A közelmúltban jártunk a Pilis csúcsán ahol a Boldog Özséb kilátóból gyönyörködtünk a világban.A kilátó annyira remek és annyira fenetikus élményt nyújt,hogy érdemes vele kicsit részletesebben is foglalkozni.Bátran mondhatom,hogy a 100%-os körpanoráma ami a kilátóból látható,talán az ország legszebb kilátását adja,de ha nem is akkor is biztos,hogy a top 5-ben benne van.(egyszer majd összegyüjtöm a top10 legjobb kilátást is).
A 756 méter magas hegyen egy geódéziai mérőtorony átalakitásából született a kilátó.
Teraszáról szinte mindent látni.Szerencsés esetben és megfelelö idöjárási körülmények között pl. látni akár nyolc(!) magyarországi hegység legmagasabb pontját is!
Ugye közvetlen elöttünk észak felé a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő köszön szembe,távolabb jól látni a Börzsöny csúcsát a Csóványost.Jobbra kicsit távolabb a Naszály ami már a Cserhát legmagasabb csúcsa.Tiszta időben a messzi távolban a Karancs is kivehetö.Messze keletre látszik a Kékestető amely a Mátra és az ország csúcsa.Délre beköszön a Budai-hegység legmagasabb hegye a Nagy-Kopasz.Talán jó látási viszonyok közepette a Vértes is kivehető.Nyugatra pedig a Gerecse legmagasabb pontját is felfedezni.Azthiszem ezzel ez a hely egyedülálló az országban!
A Boldog Özséb-kilátó hamar első számú kedvencünké vált
A pálos rend alapító atyjáról, az ezen a vidéken remeteként élő Boldog Özsébről nevezték el a borovi fenyővel borított vasbeton tornyot, amelyre most már bárki könnyedén felmehet az év bármely szakában. A kilátó tetején időjárást figyelő műszerek működnek, köztük élőképet online közvetítő kamera is.
A kilátóhoz legkönnyebben a Két-Bükkfa-nyereg parkolójától juthattok fel gyalogosan, vagy akár kerékpárral. Szinte végig aszfaltút visz fel. Aki szeretné a szilárd burkolatot elkerülni, és többet gyalogolni, az Pilisszentkeresztről vagy Pilisszántóról is nekivághat a P, Z, Z▲ jelzéseket követve.A torony kilátószintje teljesen fedett, a feljutás sem rémisztheti el a tériszonyos kirándulókat sem, mert a borovi fenyőből kialakított sűrű burkolat és a csúszásmentes lépcsőfokok biztonságosak.
Fentről a Visegrádi-hegység, a Budai-hegység, a Pilisvörösvári-medence, de még a Gerecse vonulatai is kiválóan látszanak megfelelő időjárási körülmények között. Mivel a 756 méteres Pilis-tető a Pilis és a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontjam ezért minden környező hegyhát mélyen alattunk terül el. Csak a távoli Börzsöny magasabb északon.
A kilátószint
Télen könnyen előfordulhat az is, hogy míg odalent minden ködbe burkolódzik, a kilátó ragyogó napsütéssel fogad titeket. Ilyenkor a panoráma egyedivé válik. A hullámzó felhőpaplanból kibukkanó hegycsúcsok látványa életreszóló élménnyel ajándékozza meg a jó időben, jó helyre tévedt természetjárókat. Érdemes egyébként este, sötétedés után is felkaptatni a hegyre, hiszen a tömegközlekedéssel és autóval is elérhető Kétbükkfa-nyeregtől jól követhető betonút tart a tetőre. Az éjjeli caplatást a főváros fénytengere és az elővárosok haloványabb csillogása koronázza meg.
A tetőn egykori rakétabázis betontorzója látható. A lapos hegyhátról jó időjárás esetén kiválóan szemmel tartható volt a főváros légtere. A katonai objektum a '80-as évek elejére készült el (két közeli társa követte az Urak asztalán és a Lom-hegyen). A titokban tartott bázison kb. 40 katona szolgált, mígnem 1996-ban végleg bezárták.
A lentröl óriási hegyek,fentről törpének tűnnek...
A kilátó egész évben nyitva tart és szabadon,ingyenesen látogatható,vétek kihagyni!
A Pilis-tető a maga 756 méteres magasságával gyakorlatilag a Dunántúl királya,hiszen csupán csak a Köszegi-hegységi Írott-kő elözi meg.Ám országos viszonylatban már nem ekkora király,hiszen nincs bent az ország top100 legmagasabb csúcsai között!Ettől függetlenül mint írtam,az élmény ami itt ér az fenetikus!Ne hagyja ki senki!Na és kérem,hogy a hegyen az erdőben senki se szemeteljen!
Elöttünk a Visegrádi-hegység,távolabb a Cserhát legmagasabb csúcsa
Aki túrázik és benne van ebben a körben,úgy gondolom egyetért velem abban,hogy az ősz a legjobb!A fák levelei színesre festik ilyenkor a tájat,ilyenkor a legjobb a kirándulni!
Érdemes lesz kimozdulni a következő hat hétben,mert ez az év legszebb időszaka.
Ha bekell határolni ezt az időszakot akkor az nagyjából szeptember utolsó hetétől november közepéig tart.Ez az időszak az őszi színjáték időpontja.
Nincs szebb dolog a természetben az őszi színjátéknál
Ősszel a természet még egyszer utoljára eláraszt bennünket gazdagságával, sugárzóan ragyogó színeivel. Az erdők, mezők összetéveszthetetlen őszi fényekben pompázva legszebb arcukat mutatják.
Reggelente gyönyörködhetünk a hajnali párák látványában. Az alacsonyabb napállásnak köszönhetően – felhőtlen égbolt alatt – egész nap ragyogóak a fények, friss a levegő, s ha enyhe szélmozgás is társul ehhez, a nagyvárosokban nem ül meg a szmog. Nagy sétákat tehetünk az avarillatú erdőkben, túrázhatunk – üdítő program a testnek, (szín)terápia a léleknek.
Őszi káprázat
Az ősz a lombhullás, a betakarítás, az elvackolás évszaka. Mágikus időszak ez. A napfény csodálatos, de már közel sem bántó ragyogásba márthatja a lombkoronák narancs-vörös-sárgászöldjeit, a szél örvényeket kavar az avarral, az orrunkat eltelítik a nehezebb, sűrűbb, párás illatok.
Kettős évszakról van szó, mely egyszerre hordozza magában a természet utolsó (szín)kivirágzásának ünnepét és az esős, ködös elmúlás szomorúságát. Átmenet a nyár és a tél között, emlékeztet minket az élet körforgására. Mindaz, ami nyár közepén elképzelhetetlennek tűnik, ismét elérkezik: a fák levetik zöld lombkoronáikat, a nappalok megrövidülnek, a levegő hűvösebbé, nyirkosabbá válik, előfutáraként a tél szigorú fagy-katonáinak. Az állatok felkészülnek a hidegebb időszakra, vagy távolabbi kontinensekre költöznek. Minden kicsit elmagányosodik, visszahúzódik, elcsendesedik.
A tél jeges szorítása azonban még nem fogja kemény roppantásba az erdőket és a vizeket, addig is aranyló, bronzos színekbe öltözik a világ. Minden oly kellemes a szemnek: a föld mély barnái, a levelek sárgás-narancsai, a termések rozsdaszínei, az itt-ott még kikandikáló fűzöldek hirdetik a természet szépségét. A víz és az ég színe is megváltozik a nap rövidebb és laposabb útjának tükröződésében. A kékségek elmélyülnek, borúsabbá válnak, felszínüket itt-ott csipkeként töri meg egy-egy levél körvonala.
Nincs szebb az őszi színjátéknál
Szokás szerint a következő másfél hónapba igyekszünk minél több időt tölteni a természetben,lehetőség szerint minél többet túrázni és minél több őszi képet készíteni.Az elkövetkezendő 50 nap az év legszebb időszaka amelyet most sem szeretnénk kihagyni.Két fő túránk van erre az időszakra,reméljük mindkettőt megtudjuk valósítani.Az első a Bakonyba a Baglyas-hegyre vezet majd ami aztán vagy Iszkaszentgyörgyön vagy Csóron végződik majd.A másik fő túra pedig a Salabasina-árok végigjárása lesz és remélhetőleg sikerül lejutni a szépséges Dera-szurdokba is.Ez az extrémnek nevezhető túra pont a Visegrádi-hegység és a Pilis határán zajlana.Jó lenne ekkorra egy ködös,misztikus erdő...
Több kisebb helyi vagy környékbeli túrával szeretnénk még színesiteni ezt az időszakot,ezek helye és útvonala menetközben alakul majd ki.Az őszi finálét pedig ezúttal is szeretnénk valamelyik környékbeli szigeten megnézni,erre legesélyesebb az Adonyi-sziget.
De ha más nem lesz akkor is kimozdulunk a közeli erdőbe vagy völgybe,vagy a Dunapartra.
Az elmúlt hétvégén nem voltunk sehol mivel azt családi tragédia árnyékolta be.
Apósom gondolt egyet és indult el egy túrára a Mennyországba.
Hogy úgy mondjam,ezzel lényegébe mindent el is mondtam róla ami az ő és a túrák kapcsolatát illeti.Nagyon nem is tudok róla olyasmit írni amivel "kiérdemelné",hogy bekerüljön a túranaplóba.Természtesen persze kiérdemli,hiszen így vagy úgy,de az életem része volt.Mielőtt a nagy túrára indult volna alaposan megszenvedett,hiszen nagyjából két éven át készült rá...na persze nem önszántából.Az istenverte rák őt is fokozatosan felfalta.Vagy,hogy finomabban fogalmazzak - fokozatosan készítette fel a nagy túrára...
Indulás a nagy kalandra...
Azon gondolkodom milyen túrázással kapcsolatos emlékeim lehetnek róla,de bárhogy erölködöm nem jut eszembe ilyesmi,mert nincs ilyen.Akkor talán valami természettel kapcsolatos élmény?Itt már eszembe jut valami: kint voltunk a telken valamikor az ezredforduló tájékán,amikor is az öreg gondolt egyet és tűzet rakott...Nem volt egy szerencsés ötlet a harmincöt fokban...Sikerült is leégetnie a szomszéd lucernásának felét...
De volt még ennél is szebb kapcsolata a természettel: szintén az ezredfordulótájt amikor is lezúgott a körtefáról.Meg is csókolta az édes anyaföldet...
Valószinüleg akad még egy-két emlék,de ezek most nem jutnak eszembe.
Ahová nem vezetnek jelzett utak - mégis mindenki odatalál...
Az öreg a kis telkén megtermelte a magának való kis borát amit aztán minden évben sikeresen el is pusztitott.Konok egy ember volt,de a lelke mélyén mégis jólelkű.
Azhiszem esély sem volt rá,hogy közelebbi barátságba kerüljünk valaha is mert teljesen mások voltunk,de próbáltam tisztelni benne az embert.
Az utolsó két év küzdelmeiért nagyon megsajnáltam.Nem ő volt a világ legjobb embere,de ezt nem érdemelte és azon amin keresztülment még az ellenségemnek sem kivánom.
A hösies küzdelemben végül is alulmaradt.Nem győzhetett hiszen esélye sem volt....
Remélhetőleg odát minden happy...
Nem ő a túrnaplóm főszereplője,sőt szinte mellékszereplöje sem volt soha.
Mégis úgy illett pár sor erejéig megemlékezzek róla.Hát így sikerült.
Két évnyi szörnyű szenvedés után 67 évesen szombat reggel örökre elaludt...
Minden percben elhagyja valaki a világot. Ez nincs korhoz kötve. A rideg tény az, hogy mindannyian sorban állunk, anélkül hogy ezt felismernénk. Nem tudjuk mennyien állnak előttünk, nem tolakodhatunk, nem is engedhetünk elénk senkit. Ami a megváltoztathatatlan az az, hogy nem kerülheted el a sorban állást, amibe fogantatásunkkor állunk be.
A sor
Amíg sorban állunk, sok fontos dolgot tehetünk meg a várakozás kellemesebbé tevéséért
• Élvezz minden pillanatot • Tégy különbséget a hasznos és haszontalan dolgok között • Legyen fontossági sorrended • Legyen időd magadra, és szeretteidre • Mosolyogtass meg embereket • Konfliktusokat próbáld száműzni az életedből amennyire csak lehet. • A békét keresd még akkor is amikor nagyon nehéz. • Tudasd azokkal, akik fontosak neked, hogy mennyire szereted őket
Elözetes bakancslistánk alapján októberben a Visegrádi-hegységbeli Salabasina-árok jönne a sorban,míg novemberben a bakonyi Baglyas-hegy.Ám Gergővel való egyeztetésünk után úgy döntöttünk,hogy a két túrát felcseréljük.Tehát a Bakony kerül sorra októberben,míg a Salabasina novemberben.Nincs különösebb oka,úgy érezzük a várható októberi időjárás jobban kedvez a bakonyi túrának,a novemberi pedig a visegrádi-hegységinek.
Persze addig is helyi és környékbeli túrák színesithetik a palettát,hiszen az év legjobb túraidőszaka köszönt ránk a soron következő 6-7 hétben.Az őszi túráknál,az öszi színjátéknál vagy éppen az öszi szürkületnél nincs is jobb a túrázásokat illetően.
Eltudnék képzelni például egy misztikusan ködös időt a Salabasina-árokban...
Alighanem csodák várnak a bakonyi Baglyas-hegyen is...
Az elmúlt hétvégén jártunk a felülmúlhatatlanul csodálatos Pilisben.Számtalan látnivaló köszönt szembe túránk során,ám ezek közül is kiemelkedik a fantasztikus Vaskapu szikla,amely tán az egyik legszebb dolog volt amit láttam túrázásaim három és fél évtizede alatt.Ismerkedjünk meg vele kicsit közelebbről.Megpróbáltam összegyűjteni mindazt amit tudni lehet róla.
Szépsége felülmúlhatatlan...
Pilisszentkereszt közelében a Pilis lábainál egy igen érdekes helyet találunk.
A Vaskapu szurdokhoz és a Vaskapu sziklához jelzett turista út nem vezet, ám a látvány elragadó.
Pilis-tetõ meredeken leszakadó keleti oldalának közepén két egymás felett emelkedõ, messzire ellátszó, diadalívszerû sziklakapu, a Vaskapu látható. A legnagyobb nyílású sziklakapu szélessége 15 méter, magassága 8 méter. A két sziklakapu egy lepusztult, talán hévizes eredetû barlang maradványa lehet. Messziről is jól kivehető a Pilisszentkeresztről északra vezető turistaútról.
A kisebbik sziklakapu
A nagyobbik kapu feletti tábla Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. - Meije, Dauphiné-Alpok, 1885. augusztus 6.) emlékét őrzi, aki száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban és kötélszakadás miatti balesetben lelte halálát. Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók.
Elméletileg nem látogatható,gyakorlatilag...látogatják
A kisebbik sziklakapuról nem találtam adatokat így becslésem szerint szélesség négy-öt méter körüli lehet,a magassága pedig nyolc méter körüli,de mondom ez csak az én becslésem szerint.A sziklatömb aztán tovább is folytatódik a hegyen felfelé irányban...
Mint írtam többször is már,ide nem vezet jelzett turistaút.Az idevaló túrák kiindulási pontjának Pilisszentkeresztet javasolnám (esetleg Pilisszántót).Itt nincs már dolgunk mint a zöld jelzést megtalálni,azon kiindulni a Pilis irányába.Klastromkerti apátság romjai után kb.másfél kilométerrel kell letérnünk,vagy inkább fel a hegy irányába.Ez az út jelzés nélküli már,de gyakorlatilag odavezet a sziklához.Arra érdemes figyelni,hogy ez nehéz útszakasz,folyamatosan emelkedik,egyre jobban és jobban mígnem a szikla alatt már-már brutálisan.Ezzel együtt az az élmény ami odafenn fogad mindenképp megéri a fáradozásokat!Még egy fontos adat,ezen a jelzetlen úton mi azért láttunk jelzéseket.Néhány fa piros-feketére van festve,ez állítólag sziklamászó útvonal jelzés.Ez segíthet még idetalálni,de figyelni kell,mert nem úgy vannak felfestve mint a hagyományos jelzések!
Lentről nézve a csoda
Bár a szikla környékéröl is van némi kilátásunk a szemközti Dobogókőre,de ajánlom a hely felkeresését ködös időben is.Elképszetően misztikusan varázslatos lehet!Még egy dolog:a sziklát müanyag túrázók ne közelitsék meg!Veszélyes és nem hiányzik,hogy bármiféle kárt tegyenek benne,gondolok itt arra,hogy összegrafitizik,odahúgyoznak,szarnak ilyesmi...Tehát csak olyanoknak ajánlom akik benne vannak a túrázás világában,akik szeretik a természetet és betartják az erdei illem kódex szabályait!
Hónapok óta halasztodótt már a pilisi túra, ilyen-olyan okok miatt,néha már azt éreztem,hogy ez a túra sosem fog valóra válni.Aztán végre szeptember 15-én hajnalban útrakellhettünk Pilisszentkeresztre túránk kiinduló pontjára.Az út...hát az egészben az az érdekes,hogy hajnali 4.30-kor elkell indulnom,hogy tömegközlekedéssel 8.30-ra odaérjek,egy alig 100km-re lévő faluba,hogy a túrát időben eltudjam indítani.Azért ez sokmindent elmond a mai Magyarországon tapasztalható állapotokról...Na de a lényeg,hogy fél kilenc elött kicsivel már ott voltunk Pilisszentkereszten,ahol aztán egy megállóval korábban szálltunk le a buszról mint kellett volna,így a túrát alapból megtoldottuk egy kilométerrel...Borús idő fogadott a Pest megyei településen és enyhén hüvös is volt.Rálehetett látni a Pilis-hegyre ami fantasztikus látványt nyújtott ahogy a felhők eltakarták a tetejét...
Pilisszentklereszti utca
Felhőben a Pilis-tető
Könnyen megtaláltuk a nekünk kellő zöld sáv jelzést és könnyen ki is értünk a faluból.Borús szeles idő volt,ennek ellenére a Pilis és a Visgerádi-hegység közötti rész ahol éppen voltunk lenyügözően szép volt....Igérték,hogy napközben felszakadozik majd a felhőzet,ekkor még csak reménykedtünk benne,hogy így lesz (igy lett).Elöször a Vaskapu sziklához akartunk felmenni,amiről tudtuk,hogy nehéz lesz.Ám addig is akadtak még érdekesség és látnivaló.Gyönyörü zöld réten mentünk keresztül ahol egy tábla jelezte térjünk le kicsit jobbra.Romok voltak itt,mint kiderült az egykori ciszretci apaátság romjai amit még III.Béla király alapított.
A Ciszterci apátság romjai
Érdekesek voltak a romok egy részük fölé pedig kis esövédő tetöket építettek!Gondolom olyan értékes feltárások vannak itt,amiket védnek az időjárás viszontagságai ellen is.Látványos volt a nyolc esővédő kis házikó a kövek felett.Mi pedig visszatértünk a zöldre,alig mentünk 200 métert valami szent helyen találtuk magunkat.A fán egy kis táblácska vigyorgott ránk: Isten hozott felírattal.Egy Mária szobros kő volt itt,meg egy másik emlékkö.Egy kereszt és egy forrás amire nem is számítottunk és még folyt is a friss víz!Ki is cseréltük az otthonról hozott vízet erre.Fotózkodtunk egy sort majd mentünk tovább a zöldön.
A szentkő és a forrás
Tudtuk majd valahol lekell térni a zöldről és jelzetlen úton menni fel a Vaskapuhoz.Ám nem tudtuk hol,telfonos alkalmazásokat hívtuk segítségül amik csak nagy nehezen münködtek,így szenvedtünk egy sort,de rátaáltunk a helyes útra ami felvisz a sziklához!Na innen vált igazán nehézzé a túra.Már meredek szögben ment felfelé az út.Egy ember jött szembe mivel teljesen nem voltunk benne biztosak,megkérdeztük erre kell-e felmenni a Vaskapuhoz.Mondta,hogy igen,de ne menjünk tovább az úton hanem itt egyböl térjünk le róla menjünk fel a fák között a hegyoldalba,majd ott lesz fenn.Beszélgetve vele egy idő után úgy tünt azt sem tudja az ürge milyen rendezvényen van.Később kiderült nyugodtan maradhattunk volna az úton,könnyebb dolgunk lett volna...ám akkor ezt még nem tudtuk,nekivágtunk hát a brutál meredek hegyoldalnak letérve az útról.Dolgunkat nehezítette,hogy a talaj köves volt és csúszott is...
Feltűnik a Vaskapu
Rendkivüli nehézségek árán,felértünk egy kőtömbhöz ami szemmel láthatóan nem a Vaskapu volt...kezdtem azt érezni egy a csávó aki útbaigazitott minket tökhülye volt.Elövettük újra az alkalmazást amely ezuttal jobban münködött és azt mutatta,hogy a vaskapu is itt van kb.száz méterre.Így aztán nem ereszkedtünk vissza az útra hanem tovább emelkedtünk a meredek hegyoldalban és csakugyan ott volt végre a Vaskapu is!Csak hát így hátulról érkeztünk,nem úgy elölröl ahogy a legtöbb képen rajta van a híres szikla.Na de sebaj.Így is fenomenális látványt nyújtott.Földbe gyökerezett lábbal csodáltuk,mire is képes a természet....
A természet fantasztikus csodája
Elképesztő csoda volt ez itt.Nem láttam még soha ehhez foghatót.Miután teljesen felértünk pihentünk egy jót a reggelinket is itt fogyasztottuk el.Ekkor nem volt itt senki,így ráértünk gyönyörködni a természet eme remekművében.Nem értettük miért nem vezet fel ide jelzett út.De talán jobb is így,nem talál fel a sok mümájer,nem tud kárt tenni benne,csak az igazi profi túrázók találnak ide fel,ők meg nem firkálják össze meg hasonlók...Körbenéztünk láttuk,hogy egy gigantikus sziklatömbről van szó amely még messzebb is felnyúlik a hegyoldalba.Lehet egyszer eljövünk még és körbejárjuk csak ezt a gigantikus sziklatömböt.Most azonban csak itt a két boltíves résznél mozogtunk.Aztán láttuk,hogy egy viszonylag türhető úton jön felfelé pár ember.Ez nem az az út volt ahonnan mi jöttünk...ekkor döbbentünk rá mekkora lúzer volt aki minket útbaigazitott korábban.Ez az út is meredek volt,de messze nem annyira mint amelyiken mi jöttünk...
Én a nagyobb boltívnél
Gergő a kisebbik boltívnél
Kiderült ezek sziklamászók voltak,három férfi és egy nő.Kedvesnek tűntek.Gondoltuk megvárjuk mig kipakolnak és elkezdenek sziklát mászni én meg felveszem őket videóra meg fotózok majd.Ám olyan csiga lassúsággal láttak neki a dolgoknak,hogy nekünk nem volt ennyi időnk,hiszen még felakartunk menni a csúcsra is a Boldog Özséb kilátóhoz.Így 20 perc várakozás után nekünk tovább kellett indulni.Ők addig még ki sem pakolták az összes felszerelést...Mi pedig még átmentünk a sziklatömb azon részéhez ahol a kisebbik boltív volt.Ehhez kicsit lekellett menni majd újra fel(kb.25métert).Nagyon csúszos terepen nehéz volt az ereszkedés és a felmenés is,de ez is megérte.Gyönyörü volt ez is.Kilátásunk is volt a szemközti Dobogókő felé,szóval szuper egy hely volt az egész Vaskapu.Nehéz szívvel intettünk búcsút ettől a fantasztikus csodától.Talán majd egy szép napon visszatérünk még...
Szemben a Dobogókő tömbje
Visszaereszkedtünk,de nem a zöldig.Volt egy út ami keresztezte a Vaskapuhoz vezető utat,erre tértünk le,hiszen ez levezetett egy erdei pihenöhöz ahová a zöld is.Itt tudtunk rátérni a piros+ jelzésre.Kicsit körülnéztünk itt a pihenőnél is,egy kis esőbeálló házikó volt itt,meg sok pad,asztalka.Tökéletes hely megpihenni.Indultunk tovább tehát a piros+ jelzésen ami bevitt a Vaskapu-völgybe,amely szintén lebilincselöen szép volt.Jobbról-balról a hegyen hatalmas sziklatömbök vigyorogtak le ránk.Az út viszont egyre nehezebb volt,mert olyan fokon kezdett kövessé válni,hogy az megnehezitette a járást.Egy helyen elvesztettük a jelzést,mert az letért fel a hegyoldalra mi meg mentünk tovább a völgyben.Ám hamar észrevettük a bakit és korrigáltunk.
Az erdei pihenő
A Vaskapu-völgy
Újabb nehéz emelkedő következett,de annyira nem volt brutál mint a Vaskapunál.Ez lehetett itt a Vaskapu bérc és odafent pedig a Simon halála nevezetű része a Pilis-hegynek.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb úgy kezdett egyre szelidülni a felfelé vezető út.Kanyargósan halad itt a piros+ jelzés egy gyönyörüséges pilisi erdőben.Már jó idő volt és fenségesen friss és kellemes volt a levegő is.Ennek ellenére alaposan megizzadtam.A zöld pólóm elöl csupa víz volt.Aztán végül is felértünk,utunk beletorkolott a zöld háromszög jelzésbe,ami egy betonút volt.Itt kicsit pihentünk.Én félmeztelenre vetköztem mivel teljesen vízes volt már a pólóm.Pont ekkor jött erre két gyönyörü lány..gondoltam hátha beinvitálnak a málnásba,de sajna nem volt erre málnás...én meg pólót váltottam,így némileg újjászületve tudtam folytatni a túrát.Nagy volt errre a forgalom,de hasonlóan a lányokhoz mindenki szembejött.
Gyönyörü lányok teremnek erre...
A hosszú betonút
Ha tudjuk...hogy ez a betonút milyen hosszú és egyhangú....lehet más útvonalat választottunk volna.Unalmas kb.4km hosszú út vezetett minket.Nem volt nehéz,de enyhén még emelkedett a zöld háromszög jelzés.Azthittem sosem érjük el a Pilis csúcsát.Mondjuk meglepöen jó minöségű út volt egy darab kátyú sem volt rajta!Autók nem használták,nem jöhettek ide fel (hál isten)!Csak az erdészet használhatta.Szóval jó hosszú ingerszegény út volt és sokára értük el a Pilis csúcsát.A Pilis-tetőn egy régi légvédelmi használaton kivüli támaszponthoz értünk.Tudtuk,hogy ez itt lesz,hiszen elözöleg tájékozodtunk róla mi vár majd itt ránk.Egy bunker alagútján vezetett a jelzés mire végre feltünk a Boldog Özséb kilátó.
Az alagút
A kilátó
Itt már nem betonút volt.Mivel alaposan de kellemesen kifáradtunk mielött felmentünk volna a kilátóba,pihentünk egy nagyot és megebédeltünk.Sok volt itt már a turázó.Aki ide feljön az nem autóval jön,mivel azzal nem lehet.Így ezek itt már nem a mümájer fajta volt,így tisztelettel néztünk rájuk.A legszebb egy bögyös kékruhás nő volt aki a kisgyerekével jött ide fel.Hatalmas elismerés neki!Ügyes és szexi volt és ami a legszebb mellettünk elhaladva köszönt is.Mi még ebédeltünk amikor ő már jött lefelé a kilátóból.Egyböl elterelödött a figyelmünk a kilátóról...A kilátó amúgy eredetileg egy geódéziai mérőtorony volt amit körbe építettek így kialakítva a kilátót.Nagyon ötletes és szuper volt.Talán a Zengő kilátó gazdái megnézhetnék ezt itt...Felérve teljes azaz 100%-os körpanoráma fogadott a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján!
Elöttünk a Visegrádi-hegység.távolabb a Börzsöny legmagasabb pontja
A Kevélyek innen kis törpillának tűnnek...
Innen aztán mindent,szinte mindent lehetett látni.Azthiszem ez az a kilátó amely a legeslegnagyobb élményt nyújtja!Legalábbis az én túrázásaim történetében egészen biztosan.Innen öt,de szerencsés esetben hat hegység legmagasabb pontját is lehetett látni!Észak felé szemben a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő vigyorgott ránk,kicsit távolabb a Csóványos ami már a Börzsöny legmagasabbja volt.Észak-kelet felé ott árválkodott a Naszály a Cserhát legmagasabb hegye.A messzeségben a Mátra látszodott a Kékestetővel...távolabb a jobb szeműek pedig még a Karancsot is kivehették...Délre meg a Budai-hegység a Nagy-Kopasszal.Nyugatra meg kivehetö volt a Gerecse legmagasabb pontja is.Azthiszem ezzel az élménnyel ez a kilátó messze a legjobb az országban!Persze ezeken kivül is akadt látnivaló!Jól ismert helyek is szembeköszöntek: a Bölcső-hegy a Visegrádi-hegységböl,a Kevélyek amik innen nézve törpének tüntek,pedig odalentröl nézve inkább óriások...A Nagy-Szénás ahol januárban voltunk...távolabb a Hármashatárhegy és a János-hegy,egészen távolban halványan pedig a Vértes...Valóban ez volt az a kilátó amely a legtöbb élményt adta!
Túrázásaim csúcsán a Boldog Özséb kilátóban
Egyre többen és többen jöttek fel,nem nagyon lehetett már elférni sem,így lejöttünk.Újabb egészen fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak.Ez a kilátó az abszolúlt No.1 azok közül amelyekben valaha is jártam.Lérve még kicsit körbenéztünk az egykori légvédelmi támaszponton is.Felmásztunk az egyik bunker tetejére.Nem semmi mi lett ezekből...kisértetiesen hasonlított a hely a Lom-hegyi támaszpontra ahol novemberben jártunk és ami nincs is messze ide.Még innen is volt némi kilátás,igaz innen már csak déli irányba.Nem maradt más hátra indultunk lefelé a hegy dél-keleti oldalán.
Gergő a bunker tetején,odébb a kilátó
Lefelé kacskaringósan vezetett az út,helyenként panoráma jelleget öltve.Sok helyen pompás volt a kilátásunk dél felé.A pilisi medencében lévő települések látszottak és a Budai-hegység vonulata.Mögöttünk pedig a Pilis-hegy sziklái.Pompás volt tehát a levezető zöld jelzés is.Ezen is volt forgalom,de nem volt zavaró.Mindenki köszönt aki jött szembe,ilyen helyeken ez igy szokás...Egy házaspár pihent a kisbabájukkal az egyik ormon ahonnan szintén lebilincselő volt a kilátás.Hosszú volt ez az út is,de erről már nem mondanám,hogy ingerszegény volt.Káprázatos útvonal az biztos!
Gergő a panorámaútpn
A végtelen felett...
Ahogy haladtunk lejebb és lejebb a hegyen úgy tünt el természetesen a szép kilátás,helyét felváltotta egy szépséges erdő amelyben aztán egy újabb forrásra akadtunk amely szintén münködött!Kellemes meglepetés volt e téren a Pilis!Kellett is a friss víz,hiszen vízkészletünk fogyóban volt,bár már közel volt a túra végpontja.Na de hoztunk haza is jó forrásvízet!Érdekes volt a forrás neve:Szeretet-forrás...Szépen leértünk a hegyről,oda ahonnan indultunk is.Így megvolt a körtúra.Körbejártunk a Dunántúli-középhegység királyát a Pilis-hegyet tehát!Kiérve az erdőböl szembe köszöntöt a csodálatos táj:Mögöttünk a Pilis-tető,elöttünk a Dobogókö,közte a csodás medence.
Balra a Pilis-tető,jobbra a Dobogókő tömbje
Visszaértünk Pilisszentkeresztre.Teljes volt a körtúra amely sacc/kb lehetett vagy 20km.Helyenként rendkivül nehéz volt de ugyanakkor rendkivül látványos is.Méltán esélyes lehet évvégén akár az év legjobb túrája címre is.A Pilis-tető óriási émény volt,mondhatni felejtethetetlen.A faluban már sok idönk nem maradt,jött a busz amely aztán visszavitt minket Pomázra,onnan meg visszamentünk Budapestre,onnan pedig haza.Este 3/4 9-re voltunk itthon.Jobban kifáradtunk mint egy átlagos túránk,söt a derekunk még most is fáj -talán azon a brutál meredek hegyen való felkapaszkodástól - de mindez úgy érzem megérte.Varázslatos volt.
Nehéz megítélnem melyik is volt a Sándorral eltöltött napok közül a legjobb.Mindenesetre joggal pályázik erre a címre egy 15 évvel ezelötti nap.Valamikor 2003 szeptember közepén alaposan sikerült a lovak közé csapni,azon a bizonyos szüreti fesztiválon...
Szóval szinte napra pontosan 15 éve.Élt még anyám is és persze Sándor is.Éppen anyámmal érkeztünk a Baranya megyei Szászvárra meglátogatni Sándorékat,egy hétvégére.Szokatlan volt az időpont,hiszen szeptember tájt nem nagyon szoktunk ide jönni.Most azonban telitalálat volt az időpont.A hétvége szombatján ugyanis szüreti fesztivál volt a kis falucskában.Tálcán kínálta elénk az élményeket...
Gyönyörű ősz Szászváron
Természetesen nem hagyhattuk ki az eseményt.Sándorral kora délután keltünk útra.Elöször persze bekellett venni némi útravalót,így a szomszédos Pacskeros névre hallgató kocsmában elinditottuk a nap eseményeit egy jéghideg kellemes sörrel.Pompás idő volt szeptember közepén,még rövidnadrágban toltam a dolgokat.A Pacskeros után lementünk a falu főterére,ahol benzéztünk a patikába is.Mármint a Sörpatika nevezetű kocsmába.Itt gyógyitólag hatott az a fejenkénti két korsó sör amit lenyomattak velünk - gyógyszer gyanánt.Hatott is mert kezdett jókedvük lenni.Na monjuk eddig sem volt rossz...Persze a két sör nem két perc alatt ment le.Egy órát elvoltunk a falubeliekkel a kocsmában.Ezekután mentünk el a Borházhoz a fesztivál központi helyéhez.
A borház,jobbra fenn volt a buli azon a 2003-as napon
Ma már nehéz elképzelni,hogy azon a kis helyen annyi ember volt,padok,asztalok és még egy koncert is volt.Egy tanbura zenekar húzta a talpalávalót!Hiába na,sok jó ember kis helyen is elfér.A környék gazdái kipakolták a boraikat amiket ingyen meglehetett kóstolni...Na és persze ingyen hagymás-zsíroskenyér volt a menű.Ez volt akkor maga a Mennyország...Persze leülve lépten nyomon ismeretlen ismerösökbe bukkantunk,akikkel kellett egy zsíroskenyeret fogyasztani,amit aztán lekellett öbliteni egy jó pohár borral.Lassan kezdett besötétedni,de buli nem hagyott alább.Mondanom sem kell szépen fogyott a zsíroskenyér és a bor is.Hol én mentem el egy újabb kör borért,hol Sándor,hol valamelyik ismeretlen ismerös,hol pedig ismerös ismerös.Szóval remekül elvoltunk nagyszerű hangulatban...
Szászvár főtere,édes emlékek örzöje
Nem akart véget érni a mulatság.Nem is emlékszem éreztem-e valaha is ennyire jól magam.Egy idő után persze már mindenki ismerös volt,aztán meg már mindenki jóbarát.Óriási buli volt.Embertelen mennyiségű bort megittunk,aminek persze aztán az lett a vége,hogy szinte négykézláb mentünk haza.Mit mondjak,olyan nagyon nem örültek nekünk Sándoréknál.Amire én még rátettem aztán egy lapáttal,hiszen a jó sok bor és a sör egyszer csak visszaköszönt.Rég volt ilyen randevúm a rókával...
Gyakorlatilag végigokádtam Sándor kertjét..
Szászvár a Baranya megyei falucska,szívemben mindig is első helyen van...
Már akkor tudtam,hogy óriási élményben van részem,aminek emléke az évek múlásával csak fokozodott...Nagyon jó ma már visszagondolni arra a bulira,a szabadság érzésére,arra a jókedvre,arra,hogy a végén már mindenki jóbarát volt...A sör frissitő ízére és a bor édes nedűjére...Mit nem adnék egy hasonló buliért,persze Sándorral együtt...
Így tehát lehet ez volt a Sándorral eltöltött legjobb nap,de ha nem is,a legnagyobb buli mindenképp.Tizenöt év telt el azóta...
Immár hagyomány,hogy minden év szeptemberében kerül sor Rácalmáson a Tökfesztiválra.Elég sokat írtam már korábban is az eseményről,nem véletlenül,hiszen már hat éve,hogy minden évben kilátogatunk ide,a legtöbbször persze egy jót túrázva.Kezdetben az esemény szeptember utolsó hétvégéjén volt,aztán fokozatosan elöre hozták,manapság már a hónap közepén rendezik.Valamiért megvoltam róla győzödve,hogy az idén a szeptember 22.-i hétvégán kerül sor a fesztiválra,aztán koppantam,mert az bizony már a szeptember 15.-i megrendezésre kerül...
Tökfesztivál
Mi azonban szeptember 15.-én egy már régóta halasztódott túrára megyünk mégpedig a Pilis-tetőre.Így nagy valószinűséggel a Tökfesztivált most kihagyjuk.Noha az esemény három napos,pénteken még munka és iskola van,vasárnap meg valószinüleg fáradtak leszünk a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsának megmászásától.
Persze még így is előfodrulhat,hogy elmegyünk,de erre kicsi az esély.
Azthiszen azért ezt most olyan nagyon nem bánjuk...
Tegnap Pakson sétálva végre valahára elértük a Makovecz templomot is.Szemeztünk vele már egy ideje,régóta fel akartuk keresni,de mindig valahogy messzinek tűnt Paks belvárosától.Tegnap aztán ahogy végigjártuk Paks nagy részét,utunkba került ez a nem semmi építmény is.Nézzük hát meg mit is lehet róla tudni:
Paks városában sétálva kihagyhatatlan épület a Szentlélek templom, vagy ahogyan a legtöbben ismerik a Makovecz templom. A lakótelep lábához érve az Újtemplom utcán haladva már messziről megpillantjuk a templom jellegzetes harangtornyát az ég felé törekvő három kecses csúcsával. Középső csúcsán a legmagasabb ponton 34 méteres magasságban a klasszikus kereszt látható, míg a másik kettőn egy aranylóan csillogó nap, valamint egy ezüst hold kap helyet. A Szentlélek tiszteletére felszentelt római katolikus templom, melyet Makovecz Imre tervezett, a Hősök terén áll. A templom lenyűgöző épülete a XX. század organikus építészetének kiemelkedő alkotása. A karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával hírnevet szerzett a városnak és tervezőjének. Az alkotó az ősi szimbólum, a magyar forma-, és hitvilág jelképeit ötvözte a keresztény hagyományokkal.
A templom a város déli részen található
A templomhoz közeledve, ahogy elhagyjuk a falusias hangulatú családi házakat számos kérdés merülhet fel bennünk. Miért itt építették fel és miért nem a dombtetőn, a tulipános házakhoz közelebb? Mi volt akkoriban? A templom történetéből választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.
1987-ben a paksi római katolikus egyház adott megbízást a templom megtervezésére. 1988 pünkösdjén került sor az alapkőletételre, majd 1990. június 3-án, pünkösd vasárnapján szentelte fel a templomot a pécsi megyés püspök. Ekkor szólalt meg először a templom közel három mázsás harangja.
1991 karácsonyára készült el a 361 négyzetméter alapterületű, 300 fő befogadására alkalmas templom, a templomkerttel együtt.
A kicsiny templom mérete ellenére monumentálisnak hat. Körbejárva, minden nézetből különleges látványt nyújt. A templomhajót körülölelő földtöltésnek köszönhetően az épületszobor olyan hatást kelt, mintha a földből tört volna ki. Ha jól megnézzük, a templomhajó egy felfordított csónakra emlékeztet, míg az épület hátsó része olyan, mintha egy arc lenne két nagy szemmel. A hármas templomtorony a templom test előtt külön áll. A bejáratnál kétoldalt egy-egy angyalt figyelhetünk meg, a világosság és a sötétség angyalát. A toronylábak között áthaladva megérkezünk a templomhajó bejáratához. Belépve a különleges, szív formájú felülvilágítón beszűrődő fény és a magasba ívelő fagerendák sajátos élményt nyújtanak. A keresztelő kutat a hajlított, melegszínű faszerkezet ölelésében „jurták” rejtik. Ennek köszönhetően olyan érzésünk támadhat, mintha bordák vennének körül minket. A szív helyén térben a fehér kőoltár áll, mögötte pedig a feltámadó Krisztust a kiterjesztett szárnyú angyalok kísérik a fény felé. A belmagasság az oltár helyén a legmagasabb. A figyelmet szintén az oltárra irányítja az egymással szemben, hegyesszögben elhelyezett padsorok. Makovecz Imre így fogalmazott a templom kialakításának alapgondolatáról: „Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása. Ez a jel (S) a magyar népművészet alapjele, de megtalálható eurázsia számtalan területén, a kelta, szkíta hatás alatt álló vidékeken is. Az alaprajz két szimmetrikus helyzetű S-szimbólumból áll. A két jel, noha egybevágó, ellentétes helyzeténél fogva a világosság-sötétség, férfi-nő, nap-hold, valójában a jang-jin dinamikus egyensúlyban álló ellentétét jelenti. Ezért hordoz a torony holdat és napot, ezért áll az egyik oldalon a sötétség, a másik oldalon a világosság angyala. Ebből az ellentétből kell megszületnie a kereszténység Androgyn gondolatának, Jézus Krisztusnak, kinek szobra középen, az oltár felett áll.” A tervező a népi építészet korszerű felhasználásáért Ybl-díjat kapott. Magát organikus építésznek vallja: úgy tartja, hogy az ember és az őt befogadó épület között harmonikus viszonynak kell fennállnia. Épületei az emberre hasonlítanak: szemük, szemöldökük, orruk, koponyájuk van.
Szépséges vagy valami szörnyszülött?
Makovecz más közösségi épületeihez hasonlóan a templom a következő elv alapján épült: „Nem mindegy, hogy akiknek épül a templom, részt vesznek-e ebben a dologban, milyen események zajlanak le, amíg épül az épület, beleépül-e annak a közösségnek az energiája, figyelme, akarata, reménye, hite abba az épületbe vagy sem. Egy épület nem akkor kezd funkcionálni, amikor kész van, és az emberek belemennek, hanem amikor az épület megépítésének a gondolata fölvetődik.”
Az épületszobor megépítését a paksi és más magyar hívők, német, svájci, osztrák segélyszervezetek és egyázmegyék, köztük a müncheni érsekség, a Pécsi Püspökség, az Állami Egyházügyi Hivatal, Paks városa és a Paksi Atomerőmű adományai segítették elő, tehát közadakozásból épült. A paksiak közel 3000 munkanapot dolgoztak a Szentlélek templom építkezésén, mindezt fizetség nélkül. A templomépítés során több, mint 200 köbméter faanyagot használtak fel. Elemei az ország számos településéről érkeztek: a kupolák fapillérei a Pécs melletti Árpádtetőről, a nyolc faoszlop és tornya Sopronból, a nagyobb hajlított szerkezeteket a Somogy megyei Csurgón, míg a kisebbeket Dunabogdányon gyártották, a keresztelő-medencéket és gyertyatartókat kelenföldi kőfaragók készítették, az oltár anyaga Siklósról való. Az ácsmunkákat Nyíri Sándor fóti ács és társai, az üvegezést Varga János budapesti üveges, az oltár csiszolását Pupp Sándor paksi kőfaragó végezte, a tabernákulumot Kern István paksi asztalos, a templom berendezésének terveit Mezei Gábor belsőépítész, a vörösfenyőből készült padokat, székeket, gyóntatószéket Lendvai János nagydorogi és Nagy Gábor cecei asztalos, az orgonát Albert Péter miskolci orgonaépítő készítette. Az orgona hangsugárzóit az oltár mögötti fapillérek takarják. A templom mögötti téren található 5,5 méter magas és 2,4 méter széles Corpus Schmidt Ferenc és Jantner János lakatos, bádogos mesterek munkája. A feltámadt Krisztus szobor és a két angyal Péterffy László szobrászművész, míg a szentlélek hét ajándékának jelképei Péterffy Gizella festőművésznő nevéhez fűződik.
Lehet szeretni,lehet utálni...de senkinem sem közömbös...
Belül...
A templom látogatásához elözetes egyeztetés kell (mi ezt nem tudtuk,így bemenni sem tudtunk).A belső rész szerény összegért látogatható.Nem nagyon lehet megítélni,hogy a templom szépséges épitészeti remekmű,vagy valami torzszülött elme förmedvényes agyament munkája.Egy biztos,így vagy úgy,de senkit sem hagy közömbösen az épület.Így talán a legjobb szó rá az,hogy érdekes.
