2023. május 30., kedd

Lábfájós tavasz - összefoglaló

 Ezek már a tavasz utolsó napjai,itt az ideje megejteni a tavaszi összefoglalót.Tavasz elején a terveket szövögetve nyolc túrát álmodtam meg az év talán legkellemesebb évszakára.Nos a nyolc összejött,de nem abban a formában ahogy szerettem volna.Jól indult a tavasz,de májusra durván kritikus helyzetbe kerültem így egy-két megálmodott túráról lekellett mondanom.Hab a tortán,hogy egész tavasszal kellemetlen lábfájás kínzott,hol erősebben,hogy gyengébben.Nézzük át akkor részletesen a dolgokat.

Rögtön tavasz elején egy remek Szekszárdi-dombságos túrával kezdtünk.A Sötét-völgybe tértem vissza Zolikával,Vikivel és Tomival karöltve.A túra csak részben haladt azon az útvonalon amelyen pár éve Gergővel is voltunk.Három kilátót is érintettünk és a dombság szemet gyönyörködtető tájain haladtunk át.A túrát pedig Szekszárdon fejeztük be.Én,Zoli és Viki nagyon élveztük,Tomi úgy nem igazán.A bulit Szekszárdon egy bőséges kajálással fejeztük be.

Ezen túra után vettem észre,hogy bizony alaposan fáj a lábam a túrát követő napokon.Úgy voltam vele biztos a túrától.Ezzel az volt a bibi,hogy nem volt annyira durva a túra,de gondoltam ném izomgyulladás vagy valami ilyesmi lehet.

A Szarvas szurdikban a Szekszárdi-dombságban


A túra filmje

Március 15-én egy teljesítménytúrára mentünk a közeli Dunavecsére.Zolika és Manó társaságában tettük meg a Dunavecsét megkerülő Petőfi kört a mindössze 10 km-es távot.Nem volt valami jó az időnk,de remekül elvoltunk.Ráadásul a végén a helyi csárdában finom gulyást is kaptunk.Itt is fájdogált a lában,de nem olyan mértékben,hogy ez miatt aggódjak.

Az ezt követő napokon azonban aztán járni is alig tudtam,a munkahelyen a srácok is belém rakták az ideget,hogy valami nagyobb baj lehet itt.Így aztán ha orvoshoz nem is mentem,de kezdtem odafigyelni a dolgokra.Egészségesebb életmódra próbáltam váltani,elhagytam a cukrot meg ilyesmik.Ennek ellenére a következő túrán még igen kínlódtam.

Manóval Dunavecsén Nagy Pál házánál


A túra filmje

A következő túra még márciusban került sorra.Ráadásul távra nem is oly kis távra.Erősen fájt a lábam ezeken a napokon és csak Zolika hathatós rábeszélésének köszönhetően vállalkoztam a bulira.A Somogyi-dombságba mentünk egy Balatonföldvár - Kereki túrára a Fehérkő várát is érintve.Mondhatni remek túra volt bliriáns szépségű tájakon keresztül.A fájós lában ellenére ráadásul remekül bírtam.

Ezt követően kezdette éreztetni hatását az egészségesebb életmód,hiszen ilyen fokú lábfájásom aztán a tavasz folyamán már nem tért vissza.Persze fájt továbbra is,de voltak már napok amikor egyáltalán nem is éreztem lábfájást.

A völgyhíd felett a Somogyi-dombságban


A túra filmje

Az április sem indult rosszul.Felkínáltunk Vikiéknek,hogy egy túrát teljes egészében ők szervezzenek meg oda ahova ők szeretnének menni.Így  Gerecsébe mentünk méghozzá Péliföldszentkeresztre ahol egy barlangokat érintő körtúrára mentünk.Szép volt a túra a barlangok és a kilátások pedig igazán élvezetesek voltak.Meglepő volt számomra,hogy Tomi is lábfájásra panaszkodott túra közben,pedig tíz évvel fiatalabb mint én.Nekem is fájdogált ugyan a lábam a túrán,de már egészen elviselhető szinten.Ezen a túrán Zolika nem tudta jól érzeni magát,de ez teljesen érthető volt,hiszen a kutyája haldoklott,sajnos másnap reggel át is adta lelkét a teremtőnek...

A csapat a Gerecsében


A túra filmje

Aztán április második felében ha lassan is,de kezdődtek a gondok,ami elsősorban anyagi jellegű gondokat jelentett.Ekkor Zolika is és én is kezdtünk kicsit padlót fogni...Nem tudtunk mást csinálni mint az április végére megálmodott mecseki túrát töröltük.Helyette egy újabb teljesítménytúrára mentünk el,ezúttal a közeli Dunaföldvárra.Itt is csak tíz kilométert vállaltunk be,noha ekkor volt a lábam a legjobb állapotban a Szekszárdi-dombsági túra óta.A túra remek időben végül is kellemes volt,érintettünk álltalam még nem ismert helyeket is és először az évben egy jó sörözéssel zártuk a bulit.

Dunaföldvárnál


A túra filmje

Várható volt aztán,hogy a május nem lesz egyszerű.Zolika anyagi helyzete ha lassan is,de javult,én viszont egyre inkább kritikus helyzetbe kerültem.Ebbe csak az volt dühitő,hogy a munkahelyen bejelentették,hogy egyelőre béremelésre ne számítsuk,holott csak az élelmiszer árak 45% -al mentek feljebb az egy évvel korábbinál....közben volt olyan fönökünk aki külföldre járkált feltehetően a mi bérmelésre szánt keretünkből,közben meg panaszkodott,hogy milyen drágaság van idehaza...

Így aztán újabb túráról mondtunk le,mégpedig a Keszthelyi-hegységben a Rezi várhoz vezető túráról.Egyre inkább ment el a kedvem az élettől is.Egy helyi városi túrával csillapítottuk a dühünket és a bánatunkat.Itt Dunaújvárosban próbáltunk Zolival egy látványos kellemes túrát összehozni,ez sikerült is.Csak hát azért ez mégsem a Keszthelyi-hegység volt...Öröm volt az ürömben,hogy itt már egyáltalán nem fájt a lábam.

A helyi túrán


A túra filmje

Úgy tűnt a május teljesen elveszett.Nem lesz túra már ebben a hónapban.Végül Zolika úgy döntött ha törik ha szakad a Halápi túrát megcsináljuk.Ez eleve egy betervezett túra volt.Vikiéket is hívtuk,de nekik csak egy vasárnapi nap lett volna jó,viszont vasárnap olyan fokon szar volt a közlekedés ami a biztonságos hazatérést nem garantálta volna.Így mi a szombat mellett döntöttünk.Itt sem kínzott már úgy a lábfájás.Megismertük a gyönyörű Tapolcát amivel a jővőben mindenképp számolunk mint egy tökéletes túrakindulóponttal.A túra és a Haláp pedig gyönyörű volt,így egy igen élvezetes buli jött össze.

A fájó,hogy ez a túra úgy is,hogy le minimalizáltuk a költségeket,áldozattal járt,hiszen keserves napok jönnek most még a héten,hogy azt megtudjam oldalni,hogy legyen mit enni...Fájó,hogy most erre a szintre süllyedtem és a következő hónap sem ígér sok jót.Talán szeptemberre jöhetek ki a trutyiból...

A Halápon


A túra filmje

Volt még egy túrám közben májusban.Hát kell némi jóindulat hozzá,hogy túrának nevezzem.A Rácalmási-szigetre mentünk ki Mónival.Ő most került a stroke-ja után olyan állapotba,hogy legalább egy minimális túrát bevállaljon.Gondolkodtunk hova menjünk,végül azért döntöttem a sziget mellett mert hírek jöttek,hogy elkezdték a tanösvény felújítását.Erre voltam kiváncsi.A szigeten a lehető legkisebb kört mentünk Mónival.Nem volt szerencsés az időpont választásunk,hiszen óriási esők tomboltak ezekben a napokban a Duna meg áradt.Így hiába volt már jó az idő,elég nagy szúnyog invázióval szembesültünk és árvíz is volt a szigeten meg némi dagonyázás is.Ennek ellenére Móni jól bírta és a súlyos betegség után azt kell mondjam ügyes volt.A felújítás pedig valóban elkezdődött a tanösvényen,ennek egyik áldozata volt a feljújított Bürühíd amely hála az áradásnak víz alá került...

Móni még bottal,de ügyesen végigcsinálva a túrát a súlyos betegsége után

A túra filmje

Hát ennyi volt a tavasz ami látható nem kevés problémákat szült.A célt a nyolc túrát végül is sikerült megvalósítani,de nem azokat amelyeket szerettem volna.Különösen fájó a mecseki és a keszthelyi túra elmaradása.A lábfájás főleg április második feléig kínzott.Most sem tökéletes még,de jóval jobb a helyzet mint a tavasz első felében.A jellelegi anyagi problémák viszont nem kicsik,így a folytatás erősen kétséges.Azt beszéltük Zolikával ha nem lesz más itt a közvetlen környéken túrázunk amely persze olyan messze van az álmainktól mint Makó Jeruzsálemtől...Ez van.A tavasz minden nyügje ellenére nem volt azért rossz.

A tavaszi 8 túrán természetesen mind a nyolcon ott voltam.Hétszer volt velem Zolika.Viki és Tomi 2-2 alkalommal tartott velünk,Manó és Móni pedig egy-egy alkalommal.

2023. május 28., vasárnap

Túra a magyar Stonehenge-hez

 Nem a legjobb idők járnak mostanság mifelénk,az egyre nagyobb drágaság és az elmaradt béremelés miatt májusra némileg kritikussá vált a helyzet...Sorba mondtuk le a túrákat amiket oly szépen megterveztünk...Aztán Zolika kapott észbe,hogy nehogy már mindenről lemondjunk,miközben pár fönökünk a görög tengerparton sütteti magát a mi béremelési pénzünkön... Szóval ha törik ha szakad,legalább az erdetileg is május végére megálmodott Halápi túrát hozzuk össze valahogy.Hát nem volt egyszerű,de május utolsó szombatjának reggelén neki indultunk.Végig busszal kellett menni amiért annyiért nem rajongók,de különösebb probláma azért nem volt ezzel.Végül is veszprémi átszállással fél tízre érkeztünk meg Tapolcára.Egy új város került ezzel be túrázásaink krónikájába.Emlékszem mindig Gergőre voltak nagy hatással ha egy-egy új várost fedeztünk fel.Biztos örült volna Tapolcának is,annál is inkább mert már elsőre remek helynek tűnt!Ugyan meglehetősen borús volt a délelőtt Tapolcán és még nagyon meleg sem volt,a város így is legszebbik arcával mutatkozott be nekünk!

Tapolca főtere

Tapolca a túrakiindulópontok paradicsoma,hiszen mind a négy fő jelzésű turistaútat megtaláljuk itt és a szélrózsa minden irányába tehetünk remek túrákat.Így valószinűleg a jövőben mindenképp számolunk ezzel a remek várossal túra tervezéseinknél!Ennek már ez a halápi túra volt az első állomása.Tervünk szerint ugyanis Tapolcáról indulva kitúrázunk a feletébb érdekes Haláp hegyre amellyel majd egy közeljövőbeni bejegyzésemmel részletesen is fogok foglalkozni.A Halápon aztán bejárjuk a tanösvényt és megnézzük a magyar Stonhenge néven elhíresült Ébredő szoborpakot is,majd túránkat Zalahalápon fejezzük be!Mi a piros jelzést követtük,hiszen ez vitt ki a Haláp felé.Nem kellett sokat menni és már ott is voltunk Tapolca főterén.Itt felfedeztünk egy kisebb játszóteret ahol olyan hírességek voltak kiállítva mint Vuk,Frakk vagy a Kockásfülő nyuszi.Nem szándékoztam itt megállni,de eszembe jutott,hogy Gergő kedvence volt a nyuszi,így löttem egy közös fotót vele Gergő iránti tiszteletből..

Nem ez életem legjobb képe,de nem is ez a lényeg...

Ezután egy árkád alatt mentünk be a főtéri ház belső udvarára ahol aztán szemünk elé tárult az ország egyik legszebb helye! Itt volt ugyanis a Malom-tó.Addig az út mellett és mentén volt pár szobor,ezek legszebbike a négy évszak szobra volt.Ez mellett elhaladva jutottunk ki a Malom-tóhoz,ahol amolyan mediterrán hangulat uralkodott.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna,hanem valahol olaszba vagy horvátba vagy görögbe..csodás hely volt!Persze körbejártuk a tavat amelynek lejebb volt még alsó része is,egy vízimalommal és egy kis vízeséssel fűszerezve.Nem semmi hely volt,korábban még sosem jártam ilyen jellegű helyen.Még mindig borús volt az idő,de ez sem tudta elrontani a hely szépségét!

Gyönyörű helye Tapolcának és az országnak!

A Vízimalom és az épület ami egy hotel

A tó alsó része

Még a szökőkút is akkor indult be amikor a tó mellett sétáltunk.Rendkivüli hatással volt ránk ez a gyönyörű hely!Akár órákat is ellehetett volna itt lenni.Természetesen több vendéglő is volt itt meg mindenféle bazár,hütőmágnesekkel,bizsukkal,képeslapokkal ahogy azt kell.Nehezen indultunk el innen,de túrázni jöttünk és még volt előttünk bőven út.Minden valószinűség szerint jövünk még ide az elkövetkezednő években,de az is lehet,hogy még az idén,tehát készül majd jó időben is fotó itt!De mondom nem a legszebb időben is csodás volt a hely! Visszamentünk a Fő utcára ahol a piroson folytattuk tovább a túrát!

A szökőkút a tó közepén

A piros aztán nem soká letért a Fő utcáról.Egyből itt volt Tapolca másik nagy híressége a Tavasbarlang.Ide most nem mentünk be,de talán majd egyszer ide is benézünk.Kicsivel arébb egy takaros park volt nagy székelykapuval.Központjában pedig egy Trianoni emlékmű állt.Persze ezt megnéztük,majd folytattuk a túrát a piroson.Az kisebb utcákba tért be,majd rövidesen elhagyta Tapolcát!A várost elhagyva nyugat,észak-nyugat felé egyből feltűnt a Haláp.Azonnal megimertük annak ellenére,hogy még soha nem láttuk.Persze mert ehhez elég volt az amit tudtunk róla.A piros nyugat felé haladt,kevés kivételtől eltekintve jól járható is volt.Tudtuk majd egy ponton lekell térni róla,A Véndek-hegy alatt ha minden igaz lesz egy kereszteződés,ott kell letérni a jelzésről és így 1-2 kilométert megsporolva érhetjük el Zalahalápot.Visszanézve egyre jobban kibontakoztak először csak a Balatoni tanúhegyek csúcsai,majd egész alakjuk is!

Előttünk a Haláp

Mögöttünk a tanúhegyek

Közben egy erdei szakasz következett ahol valahol benéztük azt a kereszteződést amire vártunk,így kerülövel értük el Zalahalápot,de elértük!Nem kellett bemenni a központba,mert a falu elején található temető mellett indult fel az út a Halápi tanösvényre.Ezen kapaszkodtunk felfelé a hegyre,már az út elején pazar kilátásaink voltak a Balatoni tanúhegyekre amelyet elneveztünk "a nagy ötösnek" hiszen jól látszódott a Csobánc,a Tóti-hegy,a Gulács,a Badacsony és a Szent György-hegy.Ezenkivül a Keszthelyi-hegység vonulata is jól kivehető volt.Ez a kilátás felfelé menet fokozatosan fokozódott és lett egyre szebb és szebb!

A nagy ötös a Haláp alsóbb részéről nézve

Felérve a Halápi tanösvényre láttuk azt amiről eddig csak tudtunk.Nevezetesen a hegyből 10 millió tonna követ elbányásztak!Az eredeti  kb.360 méteres magasságából 291 méterre süllyedt a legmagasabb pontja...Mit lehet erre mondani?Mondom majd részletesen fogok vele foglalkozni mert a téma egyszerre megdöbbentő és érdekes!Elindultunk a tanösvényen amelyen 10 állomásról tudtunk.Az első állomás közel volt és egy bőséges tájékoztatást adó tábla volt itt.Ez aztán így volt a többi állomáson is.Mindegyik tábláról a hegyről tudhattunk meg hasznos információkat.Azonban az első állomás után láttunk feljebb padokat és asztalkákat csodás kilátással.Pompás helynek tűnt megkajálni!Igy is tettünk,letettük magunkat ide és megkajcsiztunk.

Pihenőhely

Ezután folytattuk a túrát a tanösvényen,amelynek volt egy teljes hegyet bejáró megkerülő szakasza és egy rövidebb amely kb.a felét járja csak be.Mi persze a hosszabikon mentünk,eleinte ment minden rendben.Egy ponton nyugat felé is volt kilátásunk,ez azért volt kellemes,mert az országnak ezt a részét még soha nem láttam.Így aztán tátott szájjal bámultam nyugat felé.Beértünk egy erdőbe,ahol kisebb nagyobb kövek voltak a hegyoldalon és néhol az úton is.A tanösvény megfelelően kivolt jelezve,de egy ponton mintha belevitt volna a semmibe.Mi mentünk persze egyenesen tovább az úton,ahonnan eltűntek a tanösvény jelzések,helyettük kék szalagok voltak a fára kötve átlag olyan húsz méterenként.Ám ez az út is belevitt a semmibe és mivel eltűntek az állomások is,magától volt értetendő,hogy nem ez a tanösvény.Visszamentünk oda ahol az utolsó jelet láttuk.

Erdei köves szakasz

A pont ahol az utolsó jelzés volt

Itt aztán kiderült,hogy a tanösvény a kövek között felfelé vezetett a hegyen!Felkapaszkodtunk hát,nem volt olyan vészes mint amilyennek elsőre tűnt.Sőt feljebb már lépcsők is voltak.Végül felértünk a Halápra.Egy fensík szerűségen voltunk,körben kisebb hegycsúcsok,ezek legnagyobbika szemben volt,az lehetett a 291 méteres legmagasabb pont.Előtte azonban ott volt egy hatalmas kráter.A kövek javát innen bányászhatták ki.Persze szép volt minden,főleg a hegyből kibukkanó bazaltformák.Megkerültük a krátert.Láttuk,hogy a legmagasabb kiszögelés aljában ott van a magyar Stonehenge! Mentünk oda.

A kráter és a legmagasabb pont

Megkerülve a krátert és a kis hegyet ott voltunk Stonehenge-nél! Ez egy több köböl álló szoborpark volt.Ébredő szoborpark hivatalos nevén.Valóban az eredeti Stonehenge-t idézte!Mondhatni szép volt és tökéletesen beleillett ebbe a környezetbe.Hiányoltam viszont mellettük egy-egy tájékoztató táblácskát mert így fogalmunk sem volt róla melyik kőnek mi a neve,feltéve ha volt egyáltalán (de majd ennek is utánajárok).Itt is volt pad és asztalka pompás kilátással.Kellemes hely volt ahol akár órákat elüldügélne az ember!Jó negyedórát azért biztos voltunk itt,majd elindultunk a felettünk lévő csúcsra!

A magyar Stonhenge

Hát ide is eljutottam...

Csodás Magyarország...

Nagy lépcsőfokú,de jól járható lépcső vitt fel.Ketten nem lehetett elférni a szűk járaton,így akik jöttek lefelé úgy tudtak csak,ha félre álltunk.Persze nem volt ezzel gond.A legfelső pont alatt is volt egy kilátóhely,innen először a túrán észak felé láttunk ki.Szomszédos falvak tűntek fel,valamint a Balaton-felvidék vonulata.Szép volt ez is!Gyerekjáték volt innen felkapaszkodni legfelülre.Szerencsére éppen nem volt itt senki,mert azért mozogtak a könyéken.Odafenn aztán teljes 360 fokos körpanorámánk volt a csodás vidékre.Minden irányban.Talán amit még nem emlitettem,hogy a távolban halványan látszódott egy újabb tanúhegy amely valószinűleg a Somlyó lehetett.Közelebb pedig egy hegyesebb hegy volt,alighanem ez lehetett a Hegyesd,amely szintén szerepel az álmainkban...A többi részt már emlitettem,ezek legszebbike természetesen a nagy ötös volt,innen volt rájuk a legszebb kilátásunk!Alattunk pedig látni lehetett a teljes krátert.

Kilátás északra

A nagy ötös legfelülről

A kráter,a távolban halványan felfedezhető a Somlyó

Végül aztán jöttek fel mások is.Mivel mi már kinézelődtük magunkat és igen kicsiny volt a hely,oda engedtük őket mi meg leballagtunk a kráter szintjéig.Itt Szent Borbála a bányászok védőszentjének szobra volt.Mi meg mentünk egy kört a kráterben hiszen ott vezetett a tanösvény is.Három állomás volt itt.A falban pedig elképesztő szépségű bazaltformák köszöntek szembe.Körbejárva a krátert egy csapra akadtunk ami adott vízet! Ez meglepő volt itt fenn,de annál kellemesebb.Így frissitettük a vízkészletünket,majd kilyukadtunk a tanösvény elején ahol kezdtük körbejárni a hegyet.Megvoltunk hát.Pompás élmény volt!

Bazaltcsodák a kráterben

Búcsú...

Nem maradt más,elindultunk lefelé Zalahalápra.Még egy utolsó pillantást vetettünk a nagy ötösre.Feledhetetlen élmény volt innen látni őket.A Badacsonyt már ismertük,reméljük nem kell sokat várni a Csobánc és a Szent György-hegy közelebbi megismerésére sem.Lefelé menet az egyik utcánál észrevettünk egy táblát amely egy közeli borászathoz invitált.Zoli javasolta kóstoljuk meg a helyi specialitást.Így is tettünk.Egy rendkivül kellemes környezetben fogyasztottunk egy kis helyi csúcs minőségű bort meg egy jó kávét és kedves szimpatikus házigazda kiszolgálásával fűszerezve.Kellemes volt itt mostmár az igen meleggé vált időben megpihenni.

Borozás Zalahalápon

Ez igen jól esett!

Ezután leballagtunk Zalahalápra.Nem találtunk kocsmát,de nem is nagyon kerestünk.Igy a legközelebbi busszal visszamentünk Tapolcára.Ott vettünk kis harapni valót meg beültünk egy kocsmába mivel ott találtunk.Aztán már más nem volt,megvártunk a buszt és elindultunk haza.Veszprémben és Székesfehérváron kellett átszállni,a fehérvári volt necces mivel éppen elértük a dunaújvárosi buszt.Végül is fél 11-re értünk haza.Jó buli volt csodálatosan szép és klassz helyekkel.Tapolca gyönyörű a Haláp pedig nagyon érdekes.Mindenképp jönni fogunk még a környékre,következő célpontunk alighanem a Csobánc lesz majd.

Ez volt az év 11-ik és a tavasz utolsó túrája.Hamarosan jövök majd a tavaszi összefoglalóval is.Most 17 kilométert mentünk.Ez összesítésben 156,6 kilométer ami túránként 14,23-as átlagot jelent!Következik a nyár,a helyzetünk továbbra is nehéz,így nem tudom hol és mikor folytatjuk...


2023. május 26., péntek

Top10 legszomjasabb túra

 Bizony előfordult párszor a történelemben,hogy egy-egy túra végén már nagyon kívántuk a folyadékot.Amatör módon olykor nem viszünk,vagy nem viszek elég vízet (vagy folyadékot) a túrára aminek az az eredménye,hogy majd szomjan döglünk.Természetesen főleg nyáron fordul ez elő,hiszen vagy nem mérem fel jól,hogy milyen idő lesz és mennyi folyadék kell,vagy egyszerűen már eleve nehéz a zsákom és nem akarom még jobban terhelni vagy akármi.Persze azért nem ez a jellemző,hiszen a legtöbb esetben kellően felkészülök egy-egy túrára,de azért mint majd látható mégis akad ilyesmi.Nézzük át akkor melyek voltak azok a túrák amelyeken a legjobban kínzott a szomjúság.Tízes lista visszafelé haladva,amennyire visszatudok emlékezni ezekre,mert előfordlhat,hogy ezeken kivül is akadt ilyen túra.Természetesen mindegyik túráról van részletes beszámoló is a blogban.

10.Rétimajori túra

A túrát emlékezetem szerint 2020 kora nyarán csináltuk meg Zolikával és Mónival.A Rétszilasi tórendszer került érdeklődéseim középpontjába így ezeket szerettük volna bejárni.A tavak között nem voltak jelzett turistaútak,így csak laviroztunk a tavak között.Persze ahogy telt múlt az idő egyre melegebb lett.Eleve úgy voltunk vele,hogy túra végén visszamegyünk Rétimajorba és majd a csárdába eszünk-iszunk.Igen ám,de a meleg itatta magát.A tavak között bűvészkedve nem is igazán az volt a fő gond,hogy elfogyott a vízünk,hanem az,hogy az is egyre melegebb lett.Mikor már kezdett "felforrni" nem csak az agyunk,hanem a vízünk is,úgy döntöttünk akkor elég és irány vissza Rétimajorba.Nagyon szomjasak voltunk már amikor kihozták a hideg sörünket és Móninak a limonádét.Természetesen pikk-pakk elfogyott az első pohárral,így aztán rendelni kellett mégegyet.Azért persze ezen a túrán annyira nem volt vészes a helyzet.

A Rétimajori csárdában

9.Fundoklia-völgyi túra

Szintén Zolikával na és Vikivel és Tomival mentünk Érdre bejárni a Fundoklia-völgyet és a Tárnoki kőfejtőt 2022 szeptemberében.Már túra elején eltévedtünk,de ennek volt köszönhető életünk legjobb lángosának elfogyasztása,A lángosos után kezdett egyre melegebb lenni.Aztán az eltévedés után mire megtaláltuk a kőfejtőt és a völgyet már igen meleg volt.A vízünk ugyan kezdett szintén melegedni,de még kitartott.A visszafele út volt necces.Már Érd utcáin kínzó volt a szomjúság ekkora a vízeink is felmelegedtek.Ám a hosszú utcán sem csap,sem bolt,sem kocsma nem volt.Nagy sokára elértünk egy boltot,itt aztán feltankoltunk hideg itallal,amit a bolt parkólójában el is fogyasztottunk!Folytatva a túrát a vasúti megállóig újra egyre szomjasabbak lettünk.Szerencsére az Érd-felső megálló alatti Borgödör nem volt már olyan messze.Itt aztán kellően besöröztünk és nem volt probléma már ezután.

Itt már kezdődtek a gondok...Viki és Tomi a visszafelé úton a Funokliából

8.Sín-gödör túra

A túrát Gergővel csináltuk végig 2018 augusztusában.Ekkora tudtam szabadságra menni,de azzal nem számoltunk,hogy pont ekkor lesz az év legmelegebb hete.Nem aggódtunk különösebben,mert tudtuk öt forrás is lesz majd túra közben.Aztán persze az ötből csak kettő münködött... A Sín-gödörbe még elvoltunk,de aztán a 40 fokban megmászni a meredek Szöge-hegyet egy olyan helyen ahol semmi árnyék nem volt....na ez kemény volt.Felérve a hegyre szerencsére már akadt árnyék és egy ilyen helyen pihentünk ahol aztán szinte az összes vízünket megittuk.Komlóig már nem volt több forrás,de legalább már árnyas erdőben haladtunk.Komlón aztán találtunk egy kocsmát ahol szinte azonnal lenyomtam két jéghideg sört,Gergő meg valami üditőt.Kellően fel is tankoltunk a hazaútra,így több probléma már nem akadt.

Pusztitom a sört Komlón

7.Túra a Sánc-hegyre

Ezt a túrát egy évvel a Sín-gödöri túra után csináltuk meg.Sajnos Gergő már nem tarthatott velünk,így Mónival mentem bejárni a Százhalombatta-Érd közötti részt és megnézni az érdi Ófalut is.Itt is ahogy haladtunk előre a napban lett egyre melegebb és melegebb,noha olyan meleg azért nem volt mint egy évvel korábban a Szöge-hegynél.Lassan,de biztosan fogyott a vízünk.Nem aggódtunk,hiszen nem volt messze az érdi ófalu.Odaérve nem találtunk olyan helyet ahol italhoz jutottunk volna,majd ráleltünk egy kútra az utca mentén.Ivóvíznek volt minősítve én meg is kóstoltam,de életemben nem éreztem még ennyire büdös ízünek vízet...Itt tehát nem olthattuk szomjunkat.A belváros felé hosszú egyenes utca vezetett.Az egyre nagyobb forróságban egyre jobban kezdtem kiszáradni.Nagy nehezen akadtunk rá egy boltra ahol folyadékhoz tudtunk jutni.

Az érdi kút,elképesztően büdös vízzel...

6.Tolnai túra

Tavaly júniusban csináltuk meg Zolikával a Bölcske - Dunaföldvár túrát.Itt is ahogy haladtunk előre a napban,úgy lett egyre nagyobb a forróság.Dunaföldvár közelében kezdtünk kifogyni az addigra már megmelegedett vízből.Némi segítséget jelentettek az útközbeni cseresznyefák amelyekről legeltük a friss gyümölcsöt.Dunaföldvárra érve azonban már meglehetősen kivoltunk száradva.Trappolni kellett míg elértük a kocsmát a központban ahol aztán bőséges sör mennyiséget nyakaltunk be.

Sörözés Dunaföldváron

5.Elátkozott túra

Szintén Dunaföldvárhoz köthető a németkéri bénázásaink.Háromszor vágtunk neki a Dunaföldvár - Németkér túrának,de egyszer sem sikerült elérni a célt.Ezek közül a második volt az amely némi sikerrel kecsegtetett.Ám itt áthatolhattalan dzsungel álta az utunkat.Úgy döntöttünk visszafordulunk Dunaföldvárra,de az már messzebb volt mint Németkér maga...Zolikával voltam itt is.A visszaúton a forróságban persze elfogyott a vízünk... Három bödületesen nehéz kilométeren át trappoltunk szomjasan,míg szembe köszönt egy csap.Onnan pedig átmentünk a szemközti vendéglőbe ahol sörrel csillapitottuk tovább a nehézségeket és ha már itt voltunk egy babgulyást is lenyomtunk.

Reggel még kellett a pulóver a németkéri túrán,délután már nem...

4.Kolon-tói túra

Manóval és Zolikával 2019 októberében csináltuk meg az Akasztó - Soltszentimre - Kolon-tó - Izsák túrát.Meglehetősen hosszú volt a táv a maga 26 kilométerével.Az utolsó kilométereken persze itt is elfogyott a vízkészletünk és kemény szomjúság köszöntött ránk.Úgy gondoltam sose érjük el Izsákot.iszonyúnak tűntek az utolsó méterek.Beérve Izsákra óriási szerencsére rögtön egy csapra akadtunk.Itt sebtében egy liter vízet nyomtam le.A városban pedig betudtunk ülni még egy helyre fröccsözni is.Kemény volt nem mondom.

Életmentő csap Izsákon

3.Ladományi túra

Zolikával 2021 májusának végén nyomtuk a ladományi túrát.Nem volt az a kegyetlen meleg,de a túra utolsó kilométerein a Verebes-völgyben bízony elfogyott a vízünk.Nagyjából két kilométerre volt a falu Grábóc.Odaérve bizony már kivoltunk száradva,ráadásul a faluban sem találtunk egyből csapot.Végül is aztán sikerült ahol csillapitani tudtuk a szomjunkat.Ezután mentünk még fel a grábóci Mária kilátóba.

Grábócon ezt láttuk a csapnál fotózva

2.Baglyas-hegyi túra

A túrát 2018 októberében csináltuk meg Gergővel.Eleve elméreteztük a távot,hisz hiába mértünk térkép alapján 18 kilométert a túra a valóságban 27 kilométeres volt!Ráadásul a gyenge jelzések miatt sorozatosan el-el tévedtünk és némi erőfeszítésbe telt ráakadni a helyes útakra.Így aztán már az iszkaszentgyörgyi piramisnál elfogyott a vízünk,de nem akartuk kihagyni ezt a látnivalót,hiszen ezért jöttünk.Innen még a kilátóhoz is elmentünk,de már nagyon szomjasak voltunk.A faluba lereszkedvén is elkobászoltunk kissé,hisz utólag szembesültem csak vele,hogy nem kicsi kerülőt tettünk mire beértünk a központba.Itt aztán találtunk vendéglátóhelyet.Septében megittunk fejenkét két-két üdítőt,majd vettünk a hazaútra is.Nagyon kemény túra volt így.

Az iszkaszentgyörgyi piramisnál már nagyon szomjasak voltunk...

1.Tass - Dunavecse túra

Zolikával nyomtuk ezt a túrát 2021 júliusában.Természetesen egy darabig ment minden rendben.A túra felétől kezdett iszonyatosan meleg lenni.Ekkor már tisztában voltam vele,hogy nem lesz elég a vízünk a végéig.Így is lett.Életem legnagyobb szomjúság érzete kísérte a túrát az utolsó öt kilométeren.A forróság,a szomjúság a könnyű terep ellenére is kikészítette az erőmet.Szinte vánszorogtam Dunavecse határában... Kezdtem azt érezni,hogy ott pusztulok el.Végül valahogy erőt vettem magamon és elképesztően nehezen,de megnyomtam az utolsó két kilométert.Dunavecsén sem sikerült egyből csapot vagy vendéglőt találni.A központba érve leltünk egy csapra ahol azonnal két liter vízet nyomtam le.Soha nem éreztem még ilyen fokú szomjúságot...

A csap amely megmentette az életemet Dunavecsén

Hát ezek a top szomjas túráim.Feltehetőleg voltak még ezeken kivül is,de több most nem jut az eszembe.Ezek persze főleg az én szomjúság érzetem szerint lettek rangsorolva,mert volt olyan,hogy aktuális túratársam még sokkal jobban bírta mint én,vagy én bírtam jobban a szomjúságot.Próbálunk ügyesebbek lenni,ha meg nem sikerül tíz év múlva jövök egy újabb szomjas túrák listájával.

2023. május 22., hétfő

Nagy remények után - túlélés! - Végetérő szezon

Véget értek a 2022/23-as futballszezon küzdelmei.Mint minden évben most is következik egy rövidke értékelés,összefoglalás.Aki követ,vagy ismer az tudja,hogy a túrázás mellett másik nagy szenvedélyem (és Gergőnek is az volt) a foci és a meccsre járás.Mióta az eszemet tudom ott vagyok a Dunaújváros focicsapatának hazai mérkőzésein (egészen pontosan 1977 október 1.óta) és olykok elkísérem a csapatot egy-egy idegenbeli mérkőzésre is.Csapatunk szerepelhet bárhogy,én végig kitartok mellette,sosem tudnék márnak szurkolni.Megéltünk mi már itt mindent az elmúlt 45 évben.Voltunk a csúcson amikor 2000-ben megnyertük a magyar elsőosztályú bajnokságot,de voltunk a pokol legmélyebb bugyraiban is,amikor 2021 tavaszán csak annak volt köszönhető a bentmaradásunk a harmadosztályban,hogy a szomszédvár leadta nekünk a pontokat (nincs mit szépíteni,ez így volt) Most 2016 óta a harmadik ligában vagyunk és egyszerűen képtelenek vagyunk feljutni és legalább a második osztályban szerepelni,azaz az NB II.-ben.Az idei évnek azonban nagy reményekkel vágtunk neki,úgy nézett ki,hogy most összefog jönni minden.Sztárjátékosokat és sztáredzőt is igazoltunk.Aztán az egésznek az lett a vége,hogy éppen,hogy túléltük a szezont,soha nem látott közelségbe került az,hogy a klub csődbe menjen.Na menjünk sorjában.

A dunaújvárosi stadion ahol soha nem volt még teltház! (a régiben igen)

Az őszi szezonról volt egy összefoglalóm már decemberben (itt elérhető ).Félévkor a harmadik helyen álltunk és azon bosszakodtunk,hogy oké nem vagyunk rosszak,csak éppen a három legfontosabb rangadót nem tudtuk megnyerni,sőt a háromból kettőt el is vesztettünk.Bízakodtunk benne,hogy a tavasz majd jobb lesz és sikerül rangadókat is nyerni és az első helyet is megszerezni.Ám nem így történt.A télen beütött a ménkű!Ügyesen titkolták a klub anyagi helyzetét,míg egy pontnál tovább már nem tudták titkolni.Az egyesület katasztrófális anyagi helyzetbe került a játékosoknak is több havi bérrel tartozott már.Ennek persze az lett a következménye,hogy a játékosok 90%-a és a vezetőedző is távozott!A csapat pedig sorra mondta le felkészülési mérkőzéseit!A helyzet rendkivül rossz volt.Végül a vezetőség úgy döntött,hogy az utánpótlás csapattal és a néhány itt maradt játékossal áll ki a tavaszi idényre!Így persze vérmes reményeink nem lehettek,sőt azt kellett számolni,hogy nem-e esünk ki,hiszen mindenki azt jósolta,hogy az összes mérkőzésünket elfogjuk veszíteni.Hál isten azért nem így történt!

Az új klubáz a lelátóból kinőve

Az őszről amúgy csodás élményeink maradtak,a sok remek meccsen kivül pl.elvittek minket bemutatni az új klubházat és találkozhattunk a sztáredzőnkkel az egykori válogatott focistával Horváth Ferivel is,valamint a klub szakigazgatójával Dobos Barnával.Utóbbi vette át a csapat edzői feladatait a tavaszi idényre.Dobosról azért tudni,hogy nem rossz edző,hiszen egyszer már felvitt minket a második,majd az első ligába is.Szóval ott tartottunk,hogy nem nagy jövőt jósoltak a csapatnak a tavaszi idényre.Úgy festett pofozógépek lesz a fiatal gyerekekből álló csapatunk.Közben a klub annyira elszegényedett,hogy az új klubházban átadott öltözöket bezárták és a régibe mehettek vissza a srácok öltözködni.A drága eredményjelző sem münködött egész tavaszi idényben,helyette hoztak valami kicsinyke kis táblát amit szinte látni sem lehetett... Számolgattuk,hogy ha el is veszítjük az összes meccset kiesni már akkor sem tudunk,mert már most van annyi pontunk ami elég a bentmaradáshoz!De nem vesztettük el az összes meccset!Sőt!

Az ősz egyik legszebb pillanata volt a találkozás a rendkivül szimpatikus Horváth Ferivel

Persze nehezen indult be a dolog és eleinte valóban sorra vesztettük a meccseket,de sehol sem vertek minket agyonra.A legsúlyosabb vereségünk is két 1-3-as meccs volt.A fiatalok küzdöttek és azt látta az ember ha veszitünk is,de azért hajtanak és küzdenek.Itt-ott már csak a rutintalanságnak volt köszönhető egy-egy vereség.Az "öregek" akik itt maradtak Szepessy és Székely a hátukon vitték a csapatot egész tavasszal,teljesítményükre nehéz szavakat találni...!Aztán elkezdtek jönni az eredmények is.Igaz csak döntetlenek,de volt olyan meccs amin az utolsó pillanatban ment el a győzelem,de olyan is amikor az utolsó pillanatban mentettünk döntetlenre!A fiatal srácok remekül helytálltak!Persze szépen lassan araszoltunk hátrébb a tabellán,de nem olyan mértékben ahogy azt bejósolták nekünk.

Mindig jó látni a csapat örömét egy-egy győzelem után!

Aztán következett a szekszárdi meccs Szekszárdon.Volt szerencsém látni.A csapat olyan remek játékot mutatott be amilyenre még az őszi sztárjátékosokkal felálló csapatunk sem volt képes!Lemostuk a Szekszárdot a pályáról és megsemmisitő 3-0-ás győzelmet arattunk!A  mennyekben jártunk,mert senki sem hitt benne,hogy meccset tudunk nyerni a tavasz folyamán!Továbbra is jöttek aztán a  döntetlenek,majd Iváncsán kaptuk a legnagyobb zakót 3-0-ás vereséget mért ránk a későbbi bajnok,de ez megbocsájtható volt.Volt aztán két gyengébbre sikeredett hazai meccsünk,pont a két leggyengébb csapattal szemben.Itt már mi voltunk az esélyesek,de előbb a Bánk 4-3-ra,majd a Cegléd 4-1-re vert minket a saját stadionunkban.De ezen sem volt okunk annyira mérgelődni,mert közben újabb győzelmek is jöttek!Újpesten nyertünk 2-0-ra majd a Monort vertük itthon 3-0-ra!Tehát mégsem sikerült olyan rosszra ez a tavasz!A nyolcadik helyen végeztünk ami a mondhatni gyerekektől nagyon is jó teljesítmény!Remekül helytállt tehát a gárda!

A bajnokság végeredménye

A játékosok közül emberfeletti teljesítményt nyújtott a már említett Szepessy Robi és Székely Beni.Szepit hatalmas újvárosi szívvel áldotta meg a sors és hálás vagyok,hogy ő ennek a gárdának a csapatkapitánya.Keresve sem lehetne méltóbb embert találni erre a posztra!Székely is hatalmasat focizott a tavaszi szezonban, ők ketten szerezték góljaink 75%-át.A fiatalok közül hozta magát Molnár kapus,a Marlen Marci,ők ketten voltak talán a legjobbak,de a többiekre sem lehet panaszunk.Félidőben a harmadikak voltunk,a nyolcadikak lettünk,de ezektől a gyerekektől ez sokkal nagyobb teljesítmény,mert őket még nem vakitotta el a pénz ők a városért a csapatért játszottak szívből!Ennek tükrében pedig le a kalappal a csapat előtt! A végére pedig némi fény csillant fel az alagút végén! Segítség érkezett a klub számára,na nem az 1%-om az adómból,hanem egy ha jól tudom 150 millás csomag ami boritékolja a folytatást az ősszel,mert sokáig még ez is kérdéses volt.Majd jövőre 200 milla érkezhet.Hogy,hogyan tovább? Mindenképp kell majd azért erősítés,mert következő idénybe már kieshetünk...de bízom Szepiben,Székelyben,Marlenben és a többiekben,hogy legalább ezt a harmadik ligás szereplést tudjuk folytatni.

De ez már egy másik történet.

Jövök majd a kezdődő szezonnal júliusban vagy augusztusban!