Régen volt már helyi túránk...Most ez is összejött,igaz nem ezt akartuk.Sajnos az élet egyre nehezebb.Az infláció hatása szépen lassan utolért minket is.Egy mecseki túra volt betervezve az április végi hosszú hétvégére.De amig pl.az élelmiszerárak 45%-al emelkedtek az elmúlt egy évben addig a fizetésünk 0%-al!Úgyhogy a jó büdös kúrva anyját minden olyan féreg embernek aki másokon élősködik,minden ilyen féregnek és az összes politikusnak kivétel nélkül kívánom,hogy dögöljön meg!Szóval egyre szegényebbek vagyunk mi is és hiába tervezgetünk szép klassz túrákat ha hónap végén már egyszerűen nem telik rá... De három napos hétvége volt és itthon csücsülni felért egy kínzással.Jó Zolika kitudott menni a kertjébe,én letudtam menni az erdőbe a kutyámmal,de ezek nem pótolták a túrákat.Én aztán úgy voltam vele rögtönzök itt a városban akkor egy túrát ha kell egyedül is,de szóltam Zolinak és ő hajlott rá.Hétfő délután fél kettőkor indultunk útnak.Szokatlan időpont,de most az egész abszolválható volt 4-5 óra alatt maximum.
Az egyetem előtti park Dunaújvárosban
A dunaújvárosi egyetem előtti parkból kezdtük a bulit.A tervünk az volt,hogy kimegyünk az erdei gépparkba (Zolika meglepő,de nem járt még itt) majd onnan a Központi sporttelep mellett kimegyünk a Felső Dunaparti sétányra és azon végigmegyünk úgy,hogy itt-ott lereszkedünk a domboldalra.Le közvetlen a Dunához most nem terveztük a lemenetelt.Megnézzük még az újvárosi kilátót,majd a helyi víztoronynál fejezzük be a bulit.Ha lesz erőnk és időnk még lemegyünk a szigetre,bár ennek már nem láttam nagy esélyét.Elindultunk és hamar a vasmű melletti erdőbe értünk.Ennek déli végén volt az erdei géppark azaz az ipartörténeti skanzen.Odáig az egyenes úton mentünk.Az erdő már teljesen zöld volt az idő pedig kellemes.Eszembe jutott,hogy nekünk ezen a hétvégén a Mecsekben kellett volna lennünk,ahhoz képest ez az erdő hát sehol nincs...de azért kellemes volt.
Hosszú egyenes út az erdőben
Elértük az út végén az erdei gépparkot.Ugye filmem is,meg bejegyzésem is van innen,Gergővel is érintettük számtalanszor már ezt a helyet.Zolika most járt it először,ahhoz képest,hogy negyven éve dunaújvárosi hát nem semmi...Itt az utak mentén a vasműből kiszeparált gépek vannak kiállítva.Skanzennek készült a hely 1989-ben,de abba maradt a dolog.Azóta igazából senki nem törödik a területtel.Ugyan néha kitakarítják,de ennyi.Megcsodáltuk a gépeket,Zolika jobban,neki még új volt ez.Érdekes,hogy voltak itt mások is a gépeket nézni.Pedig mindig olyan kihalt volt ez a hely.Három lány nézegette a kiállítást még rajtunk kivül!Ha jól tudom mára már csak tíz gép van kiállítva,ezek mindegyikét megnéztük.A fogaskerékre én felmásztam úgy mint egykor rég Gergővel is,majd mentünk tovább.
A fogaskeréken
A stadion melletti erdőben trappoltunk tovább.Itt egy hajléktalan ordibálgatott,de ahogy jöttünk szembe valószínűleg megijedhetett tőlünk,mert behúzta fülét,farkát.Pedig hát nem akartunk mi semmi rosszat.Kikerültük majd mentünk tovább.Következő állomásunk maga a hőn szeretett stadionunk volt.Már régen fotóztam itt,így lőttem pár képet az arénáról és az arénával.Innen pedig behatoltunk a jégcsarnok melletti erdőbe.Sok erdős rész van Dunaújvárosban és az erdőket itt-ott csak egy-egy út választja el egymástól.Mégsem tekinthető ez egy erdőnek.Viszont a kiserdő kivételével külön nevük nincs.Én adom nekik ezeket a neveket,mint pl.a jégcsarnok melletti erdő.Ebben járt egykor a kisvasút is a muki.Muki túrán tavaly voltunk,érdekes az,hogy most órákkal előttünk újra volt éppen egy muki túra amely az egykori kisvasút nyomvonalán vezet végig.Na és számtalanszor jártunk már ebben az erdőben is,hiszen a dél felé vezető túráink erre vezetnek rendszeresen.
Az aréna
Kedvenc építményem a városban ahogy Gergő kedvence is volt!
A jégcsarnok melleti erdőben
Elhaladtunk a jégcsarnok majd a sportcsarnok és az egykori vidám park mellett is,majd kicsit az utcákra betérve kijutottunk a Felső-Dunapartra.Azért felső mert egy fensíkon vagyunk itt,100 méterrel a Duna felett.Van Alsó part is odalenn a kettő között meg egy szép domboldal.Most is szép volt minden,sajnos ezen a részen a növényzet már benőtte úgy a dolgokat,hogy kilátásunk nem nagyon akadt.Egy kisebb erdőben vezető út vezetett le a domboldali sétányokra ezen mentünk le.Itt lejebb volt az a szánkópálya ahol rengeteget szánkóztunk Gergővel...A domboldalon tucatnyi sétány futott a gyönyörű zöld környezetben.Na és itt voltak az acélszobrok is kiállítva,amelyből ha jól tudom száz darab van itt!Ezt egyszer esküszöm megszámolom valóban ennyi-e.Itt aztán kellemes környezetben lehetett sétálni,sajna a felnövő fák továbbra is sok helyen takarták a kilátást.
Egy acélszobor a sok közül az újvárosi dunai domboldalon
Zoli itt-ott erősködött,hogy menjünk le teljesen a Dunához.Ehhez most nem volt kedvem,hiszen onnan elég nehézkes a visszakapaszkodás és a lábam még mindig nincs teljesen rendben.Szerencsére feltűnt a kilátó így sikerült meggyőzni,hogy ne le,hanem inkább fel menjünk.Odáig is volt kapaszkodás a domboldal meredekebb részén.Nem mentünk teljesen fel,hanem egy szinttel lejebb megnéztük alulról is a kilátót.Ez az a kilátó amely többször is szerepelt már a blogban és amelynek építését nyomon követtük Gergővel.Noha az érdemi részének elkészültét Gergő már nem érhette meg... problámák is kisérték a kilátó "életét" hiszen inogott instabil volt,de mára már minden rendben vele,kellően megerősítették.Na ezt néztük meg alulról mielőtt felmentünk volna rá.
Nem olyan egyszerű a felmenetel...
A dunaújvárosi kilátó alulról
Ezután felmentünk a kilátóra.Jó idő,május 1,rengetegen mozogtak a Felső Dunaparton is,de ez most úgy nem volt zavaró.Mivel filmet is készítettünk éppen,ideje volt,hogy a mi kilátónk is szerepeljen már az egyik filmünkben.Erre most sikerült sort keríteni.Kimenve a kilátóra a kilátást is megcsodáltuk,nem is olyan rossz.Bár a kilátó mint írtam sokszor szerepelt már a blogomban,majd sort kerítek rá,hogy a kedvenc kilátós sorozatomba is bekerüljön.Jó negyedórát nézelődtünk itt,majd elindultunk egy kicsit vissza irányba.Volt itt egy Dunaújváros tábla,olyan ablakszerű mint Balatonbogláron,úgy gondoltuk ott is fotózkodunk egyet.
Zoli szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát a kilátóban
A Dunaújváros ablaknál,aszthiszem ez az első fotóm itt
Ezután le már nem mentünk a felső Dunapart szélén bandukoltunk végig,helyenként a kilátást vagy az acélszobrokat csodálva.A helyi víztorony közelébe fejeztük be a túrát.A szigetre már nem volt kedvünk lemenni.Viszont erősen szomjaztunk.Úgy döntöttünk még elmegyünk a vályúhoz inni.Régi törzshelyünket választottuk ki erre a célra a helyi Bisztrót.Apró kellemetlenség volt,hogy odáig átkellett trappolni a fél városon,de megérte.A sör kitünő volt és jól is esett.Akkor úgy vettük,hogy itt végződött ez a rögtönzött túra.
Kell ennél szebb látvány túra végén?
Természetesen a bulit túrának tekintjük,annál is inkább mert így a Bisztróig volt 12 km a táv!Ez volt az év kilencedik túrája és így összesen tartunk 135,6 km-nél ami annyit jelent,hogy túránként az átlagunk 15,066 km.Ez most így alakult.Reméljük a mecseki túra egy-két héten belül összejön azért majd,kicsit fájó lesz,hogy a medvehagyma virágzást így már nem valószínű.hogy elkapjuk.Ez a dunaújvárosi túra sem volt rossz,bizonyítottuk,hogy itt is lehet jókat túrázni.Ezt Gergő idejében sorra bízonyítottuk,de Zolikával helyi túrákkal eddig nem nagyon jeleskedtünk.Folytatás hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése