Még Manó barátunk hívta fel a figyelmünket a csóri horgokra.Bevallom korábban még a létezéséről sem tudtam,pedig...feltehetőleg jártunk egy részénél Gergővel a 2018-as Baglyas-hegyi túrán,valószinűleg a Száraz horog egy részén mehettünk.Na szóval amit Manó mesélt a helyről az felkeltette érdeklődésemet és elkezdtem szervezni ide egy túrát,mert szimpatikusnak tűnt a dolog.Mindez idén januárban történt.Kapóra jött,hogy csapatunk a sorsolás szerint majd áprilisban játszik itt bajnoki mérkőzést.Így aztán ahogy a múltban is előfordult már,most is összehozhattunk egy kettő az egyben túrát.Azaz egy meccstúrát,egy normál túrával kombinálva.Így is lett.Április második vasárnapján került sor a mérkőzésre.Mi meg már reggel Csórra érkeztünk Zolikával,hogy tegyünk egy 12km-es kört a horgoknál,majd megnézzük a meccset.
A református templom Csóron
A túrát a református templomnál lévő buszmegállótól kezdtük.Úgy terveztük felmegyünk a zöldön a közeli hegyre ahol a Japán kapu van a Torii.Majd a zöldön megyünk a Szenes-horoghoz és a Száraz-horoghoz is.Majd ott térünk rá a piros jelzésre amely majd visszahoz a zöldre,illetve a faluba vezető jelzetlen útra.A zölden indulva az száz méter múlva már fel is kanyarodott a hegyre fel.A nem túl magas hegy megmászása nem jelentett problémát.Ám kellemetlen meglepetés fogadott felérve.A Torii nem volt sehol,csak a hűlt helye.A fa talapzat ahol állt.Hát hová a bűbánatba tűnt el?Direkt ezért (is) jöttünk,nem véletlen osztottam meg róla egy blog bejegyzést is.Hogy-hogy nincs sehol?Néhány ott tébláboló helyiektől kérdeztük meg végül is.Mondták,hogy a Japán kaput csak felújítani vitték el és majd vissza fog kerülni a helyére....Nem igazán tudom mi felújítani való van egy ilyen egyszerű szerkezeten,de jó legyen.Mondjuk ez minket nem vigasztalt.A kaput látni jöttünk és az nem volt itt.
Fel a hegyre
Itt állna a Torii...
Mögöttem Csór és a Sárrét
Legalább a kilátás fenetikus volt.Csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő Csórra,azon túl a Sárrétre.Valamint nyugat felé jól látszódott Inota,Várpalota,de még Pétfürdő is.A hegyeket is láttuk,Várpalotán túl kivehető volt az Öreg Futóné csúcsa,itt Csóron túl a kisebb hegyeken túl meg a Baglyas-hegy csúcsa tűnt fel a láthatáron.Szép hely volt!Szerencsére volt itt pad,asztal,így jó hely volt megreggelizni.Igazán kellemes környezetben volt szerencsénk enni.Kelet felé még enyhén magasodott a részben kopár,részben fenyvesekkel tarkitott hegy.Reggeli után indultunk be a fenyvesek közé.Enyhén emelkedett a zöld jelzés majd északnak fordult és már szinten ment tovább.
Zolika megpihen a reggeli után...
A kopár és fenyves hegyoldal
A szemközti hegyoldalon kapaszkodott tovább a zöld,majd egy kis időre együtt ment a pirossal,amelytől aztán könnyed búcsút is vett.Több helyről is remek kilátásaink voltak a mögöttünk elterülő tájra.Majd kiértünk a fenyvesek varázsából és beléptünk egy bozontos erdőbe.Itt kanyargott az út.Sok kidőlt fa zavarta a haladásunkat.Aztán kiértünk a gerinc másik oldalára és feltárult alattunk maga a Szenes-horog és Várpalota irányában felbukkanó fenséges táj.Briliáns szépségű helyen voltunk újfent!Alattunk a vígan zöldellő,dolomit sziklás hegyoldalakkal pompázott a Szenes-horogra keresztelt csodás völgy.Jó darabon a gerincen a völgy felett haladtunk,végig kisért a pompás kilátás.Voltak helyek ahonnan a Baglyas csúcsa is látszodott.
Alattunk a Szenes-horog és a láthatár
Szenes-horog a dolomitkövekkel
Kellett menni vagy fél kilométert a gerincen mikor megtaláltuk,hogy hol vezet le a zöld jelzés.Meredek csúszos út vitt le,de az új nyári túracipőm jól vizsgázott.Megfelelő tapadással könnyedén lejöttem,Zolika sem maradt le.Lenn a völgyben csodaszép zöld világ fogadott.Meglehetősen szűk volt a Szenes-horog egy út vitt benne,maga a zöld jelzés.A friss zöldülő természet pedig meseszép volt.Csak itt-ott szélesedett a völgy,de csak azért,hogy aztán ismét össze szűköljön.Pont szembe mentünk azzal az iránnyal amerről a gerincen jöttünk.Úgy tűnt kifelé tartunk a hegységből,de aztán az út jobbra fordult és megkezdte a kapaszkodását a másik oldali gerincre fel.Kemény emelkedő következett,de most valahogy jól ment a dolog így könnyedén felmentünk a helyenként sziklás,köves,kalandos úton.Útközben itt is felsejlettek a csodás kilátások.
A szűk völgyben
Kapaszkodunk a gerincre
Felérve szintén a gerinc szélén haladt az út az eredeti irányba,tehát a völgyi úttal lényegében szembe.Aztán egy ponton beért az erdőbe úgy tűnt elbúcsúzhatunk az egyik csóri horogtól.De aztán enyhe ereszkedésbe kezdtünk és újra leértünk a völgybe!Mikor először lejöttünk két irányba is ment az út,valószínű most oda értünk le amerre akkor nem mentünk.Jól járható volt végig az út a jelzések is teljesen jól fel voltak festve.Egy almát befalatozni megálltunk majd haladtunk az itt is kellemesen zöld völgyben amely itt már jóval szélesebb volt mint a másik irányba.Északnak mentünk amúgy,ám egyszer az út jobbra-kelet- felé fordult és sunyi módon kezdett emelkedni.Itt jutottunk ki a fantasztikus Szenes-horogból.
A gerincről a horog déli betőrése
Szent kép a völgyben
Itt már jóval szélesebb a Szenes-horog
Egy hatalmas fensíkszerű prérire értünk,árvalányhajas rész volt.A jelzések és az út a prérin egy darabig nehezen voltak kivehetők,de aztán nem volt problémánk velük.Gyönyörű kilátások bontakoztak ki a végtelenre,mögöttünk a Baglyas csúcsa kisért,de folyamatosan távolodtunk tőle.Egy túristacsoportba botlottunk akik voltak vagy harmincan,de békésen csendesen falatozgattak az egyik prérin.Jól vezetett út vitt tovább előbb kelet,majd észak felé.Feltárult a távolban a Vértes a Csókakői várral,kelet felé meg a Velencei-hegység a Meleg-heggyel.Gyönyörű táj volt és kezdett egyre inkább ismerősnek tűnni.Vajon erre jöhettünk Gergővel 2018 októberében a Baglyas-hegyi túránkon?Nem tudtam biztosra,de nagyon affelé hajlottam.
A prérin,mögötünk a Baglyas
Újra alig észrevehetően újra keletnek fordultunk és ott volt előttünk a Száraz-horog a gyönyörű dolomitköves hegyoldalaival.Nagyon-nagyon ismerős volt...Ismét levezetett az út a horogba (völgybe),de sokkal szelídebben mint a Szenes-horognál.Könnyedén leértünk.A völgy szélesebb volt mint a Szenes-horog,viszont a hegyoldalakra lentről nem láttunk fel,a zöldelő erdő akadályozta a kilátást.Pár száz méter után futottunk bele a piros jelzésbe.A zöld itt véget ért,a piros meg kétfelé ment.Az egyik ága ment tovább a völgyön,a másik a hegyoldalon indult felfelé.A hegyoldal azon oldalán amelyiken le is jöttünk.Ám attól vagy 800 méterrel erébb.Erre mentünk mi is.Felérve aa hegyoldalon minden eddiginél gyönyörűbb rálátásunk volt a Száraz-horog hegyeire.
Feltűnik a Száraz-horog
Lenn a völgyben
Távozóban
Az út egy újabb fensíkon haladt kanyarogva immár Csór felé vissza.Szép mezők fenyvesek mellett haladtunk,majd újfent beértünk a fenyvesek közé is.Végül pedig elértük azt a zöld jelzést amelyről jöttünk.A pontot ahol elágazott a zöld és a piros.A zöldön folytattuk tovább,majd jelzetlen de a faluba visszavezető útra tértünk rá.A zöld visszament a Toriihoz amely ugye nem volt most ott,így feleslegesnek éreztük oda visszamenni.A jelzetlen út meg könnyedén visszavezetett Csórra.Elértük azt a pontot ahol reggel kezdtünk.A kör bezárult,de a napnak még nem volt vége.
Lefelé Csórra
A katolikus templom Csóron
Ugye meccsre (is) jöttünk,de a meccsig még volt két és félóránk.Mivel előzőleg felmértük a falu lehetőségeit így úgy döntöttünk megebédelünk valahol is.Könnyen meg is találtuk az egyik helyet ahol enni tudtunk.Nem volt senki,de nyitva volt,így aztán a teraszon vígan és nyugisan megtudtunk kajálni.Kávéztunk is,fagyiztunk is.Jó sokáig bent ültünk a meccsig még 40 percünk maradt a végén.
Ebéd
Kisétáltunk aztán a közeli pályára.Ott a falusi megyei meccs ellenére elég szépszámú nézősereg gyűlt össze.Persze találkoztunk vendégszurkolókkal is.A meccs kifejezetten jó volt és élvezetes.Vezettünk már kettő nullra,de a hazaiak találtak egy gólt,amivel izgalmassá tettek egy jó húsz percet,de aztán újabb két gól szerezve lehűtöttük a hazai reményeket.A végén ugyan bekaptunk egyet,de így is nyertünk négy-kettőre.Aztán az otthoniak érdeklődtek a meccs felöl telefonon meg messengeren,ezt letudva indultunk vissza.A buszig még 50 ercünk volt,így visszamentünk a vendéglőbe ahol ebédeltünk egy italra.Ezt követően mentünk a megállóhoz,onnan pedig fehérvári átszállássaé haza.
Zajlik a meccs
Jó kis nap volt gazdag programokkal.Hálás vagyok Manó barátomnak,hogy felhívta a figyelmünket a Csóri-horgokra.Számomra egy eddig ismeretlen,de gyönyörű tájat fedeztem fel,kivételes élményekkel gazdagítva a repertoárom.
Ez volt az év hetedik túrája.A csóri horgok köre 12 km volt,így tartunk idén összesítésben 98 kilométernél,ez pedig kerek 14 kilométeres átlagot jelent túránként.Benne van a pakliban,hogy visszatérünk még erre a tájegységre,hiszen van még két horog ami még felfedezésre vár!De persze mindez csak azután ha a Torii visszakerül a helyére!
Következő túránk fog többek között ide vezetni,így próbáltam már a túra előtt utánajárni a soron következő kaland egyik fő látnivalójának!
A Keleti-Bakony Csór és Várpalota közötti délies, dolomitsziklás domboldalai és fennsíkjai a hegység központi részétől jelentős mértékben eltérő, ugyanakkor magával ragadó környezetet tárnak a szemlélődő elé. Ezt a páratlan bakonyi élményt legegyszerűbben a Székesfehérvártól északnyugatra található Csórról kiinduló zöld jelzésű turistaúton fedezhetjük fel, amely ösvény a település határában egy hazánkban ritkaságszámba menő szakrális építménnyel büszkélkedhet, rögtön az elején.
Csalogató látvány!
A japán sinto vallásban a torii kapu a földi és szakrális világ közötti átjárót szimbolizálja, kapcsolatot az emberek és az istenek, azaz a kamik világa között. A távol-keleti országban számtalan helyen látni ilyen kapukat, főként szentélyek bejáratánál, de nem ritkán önmagukban is állhatnak, ott ahol úgy vélik, természeti szellem lakozik (hegy, folyó, erdő stb.). Magyarországon is találkozhatunk ilyen építményekkel, ám Csór határában bárki szabadon megcsodálhatja ezt a számos formában létező, de alapvetően két hengeres oszlopon nyugvó hosszabb és egy rövidebb keresztgerendából álló kapufélét. A hagyományosan fából vagy kőből készülő kaput leginkább cinóberpirosra festik, de mostanában anyagában és színében is sok variációt használnak.
Lépj be!
A torii szó jelentése összetett, több elmélet is létezik a magyarázatára: egyes források szerint a régmúltban áldozati kakasokat tartottak rajta, s a szó jelentése is „madárülő”-t jelent. Egy másik hipotézis szerint a „tōri-iru” kifejezésből rövidült le, ami annyit jelent magyarul, hogy „haladj keresztül, lépj be”.
A csóri torii kapun keresztül mi is egy másik világba léphetünk át, legalábbis a Bakony egyéb térségeihez képest mindenképpen. Ezzel együtt felvetődik a kérdés: miért is áll itt ez a különös építmény?
A kaput Bodri Miklós és egy barátja állította egy kagami-ryú danvizsga feladat részeként. A Kagami-ryú egy fegyveres harcművészet, amely tiszteleg a japán szamuráj hagyományok és értékek előtt. A kagami tükröt, avagy példaképet jelent, a ryú pedig iskolát, ami együtt annyit tesz: a Tükör Iskolája. Célja az önismeret és a jellem fejlesztése. A harcművészeti egyesület a Csór önkormányzata által is támogatott torii tőszomszédságában szokta tartani az edzéseit.
A Torii és alatta Csór település
Miután szimbolikus és gyakorlati értelemben is átléptünk a kapun, már jó néhány méterrel a falu felett járunk, ahonnan egész Csórra és a Bakony délkeleti végeire is rálátunk. Az ösvény ritkás feketefenyvesben vezet tovább felfelé, majd a Kilátó-hegy nyergében egy széles erdészeti úton megy tovább a Keleti-, vagy más néven Palotai-Bakony jellegzetes szikla- és lejtőgyepeire. Prérire emlékeztető tájat fest előttünk a kitáguló tér, amelyben bal kéz felé a távolban megpillanthatjuk a Száraz-horog jellegzetes, dolomitsziklás szurdokvölgyét.
A horog tetején ligetes feketefenyvesben vezet az ösvény, már-már mediterrán hatást keltve, miközben nyugati irányban kopasz magaslatok húzódnak, köztük a magasnak tűnő, ámbár csupán 362 méteresre nőtt Baglyas-hegy dolomitröge. A Szenes-horogtól a panorámás magaslat csupán 3 km-re fekszik, amit a piros jelzéseket követve érhetünk el, tetejéről pedig a Bakony központi részére, illetve a Tési-fennsíkra láthatunk rá.
Szemben a szép emlékű Baglyas-hegy
A Szenes-horog bokor-, illetve szurdokerdejében meredeken bevezető ösvény a bakonyi táj egy újabb izgalmas tájrészletébe enged betekintést. A területet borító karsztbokorerdő jellegzetes fafajtája, a virágos kőris áprilistól júniusig fehérbe burkolja a hegyoldalakat, de évszaktól függően pompázik más-más köntösben a fásszárú cserszömörce is. A pompás árvalányhajakkal itt már nem találkozunk, azok legnagyobb egybefüggő mezőit egyébként a Száraz-horogtól keletre fekvő fennsíkon találjuk.
A zöld turistaút meredek cikcakkokkal járja végig a Szenes-horgot, mielőtt északi irányban kitörne a völgyből, mi azonban a turistautak elágazásánál tetszőleges menetiránnyal és kedvünknek megfelelő távval járhatjuk be ezt a roppant látványos terepet. Csórra nem muszáj a már bejárt zöld útszakaszon visszatérnünk. Jelzés nélküli, de ugyanakkor széles és jól követhető földutakon is visszatérhetünk a kiindulópontunkra, miközben a falu szőlődűlőire látunk rá.
Csóri horgok
Ezt kell tehát tudni a nem mindennapi látnivalót ígérő Csór környéki tájról,közzéppontban a Troliival.Ezen sorok írásakor a túránkra holnap kerül sor.Annyi változás lesz a leírtakkal szemben,hogy mi valószinű a zöld jelzést követve kezdünk és majd a piroson jövünk vissza.Tehát Torii kapu,Szenes horog,Száraz horog lesz a sorrend,de szerintem ez oly mindegy melyik irányból csinálja az ember,kinek-kinek melyik a szimpibb.Jövök majd élménybeszámolóval a túráról és a Troiiról is!Na és remélhetőleg túrafilmmel is.
