Régen volt már helyi túránk...Most ez is összejött,igaz nem ezt akartuk.Sajnos az élet egyre nehezebb.Az infláció hatása szépen lassan utolért minket is.Egy mecseki túra volt betervezve az április végi hosszú hétvégére.De amig pl.az élelmiszerárak 45%-al emelkedtek az elmúlt egy évben addig a fizetésünk 0%-al!Úgyhogy a jó büdös kúrva anyját minden olyan féreg embernek aki másokon élősködik,minden ilyen féregnek és az összes politikusnak kivétel nélkül kívánom,hogy dögöljön meg!Szóval egyre szegényebbek vagyunk mi is és hiába tervezgetünk szép klassz túrákat ha hónap végén már egyszerűen nem telik rá... De három napos hétvége volt és itthon csücsülni felért egy kínzással.Jó Zolika kitudott menni a kertjébe,én letudtam menni az erdőbe a kutyámmal,de ezek nem pótolták a túrákat.Én aztán úgy voltam vele rögtönzök itt a városban akkor egy túrát ha kell egyedül is,de szóltam Zolinak és ő hajlott rá.Hétfő délután fél kettőkor indultunk útnak.Szokatlan időpont,de most az egész abszolválható volt 4-5 óra alatt maximum.
Az egyetem előtti park Dunaújvárosban
A dunaújvárosi egyetem előtti parkból kezdtük a bulit.A tervünk az volt,hogy kimegyünk az erdei gépparkba (Zolika meglepő,de nem járt még itt) majd onnan a Központi sporttelep mellett kimegyünk a Felső Dunaparti sétányra és azon végigmegyünk úgy,hogy itt-ott lereszkedünk a domboldalra.Le közvetlen a Dunához most nem terveztük a lemenetelt.Megnézzük még az újvárosi kilátót,majd a helyi víztoronynál fejezzük be a bulit.Ha lesz erőnk és időnk még lemegyünk a szigetre,bár ennek már nem láttam nagy esélyét.Elindultunk és hamar a vasmű melletti erdőbe értünk.Ennek déli végén volt az erdei géppark azaz az ipartörténeti skanzen.Odáig az egyenes úton mentünk.Az erdő már teljesen zöld volt az idő pedig kellemes.Eszembe jutott,hogy nekünk ezen a hétvégén a Mecsekben kellett volna lennünk,ahhoz képest ez az erdő hát sehol nincs...de azért kellemes volt.
Hosszú egyenes út az erdőben
Elértük az út végén az erdei gépparkot.Ugye filmem is,meg bejegyzésem is van innen,Gergővel is érintettük számtalanszor már ezt a helyet.Zolika most járt it először,ahhoz képest,hogy negyven éve dunaújvárosi hát nem semmi...Itt az utak mentén a vasműből kiszeparált gépek vannak kiállítva.Skanzennek készült a hely 1989-ben,de abba maradt a dolog.Azóta igazából senki nem törödik a területtel.Ugyan néha kitakarítják,de ennyi.Megcsodáltuk a gépeket,Zolika jobban,neki még új volt ez.Érdekes,hogy voltak itt mások is a gépeket nézni.Pedig mindig olyan kihalt volt ez a hely.Három lány nézegette a kiállítást még rajtunk kivül!Ha jól tudom mára már csak tíz gép van kiállítva,ezek mindegyikét megnéztük.A fogaskerékre én felmásztam úgy mint egykor rég Gergővel is,majd mentünk tovább.
A fogaskeréken
A stadion melletti erdőben trappoltunk tovább.Itt egy hajléktalan ordibálgatott,de ahogy jöttünk szembe valószínűleg megijedhetett tőlünk,mert behúzta fülét,farkát.Pedig hát nem akartunk mi semmi rosszat.Kikerültük majd mentünk tovább.Következő állomásunk maga a hőn szeretett stadionunk volt.Már régen fotóztam itt,így lőttem pár képet az arénáról és az arénával.Innen pedig behatoltunk a jégcsarnok melletti erdőbe.Sok erdős rész van Dunaújvárosban és az erdőket itt-ott csak egy-egy út választja el egymástól.Mégsem tekinthető ez egy erdőnek.Viszont a kiserdő kivételével külön nevük nincs.Én adom nekik ezeket a neveket,mint pl.a jégcsarnok melletti erdő.Ebben járt egykor a kisvasút is a muki.Muki túrán tavaly voltunk,érdekes az,hogy most órákkal előttünk újra volt éppen egy muki túra amely az egykori kisvasút nyomvonalán vezet végig.Na és számtalanszor jártunk már ebben az erdőben is,hiszen a dél felé vezető túráink erre vezetnek rendszeresen.
Az aréna
Kedvenc építményem a városban ahogy Gergő kedvence is volt!
A jégcsarnok melleti erdőben
Elhaladtunk a jégcsarnok majd a sportcsarnok és az egykori vidám park mellett is,majd kicsit az utcákra betérve kijutottunk a Felső-Dunapartra.Azért felső mert egy fensíkon vagyunk itt,100 méterrel a Duna felett.Van Alsó part is odalenn a kettő között meg egy szép domboldal.Most is szép volt minden,sajnos ezen a részen a növényzet már benőtte úgy a dolgokat,hogy kilátásunk nem nagyon akadt.Egy kisebb erdőben vezető út vezetett le a domboldali sétányokra ezen mentünk le.Itt lejebb volt az a szánkópálya ahol rengeteget szánkóztunk Gergővel...A domboldalon tucatnyi sétány futott a gyönyörű zöld környezetben.Na és itt voltak az acélszobrok is kiállítva,amelyből ha jól tudom száz darab van itt!Ezt egyszer esküszöm megszámolom valóban ennyi-e.Itt aztán kellemes környezetben lehetett sétálni,sajna a felnövő fák továbbra is sok helyen takarták a kilátást.
Egy acélszobor a sok közül az újvárosi dunai domboldalon
Zoli itt-ott erősködött,hogy menjünk le teljesen a Dunához.Ehhez most nem volt kedvem,hiszen onnan elég nehézkes a visszakapaszkodás és a lábam még mindig nincs teljesen rendben.Szerencsére feltűnt a kilátó így sikerült meggyőzni,hogy ne le,hanem inkább fel menjünk.Odáig is volt kapaszkodás a domboldal meredekebb részén.Nem mentünk teljesen fel,hanem egy szinttel lejebb megnéztük alulról is a kilátót.Ez az a kilátó amely többször is szerepelt már a blogban és amelynek építését nyomon követtük Gergővel.Noha az érdemi részének elkészültét Gergő már nem érhette meg... problámák is kisérték a kilátó "életét" hiszen inogott instabil volt,de mára már minden rendben vele,kellően megerősítették.Na ezt néztük meg alulról mielőtt felmentünk volna rá.
Nem olyan egyszerű a felmenetel...
A dunaújvárosi kilátó alulról
Ezután felmentünk a kilátóra.Jó idő,május 1,rengetegen mozogtak a Felső Dunaparton is,de ez most úgy nem volt zavaró.Mivel filmet is készítettünk éppen,ideje volt,hogy a mi kilátónk is szerepeljen már az egyik filmünkben.Erre most sikerült sort keríteni.Kimenve a kilátóra a kilátást is megcsodáltuk,nem is olyan rossz.Bár a kilátó mint írtam sokszor szerepelt már a blogomban,majd sort kerítek rá,hogy a kedvenc kilátós sorozatomba is bekerüljön.Jó negyedórát nézelődtünk itt,majd elindultunk egy kicsit vissza irányba.Volt itt egy Dunaújváros tábla,olyan ablakszerű mint Balatonbogláron,úgy gondoltuk ott is fotózkodunk egyet.
Zoli szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát a kilátóban
A Dunaújváros ablaknál,aszthiszem ez az első fotóm itt
Ezután le már nem mentünk a felső Dunapart szélén bandukoltunk végig,helyenként a kilátást vagy az acélszobrokat csodálva.A helyi víztorony közelébe fejeztük be a túrát.A szigetre már nem volt kedvünk lemenni.Viszont erősen szomjaztunk.Úgy döntöttünk még elmegyünk a vályúhoz inni.Régi törzshelyünket választottuk ki erre a célra a helyi Bisztrót.Apró kellemetlenség volt,hogy odáig átkellett trappolni a fél városon,de megérte.A sör kitünő volt és jól is esett.Akkor úgy vettük,hogy itt végződött ez a rögtönzött túra.
Kell ennél szebb látvány túra végén?
Természetesen a bulit túrának tekintjük,annál is inkább mert így a Bisztróig volt 12 km a táv!Ez volt az év kilencedik túrája és így összesen tartunk 135,6 km-nél ami annyit jelent,hogy túránként az átlagunk 15,066 km.Ez most így alakult.Reméljük a mecseki túra egy-két héten belül összejön azért majd,kicsit fájó lesz,hogy a medvehagyma virágzást így már nem valószínű.hogy elkapjuk.Ez a dunaújvárosi túra sem volt rossz,bizonyítottuk,hogy itt is lehet jókat túrázni.Ezt Gergő idejében sorra bízonyítottuk,de Zolikával helyi túrákkal eddig nem nagyon jeleskedtünk.Folytatás hamarosan!
Sokszor jártunk már itt.Egyedül is sokat mentem el itt,de Gergővel is jártunk erre a múltban.Voltak túráink amik itt vezettek át,vagy épp itt végződtek.Na és volt egy amiről akkor filmet is készítettünk.Ám ez pont arra az időszakra esett amikor olyan technikánk volt amivel borítékolható volt a kudarc.Nem is sikerült az akkori filmünk.Úgy terveztük,majd alkalom adtán visszatérünk,hiszen nincs éppen messze a géppark otthontól.Ha majd úgy nem lesz semmi,visszajövünk is megcsináljuk a filmet.De mindig volt valami (szerencsére) aztán amikor meg már nem volt semmi,akkor sajnos már Gergő sem volt.Ide meg akart a fene kijönni nélküle.Aztán mégiscsak agyalgattam rajta,hogy tartozom annyival (itt is) Gergőnek,hogy megcsinálom azt a filmet.Még akkor is ha az nem profi munka,csupán a saját hobbinknak hódolva készültek és készülnek ezek.Ebben az évben eddig majd minden hétvégére jutott valami túra,ám a mostanira nem.Így hát elővettem ezt a talonból és szombat délután elindultam az Erdei gépparkba amit Ipartörténeti skanzennek is hívnak az itteniek.
Ez még itt a "mi" erdőnk
Mivel mindössze kb.három kilométerre van a skanzen,tettem egy rövidke kitérőt.Itt a mellettünk lévő erdőbe elmentem megnézni azt a helyet ahová a volt kiskutyámat temettem el.Minden rendben volt szerencsére a nyughelyével.Senki nem is mondaná meg,hogy az ott egy kutyasír.Elég ha én tudom.Ezután átmenve az erdő ismert részein pár perc múltán elértem a helyi buszpályaudvarhoz.Lényegébe innen indult ez az aprócska túra.A buszpályaudvarról induló út ami déli irányba hagyja el a városközpontot ketté oszt egy erdőt.Ez így akkor máris két erdő.Mi itt annak vesszük.Két erdőnek.Én az úttól jobbra elhelyezkedő erdőbe mentem be.Ennek a déli végében található ez a bizonyos Erdei géppark.Hosszú-hosszú idő után ez volt az a túra amelyen újra egyedül voltam amúgy.De mivel itt voltam a városban ez nem osztott,nem szorzott.
Kivezető út a "mi erdőnkből"balra fel
Ez már a buszállomás melletti erdő
Az erdő a buszállomás mellett nagyjából 1km hosszú észak-dél és 200-250m széles kelet-nyugati irányban.Széltében felesleges bejárni.Mentem tehát délnek.Két út között lehet választani,mindkettő elvisz a parkhoz.Az egyik út enyhén kacskaringós a másik teljesen egyenes.Én az egyenest választottam.Valamiért szinte mindig azt választottuk akárhányszor voltunk erre.Úgy terveztem majd a kacskaringóson jövök visszafelé.Az erdő mindig híres volt arról,hogy akad benne szemét.De ami a buszpályaudvar mellett fogadott az felülmúlta a legvérmesebb reményeimet is.Emlékeimbe bevillant az utolsó sétánk Gergővel ami erre vezetett.Akkor a sok szemét miatt mérgelődtünk,pedig az semmi nem volt ehhez képest...Na mindegy mentem immár az egyenes úton előre dél felé.A park olyan 800 méternyire lehetett,legalábbis az eleje.Jelzett turistaútak itt nem futnak,de nem is kellett.Hazai pályán voltam.
Az egyenes út az erdőben
Az út egyharmadánál még volt egy nagy szemétkupac,aztán fokozatosan javult a helyzet.Az idő teljesen jó volt.Kicsit sajnáltam,hogy ma nem vágtunk bele egy komolyabb túrába.Április utolsó szombatja volt.Ilyenkor Gergővel a Mecsekben szoktunk lenni a tízes években...Ma lehet a leglátványosabb a medvehagyma virágzás a Zengőn... Na ezek a gondolatok cikáztak az agyamba miközben jött az a szokásos simi...Gergő lelke tehát ismét velem volt és fogta mire gondolok...Lassan,kényelmes tempóban aztán elértem a gépparkhoz.A park lényegében még az erdő területén található.Benyúlik az erdő déli részébe kb.száz méterre.A kancskaringós és az egyenes utakon kivül bejön ide még egy út a déli végről.Mindhárom út mentén kivannak állítva a gépek.Végig lehet őker járni és megnézni.Természetesen a skanzen látogatása ingyenes.
Elértem a skanzent
Persze óvatosan kell itt a skanzen szót használnunk.Hiszen bár annak készült,de azért nem ennyire idilliek itt az állapotok.Igaz ott a másik véglet is.Néhány szavahihető hírportál (24.hu,Origó stb.) és pár blog alaposan lehúzta ezt a helyet.Na azért annyira rossznak sem rossz a helyzet.Tény,hogy nem skanzen igazából,de a gépek kint vannak az út mentén,azok környéke megvan tisztitva.Ezek a szavahihető portálok és blogok emberi ürülékről is írtak a gépeknél.Ezt megkell cáfolnom,semmi ilyesmiről nincs szó.Szemét is csak egy gép mögött volt.Szóval nem rózsás a helyzet,de nem is reménytelenül rossz.Végigjártam és megnéztem a gépeket,közben csináltam a filmet is,meg fotózgattam.Szerencsére nem járt erre senki így ezt nyugodtan tehettem,nem zavart meg semmi.
A skanzen gépei
Szelfi
Lényegében mindent rendben találtam.Azaz majdnem mindent.Mert...úgy emlékeztem több gép van kiállítva.Mintha három-négy hiányzott volna.Persze lehet csak én emlékeztem rosszul,a fene sem tudja már.Elsősorban a kacskaringós út mentén volt hiányérzetem.A többi gép ott állt ahol az elmúlt 32 évben is.Jó lenne felfuttatni ezt a helyet és még néhány gépet kihelyezni,a gépek mellé meg valami tájékoztató táblákat elhelyezni,hogy mit is látunk tulajdonképpen.Aztán megfelelően rendben tartani.Valószinűleg akadna a parknak látogatója bőven.Így bár ha nagyjából rendben volt a park,azért kicsit érezni lehetett a lepusztulóban érzést is.Persze jó volt visszatérni,hiszen kellemes emlékeim vannak innen is.
Jó lenne tudni melyik,milyen gép,mire használták...
...elkéne a gépek mellé valami tájékoztatás
Más már nem nagyon volt hátra miután végigjártam a skanzent,mint az,hogy elinduljak visszafelé a buszpályaudvar irányába.Most akkor tehát már az enyhén kacskaringós úton mentem.Az ébredező tavaszban szép volt még ez az erdő is.Egy ponton mintha medvehagymákat véltem volna látni,de ezek itt mintha már elvirágoztak volna és nem volt sok.Tán egy tucatnyi.Ezenkivül különösebb látnivaló erre nem akadt.Viszont jóval tisztább volt erre minden mint az egyenes úton!Hamar letudtam azt a pár száz métert és elértem a buszállomáshoz.Mivel nem jöttem messze,nem vettem fel túracipőt.Ezt ekkor már bántam,mert az egyszerű utcai cipőben fájni kezdett a lábam.Így az állomásról aztán helyijáratos busszal jöttem haza.
Az út belevisz a buszállomásba
Különösebben természetesen nem hozott lázba ez a rövidke túra,de kellett a lelkemnek,hogy letudjam Gergőnek a filmmel kapcsolatos adóságom.Meg hát mivel nem mentünk sehova most ez a kis kimozdulás is jólesett.Valóban nem volt egy nagy táv.Mindennel együtt jó ha hat kilométert gyalogoltam.Most nagyon azt sem bántam,hogy egyedül voltam,most kellett ez is.Valamennyire még tán jól is éreztem magam.Azért remélem rövidesen visszatérünk a szokásos túrázásainkhoz.Az erdei parknál nyilván fogok még járni,de ide különösebb túrát többé már nem tervezek.
