Még Manó barátunk hívta fel a figyelmünket a csóri horgokra.Bevallom korábban még a létezéséről sem tudtam,pedig...feltehetőleg jártunk egy részénél Gergővel a 2018-as Baglyas-hegyi túrán,valószinűleg a Száraz horog egy részén mehettünk.Na szóval amit Manó mesélt a helyről az felkeltette érdeklődésemet és elkezdtem szervezni ide egy túrát,mert szimpatikusnak tűnt a dolog.Mindez idén januárban történt.Kapóra jött,hogy csapatunk a sorsolás szerint majd áprilisban játszik itt bajnoki mérkőzést.Így aztán ahogy a múltban is előfordult már,most is összehozhattunk egy kettő az egyben túrát.Azaz egy meccstúrát,egy normál túrával kombinálva.Így is lett.Április második vasárnapján került sor a mérkőzésre.Mi meg már reggel Csórra érkeztünk Zolikával,hogy tegyünk egy 12km-es kört a horgoknál,majd megnézzük a meccset.
A református templom Csóron
A túrát a református templomnál lévő buszmegállótól kezdtük.Úgy terveztük felmegyünk a zöldön a közeli hegyre ahol a Japán kapu van a Torii.Majd a zöldön megyünk a Szenes-horoghoz és a Száraz-horoghoz is.Majd ott térünk rá a piros jelzésre amely majd visszahoz a zöldre,illetve a faluba vezető jelzetlen útra.A zölden indulva az száz méter múlva már fel is kanyarodott a hegyre fel.A nem túl magas hegy megmászása nem jelentett problémát.Ám kellemetlen meglepetés fogadott felérve.A Torii nem volt sehol,csak a hűlt helye.A fa talapzat ahol állt.Hát hová a bűbánatba tűnt el?Direkt ezért (is) jöttünk,nem véletlen osztottam meg róla egy blog bejegyzést is.Hogy-hogy nincs sehol?Néhány ott tébláboló helyiektől kérdeztük meg végül is.Mondták,hogy a Japán kaput csak felújítani vitték el és majd vissza fog kerülni a helyére....Nem igazán tudom mi felújítani való van egy ilyen egyszerű szerkezeten,de jó legyen.Mondjuk ez minket nem vigasztalt.A kaput látni jöttünk és az nem volt itt.
Fel a hegyre
Itt állna a Torii...
Mögöttem Csór és a Sárrét
Legalább a kilátás fenetikus volt.Csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő Csórra,azon túl a Sárrétre.Valamint nyugat felé jól látszódott Inota,Várpalota,de még Pétfürdő is.A hegyeket is láttuk,Várpalotán túl kivehető volt az Öreg Futóné csúcsa,itt Csóron túl a kisebb hegyeken túl meg a Baglyas-hegy csúcsa tűnt fel a láthatáron.Szép hely volt!Szerencsére volt itt pad,asztal,így jó hely volt megreggelizni.Igazán kellemes környezetben volt szerencsénk enni.Kelet felé még enyhén magasodott a részben kopár,részben fenyvesekkel tarkitott hegy.Reggeli után indultunk be a fenyvesek közé.Enyhén emelkedett a zöld jelzés majd északnak fordult és már szinten ment tovább.
Zolika megpihen a reggeli után...
A kopár és fenyves hegyoldal
A szemközti hegyoldalon kapaszkodott tovább a zöld,majd egy kis időre együtt ment a pirossal,amelytől aztán könnyed búcsút is vett.Több helyről is remek kilátásaink voltak a mögöttünk elterülő tájra.Majd kiértünk a fenyvesek varázsából és beléptünk egy bozontos erdőbe.Itt kanyargott az út.Sok kidőlt fa zavarta a haladásunkat.Aztán kiértünk a gerinc másik oldalára és feltárult alattunk maga a Szenes-horog és Várpalota irányában felbukkanó fenséges táj.Briliáns szépségű helyen voltunk újfent!Alattunk a vígan zöldellő,dolomit sziklás hegyoldalakkal pompázott a Szenes-horogra keresztelt csodás völgy.Jó darabon a gerincen a völgy felett haladtunk,végig kisért a pompás kilátás.Voltak helyek ahonnan a Baglyas csúcsa is látszodott.
Alattunk a Szenes-horog és a láthatár
Szenes-horog a dolomitkövekkel
Kellett menni vagy fél kilométert a gerincen mikor megtaláltuk,hogy hol vezet le a zöld jelzés.Meredek csúszos út vitt le,de az új nyári túracipőm jól vizsgázott.Megfelelő tapadással könnyedén lejöttem,Zolika sem maradt le.Lenn a völgyben csodaszép zöld világ fogadott.Meglehetősen szűk volt a Szenes-horog egy út vitt benne,maga a zöld jelzés.A friss zöldülő természet pedig meseszép volt.Csak itt-ott szélesedett a völgy,de csak azért,hogy aztán ismét össze szűköljön.Pont szembe mentünk azzal az iránnyal amerről a gerincen jöttünk.Úgy tűnt kifelé tartunk a hegységből,de aztán az út jobbra fordult és megkezdte a kapaszkodását a másik oldali gerincre fel.Kemény emelkedő következett,de most valahogy jól ment a dolog így könnyedén felmentünk a helyenként sziklás,köves,kalandos úton.Útközben itt is felsejlettek a csodás kilátások.
A szűk völgyben
Kapaszkodunk a gerincre
Felérve szintén a gerinc szélén haladt az út az eredeti irányba,tehát a völgyi úttal lényegében szembe.Aztán egy ponton beért az erdőbe úgy tűnt elbúcsúzhatunk az egyik csóri horogtól.De aztán enyhe ereszkedésbe kezdtünk és újra leértünk a völgybe!Mikor először lejöttünk két irányba is ment az út,valószínű most oda értünk le amerre akkor nem mentünk.Jól járható volt végig az út a jelzések is teljesen jól fel voltak festve.Egy almát befalatozni megálltunk majd haladtunk az itt is kellemesen zöld völgyben amely itt már jóval szélesebb volt mint a másik irányba.Északnak mentünk amúgy,ám egyszer az út jobbra-kelet- felé fordult és sunyi módon kezdett emelkedni.Itt jutottunk ki a fantasztikus Szenes-horogból.
A gerincről a horog déli betőrése
Szent kép a völgyben
Itt már jóval szélesebb a Szenes-horog
Egy hatalmas fensíkszerű prérire értünk,árvalányhajas rész volt.A jelzések és az út a prérin egy darabig nehezen voltak kivehetők,de aztán nem volt problémánk velük.Gyönyörű kilátások bontakoztak ki a végtelenre,mögöttünk a Baglyas csúcsa kisért,de folyamatosan távolodtunk tőle.Egy túristacsoportba botlottunk akik voltak vagy harmincan,de békésen csendesen falatozgattak az egyik prérin.Jól vezetett út vitt tovább előbb kelet,majd észak felé.Feltárult a távolban a Vértes a Csókakői várral,kelet felé meg a Velencei-hegység a Meleg-heggyel.Gyönyörű táj volt és kezdett egyre inkább ismerősnek tűnni.Vajon erre jöhettünk Gergővel 2018 októberében a Baglyas-hegyi túránkon?Nem tudtam biztosra,de nagyon affelé hajlottam.
A prérin,mögötünk a Baglyas
Újra alig észrevehetően újra keletnek fordultunk és ott volt előttünk a Száraz-horog a gyönyörű dolomitköves hegyoldalaival.Nagyon-nagyon ismerős volt...Ismét levezetett az út a horogba (völgybe),de sokkal szelídebben mint a Szenes-horognál.Könnyedén leértünk.A völgy szélesebb volt mint a Szenes-horog,viszont a hegyoldalakra lentről nem láttunk fel,a zöldelő erdő akadályozta a kilátást.Pár száz méter után futottunk bele a piros jelzésbe.A zöld itt véget ért,a piros meg kétfelé ment.Az egyik ága ment tovább a völgyön,a másik a hegyoldalon indult felfelé.A hegyoldal azon oldalán amelyiken le is jöttünk.Ám attól vagy 800 méterrel erébb.Erre mentünk mi is.Felérve aa hegyoldalon minden eddiginél gyönyörűbb rálátásunk volt a Száraz-horog hegyeire.
Feltűnik a Száraz-horog
Lenn a völgyben
Távozóban
Az út egy újabb fensíkon haladt kanyarogva immár Csór felé vissza.Szép mezők fenyvesek mellett haladtunk,majd újfent beértünk a fenyvesek közé is.Végül pedig elértük azt a zöld jelzést amelyről jöttünk.A pontot ahol elágazott a zöld és a piros.A zöldön folytattuk tovább,majd jelzetlen de a faluba visszavezető útra tértünk rá.A zöld visszament a Toriihoz amely ugye nem volt most ott,így feleslegesnek éreztük oda visszamenni.A jelzetlen út meg könnyedén visszavezetett Csórra.Elértük azt a pontot ahol reggel kezdtünk.A kör bezárult,de a napnak még nem volt vége.
Lefelé Csórra
A katolikus templom Csóron
Ugye meccsre (is) jöttünk,de a meccsig még volt két és félóránk.Mivel előzőleg felmértük a falu lehetőségeit így úgy döntöttünk megebédelünk valahol is.Könnyen meg is találtuk az egyik helyet ahol enni tudtunk.Nem volt senki,de nyitva volt,így aztán a teraszon vígan és nyugisan megtudtunk kajálni.Kávéztunk is,fagyiztunk is.Jó sokáig bent ültünk a meccsig még 40 percünk maradt a végén.
Ebéd
Kisétáltunk aztán a közeli pályára.Ott a falusi megyei meccs ellenére elég szépszámú nézősereg gyűlt össze.Persze találkoztunk vendégszurkolókkal is.A meccs kifejezetten jó volt és élvezetes.Vezettünk már kettő nullra,de a hazaiak találtak egy gólt,amivel izgalmassá tettek egy jó húsz percet,de aztán újabb két gól szerezve lehűtöttük a hazai reményeket.A végén ugyan bekaptunk egyet,de így is nyertünk négy-kettőre.Aztán az otthoniak érdeklődtek a meccs felöl telefonon meg messengeren,ezt letudva indultunk vissza.A buszig még 50 ercünk volt,így visszamentünk a vendéglőbe ahol ebédeltünk egy italra.Ezt követően mentünk a megállóhoz,onnan pedig fehérvári átszállássaé haza.
Zajlik a meccs
Jó kis nap volt gazdag programokkal.Hálás vagyok Manó barátomnak,hogy felhívta a figyelmünket a Csóri-horgokra.Számomra egy eddig ismeretlen,de gyönyörű tájat fedeztem fel,kivételes élményekkel gazdagítva a repertoárom.
Ez volt az év hetedik túrája.A csóri horgok köre 12 km volt,így tartunk idén összesítésben 98 kilométernél,ez pedig kerek 14 kilométeres átlagot jelent túránként.Benne van a pakliban,hogy visszatérünk még erre a tájegységre,hiszen van még két horog ami még felfedezésre vár!De persze mindez csak azután ha a Torii visszakerül a helyére!
Egy kevésbé ismert,de klassz helyre hívta fel Manó barátom a figyelmemet a minap,amelynek úgy éreztem érdemes utánanéznem.Ezt meg is tettem,ez a bejegyzés pedig arról szól,hogy mire jutottam.Annyit még hozzátennék,hogy emlékeimben kutatva elképzelhető,hogy a területnek egyes részeit érintettük Gergővel 2018 októberében amikor is Várpalotáról túráztunk a Baglyas-hegy érintésével Iszkaszentgyörgyig,csak akkor még nem tudtuk,hogy a helyet Csóri horognak vagy horgoknak hívják.Kutatva a témában nem tartok elképzelhetetlennek egy ide vezető túrát a közeljövőben,hiszen akár összeköthetnénk a kellemest a hasznossal,hiszen a focicsapatunk tavasszal majd éppen Csóron fogja játszani egyik bajnoki mérkőzését,így akár összeköthetnénk a túrát egy meccstúrával is,ez így már egész jó program lehetne.Hát ez majd szervezés kérdése,de ha ekkor nem is jön össze,a helyszín könnyű elérhetősége itthonról lehetővé teszi,hogy az év bármelyik napján könnyen elérhessük azt.Eleve itt van a megyében.
Nem sok mindent tudok még a helyről,annyi,hogy van itt valahol egy japán kapu is a Kilátó-hegyen
A Keleti-Bakony kevéssé ismert, de rendkívül látványos vidéke a Székesfehérvár és Várpalota közti Csór község feletti, dolomitsziklás domboldalak, árvalányhajas fennsíkok és az azokat tagoló száraz szurdokvölgyek alkotta tájegység. A falut keretező szőlőhegyektől, a Belátótól és a Baglyastól északra a Bakony délkeleti nyúlványainak dolomitsziklás domboldalai, fennsíkjai és az azokat tagoló, vidékünkön horognak nevezett mély völgyek különleges földtani képződményeket, növénytársulásokat, állatvilágot rejtenek. A Szenes nevében a szénégetés hagyományát őrizte meg; kedvelt kirándulóhely a falu közelében. A területet borító karsztbokorerdő jellegzetes fafajtája, a virágos kőris áprilistól júniusig fehérbe burkolja a hegyoldalakat, de évszaktól függően pompázik más-más köntösben a fásszárú cserszömörce is. A kopár domboldalakat a közhiedelemmel ellentétben gazdag és sajátos növényvilág lakja, de a táj állatvilága is tipikus.
Jól jelzett turistautak kanyarognak az itt horgoknak nevezett völgyek alján, peremén, a szavannákat idéző füves fennsíkokon. A faluból kiindulva rövid, változatos, kilátásban gazdag körtúrán fedezzük fel a Bakony délkeleti nyúlványának legszebb pontjait.
Japán kapu Csór felett
A környék legmagasabb pontját 275 méternek írják le és adtak egy túraleírást is,amit én ide beillesztek,így tudom,hogy ez itt lesz és nem kell majd külön keresgélnek ha szervezem majd a túrát.Amúgy a táv elenyészőnek tűnik a maga 11,42 km-vel.Így bőven beleférhet majd a meccs is a túra után mégha relatíve korán is kezdődik majd.De ez majd a jövő zenéje.Lássuk a túraleírást tehát:
Csór község központjából a zöld jelen indulunk a jobb oldalt magasló Kilátó-hegy alá. A fehér dolomitsziklákkal pettyezett, kopár domb tetején egy japán torii kapu áll.Zöld jelzésű ösvényünk a ritkásan álló cserjék és a sziklák közt vezet fel a kapuhoz, ahonnan remek panoráma nyílik a falura, a környező dombokra. A kaputól irányt tartva megyünk tovább a füves fennsíkon, a fenyőfák közt. A ritkás erdőben kissé balra forduló utunk leér egy útkereszteződéshez. A zöld jelzések a jobb oldali Y alakú elágazás bal oldali ágán vezetnek tovább, majd a másik ágon fogunk visszajönni. Pár méter után jobbról csatlakozik hozzánk a piros jelzés is.
Vannak helyek amik engem hívogatnak,ez is egy ilyen hely!
Kényelmes, széles, köves szekérutunk szintet tartva vág át a tágas, füves, alacsony fenyőkkel ritkásan benőtt fennsíkon. Mielőtt beérnénk az erdő fái közé, a zöld jelzésű útra kanyarodunk, mely balra tér le a piros jelzésű útról. Bájos tisztásokkal tarkított, hangulatos fenyőligetek közt kanyarog jól jelzett turistautunk. Tíz perc sétával érünk ki a Szenes-horog szurdokvölgyének déli peremére, ahonnan csodás kilátás nyílik a karsztbokorerdővel sűrűn benőtt völgyre és a sziklás domboldalra.
A zöld jelzésű ösvény innen élesen jobbra fordulva fut végig a Szenes-horog felső szélén, végig pompás kilátást nyújtva a szurdokvölgyre. Néhány helyen zöld3 jelek vezetnek ki a völgy peremén lévő sziklás kilátóhelyekre. Utunk követi a horog vonalát, vagy a füves szélén, vagy kissé beljebb a ritkás fenyőerdőben vezet. Kissé eltávolodva a peremtől, egy tisztásnál széles kocsiúthoz érünk, nagy tábla figyelmeztet, hogy katonai területen járunk, belépés csak engedéllyel!
Nem megyünk rá a „katonai” útra, a táblától kissé balra folytatódik a turistaút, a zöld jelzések mellé megkapjuk a jobbról érkező piros jelzéseket is. Kissé távolabb, balra kanyarodó, lejtős ösvényen ereszkedünk a Szenes-horog aljára. Leérve, a piros jelzés jobbra megy, mi balra fordulunk, továbbra is a zöld jelzésen maradva. Jó tíz perc séta következik a száraz völgy aljában futó, avarszőnyeggel borított, nyáron kellemesen árnyas ösvényen.
Még ismeretlen,de lehetséges,hogy jártunk a környéken Gergővel 2018 őszén
Figyeljük a jelzéseket, mert egyszer csak hirtelen, élesen jobbra felvezetnek a zöld jelzések egy meredek hátra, mely kissé feljebb nagy sziklákba megy át, felmászunk a fehéren ragyogó dolomitsziklák tetejére, és most a Szenes-horog nyugati oldaláról is megszemléljük a káprázatosan szép tájat. Továbbmegyünk a sziklás hegyoldal tetején, utunk végigvezet a horog nyugati peremén, ugyancsak szép kilátást nyújtva a völgyre.
Utunk végül levezet a Szenes-horog aljába, ahol ismét találkozunk az aljában futó piros jelzésű úttal, keresztezzük ezt az ösvényt, egyenesen megyünk tovább a zöld jelzéseket követve. Jó darabig még a Szenes-horog avaros talpán gyalogolunk, pár perc múlva kiérünk az erdőből és jelzett utunk élesen jobbra fordulva ér fel a füves fennsíkra. Megközelítünk egy nyílegyenes, széles kocsiutat, de nem megyünk rá, a jelzések jobbra tartva bevisznek az erdőbe, aztán kibukkanunk egy gyönyörű, szavannaszerű részen. Magasan a Szenes-horog felett járunk, szépen belátunk a völgybe a szavannás plató széléről.
Lehet mégis ismerös?A fene tudja már...
Fák híján, jelzéseket nem nagyon látunk, orientálódjunk balra, távolodva a völgy peremétől, és pár perc alatt visszaérünk a már látott széles, murvás, „katonai” útra, melyen jobbra fordulva megyünk tovább pár lépést. Balra ágazik le egy köves út, amit követünk, a zöld jelzések most már jól láthatók innen. Keletnek forduló utunk átvág a Szenes- és a Száraz-horog közt elterülő szavannaszerű fennsíkon. A köves út lassan északnak fordul, párhuzamosan a jól látható Száraz-horog sziklás bemélyedésével.
Pár perc múlva egy, az úton lévő sziklára festett zöld nyíl jelzi, hogy jobbra tér le a kocsiútról a jelzett ösvény a Száraz-horog felé. Az alig látható csapás kivezet a fennsík szélére, majd meredeken eltűnik a völgy fiatal fái között. Az odavezető úton néhány kis fán láthatunk jelzéseket. Leérünk a Száraz-horog meglepően széles völgyébe, ahol jobbra fordulva megyünk tovább a sűrű avarban vezető völgyi ösvényen. Közel egy kilométert sétálunk az árnyas völgy alján, mikor találkozunk a piros jelzéssel, itt a zöld jelzésű út véget ér, a piros egyenesen megy tovább a völgyben, mi azonban itt élesen jobbra fordulunk, a horogból kivezető piros jelzésű ösvényre.
Ide elkell jönni!
Felkapaszkodunk a szurdokvölgy füves szélére, majd balra fordulunk a széles kocsiútra. Kényelmes, jól követhető utunkról pompás kilátás nyílik a Száraz-horog impozáns, sziklás oldalfalára. Később az út jobbra tartva eltávolodik a völgy szélétől, majd egy erdősávok határolta téglalap alakú nagy rét szélére érünk. Itt eltűnnek a jelzések, az úton egyenesen megyünk a túloldali erdősávig, ott jobbra derékszögben elkanyarodunk, majd az erdősáv mellett haladó földúton, a téglalap túlsó szögénél újra találkozunk a jelzésekkel.
Az erdő után újabb tágas, füves fennsíkra érünk, találkozunk egy keresztben futó, széles, köves, kocsiúttal, balra fordulunk rajta, és pár perc alatt leérünk a már ismert útkereszteződéshez, a zöld jelzésű úthoz. Egyenesen lefelé megyünk tovább a murvás, jelzetlen úton, mely rövidesen beér a falu házai közé, a Kilátó-hegy tövébe. A Fő utcán érünk vissza kiindulási pontunkra.
Egy kedves videós "kollegának" Medvetalpnak van innen videója.Ime:
Bízom benne,hogy idén még én is szolgálhatok innen filmmel.A túraleírást és az ismertetőt köszönöm,illik leírnom a forrást.Ezt megteszem.A fentebbi ismertetőt és leírást tehát én ezen az oldalon talátam meg.Hasznát fogom venni!
A túra pedig ugye nem szerepelhetett még az éves tervben,hiszen tudatlan fejjel nem ismertem,pedig itt van a hely a megyében.Most akkor bekerül a bakancslistába egy előzetes vázlat alapján akkor tavaszra,arra a napra mikor majd Csóron megrendezik a Csór-Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Ennek időpontja most még nem ismert a szövetség még nem tette közzé,feltehetőleg március vége - április eleje felé várható a mérkőzés lebonyolítása.Ha mégsem ekkor jönnénk akkor valamikor az év folyamán,hiszen ez mint mondtam mindenkori túrának jó!
