Az utolsó buli

 Nem csak Gergőt veszítettem/veszítettük el az évek alatt,hanem (szinte mindenkit) Sándort is.Öreg barátom 15 éve már,hogy elment,de természetesen sosem feledem sem őt,sem a vele megélt élményeket.Az utolsó buliról ugyan írtam már "Az a bizonyos szüreti fesztivál" bejegyzésemben (itt ),de mivel évforduló van ráadásul kerek évforduló,mindenképp megér számomra annyit,hogy újra írjak róla.Sőt ha élek még egészen biztosan a 25 éves évfordulón is fogok!Szóval a pontos dátumot már nem tudom,de alighanem szeptember 20-25 közötti napok egyike lehetett 2003-ban,azaz kereken húsz éve....Mintha csak tegnap történt volna,szinte világosan emlékszem a bulira...Sosem felejtem el,mert tényleg hatalmas buli volt!

Szászvár a Mecsekben,sokat voltam itt Sándoréknál

Gergő már élt,négy éves volt.Mi anyámmal jöttünk le Szászvárra a kis mecseki faluba meglátogatni a már ekkor is betegeskedő,de még azért ereje teljében lévő Sándort aki az én anyámnak az öccse volt,magyarul az én nagybátyám.Apámként szerettem és tiszteltem mindig és ő vitt bele a túrázások világába.2003-ra már baráti viszonyt ápoltunk.Szóval anyámmal lejöttünk talán egy pénteki napon.A szokásos körök letudása után Sándor szokásához híven előjött egy ötlettel amivel ketten együtt is eltudunk valahova vonulni.Gondoltam kimegyünk szombaton egyet túrázni,de nem.A szüreti fesztiválra invitált amely a helyi borháznál lesz megtartva.Azóta az esemény bőven kinőtte már azt a kis helyet és ma már a falu főterén van ha jól tudom.De akkor még a borháznál volt.Persze eszem ágába sem volt nemet mondani Sándornak,noha sejthető volt,hogy józanul nem jövünk haza.Gergő ugye még kicsi volt,otthon volt ekkor az anyjával Mónival.

A borház Szászváron 2019-ben voltam itt

A borház jó másfél kilométerre lehetett Sándorék házától és hát az oda vezető úton bizony akadtak kocsmák.Persze,hogy betértünk mindenhova.Emlékeimben egy Sörpatika nevezetű hely van még meg.Hát oda sem kólázni ültünk be...A lényeg,hogy kora estére elértünk a borházhoz amely mellett egy kisebb fensík volt,na ezen volt a fesztivál.Hosszú asztalok,padokkal,borok kipakolva.Kostoló,zsíroskenyér hagymával,tömeg,Sándor haverjai,tambura zenekar...biztos nem ittunk semmit gondolhatnátok.De az a helyzet,hogy igen.Végig kóstoltuk szinte az összes bort,ettünk egy csomó zsíroskenyeret amely itatta magát.Töménytelen mennyiségű jobbnál jobb bor lement,ráadásul tisztán...Szólt a zene talán táncoltunk is,tomboltunk,iszogattunk,egy idő után már minden ott tartozkodó haver volt...Hatalmas buli volt.Jajj de nagyon jó volt!

A borház melletti placc,akkor még ez az építmény nem volt itt.Ezen a helyen volt a fesztivál

Természetesen mint az albán szamár úgy berúgtunk.Én ritkán iszom olyan szintre magam,hogy berúgjak (talán azóta nem is volt ilyen),de itt aztán alaposan oda tettük magunkat.Nem tudom már meddig maradtunk,meddig buliztunk,de óriási volt,felejthetetlen.Teljesen kitudtam kapcsolni,nagyon élveztem a buli minden percét.Az nincs már meg,hogyan kecmeregtünk haza....de valahogy hazaértünk.A dolog vége aztán az lett,hogy végig hánytam Sándor kertjét...Hogy kerültem aztán ágyba meg mikor a jó isten se tudja már.Felejthetetlen este volt és ez volt az utolsó nagy bulim Sándorral.

Sándor még öt évet élt ezután és persze találkoztunk még az öt év alatt,de ehhez fogható bulink már nem volt.Már akkor tudtam,hogy ennek az emlékét el kell tenni a szívemben,mert nem biztos,hogy lesz még egy ilyen.Nem is volt.Kár,hogy nem volt akkor még ilyen okoskütyüm amivel képeket lehetett volna készíteni,mert egész biztos készült volna legalább száz kép... Az élet még szép volt.Velem voltak akik számítottak.Ekkor még csak apámat veszítettem el.A fene sem gondolta,hogy húsz év múlva ott leszek ahol a part szakad...

A buli emléke és Sándor is itt van a szívemben mindörökre.

A borház melletti placc pedig őrzi nyomaink...

Megértünk már 35-öt,bringázzunk most 35-öt!

Ez volt az első bringatúra szlogenje.Az akkor 35.-ik születésnapját ünneplő Dunaújváros egy 35 km-es bringatúrával (is) szándékozott ünnepelni 1985 májusában.Talán a túra kitalálója sem gondolta volna,hogy egy óriási,évtizedekre szóló eseményt talált ki és azt sem gondolta szerintem,hogy már az első bringatúrán jó ötezren vesznek majd részt.

Pedig így lett,az 1985-ben kitalált és megvalósított bringatúra a mai napig is minden évben megrendezésre kerül,több ezer résztvevővel.Az esemény a város életének részévévé vált,talán nincsenek manapság annyiat mint az első túrán,de igy is ezres nagyságrendű résztvevőkröl van szó a mai napig.

Rajtra készen

Szóval az első túra 1985 májusában volt,az útvonal pedig ami a mai napig ugyanaz,az a Dunaújváros - Nagyvenyim - Mezőfalva - Nagyvenyim - Dunaújváros volt ami pont 35km.

Kisebb módosítások voltak ugyan az útvonalban az évek alatt,de max.annyi,hogy a városból nem azon a része megy ki a mezőny ahol az első években,hanem egy másik kevésbé forgalmas helyen.Abban a szerencsés helyezeztben vagyok,hogy az első túrán ott lehetettem (és még haton az évek folyamán).Ennek az elsőnek az emlékeit próbálom most felidézni,bár lehet keverednek az emlékek a többi hat részvételemmel zajló bringatúrával,de a lényeg ugyanaz.Szóval még gyerek fejjel egy fantasztikus Csepel kerékpárral és pár haverral vágtunk neki az első bringatúrának 1985 tavaszán.

Eredeti kép az első túráról 1985-ből

A túra Dunaújváros főteréről indult (akkor Lenin tér).Hatalmas embertömeg volt ott már egy órával a rajt elött és persze nem unatkoztatták őket.Egy szinpadon mindenféle helyi résztvevő lépett fel addig is amig nem rajtolt el a mezőny.Szokatlan volt a sok ember,nem tudtuk hogyan indulunk majd el,sikerül-e baleset nélkül megúszni a rajtot?Hangos bemondó szinte percenként közölte,hogy nem versenyről van szó,hanem túráról,mindenki így viselkedj lehetőleg.Aztán semmi gond nem volt a rajtnál,mindenki tudta hogyan kell ezt csinálni.Természetesen levoltak zárva a város azon útjai ahol a mezőny haladt és persze rendőri felvezetéssel zajlott a túra.Jött velünk persze mentőautó is és szervíz autó is.Valamint a végén megint egy rendőrautó.Az út is végig bíztosítva volt.Tehát szervezésből már az első alkalomkor jelesre vizsgáztak a szervezők.

Úgy tudom egyik évben sem voltak gondok a rajttal

 Akkoriban még nem volt M6-os meg semmilyen elkerülö út,így egy darabig a 6-os főúton is kellett haladni,természetesen itt is biztosítva volt minden,nem voltunk veszélyben.A városban akkor óriási eseménynek számított a dolog,így a városból kivezető szakaszon emberek tömegei bámulták a bicikliseket.Élvezetes volt.A 6-os út után fordultunk be a Mezőfalvára vezető kisebb jelentőségű országútra,ez is végig bíztosítva volt.Kellett is,hisz a hatalmas mezőny az út egyik sávjában nem fért el,kellett az út teljes szélessége.

Dimbes-dombos szakaszok követték egymást így itt a puhányabbak tolták a bringákat a jobbak mint mi sosem szálltak le.Természetesen a mezőnyt kisérő rendőrautó és szervízkocsi mindig csak a mezőny végén haladó utolsó ember után haladt.Mi álltalában a mezőny első felében mentünk szinte mindig az első 200-ban.

Eredeti kép 85-ből,emelkedőn a mezőny,van aki tolja...

Nagyvenyimre -amely Dunaújváros és Mezőfalva között található egyetlen település- beérve is nagy embertömeg nézte az út melett elhaladó mezőnyt.Nagyvenyim után pedig már nem voltak akkora emelkedők,lehetett haladni.A mezőfalvi szőlőhegy mellett is elhaladva értünk be Mezőfalvára ahol az első alkalomkor a falu egyik parkjában volt a pihenő (ez az évek alatt változott,mert volt amikor a helyi focipályán volt a visszaforduló).Itt egy óra pihenés várt a mezőnyre,míg ez le nem telt nem lehetett visszaindulni.Itt is egy felálított szinpadon külömböző fellépők szórakoztatták a pihenőküket töltő túrázókat.Hagymás szíroskenyér járt körbe amelyből ingyen lehetett venni...Pazar szervezés volt!!!

Az élmezőny Mezőfalva határában

Mikor letelt az egy óra visszaindult a mezőny,itt sem voltak gondok a rajttal és természetesen itt is bámulták a bringatúrásokat a helyiek.Visszafele ugyanaz volt az útvonal ami idefele is,ugyanazok a biztosítások,kiséretek meg minden.Az út oda nekünk olyan 45perc volt meg vissza is,de voltak persze akik nem tudták 1 óra alatt sem teljesíteni a távot.A városba visszaérve a főtéren folytatodott tovább a parádé,Fellépők,tombola amelyen bicikliket lehetett nyerni meg mindenféle dolog!Tényleg egy fantasztikus rendezvény volt!

Az évek folyamán talán ha kétszer mosta el a túrát az eső,nagyjából mindig jó idő volt.

Mezőfalva

Varázslatos volt az első túra,azt a hangulatot nehéz túlszárnyalni,de az első öt év talán mindig ilyen volt.Aztán még kétszer voltam,azok sem voltak rosszak.Manapság talán már vesztett akkori varázsából a dolog,de még mindig egy nagyszerű esemény.Nem tudom részt veszek-e még egy ilyen túrán a jövőben,remélhetőleg igen,de már nem valószinű,hogy benne leszek az első kétszázban...

Nagyjából ez volt az útvonal,Mezőfalván szagatottal az a rész amikor
a focipályán volt a forduló