Régen kaptunk már ki,de most ez is megtörtént.Persze nincs olyan csapat a világon amely soha nem kap ki,ez valahol törvényszerűség,hogy előbb-utóbb megtörténik.A fövárosban játszottuk a soron következő mérkőzésünket a Kelen csapatával,Óbudán.Mivel még küszködöm a lábfájással és hiába voltunk szabadságon a héten,sehova nem tudtunk menni,így úgy döntöttünk eljövünk a meccsre.Ez nem bajnoki volt,hanem kupa.Ahogy mindig most is Zolikával.Nem terveztünk most a meccs mellé túrát,noha lehetett volna és egy kisebb jövés-menés azért így is lett.Nem kellett korán indulni,a fél tizenkettes vonattal jöttünk a Délibe.Ugye egy hét meg egy nap múlva ezt már nem tudjuk megcsinálni csak egy Kelenföldi átszállással,hála valamelyik kötsög baromarcúnak.Egyre értünk fel és hát miért is ne gyalog mentünk ki a Margit hídi hév megállóhoz.A lábamnak kifejezetten jót tett a séta,de túrára persze most nem mentem volna.
Aquincum
A hévnél kellemetlen meglepetés ért.Hiába értünk ide ötven perc alatt,még valamivel több mint két óránk volt a meccsig,de egy pillanatra azt hittem nem érünk majd oda.A hév nem járt,helyette potlóbuszok jártak a Szentlélek térig és onnan indultak a vonatok tovább.Beletelt kis időbe míg megtaláltuk azt a buszmegállót ahonnan a potlóbuszok indultak,de végül is megtaláltuk.A Szentlélek téren pedig átszálltunk és még időben kiértünk Aquincumig.Itt szálltunk le,mert itt volt nem messze a pálya ahol a mérkőzést rendezték.El is indultunk,közben maga Aquincum mellett vezetett az út.Az utcáról csodás rálátásaink voltak a romokra amik nagyon tetszettek.Csináltunk is jó pár fotót.Majd megkerestük a bejáratot is.Mivel még volt egy és negyedóránk a meccsig,úgy gondoltuk ha nem túl drága a belépő bemegyünk egy félórára.De aztán kiderült,hogy igen drága...Erre most nem akartunk koponyánként háromezer forintot adni...
Tetszett Aquincum!
Drágáltuk a belépőt,de majd egyszer eljövünk.
Balra kanyarodtunk aztán egy utcába.Itt volt az óbudai Auchan,vele szembe volt a pálya.Bementünk az áruháza kis italt és kaját venni.Nagyon tetszett a hatalmas áruház,sokkal jobb volt mint a mi otthoni Intersparunk ahova jómagam járok vásárolni.Sikerült is bevásárolni,majd indultunk a szemben lévő pályára,amelynek bejárata az egyik mellékutcából nyílt.Meglepetésre a belépés dijtalan volt! No lám,így is lehet... Pofás kis pálya volt,ezen BLSZ I.-es meccseket szoktak rendezni alighanem.Egyetlen hiányossága volt,hogy nem volt eredményelző.Míg a lelátón elfoglaltuk helyünket találkoztunk klubunk elnőkével és élettársával,valamint az első számú kapusunkkal Jancsival.Őt nagyon kedveljük,váltottunk vele egy-két szót.Megtudtuk ma nem ő véd,hiszen lehetőséget kell adni a bajnokin kevesebbet szereplő játékosoknak is.Ezután elfoglaltuk helyünket.
A gázgyári pálya
Jó kétszázan gyülhettünk össze a meccs kezdetére.Valóban nem a legerősebb összeállításban kezdtünk és ennek meg is lett az eredménye,mert nem tudtunk mit kezdeni a masszív lelkes ellenféllel,még úgy sem,hogy ők egy osztállyal lejebb szerepelnek.Gondoltuk szünetben változtat majd valamit az edzőnk mert nem münködött a csapat játéka.Ezt azonban nem tette meg,ennek pedig az lett a következménye,hogy kaptunk egy gólt...Ezután történt változás.Innentől kezdve mi irányitottuk a mérközést,szinte csak nálunk volt a labda,sorra vezettük a támadásainkat,de egyenlíteni nem sikerült a hösiesen védekező hazai csapattal szemben.Így az lett a vége,hogy kikaptunk.Ez hosszú idő után történt meg újra.Mert legutóbb május elsején a Sárbogárd elleni vármegye kupa találkozón kaptunk ki szintén egy nullra,bajnokin meg tavaly októberben (hozzáteszem a bajnokságban még veretlenek vagyunk).Hát így alkult,van ilyen.Kijövet elköszöntünk Jancsitól aki jó utat kívánt,mi meg mentünk a hévhez vissza.
A meccs hevében
Most kikaptunk,de a vereség is az élet része...
Útközben még megcsodáltuk egy hatlyukú kis hídat Aquicum egy darabját ami egy forgalmas út közepén állt.Átmenni közelebb hozzá esélytelen volt.Aztán megvártuk a hévet,bementünk vele a Szentlélek térig,onnan pedig busszal a Battyányiig.Innen pedig metróval a Délibe.A vonatunkat simán elértük.Alighanem ez volt az utolsó alkalom,hogy a Déliben olyan vonatra tudtunk szállni ami egyenesen haza megy (lásd:előző bejegyzésem),hála annak az idiótának aki ezt kitalálta... Ha nyolc nappal később van ez a meccs,nem értük volna el ezt a vonatot,mert lekellett volna mennünk Kelenföldre...Még várhattunk volna akkor két órát...Így most még fél kilencre simán problémamentesen haza értünk.
A hatlyukú csoda,ami lehet,hogy nem is híd
Végül is nem volt rossz buli ez az apró kirándulás.Persze kikapni sosem jó,de ez előfordul.Szurkolunk tovább.Most biztos lesz három hét túra szünetünk,hiszen Móninak kórházba kell mennie,nekem meg így nincs kire hagynom a kutyámat.Remélem a három hét alatt valamennyire javul majd a lábam,most rendeltem egy talán az eddigieknél jobb krémet rá.Három hét (vagyis most még négy) múlva Balatonlellén játszunk bajnoki mérkőzést,arra elakarunk menni,ha úgy áll a dolog akkor azt úgy megcsinálni,hogy egy túrával kombináljuk ahogy múlt héten Dombóváron is tettük.De ez még a jövő zenéje.
Négy éve kezdődött amikor még Gergő is velünk volt,amikor is életünkben első alkalommal mentünk teniszmérkőzésre,tenisztornára a budapesti BOK csarnokba (az akkori bejegyzésem: ezen a helyen olvasható).Mivel női torna volt,női meccseket néztünk végig,reggeltől estig a sporcsarnokban ülve.Csupán ebédelni mentünk ki.Remekül sikerült a buli,jól elvoltunk élveztük a meccseket a fillinget,a lányokat.Meg is beszéltük,hogy ezentúl minden évben eljövünk amikor lesz.Egy év múlva el is jöttünk.Sajnos Gergő ekkor már nem jöhetett velünk,de én foglaltam neki a helyét...Kétszer is eljöttünk Zolikával azon a héten amikor a torna volt.Közeben 18 áprilisában egy férfi tornára is eljöttünk a Kopaszi gátnál felépült mobilstadionba.Ezt is megfejeltük egy év múlva,csak akkor Budafokon volt a torna.2020-ra elvesztette Magyarország a női (WTA) torna rendezésének jogát,viszont megkaptuk a FED kupa rendezési jogot ami az akkor az ország legnagyobb sporcsarnokában a Papp László sportarénában került volna megrendezésre.Az országok világbajnokságára már megvolt az egész heti bérletünk,ám az a covid miatt elmaradt.Hasonló sorsra jutott a férfitorna is (ATP) ami szintén 2020 tavaszán került volna sorra.Úgy tűnt tenisz nélkül maradunk.Aztán 21 nyarán újra eljött a WTA de kis tornának tűnt akkor csupa ismeretlen harmadik vonalbeli teniszezővel,így nem mentünk el.
Bondár Anna a legújabb kedvencünk,nem okozott csalódást!
Aztán új csillagok tűntek fel az égen.A régebbi kedvencek fénye megkopott,az újakat egyre jobban megkedveltük.Újra megkaptuk a rendezési jogot 22-re,úgy tűnt jó nevek jönnek a tornára,így megbeszéltük Zolival,hogy eljövünk.Aztán kevés kendvenc jött el,de a legnagyobb új kedvenc aki ráadásul magyar ott volt a tornán!Mindenképp látni akartuk Bondár Annát az új kedvencünket,így egy hétközi napon szerdán eljöttünk a tornára,amely most a Római parton Óbudán a Római teniszakadémián került megrendezésre.Zolival a fél hetes vonattal indultunk Budapestre ami gyorsvonat így hamar fel is értünk.Bőven volt még időnk a 11 órási kezdésig,így a Déliből gyalog mentünk el a Margit hídhoz a hév megállóig.Ez rendben lezajlott és kilenc előtt már kinn voltunk Óbudán a Csillaghegyen.Innen jó egy kilométerre volt a teniszstadion.Ám előtte még ittunk egy kávét.
A presszó a hév mellett
Az első osztályú vécé
A csillaghegyi hév megálló melleti preszzóba ültünk be.Ami óriási meglepetést okozott az a presszó vécéje volt.Ezekre mindhol különös figyelmet fordítunk mert értek kellemetlen meglepetések.Most azonban kellemes meglepetés ért!Olyan vécéje volt a kis presszónak,hogy azt a legnagyobb paloták is megirigyelhetnék!Letudva a kávét és a pisit elindultunk a stadion felé.Egyszerű dolgunk volt az itteni Máytás király úton kellett végigmenni.El is indultunk,úgy tűnt ma sem kell fáznunk.Hamar oda értünk a stadionhoz,de még volt majd két óránk a kezdésig,nem is engedtek még be.Így akkor indultunk egy sétára a környéken.
A római teniszakadémia fő stadionja a centerpálya
Kimentünk a közeli Dunához a Római partra.Nagyon szép volt ott minden!Kövek és betontömbök (!) közvetlen a Duna mellett,de jól járható sétányok lenn a folyónál és feljebb az úton.Remekül látszódott a Megyeri-híd és a Szentendrei-sziget déli csúcsa,valamint a szentendrei Duna ág és természetesen a főág is.Megkapóan szép hely volt és kellemes a melegedő,de jó levegőben.Kapóra jött,hogy egy kis vendéglőre is akadtunk a Duna partján.Most sörözni nem akartunk,mert a meleg stadionban nagyon kiszárított volna minket,így beültünk egy limonádéra.Még mindig volt időnk a stadion megnyitásáig,így ökörködtünk kicsit Zolival a Dunánál.
A vendéglő a Dunánál
Zolika ökörködése
A Szentendrei-sziget déli csúcsa
Mivel a kellemes vendéglő teraszán enni is lehetett és közel voltunk a stadionhoz,úgy döntöttünk majd a második meccs után kijövünk megebédelni.Várhatóan négy meccset tudunk úgy is megnézni a mi lányunk Anna pedig az utolsó negyedik meccsen játszik.Igy ha bele is érünk a harmadik meccs elejébe nem baj ha éppen nem érünk vissza az ebédből.Végül odaért az idő így elindultunk és a jegy megvásárlása után beléptünk a tenisz stadionba.Egy zöld papír karkötöt tettek a csuklónkra,így ki-be mehetünk a stadionból a nap folyamán bármikor,tehát gond nélkül ebédelhetünk majd.Szépnek tűnt a Római Teniszakadémia,a centerpálya is klassz volt,ha túl nagy nem is.Úgy becsültem mégis háromezer néző kényelmesen elfér itt.Ahogy szoktunk meg mert teniszmeccset így jó nézni,a pálya egyig vége feletti lelátón foglaltunk helyet.Már így 11 felé is kellemetlenül égetett a nap,jól jött néhány felhő és kis szél.
Az első meccs
Azért jöttek hírességek!Az első meccsen a párosban friss GS győztes (és többszörös GS győztes és világbajnok) Katerina Siniakova lépett pályára egy harmadosztályú ukrán lány ellen.A második meccsen az ő páros párját láthatjuk Barbora Krejcikovát aki egyéniben megnyerte a tavalyi Roland Garrost is!Ő a legnagyobb név a tornán!A harmadik meccsen pedig a friss Roland Garros elődöntős Martina Trevisant és megnézhetjük,míg a negyediken a mi kedvencünk Bondár Anna lép majd pályára.Szóval azért nem akárkiket láthatunk ma!Az első meccsen még alig volt néző,talán ha 100-150-en lehettünk a nézőtéren.Az első játszmát simán megnyerte Siniakova,majd ellenfele az ukrán lány megsérült,így feladta a mérkőzést.Jöhetett a második meccs,Krejcikova és egy kínai lány.Itt már többen voltunk talán 250-en is.Jól nézett ki Krejcikova és nagyon nagy meccset játszottak a kínai lánnyal.Nem kis meglepetésre a kínai legyőzte a torna legnagyobb sztárját,így Krejcikova kiesett!
Jómagam a stadionban
Barbora Krejcikova sajnos kiesett
Jöhetett az ebéd a második meccs után,így visszamentünk a vendéglőbe.A kellemes teraszon újra lenyomtunk egy limonádét és ettünk egy remek halászlét.Ízletes volt és finom és nem a legdrágább fajtából.Nagyon jó volt a klima a vendéglő teraszán.Az ebéd végeztével indultunk is vissza a stadionban.Ott már zajlott a harmadik meccs az olasz Trevisan és az ukrán Baindl között.Noha az ukrán csaj volt kinézetre a szebb és ilyen esetekben a szebbeknek drukkolunk most mégis Trevisannak szurkoltam én legalábbis.Azt akartam,hogy minél hamarabb érjen véget a mérkőzés,hogy még láthassuk Annát,mert félő volt ha ez a meccs elhúzodik akkor Annáék meccse már belelóg az estébe keményen.Az olasz és az ukrán lány brutális meccset játszott egymással.Az egyik legjobb meccs volt amit életemben láttam!Végül ha nehezen is győzött Trevisan az olasz lány,aki a második legnagyobb név volt a tornán! Jöhettek Annáék!
Ebédelünk
Az ukrán lány a harmadik a legszínvonalasabb meccsen
Közben már a második meccsnél felmentünk a fő leleátóra,ahol legfelül egy fa felső ágai adtak némi árnyékot így nem égtünk szarrá.A harmadik meccsen is a fő lelátóra jöttünk vissza igaz már lejebb,de akkora már az árnyék is lejebb jött.Majd Annáék meccsénél közelebb mentünk a pályához,hogy Annát jobban lássuk.A magyar lány ellenfele egy görög lány volt aki az első fordulóban épp egy magyart Gálffy Dalmát győzte le.Reméltük,hogy Annán nem fog ki.Nem is fogott.Anna remekül játszott és nem mellesleg gyönyörű is volt.Csodás labdamenetekkel tarkitott meccset láttunk ahol Anna bízonyitotta tehetségét,hogy maholnap már top50-es játékossá érik.Brutális ereje volt a magyar szépségnek és néha az volt az érzésem,hogy a közönségnek játszik a csodálatos teniszével.Simán megnyerte a mérkőzést két játszámában!A végén pedig köszönetet mondott a szurkolásért és dedikált labdákat ütütt a nézőtérre.Az ő meccsére már megtelt a lelátó,lehettünk már ezren is!Vastapssal jutalmaztuk új kedvencünk remek győzelmét.
A stadion egy szelete
Imándunk Anna!
Ezzel zárult a nap.Indultunk vissza a hévhez,sietni kellett ha elakartuk érni a Déliben kilenc órási vonatot hazafelé.Még annyi,hogy amennyiben Anna megnyeri a következő mérkőzését pénteken (ellenfele pont az a Trevisan lesz aki Krejcikova kiesése után már a legnagyobb név a tornán és a legesélyesebb a végső győzelemre),akkor szombaton feljövünk az elődöntőkre is újra megnézni Anna meccsét.Azonban a pénteki meccsen már nem ő az esélyes,de hátha hazai pályán sikerül legyőzni az olasz lányt.Szóval hajrá Anna!Mi pedig elértük a hévet,igaz az orrunk előtt ment el egy.A Margit hídnál meg villamora átszállva mentünk a Szél Kálmán térig,onnan pedig gyalog galopp volt a Déliig.De a vonatot elértük!
A pálya a lelátóról
Nem akármilyen nap volt tehát,örültünk mint majom a faszának,hogy három év múltán újra teniszre tudtunk jönni és láttunk néhány világsztárt és a reméljük nem soká világsztárrá váló magyar lányt is.Remek volt a stadion,nagyszerű mérkőzéseket láthattunk.A környék is kellemes volt a halászlé egyenesen pedig fenséges.A vonaton aludtunk egy jót és fél 11-re értünk haza.Mondom amennyiben Anna letudja győzni pénteken a veszélyes olasz lányt akkor szombaton visszajövünk,ha nem akkor remélhetőleg majd jővőre.Jó buli volt!
Anna így köszönte meg...:
utóírat: Anna legyőzte az olasz lányt!Jövünk vissza!
Ennek a túrának az ötlete már két éve érlelődött.Amikor Gergő elment és az egykori exem írt rám és kerültünk vele baráti viszonyba,akkor volt egy olyan tervünk,hogy majd vele jövünk el ide.Be is vettem a 2019-es majd a 2020-as tervek közé is,de aztán a dolgok nem úgy alakultak ahogy szerettem volna,így folyton-folyvást elmaradt ez a túra.Ám azért én eltettem tartaléknak és most amikor koronavírusos idők járnak és busszal nem,csak vonattal tudunk közlekedni elő is vettem.Szinte erre az alkalomra lett ez tökéletes terv.A túra másik érdekessége meg az volt,hogy az útvonal kb.2/3-tól ugyanazon a részen megyünk ahol Gergővel is 2016 decemberének végén,a Hármashatárhegyi túrán is.Így aztán újfent szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.Ez a gondolat mindig nyugtató hatással van rám.A túrára ugyan meghívtam az összes jelenlegi túratársamat,de most mindegyiküknek volt valami nyavajája és nem tudtak eljönni kivéve Zolikát.Bánhatják.Az útvonalon számos érdékesség és látnivaló akadt.Hát akkor nézzük meg a részletes krónikát:
Bejárat az anfiteátrumba
Nem kellett túl korán indulni.A reggeli fél nyolcas vonattal vágtunk neki az útnak és méni késéssel negyed tíz előtt értünk a Délibe.Onnan pedig a 17-es villamossal húztunk ki Óbudára a Katinyi mártirok parkjáig.Innen indult a túra.Ám mielőtt nekivágtunk volna elmentünk megnézni a közeli katonai amfiteátrumot.Ugye jártunk már egy hasonlóban tavaly novemberben a Róka-hegyi kőfejtős túrán Aquincumnál.Ez most egy hasonló volt,de itt több minden megmaradt a romokból,az egykori arénából amelybe akár 13 ezer néző is befért!A romok itt olyan hatást kelltettek mintha valami várban járnánk.Felérve a lelátó megmaradt részére ráláttunk az egész amfiteátrumra.Szomorúan állapítottam meg,hogy ezt itt a környéken lakók egyszerű kutyafuttatónak használják... Körbejártuk az iu.145-ben készült építményt és megnéztünk mindent.Legalább kutyaszar nem volt,viszont eldobott sörösdobozok,csikkek,cigisdobozok azok igen... Pedig alig három napja,hogy a kijárási tilalmat is megtolták este tízig... Mit is lehet erre mondani?Süllyedj ember még mélyebbre!A romok nagyon szépek voltak,a kutyafuttató és a sok szemét viszont illúzió romboló.Mentünk tovább.
Az aréna - jó látszik,hogy mire használják napjainkban...
Egy számomra értelmezhetetlen szobor volt az aréna melletti parkban és egy Árpád fejedelem szobor.Inkább ez utóbbi volt szép.Ezeket megcsodálva mentünk a közeli Doberdó utcába.Innen indult ki a kék+ jelzés.Jó darabig ezt kellett követnünk.Mintegy kétszáz méter után értünk ki a város zajos részéről egy erdős részre.Itt aztán a következő 300 métert majd másfél óra alatt tettük meg,annyi látnivaló és érdekesség akadt!Elöször rögtön belebotlottunk a Szent Vér kápolnába amely kísértetiesen hasonlított a Kisújbányai Szent Márton templomra.Nagyon beleillett a környezetbe,az erdei fák között úgy tűnt igazi otthonra lelt.Előtte négy pad is volt.Mivel már éhesek voltunk,tökéletes helynek tűnt megreggelizni.Mielőtt belemerültünk volna a kápolna átnézésébe,megejtettük ezt.
A kápolnához érve
Reggeli közben feltünt,hogy alattunk a jelzésen rengetegen mennek el.Kirándulók,túrázók,járókelők.Meglepő volt,hogy sok magányos nő ment úgy tűnt túrázni!Kaja után megnéztük jobban a kis kápolnát.Bemenni persze ezúttal sem lehetett.Valóban hasonlított kisújbányai rokonához,főleg a fás burkolatú tornya miatt,de jellegében is olyan volt.Jó sok képet lőttünk itt.Ja és nem is írtam.Ebben az évben most elöször volt tökéletes túraidőnk!Könnyitettünk is öltözékünkön mert boritékolható volt,hogy lesznek felfelé menetek is.Lényegében már itt is az volt,csak még nem volt durva.A kápolna elnyerte tetszésünket.A látnivalóknak azonban koránt sem volt vége!Sőt!Ez csak olyan bemelegítés volt!
A kápolnánál
A kápolna után vagy felett tovább haladva a jelzésen,a helyi kálvária tűnt fel.Szebb volt a szokásos kálváriáknál a stációk elrendezése is más volt.Egy sétányon voltak amely maga volt a kék+ jelzés és csak egyik oldalon.Mondanom sem kell,a kálvária is tökéletesen beleillett a környezetbe!A kálvária mögött meg egy kráterszerű gödör volt,de már szépen benőtte a növényzet és jól járható utak vezettek oda le.Nem tudom a gödröt a természet alakította-e így ki,vagy valami más is közremünködött,de olyan hatást kelltett,hogy ez is a park része,azt gondosan megtervezve.Az út másik oldalán,ugyan a fák takarásában,de fel-fel sejlett némi kilátás Óbudára.A jelzés aztán befordult nyugatnak,de mi végignéztük a stációkat amelyek végig észak felé az út mentén voltak.Jól tettük,mert újabb látnivaló akadt!
A kálvária
A Kiscelli parkerdőben voltunk amúgy és a stációkat követve az erdő északi végénél ott volt maga a Kiscelli múzeum.Persze hála a járványnak ez is zárva volt.Ám nem bántuk,mert a múzeum bejáratát egy sárkány őrizte!Hát naná,hogy kellett egy,két,több közös fotó vele,elvégre nem mindennap botlik az ember fia sárkányokba!El is ökörködtünk a sárkánnyal egy sort,majd mentünk tovább mert valami gyönyörű korlátot véltünk felfedezni egy nem mindennapi épület előtt.Még a múzeummal volt összeépítve egy hatalmas épület.Némileg romosnak is tűnt.Aztán felfedeztem,hogy ez egy bazi nagy templom,csak éppen...nincsenek meg a tornyai...Pedig kettő is kellett volna,hogy legyen.Gondolom ez lehetett a kiscelli főtemplom,a tornyait valószinűleg lebombázhatták...de több mint hetven éve,hogy véget ért a háború,nem akadt idő a helyreállítására?Mondjuk így volt érdekes,ha megvannak a tornyok lehet nem figyelünk fel rá.
A sárkány
A korlát
A templom
Ezeket az érdekességeket megcsodálva mentünk vissza a száz méterrel korábban magára hagyott kék+ jelzésre.Itt még az erdőben haladva egy parkon át mentünk.Ekkor döbbentünk rá,hogy majd két órája jövünk és haladtunk kb.ötszáz métert.Na,de van látnivaló akkor van látnivaló!Elhagyva a zöld területet a jelzés kiért Óbuda egyik fentebb való utcájába.Ezen most egy 180 fokos visszairányt véve haladtunk tovább.A jelzések amúgy kifogástalanok voltak.Nagyjából kétszáz méter után újra zöld területre váltottunk.Valóban zöldre,hiszen éppen kezdett zöldre váltani a természet.Ám emelkedő is következett.Komolyabb mint az előző három túránkon bármelyik is volt!Ez már a Mátyás-hegy volt és megkellett mászni.Végül is különösebb gondot nem okozott.Kellemes volt a zöldben haladni.
Zöld erdőben jártunk...
Ahogy mentünk felfelé,ugye az öreg motorosok nem éppen a fittségükről híresek,így hát nem a legnagyobb sebességben kapaszkodtunk a hegyen,egy gyönyörű szőke nő ment el mellettünk méghozzá futva úgy,hogy a hátán még egy zsák is volt!Aztakurva... futott ott fel ahol mi majd kileheltük a lelkünket.Aztán a hölgyben mintha Stollár Fannit a teniszezőt véltük volna felfedezni...de erre nem mertünk azért megesküdni.Bárki is volt le a kalappal előtte.Ha Fanni volt megállhatott volna egy közös fotóra és egy forró csókra...Na de az ábrándozás után az út bal oldalán ott volt a Mátyás-hegyi kőfejtő,amely úgy tűnt a Róka-hegyi kőfejtőnek egy kisebb testvére.Persze azért ez sem volt kicsi!Az út a kőfejtő melleti hegyen kapaszkodott és szép kilátásunk volt magára a bányára is és a városra is.Szép szakasz volt újfent.Persze itt is halomra fotózgattunk.
A Mátyás-hegyi kőfejtő
A kőfejtő után még nem volt vége az emelkedőnek.Megkellett mászni a Mátyás-hegyet.A Fanni utánzat már messze járhatott és többé nem is láttuk ezen a túrán.Üggyel-bajjal de elértük a hegy csúcsát.Jó lett volna ide egy kilátó,de nem volt,így aztán kilátásunk sem volt a csúcson.Az út meg elkezdett lefelé menni.Helyenként meredeken.De most ügyesek voltunk,Zoli is.Nem taknyoltunk el.Egy barlangot láttunk útközben,benne egy mély gödör.Korláttal bíztosítva volt.Leérve pedig egy palotába botlottunk,amelyről kiderült,hogy a pakisztáni nagykövetség... Kiérve a Mátyás-hegyi erdőből a Nyereg utcába elbúcsúztunk a kék+ jelzéstől amely kifogástalanul vezetett minket idáig.Jelzetlen szakasz következett.Hamar leértünk a Szépvölgyi útra.Amúgy mehettünk volna még a kék+ jelzésen is,ugyanott kötöttünk volna ki,de megakartuk nézni a Francia Bánya parkot.Sikerült is elérni,ám az csalódást okozott.
A Francia bánya
Volt némi park jellege,de a kőfal amit én valami csodának véltem előzetesen kutakoda a képek alapján,igazából semmi extrát nem tartogatott.Úgy láttam egy út megkerüli,el is indultunk rajta,az meg is kerülte,itt-ott ugyan szinte járhatatlanul,de magából a francia bányából semmit nem mutatott.Némi kilátásunk volt csak a Fecske hegyi ORFK toronyra.Ez annyiból jó volt,hogy tudtam jártunk odafenn Gergővel azon a 16 decemberi túrán... Leérve vissza az útra ami kellett nekünk úgy éreztem kár volt ezért a kitérőért,mert csalódás volt a bánya.Maradhattunk volna nyugodtan a kék+ jelzésen is.Leért az utunk a Szépvölgyi út mellé,azzal párhuzamosan haladt tovább majd elértük újra a jelzésekkel ellátott utakat.Innen azoban már az országos kéken mentünk tovább.
Az országos kéken
A kék jól volt járható,kifogástalan út volt.Ám úgy tűnt a kápolnánál még egyedül túrázó lányok itt megtalálták párjukat.Sokan jöttek szembe és minden nő a párjával volt...Fannit pedig elnyelte az ég..Enyhén emelkedett szinte végig az országos kék,de különösebben nem volt nehéz rajta menni.Nagyjából másfél kilométer után meg elértük az Árpád kilátót.Hatalmas tömeg volt itt...de volt szabad pad!Így megettük a maradék kajánkat mielőtt bementünk volna a kilátóba.Na és ugye innen következett az a szakasz amelyen Gergővel is jártam 2016 decemberében...Gergő nyomábanosra váltott tehát a túra immár szó szerint!
Az Árpád kilátó
Nagysokára kezdett csak annyira oszladózni a tömeg,hogy beudtunk menni a kilátóba.A kilátót nem a szokásos kilátóként kell elképzelni.Ez egy sima kis épület volt,leginkább egy kis várhoz volt hasonlítható.Emeletre nem kellett menni,hisz a földszinti kilátószintről már volt kilátásunk.Elsősorban dél-kelet felé.Jól látszodott a fővárosnak ez a része innen.Bár ahogy 16-ban is,most sem volt éppen tiszta a főváros levegője.A kilátás így nem volt maradéktalanul élvezhető,de azért szép volt.Eszembe jutottak a Gergővel itt megélt emlékek,ebbe kicsit belesajdult a szívem..A kilátást és a kilátót is minden szemszögből megcsodáltuk,itt is tucatnyi képet készítve.Ezek végeztével mentünk tovább.Innen már a zöld jelzésen.
Minden lényeges...
Kilátó alulnézetből
Ráállva a zöldre,többet már nem kellett felfelé mennünk.Elhagyva a kilátót az út szelíden kezdett lefelé menni az itt is egyre inkább zöldülő erdőben.Jól ismert részek voltak ezek,szembeköszönő szép emlékekkel.Itt is sokan jöttek szembe.Kereszteztük a Görgényi utat és ezzel kezdetét vette a túra utolsó része.Itt is elhaladtunk egy lezárt barlang mellett,itt Gergővel is megálltunk akkor... Majd nem sokkal ezután következtek a túra legszebb szakaszai.Bár ezen a túrán sok ilyen volt.A Szikla kilátó következett,amelyet akkor még nem így hívtak.Talán Kőlyuknak vagy valami ilyesminek.Idegesítő volt az előttünk haladó kis család,mert az út szűk volt,megelőzni nem tudtuk őket,a gyerekek vérgyogtak és hát el is foglalták a Szikla kilátót,megkellett várnunk míg kitombolják ott magukat...
Búcsú az Árpád kilátótól
Szó szerint zöld utakon
A kőlyuk
Azért volt régen kőlyuk a neve,mert a közepén van egy lyuk,azon kell átmenni és utána tudunk felmenni a szikla tetejére ahonnan meglehet csodálni a kilátást.Ezért Szikla kilátó manapság a neve.Fel a lyukig nem olyan egyszerű felmászni,de sikeresen megcsináltuk.Most Zolika is kitett magáért egy rossz szót sem szólhatok rá.Ezen a túrán ott volt a szeren ő is!Maga a lyuk is egy fantasztikus élmény,itt is fotózkodtunk persze.Hiszen fantasztikus alakzatokat mutat itt magából a szikla és már innen is kivehető a kilátás.A lyuk után azonban újra mászni kell és itt már erősen csúszos a talaj.De ezt is legyőztük,ahogy annak idején Gergővel is...
A lyuk
Zolika tartja a sziklát amig én átmegyek alatta
...de eltűnt,szerencsére a szikla nem omlott le
A mászás után szép kilátás jutalmazza a vándort a szikla tetején.Szembeköszöntek azok a hegyek amelyeken végigmentünk akkor rég Gergővel... Jól éreztük magunkat,elvoltunk tényleg remekül,jó volt és szép volt ez a túra.De az,hogy ennyi hely szembeköszönt a szép időkből újra csak szívfájdalmat váltott ki.Sajnáltam nagyon,hogy Gergő nem lehet már itt velünk...Persze tudom a lelke most is itt volt.Csak ezt meg nem tudom látni...érezni néha igen.Szóval a kilátást csodáltuk a szikla tetejére kimászva,ez sem volt egyszerű mert ide is mászni kellett,de persze megérte.Aztán innen egy jól járható út vezetett már le,vissza a zöld jelzésre.Tulajdonképpen itt is feljöhettünk volna,de akkor lemaradtunk volna egy fantasztikus kalandról.
Nem egyszerű...
Csúszva,mászva de haladva
Kilátás
Visszaérve a zöldre folytattuk utunkat.Egy padnál ugyan megálltunk még ahonnan szintén jó volt a kilátás.Elfogyasztottunk egy-egy almát és mentünk tovább.Nem volt messz az Apáthy szika.Odáig is csodás út vezetett.Az Apáthy szikláról is fantasztikus a kilátás és természetesen ez is része volt annak a régi túrának is.Sajna itt is tömeg volt.Persze ez nem akadályozott meg semmiben.Zavaró volt mögöttünk a hegyen egy toronydaru (...) mindig is dühitett,hogy ilyen helyeken építkeznek...Mondjuk a kilátásban ez sem akadályozott.Itt is elvoltunk,képek tucatjai készültek és a kilátás mellett csodáltuk az ide érkező szép lányokat is.Sajnos ezek is mókamikistől jöttek.
Út az Apáthy sziklához
Az Apáthy szikla
A dühitő daru
Kilátás
Az Apáthy sziklától levezetett az út Pasarétre.Különösebb látnivaló már erre nem akadt,ha csak nem a gazdagnegyed gazdag házai,de ezek annyira nem érdekeltek.Viszont annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy a zöld jelet valahol elvesztettük.Nagy baj ebből itt már nem történt.Annyi,hogy nem a Nagyhídi villamos megállónál fejeztük be a túrát,hanem Józsi barátom kedvenc csapatának a Pénzügyőrnek a stadionjánál.Jó buli volt nagyon.Még annyi maradt,hogy elsétáltunk a közeli Zuhatag sori villamosmegállóhoz.A 61-essel meg visszamentünk a Délibe.Onnan pedig vonattal haza.Sima volt az út.Fél hétkor Dunaújvárosban voltunk.
Finis a Pénzügyőr pályánál
Nagyszerű túra volt.Mindenki sajnálhatja aki nem jött el velünk,hiszen látnivalókban rendesen odavert ez a túra az eddigieknek.Hozzá párosult egy minden igényt kielégitő időjárás most.Na és az ébredő természet színei is ott voltak a szeren.A környékre valószinű jövünk még,mivel túristaútak tucatjai futnak erre az útvonal aligha lesz majd ugyanez,de nyugodt szívvel ajánlom ezt a helyet,ezt a túrát mindenkinek.Csodákat fog megélni!Nagyjából 13km-t mehettünk.
