Lacival a munkahelyen ismerkedtünk meg.Ő vasútas.Ők hozzák nekünk az árut vonattal amit mi leszoktunk szendi a vagonokról.Ez függve attól mit hoznak,általában 2-4 órát vesz igénybe.Ezen órák alatt szinte elkerülhetetlen a személyes kontakt és persze fokozatosan beszélget,megismeri az ember a másikat.Lacival majd később a munkatársával Bandival az évek alatt alakult ki egy jó kapcsolat,kölcsönös tisztelet,kölcsönös megkedvelés.Voltak közös témáink bőven,így eljutottunk oda,hogy Laci szólt nekünk (nekem meg Zolikának),hogy túrát szerveznek és szeretné ha elmennénk velük,mi mégiscsak jobban képben vagyunk,jobban megtudjuk ezt az egészet szervezni az útvonalat megtervezni stb.Örömmel vettük a felkérést és így igent mondtunk neki.A Cuha-szurdokba és a Cseszneki várhoz szerveztek túrát amelyet Laci barátnője talált ki.Ők úgy érezték nem tudják ezt megszervezni,így kerültünk mi a képbe.Laci mondta,hogy mások is jönnek,úgy próbáljuk megszervezni,hogy ne legyen hosszú a táv lehetőleg és a Cseszneki várra mindenképp jusson idő.Zavaró tényező volt,hogy különböző településekről jött a társaság,így úgy kellett megszervezni,hogy volt egy időintervallum,azt lehetőleg ne lépjük túl,mert mindenkinek haza kell jutnia időben.
A csapat balról jobbra: Bandi,én,Zolika,Marcsi,Niki,Laci,Józsi,Nati,Kata,Szonja
Nem volt egyszerű,de természetesen sikerült.Na és egy olyan túrát hoztunk össze amelyen mindenki jól érezte magát és nem győzött elég hálásnak lenni a közös buliért.Mi pedig vadiúj túratársakra leltünk.Na nézzük a krónikát.A terv az volt,hogy Vinyéről indulunk,végig megyünk a Cuha-szurdokon a sárga jelzésig.Ott pedig Csesznek felé fordulunk és elmegyünk a várig.A vár után pedig Cseszneken végződik a túra.Az utazás úgy zajlott,hogy Székesfehérváron a vasútállomáson találkozunk.Mi Dunaújvárosból autóval megyünk odáig,a többiek is arról a településről ahonnan jönnek (elsősorban Simontornyáról).Fehérvárról a Bakony IC-vel megyünk Veszprémig,onnan meg a legendás Veszprém-Győr személyvonattal Vinyére.Vissza pedig Csesznekről busszal Zircig,onnan vissza vonattal Veszprémbe,ahonnan szintén a Bakony IC-vel Fehérvárra,onnan pedig mindenki haza kocsival.Az egész túrára 6,5 órát adott Laci,ennyi idő alatt kellett végigvinni a bulit.Sikerült.
Indul a banda!
Már az első találkozáskor Székesfehérváron mindenki nagyon szimpinek tűnt.Az utazás alatt meg elsősorban Marcsival tudtuk többet beszélgetni.Végül kissé későn,fél 11-re értünk Vinyére.Először készült egy közös kép (fentebb) majd kerestünk egy kávézós helyet.Ez is időt vett el,így nagyjából 11 előtt indult a túra,voltak kicsi kétségeim voltak,hogy sikerül-e a tervezett időre befejezni a túrát,de jólvan csináljuk!Elindultunk a fenségesen zöld Cuha-szurdokba.Amikor három éve itt jártunk elég fos idő volt.Most viszont nem lehetett panaszunk.A piros jelzést követtük.Jókat nevetve,mókázva,beszélgetve,csodálkozva a szép dolgokra haladt a túra.Ugyan a patakon nyolc alkalommal is átkellett kelni,de mindenki hősiesen gyűrte a kilométereket.
Niki a túra kitalálója kel át a patakon
Bandival és Marcsival egy alagútnál
Így haladtunk az amúgy jól járható völgyben.Sokan voltak,de ez most egyáltalán nem volt zavaró.A Gubányi viadukthoz érve a fele társaság feljött velem,a másik fele addig lenn pihent.Odafenn ismerös helyek köszöntek szembe jó kilátással a szurdokra.Ugyanakkor figyelni kellett mert bármelyik pillanatban jöhetett egy vonat.De őrangyalaink vigyáztak ránk,nem jött egy vonat sem míg fent voltunk.Pár fotót löttünk fenn is,majd folytattuk a túrát a csodás szurdokban.Nagyon szép zöld volt minden.Friss zöld.Elértünk egy pihenőhelyet ahol megreggeliztük,vagy tán már ebédeltünk.A legfiatalabbak mentek amúgy elöl,mi Lacival főleg,Katával,Nikivel,Marcsival a középmezőnyben,Zoli meg Bandi a legvégén,de ők aztán mindent fotóztak.
Kata,Marcsi és Niki kel át sokadszorra...
A viadukt
Zolikával,Lacival és Bandival a viadukton
Kajaszünet
Kellemesen megkajáltunk majd folytattuk a túrát az egyre jobban szelidülő völgyben.Mondjuk eddig sem volt durva.Most teljesen zöldre váltott már,ligetesnek tűnt.Végül elértük a sárga jelzést és innentől megváltozott a túra jellege.Az eddigi sík terepet felváltotta a hegymenet és az ereszkedés sűrűsége.Szerencsére az erdő itt is szenzációsan szép volt!Még mindig két fiatal ment elöl,mi fiúk követtük őket.A csajok kezdtek szenvedni és lemaradni.Persze mindig bevártuk őket.Főleg Marcsi szenvedett,de ő meg kemény mütét után tért vissza az életbe...Szóval a völgyhöz képest nehéz terep volt,számomra most semmi nehézséget nem jelentett.Élveztem a túrát.A csodás zöldben végül elértük Cseszneket és úgy láttam már sikerül az időbe beleférni.
Már a sárgán
Szonja és Kata és nem ők vannak leghátul!
Feltűnik a Cseszneki vár!
Fura volt mert ugye jártunk már itt,de mégis sok helyre nem emlékeztem.De volt olyan is amire igen.Elérve Cseszneket egy vízcsapnál frissitettünk meg pihiztünk egyet.Főleg Marcsi készült el az erejével,de Niki arcán sem volt őszinte a mosoly,de mégis élvezték a túrát.Várt még ránk egy hegymenet a várhoz.Csodás réten mentünk át ahonnan csodás rálátásunk volt a várra.Majd a Kőmosó-szurdok és egy zsidő temető érintésével kapaszkodtunk fel a hegyre.Itt más sokaknak nehezen ment,de végül mindenki felért a várhoz.Megnéztük az időt 1 és negyed óránk volt a várra.Szabadprogramot hírdettünk,és mondtuk 16.15-kor a várkapuban találkozunk.
A vár a rétről
Másodszorra a csodás várnál!
Első közös fotónk Lacival
Persze mindenki megnézett mindent amit lehetett.Laciék külön kérése volt,hogy a várra jusson idő.Hát jutott.Most is fenséges volt a vár.Legjobban az tetszett személy szerint nekem,hogy az egyik hegykúpon a távolban felfedeztem a pannonhalmi apátságot (egyik következő túránk oda vezet majd).Majd a távcsőbe belenézve azon túl még Győr városát is látni véltem!Szóval minden szép volt még úgy is,hogy a belső udvar (ki tudja miért) le volt zárva.Persze hiszen sokkal jobb idő volt mint három éve.Sok képet készítettünk,egy újabb közös képet is a társasággal,a megbeszélt időben meg mindenki ott volt a kapunál.Persze újra eszembe jutott Gergő is.Hiszen vele tervezgettük a Cseszneki várat és egész biztosan el is jöttünk volna...csak ő meghalt és én már másodszor voltam itt nélküle...
Közös kép a várban
Annyi maradt,hogy lementünk még a faluba,ahol tudtunk egy jót fagyizni.Majd jött a busz.Azzal elmentünk Zircre,onnan meg vonattal Veszprémbe.Ott 45 percünk volt.Agyaltunk Zolikával,hogy elmegyünk a vasútállomás közeli kilátóhoz gyorsba,de nem mertük bevállalni,nem tudhattuk,hogy 45 perc elég lehet-e rá.Na aztán Veszprémből a Bakony IC-vel húztuk vissza Fehérvárra.Ott pedig elbúcsúztunk.Úgy tűnt mindenki jól érezte magát és hálás volt a mai napért.Nekem meg úgy tűnt ez egy jó kis társaság.Na és végül sikerült beleférni abba az időbe is amit Laci kért.Ő is hálás volt a nagyszerű szervezésért.Szóval jól sikerült minden!Minket Zolikával Bandi vitt aztán haza és 20.45-re már itthon is voltam.
Zolikával a veszprémi vasútállomáson
Tényleg egy remek nap volt,jól éreztük magunkat és hiába voltunk már ezen az útvonalon,az most is gyönyörűséges és élvezetes volt.Reméljük lesznek még közös túráink ezzel a társasággal,ezt ők is remélik.
Ez volt az év nyolcadik túrája.Egyelőre nagyszerű tavaszunk van amúgy.Most is 12 kilométert mentünk,ez így összesen 110 kilométer eddig idén.,ez így 13,75 km/túra átlagot jelent.
Erről a túráról én most nem készítettem filmet,de lehet egy képes videót majd összedobok.Az fura,hogy a facebookon pár emberkét rosszul érintett,hogy most nem készült film (..) nem nagyon mertem beválllalni,hiszen volt egy időintervallumunk,egy videó készités lassitotta volna a túrát és lehet nem férünk bele az időbe.Meg sokan is voltunk,így még nem videóztam én sem,ahhoz kell némi nyugi is.Szóval azért furi pár ember kiakadása ez miatt,mert amúgy meg szinte lájkot sem nagyon szoktam kapni ezekre a filmekre...na,de mindegy....
Hónapokkal később egy képes videót összehoztam azért,ha mást nem is..,
Még Manó barátunk hívta fel a figyelmünket a csóri horgokra.Bevallom korábban még a létezéséről sem tudtam,pedig...feltehetőleg jártunk egy részénél Gergővel a 2018-as Baglyas-hegyi túrán,valószinűleg a Száraz horog egy részén mehettünk.Na szóval amit Manó mesélt a helyről az felkeltette érdeklődésemet és elkezdtem szervezni ide egy túrát,mert szimpatikusnak tűnt a dolog.Mindez idén januárban történt.Kapóra jött,hogy csapatunk a sorsolás szerint majd áprilisban játszik itt bajnoki mérkőzést.Így aztán ahogy a múltban is előfordult már,most is összehozhattunk egy kettő az egyben túrát.Azaz egy meccstúrát,egy normál túrával kombinálva.Így is lett.Április második vasárnapján került sor a mérkőzésre.Mi meg már reggel Csórra érkeztünk Zolikával,hogy tegyünk egy 12km-es kört a horgoknál,majd megnézzük a meccset.
A református templom Csóron
A túrát a református templomnál lévő buszmegállótól kezdtük.Úgy terveztük felmegyünk a zöldön a közeli hegyre ahol a Japán kapu van a Torii.Majd a zöldön megyünk a Szenes-horoghoz és a Száraz-horoghoz is.Majd ott térünk rá a piros jelzésre amely majd visszahoz a zöldre,illetve a faluba vezető jelzetlen útra.A zölden indulva az száz méter múlva már fel is kanyarodott a hegyre fel.A nem túl magas hegy megmászása nem jelentett problémát.Ám kellemetlen meglepetés fogadott felérve.A Torii nem volt sehol,csak a hűlt helye.A fa talapzat ahol állt.Hát hová a bűbánatba tűnt el?Direkt ezért (is) jöttünk,nem véletlen osztottam meg róla egy blog bejegyzést is.Hogy-hogy nincs sehol?Néhány ott tébláboló helyiektől kérdeztük meg végül is.Mondták,hogy a Japán kaput csak felújítani vitték el és majd vissza fog kerülni a helyére....Nem igazán tudom mi felújítani való van egy ilyen egyszerű szerkezeten,de jó legyen.Mondjuk ez minket nem vigasztalt.A kaput látni jöttünk és az nem volt itt.
Fel a hegyre
Itt állna a Torii...
Mögöttem Csór és a Sárrét
Legalább a kilátás fenetikus volt.Csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő Csórra,azon túl a Sárrétre.Valamint nyugat felé jól látszódott Inota,Várpalota,de még Pétfürdő is.A hegyeket is láttuk,Várpalotán túl kivehető volt az Öreg Futóné csúcsa,itt Csóron túl a kisebb hegyeken túl meg a Baglyas-hegy csúcsa tűnt fel a láthatáron.Szép hely volt!Szerencsére volt itt pad,asztal,így jó hely volt megreggelizni.Igazán kellemes környezetben volt szerencsénk enni.Kelet felé még enyhén magasodott a részben kopár,részben fenyvesekkel tarkitott hegy.Reggeli után indultunk be a fenyvesek közé.Enyhén emelkedett a zöld jelzés majd északnak fordult és már szinten ment tovább.
Zolika megpihen a reggeli után...
A kopár és fenyves hegyoldal
A szemközti hegyoldalon kapaszkodott tovább a zöld,majd egy kis időre együtt ment a pirossal,amelytől aztán könnyed búcsút is vett.Több helyről is remek kilátásaink voltak a mögöttünk elterülő tájra.Majd kiértünk a fenyvesek varázsából és beléptünk egy bozontos erdőbe.Itt kanyargott az út.Sok kidőlt fa zavarta a haladásunkat.Aztán kiértünk a gerinc másik oldalára és feltárult alattunk maga a Szenes-horog és Várpalota irányában felbukkanó fenséges táj.Briliáns szépségű helyen voltunk újfent!Alattunk a vígan zöldellő,dolomit sziklás hegyoldalakkal pompázott a Szenes-horogra keresztelt csodás völgy.Jó darabon a gerincen a völgy felett haladtunk,végig kisért a pompás kilátás.Voltak helyek ahonnan a Baglyas csúcsa is látszodott.
Alattunk a Szenes-horog és a láthatár
Szenes-horog a dolomitkövekkel
Kellett menni vagy fél kilométert a gerincen mikor megtaláltuk,hogy hol vezet le a zöld jelzés.Meredek csúszos út vitt le,de az új nyári túracipőm jól vizsgázott.Megfelelő tapadással könnyedén lejöttem,Zolika sem maradt le.Lenn a völgyben csodaszép zöld világ fogadott.Meglehetősen szűk volt a Szenes-horog egy út vitt benne,maga a zöld jelzés.A friss zöldülő természet pedig meseszép volt.Csak itt-ott szélesedett a völgy,de csak azért,hogy aztán ismét össze szűköljön.Pont szembe mentünk azzal az iránnyal amerről a gerincen jöttünk.Úgy tűnt kifelé tartunk a hegységből,de aztán az út jobbra fordult és megkezdte a kapaszkodását a másik oldali gerincre fel.Kemény emelkedő következett,de most valahogy jól ment a dolog így könnyedén felmentünk a helyenként sziklás,köves,kalandos úton.Útközben itt is felsejlettek a csodás kilátások.
A szűk völgyben
Kapaszkodunk a gerincre
Felérve szintén a gerinc szélén haladt az út az eredeti irányba,tehát a völgyi úttal lényegében szembe.Aztán egy ponton beért az erdőbe úgy tűnt elbúcsúzhatunk az egyik csóri horogtól.De aztán enyhe ereszkedésbe kezdtünk és újra leértünk a völgybe!Mikor először lejöttünk két irányba is ment az út,valószínű most oda értünk le amerre akkor nem mentünk.Jól járható volt végig az út a jelzések is teljesen jól fel voltak festve.Egy almát befalatozni megálltunk majd haladtunk az itt is kellemesen zöld völgyben amely itt már jóval szélesebb volt mint a másik irányba.Északnak mentünk amúgy,ám egyszer az út jobbra-kelet- felé fordult és sunyi módon kezdett emelkedni.Itt jutottunk ki a fantasztikus Szenes-horogból.
A gerincről a horog déli betőrése
Szent kép a völgyben
Itt már jóval szélesebb a Szenes-horog
Egy hatalmas fensíkszerű prérire értünk,árvalányhajas rész volt.A jelzések és az út a prérin egy darabig nehezen voltak kivehetők,de aztán nem volt problémánk velük.Gyönyörű kilátások bontakoztak ki a végtelenre,mögöttünk a Baglyas csúcsa kisért,de folyamatosan távolodtunk tőle.Egy túristacsoportba botlottunk akik voltak vagy harmincan,de békésen csendesen falatozgattak az egyik prérin.Jól vezetett út vitt tovább előbb kelet,majd észak felé.Feltárult a távolban a Vértes a Csókakői várral,kelet felé meg a Velencei-hegység a Meleg-heggyel.Gyönyörű táj volt és kezdett egyre inkább ismerősnek tűnni.Vajon erre jöhettünk Gergővel 2018 októberében a Baglyas-hegyi túránkon?Nem tudtam biztosra,de nagyon affelé hajlottam.
A prérin,mögötünk a Baglyas
Újra alig észrevehetően újra keletnek fordultunk és ott volt előttünk a Száraz-horog a gyönyörű dolomitköves hegyoldalaival.Nagyon-nagyon ismerős volt...Ismét levezetett az út a horogba (völgybe),de sokkal szelídebben mint a Szenes-horognál.Könnyedén leértünk.A völgy szélesebb volt mint a Szenes-horog,viszont a hegyoldalakra lentről nem láttunk fel,a zöldelő erdő akadályozta a kilátást.Pár száz méter után futottunk bele a piros jelzésbe.A zöld itt véget ért,a piros meg kétfelé ment.Az egyik ága ment tovább a völgyön,a másik a hegyoldalon indult felfelé.A hegyoldal azon oldalán amelyiken le is jöttünk.Ám attól vagy 800 méterrel erébb.Erre mentünk mi is.Felérve aa hegyoldalon minden eddiginél gyönyörűbb rálátásunk volt a Száraz-horog hegyeire.
Feltűnik a Száraz-horog
Lenn a völgyben
Távozóban
Az út egy újabb fensíkon haladt kanyarogva immár Csór felé vissza.Szép mezők fenyvesek mellett haladtunk,majd újfent beértünk a fenyvesek közé is.Végül pedig elértük azt a zöld jelzést amelyről jöttünk.A pontot ahol elágazott a zöld és a piros.A zöldön folytattuk tovább,majd jelzetlen de a faluba visszavezető útra tértünk rá.A zöld visszament a Toriihoz amely ugye nem volt most ott,így feleslegesnek éreztük oda visszamenni.A jelzetlen út meg könnyedén visszavezetett Csórra.Elértük azt a pontot ahol reggel kezdtünk.A kör bezárult,de a napnak még nem volt vége.
Lefelé Csórra
A katolikus templom Csóron
Ugye meccsre (is) jöttünk,de a meccsig még volt két és félóránk.Mivel előzőleg felmértük a falu lehetőségeit így úgy döntöttünk megebédelünk valahol is.Könnyen meg is találtuk az egyik helyet ahol enni tudtunk.Nem volt senki,de nyitva volt,így aztán a teraszon vígan és nyugisan megtudtunk kajálni.Kávéztunk is,fagyiztunk is.Jó sokáig bent ültünk a meccsig még 40 percünk maradt a végén.
Ebéd
Kisétáltunk aztán a közeli pályára.Ott a falusi megyei meccs ellenére elég szépszámú nézősereg gyűlt össze.Persze találkoztunk vendégszurkolókkal is.A meccs kifejezetten jó volt és élvezetes.Vezettünk már kettő nullra,de a hazaiak találtak egy gólt,amivel izgalmassá tettek egy jó húsz percet,de aztán újabb két gól szerezve lehűtöttük a hazai reményeket.A végén ugyan bekaptunk egyet,de így is nyertünk négy-kettőre.Aztán az otthoniak érdeklődtek a meccs felöl telefonon meg messengeren,ezt letudva indultunk vissza.A buszig még 50 ercünk volt,így visszamentünk a vendéglőbe ahol ebédeltünk egy italra.Ezt követően mentünk a megállóhoz,onnan pedig fehérvári átszállássaé haza.
Zajlik a meccs
Jó kis nap volt gazdag programokkal.Hálás vagyok Manó barátomnak,hogy felhívta a figyelmünket a Csóri-horgokra.Számomra egy eddig ismeretlen,de gyönyörű tájat fedeztem fel,kivételes élményekkel gazdagítva a repertoárom.
Ez volt az év hetedik túrája.A csóri horgok köre 12 km volt,így tartunk idén összesítésben 98 kilométernél,ez pedig kerek 14 kilométeres átlagot jelent túránként.Benne van a pakliban,hogy visszatérünk még erre a tájegységre,hiszen van még két horog ami még felfedezésre vár!De persze mindez csak azután ha a Torii visszakerül a helyére!
Alig egy héttel a dombóvári kirándulás után,nemzeti ünnepünkön kezdőthetett a tavasz első igazi túrája.Még a téli terveinkben szerepelt a Maderspach kilátó felkeresése a kelet-Bakonyban.Azonban hírét vettük,hogy a kilátó télen zárva tart.Így a túrát tavaszra halasztottuk.Most mielőtt belevágtunk volna a túrába,igyekeztem megtudni,hogy kinyitott-e már az építmény és mivel úgy hírlett igen,így neki vághattunk végre ennek a túrának is.Nemzeti ünnep lévén a közlekedés ünnepnapi volt,így az 5.40-es busz helyett,csak a 6.20-al tudtunk elindulni Várpalotára,de így is megérkeztünk negyed kilencre.Úgy volt eredeti terv szerint,hogy hárman jövünk erre a túrára.Viki nagyon "kapaszkodott" ezért a túráért,de nem jött el,így szokás szerint Zolikával vágtunk neki a bulinak.Várpalotára érve,nem reméltük,de rögtön a buszállomás mellett tudtunk egy kellemes kávét inni és egy finom rétest enni.Ezután kezdődhetett is a túra.
A várpalotai busz pályaudvartól kezdtünk
Tervünk egy körtúra volt.Várpalotától a kopár hegyeken át az Inotai víztározóig szándékoztunk menni,majd ott vesz a túra egy majd 180 fokos fordulatot és távolodva a hegyektől a hadsereg gyakorló terén át vesszük az irányt a kilátó felé.A kilátótól pedig jövünk vissza Várpalotára.Aztán mivel hírét vettük,hogy a nemzeti ünnepen március 15-én Várpalotán a Trianon múzeum látogatása ingyenes,így ezt semmiképpen nem akartuk kihagyni.Úgy terveztük túra után bemegyünk a múzeumba,mivel régi vágyam már megnézni...A túra útvonala amúgy az Inotai víztározóig megegyezett azzal a túrával amit Gergővel tettünk meg 2018 októberében.Akkor ugye Iszkaszentgyörgyig mentünk örök túratársammal.Most legalább újra úgy érezhettem,hogy a víztározóig szó szerint a nyomában járok!Kértem is magamban ha velünk van adjon valami jelet odaátról.Végül is a jelzés megjött,de már a túra vége felé.De erről majd később.
Kiérve a városból a távolban már fel is tűnt az első kopár hegy!
Mivel kelet felé indultunk és a város keleti szélén voltunk,a belvárost most nem érintettük,viszont visszafelé majd arra jövünk.Hamar ki is értünk a városból a zöld jelzésen,egy darabig ugyan betonúton kellett mennünk,de nem sokáig.Hamar fel is tűnt az első kopár hegy.Letérve a normális turistaútakra már indult is hegyre fel a turistaút.Erre mentünk akkor rég Gergővel is...Már a hegy felénél feltűnt a távolban mai célunk a Maderspach kilátó északi irányban.Így légvonalban olyan öt kilométeres távolságnak tűnt a dolog,de természetes mi egy körtúrán voltunk amely ennek az 5 km-nek a háromszorosa.A kilátó aztán végigkisérte a túránkat,mert szinte az egész túra folyamán lehetett látni.De nem csak őt.Hanem a szép emlékű Baglyas-hegyet is,amelyet a csúcsra érve láttunk meg először.Az első kopár hegy tetejéről már fantasztikus volt a kilátás,teljes körpanorámánk volt.Látni lehetett Várpalotát,Pétfürdőt,Inotát,a Baglyas-hegyet,a Bakony vonulatát az Öreg Futónéval és persze a kilátót is.Másodszor voltam itt,de így is rabul ejtett a látvány.
A csúcson,mögöttem a város
A kilátó a távolban,rázumolva
Továbbmenve ereszkedés következett le a hegyről.A második kopár hegy lábához érve az út nem a hegyre vitt fel,hanem elvitt ahhoz a földalatti bunkerhez amit még Gergővel fedeztünk fel.Akkor nem mentünk be,nem tűnt valami bizalom gerjesztőnem...most viszont leszartam mindent és bementem.A másik telefonom lámpájával tudtam vílágitani,Zolika követett.Jó hetven métert tudtunk bemenni a bunkerbe,ott a járat elkanyarodott és nem láttuk tisztán,de úgy tűnt beomlott törmelék állja az utunkat tovább.Így visszafordultunk.Képet nem tudtunk benn csinálni,de a filmben látható lesz majd ahogy bementünk.A bunker után a második hegy északi lábánál haladt az út.150 méter után értünk ahhoz az aknához amely ferdén vezetett le ebbe a bunkerba.Ezt is láttuk akkor rég Gergővel.Lemenni itt nem lehetett,mert nem lehetett volna feljönni,annyira ferde volt és csúszos.De itt megálltunk a betontömbre leülve megkajáltunk.Vajon mi lehet ez a bunker a hegy alatt és mi volt a rendeltetése?
A bunker
Zolika az aknánál
A második és a harmadik kopár hegy szinte egybe nőtt,egy vályat volt a kettő között,itt ment fel a turistaút.Felérve a harmadik hegyre a látvány még szebb volt mint eddig,de nagyjából ugyanazt láttuk mint az első hegyen.Annyi volt a különbség,hogy elértük az Inotai-völgyet,ott volt lenn az Inotai víztározó.Rendkivüli szépségű hely volt!A völgy a víztározó a hegyek arébb a Baglyas,amarra a város és a kilátó...hát volt fotótéma!Jó félórát el is voltunk itt ahogy akkor rég Gergővel is...majd az inotai Szent István templom mögött ereszkedett le szerpentínszerűen az út a völgybe.Leérve búcsút vettünk a zöld jelzéstől és az azonos útvonaltól ami ugyanúgy ment eddig mint azon a régi túránkon..Mi pedig ráálltunk itt a piros jelzésre,persze tudtuk,hogy csak 400 métert kell mennünk rajta.Utána jelzetlen útjaink lesznek.De előtte még megnéztük a víztározót is.
A legszebb látvány ezen a túrán
Mögöttem Inota,mellettem a völgy
A víztározó
A víztározó nyugati oldalán haladt az út,majd kiért egy gazdaság mellett valószínűleg arra a bizonyos gyakorlótérre ahol egykor a Varsói szerződés katonái is hadgyakorlozhattak.Itt elbúcsúztunk a piros jelzéstől is,az ment Várpalota felé.Ezen a túrán még érintjük,de most egyenlőre letértünk a jelzetlen útra.Ez egy hatalmas farm mellett haladt el,ahol óriási területen éltek az állatok.Visszanézve csodás látvány tárult elénk a magunk mögött hagyott hegyekre.Egy fenyvesbe értünk ahol túránk során először tűnt el szemünk elöl a Maderspach kilátó.Nem sokára azonban elértük a Várpalota-Tés országutat,innen újra látható volt a már egyre közelebbi kilátó.Az utunk,az országút előtt fordult északnak a kilátó felé.Kis kapaszkodás következett,majd egy jobbra tartó letérés,majd újra felfelé és már szinte ott is voltunk a kilátónál.
Visszanézve a csodás hegyekre
Mindjárt ott vagyunk!
Végül is odaértünk.A kilátó valóban olyan jól nézett ki mint a képeken.Mielőtt azonban felmentünk volna,a kilátó melletti padoknál tartottunk egy uzsonna szünetet.Rendkivül kellemes hely volt már innen a padoktól belehetett látni az egész környéket.A kaja után pedig felmentünk a kilátóba.Ami aztán számomra egy kicsit csalódás volt.Jó,hírét vettük,hogy vandálok megrongálták (ezért is volt zárva),ezt a földszinten érezni is lehetett.Az első emelet rendben volt a második rosszabb állapotban volt mint az első emelet,de jobban mint a földszint...A második emelet volt a kilátószint ahova vasszerkezetű csigalépcső vitt fel.Odafenn zárt tér volt,de mind a négy égtáj felé volt egy-egy ablak.Kettőn nem volt semmi,míg a másik kettön plexi volt amit nem lehetett kinyitni.Így nyugatra és északra ez kicsit gyengítete a kilátási élményt.Kelet és dél felé szabadon lehetett kitekinteni.Teljes körpanorámánk volt és jó 15 km-es körben szinte minden látható volt.
Elérve a kilátót!
A kilátószint
A kilátás egy szelete
Jó félórát voltunk odafenn,aztán láttuk,hogy jönnek mások is,így lejöttünk.A kilátóról majd részletesen írok a kedvenc kilátóink sorozatomban rövidesen!Szóval az összkép nem volt olyan rossz,de egy kicsivel többet vártam a kilátótól.Mindegy,egy újabb kilátó a gyűjteményben!Megkezdtük az ereszkedést az országútig ugyanarra mint amerre jöttünk.Majd rákellett térnünk az országútra,ezen jó ötszáz métert haladtunk míg elértük azt a piros jelzést amitől a víztározó után vettünk búcsút-Erre tértünk le,mert ez vezetett be Várpalotára.Itt jöttek a jelzések Gergőtől.Jó pár pillangó táncolt előttünk métereken át.Majd a filmben ez is látható lesz.Végül aztán elég hamar beértünk Várpalotára.A kilátótól nem volt egy órahossza sem!A város eddig ismeretlen,de szép részein vezetett be a jelzés a központba a Thury várig.
Visszaérve Várpalotára
A várnál elég sokan mozogtak,mi viszont beültünk a szemközti vendéglőbe egy sörre.Délután egy óra volt,így rendkivül hamar lezavartuk a túrát amely nem volt különösebben megerőltető.Pihentünk benn félórát a sörrel,majd elindultunk a közeli Trianon múzeumhoz.Minden különösebb gond nélkül bejutottunk.Azonban odabenn nem engedélyezték sem a fényképezést,sem a videózást.Nagy kár.A múzeum rendkivüli volt és óriási élmény volt végigjárni a földöntúli színvonalú kiállítást!Egy pontosabban két kép mégis készült méghozzá Gróf Apponyi Alberttel!Ezt egy különleges technika segítségével tudták megcsinálni,a lényege az volt,hogy mellénk varázsolták a grófot! A képeket aztán elküldték a megadott e-mail címemre.Ám a két kép közül csak az egyik érkezett meg és pont a rosszabbik amelynél még nem igazán tudtam beállni a fotózáshoz.Pedig a másik tök jó lett.Mindegy ez az egy van ezt megmutatom.
A Thury vár előtti tér
A Trianon múzeum Várpalotán
A technika feltámasztotta a kedvünkért és egy közös fotóért Gróf Apponyi Albertet!
Szóval a múzeum egészen fantasztikus volt.Én még ehhez fogható kiállításon nem voltam.Hatalmas élmény volt és a trianoni téma "szerelmeseinek" szívbemarkoló is!Bent voltunk több mint egy órát.Ezt követően más nem maradt mint visszasétálni a buszállomásra a gyönyörű Várpalota legszebb részein keresztül.Végül is odaértünk,a hazaút sem okozott különösebb problémát.Este hétre itthon is voltunk!Nagyon jó túra volt,alighanem az év eddigi legjobb túrája.Rendkivül sok látnivalóval és érdekességgel,nem különösebben nehéz tereppel és a végén a fantasztikus múzeummal.Soha rosszabbat!
Várpalota gyönyörű!
Ez volt a tavasz első túrája.A Mónival való múlt heti dombóvári kirándulás nem nevezhető túrának.És ez volt az év ötödik túrája így.Most pedig mentünk 15 kilométert.Így az idei összesítésben tartunk 94,6 kilométernél.Ez pedig túránkénti 18,92 km-es átlagot jelent.Folytatjuk!
.jpg)
.jpg)
