Isten barmai

 Sajnos már sokszor megbizonyosodtam róla,hogy tele a világunk barmokkal.Akiket ki tudja milyen okból ránkszabadított a jó(?) Isten...Ők isten barmai.Megmagyarázhatatlan a normális emberek értékrendjével teljesen ellentétes dolgokat művelnek és teszik mindezt gyakorlatilag büntetlenül.Hiszen ők isten barmai. Isten akinek jóságáról erős kétségeim vannak,védelmezi őket,hiszen mi mással magyarázható,hogy jó emberek,jó lelkek szenvednek folyamatosan,ezek a csodabogarak viszont vígan élik világukat.Rombolnak,átgázolnak mindenen,másokat bántanak,sértegetnek,kihasználnak.Ők isten barmai.Újra jelentkeztek...

Máré vára a Mecsekben

Kedvenc váram a Máré vára Magyaregregy határában a Kelet-Mecsek északi részén.Talán mindez kiderülhetett már ebből a blogból.A várban augusztus elején lesz kerek negyven éve,hogy első alkalommal jártam.Azóta pedig már vagy húsz alkalommal.Mindig szívesen jövök ide,hiszen derűs és jó emlékek kötnek ide,a környéket pedig imádom.Soha semmi probléma nem volt még az itteni dolgokkal,az emberek is normálisan álltak hozzá mindenhez.Vigyázták ezt a kis mecseki gyöngyszemet.Egészen a minapig...

Feltehetőleg isten barmai közül páran a 2026 június 17-ről,18-ra foduló éjszakán a vár lezárt ciszternáját feltörték és a vár kőfalát megbontották (...) A ciszternában tárolt dolgokat felforgatták és részben elhordták,a vár köveiből pedig nyársalót építettek.A nyársalóhoz felesleges köveket pedig ledobálták a hegyoldalba.A vár alatti területek és a parkoló meg tele volt gumióvszerekkel.

Mit lehet erre mondani?

A Máré vár megóvása és fenntartása rengeteg munkát és odafigyelést igényel.Az ilyen szintű vandalizmus,a történelmi falak megbontása és a környezet ilyen jellegű meggyalázása egyszerűen elfogadhatatlan! A vár kezelői megtették a feljelentést a rendőrség megkezdte a nyomozást.A vár országosan védett,kiemelt jelentőségű műemlék,annak rongálása súlyos bűncselekmény. (forrás: Máré vár közösségi oldala)

Negyven éve járok ide és szeretnék még egy kis ideig...

Sokszor elcsodálkozom, - pedig már nem kéne,hiszen annyi mindent láttam - ,hogy meddig bír még süllyedni az embernek hívott magát felsőbbrendűnek hitt szarházi söpredék.Vajon miért születnek ilyen senkiháziak erre a világra.Miért engedi az Isten az ilyen fosok létét is?Nem hiszem,hogy ha el is kapják őket,hogy van olyan törvény ami kellően bünteti őket,vagy,hogy valaha is megbánják amit tettek.Ha rajtam múlna szó nélkül elvágnám mindegyikük torkát,hiszen ilyen véglényekre aztán végépp semmi szüksége ennek a világnak.

Az csoda,hogy a várat őrző sárkányba nem tettek kárt.Talán az illetékesek felszerelhetnének pár helyre kamerákat,hogy az ilyen suttyókat minél előbb el lehessen kapni. 

Isten barmai eközben valahol biztosan röhögnek,hogy milyen fasza gyerekek.De az röhög igazán aki utoljára röhög!

Máris változtak az elképzelések

 Ahogy mondani szokás,ember tervez,isten végez.Az én esetemben sajna nagyon is sokszor végez,hiszen mondhatni nem igazán vagyunk jóban egymással.Előző bejegyzésemben a tavaszi elképzeléseket ecseteltem,már márciusra is sok minden elvolt tervezgetve.Hát úgy tűnik változott a helyzet és a március úgy ahogy van megy a kukába.Az még hagyján,hogy a héten két kisebb baleset is ért a munkahelyen és ezekből kifolyólag újra keményen elkezdett fájni a lábam.Ha most lenne a Dunán innen,Dunán túl túra,egész biztosan nem vállalnám.Na,de a boldogságomhoz más is hozzájárult...

Úgy volt,hogy ebben a hónapban újra találkozunk,de ez nem jön össze...

Móninak már 11-én bekell feküdnie,a szokásos három hét rehabra a kórházba,holott úgy beszéltük meg,hogy majd pünkösd után.Ezt nem tudta elintézni,így már most be kell feküdnie.A bolond kutyámat meg újfent nem tudom így kire hagyni,így aztán se túra,se meccstúra márciusban.Maradnak a hazai meccsek,ebből kettő lesz.Túra meg max valahol a közelbe,talán így most elővehető végre a kunszentmiklósi kilátóhoz vezető túra,de ehhez meg a lábamnak most javulni kell.Hát ez van.Az a baj ez a sok apró szarság már kezd teljesen felemészteni,mert sok van és sokkal több a rossz mint a jó.Cseszhetem ha most anyagi problémáim nincsenek,ha minden más viszont problémás.Szóval a március akkor kuka a terveket pedig újra kell gondolni.

Mennyből a pokolba - avagy évi összefoglaló helyett

E sorok írásakor még néhány óra van vissza a 2018-as évből,amely úgy alakult,hogy életem legborzalmasabb éve lett.Pedig hát nem így indult és nagyon sokáig úgy tűnt ez egy remek év lesz.Aztán december 11.-én bekövetkezett a tragédia,aki nyomon követ az ugye tudja.Kisfiam aki egyben örök túratársam elhunyt.Gyökeresen megváltozott minden.Én a padlóra kerültem és azóta is ott vagyok,a blogból eltűnt a vidámság,helyét felváltotta a szomorúság és a kétségbeesés...Óriási erőfeszitésbe került elsősorban lelkileg az év utolsó két túrájának megtétele amik már emléktúrák voltak Gergő tiszteletére...

A szezonnyitó túrán januárban.Hátul Gergő...

Pedig tényleg remekül indult az esztendő.Hosszú idő után sikerült több embert is rávennem a közös túrázásra.A Kisapostag - Dunaföldvár túra részben még egymás megismeréséről szólt,de elég jól elvoltunk.Továbbra is jól alakultak a dolgok,rendszeresen többen mentünk túrázgatni.Olyan remek helyeken jártunk mint a Nagy-Szénás,az Ebédleső-hegy,a Kevélyek,a Csókakői vár,a Bence-hegyi kilátó.Eljutottunk a dinnyési fertőhöz, a bölcskei pincefaluba.Végigmentünk a mecseki Réka-völgyön.Elmentünk Révbérpusztára,eljutottunk elöször a Zselicbe és Kaposvárra.Minden a lehető legjobban alakult.

Úton a Nagy-Szénásra

Nagyszerű volt az eplényi libegő és a kilátó...Felfedeztük az utolsó kelet-mecseki völgyet ahol még nem jártunk:a Sín-gödröt.Aztán már újra ketten Gergővel végre eljutottunk a Vaskapuhoz és a Pilis-tetőre,a Baglyas-hegyre a Bakonyban és a fenomenális Salabasina-árokba is.A kiszáradt dunai holtágakban túrázgattunk,dübörögtek a meccstúrák.Fantasztikus buli hangulatú túrát tettünk Egyenesen át Perkátára.Megannyi fantasztikus élmény...Semmi sem jelezte,hogy rövidesen a pokolra kerülök és szinte elevenen égek el...

Gergő és Zoli az ebédlesős túrán egy boldog napon...

Már a téli szabadság alatti túrák lázában égtünk,de egy keddi hajnalon Gergő elment,elvive a szívem minden darabját,elvive az álmaim és az életem...A mindenemet vesztettem el.Az életemet.Persze nem szegény Gergő tehetett erről hanem az a tébolyult isten aki kénye-kedve szerint játszik emberek sorsával és akihez hiába is fordul az ember segítségért csak süket fülekre lel...

Boldondozás a Kevélyeknél

Gergő halála mélyen megrenditett ,olyannyira,hogy nem tudom talpra állok-e valaha is.Az év végén csináltunk két emléktúrát a kisfiam tiszteletére mi akikkel a legtöbbet túrázott.A Baracsra és a dunaújvárosi repülötérre valamint a pázmándi sziklákhoz vezető túrák azért valósultak meg mert tudtuk Gergő azt szeretné,hogy folytassam,hogy folytassuk.
A túrákról eltűnt a vidámság és nagyon szomorú hangulatban tudtuk csak letudni ezeket.

Ez volt az év dióhéjban,igy változott meg az élet,így kerültem mennyből a pokolra...

Gergő a Csókaköi vár alatt

Gergővel én mindent elvesztettem.Csak azért nem megyek utána mert a család szinte igy is belerokkant a  bánatba és az anyagiakba is...nem hiányzik most nekik,hogy tetézzem a bajt.Életem legboldogabb időszakát töltöttem Gergővel,a vele való túrázások életem legszebb emlékei...Ő volt mindenem,az életem,úgy érzem nélküle nincs tovább...nagyon sok mindent tanultam tőle.Ő volt aki minden kis dolgoknak tudott örülni,soha nem volt harag a szívében...és a legcsúnyább helyen is megtalálta azt ami szép...Mindenhova remekül eltalált,egyszer csak azt vettem észre,hogy térkép sem kell a túráinkhoz...elöre megnézve az útvonalat,Gergő az agyába véste azt és sokszor térkép nélkül letudtuk azokat.

A vérében volt ez.Ő volt a túrakirály.

Erre született.

Remek csapat voltunk...

A 2018-as évben mindent összeszámolva 30 túrát tettünk.Sajnos az utolsó kettőn Gergő már nem tudott ott lenni,legalábbis fizikai alakjában,mert a lelke ott volt velünk,ezt végig éreztük.Tehát én úgy veszem,hogy igenis ott volt ő is!Szóval harminc túra volt a következő elosztásban:

11 bakancslistás túra

6 környékbeli túra

6 helyi túra

5 meccstúra

2 be nem tervezett túra

Pazar lista mondhatnánk...

Verhetetlen páros - apa és fia

Gergő halálával a bakancslistás túrákat megszüntetem,mert nélküle ennek nincs értelme,de erről majd a következő bejegyzésemben írok,amikor is a hogyan továbbról lesz szó.

Tehát lényegében ez volt a 2018-as év összefoglalója,jobban nem akarom részletezni ezt,minden benne van a blogban részletesen,akit érdekel vissza lehet keresni.

Óriási tragédia ért,de azok a csodák amikben ebben az évben is részünk volt,hiszem és tudom,hogy Gergőt is boldoggá tették és odaát ő is szívesen emlékszik vissza ezekre,mint ahogy a korábbi évek csodáira is.

Két test egy lélek...

Gergő rövidke 19 évet élt csupán,de 19 év alatt több élményben volt része mint másnak 99 év alatt.A jóra és a természet szeretetére neveltem és ő jó volt.A legjobb.Minden értelemben.Bárhogy is bántotta olykor a sors a szívében sosem volt harag és én ott voltam mindig,hogy megvédjem ha valami baj érte.Bízom benne,hogy ezekkel a túrákkal is megtudtam szépíteni az életét.Na és persze sokminden mással.

Tudom,hogy nem soká újra együtt leszünk és majd az égi hegyeket is bejárjuk.Mert mi egyek vagyunk.
Két test,de egy lélek...

Ima egy tébolyult istenhez aki csak elvenni tud,adni nem...akinél minden ima süket fülekre talál..

Ez volt 2018 tehát és ez volt az év utolsó bejegyzése.

A hogyan továbbról majd a legközelebbi bejegyzésemben.

Egy hamutálnyi szotyihéj

Két hét telt el a tragédia óta és hát karácsony napja van.Karácsony ami számomra megszünt létezni.Fát sem állítottam,mert a fiam nélkül nincs értelme.Sokat gondolkozom rajta,hogy vajon mit vétettünk amiért így lesúlytott ránk isten haragja.Gergő és édesanyja egészen biztos,hogy semmit,hiszen még egy rossz gondolatuk sem volt soha.Talán én itt-ott vétkeztem,de semmiképpen sem olyat és olyan módon amiért ezt érdemeltük.A napok telnek a fájdalom nemhogy csökkenne,hanem még inkább elviselhetetlen szintet kezd megütni.Karácsony van,ilyenkor szoktuk véglegesíteni Gergővel a jövő évi bakancslistát...Gyönyörű terveink voltak a jövő esztendőre is,de én most nélküle,hogyan váltsam ezeket valóra?Meg minek,ha nem élhetjük át ezeket közösen...

Gergő két kedvenc tárgya: egy kockásfülű nyuszi plüss és egy Dpase sál.
Vele mentek a sírba...

Gergőt elmúlt hét pénteken kisértük utolsó útjára.Akkor nem részleteztem,mert nem igazán volt erőm hozzá és most sem nagyon teszem.A temetésen rengetegen voltak...az összes osztálytárs,tanárok,igazgató,az általános iskolás tanárai,volt osztályfönöke.Haverok,barátok.Az én baráti és haveri köröm és sok-sok munkatársam is,ahogyan az édesanyjának is.Szomszédok és persze a hozzátartozók,rokonok.Olyanok is akik "csak úgy" ismertek.Gergőt ismerve ezzel az egésszel a legnagyobb problémája az lett volna,hogy "többen vagyunk mint egy Dpase meccsen"...és azt sajnálta volna,hogy a meccsen miért is vagyunk olyan kevesen...mert ő ilyen volt... A ravatalnál kissé zavart a mögöttem lévő rokonok diszkurzusa,így nem tudtam eléggé Gergőre koncentrálni,így kevesebb könny jött elő mint amennyit szerettem volna.Szerencsére azért jött.A sírnál beleraktam mellé két kedvenc tárgyát azt a kockásfülű nyuszit amellyel gyakorlatilag egy hetes kora óta együtt aludt,amely megnyugtatta minden élethelyzetben...és a Dpase sál amelyet két éve vettem neki,hogy ezzel is szimbolizálni tudja,hova is tartozik...

A temetés elötti este éppen fel is hívtak a Dunaújváros PASE focicsapatától,híre mehetett,hogy mit tervezek a sállal...felhívtak és szép gesztusként azonnal felajánlottak egy sálat,mondták fáradjak be érte,nagyon szívesen adnak egyet.Jólesett,hogy kedvenc csapata ebben a helyzetben is gondolt rá,de elhárítottam mondván a saját sála fog vele menni,amely minden meccsen ott lógott a nyakába...

Az utolsó kép Gergőről,három nappal a tragédia előtt.Látható,hogy jól érezte magát,nem volt
semmi jele a közelgő borzalmaknak...

A temetés utáni időszak nem hozott megnyugvást.El-el kezdtek maradozni azok az emberek is akik a tragédia hírére írtak nekem és különféle módon biztosítottak együttérzésükröl,segitségükröl.Persze megértem,mindenkinek kell élnie tovább a saját életét.Páran maradtak csak,akik közül kiemelkedik Zoli barátom aki nem hagyja,hogy teljesen magamra maradjak ezekben a nehéz időkben,az ő javaslatára mentünk el Ceglédre is (lásd: elöző bejegyzésem).Persze ő sem lehet állandóan velem,neki is van saját élete.Így aztán akadnak órák amikor teljesen összeomlok és úgy érzem végem van.Bár az lenne és mehetnék Gergő után...de ez nem a vég,ez csak egy mérhetetlen nyomás ,a hiányérzet az űr ami szorít és szorít és szétszedi a lelkem még megmaradt darabjait is...

Gergő íróasztala ahogy hagyta (kivéve a sál és a nyuszi,ők mentek a nagy utazásra ugye)

Sokat bemegyek a szobájába ahol minden úgy vagy hagyva mint az utolsó felhőtlen napon...az ágy sincs beágyazva és semmi sincs összetakarítva se.Nincs szívem összepakolni,nem visz rá a lélek,hogy bármihez is hozzányúljak.Legszembetünőbb dolog egy hamutálnyi szotyolahéj...elöző vasárnap szotyiztam úgy néztem a Remény rabjai c.filmet,Gergő odajött kért belöle.Természetesen megfeleztem vele,ahogy a meccseken is szoktuk mindig.Teleszotyizta a hamutálat amit aztán elfelejtett kidobni...aztán kedd hajnalba elment... ottmaradt a hamutálnyi szotyihéj...Na most képzeljétek,hogyan dobjam én ezt most ki?Mintha a lelkem dobnám ki,mintha a szívem utolsó épen maradt darabját...

Egy hamutálnyi szotyihéj,jelentéktelennek tünő dolog,de nem tudom kidobni...

A napok telnek,karácsony van.Az első Gergő nélkül és a lelkem romokban.Nem tudom hogyan tovább,nem tudom mit tegyek,hova menjek,mitcsináljak.Most ezekben a percekben amikor e sorokat írom,már a bakancslistát kéne írnunk,közben készülni gondolatban a heti nagy túrára ami a Nagy-Kopaszra vezetne és ami így már csak egy álom marad...Ha van kín akkor ez az ami most velem történik,de nem sajnáltatni akarom magam,sajnálni Gergőt kell,mert ő aztán tényleg nem ezt érdemelte.Tiszta,nemes lelkével most is ott kellene menni azokon a csodás utakon amik az életet jelentették,amik megszépítették életünket...

Isten-kút

A Mecsekben szinte mindennek van valami legendája.Akárhová is megyünk nagyon -nagyon sok dolog van amihez valamilyen mecseki népmonda kötödik.A Mecseki népmondák sorozatom áprilisi részében az Isten-kútról mesélek.

Sajnos itt még nem jártam.A képek turistautak.hu képei

Pécsett a Nagy-Deindol-völgy végződésénél, azzal átellenben (ZO jelzés) a buszmegálló mellett található a szépen kiépített, régóta ismert, korábban a vízellátásban is hasznosított forrás.

Három oldalról falazott a forrás. Északi oldalán egy lépcsősoron lehet lejutni az aknás foglalású forráshoz, melynek déli oldalából nagy átmérőjű csövön át lép a napfényre a víz.
A támfalas felépítmény felső részletét egy dombormű uralja, ahol a megnevezése is olvasható. A foglalástól keletre található a folyamatos vízkivétel aknája, amely jelzi, hogy a foglalásnál csak a túlfolyó víz jelenik meg, érdekes módon a régi forrásházon még a vasajtó hely is felismerhető.
Vízhozama 30-100 liter/perces értékkel bír.
Alsó triász gipszes és anhidrites rétegekből származó repedésvíz jelentkezik váltakozó hozamokkal.
A forrás történetéhez tartozik, hogy az 1990-es években több esetben is elfertőződött a vize, vérhas megbetegedéseket okozva. A vízminőség romlását a gyűjtőterület szinte teljes egészére kiterjedő lakó- és üdülőterület, valamint a mezőgazdasági hasznosítás okozta.
A víz minősége a csatornázásoknak köszönhetően mára már egyre jobb minőségű, viszont a vize csecsemők és terhesek számára még nem ajánlott.
Ennek ellenére a környéken lakók közül vannak olyanok akik már több évtizede isszák a vizét.

A dombormű szakállas férfit ábrázol derékig, bal kezében nyitott -törvény- könyv, két oldalán alfa, és omega betűkkel.
A felelmelt jobb kézben galamb. A fej mögött a szentháromságot jelző háromszög. 

Ilyen az Isten-kút,víze nem iható!

A dombormű közelebbről

A forrás keletkezéséről a következő monda szól: 

A tatárok közeledésére a magyarürögi férfiak hadba vonultak, az öregek, asszonyok és gyerekek elbújtak a Nagy-Deindoli-völgybe. Egy Antal nevű remete élt itt, aki pártfogásba vette a menekülteket. Két hete éltek már itt, de nem volt vizük, sokan megbetegedtek. Antal remete könyörgését Isten meghallgatta, és a völgy déli oldalát bezáró hegy tövében bővizű forrás fakadt, így megmenekültek.

A forrás felülről

A bejegyzés a turistautak.openstreetmap.hu -n talélható bejegyzés alapján készült!