Több szempontból is különös jelentőséggel bírt ez a túra.Elöször is azért mert most volt éppen Gergő születésnapja.Mivel már másom nem volt és mást nem lehetett adni,úgy gondoltam ezt a túrát adom neki ajándékba.Aztán másodsorban azért ezt a túrát,mert ez lett volna a 2018-as év utolsó bakancslistás túrája ahová nagyon készült Gergő,várta is nagyon,hogy útra kelhessünk újra.Ám másképp rendeltetett...December elején,ugye aki renszeresen olvas,tudja mi történt, Gergő sajnos elhunyt.Így aztán az utolsó bakancslistás túra már nem válhatott valóra...Elkeseredésemben le is mondtam róla örökre.Aztán némi erőre kapva a nagy bánatban úgy döntöttem csak azért is megcsinálom majd,nem hagyom elveszni,mert tartozom ennyivel Gergő emlékének,hogy az utolsó bakancslistát megvalósítsam... Amikor 2018 januárjában a Nagy-Szénásról néztünk át a szemközti Nagy-Kopaszra még beszéltük is Gergővel,hogy majd decemberben ott fejezzük be az évet...
Hát nem így történt...
Nagykovácsi,Tisza István tér,itt fejeztük be a Nagy-Szénás túrát 18 januárjában
és innen inditottuk a mostani túrát
Aztán mikor megfogadtam,hogy megcsinálom a túrát,úgy voltam vele ha kell majd egyedül is...tudtam Gergő vigyázni fog rám odaátról,ha egyedül is megyek.Azt évközben a tavasszal sok variáció volt,hogy ki jön el velem.Zoli,Manó,Móni,Julcsi...Toltam magam előtt a túrát mert mindig volt valami amiért ezért vagy azért nem jött össze.Volt egy pont amikor teljesen úgy festett,hogy egyedül vágok mostmár bele.Ment az idő és a túra csak nem akart összejönni.Végül döntöttem,ha törik ha szakad megcsinálom mostmár,nem várok tovább senkire.Közeledett Gergő születésnapja,keresve sem találhattam jobb ajándékot számára ennél a túránál.Így lett ez Gergő születésnapjára.Ismertem őt annyira,hogy tudtam ennek örülne a legjobban.Végül is aztán a sok kavarc után Móni jött el velem Gergő édesanyja.Gondolom ez is így rendeltetett..
Útra készen
Aztán úgy alakultak a dolgok,hogy hála annak,hogy teljesen belevetettem magam a témába,tudok ma már a túlvilággal kicsit kommunikálni...(akiknek ez megmosolyogtató,hát mosolyogja,ez engem nem érdekel).Ez persze elsősorban hit kérdése,de remélem valóban úgy van,hogy időnként tudok Gergővel odaátról is kommunikálni.A lényeg nem is ez,hanem az,hogy közölte velem,hogy ott lesz velem ő is ezen a túrán és vigyázni fog rám/ránk.
Legnagyobb meglepetésemre aztán ez így is lett,de erről majd később.
Hangulatos utca Nagykovácsiban
Már kilenc előtt Nagykovácsiban voltunk,ahol aztán hamar rátaláltunk a megfelelő jelzésre.Azért is volt ez fontos,mert túránk során nyolc külömböző jelzés várt ránk!Aztán kilenc lett,mert egyet nem mutatott a térképünk.Kiértünk a hangulatos településről,azonnal a Nagykovácsi-medencében találtuk magunkat.Körül öleltek minket a Budai-hegység legmagasabb csúcsai: a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás és a Kutyahegy.Rendkivüli szépségű tájon voltam ismét!A zöld sáv jelzésen kezdtük amelyről letértünk egy tanösvényre.Ez ugyan csak az elején volt jelezve,de eltévedni nem lehetett.Az út enyhén emelkedve haladt,itt-ott szép kilátással a medencére és a szemközti hegyekre.Ez a tanösvény aztán belevezetett a zöld háromszög jelzésbe.
Balra a Kutyahegy,jobbra a Nagy-Szénás
A tanösvény is jött tovább a zöld3-al,de mi már a zöld háromszögre koncentráltunk.Annak ellenére,hogy a hegység legmagasabb csúcsára kapaszkodtunk fel,egyáltalán nem volt vészes az emelkedő.Mondhatni szinte kellemes volt.Jó darabig vezetett a zöld3,aztán előbukkant egy bicikliút jelzés is,amin majd tovább kell mennünk,de csak a kilátóból visszajövet,hiszen most a csúcsra a kilátóba tartottunk.A gond az volt,hogy a bicikli jeléssel együtt felbukkant egy kék kereszt jelzés is,ezt nem tudtuk hova tenni,mert a térkép nem jelezte...Mindegy maradtunk a zöld3-on és mentünk a csúcs felé.Vártam csak felbukkan a kilátó egyszer.Aztán valóban!Felbukkant és ott volt a Nagy-Kopaszi kilátó!
A Cserzegán kilátó
Nem volt szerencsére itt senki,így videóztam is,de azt megjelent egy idösödő házaspár,akik amúgy nem zavartak.Megkajáltunk a kilátó aljában míg ők odafenn voltak.Aztán nagy nehezen lekecmeregtek,odafenn meg nem volt senki!Ez ritka az ilyen jellegű kilátóknál,így kapva az alkalmon gyorsan felmentem.Móni addig lentmaradt,mert ő tériszonyos.Rendkivüli szépségű kilátóban találtam magam amely örvendetesen jó állapotban is volt!A kilátószint 23 méter magasan volt,addig persze voltak szintek a betontalapzatra épített amúgy faszerkezetű kilátóban,amely Cserzegán Pál névre hallgatott.
A faszerkezetű kilátó szercsére igen jó állapotban belülről is!
A feljárat
Felérve teljes 100%-os körpanoráma fogadott.A kilátás pedig mondanom sem kell fenetikus volt!Ezt,hogy élvezte volna Gergő...persze remélhetőleg élvezte is,hisz éreztem is,ott van velem...Észak felé vigyorogtak rám a közelmúlt csodás emlékeinek színhelyei: a Nagy-Szénás,mögötte a Pilis-tető,kicsit jobbra pedig a Kevélyek.Keletre a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy és a János-hegy is kivehető volt.Délre a Budai-hegység déli részei köszöntek szembe,nyugatra pedig a végtelen mezők és falvak,távolban halványan pedig kivehető volt a Gerecse.Felülmúlhatatlanul gyönyörű volt innen a világ!Egyedül voltam,így is maradtam vagy tíz percet.Gergővel valószinű ez minimum félóra lett volna...
Balra a Hármashatár,középen a Hárs,balra pedig a János-hegy
A Kutyahegy és a Nagy-Szénás,mögöttünk kissé halványan a Pilis-tető
A bizonyíték,hogy itt voltam
Nem volt más hátra lekellett jönni.Ilyen helyen egy napot is eltudnék nézelődni...Leérve aztán láttam,hogy közeledik egy vadon élő biciklicsorda persze a gazdájukkal együtt.Óriási szerencsém volt,hogy pont akkor tudtam felmenni amikor nem volt itt senki...vajon túlvilági segítség érkezhetett?Gergő úgy akarta,hogy csak én és ő legyünk fenn.Így is lett.Leérve pedig folytattuk a túrát Mónival,visszafelé a zöld3-on,egészen a bicikliút jelzésig.Ott arra tértünk le.Jött velünk a kék+ is,mindegy most a kékbicaj jelzés kellett nekünk.Ez kellett nekünk a piros háromszög jelzésig.Kissé ingerszegény szakasz volt.Azt elérve a piros3-at,az az út még az eddigieknél is ingerszegényebb volt.Ezen mentünk a piros sávig,az erdőben haladó szűk kövekkel teli turistaúton.
A piros3 jelzésű út
A piros sávhoz érve egy ötös útkereszteződés volt.Jött szembe egy fiatal házaspár,tőlük kérdeztem,hogy a piros sávon tovább menve (balra) lelehet-e jutni Nagykovácsiba.Mondták le,simán.De mi Remeteszőlsőre akartunk menni be a Remeteszurdokba,nem Nagykovácsiba.Igy tehár jobbra kellett volna fordulnunk a piros jelzésen,de mi balra mentünk...Eredetileg úgy volt,hogy a piros+ -ig megyünk,ám sehol sem volt a piros+ jelzés...persze hiszen azzal akkor találkoztunk volna ha jobbra térünk le.Ugye a piros+ vezetett volna aztán le Remeteszőlősre.A hibára akkor jöttünk rá,amikor beértünk három túrázó öregasszonyt éppen Nagykovácsi déli szélénél.Beszédbe eredtünk velük,úgy ismerik a környéket mint a tenyerüket,ők aztán értésünkre adták mekkora balfaszok voltunk,persze nem szó szerint ezekkel a szavakkal.Ekkor még nem tudtam,hogy ez újra egy segítség volt odaátról...hogy miért is?Mindjárt elmondom.
Beérve a piroson Nagykovácsiba
Az öreglányok elmodták ha a Remeteszurdokba akarunk elérni menjünk le a községházáig,ott ugorjunk fel a 63-as buszra ami majd ott megáll.Leérve kezdett csöpörögni az eső.Mig vártuk a buszt,egyre jobban kezdett esni,de még nem vészesen.Jött busz felszálltunk rá,Remeteszőlősnél pedig leszálltunk.Itt már jobban esett.Gondoltuk megvárjuk míg eláll a buszmegállóban védve leszünk az eső elöl (persze esőköpeny volt nálunk).Aztán elképesztően hatalmas felhőszakadás zúdult le,nagy viharral egybekötve.
Na ha mi ott fenn a hegyen akkor jobbra fordulunk és elérjük a piros+ jelzést akkor a hegyen kap el minket ez a hatalmas vihar és eső,így azonban megúsztuk a dolgot a buszmegállóban kibekkelve...
Erről gondoltuk azt Mónival,hogy Gergő terelt erre minket,így megvédve ettől a hatalmas vihartól...tehát ahogy megígérte vigyázott ránk!Ettől aztán óriási melegség öntötte el a szívünket,mert tudtuk ez valóban így van...
Vihar csap le,de mi már biztonságban
Felhőszakadás...
Félóra elteltével aztán csitult a dolog,bár még esegetett mi bementünk Remeteszőlősre,ahol szembeköszönt a piros+ ami ide vezett,a kék+ ami már "nem üzemelt" át is volt húzva,helyette ott volt a kék négyzet.Ez vitt el a Remeteszurdokhoz.Remeteszőlősön nem a szegényebb réteg él...erről tanúskodtak a szebbnél szebb paloták,aztán a település keleti végében ott volt egy jópofa park a Bodza park.Egy kb. 150 méter hosszú,de kb. 20 méter széles parkocska.Az elején egy társaság fözőcskézett a végén pedig ott volt egy régi telefonfülke(!) és egy könyvmegálló,valamint egy zenélő kút amely egy Kodály művet játszott.Balra pedig folyt a patak az Ördög-árok,amely vízesésekkel volt teli.Hála az esőnek most bőven ömlött a víz...
A telefonfülke és a könyvmegálló
Kishíd a patakon
A kék négyzeten aztán beértünk a Remeteszurdokba.A völgy idézte némileg a mecseki Óbányai-völgyet.A bővízű patak telis tele volt kisebb zúbogókkal,vízesésekkel.A klima és a levegő pedig egészen fantasztikus volt.A szurdok enyhén kanyargott és immár az országos kék vezetett rajta végig.Nagyon szép volt,egyetlen bibi volt csupán.A patak víze itt nem mondhatnám,hogy tiszta volt.Az Ördög-árok régen a környék szenyvízét vezette le,de ez mára egy vizműtelepnek hála,már eltűnt.Ám úgy tűnt mégsem...a víz enyhén barnás színű volt.A szurdok viszont fenomenálisan szép volt.Nagy kár,hogy csupán egy kilométeres volt.
A szurdok végét/elejét jelző szikla
Kiérve a szurdokból Budapest második kerületében találtuk magunkat.A Zsíroshegyi utcán vezetett tovább a jelzés amely jó két kilométer után elérte a Hüvösvölgyi nagy rétet.Nagyon szép hely volt,kitünő rálátással a Hárs-hegyre.Itt még pihentünk egy nagyot.Aztán a kék jelzés nem a réten át vezetett tovább,hanem felment egy kisebb dombra.Ezen egy jól kiépitett sétány vitt tovább.Kellemes volt ez is.Egy jó kilométer után elértük a gyermekvasút vágányát.Egy alagút vezetett át alatta,ám nem tudtunk átkelni.Egy német juhász bóklászott ott,láthatóan gazda nélkül és mivel Móninak nem volt éppen kellemes emlékei erről,nem mert arra jönni.Így felkapaszkodtunk a sínre és beballagtunk az állomásra.
A rét a Hárs-heggyel
A kisvasút Hüvösvölgyi állomása
Ott pedig kiemntünk az állomás alatti vendéglőbe,ahol ettünk egy hot-dogot.Ennek végeztével pedig elértük a Hüvösvölgyi autóbusz és villamos állomást.Itt zárult be a túra amely nagyjából 18km-es lehetett a kényszerű megszakitással is.Azt kell mondjam,hogy klassz kis túra volt amely nagyon szép tájakon és helyeken vezetett át.A Nagy-Kopasz fantasztikus volt és a Remeteszurdok is.Gergő egész biztosan élvezte volna.Most is úgy érzem ő segitett abban,hogy ne kapjon el minket a hatalmas vihar,de majd rá is kérdezek ha tudok vele legközelebb kommunikálni... Ez a túra az övé volt,az ő születésnapi túrája és az elmaradt bakancslistás túra pótlása.Szó szerint szuper volt,de vele lehetett volna teljes...
Alighanem ma reggel vágtunk volna neki a 2018-as év utolsó bakancslistás túrájának amely a Budai-hegység legmagasabb csúcsára vezetett volna a Nagy-Kopaszra.Sajnos nem így alakult...Nagykovácsiból indultunk volna és onnan alighanem a zöld3 jelzésen kapaszkodtunk volna fel a Csergezán Pál kilátóhoz.Innen folytattuk volna a piros3 majd a piros jelzésen tovább a túrát a Remeteszőlősi lakótelepen át a Remete szurdokba már a kék+ és a kék jelzésen.Máriaremetén át pedig lehúztunk volna Hüvösvölgybe.Nem kis távolságú túra lett volna tán 25km,de szerintem Gergővel ezt vígan letudtuk volna.
Sajnos nem így alakult...
A Budai-hegység legmagasabb pontja
Előfordult máskor is,hogy egy-egy túra kimaradt a bakancslistából,vagy átkerült más időpontra.Ezt azonban nem fenyegette ilyen veszély.Készültünk rá,Gergő is nagyon.Annál is inkább mert meglehetősen régen volt az ezt megelöző bakancslistás túránk,még november 3.-án és korábban nem volt jellemző,hogy ennyi idő kimarad két nagy túra között.Vártuk tehát nagyon és izgatottan.December elején még nem volt véglegesítve a pontos útvonal,ezen dolgoztunk Gergőkémmel.Aztán azon a keddi hajnalon Gergő elment elvive magával ennek a csodás túrának is az álmát...
Gergő igazoltan hiányzott....
Talán megkellene csinálnom most ezt a túrát az ő iránti tiszteletből és mert ő is ezt szeretné,de ezt most nem lehet.Egyedül jelenleg képtelen vagyok rá,akik meg eljönnének velem,azoknak ez a túra sok és nehéz.Nem bírnák.Talán...ha sikerül összeszednem magam az újév folyamán valamikor akkor lehet nekivágok,akár egyedül is.De ez nagyon képlékeny még... így ez a túra egyenlőre bekerül az álmok közé.Álom marad a Nagy-Kopasz.Pedig még 2016 októberének végén a pilisi Nagy-Kopaszon eldöntöttük,hogy eljövünk majd a Budai-hegységi Nagy-Kopaszra is,így aztán duplán fájó,hogy ez most nem válhat valóra.
Imádtuk a kilátókat,a Nagy-Kopaszi is kivételes élmény lehetett volna....
Azért,hogy valamennyire mégis méltó képpen búcsúztassam a bakancslista kereteiben is örök túratársamat előveszem számára a januárra tervezett (még nem véglegesített és már nem is lesz véglegesítve) túrát.Előveszem és megcsinálom illetve megcsináljuk mert tudom,hogy Gergő is ezt szeretné,hogy méltón búcsúztassuk az évet ahogy szoktuk ilyenkor.Mert addig a december 11.-i hajnalig ez egy nagyon jó év volt... Szóval úgymondd Gergő ajánlásával a holnapi napon megcsináljuk a 2019 januárra tervezett túrát amely a Velencei-hegységbe fog vezetni és nem lesz egy különösebben nehéz túra,így ide eltudnak kisérni Gergő volt túratársai is.A túrát Velencéről a már jól ismert útvonalon kezdjük.Felmegyünk a Bence-hegyre,a kilátóba valószinüleg nem,mert ezen túratársaim némiképp tériszonyosak...
Budai-hegység - Nagy-Kopasz
Innen megyünk le a Nadapi-völgybe ahol már rengetegszer jártunk Gergővel.Nadap felé fordulunk most azonban.Átkelve a falun pedig a pázmándi sziklák és a vizimalom érintésével megyünk be Pázmándra.Nagyjából 15km-es túra lesz.Gergővel ez meg sem kottyanna nekünk,kiváncsi leszek a többiek hogy bírják majd.Így talán a blog is újra a túrákról is szólhat arról amire eleve készült...
A Nagy-Kopasz pedig egy álom marad,de igyekszem majd valahogy összehozni a fiam és örök túratársam méltó tiszteletére...
Október utolsó napjain,hála a négy napos ünnepnek,belefért az időnkbe egy be nem tervezett túra.Azaz ezt a túrát nem terveztük el elöre és egész héten agyaltunk rajta hova is menjünk.Végül fiam Gergő talált rá erre a túraútvonalra mint késöbb kiderült remek ötlet volt.Hajnalban indultunk Dunaújvárosból és valamikor kilenc körül érkeztünk meg Piliscsabára.Innen inditottuk ezt a túrát.
Korábban mindössze kétszer nem is azt mondom,hogy jártunk,hanem,hogy láttuk Piliscsabát,akkor is átutaztunk csak rajta.Szóval kilenc tájban érkeztünk a Piliscsabai vasútállomásra,amely nagyon szép (nem rég újitották fel).Itt rögtön ráleltünk a kék háromszög jelzésre ez vitt ki minket a városból a hegyekbe.
Hangulatos Piliscsabai utca
Piliscsaba amúgy város Pest megyében a Pilisvörösvári járásban.Lényegében itt találkozik két hegység,hisz mig délről a várost a Budai-hegység határolja addig északon a Pilis vigyorog a városra.
Erre indultunk mi is.Bár a város látványos részét ez a turistaútvonal nem érintette,azért hangulatos őszi utcák vezettek ki a városból.Hamarosan elértük a hegyeket az erdőt.Keményebb kaptató következett nem volt könnyü a haladás felfelé.Meglepetésemre két csajszi követett minket,de nem gyalogolva hanem futva!Hamarosan meg is előztek én meg csak néztem,hogy bírják...
Amúgy a kék háromszög turistaút egy vadonatúj turistaútvonal a Pilisben.Annyira új,hogy csak a legfrisebb térképek jelzik.A mienk nem jelezte és a boltokban meg nem kaptuk meg a legfrissebb Pilisi térképet.Mit volt mit tenni,az interneten utánanéztünk és piros filccel berajzoltuk a térképre az útat,így aztán nem tévedtünk el.Hogy miért is létesült ez az új út?Azért mert az út végén a 447méter magas Nagy-Kopasz-hegyen egy vadonatúj kilátó épült.
A Dévényi Antal kilátó.Hát lényegébe ezért jöttünk,megnézni a kilátót!
A Dévényi-kilátó
A kilátó 2015 júliusában készült el tudomásom szerint.Dévényi Antal erdőmérnökről kapta a nevét.Úgy láttam,hogy fából készült és 11,5méter magas.Odafentről csodálatos körpanoráma tárul a vándor szeme elé,mindenképp ajánlom mindenkinek!
Mit is látunk odafenn?Dél felé kivehető Piliscsaba és a Budai-hegység,keletre a Kevélyek,északra láthatjuk a Dunántúl második legmagasabb csúcsát a Pilis-tetőt,nyugat felé pedig kivehető a Gerecse.Ja és észak-nyugati irányban látható Esztergom városa is!
Mikor mi felmentünk enyhén borús idő volt és rettenetesen nagy szél,de megérte és megérné százszor is!Csodálatos a kilátás!
Kilátás a Pilis-tetőre
A kilátó után folytattuk az útat új turistaútakon amelyeket szintén nem minden kiadású Pilis térkép mutat.Nem messze innen csodás őszi rétekre bukkantunk ahol megkajáltunk.A legszebbik arcát mutatta itt az ősz,néha-néha már a nap is kisütött.Aztán következett a Fehér-hegy egy kisebb kapaszkodó volt felfelé a 392méter magas hegyre.Odafenn eleredt az eső,nem volt számottevő a csapadék,de berágtam mert az időjósok (direkt néztem elöző nap) nem jósoltak semmiféle csapadékot.Egy kilátó pontot találtunk a Fehér-hegyen sokminden nem volt kivehető,de leláttunk innen már Pilisvörösvárra.
Legszebbik arcát mutatja az ősz a pilisi erdőben
A Fehér-hegy után a Vörös-hegy következett,ez nem volt nehéz út,mert a gerincen vezetett végig a sárga jelzés.Az idő újra kezdett jóra fordulni és a Vörös-hegyről már klasszabb kilátásunk volt elsősorban kelet - észak-kelet felé.Láttuk Pilisvörösvárt és a szemközti fenséges Kevélyeket.
Szenzációsan szép út vezet le a Vörös-hegyről Pilisvörösvárra,az út minden méterén élvezhető a kilátás!Mindenkinek ajánlom ezt az útvonalat,nem fog csalódni!
Az út lefelé a Vörös-hegyről,szemben a Kevélyek
Ezután értünk le útunk végállomására Pilisvörösvárra.Elöször hétvégi telkek között ment az út majd beértünk egy kis templomkához.Ezután következett a kálvária ami kicsit csalódás volt mert jobbra számítottunk.Beérve a városba a távolban feltünt a vasúti viadukt,hát úgy gondoltuk ezt nem hagyjuk ki.Érdemes volt nem kihagyni!
A vasúti viadukt Pilisvörösváron,lentről.
A viadukt fentről
A vidaukt megtekintése azzal járt,hogy lekéstük a vonatot visszafelé,de ezen nem bánkodtunk,egyrészt egy óra múlva jött a következő,másrészt addig is még bóklásztunk a városban.Ennek a városnak is csodaszép a vasútállomása mint az egész Budapest-Esztergom vasútvonal amely véleményem szerint az ország legszebb vasútvonala.Ennek része ez a vasúti viadukt is.
A Pilisvörösvári vasútállomás
Itt az állomáson fejeztük be ezt a fantasztikus túrát.A téli időszámítás első napja volt azon izgultunk mert már korán sötétedett és nem akartunk sötétben bentragadni az erdőben.Ez simán sikerült,hisz fél4 körül fejeztük be ezt a durván 12km-es túrát.Ekkora távolság gyorsabban is teljesithető,de mivel volt látnivaló bőven igy el-el időztünk egy-egy klasszabb helyen.Érdemes volt.
