Nem csak Gergőt veszítettem/veszítettük el az évek alatt,hanem (szinte mindenkit) Sándort is.Öreg barátom 15 éve már,hogy elment,de természetesen sosem feledem sem őt,sem a vele megélt élményeket.Az utolsó buliról ugyan írtam már "Az a bizonyos szüreti fesztivál" bejegyzésemben (itt ),de mivel évforduló van ráadásul kerek évforduló,mindenképp megér számomra annyit,hogy újra írjak róla.Sőt ha élek még egészen biztosan a 25 éves évfordulón is fogok!Szóval a pontos dátumot már nem tudom,de alighanem szeptember 20-25 közötti napok egyike lehetett 2003-ban,azaz kereken húsz éve....Mintha csak tegnap történt volna,szinte világosan emlékszem a bulira...Sosem felejtem el,mert tényleg hatalmas buli volt!
 |
| Szászvár a Mecsekben,sokat voltam itt Sándoréknál |
Gergő már élt,négy éves volt.Mi anyámmal jöttünk le Szászvárra a kis mecseki faluba meglátogatni a már ekkor is betegeskedő,de még azért ereje teljében lévő Sándort aki az én anyámnak az öccse volt,magyarul az én nagybátyám.Apámként szerettem és tiszteltem mindig és ő vitt bele a túrázások világába.2003-ra már baráti viszonyt ápoltunk.Szóval anyámmal lejöttünk talán egy pénteki napon.A szokásos körök letudása után Sándor szokásához híven előjött egy ötlettel amivel ketten együtt is eltudunk valahova vonulni.Gondoltam kimegyünk szombaton egyet túrázni,de nem.A szüreti fesztiválra invitált amely a helyi borháznál lesz megtartva.Azóta az esemény bőven kinőtte már azt a kis helyet és ma már a falu főterén van ha jól tudom.De akkor még a borháznál volt.Persze eszem ágába sem volt nemet mondani Sándornak,noha sejthető volt,hogy józanul nem jövünk haza.Gergő ugye még kicsi volt,otthon volt ekkor az anyjával Mónival.
 |
| A borház Szászváron 2019-ben voltam itt |
A borház jó másfél kilométerre lehetett Sándorék házától és hát az oda vezető úton bizony akadtak kocsmák.Persze,hogy betértünk mindenhova.Emlékeimben egy Sörpatika nevezetű hely van még meg.Hát oda sem kólázni ültünk be...A lényeg,hogy kora estére elértünk a borházhoz amely mellett egy kisebb fensík volt,na ezen volt a fesztivál.Hosszú asztalok,padokkal,borok kipakolva.Kostoló,zsíroskenyér hagymával,tömeg,Sándor haverjai,tambura zenekar...biztos nem ittunk semmit gondolhatnátok.De az a helyzet,hogy igen.Végig kóstoltuk szinte az összes bort,ettünk egy csomó zsíroskenyeret amely itatta magát.Töménytelen mennyiségű jobbnál jobb bor lement,ráadásul tisztán...Szólt a zene talán táncoltunk is,tomboltunk,iszogattunk,egy idő után már minden ott tartozkodó haver volt...Hatalmas buli volt.Jajj de nagyon jó volt!
 |
| A borház melletti placc,akkor még ez az építmény nem volt itt.Ezen a helyen volt a fesztivál |
Természetesen mint az albán szamár úgy berúgtunk.Én ritkán iszom olyan szintre magam,hogy berúgjak (talán azóta nem is volt ilyen),de itt aztán alaposan oda tettük magunkat.Nem tudom már meddig maradtunk,meddig buliztunk,de óriási volt,felejthetetlen.Teljesen kitudtam kapcsolni,nagyon élveztem a buli minden percét.Az nincs már meg,hogyan kecmeregtünk haza....de valahogy hazaértünk.A dolog vége aztán az lett,hogy végig hánytam Sándor kertjét...Hogy kerültem aztán ágyba meg mikor a jó isten se tudja már.Felejthetetlen este volt és ez volt az utolsó nagy bulim Sándorral.
Sándor még öt évet élt ezután és persze találkoztunk még az öt év alatt,de ehhez fogható bulink már nem volt.Már akkor tudtam,hogy ennek az emlékét el kell tenni a szívemben,mert nem biztos,hogy lesz még egy ilyen.Nem is volt.Kár,hogy nem volt akkor még ilyen okoskütyüm amivel képeket lehetett volna készíteni,mert egész biztos készült volna legalább száz kép... Az élet még szép volt.Velem voltak akik számítottak.Ekkor még csak apámat veszítettem el.A fene sem gondolta,hogy húsz év múlva ott leszek ahol a part szakad...
A buli emléke és Sándor is itt van a szívemben mindörökre.
A borház melletti placc pedig őrzi nyomaink...
