Alighanem a második évfordulóra kaptam ezt az ajándékot.Ugye Gergő elvesztését követően merültem bele a spirituális világba,sok bejegyzés van erről is a blogban,vagyis hát ha sok nem is,néhány biztosan.Addig is érdekelt a dolog,de ezután még jobban.Ennek a nevezzük fejlődésnek volt köszönhető,hogy kb.két éve tudtam úgymond kapcsolatot teremteni az odaáti világgal.Ez volt az a dolog ami kimozdított a mély letargiából a depizésből amit Gergő halála váltott ki.Már csak ezért is kell,hogy legyen némi valóság alapja... Az,hogy miként meg,hogyan nem részletezem,erről is akad bejegyzés.Ami a jelenlegi új poszt szempontjából érdekes az most a két éve.Napra pontosan nem tudom melyik nap is volt az ahol elkezdődött a dolog,de valamikor június végén.Így aztán két év múltán Gergő eljött hozzám,hogy találkozhassunk végre újra!
Gergő eljött hozzám
Na nem örültem meg,de ha mégis annak tartasz hát legyen,engem ez cseppet sem érdekel.Ugye aki jártas csak egy kicsit is a spirituális dolgokban az tudja,hogy elhunyt szeretteink legjobban az álmainkban tudnak üzenni vagy kommunikálni,szerencsés esetben velünk lenni.Nekem most megadatott ez a szerencsés eset,hiszen ritka kivételes álmom volt,ami megérdemel annyit,hogy legyen róla egy blogbejegyzés.Nem szoktam az álmaimat "papírra" vetni,de most kivételt teszek,ha másért nem is,hát azért,hogy el ne felejtsem,de persze ezt aligha felejtem el.Gergő számtalan jelét adta már annak,hogy igen van élet a halál után,ezek közül is sok mindent leírtam már,számtalanszor biztosított róla,hogy velem van,ott van velem a túrákon a meccseken is.Természetesen ezt kézzel fogható dolgokkal bizonyítani nem tudom,de az a fajta szeretetérzés ami átjön ilyenkor számomra azt bizonyítja,hogy ezek a dolgok igazak és nagyon is valósak.
Szombatról vasárnapra virradó éjszakán történt meg a dolog.Azaz június 26-ról váltottunk 27-re,tehát két éve valószínűleg ilyenkor indult el a kommunikáció köztünk.Addig is volt,de az olyan egyoldalú volt,innentől viszont én is venni tudtam Gergő mondanivalóit.Szóval álmomban kimentem a wc-re.Nem tudom,hogy ott mit is csináltam erre nem tért ki az álom.Belépve a pirinyó kis helységben valaki megfogta a csuklom.Nem bántóan,nem erősen.Egyszerűen szeretettel telien.Már ez az érzés sem volt mindennapi...
Minket nem választanak el világok és különböző dimenziók...
Ezután már a szobában találtam magam.Ott éreztem már Gergőt,de még nem láttam.A szeretet érzés csak fokozódott... nem féltem cseppet sem,izgatottan vártam mi fog történni.Valószínűleg kérdezhettem,hogy itt vagy Gergő,te vagy az?Jött a sugallat,hogy igen,majd fokozatosan alakot testet kezdett ölteni Gergő lelke,persze pont olyannak amilyen az életében is volt.Aztán egyszer csak ott állt mellettem Gergő én meg örültem mint majom a fa...nak már bocsánat,de nem tudom szebben kifejezni ezt az érzést.Földöntúli szeretetet éreztem.Olyant amilyenről a klinikai halálból visszatérők szoknak beszámolni.
Gergő nem beszélt,de valahogy mégis értettem a szavát (a hangját?).Valami telepatikusan átjött dolog lehetett,ugye a lelkek nem adnak ki magukból hangot,így kommunikálnak odaát.Ha nevetsz,ha kinevetsz akkor járj utána,amúgy meg nem érdekel.Szóval tisztán érthetően fogtam miket mondd.Annyit közölt,hogy mindig veled leszek apu,a túrákon is a meccseken is,mindig!Ez nekem már elképesztő boldogságot okozott.De még nem volt vége,Gergő átadott egy tarisznyát is,benne egy hímzett kis kendő volt.A kendőn pedig egy szöveg: "Isten által védve".Kérdeztem ugye ez nem csak egy álom?Mondta,hogy nem,ez így van.Tegyem le a tarisznyát meg a kendőt ott lesz mindig...
Ahogy a kép,úgy az új találkozás sem volt teljesen éles,de majdnem mégis az volt...!
Majd még a lepkékről beszélt valamit.A lepkéiről amikről majd a szülinapján írok.Azt már viszont nem tudom,hogy mit,de valami jó dolgot.Ekkor ébredtem meg...ha jól emlékszem éjjel 1.47-kor.Egy pár másodpercig még az álom hatása alatt voltam,aztán szomorúan jött a felismerés,hogy mégis csak álom volt...de aztán eszembe jutott mit mond erről a spiritualitás.Így a szomorúság átment hála jellegű érzésbe és ekkor óriási ritkán tapasztalt simogató érzést éreztem a hátamon...rendkívül kellemes volt.Tehát igaz volt minden.
Ilyen fokú szeretetérzést nem érez az ember csak úgy...!
Ennyi volt tehát az új találkozás története.Gergő eljött és újra biztosított a szeretetéről az ezt követő szeánszon pedig meg is erősítette,hogy igen ő jött el ilyen formában átadni a mondani valóját.Örültem neki nagyon és még annyit tett hozzá,lesznek ilyen találkozásaink még.
Figyelem ahogy néhány korábbi bejegyzésemnél is,úgy ennek megosztásához sem járulok hozzá.Köszönöm a megértést!
Sajnos a napokban tomboló elviselhetetlen kánikula erre a hétvégére már itthon tartott.Nem akartunk bevállalni egy túrát ebben a forróságban.Igen pont a nyár az az évszak ami a túrázásoknak leginkább nem kedvez.Nem is szeretem.Egyetlen pozitívuma,hogy sokáig van világos.Június vége van,bár nem a legutolsó napja,nyilvánvaló,hogy több túránk ebben a félévben már nem lesz.Így itt az ideje az első félévet összefoglalni.Az egészen a nyárig kitartó koronavírus nagyban befolyásolta most is a túrázásainkat a terveinket,de mégsem olyan nagy formában ahogy tavaly.Szerencsére sok helyre sikerült eljutnunk még ha pár tervünket nem is sikerült megvalósítani.Összességében az első félév nem volt rossz,hozta azt amit elvártam tőle.
Felszállóban a köd Alap és Németkér között félúton
A téli túrák kifejezetten jóra sikerültek.Egyszer sem volt igazán hideg,na és egyszer sem volt meleg.Havas túránk viszont csak egy akadt.Rendkivül szép arcát mutatta a természet az év első túráján,amelyen Alapról mentünk Németkérre.A felszálló köd,a kisütő nap az egyik legszebb természeti jelenség,ezen a túrán volt belőle részünk.Azután meg egészen elképesztően jó lett az idő.Rá egy hétre fogadott a tél egyetlen havas túrája amikor is Gergő nyomában járva újra a Sorrento sziklákhoz tértem vissza.Itt találkoztam Pistivel a harminc éve nem látott baráttal.A túra jó volt,talán Zolika volt egy kicsit formán kívül és a budaörsi fensíkon elég kellemetlen erős szél fújt,de jó buli volt ez is.A januárt a Lussoniumi túrával zártuk,ami szintén egy visszatérés volt és újra Gergő nyomában jártam minden méteren.
Sorrento sziklák,ahová szinte napra pontosan négy év múltán tértem vissza
Februában egy ködös-nyirkos túrával nyitottunk a százhalombattai Sánc-hegyre tértem vissza,valamint lementünk az érdi Beliczai-szigetre és az Ófaluba.Valamint megnéztük a Kutyavár megmaradt falát is.Ennek a túrának éppen a köd adta meg a fillingjét.A februári másik két túra sem hozott sokkal jobb időt,még ha köd nem is,de nyirkosság az volt.Előbbin a szabadbattyányi Kula-toronyhoz mentünk a Sárpentelei parkerdőn keresztül,utóbbin pedig a Vitányvárhoz tértem vissza.Ráadásul ezen a vitányvári túrán meg én voltam az aki nem volt formában.Természetesen itt is Gergő nyomában voltam,szinte a várig minden centiméteren.A tél tehát jó volt,nagyon szépek voltak ezek a túrák.Jöhetett a tavasz.
Hova el nem jutottunk?
Ballagok a Sárpenteli parkerdőben
Jó idő fogadott a tavasz első túráján amelyen a nagylóki Iringó tanösvényt jártuk körbe.Kellemes időben a kellemes tájakon olykor eltévedtünk.Fura volt,hogy Móni volt ott nagyon a szeren,ő tudta merre meg hogyan kell menni,úgy,hogy még soha nem járt itt.Róla el sem tudtunk ilyent képzelni,olyan volt mintha Gergő lelke beleszállt volna és ő írányitott volna...Rá egy hétre ismét egy Gergő nyomábanos túra következett amelyen a Tassi zsiliphez tértem vissza.Ezen a túrán jártam először a Kiskunsági főcsatornánál amely nagyon tetszett.A márciust a Tolnai-hegyhát legdélibb részein fejeztük be,ahol élénk szélben volt részünk,cserébe viszont rendkívüli szépségű tájakon mentünk keresztül.Jók voltak tehát a márciusi túrák is.
A kiskunsági főcsatorna Tassnál
Az áprilist a Bakony peremvidékén kezdtük.Először indult túra Ösküről.Erős szelünk volt ezen a napon is.Pétfürdőig a tájak is szépek voltak,viszont innen a Várpalotáig húzódó Cseri parkerdő csalódást okozott.A túra viszont remek volt,mint ahogy a rá egy hétre megrendezett túra.Amelyen szintén Gergő nyomábanos túra volt.Olyan helyekre tértem vissza ahol Gergővel is jártam.Többek között az Árpád kilátóba és az Apáthy sziklához.Ezt a túrát Gergővel is terveztük,majd úgy volt,hogy ezen a túrán találkozunk újra Pistivel és nejével,aztán Julcsival egykori exemmel is szóba került ez a túra.Végül is Zolikával sikerült megvalósítani.Nagyon sok látnivaló volt ezen a túrán és először volt az év folyamán tökéletes kifogástalan túraidőnk.
Öskün a csapat
Következett egy szívet melengető túra.A Három falu túráját elevenítettem fel újra,ami megegyezett a négy évvel korábbi Gergővel megtett túrával.Az útvonal 98%-ban ugyanaz volt - Adony,Iváncsa,Beloiannisz,Besnyő,Iváncsa.Most is,ahogy akkor Gergővel is,jó volt a buli.Bár ezen a túrán nagyon elkapott Gergő hiányérzete,ami a besnyői körhintában csúcsosodott ki (van róla bejegyzés).Az áprilist egy helyi túrával zárult amelyen az Erdei gépparkba mentem ki.Hosszú idő után ez volt az a túra amelyre egyedül mentem,de tartoztam annyival Gergőnek,hogy megcsinálom itt azt a filmet ami vele anno technikai problémák miatt nem sikerült.
A szépséges repcék
A május a repcetúrával indult amelyen már harmadszor voltunk,így hagyományt szerettem volna belőle csinálni,de...a túra vége felé alapos méhtámadásban volt részünk.Ez kicsit elvette további repcetúrás kedvünket,majd jövőre derül ki mennyire.Ezután egy hétre a márciusban a járvány miatt elmaradt essegvári túrát valósítottuk meg.A szép tájakon átmenő túra esélyes lehet az év legjobb túrája címre.Veszprémből indulva a Csatárhegyen át mentünk Bándra ahol az Essegvár is található.Remek buli volt.A hónap végén meg egy Szekszárdi-dombsági túra volt a műsor.Ladomány és Grábóc volt a cél.Ezt sikerült is megvalósítani és bár voltak a túrának kifejezetten szép szakaszai,volt olyan is amikor méretes gazban gázoltunk.
Eszterpuszati templomrom a Mecsekben
Következett a június,a nyárra a Balaton-felvidék fokozatos felfedezését tűztük ki célul.Ebből a hónapban rögtön két túrát is sikerült megvalósítani.Balatonalmádi illetve Alsóörs környékén egy-egy körtúrát.Bár mindkét túrán már zavaró volt a hőség,mégis jó bulik voltak.A kettő közötti héten meg a Mecsek legkeletibb részén túráztunk,itt-ott már a Geresdi-dombság területét is éríntve.Ekkor jutottam el elöször Ófaluba is amit már Gergővel is régóta terveztünk.Nagyon jó buli volt ez is,amit egy mecseknádasdi fenséges babgulyással zártunk.Ezek voltak tehát a tavasz eseményei dióhéjban.Természetesen mindegyikről van részletes bejegyzés a blogban.Jöhetnek a számok,a statisztikák.
Májustól újra rendszeressé váltak a sörözések
A 2021-es év első félévében összesen 19 túránk volt,ami egyel jobb mint tavaly ugyanekkor.
A 19 túrából három volt amelyen négyen voltunk.
- Kilenc olyan túra volt amin hárman.
- Hat olyan amin ketten és egy amin egyedül.
Alapból értetődik,hogy mindegyik túrán csak én voltam ott.Utánam Zolika a legjobb 18 részvétellel.Manó hét részvétellel jelezte jelenlétét.Móni négyszer jött el,a Tizedes barátunk pedig háromszor.Pisti meg egy túrán volt velünk.
Mehettünk becslésem szerint összesen nagyjából 320km-t.
Az első félévvel tehát elégedett vagyok a 19 eddigi túra talán sejteti,hogy közel ugyanennyi lehet majd a második félévben is,de jó lenne elérni a 40-et egész évre való tekintettel.
Nem igazán tudom milyen címet is adhatnék ennek a bejegyzésnek,talán nem ez a legmegfelelőbb cím ennek,de jobb nem jut az eszembe.Ma már tudom,hogy véletlenek nincsenek,így ez az eset sem írható a véletlen vagy a szerencse számlájára mégha az egész sztori ezt is sejteti.Valószinűleg már ez is előre elvolt tervezve és pontosan úgy történt ahogy annak történnie kellett.Azt,hogy ki vagy kik tervezték el ezt előre?Hát alighanem mi.Csak még odaát,mielőtt leszülettünk...!
Ez a rét már sokszor szerepelt a blogban.Vajon hol is van?
A történethez visszakell mennünk a 2017-es évben.Gergő ekkor ballagott a középiskolából.Az már más történet,hogy aztán továbbtanult még.A májusi ballagásra ajándékként Gergő egy túrát kért tőlem.Ismerve őt,mi mást is kérhetett volna?Egy olyan túrát amely nem volt benne az az évi bakancslista tervekben.Sokat gondolkodtam mi legyen ez a túra.Nem igazán tudtam eldönteni Gergő melyiknek örülne legjobban.Nem azért mert nem volt miből válogatni,hanem mert rengeteg mindenből lehetett szemezgetni.Végül is nem tudtam dönteni.Elmondtam Gergőnek döntsön ő,amit választ én oda elviszem,legyen az bármi.Viszont ő sem tudta eldönteni melyiket is szeretné legjobban.Úgy tűnt kapufát lőttünk...
Gergő ahogy behatol a nyertes túra egyik völgyébe 2017 májusában..
Agyalgattunk mi legyen.Végül is úgy döntöttünk,hogy összeírunk 10 túrát amelyből kisorsoljuk a nyertes túrát és arra fogunk majd elmenni.Így is tettünk.Összeírtuk azt a 10 túrát amely abban a pillanatban legjobban vonzott.Nem emlékszem már teljesen pontosan melyik volt az a tíz.Szerepelt benne a Zselic,a Mecsek két olyan túrával is amelyen még nem jártunk.Valószinűleg a Pilis,a Bakony,a Visegrádi-hegység is benne volt egy-egy túrával és a Mátra a Kékestetővel,ez utóbbira viszont világosan emlékszem.Na és arra is emlékszem melyik volt az a két mecseki túra is.Egyik a Csepegő-árkot és a Farkas-árkot járta volna végig úgy,hogy a túra érintette volna a szeretett egykori kulcsosházunkat a Nyárádi-kunyhót is.Egyre inkább éreztem,hogy mindketten azt szeretnénk ha ez a túra nyerné a sorsolást...
Vízesés,de hol is?
A sorsolást több menetre osztottuk,mint egy foci vb selejtező sorsolást szokás,vagy a bajnokok ligája sorsolást.Persze annyira bonyolult azért nem volt.Tíz azonos méretű kis cetlire összeírtuk a túrákat.Mindegyikre egyet-egyet.Ezt a tíz cetlit beletettük egy téli sapkába.Kihúztunk első körben ötöt.Arra már nem emlékszem ki húzta ki a cetliket a sapkából,de alighanem Gergő.Ez az öt kihúzott túra azonnal ki is esett a további versenyből!Azok mentek tovább a második körbe amelyek a sapkában maradtak.Jöhetett a sorsolás második felvonása.Az izgalmak kezdtek fokozódni...
Újabb vízesés,2017-ben folyt,de ez a kép 2020-as visszatérésemkor készült.Akkor nem folyt...
Újabb három túrát húztunk ki,vagyis Gergő a sapkából.Ez a három túra is ment a levesbe.Amúgy nem néztük meg melyikek is a kiesett túrák.A papírok össze voltak hajtva és mi nem nyitottuk szét,nehogy bármi is befolyásoljon a továbbiakat illetőet.Szóval már csak két túra cetlije maradt a sapkában.Az utolsó a végső húzás az enyém volt.Kihúztam egy cetlit és a kettő közül most ez volt a nyertes,nem amelyik benne maradt a sapkában.Ovatósan hajtogattuk szét a papírt.Az izgalom és a feszültség kézzel fogható volt.Végül is kibontottuk az összehajtott cetlit és ott volt rajta a nyertes túra neve és útvonala.Mit gondoltok melyik volt az?Természetesen a mecseki,Csepegő-ároki túra amelyet legjobban szerettünk volna,hogy nyerjen!
Gergő a Csepegő-árok harmadik vízesésénél.Ugyanannál mint amelyik a fentebbi képen is van.
Talán mindenki azt mondja ez nem volt más,a puszta véletlen vagy a szerencse.Ha így van akkor valóban kitett magáért a szerencse.Ám mostani spirituális tudásommal már biztosra tudom,hogy nem így van,nem ez történt.Az a túra nyert amelyet a legjobban szerettünk volna,hogy nyerjen.Az a túra amely a legjobban gazdagította meglehetősen rövid közös túraélményeinket.Az a túra amelyet át kellett,hogy éljünk,hiszen arról a területről való volt amelyet a legjobban szerettünk.Tehát nem volt véletlen,mert ezt már odaát már eldöntöttük,hogy ennek így kell lennie.Nem is bántuk meg!
Jómagam 2020-ban Sándor és Gergő kunyhójánál....
A túra kivételesen gazdag élményekkel ajándékozott meg minket és tudom,hogy Gergő is élvezte.Hiszen az sem véletlen,hogy most írok erről.Mert nincsenek véletlenek!Amikor három év múlva visszatértem valahogy nem adta vissza az akkori varázst az egész.Persze ehhez nagyban hozzájárult,hogy Gergő már nem lehetett velem...Így tehát sikerült átélni a csodát újra.Ha akkor nem ezt a túrát sorsoljuk ki,nem tudom,hogy valaha is eljutottam volna-e a Csepegő-árokba?Szóval kitett magáért a szerencse.Mondhatnánk...
A Mecsek a források hazája.A hegységben nagyságrendileg 200 forrás található.Akármerre is mész valahol mindig útban esik legalább egy forrás.Nem árt kicsit többet tudnunk ezekről a forrásokról,ne csak egy a sok közülnek nézzük őket.Ebben segít a mecseki forrásokat bemutató sorozatom.Természetesen eleve nem lakom a hegység közelében,így nem volt alkalmam minden forrásnál járni.Jó ha ezek 10-15%-nál jártam.Így ahol nincs személyes élményem,ott az internet segítségét vettem figyelemben.A mai 2021 júniusi részben a Bükkös-forrása következő versenyző.
Így néz ki a Bükkös-forrás
A Jakab-hegy északi oldalában, a volt Petőc-aknához vezető műút kanyarja alatt a Nagy-gödörben található forrás, az útról kék kör forrásjel jelzi.
Kövekből szárazon összerakott foglalással, kőbe vésett felirattal, melyet Csokonay Sándor vésett 1952-ben. A kék és piros sáv jelzésekről leágazó kék kör jelzésű ösvény vezet le hozzá. Vize a takarórétegen átszivárogva jut a napfényre, vízadó képződmény az alsó triász homokkő, amelyből a forrás nem jelentős hozamokkal jelentkezik. Vízhozama 1-20 liter/perc értékek között váltakozik. Eredetileg merítős rendszerű volt, és egy kis kőmedencébe folyt a víz. Vörös homokkő tömbökből épült a forrás, a felirat homokkőbe van vésve, a foglaláson egy Északi jel is látható. - 1978-ban csak szivárgó vízként jellemezték a DDKVIZIG munkatársai.
Bükkös-völgy
A forrást először 1996-ban újították fel.
- 2005-ben feltárták az eredeti üllepítő medencét, amit meghagytak előüllepítőnek, és elé egy 60 l-es újat építettek be. A forrás homlokfala néhány méterre az üllepítő előtt lett kialakítva, és aluminium kifolyócső lett betéve. Természetesen az északi irány is felkerült a forrás támfalának tetejére. Lejárat és lépcső is készült, valamint a forráshoz vezető jeleket is felfestették.
Nevét a körülötte lévő bükkös erdőről kapta.
Közeli
Nem emlékszem,hogy valaha is jártunk volna a forrásnál.Legközelebb alighanem 2016-ben a Jakab-hegyi túránkon járhattunk hozzá.Elképzelhető,hogy járunk erre valamikor a jővőben.
Az alsóörsi túrával folytatódott a Balaton-felvidéket felfedező projektünk.Reggel fél hatkor vágtunk neki az útnak Zolikával és kerek három óra alatt kétszeri átszállással érkeztünk meg az alsóörsi vasútállomásra.Ez volt a mai túránk kiindulópontja.Mivel nyár van várható volt,hogy lesznek melegek.Éppen ezért távra nem terveztünk nagy túrát.Leszállva a vonatról már rögtön megcsapott a forróság,hiába volt még reggel fél kilenc.Terveink szerint a túrának két fő megnézésre váró eleme volt: az alsóörsi amfiteátrum és a Somlyó-hegyi kilátó.Az állomásról a 71-es út mentén haladva már olyan érdekes helyek köszöntek szembe az első métereken mint a Bakter kocsma.Hamar ráleltünk a nekünk kellő kék+ jelzésre amely az Edrődi Sándor utcán vezetett felfelé.Szerencsére igen kicsiny dőlésszögben.Ebben az utcában volt a polgármesteri hivatal,amely mellett egy parkban árnyékban álló padok voltak.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.
Először túrázásaink történetében:Alsóörs
Egy székelykapu tette teljessé a park hangulatát.A hűvösben kellemes volt,de elindulva a forróságban rögtön kezdett verni a víz.Az utca egy paraszthajszálnyival ugyan meredekebbre váltott,de így sem volt vészes.Újabb park következett ezúttal a másik oldalon.Itt állt maga Endrődi Sándor szobra.Mögötte meg egy játszótér volt,ahol csak egy macinál fotózgattunk.Visszatérve a kék+ jelzésre az megunt minket és sima kékre váltott.Ez vitt tovább egy ponton.Itt az utcában még megtaláltuk Szöszi cukrászdáját is.Vajon melyik szösziét?A kék jelzés kezdett szinten menni,aztán egy pirinyó dőlésszöge volt csupán,de ami kellemesebb volt maguk mögött hagytuk a települést és egy olyan szakaszra értünk ahol az út mellett két oldalt kellemes hűvöst adó fák voltak.Kétség kívül ez volt a túra legkellemesebb szakasza ma.
A székelykapu
A hűs szakasz
Nem kellett sokat menni,hogy elérjünk az amfiteátrumhoz.Csalódás keltő volt.Tudni kell róla pár dolgot.Ezt nem a rómaiak építették.Itt egy kőbánya volt és lényegében aztán egy szabadtéri színpadi játékokra épült létesítmény volt,de mégis olyan római kori jelleggel.Szabadon volt látogatható és maga a lelátó része igen magas is volt.Ezzel szemben amikor ideértünk a terület levolt zárva és egy látogató központot hoztak itt létre éppen,ami még nem volt látogatható.Persze ha az lesz akkor meg alighanem belépődíjas is lesz...Vannak dolgok amiket nem kellene felújítani,mert csak ártanak vele és eltűnik a korábbi fillingje...Itt is a lelátórészt nagyjából a felére csökkentették le.Az építkezés a felújítás még folyt,de úgy tűnt nem túlóráznak az emberek,hiszen nem volt itt senki szombat lévén.
Az amfiteátrum lezárva...
Azért mi benéztünk
Az amfiteátrumot körbe ölelő erdő volt a varázserdő.Ez már annak a Csere-hegynek a része volt amelynek másik oldalán állt a Csere-hegyi kilátó amelyben alig két hete jártunk.A varázserdőbe bevezetett egy tanösvény,amelyet a térkép szerint körbe lehetett járni.Terv szerint körbe is akartuk járni.Bíztam benne a tanösvény egy szakasza majd éppen a amfiteátrum felett fog vezetni.Így is lett aztán,de először megkellett találnunk a kék T jelzést.Ez gyorsan ment és valóban bevitt az erdőbe.Őszintén szólva egy teljesen átlagos erdő volt,semmi varázserdőnek vélt tulajdonságát nem fedeztem fel.Talán még majd ez is a felújítás része lesz és ezután készül el.A tanösvény ugyan járható volt,de a jelzések gyengék.Bevitt egy kisebb rétre ahol íjászok gyakoroltak éppen.Az egyikük nagyon segítőkészen és udvariasan útbaigazított,mert a jelzések és a több irányba is menő utak nem voltak egyértelműek.
Már a tansövény alsó szakaszáról feltűnik a szomszédos Somlyó-hegy
Sikeresen továbbhaladva a tanösvényen egyszer csak valóban ott voltunk az amfiteátrum felett!Kitűnően leláttunk az alattunk elterülő létesítményre,de ami még nagyszerűbb volt az maga a kilátás.Szuperül belehetett látni a környéket és a szomszédos Somlyó-hegyet is.Csúcsán pedig kivehető volt a kilátó is.Mikor elindultunk a tanösvényen volt egy kisebb rét ahonnan szintén lehetett látni a Somlyó-hegyet igaz az vagy nyolcvan méterrel alattunk volt (fenti kép).Ez itt így már elég jó bulinak tűnt és jó helynek!Nézelődtünk még és a fószer szerint aki útbaigazított minket itt egy lépcső ugyan vezet le,de az levisz a lezárt amfiteátrumba.Megtaláltuk a lépcsőt és valóban levitt az arénába.Feleslegesnek tűnt most lemenni több okból is: itt fenn is le volt kerítve az aréna,igaz egy félméteres kis drótos valamivel amit könnyen átléphettünk volna,de odalenn nem tudhattuk,hogy be van-e kamerázva a terület,meg hát kimenni sem lehetett ott sehol.Nem volt tehát értelme lemenni,fentről csodáltuk a dolgokat.Az út a tanösvény ugyan elveszett,nem ment tovább,de ezért itt megérte,főleg,hogy a slusszpoén ezután követezett!
Az amfiteátrum felett,szemben a Somlyó-hegy
A nézőtér felett ahol még a régi nézőtér volt,gyakorlatilag a senki földjén ott volt egy igazi hamisíthatatlan teknőc szobor!Hihetetlennek tűnt ez itt,de valóban így volt.Persze közelebb mentünk hozzá és fotóztunk párat.Kicsivel arébb egy csiga szobor is volt,de az valahogy nem érdekelt minket annyira mint a teknőc.Ugye nem is olyan rég tudtuk meg egy kedves barátunktól,hogy Teknőc Ernő asszonya lebabázott és Ernő meg éppen elindult pelenkáért,de mire hazaért a gyerekek már felnőttek... Szóval mi meg megtaláltuk itt magát Teknőc Ernőt aminek ki tudja miért,de úgy örültünk mint majom a fa.z.nak.
Teknőc Ernő a Dr.Bubó egyik szereplőjének szobra
Zolika meg is lovagolja
Nehéz szívvel hagytuk ott Teknőc Ernőt,megígérte majd követ minket.Talán olyan jó hétszáz év múlva majd utol is ér.Visszamentünk a kék T jelzésről a kékre és visszamentünk Alsóörsre.Nem voltunk amúgy sem messze,pár száz méternyire csupán.Végül is jól sült el az amfiteátrum projektünk.Csak a falu felső részéig mentünk vissza,oda ahol a kék+ kékre váltott.Innen indult ugyanis ki a kék3 jelzés is,ami felvitt a kilátóhoz.Útközben egy egy kerteken kívüli meggyfáról leszedtem pár szemet.Én nem hallottam,de Zolika szerint a mögöttünk egy ballagásról jövő tömeg egyik tagja beszólt,hogy nem veszem észre,hogy éretlen... Mondom én nem hallottam,nem oda figyeltem.Így nem igazán vágom mi a fasz fájhatott a tagnak annyira,hogy leszedtem négy szemet egy út menti fáról?Meg hát amúgy nem is volt éretlen,teljesen jó volt.Annyit nézzenek már ki belőlem,hogy különbséget tudok tenni érett éretlen gyümölcs között...
Út a kilátó felé
Az út a kilátóhoz a kék3 jelzés a faluból kb.1km-es volt.Itt a forró réteken át vezetett,majd bement az erdőbe egy temető és egy vízmű mellett haladt el.Végül is aztán feltűnt maga a kilátó.Már elsőre kitűnő építménynek tűnt.Viszont az út első meredekebb emelkedője után a forróságban erősen izzadtunk,így leültünk a kilátó alatti padok egyikére a hűvösbe.Voltak itt mások is,így meg is vártuk míg oszladozik a "tömeg".A legszebb most is egy szoknyás túrázós nő volt.Nem tudom miért az ilyenek mindig olyan szexik számomra...Jó félóra pihi volt mire leszikkadtunk és mindenki eltűnt.Szabad volt az út fel a kilátóba!
Az első találkozás
A kilátó 2015-ben egy régi lepusztult helyébe lépett,de majd egyszer kivesézzük a kedvenc kilátós sorozatomban.Tehát nem volt régi kilátó és ennek elvárhatóan kitűnő állapotban is volt!Csigalépcső vezetett fel.A kilátószint pedig 17,5 méter magasan volt ami átlagos kilátószint magasságnak mondható hazánkban.Felérve egy egészen fantasztikus körpanoráma fogadott minket.A Balaton mondanom sem kell kitűnően látszódott,főleg a Tihanyi félszigetig tartó rész.A környék településeit is jól kilehetett venni és persze a Balaton-felvidék vonulatát is.Láttuk innen az amfiteátrumot és a szomszédos Csere-hegyen lévő kilátó csúcsát ahol két hete jártunk.Pazar panorámánk volt tehát!
A kilátó lépcsőháza
A kilátás egy szelete
Mivel nem zavart senki és időnk is volt bőven,hiszen a túrából jó 2-3 km volt csak vissza,eltöltöttünk egy jó órát a kilátóban.Ritkán lát az ember ennyi csodát egyszerre,kár lett volna sietni.Csak érdekességként: csináltam 132 képet a túrán,ennek felét pedig a kilátóban.Volt mit nézni és csodálkozni.Látni lehetett következő két Balaton-felvidéki projektünk helyszíneit is: Balatonfüredet és környékét na és a Tihanyi-félszigetet.Reményeink szerint még idén nyáron eljövünk ezekre a helyekre is.
A kilátás egy másik szelete
Jómagam a kilátóban
Miközben a Balatonon vagy ezer vitorlás pompázott,lassan lejöttünk a kilátóból.Meg egy óra nyugi után jöttek fel mások is,így helyet hagytunk nekik.Igazán pompás klassz kilátó volt ez.Jó lenne még egyszer a jövőben visszatérni.Lenn még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátóra.A kék3 jelzésen mentünk lefelé is,de most a másik irányba.Kikötöttünk Alsóörs dél-nyugati végénél.Ez is szép hely volt,annál is inkább mert kicsivel odébb volt egy kilátó terasz is.Ötletes jó kis rész volt ez is,egy vár szerű védfallal.Ugyan azt az élményt amit a kilátó nyújtott de tudta überelni,de innen is jó kilátás volt elsősorban a Balatonra Tihany irányába.
Lefelé a kilátóból
A kilátó terasz
Tovább ballagva a helyi református templomnál kötöttünk ki,a vár szerű védfal hosszan kísérte utunkat.Kezdett az egésznek olyan hangulata lenni mintha valami sziciliai kisvárosban járnánk.Talán még a Sándor Mátyás sorozatban láttam hasonlót.Zavaró volt a forróság,de szép volt a település és a táj.Feltűnt még egy újabb helyi nevezetesség a Török ház is.Sajnos azt menetközben elfelejtettem,hogy miről is híres,így erre a filmben sem tudtam külön kitérni.Majd alkalom adtán írok róla,alaposan utánanézve mindennek.Hangulatos sikátoros út vezetett le a Török ház alatt amúgy.
A templomnál
Hangulatos út a Török ház alatt
Ezután már piros jelzésen mentünk vissza a központba.Itt már különösebb látnivaló nem akadt,max a szép takaros porták.A vasútállomáshoz értünk le,de korán volt még.Eindultunk a Balaton partja felé.Természetesen inni és ebédelni akartunk.Szerencsére rengeteg vendéglátóhely köszönt szembe.Viszont ellentétben Balatonalmádival itt már érezni lehetett kicsit a balatoni árakat is.Ennek ellenére beültünk az egyik helyre és jót ettünk és ittunk.Az is igaz ez többe került itt most kettőnkre mint múltkor hármunkra a mecseknádasdi ebéd... Na de ennyit most beáldoztunk.
Alakuló balaton filling
Ezután kimentünk a Balatonhoz,óriási már-már elviselhetetlen forróság volt,de végigjártuk a mólót és a kikötőt.Megint rá kellett döbbennem,hogy ebben az országban csak mi vagyunk ilyen szegények...luxus vitorlások tömegei parkoltak a kikötőben és legalább ugyanennyi kint volt a vízen.Biztos nem a három műszakban dolgozó rétegeké voltak ezek...Sétáltunk egy kicsit a kemény melegben.Aztán még beültünk italozni az egyik helyre ahol tv is volt és éppen ment a magyar-francia EB meccs.Így nem maradtunk le erről sem.Ennek végén pedig más már nem maradt visszasétáltunk a vasútállomásra.
Welcome Alsóörs
A kikötőben
Itt végződött a túra.A hazaút viszonylag sima volt,ahogy ide,úgy haza is három órás volt.Az iszonyatos forróság ellenére remek túra és nap volt.Távra nem volt sok,talán 10 km,de látnivaló bőven akadt.Sok csodát láttunk ma is.A Balaton-felvidék projekt második szakasza is sikeres volt tehát.Következik majd Balatonfüred,hogy addig lesz-e másik,egyéb túránk most még nem tudni.Balatonfüredi buli pedig július közepe táján várható.
...valahol ott szaladgál most is.Ugatja a verebeket vagy az arra tévedő galambok lelkeit.Boldog mert egészen biztosan ott van vele Gergő is és talán az én lelkem fennmaradott része is... Hárman együtt járjuk a mezőket miközben ő nagyokat vakkant és szaladgál... Már annak is két éve,hogy ő elment.Életem legsötétebb szakaszának egyik távozója volt ő is.Na és mégha egy kutya is,természetesen megemlékezem róla távozásának évfordulóján,hiszen egyike volt azon keveseknek akik igaz őszinte szívvel szerettek.Magától értetődik és természetes,hogy helye van itt a blogban.Szóval ott szalad és szalad a verebeket hajkurászva,néha visszanézve ahogy szokott,hogy megyünk-e utána,követjük-e.Nincsenek emlékei,hiszen ment és megy tovább minden.Folytatódik a show és mivel odaát vagyunk vele mi is úgy érzékeli mintha mi sem történt volna...Szaladgál boldogan.
Szaladgál boldogan...
Ahogy nem rég Rexi,úgy Buksi is egy környékbeli faluból került hozzám 2007-ben.Ugyanolyan vadóc volt ő is,talán egy kicsivel azért okosabb.Ám ez is kevés volt ahhoz,hogy kishíján már félévesen átköltözzön az örök vadászmezőkre.Egy séta alkalmával amikor a papa vigyázott rá kirohant az útra neki egy autó kerekének amely a padkához vágta.Mivel nem voltam akkor ott,egyből hívtak,hogy a kutya megdöglött... Ám ő erős volt és volt benne még némi élet.Elvittük az állatkórházba ahol megműtötték és életben maradt!Lassan,de pár hét alatt fel is épült.A jobb mancsába ugyan tettek be valamit,amit aztán egész életében elkellett viselnie,de idővel megszokta.Bár sokáig nem tűrte ha a jobb mancsához értünk.Lassan fokozatosan tanult és lett egyre okosabb.
Itt éppen a Szalki-szigeten élvezi az életet...
Egy napon aztán már teljesen biztonságosan lehetett vele közlekedni akár az utcán is póráz nélkül.Persze a pórázt a kedvenc helyein vettem csak le.Imádta a közeli erdőt a völgyet és a vasútállomás körbejárását.Kismilliószor elvittük ezekre a helyekre.Élvezte az életet és remekül elvolt sok-sok éven át velünk.Voltak kisebb túráink is vele.Hiszen kivittük a Rácalmási-szigetre és volt,hogy eljött velünk Dunavecsére is a Pentele-hídon át.Ahogy teltek az évek úgy lett okosabb és okosabb.Az utolsó éveiben már nagyon értelmes volt.Bár fekete volt és dús szőrzetű azt sem bánta ha nyáron csatangoltunk.Egy volt a lényeg csak menjünk és menjünk...Így telt az élete.
Bárhol is vagy légy boldog kisbarátom!
Azon az átkozott hajnalon amikor Gergő elment hozzám hasonlóan ő sem kelt fel,miközben Gergő a másik szobában az életéért küzdött... Nem tudtuk megmenteni így Gergőt sajnos.Alighanem megérezhette kedvenc kis gazdijának távozását,hiszen a következő félévben fokozatosan kezdett leépülni.A nyár első hőhulláma pedig betett neki.Nem bírta elviselni a kiméletlen meleget.Három hetet szenvedett,de főleg az utolsó 3-4 napját keserítette meg a betegsége.Nem mozdultam egy pillanatra sem melőle ameddig csak tudtam simogattam és vigasztaltam.Aztán egy kedd reggelen ahogyan Gergő is,ő is elment.Utolsó mozdulata az volt,hogy kinyújtotta a mancsait,de visszahúzni már nem tudta...
Mindörökké...
Kedvenc helyén a közeli erdőben az út mellett a fák alatt temettem el.Ott alussza örök álmát.Mivel Rexivel sokat megyünk el ott,így sokat kijárok a sírjához.Persze csak a kis testét temettem el,hiszen a lelke ott szaladgál az örök vadászmezők zöld rétjein ahol Gergő vigyáz rá...
Ma van két éve,hogy elmentél kicsi kis barátom.Bárhol is jár a lelked öszintén kivánom,hogy legyen nagyon boldog!Na és persze minden évben ilyenkor helyed lesz itt!
Folytatódik a kedvec kilátóimat bemutató sorozatom,amelybe természetesen olyan kilátók kerülhetnek csak be,amelynél legalább egyszer jártam már.Mai 2021 júniusi versenyzőnk is egy ilyen kilátó,a Szekszárdi-dombság béli Grábóc település fölé magasodó építmény a Mária-kilátó.
Első találkozásunkkor
A Mária-kilátót az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által az erdei közjóléti létesítményekhez nyújtott támogatás segítségével Janovicz István helyi gazdálkodó építtette. Simon László tervei alapján a Madulus Kft. végezte el a kivitelezést.Átadására pedig 2015-ben került sor.
A kilátó 15 méter magas, három lábon álló faszerkezetű, három szintes és hatszögletű alakzatú. A kilátás a falura, környező dombokra és a Keleti-Mecsekre nyílik. Mellette kiépített piknikező hely várja a kirándulókat.
A lépcsőn fokozott figyelem nem árt!
A kilátó lépcsőfokai keskenyek és maga a lépcső dőlésszöge igen meredek,ezért megítélésem szerint balesetveszélyes.Nem árt óvatosnak lenni,esetleg le és felmenetelkor a korlátba kapaszkodni.A kilátószintek rendben vannak,tágasak és biztonságosak.Magát a kilátót eddigi utolsó ott tartozkodásunkkor rendben találtuk és jó állapotúnak véltük.
Lényegében fenn körpanoráma fogadja a vándort,de csak nyugat felé élvezhető igazán a kilátás.Keletnek a fák betakarnak.
A "lépcsőház" látható a meredek lépcső
A faluból (Grábóc) már jól látható a kilátó,ahová a dél-dunántúli kékről egy kitérő vezet fel,maga a kék3 jelzés.Végig jól van kijelezve,sőt ki is van táblázva,így az esetleges eltévedéshez itt már elég nagy lúzernek kell lenni.Autóval is fellehet menni a dombon lévő temetőig,onnan pedig már csak egy jó 300 méteres séta a kilátó.
A kilátó és a környék teljesen rendben van.Szemetet sem látni!Így kérek minden ide látogatót,hogy ez továbbra is maradjon így!
Grábóc települést jelzett turistaútak érintik és haladnak el a közelben,így valóságos túrázó paradicsom.Remek túrák tehetők innen,vagy ide,vagy akár túráink érinthetik is a települést ahol meg is pihenhetünk kicsit ilyenkor,többek között magában a kilátóban is.
...mondom vigyázni a lépcsőn,mert keskeny és meredek!
A kilátónál mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk.Ezen sorok írásakor nem is olyan rég,még három hete sem.Zolikával jutottam el ide.Ajánlom mindenkinek a felkeresését mert az itt beszerezhető élményektől csak gazadagabb leszel!
