2019. július 31., szerda

A Remete-barlang és legendái

Hát megy az idő...mintha csak tegnap történt volna,pedig már több mint három éve...Gergővel a Börzsöny felé vettük az irányt 2016 májusában.A túráról természetesen van bejegyzésem is ide kattíntva elolvasható. A túránk a Börzsöny legdélibb hegyét a Szent Mihály hegyet érintette,e hegy érdekességeit jöttünk felfedezni.Ugye ez az a hegy amely benyúlik a Dunakanyarba,lényegébe ennek köszönhető maga a kanyar,a Dunakanyar második fő kanyarja.A hegy sok érdekességet rejt magában,ennek egyike a Remete-barlang,amit írnak külön kötőjellel és egye is.Ki-ki döntse el melyik a megfelelő.
Akkoriban nem sokmindent tudtam magáról a barlangról,most hála egy közösségi oldalnak jutottam infórmációkhoz,ezeket probálom összegezni és betenni a blogomba,hogy ne felejtödjön el.

A Szent Mihály-hegy a Prédikálószékről nézve
A dömösi tájképhez szorosan kapcsolódik a Duna túlsó oldalán emelkedő Szent Mihály hegy, melyen a Remete-barlangok találhatók. A kilenc, zömében beomlott barlangüreg emberi kezek munkái, lakóiról hiteles adatok nem maradtak fenn. Feltételezhető, hogy I. András király idejében betelepült bazilita szerzetesek lakhelyeként funkcionáltak, míg mások a zebegényi bencés apátság maradványait keresték ezen a helyen, de felmerült az építmény római őrhely rendeltetése is. Az Árpád-kori jelenlét teljességgel bizonyítható és valószínűleg valamelyik szerzetesrend építőtevékenységének emlékei. Az itt élők emlékezete szerint, már I. István király uralkodásának ideje alatt Dömösön görög-keleti vallású rend létezett.

Ez a kép tárul elénk a barlangokhoz érkezvén
A Remete-barlanghoz számos legenda kapcsolódik. Az első egy bűnös szerzetesről szól, aki a dömösi monostorból menekült fel a sziklafalba vájt barlangba. Ennek a szerzetesnek volt egy szamara, melynek a hátán kétfelől lefüggő edénykékben vizet szállított nap, mint nap a remetének. Rosszindulatú emberek egyszer a szamár edénykéit telerakták levegővel felfújt béllel, s mikor a szamár a Duna partjára ment vizet meríteni, a folyóba lépve nem érezte meghúzódni a vizes edényeket tartó szíjat és így tovább ment, mint ameddig lehetett volna. A szamarat elsodorta a víz. A remetének nem volt többé mit innia, hiszen fogadalma tiltotta helyének elhagyását, így szomjan halt. Egy másik verzió egy Dömösön élt szerzetesről szól, akinek egyszer látomása volt, amelyben a szél fúvásában hallani vélte az angyalok hárfázását. Látomása után visszavonult a Szent Mihály-hegyi barlangba és remeteként élte tovább életét.

Szépséges hely a Duna felett
A barlang(ok) folyamatosan látogatható, de kirándulás előtt célszerű figyelni az út-, és időjárási viszonyokat, csak száraz időben szabad elindulni.Mikor mi mentünk Gergővel eső után voltunk éppen és magához a barlanghoz egy félodalas szűk út vezet a hegy oldalában és hát...elég durva módon csúszkáltunk is,nem kis erőfeszítésünkbe került a talpon maradás ami kicsit ki is vette az erőnket a barlanghoz érvén.Tehát mindenképp a száraz időjárást javaslom egy ide vezető túrához!

Gergő a barlangnál 2016-ban,a kameránál vagyok én...
A barlanghoz Nagymarosról és Zebegényből vezetnek fel jelzett turistaútak.Mi Nagymaros felöl jöttünk,aztmondják ez a nehezebb.Zebegény felé mentünk le.Arról a feljövetel cseppet sem tünt könnyebnek mint Nagymaros felöl.Kinek a pap,kinek a papné..

A lényeg az,hogy egy pompás kirándulóhely,hiszen a kilátás innen se semmi.Rálátunk a kanyargó Dunára,a szemközti Dömösre és a Visegrádi-hegység vonulatára a Prédikálószékkel a középpontban.

Fantasztikus hely!
E bejegyzés elkészítéséhez,segítségül igénybe vettem I love Dunakanyar közösségi oldal saját posztját.

2019. július 28., vasárnap

Feléleszteni a bakancslistát

Túrázásaink történetében Gergővel mindig volt egy az adott évre szóló bakancslista.Ezt már rendre az elöző évben tervezgettük,vázoltuk,hova kellene elmenni,mit kéne megnézni a következő évben.Ezt mindig karácsony környékén fixáltuk le,majd az adott évben e szerint a bakancslista terv szerint jártunk el túrázni.Persze apróbb változások elő fordultak menetközben is,de maga a váz a fő terv mindig adott volt.Az év egyik fénypontja volt a bakancslistát elkészíteni,lefixálni.

Mert kell egy bakancslista...
Az idei évre is volt egy bakancslista tervünk Gergővel amit aztán lefixálni már nem sikerült.Gergő karácsony előtt elhunyt én pedig végtelen nagy fájdalmam közepette úgy döntöttem,hogy a bakancslistát véglegesen megszüntetem.Gergő nélkül az egésznek nem láttam értelmét.Az élet ment tovább engem a túrázás tudott úgy ahogy kikapcsolni és a fájdalmamat némileg csökkenteni.Úgy gondoltam spontán,hirtelen ötlettől vezérelve jönnek majd a túrák,amit éppen kigondolok,kigondolunk.Ám ez csak félig-meddig alakult így...

Szinte akaratomon kivül,vagy tán Gergő túlvilági akaratát érvényesítve azon kaptam magam,hogy bizony a túrákat most is jó előre eltervezem.Ha egy teljes évre nem is,de hetekre előre mindenképp.Nem lehetett az egészet csak úgy eldobni,megszüntetni ahogy azt én előzetesen képzeltem,hiszen ez az életem részét képezte,mégpedig a kellemesebb részét...

Egy a megvalósult bakancslista tervekből - Gergő a Baglyas-hegy csúcsán
A minap döbbentem erre az egészre rá...és mivel mint már azt többször is írtam,tudok végre valamelyest a túlvilággal kommunikálni,legalábbis Gergő lelkével mindenképp.Talán ez most is sokak számára megmosolyogtató,esetleg ők kattíntsanak erre a helyre,azt ki-ki döntse el saját maga,hogy ez hülyeség vagy van-e benne igazság.Ezt a kedves olvasóra bízom.Én már tudom amit tudok,mégha nem is 100%-ban ezt a módszert alkalmazom.

Szóval Gergő lelkével egyeztetve,megígérte,hogy segít összeállítani egy új bakancslisát.Mégpedig a 2020-ast.Így a régi szép időket idézve közösen fogjuk ezt megtenni.Persze sokmindent figyelembe kell vennem,vennünk.

A túra az égig ér...
Elöször is azt,hogy fizikai valójában Gergő már nem tud velem lenni és akik esetleg elkísérnek nem bírják úgy a túrákat mint mi Gergővel.Nem tudok olyan fokú túrákat bevállalni mint azt vele tettem.Így úgy kell összeállítanom a listát,hogy azok mások álltal is könnyen teljesíthető túrák legyenek.Így például egy esetleges visszatérést a Salabasina-árokba aligha tudok betervezni velük... Aztán szeretném azt is,hogy lehetőség szerint olyan túrákat megvalósítani amiket Gergővel is tervben volt,hogy megcsináljuk.Ebben mondjuk eleve jó vagyok már idén is,hisz voltak olyan túráim amik Gergőhöz voltak köthetők (pl. a legutóbbi Nagy-Kopasz,vagy a Bazsarózsás túra,a pázmándi sziklák és ilyen lesz a soron következő Sas-hegyi túra is).Így tehát a dolog adott végül is.

Remélem lesz aki velem tart ezután is,de ha mégsem Gergő velem lesz mindig!
Karácsonyig így kigondolom a jövő évi lehetőségeket és akkor ahogy szoktuk véglegesítjük azokat... Változás úgy tervezem most,annyi lesz csupán,hogy nem lesznek hónapokra lebontva a túrák.El lesz tervezve 10-12 túra és ahogy és azt amelyiket tudom-tudjuk megvalósítjuk.Ha úgy alakul ,hogyha egyedül is megyek,nem leszek egyedül hiszen Gergő ott lesz velem mindig.Ezt már biztosra tudom (ahogy lényegében eddig is tudtam).

Nem örültem meg mielőtt bárki azthiszi,de a sem érdekel ha azt hiszik,hogy igen.
Csupán csak szeretem a fiamat,szeretem a túrákat és mindent megtettem az elmúlt hónapokban azért,hogy legalább ezt a szintet elérjem...

Mivel tombol a nyár a túrákban ahogy az elöző években némi szünet van,de persze azért akadnak és hamarosan jön a nyári szabadság is,amikor majd újra útrakelek.

Felélesztem a bakancslistát!

2019. július 27., szombat

Elöször a megújult arénában

Ugye nálamnál jobban csak Gergő szerette az arénát.Az arénát amelynek végső elkészültéről már végleg lemondtunk.Ám szerettük úgyis,hogy a székek már-már elrohadtak a rozsda szinte teljesen megette őket.Szerettük úgyis,hogy az aréna kb.55%-os kész állapotban várta jobb sorát és szerettük úgyis,hogy nem mindig volt az arénához méltó csapatunk,de mindig kijártunk drukkolni,akármilyen csapatunk is volt.

Elöször akkor lépett fel némi remény amikor elkészült a világítás,amire én akkor már 35 éve vártam,aztán elkészült az alácsövezés is,a pályatest tehát fütött lett.Ám a székek továbbra is rohadtak a klubház és a nyugati lelátó pedig nem akart végleg elkészülni.

Ilyen volt az eréna a felújítás előtt (Kép: DO)
Kijárkáltunk mindenféle eseményt figyelni,ha már egy fűszállat arébb tettek mi arra is figyeltünk.Aztán egy évvel ezelőtt jött a hír,hogy elkezdik a stadion felújítását.
Az egész örvendetes volt persze,de a szomorú mégis az volt,hogy egy csupán 16 éves építményt kellett felújítani...Hogy miből állt a felújítás ekkor még nem tudtuk,aztán jöttek a hírek: megépül majd az új klubház a nyugati lelátóból kinőve és kicserélik végre a székeket is!Heti szinten járkáltunk ki figyelni az építkezést.Ide vezetett az a bizonyos utolsó sétánk is Gergővel amelyről többször esik szó a blogomban.Itt készültek Gergőről az utolsó felvételek is és itt volt utoljára boldog és elégedett...

Nem érhette meg,hogy folyamatosan szépült az arénája amelyet annyira szeretett.
Telt múlt az idő egyre pofásabban kezdett alakulni a stadion,jómagam pedig megtaláltam a módját,hogy kapcsolatot tudjak létesiteni Gergő lelkével!No persze médium még nem vagyok és valószinű nem is leszek az,de mégis sikerült,az,hogy hogyan maradjon az én titkom.A lényeg az,hogy Gergő lelke megerősítette,hogy odaátról is figyelte az eseményeket az aréna és a csapat sorsát!Így tehát tudott róla,aminek nagyon örültem,csak...jobb lett volna ezt együtt közösen megélni...

Azthiszem ebben a képben minden benne van...
Szépen lassan elkészült az új klubház és már kivülről is belehetett némileg látni az arénába,ahol már látni lehetett az új székeket is!Gergő nélkül én már meccsen kivül nem tudtam bemenni az arénába,de külömböző helyekről jöttek a hírek a képek,hogy szépül a stadion.A régi rozsda álltal szétrohadt vasszékeket szép piros-fehér müanyagokra cserélték.Azthittem a teljes stadion beszékezik,de csak oda tettek székeket ahol eddig is voltak.Így teljesen 100%-san ezúttal sem készült el az aréna....Mindegy,örültem ennek is.A felkészülés utolsó mérközését pedig ma játszotta a csapat a Bács-Kiskun megyei Harta csapata ellen végre nem az edzőpályán,hanem a stadionban!.Eljött az idő,hogy saját szememmel is lássam végre a felújított arénát!

Az új lépcső
Gergővel konzultával,azt ígérte,hogy eljön és ott lesz velem.Így bíztam a dologban.Kiérve a stadionhoz az első ami szembetűnt a fő lelátó alatti két vadiúj lépcső.Eddig ugye a stadion két végében található lépcsőkön lehetett bejutni ami némi kerülövel járt.Innentől már ezzel sem lesz gond,egyből feljuthatunk majd a lelátóra.Felmentem,úgy tűnt a lépcső igen jó állapotban van.Nem lesz gond vele.Belépve a szentélybe különös hatással volt rám a piros-fehér müanyag székek ezrei...Valahogy mintha összeszükült volna a stadion a korábbihoz képest,de ez inkább kellemes hatást kelltett mint kellemetlent.Odamentem hát az egyik sorba és leültem egy piros székre.Az első benyomásom az volt,hogy ez baromira kényelmetlen...

Az új csodák
A székek ülökéje kisebb volt mint a régi vasszékeké,háttámlájuk pedig gyakorlatilag a fele azoknak.Így persze,hogy a régi vasszékekhez képest kényelmetlennek tüntek.Kényelmetlen volt hátradőlni is na és úgy tünt rendkivül törékenyek is.Lehet ha jobban hátradobom magam el is tőrnek.Aztán volt még egy probléma,a fehér székek igencsak porosodtak...Egy héttel a bajnoki rajt előtt...Na de a világ stadionjaiban ilyen székek vannak,erre vágytunk már mióta,mindehol állták az idők próbáját,remélhetőleg így lesz majd nálunk is.Mondjuk sokat ülve rajta megfájdulhat az ember dereka,viszont késő ősszel majd alulról legalább nem lesz majd hideg...Igy vagy úgy szépek voltak és örültem neki,tudtam Gergőnek is tetszenek.Na és mivel kisebbek lettek a székek a sorok közti táv nagyobb lett.Nem kell majd felállni ha valaki éppen elakar ott menni...

Végül is nem mutat rosszul....
A stadion valóban sokat szépült,de mint írtam nem volt most sem 100%-ra készen.Zavarónak hatott a szemközti lelátó ahol csak az alsó szektorokban voltak székek.Biztos jól mutatna ha lenne mindenhol.Nincs kizárva,hogy idővel majd elkészülnek ezek is főleg ha sikerül végre egyszer magasabb osztályba visszajutnunk.

Mindent egybevetve tetszett az aréna.Ha a régi ütött-kopott tetszett akkor naná.hogy ez a megújult még inkább.Nagyon jó lett volna Gergővel ezt közösen megélni még úgy,hogy fizikai valójában velem van...

A szemközti lelátó,látható középen a belőle kinövő klubház és alsó szektorok
A mérközés közben folyt,mivel nem egy egetrengető erős ellenfelünk volt már a félidőben 5-0 arányban vezettünk.Amit a második félidőben még sikerült megfejelni három góllal,igaz közben kaptunk is egyet,így lett 8-1 a vége.Semmi különösebb jelentősége nem volt ennek a mérközésnek,egyszerűen csak a felkészülést szolgálta.Ez volt az utolsó felkészülési mérközés,jövö hét végén már élesben megy majd a dolog.Mindenről,a csapatról a felkészülésről az esélyekről majd jövő héten a kezdödő szezon bejegyzésemben írok,ahogy azt már megszokhattuk a bajnoki rajt előtt.

A csapatunk,vajon feljebb tudunk-e lépni végre?
Hát így áll a dolog,ha 100%-san nem is,de 80%-ban már kész az aréna és mostmár úgy néz ki amire igazán büszkék lehetünk.Sokáig úgy tűnt Orbán stadionépítési láza minket elkerül,de aztán kaptunk némi pénzt amiből ennyit sikerült megvalósítani.Ez is valami.
A csapaton a sor,hogy végre valahára feljebb lépjen egy szintet és elkezdje megtölteni a stadiont emberekkel.Esélylatolgatás tehát a jövő hét vége felé lesz!

Innen már látszik a szépsége
Gergő pedig akkor odaátról is figyeli a dolgokat ahogy ígérte.Persze van neki ott más dolga is,de jön amikor tud.A mellettem lévő széket mindenesetre mindig foglalom majd számára...
Az arénája mindig visszavárja.

2019. július 25., csütörtök

Hol is született Petőfi?

A legismertebb és talán a legközkedveltebb magyar költő nekünk is nagy kedvencünk volt Gergővel,de nekünk nem elsősorban a nagyszerű versei miatt!Mi főleg azért kedveltük,mert nagy utazó volt,sok helyen járt egy olyan korban amikor nem lehetett egyszerű az utazás.Túráinkon rendre szembeköszönönt egy-egy vele kapcsolatos dolog,ennek lett az a vége,hogy nagy-nagy kedvencünkké vált és persze óriási tisztelettel gondoltunk rá,vagy beszéltünk róla bárhol is akadtunk a nyomára.

Sok helyen Szabadszállást jelölik meg Petőfi születési helyének!
Teljesen mást keresve véletlen akadtam erre a sztorira.Ahogy a nagy költő halála és sírhelye a mai napig sem egyértelmű,úgy a születése kürülményei sem teljesen tiszták.
A mai blogbejegyzésemben ennek eredek tehát a nyomába.

1857-ben alakult ki először vita Petőfi szülőhelyével kapcsolatban, addig Szabadszállást fogadták el,Ferenczy-Danielik 1856-os Magyar írók életrajz-gyűjteményében is ez szerepel. Kiskőrös csak ekkor merült fel először.Később szóba került Félegyháza, Kunszentmiklós és Dunavecse is.A kortársak is különbözőképpen jelölik meg a költő születési helyét.Ferenczi Zoltán szerint Félegyházán született,Gyulai Pál 1854-ben szintén úgy nyilatkozott, hogy Petőfi Félegyházán látta meg a napvilágot.Jókai Mór a költő barátja hol Szabadszállást, hol Kiskőröst emlegette.Petőfi színésztársa,Szuper Károly tudomása szerint félegyházi születésű volt a költő.Barátai és tanulótársai Szabadszállást és Félegyházát emlegették.Arany János tudomása szerint Petőfit csak keresztelték Kiskőrösön, de nem ott született.Petőfi István 1867-ben nem zárta ki, hogy bátyja akár Félegyházán is születhetett.Várady Antal 1872-ben úgy emlékezett vissza, hogy Petőfi többször is említette neki, hogy Kiskőrösön született, hozzátéve, hogy a költő „Soha még tréfából sem hazudott […] születéshelyéül folyvást Kis-kőröst állította” Gyulai Pál szerint Kiskőrös mellett szóltak azon okmányok, melyek azt bizonyították, hogy Petrovics István a helyi mészárszéket bérelte, a szülők pedig 1821 és 1824 között ott laktak. Ennek ellentmond, hogy az 1823-as összeíráskor Petrovics Istvánt Szabadszálláson vették lajstromba. 1922-ben Katona Géza nyugalmazott pécsi tanügyi főtanácsos Hol született Petőfi? című cikkében Szabadszállás mellett állt ki. Az irodalomtörténet Kiskőröst fogadta el Petőfi születési helyeként.Kiskőrös mellett szól az a feltételezés is, hogy nem szerencsés 45 km-t megtenni a havas rónán egy újszülöttel, ezért a szülők a szülést megelőző pár napban már Kiskőrösre mehettek át.

Dunavecse,Kunszentmiklós és Félegyháza is szóba került sokszor mint Petőfi szülöhelye
Petőfi maga különböző helyeket jelölt meg a saját maga által kitöltött okmányokban, így a selmeci líceumba való beiratkozásnál Kiskőröst vallotta szülőhelyének míg a selmecbányai Magyar Társaság könyvébe szabadszállásiként írta be magát. Amikor 1839 szeptemberében Sopronban jelentkezett katonának, öregítette magát, 1821-es születési évet diktált be, hogy felvegyék, születési helyeként pedig Kiskőrös szerepel.
A szabadszállási születést erősítik meg a költő rokonai is, köztük Baky Józsefné Herpai Zsuzsanna (1852–1947), és az ő testvére, Herpai János (1856–1942), akiknek Petőfi unokabátyjuk volt. Szüleik és nagyszüleik azt mondták nekik, hogy Petőfi Szabadszálláson született az Izsáki úton.Herpai János elmondta, hogy csak később jelölték meg Kiskőröst szülőhelyként. A rokonok felmenőinek visszaemlékezései alapján Petőfit csak keresztelni vitték Szabadszállásról Kiskőrösre. Berta Sándorné bábaasszony maradt Petrovicsnéval otthon és Höss Józsefné bábaasszony vitte magával a gyermeket, Pandur József későbbi főbíró hajtotta a lovakat. A költő dajkája Pőcze Györgyné volt.Némelyek úgy emlékeznek, hogy a kisdedet gyenge fizikuma miatt kellett sürgősen megkeresztelni, míg más beszámolók szerint a vallási viszályok miatt a református pap nem volt hajlandó evangélikus gyereket keresztelni. A harmadik magyarázat szerint azért vitték Kiskőrösre Martiny Mihályhoz, mert Petrovicsné korábban nála szolgált Maglódon.

Petőfi szülőháza Kiskörösön
1857-ben Petőfi István levelet küldött Brünnből, melyben az alábbiakat írta: "Sárkány János úrnak tökéletes igaza van, minthogy a keresztelési anyakönyv nem hibázhatik. Sándor Kiskőrösön született 1822. év december 31-én, pontosan éjféli 12 órakor." Az a feltételezés, hogy a keresztszülők meghívásához is időre volt szükség, szintén arra utal, hogy a költő 1822 decemberének végén születhetett.
Kiss Béla tanító 1935-ben száztíz éves okiratok között talált egy Kiskörös tanácsa által 1823. január 5-én Mihalik György mészároslegény számára kiállított papírt, aki segédként dolgozott ekkor Petrovics Istvánnál. Arra is rábukkant, hogy Kiskörös 1824. évi kiadási könyvében az szerepel, hogy a három évre szóló székbérletet Petrovics 1822-től 1824-ig bírta. Kiss szerint ezzel bizonyítást nyert, hogy a költő születésének idején Kiskőrösön lakott a család.
Egy a sok közül amiért annyira szerettük Petőfit.Ő is járt Bátorkő váránál,már 174 évvel elöttünk...

2019. július 23., kedd

Aranyos-kút

Ez egy új sorozat,amelyben a Mecseki forrásokat szeretném bemutatni és megismertetni a nagyérdeművel.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.
Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

A júliusi részben az Aranyos-kúttal ismerkedhetünk meg.

Az Aranyos-kút
A Papnövelde és a Hunyadi út sarkán, Pécs legrégibb épülete mellett találjuk meg.

Már 1324-ben közkút állt ezen a helyen hiszen oklevél említi. Érdekes, hogy a mellette levő legrégebbi épületről is 1324-ből vannak írásos adatok, mondhatni "egyszerre" épültek :-).

A jelenlegi díszkút kőmedencéjét ifj. Nendtvich Andor tervezte, az álló fiúalak pedig Lux Elek alkotása, 1943-ben állították fel. Részletes története lejjebb olvasható!

A kútkáva szélén, derekán kis kendőt viselő ifjú Keresztelő Szent János. A szentet nemigen lehet felismerni, mert az idők során eltűnt fejéről a glória, kezeiből pedig a hosszú kettős kereszt.
Felirata János evangéliumával hirdeti: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.”

Aranyos tér Pécsen
Az Aranyos-kút története szorosan összekapcsolódik a Szent Ferenc-kút történetével, íme a Magyaros-Kalandos történet:

1939. szeptember végén Pécs városa elhatározta, hogy egy Szent Frencet ábrázoló díszkutat állít fel az Aranyos-kút téren, ahol manapság az Aranyos-kút áll.
ifj. Nendthvich Andor építészmérnököt, és Bársony György szobrászművészt bízták meg, hogy készítsék el a szobrot 8000 pengő értékben (A kút talapzatát Vogl Jenő kőfaragó készítette).A tér három ok miatt is kedvezett a kút felállításának,
- egyrészt mivel egyházi intézmények határolják,
- másrészt a téren -a föld alatt- megy át a Petrezselyem-forrás túlfolyó vizének vezetéke, így a kút vízellátása egyszerűen megoldható,
- harmadrészt itt már az 1340-es években is kút állt.

A szobor végleges elkészültének időpontját 1940. március 31-ben határozták meg.
A szobor öntési munkálataival Krausz Ferenc -Budapesti- műércöntőt bízták meg, aki a szobor elkészítéséhez 500 kg bronzot és 100 kg vörösrezet használt fel (nem csak a szoborban volt sok a nehézség).

-A szobor elkészülte közel 3 évet csúszott, ennek több oka is volt:
1.) Nendthvich Andor nem tudta a szobrot az előírt költségvetésen (8000 pengőn) belül elkészíteni és a többlet költséget a város -eleinte- vonakodott megtéríteni.
2.) Háborús időkben a Budapesten elkészült szobrot nehézkes volt Pécsre szállítani.
3.) A szobor és a kút együtt nagy méretű lett, és az Aranyos-kút téren abban az időben egy terebélyes vadgesztenye fa állt, ami "uralta" a teret, és így a szoborral együtt zsúfolt lett volna. Így azt több helyre is át akarták helyezni, végül a Szent István térre került.

Így az eredeti helyre -a térre- nem maradt se kút se szobor!

1941. január 4-február 3. között Pécsett rendezték a "Művészeti Heteket" ahol a város megvásárolta a kiállított Lux Elek féle Keresztelő Szent János szobrot -ami jóval kisebb volt mint a Szent Ferenc- és ezt akarták felállítani a térre.
Ez sem ment egyszerűen, mivel több helyszínt is kijelöltek, végül az Aranyos-kút térre került

A felírat
Túrázásaim közel négy évtizede alatt nem emlékszem,hogy valaha is láttam volna ezt a kutat,de nincs kizárva.Nem vezettek útjaink erre,sem Sándorral,sem Gergővel,sem mással.Felkeresését sem tervezem,így maximum a véletlen vezethez esetleg erre.Bár ugye véletlenek nincsenek...

2019. július 21., vasárnap

A Csergezán Pál kilátó

Csergezán Pál-kilátó egy kilátó Pest megyében, a Budai-hegység legmagasabb pontjának számító Nagy-Kopasz csúcsán,Páty,Nagykovácsi és Telki hármas határán. Neve Csergezán Pál természetfestő emlékét őrzi.

Mivel a közelmúltban jártam itt,ismerkedjünk meg ezzel a remek építménnyel részetesen.

Pompás építmény
A különleges alakú, leginkább vitorlát formázó kilátó 2004-2005-ben épült, a 2000-es hannoveri világkiállítás magyar pavilonját is jegyző Fernezelyi Basa Építésziroda két munkatársa,Basa Péter (1964-2009) építész és Czér Péter szobrász építészeti, valamint Jordán László statikai tervei alapján, a Pilisi Parkerdő Zrt.beruházásában, kivitelezői a Kámán Kft. és az Orsfa Kft. voltak; avatása 2006 szeptember 5-én történt. A 23,5 méteres teljes magasságú építmény vasbeton alapon nyugszik – alapzatát graffitiálló festékkel festették –, szerkezete a kültéri viszonyoknak leginkább megfelelő, az időjárási viszontagságoknak jól ellenálló vörösfenyő gerendákból és lécekből készült; a gerendákat külön erre a célra tervezett és legyártott acélelemek kapcsolják össze. Homlokzatát különleges lécborítás fedi, amely lehetővé teszi a szabad kilátást a fölfelé való haladás közben is, miközben tériszony nélkül lehet feljutni a kilátó kereken 100 lépcsőjén a 18 méter magasban elhelyezkedő legfelső kilátószintre. Építésének különlegessége volt, hogy miután komolyabb gépek használatára a helyszínen nem volt lehetőség, ezért a nehéz vörösfenyő elemeket mind kézzel emelték a helyükre. A közbenső emeleteken számos pad található, amelyek tovább könnyítik a feljutást a legfelső szintre. A tágas pihenőknek köszönhetően nagyobb csoportok is látogathatják a kilátóhelyet, egyidejűleg maximálisan 150 fő tartózkodhat a kilátóban.

Feljárat
 A Csergezán Pál-kilátó egy lenyűgöző pihenőhely a fáradt vándorok számára. Maga a torony egy óriási vitorlára emlékeztet. 18 méteres magasságával pedig 100 km-re is elláthatunk a tetejéről.
Ez a lenyűgöző kilátás nem csak a Budai-hegység természeti szépségeit tárja elénk, de a meseszép tájat kémlelve egészen a Zsámbéki medencéig is megcsodálhatjuk ezt a nem mindennapi panorámát.
A Csergezán Pál-kilátó kiválóan alkalmas arra is, hogy a Gerecse egyes vonulatait vizsgáljuk meg, vagy éppen a Pilist. Tiszta időben még a Mátra hegygerincét is felfedezhetjük innen. Az ember alkotta természettől ennyire távol csodálatos érzés a természet hangjait hallgatni. A kilátó magasában a szél süvítése, a szikrázó napsütés, és a madarak önfeledt tánca teszi emlékezetessé az itt eltöltött perceket.
Szintek a kilátóban

Több szint is akad a kilátószintig
Hála a környék adottságainak és a közelben elfutó jelzett turistaútak tömbkelegének a kilátóhoz több helyről is remek túrák tehetők.Kitünően elérhető a kilátó Telkiből,Budajenőről,Pátyból,Nagykovácsiból,Budakesziről stb.
Én Nagykovácsiból jöttem,az eleve 340 méter magasságban lévő településről a kilátóig vezető túra nem különösebben megeröltető,bár felfelé kell menni,a szintkülömbség mindössze 219 méter.
A kilátószint
A kilátó remek építmény,pompás kilátásával belopta magát a szívembe és alighanem pályázhat nálam az év kilátója címre.Mindenkinek jó szívvel ajánlom,jöjjön el egyszer ide és nézze meg ezt a csodát amit ez a kilátó mutat.
Végül pedig magáról a névadóról essék néhány szó.
Csergezán Pál 1924 június 6-án született Záhonyban.
Tanulmányait 1950-1953 között folytatta a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán, Ék Sándor volt a mestere. Grafikusként, illusztrátorként dolgozott, eközben került közel hozzá a vadászat témaköre. A Nők Lapja, az Ország Világ és a Magyar Vadász, később a Nimród rajzolója. Mint grafikus tankönyveket, (egyebek közt) Tasnádi Kubacska András,Kittenberger Kálmám és Fekete István könyveit illusztrálta. Kedvenceit, a lovakat, és az erdei vadakat rajzolta, festette egész életében. A mozgás kiváló ábrázolója volt. Országos kiállításokon rézkarcokkal szerepelt. Ifjúsági és népszerű tudományos könyveket illusztrált, diafilmeket rajzolt. Élt és dolgozott Németországban,Iránban a sah udvarában is.Telkiben töltötte életének utolsó éveit, műterme a Budakeszi Erdőgazdaságban volt.1996 október 1-én hunyt el. Hamvait is itt, Telki község határában az erdőben helyezték el, Anna-lakon.
Kilátás keletnek

2019. július 18., csütörtök

Szabolcsfalu eredet mondája

A Mecsek a népmondák és a legendák hazája.Akárhova megy az ember,szinte mindenhez fűzödik egy-egy legenda.Ezeket összesiti a mecseki népmondák gyűjteménye.Jó magam és már vagy másfél,de lehet tán már kettő éve követem nyomon e csodálatos legendákat.A mai júliusi részben Mecsekszabolcsra látogatunk.

Mecsekszabolcs napjainkban
Valamikor régen a csertetői erdő közepén volt egy békés falucska, Masa, A szakadékbeli barlangban óriás szörnyeteg élt, elrabolta a falu legényeit, de Szabolcs vezér és katonái kiszabadították őket. Nem is engedték el többet Szabolcs vezért a faluból. Feleségül vette a falu legszebb leányát, katonái pedig a többit. A Csertető lábánál ütötték fel a sátrakat, az erdőben, s ott éltek halálukig. Az erdei falucska lakói később levándoroltak a hegy aljára és ezt a falut nevezik ma Szabolcsnak.

Falu a városban
A Pécshez tartozó Mecsekszabolcs (Szabolcsfalu) pár kilométerre Pécs belvárosától egy falu a városban. Őrzi a Honfoglalás emlékét, ősi mezőgazdasági múltját, híres majdnem 200 évnyi bányászatáról. Az ideköltöző családok körében azonban gyönyörű fekvése, kirándulóhelyei, szépen erősödő, összetartó faluközössége miatt tűnik egyre népszerűbbnek. Igen, egyre jobb itt élni, szép itt élni s többen és többen érezzük; öröm, hogy az emberek még/már köszönnek egymásnak! (részlet Mecsekszabolcs facebook oldalából).

Mecsekszabolcs temploma

2019. július 15., hétfő

Gergőért a Nagy-Kopaszra

Több szempontból is különös jelentőséggel bírt ez a túra.Elöször is azért mert most volt éppen Gergő születésnapja.Mivel már másom nem volt és mást nem lehetett adni,úgy gondoltam ezt a túrát adom neki ajándékba.Aztán másodsorban azért ezt a túrát,mert ez lett volna a 2018-as év utolsó bakancslistás túrája ahová nagyon készült Gergő,várta is nagyon,hogy útra kelhessünk újra.Ám másképp rendeltetett...December elején,ugye aki renszeresen olvas,tudja mi történt, Gergő sajnos elhunyt.Így aztán az utolsó bakancslistás túra már nem válhatott valóra...Elkeseredésemben le is mondtam róla örökre.Aztán némi erőre kapva a nagy bánatban úgy döntöttem csak azért is megcsinálom majd,nem hagyom elveszni,mert tartozom ennyivel Gergő emlékének,hogy az utolsó bakancslistát megvalósítsam... Amikor 2018 januárjában a Nagy-Szénásról néztünk át a szemközti Nagy-Kopaszra még beszéltük is Gergővel,hogy majd decemberben ott fejezzük be az évet...

Hát nem így történt...

Nagykovácsi,Tisza István tér,itt fejeztük be a Nagy-Szénás túrát 18 januárjában
és innen inditottuk a mostani túrát
Aztán mikor megfogadtam,hogy megcsinálom a túrát,úgy voltam vele ha kell majd egyedül is...tudtam Gergő vigyázni fog rám odaátról,ha egyedül is megyek.Azt évközben a tavasszal sok variáció volt,hogy ki jön el velem.Zoli,Manó,Móni,Julcsi...Toltam magam előtt a túrát mert mindig volt valami amiért ezért vagy azért nem jött össze.Volt egy pont amikor teljesen úgy festett,hogy egyedül vágok mostmár bele.Ment az idő és a túra csak nem akart összejönni.Végül döntöttem,ha törik ha szakad megcsinálom mostmár,nem várok tovább senkire.Közeledett Gergő születésnapja,keresve sem találhattam jobb ajándékot számára ennél a túránál.Így lett ez Gergő születésnapjára.Ismertem őt annyira,hogy tudtam ennek örülne a legjobban.Végül is aztán a sok kavarc után Móni jött el velem Gergő édesanyja.Gondolom ez is így rendeltetett..

Útra készen
Aztán úgy alakultak a dolgok,hogy hála annak,hogy teljesen belevetettem magam a témába,tudok ma már a túlvilággal kicsit kommunikálni...(akiknek ez megmosolyogtató,hát mosolyogja,ez engem nem érdekel).Ez persze elsősorban hit kérdése,de remélem valóban úgy van,hogy időnként tudok Gergővel odaátról is kommunikálni.A lényeg nem is ez,hanem az,hogy közölte velem,hogy ott lesz velem ő is ezen a túrán és vigyázni fog rám/ránk.
Legnagyobb meglepetésemre aztán ez így is lett,de erről majd később.

Hangulatos utca Nagykovácsiban
Már kilenc előtt Nagykovácsiban voltunk,ahol aztán hamar rátaláltunk a megfelelő jelzésre.Azért is volt ez fontos,mert túránk során nyolc külömböző jelzés várt ránk!Aztán kilenc lett,mert egyet nem mutatott a térképünk.Kiértünk a hangulatos településről,azonnal a Nagykovácsi-medencében találtuk magunkat.Körül öleltek minket a Budai-hegység legmagasabb csúcsai: a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás és a Kutyahegy.Rendkivüli szépségű tájon voltam ismét!A zöld sáv jelzésen kezdtük amelyről letértünk egy tanösvényre.Ez ugyan csak az elején volt jelezve,de eltévedni nem lehetett.Az út enyhén emelkedve haladt,itt-ott szép kilátással a medencére és a szemközti hegyekre.Ez a tanösvény aztán belevezetett a zöld háromszög jelzésbe.

Balra a Kutyahegy,jobbra a Nagy-Szénás
A tanösvény is jött tovább a zöld3-al,de mi már a zöld háromszögre koncentráltunk.Annak ellenére,hogy a hegység legmagasabb csúcsára kapaszkodtunk fel,egyáltalán nem volt vészes az emelkedő.Mondhatni szinte kellemes volt.Jó darabig vezetett a zöld3,aztán előbukkant egy bicikliút jelzés is,amin majd tovább kell mennünk,de csak a kilátóból visszajövet,hiszen most a csúcsra a kilátóba tartottunk.A gond az volt,hogy a bicikli jeléssel együtt felbukkant egy kék kereszt jelzés is,ezt nem tudtuk hova tenni,mert a térkép nem jelezte...Mindegy maradtunk a zöld3-on és mentünk a csúcs felé.Vártam csak felbukkan a kilátó egyszer.Aztán valóban!Felbukkant és ott volt a Nagy-Kopaszi kilátó!

A Cserzegán kilátó
Nem volt szerencsére itt senki,így videóztam is,de azt megjelent egy idösödő házaspár,akik amúgy nem zavartak.Megkajáltunk a kilátó aljában míg ők odafenn voltak.Aztán nagy nehezen lekecmeregtek,odafenn meg nem volt senki!Ez ritka az ilyen jellegű kilátóknál,így kapva az alkalmon gyorsan felmentem.Móni addig lentmaradt,mert ő tériszonyos.Rendkivüli szépségű kilátóban találtam magam amely örvendetesen jó állapotban is volt!A kilátószint 23 méter magasan volt,addig persze voltak szintek a betontalapzatra épített amúgy faszerkezetű kilátóban,amely Cserzegán Pál névre hallgatott.

A faszerkezetű kilátó szercsére igen jó állapotban belülről is!

A feljárat
Felérve teljes 100%-os körpanoráma fogadott.A kilátás pedig mondanom sem kell fenetikus volt!Ezt,hogy élvezte volna Gergő...persze remélhetőleg élvezte is,hisz éreztem is,ott van velem...Észak felé vigyorogtak rám a közelmúlt csodás emlékeinek színhelyei: a Nagy-Szénás,mögötte a Pilis-tető,kicsit jobbra pedig a Kevélyek.Keletre a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy és a János-hegy is kivehető volt.Délre a Budai-hegység déli részei köszöntek szembe,nyugatra pedig a végtelen mezők és falvak,távolban halványan pedig kivehető volt a Gerecse.Felülmúlhatatlanul gyönyörű volt innen a világ!Egyedül voltam,így is maradtam vagy tíz percet.Gergővel valószinű ez minimum félóra lett volna...

Balra a Hármashatár,középen a Hárs,balra pedig a János-hegy

A Kutyahegy és a Nagy-Szénás,mögöttünk kissé halványan a Pilis-tető

A bizonyíték,hogy itt voltam
Nem volt más hátra lekellett jönni.Ilyen helyen egy napot is eltudnék nézelődni...Leérve aztán láttam,hogy közeledik egy vadon élő biciklicsorda persze a gazdájukkal együtt.Óriási szerencsém volt,hogy pont akkor tudtam felmenni amikor nem volt itt senki...vajon túlvilági segítség érkezhetett?Gergő úgy akarta,hogy csak én és ő legyünk fenn.Így is lett.Leérve pedig folytattuk a túrát Mónival,visszafelé a zöld3-on,egészen a bicikliút jelzésig.Ott arra tértünk le.Jött velünk a kék+ is,mindegy most a kékbicaj jelzés kellett nekünk.Ez kellett nekünk a piros háromszög jelzésig.Kissé ingerszegény szakasz volt.Azt elérve a piros3-at,az az út még az eddigieknél is ingerszegényebb volt.Ezen mentünk a piros sávig,az erdőben haladó szűk kövekkel teli turistaúton.

A piros3 jelzésű út
A piros sávhoz érve egy ötös útkereszteződés volt.Jött szembe egy fiatal házaspár,tőlük kérdeztem,hogy a piros sávon tovább menve (balra) lelehet-e jutni Nagykovácsiba.Mondták le,simán.De mi Remeteszőlsőre akartunk menni be a Remeteszurdokba,nem Nagykovácsiba.Igy tehár jobbra kellett volna fordulnunk a piros jelzésen,de mi balra mentünk...Eredetileg úgy volt,hogy a piros+ -ig megyünk,ám sehol sem volt a piros+ jelzés...persze hiszen azzal akkor találkoztunk volna ha jobbra térünk le.Ugye a piros+ vezetett volna aztán le Remeteszőlősre.A hibára akkor jöttünk rá,amikor beértünk három túrázó öregasszonyt éppen Nagykovácsi déli szélénél.Beszédbe eredtünk velük,úgy ismerik a környéket mint a tenyerüket,ők aztán értésünkre adták mekkora balfaszok voltunk,persze nem szó szerint ezekkel a szavakkal.Ekkor még nem tudtam,hogy ez újra egy segítség volt odaátról...hogy miért is?Mindjárt elmondom.

Beérve a piroson Nagykovácsiba
Az öreglányok elmodták ha a Remeteszurdokba akarunk elérni menjünk le a községházáig,ott ugorjunk fel a 63-as buszra ami majd ott megáll.Leérve kezdett csöpörögni az eső.Mig vártuk a buszt,egyre jobban kezdett esni,de még nem vészesen.Jött busz felszálltunk rá,Remeteszőlősnél pedig leszálltunk.Itt már jobban esett.Gondoltuk megvárjuk míg eláll a buszmegállóban védve leszünk az eső elöl (persze esőköpeny volt nálunk).Aztán elképesztően hatalmas felhőszakadás zúdult le,nagy viharral egybekötve.
Na ha mi ott fenn a hegyen akkor jobbra fordulunk és elérjük a piros+ jelzést akkor a hegyen kap el minket ez a hatalmas vihar és eső,így azonban megúsztuk a dolgot a buszmegállóban kibekkelve...

Erről gondoltuk azt Mónival,hogy Gergő terelt erre minket,így megvédve ettől a hatalmas vihartól...tehát ahogy megígérte vigyázott ránk!Ettől aztán óriási melegség öntötte el a szívünket,mert tudtuk ez valóban így van...

Vihar csap le,de mi már biztonságban

Felhőszakadás...
Félóra elteltével aztán csitult a dolog,bár még esegetett mi bementünk Remeteszőlősre,ahol szembeköszönt a piros+ ami ide vezett,a kék+ ami már "nem üzemelt" át is volt húzva,helyette ott volt a kék négyzet.Ez vitt el a Remeteszurdokhoz.Remeteszőlősön nem a szegényebb réteg él...erről tanúskodtak a szebbnél szebb paloták,aztán a település keleti végében ott volt egy jópofa park a Bodza park.Egy kb. 150 méter hosszú,de kb. 20 méter széles parkocska.Az elején egy társaság fözőcskézett a végén pedig ott volt egy régi telefonfülke(!) és egy könyvmegálló,valamint egy zenélő kút amely egy Kodály művet játszott.Balra pedig folyt a patak az Ördög-árok,amely vízesésekkel volt teli.Hála az esőnek most bőven ömlött a víz...

A telefonfülke és a könyvmegálló

Kishíd a patakon
A kék négyzeten aztán beértünk a Remeteszurdokba.A völgy idézte némileg a mecseki Óbányai-völgyet.A bővízű patak telis tele volt kisebb zúbogókkal,vízesésekkel.A klima és a levegő pedig egészen fantasztikus volt.A szurdok enyhén kanyargott és immár az országos kék vezetett rajta végig.Nagyon szép volt,egyetlen bibi volt csupán.A patak víze itt nem mondhatnám,hogy tiszta volt.Az Ördög-árok régen a környék szenyvízét vezette le,de ez mára egy vizműtelepnek hála,már eltűnt.Ám úgy tűnt mégsem...a víz enyhén barnás színű volt.A szurdok viszont fenomenálisan szép volt.Nagy kár,hogy csupán egy kilométeres volt.

A szurdok végét/elejét jelző szikla
Kiérve a szurdokból Budapest második kerületében találtuk magunkat.A Zsíroshegyi utcán vezetett tovább a jelzés amely jó két kilométer után elérte a Hüvösvölgyi nagy rétet.Nagyon szép hely volt,kitünő rálátással a Hárs-hegyre.Itt még pihentünk egy nagyot.Aztán a kék jelzés nem a réten át vezetett tovább,hanem felment egy kisebb dombra.Ezen egy jól kiépitett sétány vitt tovább.Kellemes volt ez is.Egy jó kilométer után elértük a gyermekvasút vágányát.Egy alagút vezetett át alatta,ám nem tudtunk átkelni.Egy német juhász bóklászott ott,láthatóan gazda nélkül és mivel Móninak nem volt éppen kellemes emlékei erről,nem mert arra jönni.Így felkapaszkodtunk a sínre és beballagtunk az állomásra.

A rét a Hárs-heggyel

A kisvasút Hüvösvölgyi állomása
Ott pedig kiemntünk az állomás alatti vendéglőbe,ahol ettünk egy hot-dogot.Ennek végeztével pedig elértük a Hüvösvölgyi autóbusz és villamos állomást.Itt zárult be a túra amely nagyjából 18km-es lehetett a kényszerű megszakitással is.Azt kell mondjam,hogy klassz kis túra volt amely nagyon szép tájakon és helyeken vezetett át.A Nagy-Kopasz fantasztikus volt és a Remeteszurdok is.Gergő egész biztosan élvezte volna.Most is úgy érzem ő segitett abban,hogy ne kapjon el minket a hatalmas vihar,de majd rá is kérdezek ha tudok vele legközelebb kommunikálni... Ez a túra az övé volt,az ő születésnapi túrája és az elmaradt bakancslistás túra pótlása.Szó szerint szuper volt,de vele lehetett volna teljes...

A vendéglő az állomás alatt