Éppen egy éve voltunk első alkalommal az árva kutyák karácsonyán Ercsiben a Shíva menedékében.Akkor nagyon jól éreztük magunkat és utána egész évben fokozott figyelemmel kísértük a kutyasegélyszolgálat életét.Voltak jó dolgok és voltak nagyon nagy mélypontok az évben a kutyusokat illetően.Mi pedig kétszer még az év folyamán is eljöttünk.Elsőnek márciusban amikor két népszerű kutyának ünnepeltük a születésnapját.Ez a látogatásunk is jól sikerült.Aztán eljöttünk jűniusban is amikor a menedék névadó kuytájának a tízéves szülinapi bulija volt.Ez már nem sikerült annyira jól mint ez előző két látogatásunk,így aztán a mostani rendezvényig már nem is jöttünk.Mondjuk nem is volt közben semmi nyilvános esemény a segélyszolgálatnál.
Elhelyezem adományainkat a karácsonyfánál
Most nem volt nagyon nagy kedvünk eljönni,lehet ebben közrejátszott a hetek óta tartó szürke ködös idő is,amiből fakadóan már túrákat is halasztottunk el.Aztán kizárólag Móni kedvéért úgy döntöttünk eljövünk hárman,még Zolikával karöltve.Móni ugye beteg,stroke-ja volt 2021-ben amiből nem tudott teljesen felépülni,de azért rengeteget javult az állapota.Mindenesetre kisérő nélkül nem engedtük el.Ő meg annyira odáig van ezért az egész kutyasegélyszolgálatért,hogy egyedül is képes lett volna neki indulni.Na,de mint mondtam elkísértük.Vonattal mentünk Ecsibe,ugye a Dunaújváros-Budapest zónázó vonatok már elkerülik Ercsit,nem mennek oda be.Így Iváncsán átkellett szállni,de mindössze tíz perc volt a várakozási idő.Az esemény délben kezdődött Ercsiben,mi pedig előtte olyan tíz perce érkeztün meg a Shíva menedékéhez.
Bebe,idén mentett kutyus így vele most találkoztunk először
Nagyobb tömeg volt mint egy évvel korábban,de azért ellehetett férni és a szinpadhoz is oda lehetett férkőzni.Némi körülnézés és az adományunk elhelyezése után a színpadhoz tapadtunk és néztük a müsort,ahol némi csúszással,elkezdődött az ország kutyája választás.Tavaly ezt a kinyomott szemű gyönyörű,de így vak kutyus Anika nyerte.A mostani szavazásnál én most is rá szavaztam,bíztam benne,hogy most is jó helyen végez.A müsort a menhely tulaja Gyuri vezette egy bübájos csajszival Bogival együtt.Tíztől számoltak vissza és mutatták be a helyezetteket.A végéhez érve most is kiderült,hogy Anika bizony belopta magát az emberek szívébe,mert a tavalyi után az idei versenyt is megnyerte a gyönyörű kutyus.Ennek igazán örültem,egy kicsit meg is könnyeztem ahogy tavaly is.
Bogi
A szemüveges ember kezében Anika az immár kétszeres bajnok
A győztes kihírdetése után még volt egy megható videó a kivetítőn az idén elhunyt kutyusokról akik a menhelyen éltek.Szem nem maradt szárazon ennek megnézése közben.A müsor e részének ezzel vége volt,vártuk,hogy beengednek a hátsó részbe a kutyákat megnézni ahogy tavaly is.Több mint száz kutya éli itt mindennapjait és tavaly és márciusba is beengedtek oda minket,sőt kutyákat is lehetett kihozni sétáltatni.Júniusban már nem és most sem,legalábbis addig még ott voltunk,nem lehetett hátramenni.Pedig hát főleg ezért jöttünk.A színpadnál meg ment az unalmas tombola sorsolás.Hát nem ezért jöttünk...Közeledett a három óra,addig tartott hivatalosan az esemény,de nem is akartunk tovább maradni,mert odahaza Dunaújvárosban fél hattól kezdődött egy koncert amire elkartunk menni.Így mondtam Móninak,hogy lassan indulunk haza.
Anika akit mocskos szarháziak megvakitottak...
Móni az egész banzájt élvezte és mondta addig nem megyünk míg nem csinál Gyurival egy közös fotót.Így Gyurira vadásztunk,ahogy szinte mindegyik nő a látogatok közül.Mi csak azért,hogy minél előbb indulhassunk.Végül is sikerrel jártunk és összehoztuk Móninak a közös fotót.Mivel hátra a kutyákhoz továbbra sem engedtek elindultunk az 1 km-re lévő vasútállomásra.Időben oda is értünk.Hazafele ugyanúgy Iváncsán kellett átszállni,de háromnegyed ötre már itthon is voltunk.A járni alig tudó Móni a koncertre már nem jött el velünk,mi azért elmentünk,de annak végeztével már én is éreztem,hogy elfáradtam.Így aztán hazaérve nem nagyon kellett altatni,főleg,hogy másnap reggel meló volt.
Összejött a közös fotó Móninak
Maga az esemény most sem volt olyan rossz,noha kicsit úgy érezzük,hogy kicsit megy el marketing irányába mintsem a kutyák felé.Szóval némi hiányérzet maradt bennünk,hogy nem engedtek be hátra a kutyákhoz,így viszont már kérdésessé vált,hogy eljövünk-e még,valamint az is,hogy az adónk egy százalékát ide utaljuk-e.Hiszen pont azt nem mutatták meg amit kellett volna.Persze az itteniek munkáját maximálisan elismerjük és tiszteljük.Majd a sors eldönti,hogy legyen.
Valamikor még az ókorban,úgy 2547 évvel ezelőtt volt erre is olyan karácsony,hogy hó borította a tájat és fehér volt minden.Ahogy mindig most sem ígért sok jót e téren a meterológia.Boritékolták már napok és hetekkel ezelőtt,hogy esélytelen a fehér karácsony idén is.Így aztán ezt el is raktároztuk magunkba.A 2548 -ik évben sem lesz fehér a karácsony.Erre még rátett egy lapáttal,hogy karácsony első napján december 25-én napfényes jó és kellemes idő volt,közel 20 fokkal!Erre ma mire ébredtünk?Hóra!Na most ki örült meg,mi vagy én,vagy a jóisten?Felkelve fehér volt minden és esett a hó!
Az első hó
Ahogy a régi szép időkben Gergővel és Dicsák Buksival mindig lementünk az első havat üdvözölni,most sem tettem másként.Persze ha karácsonykor nem is volt hó,a tél többi napjain előfordult,úgy három-négy évente...szóval ahogy régen most is lementem,vittem magammal kutyámat Rexit,aki nagyon nyugtalanul aludt ma éjjel,az ablakban lógott.Hála az egyik kanapé ott van az ablak előtt,arra felállva tud bámészkodni.És mivel a redőny nincs lehúzva bizony rendre ott kukkolt kifelé az éjjel.Ő már akkor látta a számára szokatlan valamit amit hónak hívnak.Nyugtalan volt,járkált,nézelődött,valószínűleg leakart menni.Így amint kivilágosodott célba vettük a közeli erdőt!
Éppen csak fedi a tájat,de ez is örűt bodógszág!
Rexi valószínűleg még sosem látott havat.Bár nyolc hetesen került hozzám március elején,elméletileg láthatott.Rendkívül húzott míg az erdőig nem értünk.Érezte,hogy ez az ő napja.A hó éppen csak betakarta a tájat,de kétségtelenül hó volt és esett továbbra is!Na a nagytudású meterólogúsok ismét alkottak...így lehet hinni nekik.Az erdőben érve elengedtem a kutyát aki rendkivül élvezte a havat a fehér tájat,gyors sprinteket levágott és játszott.Nem volt más mint a réteken megállva körbejárni az erdőt.
Út és a rét
Játék a réten
Ahogy ősszel az aranyló erdőt,úgy télen a friss fehérré változót is nagyon szeretem,nem hiába igyekszem ilyenkor azonnal kijönni a természetbe.Az erdő nem hazudtolta meg magát,mi pedig élveztük téli szépségét.Eszembe jutotttak ugyan a régi szép idők amikor Gergő is velem tartott az ilyen sétákra,de szerencsére a szomorúság most nem kapott el.Hosszú-hosszú idő után lett nálunk fehér karácsony.
Fehérbe öltözik az erdő
Boldogan a hóban
Jó egy órát bohóckodtunk az első hóban.Aztán indultunk vissza.Kisebb túrával felért ez a kör most.Kifelé tartva az erdőből kezdett melegedni az idő és ki-ki bukkani a nap,a havazás pedig alábbhagyni.Úgy gondolom ez az egész csak tiszavirág életű lesz és hamar elolvad.Bár e sorok írásakor még nem olvad,de a nap jobban kibukkan már.Na hát ez volt az első hó története amely ezen a télen december 26-án örvendeztetett meg minket.
Elérkezett ennek az évnek is az utolsó hónapja.Folytatva a sorozatot,most az eddigi decembereket próbálom átvilágítani túrázásilag,azonban történtek olyan események a régi decemberekben amelyeket mindenképpen meg kell,hogy említsek.A december az általam leggyűlöltebb hónap.Minden hónapban találok valami szeretni valót,a decemberben nem tudok!Talán meglepő lehet ez egyeseknek,hogy a fenébe,amikor itt vannak az ünnepek stb.Engem decemberben értek a legnagyobb tragédiák így semmi szeretni valót nem találok benne és három éve már karácsonyt sem tartok.Na és gyerekkoromban ritkán,de előfordultak odahaza családi balhék,amik ki tudja miért szinte mindig decemberre estek,de legalább ritka volt.Így ezért sem szívem csücske a december.Pedig túrázásilag kifejezetten jó hónap.
Szemben a Rácalmási-sziget
Ám túrázásilag nem olyan régiek az emlékek.Haloványan emlékszem,hogy talán valamelyik év (de melyik?) decemberében mentünk el még Julcsival a Somoskői várba.Úgy emlékszem az decemberben volt,de lehet tévedek.Nem ez volt az első odamenetelem így nem maradt meg elmémben annyira.Előtte-utána nem emlékszem úgy említésre méltó decemberre.Gergővel 2015-ben kezdtük meg a túrázásokat ebben a hónapban.Igaz akkor belecsaptunk a lecsóba.Először lementünk a környék szigetvilágába ahova hála a még mindig alacsony dunai vízállásnak,könnyen betudtunk hatolni.A Második-szigetre mentünk ekkor (ez lett később Gergő-szigete) és jártuk körbe meg keresztül-kasul a járhatatlan dzsungelben.Ez a túra azért volt fontos mérföldkő,mert ekkor készült az első olyan videóm amelyben kommentátoroztam az eseményeket.Persze kezdetleges technika,kezdetleges módon,kezdetleges videót szült,de valahol elkellett kezdni.Íme az eredmény:
Még ugyanezen év decemberében elmentünk felfedezni a Rácalmási-sziget legdélibb pontját,oda ahová csak kevés földi halandó jut el.Nekünk sikerült és pazar túrát tettünk a szigeten.Sőt alighanem ez volt a valaha volt legjobb Rácalmási-szigeti túránk.Kellemes téli időben meghódítottuk a szigetet Gergővel.Nagyon kellemes emlék...
Valahol a szigeten...
A 15-ös év zárásaként pedig először jutottunk el a Budai-hegységbe a Tündérsziklához.Ide Mónival és Gergővel jöttem.Napos nulla fok körüli idő volt,de a túra maga nagyon kellemes volt.Lementünk innen még némi kerülővel a Szépjuhásznéhez,ott viszont kimaradt a Pálos kolostorrom.Találtunk egy kis romot amiről azt hittük az,de nem az volt és ez csak évek múlva derült ki.
Tündérszikla először
2016-ban egészen fantasztikus decemberünk volt.Az elején letúráztunk Gergővel a közeli Apostagra úgy,hogy érintettük a Csövek-völgyét és ezúttal nem a megszokott ártéri erdőben mentünk a Pentele-hídig,hanem az ipartelepeken át.Így is jó túra volt és ekkor mentünk fel először a híd fölötti dombra ahonnan ekkor csodáltuk meg a remek rálátást a hídra és a környékre először.Nagyon jó időnk volt,talán plusz tíz fok is volt.Jó buli volt ez is.
Először a híd felett
Ünnepekkor mentünk el felfedezni a dunakömlődi Lussoniumot.Már szemeztünk vele egy ideje és örülök,hogy valóra tudott válni ez a túra.Az ókori katonai erőd Dunakömlödön található egy dombon és az ott lévő fensíkon.Remek a kilátás az őrtoronyból a környéken pedig könnyű kis túra tehető.Ezen a napon a Hármashatárhegyre mentünk volna amúgy a Budai-hegyekbe,de Pataki Zita nagy szelet jósolt.Nos Lussoniumnál és a környékén még a falevél sem mozdult meg...ennyit erről.Jó kis buli volt ez is és itt is jó időnk volt.
Először Lussoniumnál.Örülök,hogy valóra válhatott!
Azért nem maradt el a Hármahatárhegyi túra,mert rá két napra elmentünk oda is,szintén Gergővel.Egy jó 20 km-es túrát nyomtunk a hegység Budapestre benyúló részén.Kegyetlen jó volt és még különösebben nehéz sem volt.Itt is remek időnk volt.Ekkor jártunk először a Guckler Károly és az Árpád-kilátóban is.Sőt a Sziklakilátón és az Apáthy-sziklán is.Fantasztikusan jó túra volt.Tehát mondhatni a 2015-16-os december remek volt.A 17-es egy fokkal talán gyengébb,de az sem volt rossz!
A Hármashatárhegyen
2017-ben már december elején leesett az első hó.Nem akartuk kihagyni,így hirtelen ötlettől vezérelve lementünk a közeli Csövek-völgyébe Gergővel.Erre a napra nem volt betervezve amúgy semmi,de mivel szakadt a hó,vétek lett volna kihagyni a természet eme remekművét.A völgyben a csövek ugyan csúszósak voltak,de nem ért semmi baj minket.A tél a hóval pedig rendkivül szép volt.Sajna az ilyesmi nálunk ritka,ezért sem akartuk most elmulasztani.
Gergő a Csövek-völgyében a kezdődő hóesésben
Hónap közepén Zolika hívott el Tatabányára egy Csondor Kata koncertre.Neki a kedvence és megígértem,hogy egyszer elmegyek.Az egyszerből több lett,de ez volt az első alkalom.A tatabányai buli jól sikerült.Kegyetlenül be forralt boroztunk Zolikával.Be ugyan nem rúgtunk,de állandóan vízelni kellett.Így azzal telt az idő,hogy a főtér (ahol a színpad volt) és a közeli pláza között ingáztunk,mert mindig húnyoznunk kellett...Elmentünk a plázába mert ott volt wc,de mire visszaértünk,újra mennünk kellett...Szerencsére a koncertet valahogy kibírtuk.Oltári jó móka volt!
Még ugyanez a hónap és ugyanez a helyszín.Az év végén Gergővel kiegészülve jöttünk el ide túrázni.A Turult,a Szelim barlangot és a Raitzinger-kilátót akartuk megnézni.Sikerült is.A városban nem,de fenn a hegyen jó kis hó volt.Szegény Gergő a városban a jégen esett egy hatalmasat,a kezét be is ütötte,de hősiesen végigjött a túrán.Remek buli volt ez is.A legemlékezetesebb része az volt amikor a kilátótól jöttünk lefelé a meredek hegyoldalon csúszva,mászva de hatalmasakat röhögve.Az egyik legvidámabb túránk volt a történelemben.
Gergő és Zoli a Turulnál
Az elmúlt három évet látva,,úgy gondoltuk a 18-as december is jó lesz.Voltak is terveink,de megtörtént az ami alapjaiban rázott meg és döngölt bele a földbe...Azok után,hogy 2004 decemberében elvesztettem az édesanyámat,2018-ban szinte ugyanazon a napon,ugyanott elhunyt Gergő is...Ez a sors lehető legaljasabb húzása volt és reméltem,hogy ezért egyszer leköphetem az istent!Elveszteni a gyerekemet és ráadásul ugyanakkor ugyanott...erre nincsenek szavak...!Természetesen nem akartam tovább élni én sem,de valahogy életben maradtam.Idő kellett hozzá amíg Istennek is megtudtam bocsájtani...Nem tudom mi történt meg hogyan,de újra elkezdtem túrázgatni.Úgy éreztem Gergő akarja,hogy folytassam.Ma már tudom,igen ő akarta!Persze elsőnek szőrnyű kínok közepette csináltunk egy emléktúrát neki.Mégpedig azt a túrát ami a sorban következő lett volna.Ez volt minden idők legszomorúbb túrája.A dunaújvárosi repülőtérre túráztunk ki,ahova Gergő is szeretett volna...Móni és Zoli jött velem.
A legszomorúbb túra egyetlen vidám része...
Gergőt karácsony előtt három nappal temettük el...ekkor gondoltam el azt,hogy soha többé nem ünneplem meg a karácsonyt.Számomra nem létezett többé!Két nappal az ünnep előtt volt az Ismerős Arcok koncert.Gergő nagyon készült erre,így az ő emlékének adózva kimentünk rá.Ez is kínlódás volt...na persze maga a koncert jó buli volt,de én szenvedtem kegyetlenül...Egy nappal az ünnep előtt pedig Ceglédre mentünk újra Kata koncertre.Ezt még Gergő nézte ki és szervezte le Zolinak elsősorban.Úgy volt majd hárman elmegyünk...Mivel Gergő már nem jöhetett,elhívtuk Mónit.Nem éreztem jól magam,sehol nem volt jó,sehol sem találtam a helyem...Szőrnyű lelki fájdalmaim voltak.
Karácsony után pedig a Bakancslista keretein belül is elbúcsúztattuk Gergőt.A pázmándi sziklákhoz mentünk el,ahová szintén nagyon készült szegény.... Itt sem voltam magamnál,csak mentem és mentem,mert még mindig ez volt a legjobb.Nem esett jól a túra.Gergő hiánya megbénított.Amúgy ez egy igazán jó túra,talán egyszer jó időben megismételjük.
A pázmándi sziklás túrán
2019-ben kicsit magamhoz térve köszöntött rám a december.Persze Gergő nélkül semmi sem volt ugyanolyan,de legalább a fájdalmamat sikerült elviselhető szintre csökkenteni.Szintén egy olyan túrával nyítottunk amelyre Gergő is készült.Ugye elmaradt legutóbbi itt jártunkkor a Miska huszár szobor megtekíntése.Akkor eldöntöttük Gergővel,hogy majd eljövünk és megnézzük.Hát ő már nem jöhetett...de az ígértet megtartottam és eljöttem Gergő iránti tiszteletből.Az ingókövekhez tértünk amúgy vissza a Velencei-hegységbe,majd ennek a túrának a végén értük el a hatalmas szobrot.Jó túra volt,de még azért erős fájdalmam volt,így maradéktalanul nem tudtam neki örülni.Mónival és Zolival voltunk itt amúgy.
A kockakőnél ahol Gergővel is annyit jártunk...
Karácsonykor ami nekem ugye ekkor már nem létezett elmentünk az Anna-hegyet bejárni Törökbálinton.Szintén Mónival és Zolival.Könnyű,kellemes és látványos túra volt.Itt volt az,hogy életemben először féltem egy kilátóban.Ugyanis az Anna-hegyi kilátóban odafenn hatalmas cúg volt.Szinte imbolygott az építmény,a kamerát pedig majdnem kifújta a szél a kezemből.Félelmetes volt,de a maga a túra nem volt rossz.
Móni és Zoli az Anna-hegyen
Az évet egy vértesi túrával zártuk.Zoli a Tizedes és Manó társaságában.Ez volt így ennek a csapatnak a második túrája.Óriási szél volt egész túrán.Kőhányásról indulva elértük a várgesztesi várat,majd a majki remeteséget és Oroszlányba fejeztük be a túrát.Ha nincs a durva szél jó buli lehetett volna,így ismétlésre vár... De ezen a túrán már kicsit kitudtam kapcsolódni,talán először az egy évvel ezelőtti tragédia után...Még 19 decemberéhez tartozik,hogy Zolika újra elinvitált egy Kata koncertre...most a Duna palotába Budapestre.Jó volt,szép volt,de olyan későn ért véget,hogy már nem volt mivel hazajönni,így végigcsavarogtuk a Budapesti éjszakát.Szerencsére nem volt hideg az éjszaka...
Tizedes és a többiek,Kőhányáson
A 2020-as év decembere már a régi szép időket idézte...persze Gergő nélkül nincsenek már szép idők,de ez már hasonlított rá...A hónap elején Zolikával mentünk ki és jártuk be a Rácalmási-szigetet.Jó idő volt,de megdöbbentett a sziget állapota.Rendkivül sok erdőt kivágtak és ez zavaró volt.Tudom újra lesznek telepítve,de mire abból erdő lesz az már nem az én életemben lesz...Ettől függetlenül kellemes jó kis túra volt a decemberi tavaszban.
Almaház a Rácalmási-szigeten,de hova lett az erdő...?
Hónap közepén a bakonyi Bátorkőhöz vettük az irányt.Manó és Zolika társaságában.A részben ködös túra misztikus hangulattal ajándékozott meg minket és számomra Gergő elvesztését követő időkben ez volt a legjobb túra.Varázslatos hangulata volt az erdőnek és szép volt minden na és a köd ellenére nem volt hideg sem!Persze eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára ezt megelőzően.Erősen benne van amúgy a pakliban,hogy Bátorkőhöz még visszajövünk!
Zolikával Bátorkőnél
Karácsonykor a Dinnyési fertőre tértem vissza Zolikával.Itt ő még nem volt,én Gergővel voltam itt utoljára.Zolikának tetszett a Fertő,de itt is alaposan nagy szél volt.Bár a nap az sütött.Látványos jó túra volt,eljutottunk a Fertő azon részére is ahová Gergővel nem.A végén felmentünk a Sarvajc-kilátóba is,majd elgyalogoltunk egészen Agárdig.
A Dinnyési fertő
És még nem volt vége!Az évet egy brutal jó túrával zártuk.Tizedessel és Zolikával karöltve a vértesi panoráma tanösvényt jártuk körbe,amjd elmentünk egészen a Csókakői várig.December vége ellenére itt is rendkivül jó volt az idő.Látványos és nem túl nehéz volt a túra.Esélyes,hogy még ide is visszatérünk egyszer.
Tizedessel Csákberényben a Vértes lábánál
Itt tartunk most 2021 decemberében.Három túra van betervezve erre a hónapra,de...sok függ Móni állapotától és sok függ a koronavírus miatt beiktatott intézkedéseken.Reméljük tudjuk folytatni...Befejezésül az eddigi utolsó decemberi filmünk:
Két hét telt el a tragédia óta és hát karácsony napja van.Karácsony ami számomra megszünt létezni.Fát sem állítottam,mert a fiam nélkül nincs értelme.Sokat gondolkozom rajta,hogy vajon mit vétettünk amiért így lesúlytott ránk isten haragja.Gergő és édesanyja egészen biztos,hogy semmit,hiszen még egy rossz gondolatuk sem volt soha.Talán én itt-ott vétkeztem,de semmiképpen sem olyat és olyan módon amiért ezt érdemeltük.A napok telnek a fájdalom nemhogy csökkenne,hanem még inkább elviselhetetlen szintet kezd megütni.Karácsony van,ilyenkor szoktuk véglegesíteni Gergővel a jövő évi bakancslistát...Gyönyörű terveink voltak a jövő esztendőre is,de én most nélküle,hogyan váltsam ezeket valóra?Meg minek,ha nem élhetjük át ezeket közösen...
Gergő két kedvenc tárgya: egy kockásfülű nyuszi plüss és egy Dpase sál.
Vele mentek a sírba...
Gergőt elmúlt hét pénteken kisértük utolsó útjára.Akkor nem részleteztem,mert nem igazán volt erőm hozzá és most sem nagyon teszem.A temetésen rengetegen voltak...az összes osztálytárs,tanárok,igazgató,az általános iskolás tanárai,volt osztályfönöke.Haverok,barátok.Az én baráti és haveri köröm és sok-sok munkatársam is,ahogyan az édesanyjának is.Szomszédok és persze a hozzátartozók,rokonok.Olyanok is akik "csak úgy" ismertek.Gergőt ismerve ezzel az egésszel a legnagyobb problémája az lett volna,hogy "többen vagyunk mint egy Dpase meccsen"...és azt sajnálta volna,hogy a meccsen miért is vagyunk olyan kevesen...mert ő ilyen volt... A ravatalnál kissé zavart a mögöttem lévő rokonok diszkurzusa,így nem tudtam eléggé Gergőre koncentrálni,így kevesebb könny jött elő mint amennyit szerettem volna.Szerencsére azért jött.A sírnál beleraktam mellé két kedvenc tárgyát azt a kockásfülű nyuszit amellyel gyakorlatilag egy hetes kora óta együtt aludt,amely megnyugtatta minden élethelyzetben...és a Dpase sál amelyet két éve vettem neki,hogy ezzel is szimbolizálni tudja,hova is tartozik...
A temetés elötti este éppen fel is hívtak a Dunaújváros PASE focicsapatától,híre mehetett,hogy mit tervezek a sállal...felhívtak és szép gesztusként azonnal felajánlottak egy sálat,mondták fáradjak be érte,nagyon szívesen adnak egyet.Jólesett,hogy kedvenc csapata ebben a helyzetben is gondolt rá,de elhárítottam mondván a saját sála fog vele menni,amely minden meccsen ott lógott a nyakába...
Az utolsó kép Gergőről,három nappal a tragédia előtt.Látható,hogy jól érezte magát,nem volt
semmi jele a közelgő borzalmaknak...
A temetés utáni időszak nem hozott megnyugvást.El-el kezdtek maradozni azok az emberek is akik a tragédia hírére írtak nekem és különféle módon biztosítottak együttérzésükröl,segitségükröl.Persze megértem,mindenkinek kell élnie tovább a saját életét.Páran maradtak csak,akik közül kiemelkedik Zoli barátom aki nem hagyja,hogy teljesen magamra maradjak ezekben a nehéz időkben,az ő javaslatára mentünk el Ceglédre is (lásd: elöző bejegyzésem).Persze ő sem lehet állandóan velem,neki is van saját élete.Így aztán akadnak órák amikor teljesen összeomlok és úgy érzem végem van.Bár az lenne és mehetnék Gergő után...de ez nem a vég,ez csak egy mérhetetlen nyomás ,a hiányérzet az űr ami szorít és szorít és szétszedi a lelkem még megmaradt darabjait is...
Gergő íróasztala ahogy hagyta (kivéve a sál és a nyuszi,ők mentek a nagy utazásra ugye)
Sokat bemegyek a szobájába ahol minden úgy vagy hagyva mint az utolsó felhőtlen napon...az ágy sincs beágyazva és semmi sincs összetakarítva se.Nincs szívem összepakolni,nem visz rá a lélek,hogy bármihez is hozzányúljak.Legszembetünőbb dolog egy hamutálnyi szotyolahéj...elöző vasárnap szotyiztam úgy néztem a Remény rabjai c.filmet,Gergő odajött kért belöle.Természetesen megfeleztem vele,ahogy a meccseken is szoktuk mindig.Teleszotyizta a hamutálat amit aztán elfelejtett kidobni...aztán kedd hajnalba elment... ottmaradt a hamutálnyi szotyihéj...Na most képzeljétek,hogyan dobjam én ezt most ki?Mintha a lelkem dobnám ki,mintha a szívem utolsó épen maradt darabját...
Egy hamutálnyi szotyihéj,jelentéktelennek tünő dolog,de nem tudom kidobni...
A napok telnek,karácsony van.Az első Gergő nélkül és a lelkem romokban.Nem tudom hogyan tovább,nem tudom mit tegyek,hova menjek,mitcsináljak.Most ezekben a percekben amikor e sorokat írom,már a bakancslistát kéne írnunk,közben készülni gondolatban a heti nagy túrára ami a Nagy-Kopaszra vezetne és ami így már csak egy álom marad...Ha van kín akkor ez az ami most velem történik,de nem sajnáltatni akarom magam,sajnálni Gergőt kell,mert ő aztán tényleg nem ezt érdemelte.Tiszta,nemes lelkével most is ott kellene menni azokon a csodás utakon amik az életet jelentették,amik megszépítették életünket...
