelében.
A foglaláson emléktábla is látható, mely Óberszt Ágoston, Id. Herr Ferenc, Id. Herr Ferencnének állít emléket. Faragott kövekből felépített foglalt forrás. A forrásház építményénél csak csapadékosabb időszakokban van vízkifolyás. Innen 8 m-re van egy alsó kifolyó, mely állandó jelleggel működöt, de ma már azon sem jön mindig a víz.
Rónaki László (az 1987-es kataszter szerzője, lsd. bevezetés) szerint „karsztcsurgó”, amelynél időszakosan szünetelhet is a kifolyás. Vasajtós támfalas foglalása hagyományosnak tekinthető, amelynek alján történik a kifolyás. A szépen elkészített felépítményből kiálló vascsövön kilépő víz a középső triász anizuszi emeletében képződött mészkő karsztvize. Vízgyűjtője feltételezések szerint csak részben önálló, mivel a nagyobb források vízgyűjtőjétől nem elkülöníthető részletből lép ki. Az orfűi Vízfő-forrás vízgyűjtőjéhez tartozva, annak vízhozamát csökkentheti némiképpen, de az itt kilépő vízmennyiség csak jelentéktelen töredék a Mecsek legnagyobb forrásának hozamaihoz képest. Valószínűleg az erős tektonizáltság, valamint a felső triász homokkő pikkely – amely a forrás előtt becsípődve ismeretes – okozza jelentkezését. Az itteni hozamok egy nem jelentős karsztforrást jeleznek. Vízhozama 1–200 liter/perc értékek között mozog, de az 5 liter/perc alatti érték a gyakoribb.
Szerintem a Mecsek legszebb forrásainak egyike
1932-ben építették (bár egyes leírások szerint korábban)
- 1972-ben a pécsi Saprtacus SE felújította, - feliratát 2000-ben cserélték, mivel a régi kőbe vésett felirat már megkopott. - 2005-ben a Mecsek Egyesület támogatásával újjá épült.
Egy 1912-es évi Turisták Lapja amiben ez olvasható " A hidegkúti és kantavári források foglalása kijavíttatott, legközelebb a büdöskúti forrás kerül sorra." A Mecsekben jelenleg 4 büdöskút van (régebben 5 volt, csak az egyik elapadt) ezért nem tudjuk melyikre utalnak, viszont egyenlőre a Középmecseki kúttal azonosítjuk. Ha ez így van akkor már 1932 előtt foglalták.
Korábbi építésére utalnak még:
A forrást már az 1894-ben megjelent, Kiss József által írt és szerkesztett „Pécs és környéke, vezetőkönyv a városban és annak környékén” c. könyv is említi, "Remeteréttől pár száz lépésre jobbra kiágazó, és fehér színnel jelölt úton Büdöskúthoz jutunk"
A forrás már egy 1918-as térképvázlaton, majd az 1939-es Mecsek térképen is fel van tüntetve.
Közeli
A Büdös-kút már szerepelt a blogomban,méghozzá a mecseki népmondás résznél,akkor is részletes leírást adtam róla.Persze ha már népmonda,akkor most se maradjon el,annál is inkább mert érdekes,szép legenda övezi a forrást:
A Mecsek egyik eldugott zugában tanyázott egy hétfejű sárkány. Az éjszakát mindig egy barlangban töltötte, amelyből forrás bugyogott elő. Egyszer egy fiatal vitéz vetődött arrafelé és szomjáta akrta oltani a forrásnál. A sárkány észrevette és rátámadt a vitézre. Ám a legény kirántotta kardját és rettenetes viaskodásban levágta a sárkánynak mind a hét fejét, sőt még a szívébe is beleszúrt. A sárkány vére elvegyült a forrás vizével és megmérgezte azt. Azóta hívja a nép ezt a forrást Büdös-kútnak.
Ezt majd még látni kell!
Bár jártunk már a közelben,magánál a forrásnál még sosem.Nagyon előfordulhat,hogy járunk majd még erre,annak ellenére is,hogy a közeljövő elképzeléseiben nincs benne,de úgy érzem jövünk majd ide.
