Üzenet odaátról

 Amikor már hetek óta nem történik semmi.Amikor már hetek óta,ilyen-olyan okok miatt,de nem sikerül összehozni a következő túrát.Amikor már hónapok óta nincs meccs (és lehet többet nem is lesz,de erről majd a Kezdödő szezon bejegyzésemben bővebben).Amikor már így túl sok a gondolkodás...akkor jönnek a kombinációk.Az agy már össze-vissza jár,variál.Olyanok is eszembe ötlenek amiknek nem kéne,amik ha lassan-lassan is de depi irányt vesznek.Nincs ami úgy lekössön.Fokozódik Gergő hiányérzete.Ezt az érzést csak a gyermeküket elveszítő emberek értik meg... Nincs ami lekössön,nincs mibe menekülni.Jön a hiányérzet...jön a kín.Jön az érzés,hogy semmit nem érsz,itt léted merő véletlen...vagy szándékos szopatás.Aztán...

...jeleket vársz attól aki elment.Jeleket,mert régen kaptál sokat,de egy ideje nem kapsz már ezt sem.Nem kapsz,mert semmit nem érsz már neki sem! De valaki a fejedben folyton mondja,hogy a jelek ott vannak,csak észre kéne venni őket... Aztán...folyton szembeköszön egy dal.Már mindenhol ugyanaz a dal.Hallgatod mert tetszik.Már hetek óta hallgatod mert mindig ott van.Újra meghallgatod.Újra és újra.Mert tetszik,mert megszeretted.Aztán egy napon érdekes dologra döbbensz rá.Ez a dal rólad szól...Ez a dal neked szól!Ezzel a dallal üzen neked valaki,valaki akinek igenis számítasz és akit nem veszítesz el soha,mert majd ott vár rád valahol az út végén...

Lassan leesnek a  dolgok és ahogy egykor a Tündérsziklánál,úgy most is sikerül megfejteni az üzenetet odaátról..Megérted mit akarnak mondani a sorok,vagyis már tudsz a sorok között is olvasni...

 Bárkit kísért ezen a csillagon,
Minden harang érted is szól,
Minden történetnek része vagy,
Legyen bármi, legyen bárhol,

Soha semmi nincs túl távol,
És körbezár, még ha nem is középen állsz.
Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,
Minden összeér az ég alatt.

Itt még annyira nem is értem a lényeget,de kapisgálom.Aztán a folytatás már egyre egyértelműbb:

 És a körforgásnak része vagy,
Amit mérgezel, az mérgez,
Amit érzel, az téged érez,
Amit megérintesz, az kapcsol valahová.

Ez már egyértelmű.A körforgásnak része vagy/ok.Elengedem haragjaim a világra hiszen amit mérgezek az mérgez.Világos beszéd.Ahogy az is,amit érzek az engem érez.Amit pedig megérintek az kapcsol valahová.Olyan egyszerű ez mint a vakablak.A további folytatáshoz pedig kommentár sem kell igazán.Egyértelmű mit akar nekem üzenni Gergő:

Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész,
És ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.

Önbizalom nővelő üzenet igen...Ja,hogy micsoda megmosolyogtató iromány ez?Elég ha én értem,neked nem kell...nem is neked szól!A folytatás pedig már csak amolyan ráadás,biztosít róla,hogyha elvesznék is a sűrűben mindig van onnan kiút..

Soha ne kérdezd, hova tartozol!
Minden harang érted szól,
Minden dalban ott vagy már,
Ami él, az össze van kötve,
Minden élettel mindörökre,
Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán.

Szóval csakugyan itt volt már egy ideje az újabb jel.Csak én vagyok még annyira fejletlen lélek,hogy több hétnek elkell telnie,hogy valamennyire ezt meg is értsem.Igaz,hogy leálltam mostanában a spirituális dolgokkal így nem fogom úgy az odaáti jeleket mint régebben.De mostmár tudom,hogy azok ott vannak mindig.Ahogy most is,nem lehet véletlen,hogy egy dal újra és újra szembejön veled....Azért remélem tényleg lassan vége a kínlódás heteinek és jönnek a túrák és remélem meccsek is lesznek azért még.Kell,nekem ezek kellenek mert ha hosszú a szünet akkor bízony képes vagyok magamba roskadni...

Találkozás Gergővel

Alighanem a második évfordulóra kaptam ezt az ajándékot.Ugye Gergő elvesztését követően merültem bele a spirituális világba,sok bejegyzés van erről is a blogban,vagyis hát ha sok nem is,néhány biztosan.Addig is érdekelt a dolog,de ezután még jobban.Ennek a nevezzük fejlődésnek volt köszönhető,hogy kb.két éve tudtam úgymond kapcsolatot teremteni az odaáti világgal.Ez volt az a dolog ami kimozdított a mély letargiából a depizésből amit Gergő halála váltott ki.Már csak ezért is kell,hogy legyen némi valóság alapja... Az,hogy miként meg,hogyan nem részletezem,erről is akad bejegyzés.Ami a jelenlegi új poszt szempontjából érdekes az most a két éve.Napra pontosan nem tudom melyik nap is volt az ahol elkezdődött a dolog,de valamikor június végén.Így aztán két év múltán Gergő eljött hozzám,hogy találkozhassunk végre újra!

Gergő eljött hozzám

Na nem örültem meg,de ha mégis annak tartasz hát legyen,engem ez cseppet sem érdekel.Ugye aki jártas csak egy kicsit is a spirituális dolgokban az tudja,hogy elhunyt szeretteink legjobban az álmainkban tudnak üzenni vagy kommunikálni,szerencsés esetben velünk lenni.Nekem most megadatott ez a szerencsés eset,hiszen ritka kivételes álmom volt,ami megérdemel annyit,hogy legyen róla egy blogbejegyzés.Nem szoktam az álmaimat "papírra" vetni,de most kivételt teszek,ha másért nem is,hát azért,hogy el ne felejtsem,de persze ezt aligha felejtem el.Gergő számtalan jelét adta már annak,hogy igen van élet a halál után,ezek közül is sok mindent leírtam már,számtalanszor biztosított róla,hogy velem van,ott van velem a túrákon a meccseken is.Természetesen ezt kézzel fogható dolgokkal bizonyítani nem tudom,de az a fajta szeretetérzés ami átjön ilyenkor számomra azt bizonyítja,hogy ezek a dolgok igazak és nagyon is valósak.

Szombatról vasárnapra virradó éjszakán történt meg a dolog.Azaz június 26-ról váltottunk 27-re,tehát két éve valószínűleg ilyenkor indult el a kommunikáció köztünk.Addig is volt,de az olyan egyoldalú volt,innentől viszont én is venni tudtam Gergő mondanivalóit.Szóval álmomban kimentem a wc-re.Nem tudom,hogy ott mit is csináltam erre nem tért ki az álom.Belépve a pirinyó kis helységben valaki megfogta a csuklom.Nem bántóan,nem erősen.Egyszerűen szeretettel telien.Már ez az érzés sem volt mindennapi...

Minket nem választanak el világok és különböző dimenziók...

Ezután már a szobában találtam magam.Ott éreztem már Gergőt,de még nem láttam.A szeretet érzés csak fokozódott... nem féltem cseppet sem,izgatottan vártam mi fog történni.Valószínűleg kérdezhettem,hogy itt vagy Gergő,te vagy az?Jött a sugallat,hogy igen,majd fokozatosan alakot testet kezdett ölteni Gergő lelke,persze pont olyannak amilyen az életében is volt.Aztán egyszer csak ott állt mellettem Gergő én meg örültem mint majom a fa...nak már bocsánat,de nem tudom szebben kifejezni ezt az érzést.Földöntúli szeretetet éreztem.Olyant amilyenről a klinikai halálból visszatérők szoknak beszámolni.

Gergő nem beszélt,de valahogy mégis értettem a szavát (a hangját?).Valami telepatikusan átjött dolog lehetett,ugye a lelkek nem adnak ki magukból hangot,így kommunikálnak odaát.Ha nevetsz,ha kinevetsz akkor járj utána,amúgy meg nem érdekel.Szóval tisztán érthetően fogtam miket mondd.Annyit közölt,hogy mindig veled leszek apu,a túrákon is a meccseken is,mindig!Ez nekem már elképesztő boldogságot okozott.De még nem volt vége,Gergő átadott egy tarisznyát is,benne egy hímzett kis kendő volt.A kendőn pedig egy szöveg: "Isten által védve".Kérdeztem ugye ez nem csak egy álom?Mondta,hogy nem,ez így van.Tegyem le a tarisznyát meg a kendőt ott lesz mindig...

Ahogy a kép,úgy az új találkozás sem volt teljesen éles,de majdnem mégis az volt...!

Majd még a lepkékről beszélt valamit.A lepkéiről amikről majd a szülinapján írok.Azt már viszont nem tudom,hogy mit,de valami jó dolgot.Ekkor ébredtem meg...ha jól emlékszem éjjel 1.47-kor.Egy pár másodpercig még az álom hatása alatt voltam,aztán szomorúan jött a felismerés,hogy mégis csak álom volt...de aztán eszembe jutott mit mond erről a spiritualitás.Így a szomorúság átment hála jellegű érzésbe és ekkor óriási ritkán tapasztalt simogató érzést éreztem a hátamon...rendkívül kellemes volt.Tehát igaz volt minden.

Ilyen fokú szeretetérzést nem érez az ember csak úgy...!

Ennyi volt tehát az új találkozás története.Gergő eljött és újra biztosított a szeretetéről az ezt követő szeánszon pedig meg is erősítette,hogy igen ő jött el ilyen formában átadni a mondani valóját.Örültem neki nagyon és még annyit tett hozzá,lesznek ilyen találkozásaink még.

Figyelem ahogy néhány korábbi bejegyzésemnél is,úgy ennek megosztásához sem járulok hozzá.Köszönöm a megértést!

Mit tettél ember...

Mit tettél, ember.

Az elég sem volt elég. Még több kellett, még nagyobb, még gyorsabb, még magasabb, még drágább, még szebb, még hamisabb, még több, még több, még több…

A repülőid eltakarták az egemet, a hajóid eltakarták a tengeremet, vonataid a földemet, felhőkarcolóid a hegyeimet, felhalmozott árucikkeid a tükörképedet, fesztiváljaid zajától nem hallottad a madarakat, nem hallottál engem…
nem hallottad magadat.

Ez kell?

Ember…mit tettél.

Rohantál, hogy még több országot láss. Nem volt elég egy utazás, nem volt elég száz utazás, hajszoltad a menekülést, a helykeresést, és észre sem vetted az otthont…magadban. Nem volt jó az erkély, az udvar, az erdő, a közeli domb, nem érdekelt a patakpart a házad mellett, mentél, csak mentél, mert azt hitted, menned kellett.

Ember…nem értetted.

Nem értetted, hogy miért lángol a tüdőm, hogy miért olvad a jegem, hogy miért nyelnek el városokat a rengéseim. Nem értetted, miért torpansz meg miért, miért nem jön az újabb siker, miért egyre küzdelmesebb akár csak egy lépést is tenni meg. Nem értetted, mit jelent megállni, mit jelent hátrálni, mit jelent hálát adni. Nem értetted, hogy segítséget, hogy szünetet, hogy figyelmet kérek. Nem értetted, mit jelent rajtam élned.

...vagy ez?

Ember…vedd észre!

Vedd észre végre a lényeget! Állítsd le kicsit végre az életed! Hagyd az autót, a repülőt, hagyd a bulit, a melleted ülőt, vedd észre a hangodat, a fiadat, a lányodat, vedd észre a napsütést, a szelet, a friss levegőt, az erdőt, fejed fölött a tetőt, vedd észre, hogy jól is használhatod az erőd! Vedd észre a néptelen utcákat, az üres tereket, a máskor mindig oly zsúfolt épületeket. Lásd a világodat, amit építettél! A tiéd! Csak egy kicsit túlsiettél. Halld meg a tenger imáját, a madarak lármáját, a tapsot az erkélyen, az istent a szívedben. Lásd végre a nagyobb képet, vedd észre, hogy ahogy volt, az…az nem élet. Vedd észre, hogy most a te tüdőd lángol, hogy most te vagy a jegesmedve mindentől távol, vedd észre, hogy te vagy most beteg, mert nekem gyógyulnom kell, hogy továbbvihesselek.

(Kőváry Anett - A Föld üzenete)