Újra az árva kutyák karácsonyán

 Éppen egy éve voltunk első alkalommal az árva kutyák karácsonyán Ercsiben a Shíva menedékében.Akkor nagyon jól éreztük magunkat és utána egész évben fokozott figyelemmel kísértük a kutyasegélyszolgálat életét.Voltak jó dolgok és voltak nagyon nagy mélypontok az évben a kutyusokat illetően.Mi pedig kétszer még az év folyamán is eljöttünk.Elsőnek márciusban amikor két népszerű kutyának ünnepeltük a születésnapját.Ez a látogatásunk is jól sikerült.Aztán eljöttünk jűniusban is amikor a menedék névadó kuytájának a tízéves szülinapi bulija volt.Ez már nem sikerült annyira jól mint ez előző két látogatásunk,így aztán a mostani rendezvényig már nem is jöttünk.Mondjuk nem is volt közben semmi nyilvános esemény a segélyszolgálatnál.

Elhelyezem adományainkat a karácsonyfánál

Most nem volt nagyon nagy kedvünk eljönni,lehet ebben közrejátszott a hetek óta tartó szürke ködös idő is,amiből fakadóan már túrákat is halasztottunk el.Aztán kizárólag Móni kedvéért úgy döntöttünk eljövünk hárman,még Zolikával karöltve.Móni ugye beteg,stroke-ja volt 2021-ben amiből nem tudott teljesen felépülni,de azért rengeteget javult az állapota.Mindenesetre kisérő nélkül nem engedtük el.Ő meg annyira odáig van ezért az egész kutyasegélyszolgálatért,hogy egyedül is képes lett volna neki indulni.Na,de mint mondtam elkísértük.Vonattal mentünk Ecsibe,ugye a Dunaújváros-Budapest zónázó vonatok már elkerülik Ercsit,nem mennek oda be.Így Iváncsán átkellett szállni,de mindössze tíz perc volt a várakozási idő.Az esemény délben kezdődött Ercsiben,mi pedig előtte olyan tíz perce érkeztün meg a Shíva menedékéhez.

Bebe,idén mentett kutyus így vele most találkoztunk először

Nagyobb tömeg volt mint egy évvel korábban,de azért ellehetett férni és a szinpadhoz is oda lehetett férkőzni.Némi körülnézés és az adományunk elhelyezése után a színpadhoz tapadtunk és néztük a müsort,ahol némi csúszással,elkezdődött az ország kutyája választás.Tavaly ezt a kinyomott szemű gyönyörű,de így vak kutyus Anika nyerte.A mostani szavazásnál én most is rá szavaztam,bíztam benne,hogy most is jó helyen végez.A müsort a menhely tulaja Gyuri vezette egy bübájos csajszival Bogival együtt.Tíztől számoltak vissza és mutatták be a helyezetteket.A végéhez érve most is kiderült,hogy Anika bizony belopta magát az emberek szívébe,mert a tavalyi után az idei versenyt is megnyerte a gyönyörű kutyus.Ennek igazán örültem,egy kicsit meg is könnyeztem ahogy tavaly is.

Bogi

A szemüveges ember kezében Anika az immár kétszeres bajnok

A győztes kihírdetése után még volt egy megható videó a kivetítőn az idén elhunyt kutyusokról akik a menhelyen éltek.Szem nem maradt szárazon ennek megnézése közben.A müsor e részének ezzel vége volt,vártuk,hogy beengednek a hátsó részbe a kutyákat megnézni ahogy tavaly is.Több mint száz kutya éli itt mindennapjait és tavaly és márciusba is beengedtek oda minket,sőt kutyákat is lehetett kihozni sétáltatni.Júniusban már nem és most sem,legalábbis addig még ott voltunk,nem lehetett hátramenni.Pedig hát főleg ezért jöttünk.A színpadnál meg ment az unalmas tombola sorsolás.Hát nem ezért jöttünk...Közeledett a három óra,addig tartott hivatalosan az esemény,de nem is akartunk tovább maradni,mert odahaza Dunaújvárosban fél hattól kezdődött egy koncert amire elkartunk menni.Így mondtam Móninak,hogy lassan indulunk haza.

Anika akit mocskos szarháziak megvakitottak...

Móni az egész banzájt élvezte és mondta addig nem megyünk míg nem csinál Gyurival egy közös fotót.Így Gyurira vadásztunk,ahogy szinte mindegyik nő a látogatok közül.Mi csak azért,hogy minél előbb indulhassunk.Végül is sikerrel jártunk és összehoztuk Móninak a közös fotót.Mivel hátra a kutyákhoz továbbra sem engedtek elindultunk az 1 km-re lévő vasútállomásra.Időben oda is értünk.Hazafele ugyanúgy Iváncsán kellett átszállni,de háromnegyed ötre már itthon is voltunk.A járni alig tudó Móni a koncertre már nem jött el velünk,mi azért elmentünk,de annak végeztével már én is éreztem,hogy elfáradtam.Így aztán hazaérve nem nagyon kellett altatni,főleg,hogy másnap reggel meló volt.

Összejött a közös fotó Móninak

Maga az esemény most sem volt olyan rossz,noha kicsit úgy érezzük,hogy kicsit megy el marketing irányába mintsem a kutyák felé.Szóval némi hiányérzet maradt bennünk,hogy nem engedtek be hátra a kutyákhoz,így viszont már kérdésessé vált,hogy eljövünk-e még,valamint az is,hogy az adónk egy százalékát ide utaljuk-e.Hiszen pont azt nem mutatták meg amit kellett volna.Persze az itteniek munkáját maximálisan elismerjük és tiszteljük.Majd a sors eldönti,hogy legyen.

Mi drukkolunk a szolgálatnak!