Máris változtak az elképzelések

 Ahogy mondani szokás,ember tervez,isten végez.Az én esetemben sajna nagyon is sokszor végez,hiszen mondhatni nem igazán vagyunk jóban egymással.Előző bejegyzésemben a tavaszi elképzeléseket ecseteltem,már márciusra is sok minden elvolt tervezgetve.Hát úgy tűnik változott a helyzet és a március úgy ahogy van megy a kukába.Az még hagyján,hogy a héten két kisebb baleset is ért a munkahelyen és ezekből kifolyólag újra keményen elkezdett fájni a lábam.Ha most lenne a Dunán innen,Dunán túl túra,egész biztosan nem vállalnám.Na,de a boldogságomhoz más is hozzájárult...

Úgy volt,hogy ebben a hónapban újra találkozunk,de ez nem jön össze...

Móninak már 11-én bekell feküdnie,a szokásos három hét rehabra a kórházba,holott úgy beszéltük meg,hogy majd pünkösd után.Ezt nem tudta elintézni,így már most be kell feküdnie.A bolond kutyámat meg újfent nem tudom így kire hagyni,így aztán se túra,se meccstúra márciusban.Maradnak a hazai meccsek,ebből kettő lesz.Túra meg max valahol a közelbe,talán így most elővehető végre a kunszentmiklósi kilátóhoz vezető túra,de ehhez meg a lábamnak most javulni kell.Hát ez van.Az a baj ez a sok apró szarság már kezd teljesen felemészteni,mert sok van és sokkal több a rossz mint a jó.Cseszhetem ha most anyagi problémáim nincsenek,ha minden más viszont problémás.Szóval a március akkor kuka a terveket pedig újra kell gondolni.

Mit tettél ember...

Mit tettél, ember.

Az elég sem volt elég. Még több kellett, még nagyobb, még gyorsabb, még magasabb, még drágább, még szebb, még hamisabb, még több, még több, még több…

A repülőid eltakarták az egemet, a hajóid eltakarták a tengeremet, vonataid a földemet, felhőkarcolóid a hegyeimet, felhalmozott árucikkeid a tükörképedet, fesztiváljaid zajától nem hallottad a madarakat, nem hallottál engem…
nem hallottad magadat.

Ez kell?

Ember…mit tettél.

Rohantál, hogy még több országot láss. Nem volt elég egy utazás, nem volt elég száz utazás, hajszoltad a menekülést, a helykeresést, és észre sem vetted az otthont…magadban. Nem volt jó az erkély, az udvar, az erdő, a közeli domb, nem érdekelt a patakpart a házad mellett, mentél, csak mentél, mert azt hitted, menned kellett.

Ember…nem értetted.

Nem értetted, hogy miért lángol a tüdőm, hogy miért olvad a jegem, hogy miért nyelnek el városokat a rengéseim. Nem értetted, miért torpansz meg miért, miért nem jön az újabb siker, miért egyre küzdelmesebb akár csak egy lépést is tenni meg. Nem értetted, mit jelent megállni, mit jelent hátrálni, mit jelent hálát adni. Nem értetted, hogy segítséget, hogy szünetet, hogy figyelmet kérek. Nem értetted, mit jelent rajtam élned.

...vagy ez?

Ember…vedd észre!

Vedd észre végre a lényeget! Állítsd le kicsit végre az életed! Hagyd az autót, a repülőt, hagyd a bulit, a melleted ülőt, vedd észre a hangodat, a fiadat, a lányodat, vedd észre a napsütést, a szelet, a friss levegőt, az erdőt, fejed fölött a tetőt, vedd észre, hogy jól is használhatod az erőd! Vedd észre a néptelen utcákat, az üres tereket, a máskor mindig oly zsúfolt épületeket. Lásd a világodat, amit építettél! A tiéd! Csak egy kicsit túlsiettél. Halld meg a tenger imáját, a madarak lármáját, a tapsot az erkélyen, az istent a szívedben. Lásd végre a nagyobb képet, vedd észre, hogy ahogy volt, az…az nem élet. Vedd észre, hogy most a te tüdőd lángol, hogy most te vagy a jegesmedve mindentől távol, vedd észre, hogy te vagy most beteg, mert nekem gyógyulnom kell, hogy továbbvihesselek.

(Kőváry Anett - A Föld üzenete)