Az alsóörsi túrával folytatódott a Balaton-felvidéket felfedező projektünk.Reggel fél hatkor vágtunk neki az útnak Zolikával és kerek három óra alatt kétszeri átszállással érkeztünk meg az alsóörsi vasútállomásra.Ez volt a mai túránk kiindulópontja.Mivel nyár van várható volt,hogy lesznek melegek.Éppen ezért távra nem terveztünk nagy túrát.Leszállva a vonatról már rögtön megcsapott a forróság,hiába volt még reggel fél kilenc.Terveink szerint a túrának két fő megnézésre váró eleme volt: az alsóörsi amfiteátrum és a Somlyó-hegyi kilátó.Az állomásról a 71-es út mentén haladva már olyan érdekes helyek köszöntek szembe az első métereken mint a Bakter kocsma.Hamar ráleltünk a nekünk kellő kék+ jelzésre amely az Edrődi Sándor utcán vezetett felfelé.Szerencsére igen kicsiny dőlésszögben.Ebben az utcában volt a polgármesteri hivatal,amely mellett egy parkban árnyékban álló padok voltak.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.
Először túrázásaink történetében:Alsóörs
Egy székelykapu tette teljessé a park hangulatát.A hűvösben kellemes volt,de elindulva a forróságban rögtön kezdett verni a víz.Az utca egy paraszthajszálnyival ugyan meredekebbre váltott,de így sem volt vészes.Újabb park következett ezúttal a másik oldalon.Itt állt maga Endrődi Sándor szobra.Mögötte meg egy játszótér volt,ahol csak egy macinál fotózgattunk.Visszatérve a kék+ jelzésre az megunt minket és sima kékre váltott.Ez vitt tovább egy ponton.Itt az utcában még megtaláltuk Szöszi cukrászdáját is.Vajon melyik szösziét?A kék jelzés kezdett szinten menni,aztán egy pirinyó dőlésszöge volt csupán,de ami kellemesebb volt maguk mögött hagytuk a települést és egy olyan szakaszra értünk ahol az út mellett két oldalt kellemes hűvöst adó fák voltak.Kétség kívül ez volt a túra legkellemesebb szakasza ma.
A székelykapu
A hűs szakasz
Nem kellett sokat menni,hogy elérjünk az amfiteátrumhoz.Csalódás keltő volt.Tudni kell róla pár dolgot.Ezt nem a rómaiak építették.Itt egy kőbánya volt és lényegében aztán egy szabadtéri színpadi játékokra épült létesítmény volt,de mégis olyan római kori jelleggel.Szabadon volt látogatható és maga a lelátó része igen magas is volt.Ezzel szemben amikor ideértünk a terület levolt zárva és egy látogató központot hoztak itt létre éppen,ami még nem volt látogatható.Persze ha az lesz akkor meg alighanem belépődíjas is lesz...Vannak dolgok amiket nem kellene felújítani,mert csak ártanak vele és eltűnik a korábbi fillingje...Itt is a lelátórészt nagyjából a felére csökkentették le.Az építkezés a felújítás még folyt,de úgy tűnt nem túlóráznak az emberek,hiszen nem volt itt senki szombat lévén.
Az amfiteátrum lezárva...
Azért mi benéztünk
Az amfiteátrumot körbe ölelő erdő volt a varázserdő.Ez már annak a Csere-hegynek a része volt amelynek másik oldalán állt a Csere-hegyi kilátó amelyben alig két hete jártunk.A varázserdőbe bevezetett egy tanösvény,amelyet a térkép szerint körbe lehetett járni.Terv szerint körbe is akartuk járni.Bíztam benne a tanösvény egy szakasza majd éppen a amfiteátrum felett fog vezetni.Így is lett aztán,de először megkellett találnunk a kék T jelzést.Ez gyorsan ment és valóban bevitt az erdőbe.Őszintén szólva egy teljesen átlagos erdő volt,semmi varázserdőnek vélt tulajdonságát nem fedeztem fel.Talán még majd ez is a felújítás része lesz és ezután készül el.A tanösvény ugyan járható volt,de a jelzések gyengék.Bevitt egy kisebb rétre ahol íjászok gyakoroltak éppen.Az egyikük nagyon segítőkészen és udvariasan útbaigazított,mert a jelzések és a több irányba is menő utak nem voltak egyértelműek.
Már a tansövény alsó szakaszáról feltűnik a szomszédos Somlyó-hegy
Sikeresen továbbhaladva a tanösvényen egyszer csak valóban ott voltunk az amfiteátrum felett!Kitűnően leláttunk az alattunk elterülő létesítményre,de ami még nagyszerűbb volt az maga a kilátás.Szuperül belehetett látni a környéket és a szomszédos Somlyó-hegyet is.Csúcsán pedig kivehető volt a kilátó is.Mikor elindultunk a tanösvényen volt egy kisebb rét ahonnan szintén lehetett látni a Somlyó-hegyet igaz az vagy nyolcvan méterrel alattunk volt (fenti kép).Ez itt így már elég jó bulinak tűnt és jó helynek!Nézelődtünk még és a fószer szerint aki útbaigazított minket itt egy lépcső ugyan vezet le,de az levisz a lezárt amfiteátrumba.Megtaláltuk a lépcsőt és valóban levitt az arénába.Feleslegesnek tűnt most lemenni több okból is: itt fenn is le volt kerítve az aréna,igaz egy félméteres kis drótos valamivel amit könnyen átléphettünk volna,de odalenn nem tudhattuk,hogy be van-e kamerázva a terület,meg hát kimenni sem lehetett ott sehol.Nem volt tehát értelme lemenni,fentről csodáltuk a dolgokat.Az út a tanösvény ugyan elveszett,nem ment tovább,de ezért itt megérte,főleg,hogy a slusszpoén ezután követezett!
Az amfiteátrum felett,szemben a Somlyó-hegy
A nézőtér felett ahol még a régi nézőtér volt,gyakorlatilag a senki földjén ott volt egy igazi hamisíthatatlan teknőc szobor!Hihetetlennek tűnt ez itt,de valóban így volt.Persze közelebb mentünk hozzá és fotóztunk párat.Kicsivel arébb egy csiga szobor is volt,de az valahogy nem érdekelt minket annyira mint a teknőc.Ugye nem is olyan rég tudtuk meg egy kedves barátunktól,hogy Teknőc Ernő asszonya lebabázott és Ernő meg éppen elindult pelenkáért,de mire hazaért a gyerekek már felnőttek... Szóval mi meg megtaláltuk itt magát Teknőc Ernőt aminek ki tudja miért,de úgy örültünk mint majom a fa.z.nak.
Teknőc Ernő a Dr.Bubó egyik szereplőjének szobra
Zolika meg is lovagolja
Nehéz szívvel hagytuk ott Teknőc Ernőt,megígérte majd követ minket.Talán olyan jó hétszáz év múlva majd utol is ér.Visszamentünk a kék T jelzésről a kékre és visszamentünk Alsóörsre.Nem voltunk amúgy sem messze,pár száz méternyire csupán.Végül is jól sült el az amfiteátrum projektünk.Csak a falu felső részéig mentünk vissza,oda ahol a kék+ kékre váltott.Innen indult ugyanis ki a kék3 jelzés is,ami felvitt a kilátóhoz.Útközben egy egy kerteken kívüli meggyfáról leszedtem pár szemet.Én nem hallottam,de Zolika szerint a mögöttünk egy ballagásról jövő tömeg egyik tagja beszólt,hogy nem veszem észre,hogy éretlen... Mondom én nem hallottam,nem oda figyeltem.Így nem igazán vágom mi a fasz fájhatott a tagnak annyira,hogy leszedtem négy szemet egy út menti fáról?Meg hát amúgy nem is volt éretlen,teljesen jó volt.Annyit nézzenek már ki belőlem,hogy különbséget tudok tenni érett éretlen gyümölcs között...
Út a kilátó felé
Az út a kilátóhoz a kék3 jelzés a faluból kb.1km-es volt.Itt a forró réteken át vezetett,majd bement az erdőbe egy temető és egy vízmű mellett haladt el.Végül is aztán feltűnt maga a kilátó.Már elsőre kitűnő építménynek tűnt.Viszont az út első meredekebb emelkedője után a forróságban erősen izzadtunk,így leültünk a kilátó alatti padok egyikére a hűvösbe.Voltak itt mások is,így meg is vártuk míg oszladozik a "tömeg".A legszebb most is egy szoknyás túrázós nő volt.Nem tudom miért az ilyenek mindig olyan szexik számomra...Jó félóra pihi volt mire leszikkadtunk és mindenki eltűnt.Szabad volt az út fel a kilátóba!
Az első találkozás
A kilátó 2015-ben egy régi lepusztult helyébe lépett,de majd egyszer kivesézzük a kedvenc kilátós sorozatomban.Tehát nem volt régi kilátó és ennek elvárhatóan kitűnő állapotban is volt!Csigalépcső vezetett fel.A kilátószint pedig 17,5 méter magasan volt ami átlagos kilátószint magasságnak mondható hazánkban.Felérve egy egészen fantasztikus körpanoráma fogadott minket.A Balaton mondanom sem kell kitűnően látszódott,főleg a Tihanyi félszigetig tartó rész.A környék településeit is jól kilehetett venni és persze a Balaton-felvidék vonulatát is.Láttuk innen az amfiteátrumot és a szomszédos Csere-hegyen lévő kilátó csúcsát ahol két hete jártunk.Pazar panorámánk volt tehát!
A kilátó lépcsőháza
A kilátás egy szelete
Mivel nem zavart senki és időnk is volt bőven,hiszen a túrából jó 2-3 km volt csak vissza,eltöltöttünk egy jó órát a kilátóban.Ritkán lát az ember ennyi csodát egyszerre,kár lett volna sietni.Csak érdekességként: csináltam 132 képet a túrán,ennek felét pedig a kilátóban.Volt mit nézni és csodálkozni.Látni lehetett következő két Balaton-felvidéki projektünk helyszíneit is: Balatonfüredet és környékét na és a Tihanyi-félszigetet.Reményeink szerint még idén nyáron eljövünk ezekre a helyekre is.
A kilátás egy másik szelete
Jómagam a kilátóban
Miközben a Balatonon vagy ezer vitorlás pompázott,lassan lejöttünk a kilátóból.Meg egy óra nyugi után jöttek fel mások is,így helyet hagytunk nekik.Igazán pompás klassz kilátó volt ez.Jó lenne még egyszer a jövőben visszatérni.Lenn még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátóra.A kék3 jelzésen mentünk lefelé is,de most a másik irányba.Kikötöttünk Alsóörs dél-nyugati végénél.Ez is szép hely volt,annál is inkább mert kicsivel odébb volt egy kilátó terasz is.Ötletes jó kis rész volt ez is,egy vár szerű védfallal.Ugyan azt az élményt amit a kilátó nyújtott de tudta überelni,de innen is jó kilátás volt elsősorban a Balatonra Tihany irányába.
Lefelé a kilátóból
A kilátó terasz
Tovább ballagva a helyi református templomnál kötöttünk ki,a vár szerű védfal hosszan kísérte utunkat.Kezdett az egésznek olyan hangulata lenni mintha valami sziciliai kisvárosban járnánk.Talán még a Sándor Mátyás sorozatban láttam hasonlót.Zavaró volt a forróság,de szép volt a település és a táj.Feltűnt még egy újabb helyi nevezetesség a Török ház is.Sajnos azt menetközben elfelejtettem,hogy miről is híres,így erre a filmben sem tudtam külön kitérni.Majd alkalom adtán írok róla,alaposan utánanézve mindennek.Hangulatos sikátoros út vezetett le a Török ház alatt amúgy.
A templomnál
Hangulatos út a Török ház alatt
Ezután már piros jelzésen mentünk vissza a központba.Itt már különösebb látnivaló nem akadt,max a szép takaros porták.A vasútállomáshoz értünk le,de korán volt még.Eindultunk a Balaton partja felé.Természetesen inni és ebédelni akartunk.Szerencsére rengeteg vendéglátóhely köszönt szembe.Viszont ellentétben Balatonalmádival itt már érezni lehetett kicsit a balatoni árakat is.Ennek ellenére beültünk az egyik helyre és jót ettünk és ittunk.Az is igaz ez többe került itt most kettőnkre mint múltkor hármunkra a mecseknádasdi ebéd... Na de ennyit most beáldoztunk.
Alakuló balaton filling
Ezután kimentünk a Balatonhoz,óriási már-már elviselhetetlen forróság volt,de végigjártuk a mólót és a kikötőt.Megint rá kellett döbbennem,hogy ebben az országban csak mi vagyunk ilyen szegények...luxus vitorlások tömegei parkoltak a kikötőben és legalább ugyanennyi kint volt a vízen.Biztos nem a három műszakban dolgozó rétegeké voltak ezek...Sétáltunk egy kicsit a kemény melegben.Aztán még beültünk italozni az egyik helyre ahol tv is volt és éppen ment a magyar-francia EB meccs.Így nem maradtunk le erről sem.Ennek végén pedig más már nem maradt visszasétáltunk a vasútállomásra.
Welcome Alsóörs
A kikötőben
Itt végződött a túra.A hazaút viszonylag sima volt,ahogy ide,úgy haza is három órás volt.Az iszonyatos forróság ellenére remek túra és nap volt.Távra nem volt sok,talán 10 km,de látnivaló bőven akadt.Sok csodát láttunk ma is.A Balaton-felvidék projekt második szakasza is sikeres volt tehát.Következik majd Balatonfüred,hogy addig lesz-e másik,egyéb túránk most még nem tudni.Balatonfüredi buli pedig július közepe táján várható.
Ennek a túrának az ötlete már két éve érlelődött.Amikor Gergő elment és az egykori exem írt rám és kerültünk vele baráti viszonyba,akkor volt egy olyan tervünk,hogy majd vele jövünk el ide.Be is vettem a 2019-es majd a 2020-as tervek közé is,de aztán a dolgok nem úgy alakultak ahogy szerettem volna,így folyton-folyvást elmaradt ez a túra.Ám azért én eltettem tartaléknak és most amikor koronavírusos idők járnak és busszal nem,csak vonattal tudunk közlekedni elő is vettem.Szinte erre az alkalomra lett ez tökéletes terv.A túra másik érdekessége meg az volt,hogy az útvonal kb.2/3-tól ugyanazon a részen megyünk ahol Gergővel is 2016 decemberének végén,a Hármashatárhegyi túrán is.Így aztán újfent szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.Ez a gondolat mindig nyugtató hatással van rám.A túrára ugyan meghívtam az összes jelenlegi túratársamat,de most mindegyiküknek volt valami nyavajája és nem tudtak eljönni kivéve Zolikát.Bánhatják.Az útvonalon számos érdékesség és látnivaló akadt.Hát akkor nézzük meg a részletes krónikát:
Bejárat az anfiteátrumba
Nem kellett túl korán indulni.A reggeli fél nyolcas vonattal vágtunk neki az útnak és méni késéssel negyed tíz előtt értünk a Délibe.Onnan pedig a 17-es villamossal húztunk ki Óbudára a Katinyi mártirok parkjáig.Innen indult a túra.Ám mielőtt nekivágtunk volna elmentünk megnézni a közeli katonai amfiteátrumot.Ugye jártunk már egy hasonlóban tavaly novemberben a Róka-hegyi kőfejtős túrán Aquincumnál.Ez most egy hasonló volt,de itt több minden megmaradt a romokból,az egykori arénából amelybe akár 13 ezer néző is befért!A romok itt olyan hatást kelltettek mintha valami várban járnánk.Felérve a lelátó megmaradt részére ráláttunk az egész amfiteátrumra.Szomorúan állapítottam meg,hogy ezt itt a környéken lakók egyszerű kutyafuttatónak használják... Körbejártuk az iu.145-ben készült építményt és megnéztünk mindent.Legalább kutyaszar nem volt,viszont eldobott sörösdobozok,csikkek,cigisdobozok azok igen... Pedig alig három napja,hogy a kijárási tilalmat is megtolták este tízig... Mit is lehet erre mondani?Süllyedj ember még mélyebbre!A romok nagyon szépek voltak,a kutyafuttató és a sok szemét viszont illúzió romboló.Mentünk tovább.
Az aréna - jó látszik,hogy mire használják napjainkban...
Egy számomra értelmezhetetlen szobor volt az aréna melletti parkban és egy Árpád fejedelem szobor.Inkább ez utóbbi volt szép.Ezeket megcsodálva mentünk a közeli Doberdó utcába.Innen indult ki a kék+ jelzés.Jó darabig ezt kellett követnünk.Mintegy kétszáz méter után értünk ki a város zajos részéről egy erdős részre.Itt aztán a következő 300 métert majd másfél óra alatt tettük meg,annyi látnivaló és érdekesség akadt!Elöször rögtön belebotlottunk a Szent Vér kápolnába amely kísértetiesen hasonlított a Kisújbányai Szent Márton templomra.Nagyon beleillett a környezetbe,az erdei fák között úgy tűnt igazi otthonra lelt.Előtte négy pad is volt.Mivel már éhesek voltunk,tökéletes helynek tűnt megreggelizni.Mielőtt belemerültünk volna a kápolna átnézésébe,megejtettük ezt.
A kápolnához érve
Reggeli közben feltünt,hogy alattunk a jelzésen rengetegen mennek el.Kirándulók,túrázók,járókelők.Meglepő volt,hogy sok magányos nő ment úgy tűnt túrázni!Kaja után megnéztük jobban a kis kápolnát.Bemenni persze ezúttal sem lehetett.Valóban hasonlított kisújbányai rokonához,főleg a fás burkolatú tornya miatt,de jellegében is olyan volt.Jó sok képet lőttünk itt.Ja és nem is írtam.Ebben az évben most elöször volt tökéletes túraidőnk!Könnyitettünk is öltözékünkön mert boritékolható volt,hogy lesznek felfelé menetek is.Lényegében már itt is az volt,csak még nem volt durva.A kápolna elnyerte tetszésünket.A látnivalóknak azonban koránt sem volt vége!Sőt!Ez csak olyan bemelegítés volt!
A kápolnánál
A kápolna után vagy felett tovább haladva a jelzésen,a helyi kálvária tűnt fel.Szebb volt a szokásos kálváriáknál a stációk elrendezése is más volt.Egy sétányon voltak amely maga volt a kék+ jelzés és csak egyik oldalon.Mondanom sem kell,a kálvária is tökéletesen beleillett a környezetbe!A kálvária mögött meg egy kráterszerű gödör volt,de már szépen benőtte a növényzet és jól járható utak vezettek oda le.Nem tudom a gödröt a természet alakította-e így ki,vagy valami más is közremünködött,de olyan hatást kelltett,hogy ez is a park része,azt gondosan megtervezve.Az út másik oldalán,ugyan a fák takarásában,de fel-fel sejlett némi kilátás Óbudára.A jelzés aztán befordult nyugatnak,de mi végignéztük a stációkat amelyek végig észak felé az út mentén voltak.Jól tettük,mert újabb látnivaló akadt!
A kálvária
A Kiscelli parkerdőben voltunk amúgy és a stációkat követve az erdő északi végénél ott volt maga a Kiscelli múzeum.Persze hála a járványnak ez is zárva volt.Ám nem bántuk,mert a múzeum bejáratát egy sárkány őrizte!Hát naná,hogy kellett egy,két,több közös fotó vele,elvégre nem mindennap botlik az ember fia sárkányokba!El is ökörködtünk a sárkánnyal egy sort,majd mentünk tovább mert valami gyönyörű korlátot véltünk felfedezni egy nem mindennapi épület előtt.Még a múzeummal volt összeépítve egy hatalmas épület.Némileg romosnak is tűnt.Aztán felfedeztem,hogy ez egy bazi nagy templom,csak éppen...nincsenek meg a tornyai...Pedig kettő is kellett volna,hogy legyen.Gondolom ez lehetett a kiscelli főtemplom,a tornyait valószinűleg lebombázhatták...de több mint hetven éve,hogy véget ért a háború,nem akadt idő a helyreállítására?Mondjuk így volt érdekes,ha megvannak a tornyok lehet nem figyelünk fel rá.
A sárkány
A korlát
A templom
Ezeket az érdekességeket megcsodálva mentünk vissza a száz méterrel korábban magára hagyott kék+ jelzésre.Itt még az erdőben haladva egy parkon át mentünk.Ekkor döbbentünk rá,hogy majd két órája jövünk és haladtunk kb.ötszáz métert.Na,de van látnivaló akkor van látnivaló!Elhagyva a zöld területet a jelzés kiért Óbuda egyik fentebb való utcájába.Ezen most egy 180 fokos visszairányt véve haladtunk tovább.A jelzések amúgy kifogástalanok voltak.Nagyjából kétszáz méter után újra zöld területre váltottunk.Valóban zöldre,hiszen éppen kezdett zöldre váltani a természet.Ám emelkedő is következett.Komolyabb mint az előző három túránkon bármelyik is volt!Ez már a Mátyás-hegy volt és megkellett mászni.Végül is különösebb gondot nem okozott.Kellemes volt a zöldben haladni.
Zöld erdőben jártunk...
Ahogy mentünk felfelé,ugye az öreg motorosok nem éppen a fittségükről híresek,így hát nem a legnagyobb sebességben kapaszkodtunk a hegyen,egy gyönyörű szőke nő ment el mellettünk méghozzá futva úgy,hogy a hátán még egy zsák is volt!Aztakurva... futott ott fel ahol mi majd kileheltük a lelkünket.Aztán a hölgyben mintha Stollár Fannit a teniszezőt véltük volna felfedezni...de erre nem mertünk azért megesküdni.Bárki is volt le a kalappal előtte.Ha Fanni volt megállhatott volna egy közös fotóra és egy forró csókra...Na de az ábrándozás után az út bal oldalán ott volt a Mátyás-hegyi kőfejtő,amely úgy tűnt a Róka-hegyi kőfejtőnek egy kisebb testvére.Persze azért ez sem volt kicsi!Az út a kőfejtő melleti hegyen kapaszkodott és szép kilátásunk volt magára a bányára is és a városra is.Szép szakasz volt újfent.Persze itt is halomra fotózgattunk.
A Mátyás-hegyi kőfejtő
A kőfejtő után még nem volt vége az emelkedőnek.Megkellett mászni a Mátyás-hegyet.A Fanni utánzat már messze járhatott és többé nem is láttuk ezen a túrán.Üggyel-bajjal de elértük a hegy csúcsát.Jó lett volna ide egy kilátó,de nem volt,így aztán kilátásunk sem volt a csúcson.Az út meg elkezdett lefelé menni.Helyenként meredeken.De most ügyesek voltunk,Zoli is.Nem taknyoltunk el.Egy barlangot láttunk útközben,benne egy mély gödör.Korláttal bíztosítva volt.Leérve pedig egy palotába botlottunk,amelyről kiderült,hogy a pakisztáni nagykövetség... Kiérve a Mátyás-hegyi erdőből a Nyereg utcába elbúcsúztunk a kék+ jelzéstől amely kifogástalanul vezetett minket idáig.Jelzetlen szakasz következett.Hamar leértünk a Szépvölgyi útra.Amúgy mehettünk volna még a kék+ jelzésen is,ugyanott kötöttünk volna ki,de megakartuk nézni a Francia Bánya parkot.Sikerült is elérni,ám az csalódást okozott.
A Francia bánya
Volt némi park jellege,de a kőfal amit én valami csodának véltem előzetesen kutakoda a képek alapján,igazából semmi extrát nem tartogatott.Úgy láttam egy út megkerüli,el is indultunk rajta,az meg is kerülte,itt-ott ugyan szinte járhatatlanul,de magából a francia bányából semmit nem mutatott.Némi kilátásunk volt csak a Fecske hegyi ORFK toronyra.Ez annyiból jó volt,hogy tudtam jártunk odafenn Gergővel azon a 16 decemberi túrán... Leérve vissza az útra ami kellett nekünk úgy éreztem kár volt ezért a kitérőért,mert csalódás volt a bánya.Maradhattunk volna nyugodtan a kék+ jelzésen is.Leért az utunk a Szépvölgyi út mellé,azzal párhuzamosan haladt tovább majd elértük újra a jelzésekkel ellátott utakat.Innen azoban már az országos kéken mentünk tovább.
Az országos kéken
A kék jól volt járható,kifogástalan út volt.Ám úgy tűnt a kápolnánál még egyedül túrázó lányok itt megtalálták párjukat.Sokan jöttek szembe és minden nő a párjával volt...Fannit pedig elnyelte az ég..Enyhén emelkedett szinte végig az országos kék,de különösebben nem volt nehéz rajta menni.Nagyjából másfél kilométer után meg elértük az Árpád kilátót.Hatalmas tömeg volt itt...de volt szabad pad!Így megettük a maradék kajánkat mielőtt bementünk volna a kilátóba.Na és ugye innen következett az a szakasz amelyen Gergővel is jártam 2016 decemberében...Gergő nyomábanosra váltott tehát a túra immár szó szerint!
Az Árpád kilátó
Nagysokára kezdett csak annyira oszladózni a tömeg,hogy beudtunk menni a kilátóba.A kilátót nem a szokásos kilátóként kell elképzelni.Ez egy sima kis épület volt,leginkább egy kis várhoz volt hasonlítható.Emeletre nem kellett menni,hisz a földszinti kilátószintről már volt kilátásunk.Elsősorban dél-kelet felé.Jól látszodott a fővárosnak ez a része innen.Bár ahogy 16-ban is,most sem volt éppen tiszta a főváros levegője.A kilátás így nem volt maradéktalanul élvezhető,de azért szép volt.Eszembe jutottak a Gergővel itt megélt emlékek,ebbe kicsit belesajdult a szívem..A kilátást és a kilátót is minden szemszögből megcsodáltuk,itt is tucatnyi képet készítve.Ezek végeztével mentünk tovább.Innen már a zöld jelzésen.
Minden lényeges...
Kilátó alulnézetből
Ráállva a zöldre,többet már nem kellett felfelé mennünk.Elhagyva a kilátót az út szelíden kezdett lefelé menni az itt is egyre inkább zöldülő erdőben.Jól ismert részek voltak ezek,szembeköszönő szép emlékekkel.Itt is sokan jöttek szembe.Kereszteztük a Görgényi utat és ezzel kezdetét vette a túra utolsó része.Itt is elhaladtunk egy lezárt barlang mellett,itt Gergővel is megálltunk akkor... Majd nem sokkal ezután következtek a túra legszebb szakaszai.Bár ezen a túrán sok ilyen volt.A Szikla kilátó következett,amelyet akkor még nem így hívtak.Talán Kőlyuknak vagy valami ilyesminek.Idegesítő volt az előttünk haladó kis család,mert az út szűk volt,megelőzni nem tudtuk őket,a gyerekek vérgyogtak és hát el is foglalták a Szikla kilátót,megkellett várnunk míg kitombolják ott magukat...
Búcsú az Árpád kilátótól
Szó szerint zöld utakon
A kőlyuk
Azért volt régen kőlyuk a neve,mert a közepén van egy lyuk,azon kell átmenni és utána tudunk felmenni a szikla tetejére ahonnan meglehet csodálni a kilátást.Ezért Szikla kilátó manapság a neve.Fel a lyukig nem olyan egyszerű felmászni,de sikeresen megcsináltuk.Most Zolika is kitett magáért egy rossz szót sem szólhatok rá.Ezen a túrán ott volt a szeren ő is!Maga a lyuk is egy fantasztikus élmény,itt is fotózkodtunk persze.Hiszen fantasztikus alakzatokat mutat itt magából a szikla és már innen is kivehető a kilátás.A lyuk után azonban újra mászni kell és itt már erősen csúszos a talaj.De ezt is legyőztük,ahogy annak idején Gergővel is...
A lyuk
Zolika tartja a sziklát amig én átmegyek alatta
...de eltűnt,szerencsére a szikla nem omlott le
A mászás után szép kilátás jutalmazza a vándort a szikla tetején.Szembeköszöntek azok a hegyek amelyeken végigmentünk akkor rég Gergővel... Jól éreztük magunkat,elvoltunk tényleg remekül,jó volt és szép volt ez a túra.De az,hogy ennyi hely szembeköszönt a szép időkből újra csak szívfájdalmat váltott ki.Sajnáltam nagyon,hogy Gergő nem lehet már itt velünk...Persze tudom a lelke most is itt volt.Csak ezt meg nem tudom látni...érezni néha igen.Szóval a kilátást csodáltuk a szikla tetejére kimászva,ez sem volt egyszerű mert ide is mászni kellett,de persze megérte.Aztán innen egy jól járható út vezetett már le,vissza a zöld jelzésre.Tulajdonképpen itt is feljöhettünk volna,de akkor lemaradtunk volna egy fantasztikus kalandról.
Nem egyszerű...
Csúszva,mászva de haladva
Kilátás
Visszaérve a zöldre folytattuk utunkat.Egy padnál ugyan megálltunk még ahonnan szintén jó volt a kilátás.Elfogyasztottunk egy-egy almát és mentünk tovább.Nem volt messz az Apáthy szika.Odáig is csodás út vezetett.Az Apáthy szikláról is fantasztikus a kilátás és természetesen ez is része volt annak a régi túrának is.Sajna itt is tömeg volt.Persze ez nem akadályozott meg semmiben.Zavaró volt mögöttünk a hegyen egy toronydaru (...) mindig is dühitett,hogy ilyen helyeken építkeznek...Mondjuk a kilátásban ez sem akadályozott.Itt is elvoltunk,képek tucatjai készültek és a kilátás mellett csodáltuk az ide érkező szép lányokat is.Sajnos ezek is mókamikistől jöttek.
Út az Apáthy sziklához
Az Apáthy szikla
A dühitő daru
Kilátás
Az Apáthy sziklától levezetett az út Pasarétre.Különösebb látnivaló már erre nem akadt,ha csak nem a gazdagnegyed gazdag házai,de ezek annyira nem érdekeltek.Viszont annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy a zöld jelet valahol elvesztettük.Nagy baj ebből itt már nem történt.Annyi,hogy nem a Nagyhídi villamos megállónál fejeztük be a túrát,hanem Józsi barátom kedvenc csapatának a Pénzügyőrnek a stadionjánál.Jó buli volt nagyon.Még annyi maradt,hogy elsétáltunk a közeli Zuhatag sori villamosmegállóhoz.A 61-essel meg visszamentünk a Délibe.Onnan pedig vonattal haza.Sima volt az út.Fél hétkor Dunaújvárosban voltunk.
Finis a Pénzügyőr pályánál
Nagyszerű túra volt.Mindenki sajnálhatja aki nem jött el velünk,hiszen látnivalókban rendesen odavert ez a túra az eddigieknek.Hozzá párosult egy minden igényt kielégitő időjárás most.Na és az ébredő természet színei is ott voltak a szeren.A környékre valószinű jövünk még,mivel túristaútak tucatjai futnak erre az útvonal aligha lesz majd ugyanez,de nyugodt szívvel ajánlom ezt a helyet,ezt a túrát mindenkinek.Csodákat fog megélni!Nagyjából 13km-t mehettünk.
